Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-04 / 56. szám

262 tLe­x» Ügy a’ kereskedésnek és ezzel párosult iparnak biztosítása érdekében szükségesnek talált egy különös ítélő széket „harminczad-csem­­pészeti itélőszék1 nevezete alatt újabb törvényes rendelkezé­sig alakítani rendeli, hogy ezen itélőszék ítéleteit a’ hatóságok ponto­san végrehajtsák , ’s jelentést tegyenek. E’ rendelet ellen legelőször Latinovis Károly bácsmegyei másod alispán ’s városunk képviselő pol­gára emelt szót. Szerinte törvénytelen a’ pénzügyministeri rendelet, mert sok megye, jelesen Bács, nemcsak soha el nem ismerte a volt k. kincstár csempészeti bíróságát, sőt ellene mindég fellépett; ’e előfor­dúlt esetekben a bíróságot gyakorló is. De az 1848. 23 tezikk 2-ik­k szerint a' városnak, mint önálló törvényhatóságnak, rendőri, bünte­tő 's magánjogi tekintetben, alá lévén vetve minden a’ város határában létező egyének és javak különbség nélkül, a' város lakosai a’ kérdéses csempészeti itélőszék alá többé nem is eshetnek. Csodálkozik szóló, hogy épen pénzügyminister Kossuth Lajos ur, ki egykor a pesti gyű­léseken legtöbbet szónokolt a’ kincstári csempészeti bíráskodás tör­vénytelensége ellen, illyetén önkényes rendeletet bocsát ki, ’s a’ hely­­hatósági bíróság körét megszorítja, ’s azt letiporja Szóló a' rendeletét félretétetni kívánja, ’s felszólítja polgártársait, hogy saját tanácsukon, ezen Ön választotta törvényes bírójukon kívül, mást el ne ismerjenek s magukat a’ ministeri ítélőszéknek alá ne vessék annyival inkább, mert pénzügyminister úr maga is elismerni látszik a' rendelet törvényelle­­mességét, midőn említi, hogy a’ kérdéses ítélőszéket újabb törvé­nyes rendelkezésig alakitá. Ezen indítványra, melly elég mor­­gadalmas-dörgedelmes hangon tétetett, felütő fejét az­ ellenzék, és ere­jét a­ nemmagyar érzelmüek ellenszenvétől nem­ látván , a szerb nyel­ven tanácskozó vezérszónoka, Alhanaczkovics Trifon képviselő és volt kapitány secundáló nyilatkozatai mellett­, kimerité okoskodásainak bő­ségszarvát, csak hogy demonstrálhasson 's győzzön. És jön harcz. Azon­ban a tisztviselőség s több képviselőkből ez úttal alakult kormány­párt sem hallgatott; s a' ministeri rendelet pártolásáért vitézül meg­­küzdött a’ szócsata terén. Felemlítette e' párt, miként az 1715. 15. és 1723. 13 tezikk s több törvényeink szerint a' csempészet esetei­ben a’ bíráskodás világosan s egyedül a’ volt k. kincstárt illette; az 1848. 3. tezikk 6-ik és 14-ik §. értelmében pedig mindazon tárgyak­ban, melyek ez előtt a' k. kincstárnak korához tartoztak, vagy tartoz­­niok kellett volna, a végrehajtást a­ ministerium gyakorolja. "S igy a’ pénzügyminister intézkedését a’ csempészeti itélőszék tekinte­tében, miután az idézett törvények nem csak nem töröltettek el, sőt a’ III. t­zikk szerint nyilván épségben fentartatták, törvénytelennek tartani nem lehet; nem lehet jelesül városunkra nézve, hol csempésze­ti esetekben a’ volt k. kincstár tettlegesen gyakorlá is törvényadta bí­ráskodási jogát. De különben is a­ magyar ministerium felelős lévén, ha e’ tekintetben törvényellenesen járna is el, a böngyülés elött majd számol. Ezen elvek körül folyt a’ tanácskozás tüzesen jó két óráig, mig végre szavazásra tűzetvén ki a tárgy, miután e közben sokan szavaz­ni nem mervén, a’ zöld asztalt remény nélkül elhagyták, mások s különösen egy pár tanácsnok a’ habozás kínos gyötrelmein keresztül esve nyilatkozataik ellenére a' ministeri rendeletet pártolólag szavaz­tak, s ezen színváltozáson jóízűen mosolyogtunk, a' körlevél 35. sza­vazat ellenében 39. szótöbbséggel elfogadtatott ’s alkalmazkodásul vé­tetni határoztatok így kevésbe múlt, hogy mi, kik több hatóság meg­keresésére a’ ministerium irányában annyiszor bizodalmunkat jegyző­könyvileg kifejezők, most ellenkezésünkkel bizalmatlanságot nem árul­tunk el. Ezt azonban a­ szavazók közül sokan talán nem is sejditet­­ték! — A földmivelés s kereskedési ministernek azon körlevele, mellyben felszólíttatunk, hogy a’ hatósági ügyvitel azon szükségletei, miket a’ hazai ipar képes kiszolgáltatni,­­ és a' szolgaszemélyzet öl­tözési kelméi hazai gyárakból és műhelyekből szereztessenek, hazafiui lelkesedéssel fogadtatván, a’ gazdasági bizottmánynak, ahoz való al­kalmazkodás végeit, kiadatni rendeltetést. — Belügym­iniszer úr az ele­mi tanodánk épületének czélszerű módosításokkal ellátott terveit a­ hozzátartozó költségvetéssel együtt olly hozzáadással küldé vissza, hogy az építés megengedetlén, az erre számvevőileg megállapított 2­1,781 pft. s 166 bo­kr. házi pénztárunkból kifizetethetik. Azonban, mivel házi pénztárunk gyönge ereje a­ szándéklott építést foganatba hozni nem engedi, de építészeti pénztárunk is az építési költségek fedezésére elég­telen, az egész terv boldogabb időre halasztatott. — E’ tárgy kapcso­latában kérdés tételeit: adassék-e továbbá is haszonbérbe az építési költség forrását képező közlegelőnk? Némellyek politicai nézetből in­dulván ki, mivel a’ köznép részéről panaszok emeltettek a' legelő ha­szonbérbeadása ellen, s ennek folytán a panaszolkodóknak — nem tudom, kik által — kedvező ígéret is tétetett, nehogy úgy járjunk, mint a’ kikindai tanács : a' haszonbérlők beegyezésével a­ bérlést azon­nal megszüntetni kívánták. Azonban a’ többség jogi indokainál fogva, mik szerint a’ szerződéseken alapuló viszonyok a' hitel megingatása és a' társas életben okozandó bonyodalmak nélkül meg nem háborithatók, s azért a város szoros, törvényben feneklő kötelessége, a kötött szerződéseket, nem figyelve a netán itt ott nyilvánuló jogtalan követe­lésekre , a maguk épségében fentartani, sőt azoktól visszalépnie a törvény megsértése nélkül nem is lehet: a közlegelő a kötött szer­ződések lejártáig haszonbér alatt maradand. A többi ministeriális ren­­deletek, hivatalos tudósítások, és hatóságok körlevelei részint zsinór­mértékül , részint tudomásul vétetvén , felolvasottak a­ gazdasági bi­zottmány , és a tanács jegyzőkönyvei. E’ közben későre haladván az idő, képviselőink már nagyobbrészt elszéledtek, midőn Zsulyevics Dömjén tanácsnok a tanácsi jegyzőkönyvbe vezetett tiszti ügyészi ó­­vás nyomán kikelt a gazdasági bizottmánynak azon rögtönzött ’s a tanács által is jóváhagyott rendelete ellen , minél fogva a­ múlt tiszt­választás utján hivatalaikból kiesett egyének nyugpénzeinek kifizetése a házi pénztárra utalványoztatott; és mivel az úgynevezett nyugal­mazott tanácsnokok közül többen Csongrád- és Arad megye törvény­székei előtt még mindig perben állanak , másrészt hivatalaikat át nem nézhető legnagyobb rendetlenségben , a­nélkül, hogy a teljesitendők iránt végső tudosito ülést tartottak volna, hagyták el, mivel továb­b a főmérnöki és levéltári hivatalok , mellyekre ezt ott kevés gond forditatott, mindeddig megvizsgálva s az új hivatalnokoknak átadva nincsen­ k­ inditványozá a hivatalaikból kimaradt egyének nyugpén­­zei kifizetését egy időre függőben tartatni. Ez indítvány azonban e­­gyedül tiszti főügyvéd Koczik Pál által pártoltatván, viszhangra nem talált, sőt a nyugalmazott s ekkép érdekelt kapitányt, Athanaczko­­vics Trifont annyira föllobbanta , hogy az indítványozó tanácsnok irá­nyában­ méltatlan személyeskedésre fakadt. Sok jelen nem volt kép­viselő zúgolódik, mert nem tréfa minden évben három ezer p.forintot fizetni nyugpénz fejében, azoknak, kik ellen a’ nép számtalan vissza­élések miatt panaszait minden itt működött kir. biztosságnak sűrűen előterjeszta s legfelsőbb helyre is vivé. Népünk ritka türelmű, de ha vallah­a innen ismét újabb teher nehezül s ezt egyszer észreveszi: a jó isten tudja , mit fog művelni. E sulyos időben úgy is rendkívüli kiadásaink, roppant folyó adónk s adói hátramaradásunk lévén, ter­­heinket sokáig elviselnünk lehetetlen lesz. Óhajtható, hogy a’ hon­­gyülésén, szüntessék meg vagy legalább könnyítsék azon törvényt, melly minden arány nélkül nyakunkra sózta a’ nyugpénzt. Hiszen volt hivatalnokaink egy kettőt kivéve — gazdagok, szereztek minden­­hatóságuk mellett, nem szorultak a nyugpénzre. Igen szereztek, mi­ként? érzi és tudja azt a’ köznép­­ Krencsénből. Az idők változékony folyama megfoghatat­lan , nem rég a’ mostoha termés szülte éhezés, s ebből keletkezett eszüket elsodr* idegié? sanyargatta fem v­jéki jaji & ajyj, dókiek zsírosan falatoztak, — 's ime ők a szerb és illír dühöngésnek gitere, 's mi, ámbár e napokban a szárnyaló különbféle utczai hírek a kíváncsiság legfelsőbb fokáig csigázták fel csendes közönségünket, olly annyira, hogy a­ politizálás a’műhelyekbe is behatolt, mégis a legszebb békét élvezzük. Némellyek t­i. az oroszok berohanásától remegtek, midőn mások az ilr és szerb dühöngés fékezésére, sorshúzás utján a ministe­rium által felhivatva lenni megfelemlettek , nem ugyan a’ hazafiuságot nélkülöző lelkűlétből, hanem iparosaink élelemkeresete olly szűk kor­látokhoz lévén szabva miszerint egyetlenegy munkálatlanúl töltött nap is másnapi élelmüket tetemesen nehezíti: a­ honhagyandó többnyire kézimunkából élemedett nejeik s magzatjaik éhezés veszedelméből. —• Nemzetőrseregünk tagjai részint saját vadászpuskákkal, részint a­ vá­ros részéről hosszú dárdákkal ellátva, mindekkoráig, kivéve az aratási szünetet, buzgó pontossággal gyakorolták a­ fegyverforgatást. Az egyen­­ruházás némi lassúsággal történik ugyan, — és igenis jól tudjuk, mi­szerint ez a mostoha múlt idők nyomorszülte maradványa; — egyéb­iránt hazafias lelkesedésük annyi takarékosságról biztosit, hogy honunk szent szózatát forróan felkarolva , e' részben is szép kötelességüknek nem sokára megfelelnek. Julius 6 d­k, 7-dik és 8-kán tartott közgyűlésünk tárgyait, több­nyire a' ministeri rendelvények képezek, ’s mi, komoly szívvel hódol­tunk paraneserejöknek. Azok egyike, mellynél fogva városunkban lakozó zsidó családok összeírása , 's észrevételekkel­ felterjesztése rendeltetik, tanácskozásunk csendes modorát kissé felélénkítő , irányukban felhasz­nált panaszaink tanúsították, hogy mi nem igen szeretnénk velők össze­­rokonulni. — Torna-, Bihar-, Nógrádmegyék, a' független magyar mi­nisterium iránti bizodalmunk kifejezését felhívó leveleik, miután ez vá­rosunk részéről jóval előbb megtörtént, tudomásul vétettek. Ezekután a’ magánosok folyamodásai, a' városi haszonbérlések, főképen pedig a' molnárok és pékek iránt éber figyelmet igénylő intézkedések meg­tétetvén, a’ gyűlés eloszlott. Tata, julius 26 án. Az idő mindent meghoz. Kis hitű ember­nek tartom is én azt, ki, ha kedvencz vágyai rögtön életbe nem lép­hetnek , mélységes aggodalommal telik­ el. — így vártak az idő ok­szerű folyamától a’ catholica vallás hívein kívül minden egyházfeleke­­zetek biztosabb léteit állodalm­ilag és őket a remény nem szégyenité meg. Nemzetünk felüdültével, felüdültenek az ellankasztott jogok. Az­­ uralkodó ’s egyedül üdvözítő vallás ' féle ideák mint absurditások a' kigyuladt szellem sugárainál elgőzölögtek. Az állodalom ezután min­den felekezetn­ek gyermekét egyenlő joggal de egyszersmind köteles­séggel is ruházza fel. így jön a' cultus minister rendeleténél fogva a’ tatai tractusban. — 28 ekklesia — papi gyűlést tartva a' reformált lelkészek által Tatában a‘ végett, hogy a* September 1-ső napjára Bu­dapestre hirdetett tanácskozásra képviselők küldessenek egyházi ü­­gyeik 's különösen a' lelkészi fizetések érdemleges elintézése végett. A' gyűlés július 20-án meg volt tartva 23 egyházból jelentek meg képviselők a’ többiből nem, mert a’ körlevél — mint többnyire szo­kott — elkésett. A' gyűlés folyamáról semmi dicséretet nem mond­hatni , a' legkuszáltabb modorban ment, a’ pedanteria egy kettőt ki­véve mindenkit nyűgben tartott. Sajnálni lehet mikor a’ keresztény vallás oppositionalistái elvekben úgy mint tettekben conservativ syste­­mát követnek. Sárközy József a­ világiakból, Tót Pál az egyháziakból lett képviselővé, furcsa módon ez utóbbi. Császári lelkész urat kérjük, ne kösse máskor véleményét mindenki nyakára. Stettner Ig­­nácz urra már csak azért is jó volna hallgatni, mert a’ jelen idő szel­lemében szeret, tud, akar beszélni. Mennyi volt az „alázatos véle­mény 11 , a' tekintetes­­ ábrabiró elnök ur" ’s több eféle még az özön­víz előtt kifaragott frázisok! De már nem szólok e’ gyűlésről tovább mert émelygést okoz. Julius 23-án volt az őrsereg zászlójának fel­szentelése az őrsereg felesküvése. Ugy­e­bár jókor megtörtént ? Hj a mi tataiak igy szoktunk, nem hamarkodjuk­ el a’ dolgot, bolondjában semmit sem teszünk, meghányjuk vetjük a’ „mit" és „miért"-et. Be­szélt a' pápista és protestáns lelkész. I­azafiui lelkesedéssel szónokolt közszeretetben álló ezredesünk Eszterházy Pál gróf, s minthogy mo­­zaita nemzetőrök is vannak nagy számmal, szerettük volna a’ viszo­­ny­osság elvénél fogva egyszersmind a’ t. rabbit is hallani. De halljuk hogy nem tud magyarul, no ezért nem mi szégyeneljük magunkat. A’ piarista papok — kik közül Fejér György és Rátkovics Károly derek s mivelt tanárok önkintesek már rég felcsaptak —­ és a' kapucinus barátok mint halljuk szinte felakartak eskünni, de bizonyos ok miatt elmaradt. Hisszük jövőre nem marad­ el. A jogszerű kötelesség bár­­milly alakban, nem pirítja a’ tiszta keblű hazafit. — Benyács Mátyás, Molnár Mihály , Schindler Gedeon ’s több lelkes polgártársak eljárását a nemzetőrség ügyében, ha ugyan Szerénységük nem tiltja jövőre — hogy most hosszak ne legyünk — bővebben megemlítjük. Esztergom városa , jul. 20-ai közgyűlésén miután a­ minis­­terialis levelek tárgyalása bevégeztetett, Kollár Antal főjegyző szóba hozá, hogy a nemzeti őrsereg összeirására és felosztására még május­ban kiküldött választmány eljárásáról jelentést mind ez ideig nem adott, mire nézve a’ küldöttség elnöke felszólítandó lenne, hogy a’ dolog mi­benlétéről mielőbb körülményes jelentést tegyen. Az erre keletkezett élénk Vita azon határozattal szakitatott meg, hogy az összeírás és fel­osztással megbízott választmány jelentését f. h. 25-kete adja be. Kollár Antal szőnyegre hozá, hogy még múlt követ választáskor B. J. a v. tanácsot meggyalázó czimekkel illette volna, a melly irán­i vizsgálat mibenlétét szeretné tudni. Erre nézve a volt főügyész Kiss Mihály felszólittatik, hogy eddigi eljárását mutassa be. Június 25-iki folytatólagos közgyűlésen Besze János beadá a" nemzeti őrsereg összeírásáról jelentést — mellynek felolvasása után elmondá: miszerint őrnagysága alatt nemcsak városi, hanem megyei nemzetőrök is állanak, s meddig mindnyájan rendezve nem lesznek, tökéletes jelentést nem tehet — egyébiránt mind az összeírást, mind a tisztválasztást a hadi tanácsnak már bejelentő. Neheztelt szónok a’ miatt, hogy akkor midőn nincs jelen , támadtalak meg. Kik eljárása el­len kelnek ki — úgymond —kik azt törvénytelennek nyilvánítják, azok zavart akarnak előidézni, azok a’ szónok régi ellenei, k­inek irányában mindent megpróbált, hogy köztük béke és egyetértés legyen. A ta­nács iránt szóló mindig tisztelettel volt, azt soha sem sértette, ’s ártat­lanságai a vád alatt is befogja bizonyítani, stb Kollár Antal — szó nélkül nem hagyhatja, hogy a’ nemzetőrség felállítása és rendezése a’ hatóság mellőzésével történjék, s mindekkoráig a’ nemzetőrségről ha­tóságilag semmi tudományunk nincs. Erre Besze János válaszolá, hogy a hatóság nem mellőztetett, mert minden a’ városi küldöttség befo­lyásával történt, a’ tiszt választási eljárását pedig mint őrnagy teljesítő, s a nemzetőrség a’ hatóság minden befolyása nélkül választja tiszteit. A többfelé ágazó vitatkozások után végre Matina, az eddig történtekre nézve végzésül kimondatni kívánja, hogy a’ választmány eljárása, mint­hogy jelentését annak idejében be sem adá, és kellőleg el nem járt — helyteleniltessék — s hogy a’ nemzetek irányában a törvény értelmé­ben a' helyhatóság befolyása nem mellőzhető. Unghvár, julius 28. Ha anyagi eszközeink jó akaratunk­nak megfelelnének , a’ tettek mezején mi is alkalmasint több sikerrel állhatnánk elő. Fájdalom azonban jelenleg sok hőn ápolt óhajtásaink, a szükséges eszközök hiánya miatt, eredmény nélkül enyésznek el. így történt, hogy több levelei Vitái­s Sándor őrnagynak, mellyekben a’ kassai honvéd-zászlóaljak kiegészítése végett, a’ toborzást folytat­­tatni kéri, több bizottmányi ülésekben siker nélkül hangzottak el. Mi ugyan már küldöttünk Kassára 130 haszra kész egyént, 's küldenénk még igy a sokat, ha annyi pénzünk sincs, hogy a' toborzási költsége­­ket folytathatnék: —1 Adótartozásaink is istentelen nagyok , igy egy közelebbi bizottmányi ülésben felolvastatott a’ pénzügyminister levele, mellyben adótartozásunkat 40,000 forintra teszi, erre ugyan felelte­­tetett, adóbeli tartozásunk csak 28,000 forint. De ha csak en­­­nyi is , nincs kilátás, hogy megfizethessük! mert a' folyó hó 19-kén tartott városi gyűlésen felhozván egy képviselő , miképen mutattassék ki, a’ hátra levő 8,000 forintnyi adó kiknél léte : — feleltetett, hogy ez már részint, mert régi dolog, nem eszközölhető, részint behajt­hatlak 'S ezen példa áll alkalmasint az egész vármegyére. A­ folyó hó 18-diki bizottmányi ülésben ritka szerencsében részesültünk. Ugyanis Benzur ezredbeli őrnagy' Zichy felszólító levelet intézett hozzánk,'s több szomszédmegyékhez is, honnan ezen ezred ujonczait szedi, mi­ként ezredében tiszti helyek megürülvén, ezeknek betöltésére alkalmas egyéneket ajánlanánk. Volt bezzeg sok olly ifjú urak futkosása, kik akkor midőn a’ haza szent szerelme vétetett igénybe és semmi más nem igértetett, 's folyt a' toborzás a’ honvédi zászlóaljakhoz, nem igen mutatták magokat. —* Hiszen ki is ne akarna egyszerre hadnagy lenni. Mi e’ helyeket mint jutalmat adtuk, részint polgári, részint szeretett hazánkért bizonyított önfeláldozási erényekért; s megválasztók Föld­­váry Ferencz , 's Csicsery Gusztáv polgártársainkat. A' megürült má­­sodalispáni szék betöltése végett folyó hó 25 -én gyűltünk össze. Már az előbbi bizottmányi ülésekben, heves szóharczot vívtunk a­ felett, hogy ha igaz a' mit hirlenek, miként tisztelt főispánunk hivataláról le­mondott , a’ másodalispáni hivatal betöltése felett bizottmányilag intéz­­kedjünk-e? Elhatározók megtudni az első alispán közbenjárása által, mennyiben igaz e’ lemondási hír. Ki által midőn főispánunk azon írás­beli nyilatkozását vennők, hogy ő lemondott ugyan, de még tudva nincs előtte , lemondása elfogadtatik-e vagy sem; győzött azoknak vé­leménye, kik nem csak a­ megszaporodott hivatalbeli teendők, de a­ szoros felelősség terhe miatt is, az alispáni hivatalnak tüsténti betöl­tését szükségesnek tartották. "S a­ bizottmányi tagok titkos szavazata által, Orosz András eddigi főjegyző másodalispánná , Budaházy Ká­roly eddigi alszolgabiró főjegyzővé , alszolgabiróvá Szabó Lajos eddigi másod aljegyző,­­s másod-aljegyzővé Őri Ödön választattak. Megjegy­zendő miként az úgynevezett ellenzék, mert ereje az önérdekek mi­att szétforgácsolódott kisebbségben maradt. — Erzsébetvárosául. 24. Az 1-ső székelyezred ideiglenesen városunkban állomásozó két százada, és Segesvár-Szék, Holdvilág­­nevű szomszéd falva szászajku lakosai között, mintegy két hét óta támadott, és a­ közvélekedés szerint a' szászok által okozott ked­vetlen 's nehány szász egyének megverését eredményezett egye­netlenség és ingerültség elenyesztelésére eszközlött béke épen ez érában hajtaték végre; mint két fél írásban kötelezvén magát minden további súrlódások megszüntetésére, egy­másnak barát­ságos kezek nyújtására — minek annál inkább örvend városunk, mivel azon ingerültség nem csak a’ holdvilági, és más szomszéd, ezeket pártoló szászokra nézve — kik már aratásaik folytatására se merész­kedtek kimenni — de városunkra nézve is úgy káros , mint aggodal­mas eredményűvé válandhatott — káros, mert piaczunk, mellyet a’ minden oldalról városunkat környelő szászajkuak szoktak nagyobb ré­szint élelmi czikkekkel ellátni, máris üressé vált vala — aggodalmas, mert a' kezdet óta Magyarhonnal egyesülésért buzgó városunk polgá­rai ellen, az uniónak városunkat környelő szászajku dühös ellenei azon ármányos valótalan hirt koholták, mintha városunk polgárai ingerlették volna a’ székely katonaságot a’ szászok ellen, polgáraink a' szász hely­ségekben máris több megtámadtatásokat szenvedtek a' szászoktól, és a' székely katonaságnak városunkból elmenetele esetére fenyegetések­kel is illettettek. —­ Tudósításomat történeti hitelesség tekintetéből a' feladott panaszára elrendeltetni remélt kinyomozás végrehajtása utánra kívántam vala halasztani, de a' kinyomozás szüksége a’ holdvilági lel­kész , és a' katonaság érdemteljes századosa közbejöttekkel végre­hajtott békével elenyészvén ; itt a' székely jellemre nézve még csak azt jegyzem meg, miként a' holdvilági szászok a' béke megejthetésére a' katonaságot egy hordó borral kínálván meg, ez azt el nem venni, hanem a’ kívánt békét a’ nélkül is elfogadni elég lelkes volt. — Egyéb­iránt városunk csendes, 's csak némi szász bujtogatási aggodalmak érdeklik néha — mellyekről más alkalommal. —* Követeink eddig a’ nemzeti gyülésen a’ verification átestek, meg vagyunk győződve minden legkisebb akadály nélkül, mert őket az általános közbirodalom minden ellenmondás nélkül választó, kikben a' lélek a’ közjóra törekvésben nem is fog hiányzani. Zarándból. Körösbánya, jul. 27-kén. Jelenleg csend és béke köröz bennünket. Meddig tart e­ nyugalom? a jó isten tudja ! A’ nép nemcsak nem ingerült, sőt eszélyességén a’ szomszéd vidék lázitó kísérletei is hajótörést szenvedtek. Nem bánt senkit, in­kább attól tart, nehogy maga bántassék, vagy katonának vitessék. Mind e­­mellett nincs okunk örvendeni, mert helyzetünket 's a nemzet sorsát elfogultan tekintjük — sőt saját ügyeink iránt lágyme­legek vagyunk. Nemzetőrségünk még bölcsőjében ring; a’ hon oltá­rára keveset adtunk; a' minapi tény megvizsgálására kiküldött biztos­ság dolgában olly serényen járt el, miként munkálata eredményit máig sem tudjuk ; ha ehhez járul­sz is, hogy a' keblünkben tanyázó két szá­zad tisztjei ministeriumunk iránti ellenszenvüket többé nem titkolják— semmi jót nem remélhetünk. No de van főispánunk, kiben bízni aka­runk addig is, mig megismernők , kiről szeretjük előre feltenni, hogy magát minden pártok fülibe emelve , 's a' camarilla kifolyásinak ártal­mas levélletitül megóva — független leend; reméljük, hogy jogait törvény értelmében gyakorlandja — é s a’ rend tovább is fenmarad­t­ Ausztria. Egy ImCti levél írja a ,Frankf. Ó. I. Z.­-nak : Milly gonosz fel­­ügyelés alatt volt a' nemzet birtoka , most mind inkább kitűnik, mert a’ pénz szűke napról napra növekszik Ausztriában , 's már eddig is a’ legaggasztóbb jelenetekre szolgált okul. A' bank szabadalmazottai biz­tosították ugyan szerzeményeiket, de miként szól a’ nép az e' szaba­dalmakkal való visszaélésről ! Az ezüst pénz egyre ritkább lesz; ellen­ben elözönli a­ papír az országot. A’kereskedők zavarba jőnek, ha egy két pengőst adunk nekik váltani, s most is már gyakran inkább hite­leznek , mint az illy papirt elfogadják, mellyről erősen hiszik, hogy előbb utóbb értékét veszti. Annyi valóban igaz, miszerint a’ bank kész értéke alig képes a’ futkározó jegyek 20 száztalisát beváltani; ezek ez okból némelly tartományban — p.o. Gácsországban — cursust kap­tak.­­S nincs kilátás ez állapotokon segitniÉpen a’ középsorsuak érzik leginkább sújtva magukat vagyonúkban; a' vagyonosok őrzik holt tőkéiket, s roppant pénzösszeget vonnak el a forgalomtól, így közéig a' crisis mindig inkább... Az egyetlen eszközt, melly e' csapás­tól menthetne, a’ zárdajószágok elkobzását, kerülni látszanak, megle­het, egykor — már késő — hozzá nyúlnak. A’ papok kincstárai napról napra üresbülnek, a’ zárdai jószágokat elzálogosítják, a' kincsek el­tűnnek, 's valószínűleg soha sem térnek többé vissza... Németország Frankfurt, jul. 25. A’ nemzetgyűlés 4’J’ ik ülésében a’ po­­seni kérdés folytattatott. Janiczewsky hatályosan szólt a’ bizottmányi javaslat ellen. Állítják, úgymond, hogy Posen földét elfoglalta a’ né­met szorgalom. Van nálam egy porosz cabineti intézmény másolata 1833. évi mart. 30-dikáról. (Ezt a’ szónok felolvassa. Benne rende­let van, miszerint lengyel jószágok elfoglalásánál, álladalmi pénztár segítségével, a német prémaíásu megszegőkre gond (onüuwsek­) 1 5 '

Next