Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-26 / 108. szám

menyek, a­ nép hangulata , lelkesedés« fogja adni az irányt. * Első kérésem tehát, mit önökhöz akarok intézni az, hogy ha van önök közt valaki, ki testvéri kezet akar nyújtani: az isten hozza. Többen lelkesedéssel felkiáltanak: megyünk , megyünk! Másodszor pedig azt gondolom, hogy valamint nekem isten és jóbarátaira , 's a’ nép han­gulata segítségével talán sikerü­lene támasztani egy kis ellentállást az ellenség ellenében , úgy önök közt is vannak sokan , kik más vidéke­ken hasonló vagy talán nagyobb sikerrel is működhetnek; vélekedé­s sem tehát az volna , méltóztatnának azt most első teendőjöknek ismer­ni , miszerint írja fel mindenki, mellyik vidékre kiván menni. Én e' részben a’ ministerelnököt már felszólítottam, 's ő csak azt várja hogy mindenki kijelentse, hova akar menni. (Helyes! Megyünk!) S ha aztán, — a' mint remélem , — annyian akadnánk , hogy néhány napokig nem lehetne ülést tartani, ám jó , tehát ne legyen ülés, ha­nem emeljük fel karjainkat, s teremtsünk népet, mellyel a’ hazát megvédhessük. Ez a második mit mondani akartam. A' harmadik az, miként csak most is, míg szegény lakomból idáig jöttem, ’s szétnéztem, láttam, mennyi temérdek ember van itt Pesten, 's ha magát csak a karzatott is nézném, meg vagyok győződve, hogy ha mindenki, nem mást, mint követ vesz is kezébe, 's felteszi magában, és megesküszik az örökké való isten előtt, hogy nem nyugyszik addig, míg egy rablót meg nem öl, ez maga semmivé teheti azon rablócsordát. (A' karzaton töb­ben felkiáltanak : megtesszük!)­­Éljenek ! Lelkesedés.) Egyébiránt felszólítottam a' városi hatóságot is , hogy tartson népgyűlést, s szó­lítson fel mindenkit a’ haza védelmére, ’s önök uraim kik itt vannak, legyenek ott jelen , s biztassák a' népet, hogy menjenek a' Duna bal­­partjára , — mert meglehet, hogy az ellenség e' részről fog betörni, — s fogadják az ellenséget, mint igaz hazafiaktól a' haza méltán meg­várja. ’S erre nézve azon vélekedésben vagyok, hogy a’ város lakos­sága nagyobb részben iparűző lévén, ha e tekintetben a­ keresetmód némi féltékenysége foroghatna fen, s mondaná az egyik becsületes hazafi, ki munkájával keresi kenyerét: „jó , én elmegyek , de szom­­­­szédom kinyitja addig a boltját, 's távollétemben minden keresetet felhasznál,“ — tehát e' részben is lehet intézkedni, ’s bezáratni a’ bol­tokat , annyival is inkább , mert hiszen a’ két városban egy fél nap alatt 15 és több ezer embert lehet előteremteni, s ha egyéb fegyvere nincs, van karja , van foga, van kő, van kasza , maga a’ minister­el­nöknél 38 ezer kasza van; ha tehát valakinek egyéb fegyvere nincs vegyen kaszát kezébe, s tegye meg a’ haza védelmére azt, mi tőle kitelik. (Helyes !) Most kinek tetszik jöjjön velem! (Felkiáltások: me­gyünk !) Ki pedig itt marad, iparkodjék itt mindent elkövetni a haza védelmére; — az isten önöket áldja meg ! (Éljenek közt lelép a’ szó­székről, s eltávozik a teremből.) Bernáth József, Kossuth követtársam szivem mélyéből ’s lelkem meggyőződéséből szóllott, ’s én csak azt nyilatkoztatom ki, hogy igenis követem e téren , isten önökkel, — megyek a’ minister­elnökhöz. (Éljen!) Zsembery Kívánom , hogy a követi kar, még egy kis ideig itt távozzék. (Halljuk!) A’ cselekvés órája megjött, s Kossuth Lajos dicső példája mutatja, mit kell tennünk, kell cselekednünk. (Helyes!) Midőn szót emelek, nem magam nézeteit mondom el, hanem elmon­dom nézeteit azon választmánynak, mellyet önök megbíztak , hogy a teendőkről gondoskodjék. Ezen választmánynak vélekedése az, hogy lejárván a tanácskozás ideje ,­­s megérkezvén a­ cselekvés órája , az országgyűlés ne oszoljék ugyan el, hanem függessze fel bizonytalan időre üléseit; ez­által sem azt nem mondjuk ki, hogy az országgyű­lés állandó, sem azt, hogy eloszlik, hanem kimondjuk azt, hogy ta­nácskozás­unkat felfüggesztvén, megkezdjük működésünket, mellyet megkíván e' hon, 's kívánja a’ király, ki eddig az orsz.gyűlést el nem oszlatta Elosztunk tehát bizonytalan időre, el pedig azért, hogy meg­mentsük a­ hont az ellenség zsarnokoskodásától; mert hiszen gyalázat volna, ha 20 — 30 ezer jöttment ember megsemmisítené ez orszá­got, hiszen maga Budapestnek, ha falai közé jön az ellenség , nincs oka megijedni 20 ezertől; semmivé teheti az illy csordát, csak a' lel­kesedés ne hiányozzék. (Helyes­ lelkesedés.) De nincs szükség sok szóra , hanem tettekre kell menni; elsorolom tehát a' teendőket. Mi úgy vélekedtünk : nem az volna a' teendő, hogy a' követe­ket küldjük valahova, hanem a' szomszéd terembe jöjjön össze egy bi­zottmány, melly előtt minden követ mondja meg , mellyik körben ki­ván működni. Az egyik a’ tábornál, a' másik küldőinél, a' harmadik a' megyében fog legczélszerű­bben működhetni. Kérdés: ki lesz a’ kormány ? az egy felelős minister, ’s ha kí­vánja a' ház, azon bizottmány — melly mint tanács mellé adatik, de minden rendelkezésnek s felelős ministertől kell kimenni,­­■ azon kö­vetek — kik a’ bon védelmére mennek, ezen felelős kormánynyal fog­ják magukat érintkezésbe tenni Mielőtt feloszolnánk, szükségesnek vélném még egy gyűlés tartását, mellyben nyilatkozatot kellene szerkeztetni, hol az országos ülések felfüggesztésének oka lenne kimondva, felolvastathatnék azon nyilatkozat is, mellyet Európához intézni határoztunk. A’ tanácskozás ideje lejárt; mondja minden követ hol kiván működni ? Ne várjuk be Jellachiohot’, — mert ez által csak hasznot tennénk neki. Ha itt helyeinken ver agyon, a­ históriában fog rólunk az utókor tanulni, de a hont nem mentettük meg, még azon dicsőség sem vár reánk, hogy itt végezzük életünket; mert hisz arra nem kell csak egy pár határőr, ki az ajtó elébe áll, 's nem lesz módunk védeni a' hazát. Vagy azt mondják : fogjunk fegyvert, menjünk ki a’ sánczok­­ra s védjük a várost. Ez dicső elszánt cselekvés, de nem volna czél­­szerű­; mert mi ennél sokkal többet tehetünk. Ne közkatonai szolgála­tot tegyünk, hanem használjuk fel befolyásunkat, sikeresebb cselekvé­sekre. Pállffy követtárainknak a’ székelyekre nagy hatása van, jobb­­— ha Erdélybe megy buzdítani, s ezreket hoz az ellenség összezuzá­­sára, mint ha itt közkatonai szolgálatot tesz. (Átalános lelkesedés.) Elnök: Két külön tárgy forog szőnyegen, első az, mit Kossuth mondott, miszerint felhiva érzi magát az ország jelen helyzeténél fog­va — ha nem volna is kiküldve — mint kormánybiztos arra, hogy kimenjen ’s mindent elkövessen a’ népnél, hogy felbuzditsa ’* kiállítsa a haza’ védelmére. — Ez olly tárgy, mellyben sok beszédet nem kell mondani, különben a' nemzet sok oratiók, között el fog veszni. A’ másik tárgy, hogy az országgyűléssel mi történjék , még je­lenleg el nem határozható, nem mondhatjuk ki átalánosan , hogy min­den követ, merre akar, menjen, mert igy fel fogná magát oszlatni a’ ház a­ nélkül, hogy ez határozat következtében fogna történni. " Annálfogva a háznak minden esetre olly határozattal kell fel­­oszólnia, miszerint összejövetele akármelly hatalomtól parancsolatik, mig i békesség nincs, — meg ne történhessék, és senki össze ne jöj­jön, ha csak az árulás szennyét nem akarja magára hárítani. A' máso­dikra tehát még most nem szükség határozatot hozni. Az elsőre nézve működjék azonnal a' választmány a' mellékte­remben, ezen választmányt választani nem szükséges, elvégzem én az elnökkel, hisz választva vagyunk mi is. Addig tehát, míg a’ ház határozatot nem hoz, ne oszoljunk el. Ezt a’ lehető legroszabbnak tartanám a' fővárosra is. Most tehát a bizottmány rögtön fel fogja jegyezni az illetőket, kik mint biztosok kívánnak országszerte működni, 's az ív azonnal a' ministerelnökhöz fog kiküldetni. Egy óra múlva jöjjünk össze e' terem­­be é s határozzunk a’ felett azon Staatsschriftre, mit feleljen a' bán. Ez­­t '» nézve b* «utóé — már elténttU ’§ megillepfd­ett,'« « Mm Mié* rozat tehát fel fog hozafzt. Este 6 órakor — ha szükséges lesz — új­ra fogok ülést tartani. Kubinyi Ferencz: Szivem mélyéből szóllott az elnök. Nehogy azonban innen annyian elmenjenek, hogy szükség esetére ülést se lehesen tartani, az ülés tartására szükséges számot 400 ra leszálli­­tandónak vélném. Egyébiránt azok, kik itt maradnak — mint Kossuth polgártársunk is felszólitá a’ házat, a’ városnak védelmére a’ haza szent nevében álljanak ki, és gyakorolják magukat fegyverforgatásban szünet nélkül. (M­innyáján közlelkesedéssel felállanak s közhelyeslésü­ket nyilvánítják.) Elnök: Semmi egyéb határozat jelenleg nincs, mint az el­nökség a' választott jegyzőkkel ki fog menni a’ mellék terembe. Az ülés nincs felfüggesztve, vagy el oszolve, hanem, miután a ministerelnök­­höz vittük az évet, mellyre az illetők feljegyezvék, — rögtön vissza jövünk — talán félóra múlva, 's a’ többire nézve határozni fogunk. Fél órai szünet után : Elnök: Azon képviselő urak, kik az elmenetelre késznek nyi­latkoztak, felitatták magukat, de számuk olly nagy, hogy nézetem sze­rint mindaddig , míg az Országgyűlésnek együttmaradása iránt a­ ház határozni nem fog, úgy a­­mint fel vannak írva, most nem mehetnek el, hanem azt gondolom, hogy azok kik magokat fölirattak csak nyilatkoz­tak,­­ hogy ők elmenni készek, a’ melly készséget bizonyosan mind a’ ház, mind az ország méltányolni fogja. Nézetem szerint tehát czélszerű lesz a’ felirottak névsorával Zákó jegyző urat, Batthyányi ministerel­­nök úrhoz küldeni, ki legjobban tudja a körülményeket, kik mentek már el, és melly megyékben lesznek az illy kiküldendők szükségesek. Délután 4 órakor ülést fogunk tartani, és miniszerelnök úr, ki a’ kö­rülményeket legjobban ismeri, fogja velünk közölni nem a kikül­­dendők neveit, hanem a' megyéket, mert a­ neveket nem igen lenne szükséges előre kimondani, hogy mellyik megyékbe menjenek el. Délután tehát fel fognak olvastatni a­ megyék, és minden kép­viselő, ki az elmenetelre késznek nyilatkozott, ha megyéje emlí­tetik fogja tudni kötelességét. Azon megyékre nézve, hol nincs az ellenség, a' neveket is lehet tudni. Mi a' másikat illeti, Zakó úr most el fog menni ministerelnök úrhoz, azonban az ülést most el nem oszlatjuk, hanem a’ tegnapi jegyzőkönyv fog felolvastatni, s a' ház által hitelesíttetni. Azután a' Staatsschrifftre való határozat iránt, mire nézve a­ tegnapi bizottmányban megállapodtunk , méltóztassanak indít­ványt tenni; az indítvány következtében délutánra Iványi jegyző úr a­ szerkezetet is elkészíti, ’s ez lesz a­ délutáni ülés tárgya. Azonban történhetik időközben valami, mi iránt a­ képviselőháznak hatá­roznia kell. Kérésem tehát az, hogy az ülésben teljes számmal mél­tóztassanak megjelenni, mert a' feliratos nem annyit tesz, hogy a' fel­­iratt már el is távozhat. Madarász László: Épen a’ távozásra akarok szólani, én azon eszmét hogy minden képviselő, ki magát felíratta, innen elmehet a’ végett, hogy azt mit a' jelen körülmények közt a’ haza javára te­het , tegyen, nem látom czélszerűnek azért, mert nem akarom hogy a' képviselőház egészen feloszoljon. (Helyes!) Azért azt kívánnám, hogy jegyző úr egyszersmind a' mint elnök úr is mondotta, tudassa a­ mi­nisterelnök úrral, hogy vegye figyelembe azt, miszerint leginkább csak azon megyékben kell a’ képviselői befolyást fölhasználni, mellyik me­gyében vagy megyéhez igen közel van az ellenség, és az olly megyékre nézve, hol ellenség nincs, azoknak követeit el ne küldje. Ez a’ háznak figyelmét annyival inkább igényli, mert a' képviselők elküldése a' ház­nak hozzájárulását mindig föltételezi, mivel maga a’ kormány is — a’ ház engedelme nélkül — képviselőt sehová sem küldhet el. —. Tehát ezen eszmét fejezze ki jegyző úr a’ ministerelnök urnak, nehogy a’ képviselő az eltávozással a' gyávaság, vagy pedig a' hazaárulás kö­penye alá buvni látszassák. — És igy, kik éltüket készek a’ haza ja­váért feláldozni, mert ez nem a' legkedvesebb provincia leend, azok küldessenek ki, leginkább az általam fentebb érintett megyékbe, erre legyen figyelemmel a­ ministerelnök úr. Elnök: Ez ugyanoda megy ki, a’mit én mondtam, ebben tehát megállapodik a' ház ? (Meg, meg !) Elek: Azon nézetből indulva ki, meilyet Madarász László elő­terjesztett , Szabolcs megye részéről egyikünk sem nyilatkoztunk az elmenetelre , de nem azon tekintetből, mintha nem volnánk mi is ké­szek, kivel a­ ház és kormány parancsol annak menni kell; ennélfogva, miután elnök úr által megemlíttetett azon egyéneknek kik magukat fel­íratták, készségük, nehogy nekünk szabolcsi képviselőknek készségünk ne látszassék ki abból hogy magunkat fel nem írattuk : kívánnám Zákó jegyző úr által a' ministerelnök urnál azon nyilvánítást tétetni a’ sza­­bolcsmegyei követek részéről, hogy a’ kivel a’ ház 's kormány pa­rancsol közülünk, kész menni. (Mindnyájan!) Madarász László: Én is úgy értettem hogy valamennyien készek vagyunk menni. Csíki: Miután azt hallottam említetni, miként azok kik fel­íratták magukat, gyávaság vagy árulás köpönyege alá akarnak bújni. (Madarász L. nem mondtam hogy bújni akarnak!) A­ t. ház előtt ki akarom nyilatkoztatni hogy én is felírattam magamat, de — — (A­ zaj miatt nem volt érthető!) Hitelesíttetik a­ tegnapi ülés jegyzőkönyve. Elnök: Mikó Mihály mint kormánybiztos levél kiküldetve távozásra kér engedelmet. Okolicsányi Antal Ivánka seregéhez beírat­ván magát mint tüzér, a­ táborba le fog menni, ez megengedtetik, Kubi­­cza Pál követ úr pedig a' felső vidéken kiütött lázadás lecsillapítása végett akar távozni; miután azonban kormányiiag kiküldve nincs, azt gondolom, ez iránt a' ház addig nem határozhat, mig a' minsteri ren­delkezésről nem értesittetik. Napi­renden van a' tegnapi ülésben felolvasott Staatsschriftre a' ház által hozandó határozat. Madarász László Az úgynevezett Staatsschrift, status ármány, vagy statusirásra kétféle véleménnyel vagyok: i­ ör hogy a’ magyar törvényhozó testület a' felett nem tanácskozhatik, mert az 1848-ik évi 3-ik törvényben megirt kellékek hiányoznak. Magyaror­szághoz csak magyar nyelven lehet írni, 2-or Magyarországhoz akár mi jön a­ királytól, csak ministeri ellenjegyzés mellett jöhet, a­­nélkül az 1848-dik 3. t. sz. szerint érvénytelen, tehát félre kell tenni. Ezekre nézve észrevételem az, hogy a'leiratot, melly után jött, azon után vissza kellene küldeni, mint magános iratot. Jött ez a' nádorhoz a’ mint a' lieber Herr Vetter megszólítás mutatja, én pedig nem ismerem el, hogy Magyarország a' despotiának azon járma alatt nyögne, h­ogy német nyelven szólíthassa meg a' fejedelem. — Tehát ezen status­iratra mint a' fejedelem által öcscséhez küldött iratra kifogá­som nincs; ám levelezzenek a' családi viszonyban a' mint tet­szik németül, tótul. — Azonban mivel ezen tárgy a' törvényhozó testület elébe jött, mennyiben ollyan ármány tűnik ki belőle, meilyet fel kell deríteni, miként mindenki tudja, hogy a­ királyt környező ca­marilla mindent elkövet, hogy Magyarország önállása, függetlensége, szabadsága kockáztassák, és fegyveres rabló csoport által megsemmi­siessék; miután tehát ennyire mentek a­ dolgok, ki kell mondani, hogy Magyarország képviselőinek joga arra , hogy végzést hozzon, miként az 1848-dik 3-dik törvényczikkben le­tett szabadság e’ teremben csak tanácskozás alá is jöhessen nincs. Azon törvényeket hozta az ország, királyának hozzá­járultával, ő felségének ötödik Fer­­dinandnak egyenes akaratával, mellyet ő először Bécsben ön keze alá­írása alatt magyar nyelven kijelentett István főherczeg a­ nádor által, továbbá Istövén Pezsenbe önki­t minden kényszerítés nélkül királyi ma­gával a* nemzet előtt Magyarország szeme láttára megerősítette. Tehát ő felsége azon­ törvényeket, és bár­melly hatalom, melly az or­szágban törvényes akar lenni, tartozik végrehajtani; mert a törvényi végén világosan ott van , hogy azon törvényeket mind magam szentül megtartom mind mások által megtartatni fogom. Már most ha az ari­­stocratiának törvényhozása Magyarországnak azon jogait, mellyek nem penészes papirosokban, de a'nemzetnek jogaiban alapszanak, kivívta és a’ király azt szentesítette: azon törvényhozásnak , melly már most a népnek kifolyása, a’ népképviseletnek azokat megsérteni akarni, nem egyéb volna, mint hitszegés, hazaárulás, és azon alacsony bélyeg, hogy az ideküldött képviselők elég gyávák voltak, a­ nemzet jogait fel­adni. Azért kívánom röviden kifejeztetni, miként mi ezen Staatsschriftet már formájára nézve is törvénytelennek, érvénytelennek nyilatkoztatjuk, mert ellenjegyzés nélkül idegen nyelven, az az a’ despotiának köpe­nyében jött hozzánk. Másodszor kívánom kimondatni, hogy azt nem tulajdonítjuk ő felségének, de kijelentjük elhatározottan, hogy Magyar­­ország képviselete, Magyarországnak törvény által szentesitett szabad­ságát bár­melly hatalom ellen megvédeni kötelességének tartja; és az 1848-ik 3. t. czikkben letett szabadságából egy talpalatnyit is soha engedni nem fog. (Helyes!) Ez volna egyszerű véleményem, hogy a’ képviselőházból nyilatkozzanak, kik ezen Staatsschriftet elfogadják, vagy pedig nyilatkoztassuk ki, hogy a­ képviselőházban nem találkozik áruló, ki Magyarország szabadságát elárulná. (Elfogadjuk !) Deák Ferencz: Annyiszor hallottam már azon felszólítást, hogy álljanak fel, kik a­ status iratot el akarják fogadni, hogy valóban nem tudom , azt gúnynak tartsam e ezen házra nézve, vagy pedig csak a’ magas paripára fellépésnek. — úgy hiszem elég bizonysá­gát adta ezen ház annak, hogy senki sem akarja a’ statusiratot el­fogadni , és így minden illyen felszólítás felesleges. Nekem a' dolog oeconomiajára nézve van más nézetem. Én nem úgy tekintem azon kéziratot, mint melly az országgyűléshez lett volna intézve. Az országgyűlés sem a' kéziratra, sem a' statusiratra nem felelhet. A’ német ministerium ő felségének bemutatta a' status­iratot , mellyben elmondja, miképen kívánja a' magyarországi viszo­nyokat kiegyenlíteni. Ő felsége elküldette a' nádorhoz, és azon kéz­iratban , melly mellett megküldötte, a' magyar ministerium van fel­szólítva a' kiegyenlítésre. A’ magyar ministerium pedig az utolsó na­pokban ismételve felszólítva lévén a' nádor által, hogy a’ háznak je­lentse be , a' ministerelnök a' háznak adta elő, megtudni óhajtván, mit akar a' ház. Ezen dolognak természetes folyama az, hogy ne a’ bécsi ministeriumnak feleljünk, hanem határozatot hozzunk, a’ minis­­teriumot kötelezőt, és azt mondjuk, minister urak mind azon kérdé­sek kiegyenlítésében, mellyek közöttünk és Ausztria között fen forog­nak , szorosan tartsák magokat a­ törvényekhez és alkotmányhoz, és az 1848 ik évi 3. törvényezikhez, és ő felsége által szentesített tör­vénynek rendeletéből egy hajszálnyira se távozzanak. (Helyes!) Nem tartom szükségesnek sem a' kéziratra , sem a’ nádor kisérő levelére, felelni; mert ez után a’ fejedelemtől a' házhoz rendelet nem jöhet. Hanem a' ministerelnök kért határozatot, és a’ ház azt mondja: a* kérdéseket csak a' törvények korlátai között egyenlítheti ki a’ mi­­nisterium; következve azon törvényektől elállani nem szabad, nem le­het. Tehát ezen tárgyban nem valamelly a' nádornak adandó feleletet, hanem egyenesen határozatot kívánnék tisztán hozatni, azt magában foglalót, hogy az 1848: 3-dik törvény és egyéb törvények rendele­tétől egy hajszálnyit sem térhetünk el, 's a' ministerium is ahoz tartsa magát. Ambrus: Én épen ezen status irat feletti határozat ho­zatala alkalmával jelen lenni látom azon pillanatot, midőn a’ képvi­selőháznak név szerint kell szavazni. Megmondom véleményemet. Hogy a dolgok Magyarországban annyira mentek és a’ vakmerőség annyira jött a' mennyire ment, annak kell tulajdonítani, hogy ellen­ségeink azon véleményben vannak , miként közönünk is vannak, kik Magyarország alkotmányos állásáról nem egyformán gondoskodnak. Je­len látom az időt, hogy ellenségeinknek megmutassuk, miként mi az alkotmányt feladni nem akarjuk,­­s­­ azért ezen határozatot név szerinti szavazás által kívánom hozatni. Én gyakran mosolyogtam, midőn kis­szerű tárgyaknál nyílt szavazást kívánt a­ képviselőház; mosolyogtam azért, mert minden más kérdés kisszerű volt előttem; de most, mi­dőn látom, hogy a­ vakmerőség az ármány felteszi, hogy közöttünk vannak, kik alkotmányunk felett különböző nézettel vannak, hogy azt megmutassuk , miként a’ törvényhozó testület készebb meghalni, mint törvénytelenséget elfogadni, hozzájárulok Madarász L. indítványához. Kazinczy Gábor: Én ezen ügyet igen óhajtottam volna, ha vita terére nem is hozatik. Nem kell arra semmi indokolás, hogy mi­nő lényeges hibák vannak e’ státusirat formájában, mert az egész stá­tusirat nem egyéb, mint inconsequens hazugság és alávalóságnak szö­vedéke, mellyeknek elvetésére nem szükséges, de nem is szabad oko­kat keresni. Épen azért megvallom, nem tartom szerencsés gondolat­nak, ha elfogadnék , mit az előttem szólott követtársam mondott, hogy ezen kérdés még csak szavazás alá is jöhessen; mert azt hiszem az a­ legnagyobb politicai bűn volna és hazaárulás, ha azt csak fel is merjük tenni ezen terem­ akármelly férfiéról, hogy ezen statusirat vitatásába bele­avatkozott. (Igaz.) Repeczky: Nekünk tény kell, melly minden ember érzetét világosságra hozza; ez pedig nem lehet máskép, mint ha látni fogják ne­veinket a­ hírlapokban, hogy mindnyájan egy­érzelmüek vagyunk. Ka­­zinczi Gábor előadása nem egyéb illusionál, ez csak negativus kimuta­tása a mi tényeinknek, a­ nyilvános kimutatás pedig az, hogy neveink kinyomatván mindnyájan látni fogják, hogy nem fogadjuk el ezen Staatsschriftet, készebbek vagyunk vérpadra állni, mind azt elfogadni. Azért pártolom az indítványt szavazzunk nyíltan. Ivánka: Szinte nyílt szavazást kívánok. Záborszky Alajos: Felesleges a’ vitatkozás, be van adva az iv , a szabály szerint tehát nyilt szavazásnak kell történni. Elnök: Azt gondolom ezen iv csak a’ szerkezetre nézve ada­tott be, mert magára az elvre nézve, hogy t. i. elfogadja-e ezen kép­viselő­ház a­ Staatsschriftet, vagy mit akar reá határozni, az nem vilá­gos. Sokkal czélszerűbbnek vélném, ha méltóztatnának egy kicsinyt vá­rakozni Irányi jegyző ur mindjárt elkészíti a’ szerkezetet, arra lehet aztán szavazni. Tóth Lőrincz: Míg a szerkezet elkészül bátor vagyok pár perezre tü­relmüket kikérni. Ugyanis sajnálattal hallottam, hogy a" Komáromban szolgálatot tévő esztergomi nemzetőr hazafi társaimnak egyik kifejezésem által miszerint hamis adaton épülve, és tévedésből felölök azt mondtam, hogy a’ várból poloskák miatt vonultak ki, ke­serűségre adott alkalmat. Nem tartom az időket ollyanoknak , midőn czélszerű volna keserűséget ébreszteni, azért nyilvánítom , hogy ezen kijelentésem hibás félreértésen alapult,é s kijelentem, hogy azon ha­zafiakat eddigi viseletük, és áldozatkészségük után ollyanoknak tar­tom , kikre a­ várőrzést továbbra is bízni lehet. Elnök: Irányi jegyző úr fel fogja olvasni a’ határozatot, elő­ször átalánosan azután pontonkint. Irinyi: Előre kijelentem , hogy ezen határozat olly értelem­­ben van feltéve, mint azt tegnap Kossuth képviselő úr indítványozta, s a' ház által akkor elfogadtatott. (Olvassa a’ határozatot.) Goto­ve: (Az utolsó $-ra nézve) Ez talán a’ horvát kérdésre nézve volt mondva, sőt igen szeretném azon nyilatkozatot beigtattan *1, hogy igy '• kés* as imtri* ég mígyer nemzet közt fenforgó kér*

Next