Közlekedéstudományi Szemle, 1993 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Gyurkovics Sándor: A közlekedés általános feladatai
KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE szere miatt a közeljövőben ez is elkészül. Kidolgozás alatt van a közlekedésbiztonsági koncepció is, amely szintén nagyon fontos és nagyon időszerű. A különböző fejlesztési koncepciókkal együtt ki kell dolgozni az egyes alágazatokra vonatkozó törvényeket is. Nem tudom megtagadni saját jogászi mivoltomat, úgyhogy nézzék el nekem, hogy itt egy kicsit elidőzöm. Szeretném emlékezetükbe idézni azt, hogy az elmúlt félévben néhányszor megjelentünk a parlament előtt és ez a néhány megjelenésünk három ügyben éppen a közlekedést érintette. Ezek a témák a következők: - a lágymányosi híddal kapcsolatos országgyűlési határozat, - az útalapról szóló törvény, amely tulajdonképpen megteremti az alapfeltételeket ahhoz, hogy egész közúthálózatunkat átalakítsuk és korszerűsítsük, - a koncessziós ágazati törvény, amely tulajdonképpen - elnézést a kifejezésért - „egy nagy kaland”, hiszen Magyarországon, a magyar történelemben eddig alig-alig volt koncesszió. Tulajdonképpen mindössze két korábbi koncesszióról beszélhetünk csupán, és ebből az egyik érdekes módon épp a közlekedés területén található, a GYSEV és a Fertő vidéki HÉV koncesszója. Készült egy koncessziós kerettörvény, első törvényi kísérletként. Ez a törvényi kísérlet óriási jelentőségű, de tudnunk és látnunk kell, hogy ennek a kerettörvénynek szembesülnie kell a gyakorlattal. Ebből következik, hogy a kormányzatnak a nem távoli jövőben újból át kell majd tekintenie a kerettörvény néhány rendelkezését. Ezután az Igazságügyi Minisztérium előadásában a Portar..Cunnek is meg kll tárgyalnia a változtatásokat. A módosítás elkészítésében természetesen minisztériumunknak is közre kell működnie. Jelenleg azonban erre a kerettörvényre épül a mi ágazati koncessziós törvényünk, amely tulajdonképpen egy sajátos hibrid, amely a kerettörvény által megengedett, viszonylag szűk mozgási körben a különböző közlekedési alágazati alaptörvények módosításával, kiegészítésével építi be az ágazatra jellemző szabályokat a magyar jogrendszerbe. Ez a múlt. Törvényi szinten valójában azonban nem a múlt, hanem a jelen és a jövő az aktuális feladat. Tulajdonképpen ezeknek a jogszabályoknak a végrehajtása, a végrehajtás megszervezése, az egyes gyakorlati kérdéseknek a megfogalmazása, tehát tartalmi kitöltése; ez most a nagyon nehéz, folyamatos feladatunk. Említettem az útalapról szóló törvényt. Ez óriási jelentőségű. 1992. II. félévben a Parlament újra fogja tárgyalni e törvény egyes rendelkezéseit. Ez az újratárgyalás nem az útalappal kapcsolatos törvény gyengeségének, hanem annak az egyszerű ténynek a következménye, hogy a benzin árából az útalapba kerülő, tehát az utakra fordítható összeget minden évben a költségvetés határozza meg. Nagyon közeli küzdelmünk eredményének a függvénye az, hogy a benzin árából 1993-ban mekkora lesz az az összeg, amely átkerülhet az útalapba. Ennek nagysága alapvetően meghatározza majd, hogy milyen célokat lehet megvalósítani az útalapból. Nem a jogcímekre gondolok, hiszen az a törvényekben meghatározott, hanem arra, hogy milyen mennyiségű munkát lehet a rendelkezésre álló pénzből elvégezni. Nagyon lényeges, hogy az az összeg, amelyet a benzin árából megkapunk, ne legyen alatta az infláció mértékének. Nem arról van szó, hogy az üzemanyag áremelését akarjuk sugallni, csak azt kívánjuk, hogy a hozzánk kerülő forintösszeg 1992-höz viszonyítva ne veszítsen értékéből. Valójában ez az összeg nem fog különösebb terhet jelenteni a közlekedőknek, az útalapban azonban az utak fejlesztésének és fenntartásának jelentős forrása. Az útalap felhasználásával összefüggésben két részletkérdést kell újragondolnunk. Az egyik a kerékpárutakkal kapcsolatos - a mi érzésünk szerint kicsit nagyra sikeredett - összegnek a reálisabbá tétele. A félreértések elkerülése végett mondom, hogy rendkívül fontosnak tartjuk a kerékpárutak építését és azt, hogy ami a tízéves útfejlesztési programunkban kerékpárút fejlesztéseként megjelent, az meg is valósuljon. Mégpedig mielőbb valósuljon meg, elsősorban a közlekedés biztonsága érdekében, másodsorban a könyezetvédelem édekében, hamadszo az emberek életminőségének javításáért. De ez az összeg azért ne legyen több, mint ami reálisan és ténylegesen, egy nagyon gyorsított kerékpárút-fejlesztési programban felhasználható. A mi érzésünk az, hogy ha az útalap éves összege előbb-utóbb fölnövelhető mondjuk a jelenlegi árakon 20 milliárd forint körülire, akkor nem is a közeli jövőben, de hosszú távon sem vagyunk annyira gazdagok, hogy az útalap 5 %-át - mint tesszük azt 1992- ben - minden évben kerékpárutak építésére használjuk fel. Ez természetes is, hiszen 100 méter kerékpárút építése lényegesen kevesebbe kerül, mint 100 méter közúté S SavanQH-proforr, összegnül sokszorosan hosszabb kerékpárút építhető, mintha azt az összeget közutak építésére fordítanánk. Kerékpárút építési programunk ennél kisebb ráfordítással is csodálatos, és e programban felvázolt elképzeléseket így is meg fogjuk valósítani. A másik rendezendő téma, hogy - elsősorban a mezőgazdaság és részben a vasút igényei miatt - olyan rendelkezés került az útalapba, mely szerint az üzemanyag árbevételéből vissza kell téríteni az útalapnak azt a részét, amelyet az említett szervezetek járművei egyértelműen nem a közúton használtak fel. Erre a visszatérítésre egy kivételével már döntés született. A visszatérítés mechanizmusának kialakítása is folyamatban van. A repülőgépek által felhasznált üzemanyag árbevétele azonban a törvény szó szerinti értelmezése alapján ma még közutak fejlesztésére fordítandó összeget is tartalmaz. Ez nyilvánvalóan olyan hiba, melyet ki kell javítani. A repülőgépek nem veszik igénybe a közutat, és így az helyes, ha a közutak fejlesztéséhez és fenntartásához nem is kell hozzájárulniuk. Idei programunk kiemelt kérdése a vasúti törvény benyújtása a Parlamenthez és ezzel kapcsolatban az állam és a vasutak új kapcsolatrendszerét szolgáló keretmegállapodásoknak a megalkotása és elfogadtatása. Mint említettem, feltehetőleg a Parlament elé kerül a közúti közlekedésről szóló törvény módosítása is. A módosítás szövegezése folyamatban van, alapvető változtatás azonban itt nem várható. A cél az, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek 1988. óta - tehát a