Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-02 / 54. szám

251 A­n­t­a­l I­m­r­e. Az egész magyar szótárban nincs nagyobb, ma­­gasztosabb , lelket ’s szivet annyira emelő szó, mint ez: haza. Hiszen ebbe nekünk múltúnk, jelenünk , és jövőnk bele van foglalva ; ’s mert ez olly szent előttünk azért felejthetetlen is, s megtartásáért lelkün­ket ’s szivünket felajánljuk , már csak azért is, mert annak hantjai a­­latt nyugszanak őseink, ’s ezek csontjaiból jöttünk ki mi is , mint a' fűszálak kijöttek sírjaikon. Ennek tehát megtartására mindent, mi tőlünk kitelik, megtenni, legszentebb kötelességünk; mert hiszen a’magyar ko­rona nem egyéb mint az egész magyar nemzet existentiájának, múltjának jelenének és jövendőjének symboluma. Ez szent előttünk, ’s szentnek kell is lenni , ’s érdekében mindent elkövetni. — Uraim ! a’ magyar sok szép virtusai közt egy virtusgyengeséggel is vagy is erényes gyengeség­gel bir , 's ez­ a’ hospitalitás. Mindenkinek adott ő szállást, 's némelly­­i sor jószívűségét roszra használták fel, így 1600 végén I. Leopold ide­jében szállást ’s hazát adott a' ráczoknak, 's ezt a ráczok a’ legna­gyobb hálaadatlansággal fizetik; mert a' mi legszentebb érdekünket, a’ szép és jó hazát támadják meg, ’s pedig épen most, a’ kifejlődésnek első stádiumában, mikor a' nemzet szabad, 's független akar lenni. Ez nekünk erősen fáj, ’s méltán fájhat is; ’s ezen szerencsétlenség elhárítására kénytelenek vagyunk törvényt hozni, miszerint letelepíté­sek történjenek, 's mint pénzü­gyminister ur mondotta, úgy szólván egy ch­inai kőfal állitassék fel, mint a’ milyet régentén a’ magyarok roppant erejének fékezésére húztak volt. Ez magyar kőfal fog lenni más idegen elemek ellenében, ’s azért nem létesittethetik egyébből, mint tisztán magyarokból, székelyekből, ’s megnépesedett, magyaros vidékekből. Hogy a' székelyekről méltóztattak megemlékezni, ezt kül­dőim nevében köszönettel fogadom. Meg lehetnek győződve, hogy szé­kely rokonim utolsó csep vérükig hívek fognak maradni a’ hazához. —­­Egyébiránt pártolom ezen chinai kőfal iránti tervet. Kazinczy Gábor: A’ hol az események rohamában nem­csak az eszmék, hanem az álláspontok is elsodortatnak, ott nem igen sok türelemmel viseltetünk a’ tárgynak kimerítő tárgyalása iránt. ’S természetesnek találom, ’s ezért nem fogom hosszú beszéddel fárasz­tani a­ tisztelt házat, de kénytelen vagyok egy pár rövid megjegyzést tenni. — Az első az, hogy bár­mennyire helyeslem az eszmét, melly ezen telepítési törvényt átlengi, minthogy ezáltal a’ pénzügyminister úr úgy szólván elébe nyújt, ’s megelőzte azt, mit Franczia­ ’s Angol­honban megelőzni nem lehetett, t. i. a’ statusbirtokainak semmivé té­telét : mindazáltal eziránt észrevételem van. Először is arra, mi a’ be­vezetésben mondatik. Laroche-Foucault-tól azt tanultam, hogy soha­se mondjon az ember ollyat, mi nem igaz; de azt se mondja ki mind , a’ mi igaz ; főkép pedig a’ politikában. —­ Én nem szeretem, ha a’ törvény moditikáltatik — Erre szükség nincs, különösen akkor , mikor ez által a­ forrongás mostani idejében, fegyver adatnék ellenségeink kezébe a’ nyugalomnak még nagyobb mértékben felforgatására.­­ Tekintve a’ mostani kormánynak egyéniségét, ebben magában találjuk fel biztos garantiáját az életbeléptetés sikerének; de ha itt kimondatik, hogy a' kincstári javakon eszközlendő egyedül ma­gyar telepítésekről van szó, mi által a’ magyarosodás erősítését kíván­juk ; ’s ezt épen akkor, midőn mind­nnen idegen elemekkel körülvé­ve , ezeknek egy része forrongásban van, de más része, mint az, hol én is lakom, mindeddig még nyugottan van; ha mondom, e’ le­telepítés egyedül a’ magyarokra, mint a’ fák bizonyos nemére, szorit­­tatik; ’s azok, kik sovány földjeiken éhenhalnak, a’ törvényhozás gondoskodását mintegy kikerülni látszanak, ’s ezt leginkább azon esz­méknél fogva, miket papjaik, ’s más embereik fejükbe vertek, úgy ez által a’ törvényhozás többet veszt mint nyer. Én tehát a’ motivatio szükségét nem látom , már csak azért sem , mert gondoljuk meg, hogy már itt is, hol az ország értelmiségének gyülpontja van, mennyire nyilatkozott az ellen, épen olly férfiak között, kik nem a szenvede­lem , hanem egyedül a’ practibilitás szempontjából tekintik a’ tárgyat. Ezen motivatiót tehát, mellyre szükség nincs, méltóztassanak kihagyni. (Maradjon!) Azon módosítást pedig, mellyet nem tudom ki hozott elő, hogy t. i. az ország egyéb túlnépesedett vidékeiről is történjék telepítés, azért óhajtanám kihagyatni, mert ezt nem tartom az egész tárgy átalános felfogásának , hanem olly részletesség lenne, mibe ha beereszkedünk , a’ végtelenségig mehetnénk. ’S épen azért nem sze­retném a’ törvényben kimondatni azt sem, mit gondolom Madarász József képviselő társunk javasolt, hogy t. i. a’ középponti bizottmány­nak azon odavetett figyelmeztetése, minélfogva a’ kormány gondoskod­jék , hogy a’ bármi jogczimnél fogva megszállott birtokeladás által olly kezekre ne kerüljön , mi nemzetiség szempontjából ártalmas lehetne , a’törvénybe szinte bejöjjön. Ez veszedelmes lehetne, 's azért nem pártolhatom. (Maradjon! — Zaj) Pálffy János: Csak egy pár szót vagyok bátor szólam, mert meg vagyok győződve, hogy a’ legjobb szó az lenne, melly a’ szózatolást kívánná.— Én megvallom, hogy a’ törvényhozást nem tartom mindig csak az igazság szempontjából a’ törvény alkotásakor kiindulhatónak. A’ törvényhozást többnyire statusratio vezérli, ’s megtörténhetik, hogy az az igazsággal nem a’ legszorosabb kapcso­latban áll. Meglehet ezen törvénnyel is igy vagyunk, meghozatalát a­­ssnban pártolom, mert ezt a’ statusratio parancsolja. Ugyanezen srempfontból pártolom a’ bevezetést is, ’s nyíltan akarom kimondatni miért alkottatik e’ törvény; azért t. i. mert nemzetiségünk megtámad­va ’s veszélyben van, a’ mi bizonnyára nem lenne, ha azon térsége­ken, mellyeken a telepítéseket eszközlésbe kívánjuk vétetni, magyar népség vonulna végig. Az erme veszélyt kívánjuk tehát jövőre a’ hazától elhárítani. ’S meg vagyok győződve, hogy ha az alsó vidéken illy székelyekből, vagy egyéb magyar népségből álló vonal vonulna el, bizonyosan nagyobb nyugalommal tanácskozhatnánk, mint most tanács­kozunk ; ’s meg vagyok győződve, hogy a’ keleti határszéleken egy könnyen be nem tör az ellenség, mert magyar ajkú nép lakja azon vidéket. Ugyanazért csupán magyarokat akarok a’kérdéses helyekre is telepítetni, mert csak igy remélhetni, hogy a’ belbéke azon vidéken is biztosítva lesz. — Egyébiránt a’ törvényjavaslat 1-ső -­ből kitűnik , hogy a telepítés nemcsak Bács-, Torontál- és Krassó megyékből történ­hetik, hanem az ország más vidékeiről is , ha mindjárt azon vidékeket nem is magyar ajkúak lakják, de túlnépesedve vannak. Azon véleke­désben vagyok, mit pénzügyminister úr is kijelentett, hogy sokféle gondoskodással lehet a’ törvényhozás a’ hon polgárai iránt; igy pél­dául nemcsak telepítéssel biztosittathatik nemzetiségünk, hanem pél­dául a’ föld, vagy gyáripar elősegítése, vagy más kedvezések által szinte annyi eszközöltethetik. Nekem olly erős meggyőződésem az , hogy e törvényre szükség van, hogy minden áron, ha mindjárt az igazság rovására is történnék, életbe léptetni kívánom. — Mi illeti a­ czikkely végét, miszerint ezt a­ középponti bizottmány úgy kívánja módosítatni, hogy az ima- és iskola­­házakat, az álladalom felépítvén, a* lelkészek és néptanítók ellátásáról csak 6 évig gondoskodjék, ezt én is pártolom. Mert igen nagy terheltetése volna a’ statusnak, ha mind végig, ’s isten tudja, meddig tartoznék gondoskodni a’ lelkészek s ta­nítók ellátásáról. Felépittetik az es.­ház ’s az iskola, 's a lelkészek ’s tanítók tartásáról 6 évig gondoskodik az álladalom; hanem ezen évek eltelte után a' letelepített községekről is csak úgy, mint az ország e­­gyéb községeiről a’ köztörvények szerint történik intézkedés. (It­t D­o­b а у : Én sem vagyok megelégedve ezen törvényjavaslattal azért Szepesmegye követének kívánságát szivemből pártolom, hogy t. i. a’ szepesi lakosok is, kik majdnem minden évben éhhalállal küzde­nek , e’ jótékonyságban réssesittessenek. Tudom, miként a’ szegény felföldi néposztály az alföldre menvén, ott semmi egyéb intézkedésre nem talál, minthogy vissza parancsoltatott,­­s még nagyobb ínségben jött haza, mint el­ment volt. Azt hiszem , méltányosoknak s igazságo­soknak kell lennünk hazánknak nem csupán magyarajku lakosaira néz­ve , hanem azon szepesi, ’s más fzélsővidéki lakosokra nézve is, kik annyira túlnépesedve vannak, hogy ha a' törvényhozás nem rendel­kezik , mindenre kész, — mint ez eset minden éhhalállal küzdő nép­nél fenforog , — kész a' lázongásra is. Nem helyes azok aggodalma, tik azt tanják, hogy ha a’ kérdésben levő vidékekre nem csupán s egyedül magyar telepítetnének la, hogy ez által erősítve nem lenne a magyar elem ; mert hiszen azt tartom , hogy az országnak azon része is, hol nem magyar ajkúak laknak, 's így Szepes megye is, szinte ma­gyar , ’s azt hiszem , nem lesz veszélyeztetve a’ magyarság, ha azon alföldi vidékek legalább egy részére a’ felföldi nép, melly annyira túl­­népes, telepíttetik le, ’s igy e' jótékonyságban szinte részesitetik. Sze­­pesmegye követének kívánságát tehát a' ház figyelmébe újólag is ajánlom. Kossuth Lajos (pénzügyminister): Kénytelen vagyok ismé­­telve felszólalni. Mihelyest az ember, bizonyos intézkedés alól az ala­pot elviszi, ’s más alapot tesz alá, azonnal a’ legigazságosabb dolog a­ legigazságtalanabb színben tűnhetik fel. Ha arról volna szó, hogy az éhezőknek kenyeret nyújtsunk, akkor állna azon okoskodás , miszerint Szepesmegye éhező lakosainak szintúgy kellene azt nyújtanunk, mint az ország más lakóinak. De nem erről van szó ,­­s nem olly telepíté­sekről , mellyeknél fogva az ínség elhárításáról akarnánk gondoskodni; hanem arról van szó, hogy 150 esztendő alatt’ négyszer támadják meg a’ magyart ’s kiirtással fenyegetik. (Helyes!) Mi tehát erősítsük a’ ma­gyarságot , és pedig ne úgy erősítsük, miszerint a’ magyar nemzet, — mint eddig is ok nélkül vád­oltatott, —­ ismét vádoltathatnék, hogy az idegen ajkú népekre felakarja tolni nyelvét, hanem úgy, hogy állít­suk a’ magyart oda, hol kiirtással fenyegeti a’ lázadás, oda, hol véde­ni kell a’ magyarságot. Ez feladata a­ törvénynek, ’s nem más. Egé­szen más volna tehát az , ha arról szólnánk, hogy az ínséggel küzdő embereknek segélyt nyújtsunk; de mikor nem ez a’ létesítendő tör­vény alapja , hanem csak az, hogy a’ magyar magát megvédje , már ezt igazságtalanságnak mondani, hogy t. i. magát megvédeni akar­ja , — bizony furcsa dolog. (Helyeslés!) "S épen ezen szempontból kötelesnek érzem magamat még egy eszmére figyelmezni, melly­re egy érdemes követ ur privative bivia fe! figyelmemet. Van t. i. magában azon vidékeken is, mellyekről itt szó van, a’ la­kosságnak olly része, melly földdel nem bir, ’s igy tehát földet kellene ennek is adni. Már kérem, ha ismét e­ szempontból indu­lunk ki, hogy a’ földdel nem bíróknak birtoklásáról gondoskodjunk, úgy tökéletes igazság fekszik benne. De kérdem, valljon az által, ha valami ott lakónak adatik birtok , növekedik-e csak egy karral is azon erő, mellyre azon vidéknek szüksége van a’ végett, hogy ellenség el­lenében erős legyen? Vagy ha növekedik is az erő, melly védi az or­szágot, valljon növekedik-e egyszersmind biztossága azon barátságos s békés érzelmű népnek melly oda lent itt-ott elszórva van, de most ezer veszélyek közt ellentállni nem mer, mert a’ békés elem nem elég erős, hogy magát megvédelmezhesse, midőn tehát azon elvet követ­jük, melly ama vidéknek biztosságát állapítja meg, azt gondolom, az ott lakók érdekében is cselekszünk. Egyébiránt kijelentem, miként én a’ kincstári javakra, hol úrbéri rendezés, vagy más illy körülmény forog fen különös tekintetet akar­ok fordítani, hogy az azon vidéken lakó zsellérség ne legyen kitéve ínségnek, hanem olly karba tetessék, hogy a köz­rend fentartása, mindinkább érdekében legyen. Ezt kije­lenteni köteleségemnek ismertem , valamint az e­ részbeni gondosko­dást is fő kötelességeim közé számítom, hanem itt, e’ törvényczikk­­ben nem látom ezt helyén, mert nem arról van s­ó, hogy kenyeret adjunk valakinek, hanem, hogy szaporítsuk azokat, kik a’ magyar nem­zetiséget védelmezik. Én a­ czéllal meg vagyok elégedve, és biztosítva látom úgy is, ha a’ bevezető szakasz kimarad, nem helyezek benne semmi erőt,egy­­átalában nem látok semmit veszélyeztetve ha benne van is,­­ ha ki­marad, nem látok semmit feladva, mert a czél el lesz érve. — Egyéb­iránt Pálffy követ­társunk említett egy specialitást a lelkészek iránt. Erre nézve kijelentem, miként én is egyetértek a’ bizottmánynak erre vonatkozó észrevételével, csak a’ kifejezés ollyan ne legyen, mintha azt akarnák belőle következtetni, hogy 6 év múlva az ottani lakosok­nak terhére fog esni; mert nem tudja az ember miként rendelkezik erre nézve majd a törvényhozás; csak az általános eszme legyen ki­fejezve, miszerint: épen olly tekintetbe fog jönni, mint a' milly tekin­tetbe jön, köztörvény szerint akármellyik más község. Egyébiánt azon észrevétel, mit a’ bizottmány jövendőre nézve tett, hogy miként szálljon kézről kézre a’ birtok: ha ez csak figyelmeztetésnek áll, nem akarok rá észrevételt tenni; de kételkedem, ha ennek törvényczikkbe iktathatása végett formulázásra szólítanánk fel valakit, lehetne-e akké­­pen formuláról, hogy a’ joggal, törvénnyel, igazsággal, és szabadság­gal ellentétbe ne jöjjünk? mert a' szabad eladás megszorítva leven gyűlöletességeknek volna tér engedve, melyeknek kikerülése kivána­tos. E részben bizni kell az életben és azon alapnak letételében, melly­et czéloztatik. Ha egy két ember tétetnek oda, veszélyeztetve lehetne a czél, de mikor a’ törvényjavaslatban az áll, hogy tömegben történjék a­ telepítés, hogy minden berohan­ásro­ megóva a lakosok, az ország azon részének biztosítására elég erősek legyenek; ez által meg van annyi mondva, a’ mennyi szükséges, hogy a többit az élettől megvár­hassuk. Például az illyi-bánsági ezrednek csak négy faluja magyar, de tömegben, annyi ellenséges elem közöt­t is fön tudta tartani és fentart­­ja még máig is nemzetiségét; úgy a’ magyar vidékek tömegesen szin­tén fentartják maguk eredeti typusát. A' jövendőre nézve tehát nyu­­gott vagyok, mihelyt fentartatik azon elv, melly a' szerkezetben van. A’ lelkészekre nézve pedig elfogadom Pál DT­ képviselőtársam észre­vételét. (­Maradjon a­ szerkezet.) Elnök: Arra kívánom a’ házat figyelmeztetni, m­ikép a' sza­bályok értelmében az illy törvényjavaslatok vitatásánál az átalános tárgyalás szokott előre bocsáttatni; ezenfelül miidig fenmarad a’ sza­­kaszonkinti tárgyalás. Ha tehát valakinek szakaszonként volna észrevé­tele, méltóztatnék annak előterjesztését az illető szakasz tárgyalásakor megtenni. Így hamarabb évtnk ezélt. Fáb­i­án Gábor: Én a’ törvényjavaslatot, hozzá értve az osz­tályok által indítványozott módosítást kielégítőnek tartván, részletekbe bocsátkozni, sem ildomosnak sem szükségesnek nem látom, mert meg­vagyok győződve, hogy azon tisztelt minister úr, ki e törvényjavas­latot előterjesztő,­­s ki annak végrehajtója is lesz, a­ részleteket is úgy el fogja találni, hogy az általa követendő ösvény a törvény irányának és szellemének meg fog felelni. Észrevételem lett volna a buccovinai és moldvaországi csángó magyarokra nézve; de miután e részben megelőztettem, s pénzügyminister úr megnyugtatólag nyilatkozott, a’ ház türelmét fárasztani nem kívánom. Jekelfalusi: Épen a felső vidék érdekében pártolom a’ ministerialis törvényjavaslatot. Uraim­ azon felsővidéki lakosoknak jó­létéről, kik a’ magyar nemzetiséghez ragaszkodnak, csak úgy lehet gondoskodni, ha azon vidékek békében lehetnek; e’ czélra szükséges, hogy azon vidékek az illy megtámadások ellen védve legyenek; már pedig ezen törvény azt czélozza , hogy a’ magyar telepítések által a’ szükséges csend­es béke fentartassék, azért pártolom a’ törvényja­vaslatot. Azonban a' felvidékek gyarmatosítása tekintetében ak­kor, ha hazánkban a béke helyre­állítva leend, fentartom m­agamnak egy törvényjavaslat előterjesztését. Pap János: Én e­ törvényt hasznosnak és üdvösnek tartom. Ha őseink illy intézmények felállításáról gondoskodtak volna, most ha­társzéleink biztosítva volnának. Azonban van egy észrevételem, mit mellőzni nem tudok. Én a’ pénzügyminister úr személye iránt teljes bizodalommal viseltetem, de hivatalának nem akarok annyi hatalmat adni korlátlanul, melly a­ márczius előtt divatozott fejedelmi adományo­­zással felérne. Tehát azon módosítást indítványozom, miszerint pénz­ügyminister urnak kötelességévé tétessék az illy szerződéseket a’ sou­­verain nemzeti gyűlésnek ratificatiója alá terjeszteni. Ezt megkívánja magának a’ pénzügyminister urnak biztossága, az ott letelependő la­kosoknak bátorsága, és a’ souverain nemzeti gyűlés jogainak tekintet­be vétele. D­r­á­g­a 8: Ezen törvényjavaslatnak czélszerű­ségét én is átlát­ván , azt szükségesnek tartom, mert igaz az, hogy a’ nép az állo­mány jótékonyságát csak úgy élvezheti, ha a' haza békében lesz. — Azonban midőn ez iránt gondoskodunk, nem szabad igazságtalanok­nak lennünk, nem szabad egy népet is sújtani. Ennélfogva észrevéte­lem van a­ törvényjavaslatot kísérő középponti választmány előterjesz­tésének következő részére: „mihez képest a­ telepedőkkel kötendő szerződésekben gondoskodás legyen arról, hogy a’ megszállott birtok eladás vagy bármelly jog czimnél fogva is olly kezekre ne kerülhessen, mellyek a nemzetiség szempontjából a' jelen törvény czéljával ellenkez­nének“. — Én átlátom szükségét annak, hogy a’ nemzetséget minden áron biztosítani kell, azonban az általam idézett kitételben látom rej­­teni azon súlyt, melly azon népre nehezedik, melly semmi ellen­szenvet , semmi ellenségeskedést a’ magyar haza iránt nem tanúsított. (Zaj) Bocsánatot kérek én is, mint magyar alkotmányos polgár egyike vagyok azon román ajkuaknak, kik a’ magyar nemzet iránti ragasz­kodásukat terhes időkben is mindég tanusitották, nem hajtván semmit azon sürü felhívásokra és lazitásokra, mellyek egész halmazzal önték el a’román ajkú népet; én elmondhatom, hogy a’román ajkúak ré­széről semmi nemzet elleni kitörés nem történt. Azért illy kifejezéssel a’ román ajkú népet mintegy sújtani akarni helyesnek egyátalában nem látom, hanem ha kell sújtsuk azokat, kik megérdemlik. Példa van rá, hogy a' velenczeiek és lengyeleknek is megmondatott, miként nem érdemlik, hogy a’ haza területén lakjanak, ha tehát akarjuk, mond­juk ki, hogy a’ ráczok nem lakhatnak e’ hazában, de más népet ez alatt érteni sérelmesnek tartom. Ennélfogva, a­ középponti választmány által javaslatt indítványt a­ törvényjavaslatból kihagyatni kérem. Kossuth Lajos (pénzügyminiszer:) Tisztelt képvi­selő­ház, az előttem szóló képviselő úrral egyetérek. A’ bizottmány javaslatának azon pontját, mellyel követ úr felhozott a’ törvénybe té­tetni magam is nem hogy kívánnám , sőt ellenzem. Egyébiránt midőn ez iránt a’ követ úrral egyetértek, kötelességemnek tartom azon meg­győződésemet kijelenteni, hogy Magyarországnak nem magyar ajkú né­pei között különösen a’ román faj az, mellynek a’ magyar irányában és a magyarnak az ő irányában a' legigazabb és legtermészetesebb ro­­konszenvü összeköttetését magában a’ helyzetben és viszonyokban lá­tom gyökerezettnek lenni. Én azt hiszem, hazánknak egyik súlyos bű­ne az, hogy nem volt már régen elegendő figyelemmel azon természe­tes sympathiára , mellyre a’ magyar ajkú és a roman ajkú nép egymás iránt hivatva van, állásuk, viszonyuk és jövendőjük által. Én tehát ezen kijelentéssel annyit akartam csak kinyilatkoztatni, hogy a tapasztalás szerint ha lakik a’ magyar földön háladatlan faj, melly ellenünkbe irtó háborúra kel, ’s mellyet ennélfogva ellenségnek kell hogy tekintsünk, és vele ellenségileg bánnunk: úgy viszont az oláh ajkú népét én a’ ma­gyar ajkú népek barátjának tekintem, és azt kívánom, hogy a' magyar ajkú nép is a’ román ajkú nép iránt mint egy hazának közös magyar polgárai iránt a’ legtisztább testvéri szeretettel és igazságos indulattal viseltessék (éljenzés). Sebestény­ beszéde a’ zaj miatt nem volt hallható. Markót: Nem szeretném, ha e’ kérdés fölött a’ ház azonnal szavazna, mert találkozhatnak részakarók, kik ezen esetet kizsákmá­nyolván, azt mondják, hogy a’ midőn Magyarország tót ajkú lakosai részére történtek felszólalások, a­ kérdés leszavaztatott. Inkább kíván­nám , hogy ez­­ a tárgy kölcsönös értesülés útján a­­mennyire lehet egy­hangúlag elfogadtassék. Nem szeretem hallani, egyik vagy másik kép­viselő csak azt tartja hasznosnak, mi az ő megyéjének vagy kerületének áll érdekében; én kívánom, hogy az igazságos kívánatok méltányoltas­­sanak, azonban elvárom minden provinciális érdektől, hogy saját ér­dekét az összes haza érdekeinek alárendelje. Innen kiindulva, miután látom, hogy itt nem annyira telepítésről, mint a haza biztosításáról van szó, miután a’ szerkezet által a’ kitűző t czélt elérni reménylem, általában az elvet pártolom. Azonban arra figyelmeztetem a’ tisztelt há­zat , hogy részakaratuak által ezen körülmény is könnyen kizsákmá­nyolható. Ne­hogy tehát azt mondhassák, hogy a’ felső vidékekről a’ haza gondoskodni nem akar, minden gyanúsítás eltávolítására a szer­kezetbe egy moisumot szeretnék betétetni. A’ bevezetés utolsó előtti sorába e' szavak v­an: „a’ törvényhozás e részben ‘ ezt tenném: „de az ország más túlnépesedett vidékeiről is nyelviség tekintete nélkül legközelebb“ bővebben intézkednék "sat. (szavazzunk). Bogdanovits Vilibald: Én is szavazni akarok, de ész­revételem van egy aggodalom miatt, mellyet pénzügyminister ur is osztani látszik a’ nemzetiség tekintetében. Hogy az üres telkek román ajkú néppel töltessenek be, ámbár e nép faj irányában к [UNK]опб [UNK] tis­zte­­lettel viseltetem , nem kívánom, abban sem egyezek meg, hogy Kras­­sóban és Temesben létező néhány üres telek magyar néppel töltessek be, mert attól tartok, hogy ott azon kevés magyar is el fog korcsosod­­ni, és így a’ magyar nemzetiség veszélyeztetik.­­ Többire miután ezen törvényjavaslat nem is telepítésről, hanem a­ szélvidékek biztosí­tásáról szól, a’ különféle követeléseknek helyét nem látom, mert azon megtelepítendő kamarális puszták olly csekélyek, hogy 40 ezer székely­nek is alig lesz elég helye. Tehát pénzügyminiszer úr javaslatában megnyugszom. Azt is elfogadom, mit. Pap János ur a’ szerződésekre nézve felhozott, miszerint a' teendő szerződések ratificatio végett ide a nemzeti gyűlés elé terjesztessenek. Berzenczey László: Vannak, kik а' т [UNK]! po’iticai kérdést szeretnék privát kérdéssé tenni; és mivel ki van mondva, hogy a’ hű­bériségét meg kell szüntetni, ’s az általános birtok emancipationak elve is ki van jelentve : spiritust gerjesztenek a’ magán birtokra , s mivel az ál­talános elvet előrántják, már azt tartják: jószágosztály lesz belő­le , hogy osztozni kell minden embernek, ’s ez lesz igazságos. — Az én véleményem szerint ezen kérdés nem telepítés nem birtoknyerés, hanem honvédelem , épen úgy, mint a’ katonaadás. Az azon vidékre szállítandók kapnak ugyan valamit; de azt az isten tudja, mennyire lesz az övék, mert azt csakugyan nekik kell megkörmölni, hogy magoknak megtarthassák. — Én a’ legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám, ha­ akkor, midőn a’ magyar nemzet fentartásáról van szó, midőn a’ ma­gyar korona van megtámadva, ki nem mondhatná a’ magyar nemzet azt, hogy a magyar koronát ’s a’ magyar nemzet jogait ’s önállását magya­rokkal akarja megvédeni. Azonban én e’ tekintetben tovább menni nem akarok , s nem tartok avval, a’ ráczot azért mert rácz ki akarja zárni; én nem akarok senkit, mint nemzetet vádolni; azért ha valaki rácz, még nem következik, hogy jó hazafi ne lehessen. Ne zava­juk össze a’ dolgokat, én az egész telepítést a’ honvédelmi eszközben ol­­­lyannak tartom, mi nem egyéb a’ re-erotruppnál (szavazzunk!) Elnök: ÁHa mehetnénk tekét a’ ^-kénti tárgyalásra, kegelt

Next