Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-11 / 94. szám

480 tekintetéből, éjjel őrködő egyik társukat orgyilkosan fejszéi el ütőt főbe. — E köz nemzeti sérelmet is magában foglaló, s annálfogva zajos ingerültségen okozott kérvény tőbe illyszerü adatokkal együtt, illő orvoslás kieszközlése végett a’ k. biztos úrhoz felküldetni, ’s egy­szersmind a’ hátszegi katonai elöljáróság is megkeresendőnek határoz­­tatott, hogy ottani polgártársaink személyük, és vagyonuk bátorságo­­sítására sikeresen, és rögtön intézkedjék. Ezzel ellentétben tűnt fel a rákosai szélbeli- többnyire csak­­ugyan oláh ajkuakból álló — századnak gyűlésünkre beadott azon nyil­vánítása , miszerint ő felsége magyar kormányának hódolólag, jelenti, hogy a’ haza oltalmáért legelső felszólításra kiáll ad­, ’s utosó csepp vérig küzdeni hazafi kötelességének ismerendi. Augustus 13-kán hozák be az önkintesek számára, megyénknek négy lelkes leánya által begyűjtött adakozásokat: ezer pengő ftot, több ezüst és arany darabokat, női ékszereket ’s a’ t. M. Vásárhely, aug.31. A’Közlöny 53 ik száma alatt is közzé tett, ’s idei julius 30-tól kelt belügyministeri rendelet folytán, az aug. 24-kén tartatott városi tanácsi ülésben meghatároztatott miként a’ lot­­teria szedések e’ városban ,,rögtön betiltassanak; e’ határozat még azon tanácsi ülés folyama alatt életbe is léptetett, ’s ime az újabb idő meg termé gyümölcsét azon eszmének, mellynek alapján e’városi köz­gyűlés még idei április 7-ről 1482 szám alatt a' lotteria szedés meg­szüntetése iránt a’ volt erdélyi kormányszéket felirat által megkérte vala. E_örömteljes búcsút vevénk tehát e’ népcsaló és nyomorító intézettől, melly által 1846-diki nov. 1 fő napjától 1848-ki aug. 24-dik napjáig hiteles kutffcböli kiszámítás szerint városunkból 21,755 ft. 57. kr. pg. ft. sodortatott ki, ez öszvegböl 7,704 ft. 40 kr. pp. részint nyerések­ben, részint kezelők fizetéseikben el, és vissza fizettetett, ’s ennyi rész­ben az előbb kitett Öszvegig megcsökkentett pénzforgás városunkra nézve kártalanitaték, de 14,051 ft. 17 kr. pp. örökre veszve maradt. A’ honvédi XII. zászlóalj toborzói au­guttu­s 20-kán a’ toborzást megnyitván 11. nap alatt 163. harczra kész ujonczokkal (kik még egyenruházva, és fölfegyverezve nincsenek) szaporodtak, s miután ki­rályi biztos b. Vay Miklós úrnak aug. 21-ről 566. szám alatt vett ren­delete következtében ezen uj patzokat a’ tanács az itteni várban szállá­soló sorkatonaságnak a’városrai kitelepítésével a'várba be szállásoltatni megkísérte­te, de a’ várvezér szállásadást megtagadta, azt állitván, hogy mig a’ katonai kormánytól (mintha a’ királyi biztos a katonai kormány fölött nem állana!) az erdélyi katonai kormánytól t. i. e’ tárgyra vo­natkozó föliratára, rendelést nem nyerend, hatalmiban nem állana a’ várbeli katonaságot ezen ujonczokkal felcserélhetni. Berzenczey László erdélyi szabad lovassereget alakitó kormá­nyi biztos ur f. hó 29-én megérkezvén, kitörő éljenezésekkel fogadta­tott. A’ nép előtt kit tiszteletben álló kormányt biztos ur, — hisszük biztosan, elvállalt pályáját dús sikerrel fulandja meg. Éljen a’ lelkes honfi 1 Késmárk, sept. 3-kán. Vidékünkön is némelly orosz helysé­gekben mozgalmak mutatkoztak, mellyek azonban jelentékenységgel nem bírnak. Több helység tudniillik a’szokásban volt papi robotot teljesíteni vonakodik, egy helység pedig, Nagy-Lipnik, a’községi pénzekről a’megyé­­nek számolni nem akart, ’s átalában sem a’ szolgabirónak , sem a’ me­gyei bizottmánynak nem engedelmeskedett. Nem is csuda, mert Sze­­pesmegyének a márcziusi­ napok előtti szelleme a’ népnek bizodalmát nem igen nyerheté ; most pedig e' bizodalmát rögtönözni nem lehet. — Az ugyan ide érkezett országos biztos Szent-Iványi Károly, rendes ka­tonaságot rendelt Nagy-Lipnikre, melly a’ kolomposokat elfogá s a’ népet engedelmességre tanitá. Talán a' nemzetőrség is megtette volna e' szolgálatot. Városunk közgyűlése a­­ Közlöny 61»-ik számában megjelent mi­­niszerelnöki felszólítás következtében tiz önkintes nemzetőr fegyverrel és egyenruhávali ellátását a' város költségén, elhatározta. Ezeken ki­­vül pedig még kettőt fegyverrel és ruhával a' helybeli, csak 12 tagból álló, asszonyegylet fog ellátni, ’s reményljük, hogy még többen is ön­­kéntesen az egész háború idejére ajánlkozandnak­. Ha minden hely­hatóság aránylag ugyan azt tenné, az álladalom minden terhel­tetése nélkül 40—50,000 főnyi haderő kiállitathatnék. Derék nemzetőrségi kapitányunk Demjany Ödön, ki hosszabb ideig a' rendes sorkatona­ságnál is szolgált, minden gondot fordít most ezen önkintesek oktatá­sára kik nem sokára Szolnokra útnak fognak indulni, Pozsonyvárosnak a’ zsidók emancipatiója elleni ismeretes körle­vele , pártolásra teljeséggel nem találván, csupán tudomásul vétetett. A­ sütőezék eddig zárt testülete, most két belépni kívánó mester fél­fogadására közgyűlésiig köteleztetett. Az itteni sütőmesterek száma 1, s mivel készítményeik árszabás alá tartoznak, mig az e-rendszer alatt, tanácshatározatok által hatra, és későbben épen ötre szoríttatott. Most tehát ezen megszorító tanácshatározatok elmellőzésével a sza­bad versenyzés ezen iparágra nézve is megállapittatott. Hegyeinkben, mi eddig hallatlan s csak zavar és most történt, rablók mutatkoztak, kik néhány nap előtt hihetetlen vakmerőséggel­­ egy utazót a' nyílt mezőn a' smikaneczi korcsma előtt kiraboltak, s ezután a’ kárpátok erdeibe visszavonultak Elfogatásukra tegnap nem­zetőrségünk egy része kirendeltetett, de bizony dobbal kergették a’ verebet ’s burokra nem került. A’ haza oltárára városunk lakói eddig adakoztak ajándékkép kész­pénzben 648 ft 52 kr. p.p., ezüstben 31 lat, kölcsönkép pedig kész­pénzben 2550 pft. és ezüstben 23 font 19& lat. Érsek-Újvár, aug. 24. Városunk azon községek kö­­zé tartozik, mellyek minden jó hazafi figyelmét igénybe ve­szik, leginkább azon tekintetből, mert É.-Újvár mindekkorig minden alkotmányos mozgalmaiban a’ törvény szigorú ösvé­nyén maradva, mint ragyogó csillag tűnt fel ez árva, anar­chiához közelgető megyében, mellyben minden a’mi jó, ’s szent, csekély kezd már lenni, csupán az önérdek tömjénezé­­se, s némelly tisztviselőknek hivatalukbani (mitsem gondolva az azokhoz, főkép illy rendkívüli időkben megkívántak­ ész­­helyes tapintat­, ’s bennük helyzeti bizalommal) feltolakodó megmaradása a’ kitűzött végső czél. Minthogy azonban legújabban Érsekújvár városában is események merültek fel, mellyeknek, ha rögtön nm okyosoltatnak, a’ legszomorúbb következménye lehet) ennélfog­va hazafias kötelességemnek ismerem fellépni a’ nyilvános té­ren, ’s előadni a tényt, mikép van, hogy ez által Érsekújvár városáról keringő különféle ocsmány álhirok megtisztuljanak, ’s hogy azok, kik ez esemény előidézésében a’ fő szerepet viszik, isten ’s haza előtt szent kötelegüknek ismerjék a’ felzavart ke­délyeket mi­előbb lecsendesiteni, ha a’ jó rendnek s békes­ségnek őszinte barátjai. Röviden a’ tény ebből áll: aug. 13-án tartatott közgyű­lésünkben felhozatott, miszerint ezelőtt valami 18 évvel S. A. tanácsnok bizonyos bűntényen kapatott. Ebből nagy ingerült­ség támadt, ’s keserű kifakadások, hogy miért hozatnak illye­­nek elő, miket már némileg a’ feledékenység fátyola fed. — Erre az érintett tanácsnok feláll, s remegő hangon népgyülést kíván, hogy ott magát kitisztíthassa, azon erélyes T. J. pol­gármesterünk által, eme kívánsága, mint illy zavaros időkben nem tanácsos keményen vissza utasittatott, s törvényes útra volt utalva magának elégtételt keresendő, ha becsületét sértve érzi. — ’S im mi történik, az érintett tanácsnok jól tudván, hogy az, ki őt tetten kapta, jelenleg is él, a helyett, hogy törvényes úton keresett volna elégtételt magának, felugrik, ’s dühösen elmondja, miszerint T. J. polgármester, ’s F. F. szám­vevő, szinte nem olly egyének, kik a’ közvélemény előtt tisz­tán állanának, hogy az előbbi ezelőtt három évvel szinte be volt csukva, ez igaz ugyan, azonban ő be volt csukva — nem a’ maga tettéért, mint S. A. tanácsnok becsuka­­tott volna, ha akkoriban meg nem szökik vala katonának, ha­nem mint molnár mesterember legényének hibájáért (mint ez a’ márczius előtti zsarnoki világban szokás volt) szenvedett ártat­lanul; a­ másik pedig F. F. számvevő, hogy ezelőtt mint kiadó bizonyos pénzes levelet tört volna fel 15 pf. terhelve; mi a­­zonban szinte alaptalan vád. — Az érsekujvári postán ezelőtt néhány évvel előfordult ugyan ez esemény, azomban az érin­tett számvevőnek, mint akkori levélkiadónak ártatlanságát e­­léggé kitünteti a’ főpostaigazgatóságtól még akkoriban kapott oklevél. — Erre nagy zaj támadt, ’s a’ közgyűlés eloszlott. Másnapra, a’ helyett, hogy az illetők törvényes útra igazitattak volna, az érsekujvári beltanács egybeül, ’s külö­nösen K. biró, ’s Cs. M. tanácsnok, kiknek már elejétől kezd­ve, külömbféle nézetekből a' polgármesteri ’s számvevői hiva­tal sehogy sem volt ínyükre, némelly tanácsnokok erélyes fel­lépésének daczára a’ beltanácsot egy törvénytelen lázitó vég­zés kimondására vivék, mi abból áll, hogy a’ 3 említett e­­gyént, a’ nélkül, hogy e’ körükhez tartoznék, a nélkül, hogy az érdekletteket kihallgatták volna, vagy erre őket valaki meg­bízta volna, minden további tartózkodás nélkül, csupán azért, mert nekik így tetszett, felfüggesztették, s a’magyar felelős ministeriumnak e’ szép tettüket, rögtön levél által még fel is terjesztették, kérvén ebbeli felfüggesztésüknek mielőbbi minis­­terialis jóváhagyását! De ez, véleményünk szerint akkor lenne csak helybenhagyható, ha K. ’s Cs. uraimék tennék az egész várost, de hátra vannak ám az Ős választók s az összes nép, kik választási jogukat, ha K. még annyi bort megitat is, néhány lelküket könnyen eladó csőcselék néppel, nem hagyják olly könnyen kijátszani, hogy mit ők megválasztanak, azt K. úr megsemmisítse. E’ lázitó végzés megszülte a maga szép gyümölcsét, ed­digi csendes békés polgáraink kedélyei majd csaknem a’ kitö­résig fel vannak izgatva, minden ntctán petitio kering, melly­­ben az ármánykodók cselszövényei a' napfénynél világosabban lesznek a ministerium előtt lefestve, nyilvános fuljajdulások, miszerint az előbbi biró, ’s E. J. néhai adószedő, hátralévő számadásaikkal nem egy könnyen fognak, bár miként ármány­­­kodjanak is, a’ közgyűlésen keresztül osonni. Mindezekről így szól méltó ingerültségében a’ nép. Napfényre kell mindezek­nek jőni, kikutatjuk mi mind ezeket, ha még olly mélyen vol­nának is elrejtve. A’ józanabb rész tartván e rendkívüli ingerültségtől, a' bírót már többször tömegesen felszólítá, miszerint tartana egy közgyűlést, mellyben az illetőknek székeik vissza adatná­nak, ’s törvényes útra igazittatnának a’ vádlók, hogy ott kitűn­vén ártatlanságuk, vagy vétkességük, a’ szerint vagy meg­tartanák vagy elvesztenék székeiket, de a’ biró noha ezenkí­vül számadásaink, ’s több teendőink hátra vannak, mit sem a­­kar tudni közgyűlés felül, csak hogy az elnöki széken polgár­­mester nélkül maga maradhasson. Az igazságot kereső de elátultatni kezdődő nép érdeké­ben, véltem cselekedni, midőn jelen czikkemet a’ nyilvános­ság itélőszéke elé bocsátom. A’ Kolozsvárott megjelenő Ellenőr következő figye­lemre méltó czikket közöl: Levél a’Románokhoz. Midőn reátok gondolok mindig egy fájérzet vonul át keblemen,fülembe egy bús dalotok zeng, melly szivemet annyit vérzetté,’s mellyből tapasztaltam legelőbb, hogy az oláh nép szellemében gyönyörű költészet rejlik. Mikor a’ martiusi mozgalmak elkezdődtek, eszembe jutot­tatok ti is gyakran nekem, úgy hittem, hogy azon rokon érzés, mely a’ ti és mi nemzeti dalainkon elömlik, lelki rokon érzel­münket jellemzi. Európában csak ti és mi vagyunk vérségi simpathiák nél­kül, mindketten hajdan nagy nemzetek sok sorscsapások alatt megrongált utódai. Csak ti, és mi vagyunk, kiknek egy dala sincs, mellyet egy busongó fájdalom ne jellemezne, melly könyet ne idézne az érző szemekre. Mi a’ szolgaság iáncza alatt megtörtünk, ’s csak bús da­laink maradtak vigaszunkra, mellyekben kisirhattuk lelki fájdal­mainkat. P’ sorsunk különbözött, a­ mi szolgaságunk csak három százados, a’ tiétek évezredes. Mi megtörtünk, ti semmivé lettetek. Ez év nagyszerű remények fénylő csillagait hozta egünk­re, a’ testvériesség rózsa koszorújával felöleltünk titeket az al­kotmányos népek sorába. Midőn utaztam hazám völgyein !s láttalak titeket baráz­dáitokban, mellyeket ekkorig izzadva másoknak miveltetek, ö­­römköny jött szemeimre boldogságtokért, de fájdalom, hogy én e’ boldogságot inkább éreztem mint sem magatok. Azt gondoltam, hogy e’ millióból álló nép, mellynek anya­­emlőjét nyujtá a’ hon, mint hű gyermek a’ miéink, a’ mi ha­zánk szabadságáé. Azt gondoltam, hogy ha felvirágzásunk elleneitől megtá­­madtatunk, e’ nép értelmesbjei, fogékonnyá teszik a’ népet szabadsága érzetére, és velünk együtt tánczolva fognak az el­lenséggel szembe szálni, őrzendők e’ kor szellemét, melly min­den esetre, azoknak hozott legnagyobb boldogságot, kik legin­kább nyomva voltának. Fájdalmason csalódtam, ti a’ múlt idők, ’s az elvben le­rontott aristocratia bűneit a’ magyaron kezdetek megboszulni, ti minket a’ küzdelemben, mellyel ti nyertetek volna legtöbbet, magunkra hagytatok, sőt többet tettetek, ti ellenünk zúgtatok. Nézzetek körül! saját nemzetekből emelkedtek férfiak, kik felettetek és felettünk egyiránt zsarnokoskodtak, hajoltak-e ők felétek baráti érzelemmel ? nem, sőt szégyenelték nemze­tiségüket! Látjátok ebből, hogy bűnös nem a’ nemzet, hanem a’ rendszer, melly a’ polgárzatban urakat és szolgákat létesí­tett. — És most midőn e’ rendszer ellen csatát nyertünk, mi­dőn aristocratiánk szép becsületességgel a’ kor szellemének be­adta derekát, ti minket magunkra hagytatok a’ helyett, hogy résztvéve megosztva bajainkat lelkesítettetek volna. Mi lesz már a’ ti sorsotok, ha mi elveszünk, ha mi meg­­töretünk ? meg fogjátok látni, mitől isten mentsen, hogy ti fel nem virágozhattok. Ha a’ reactio győz. Osztrákhon visszaveszi] kezünkből a’ a had- és pénzügyi tárczát és pózunkból tovább is a’ külföld vasutjai és museumjai gazdagulnak, kereskedelme nő, mig mi veletek együtt a’ szegénység koldus rongyait viselendjük. Övé lesz a’ fegyveres erő, ’s ha szabadságunkat majdan zsarnok kezekkel kivánandja megtörni, nekünk nem lesz erőnk küzdeni ellenében. Vagy törjék meg­­ Osztrákban is, mi lesz a’ ti sorsotok ? akkor bizonyosan a szlávságé az uralom e’ föld felett, mellynek emissarusai már is elszéditettek titeket! És kérdem azon nép, melly akkor itt egy hatalmas un család leend, nem veletek fogja-e szolgáltatni önmagát? De a’ magyar társatlanul áll, mint ti; annak érdekében áll most, a mint önálló lett, a’ ti szabadságtok, ha méltók akar­tok reá lenni­ ! Ti a’ magyarral válat vetve, megtarthatjátok minden erő ellen e hazát; a’ magyar pedig, mint önálló nemzet titeket el nem nyomhat, mert ti, ha kifejlődtök, erőtek a’ miénkkel pár­huzamos lesz, és különben is, minthogy csak összes erőnk fel­tételezhet egy szabad hazát, titeket a’ magyarnak megtörni ön­­gyilkosság lenne. Ezt mi magyarok igy értjük, igy érezünk, kik múlttal jö­vővel számot vétünk. Mi tőletek a’ közös ébrülésben eszméletet vártunk, nem magától a’ tömegtől, melly megszokva a’ szolga­ságot , mint varázs álom uj szabadsága iránt bizalmatlan, és az azon nép iránt, melly hatalmasabb volt elnyomói között és leg­közelebb hozzá. ők nem tudhatják, hogy a gyűlölt rabbilincseket a’ rend­szer ’s polgárzati viszonyok verték, mellyeknek terhét a’ ma­gyarságnak is egy legnagyobb része velők egyaránt hordozta. Nem tudják, hogy a’ terhes szolgaságot csak azóta hordozzátok ti is, hogy Zápolya nagyravágyása miatt, a’ széttépett magyar is szolgaságra jutott. De azt hittük, hogy értelmesbjei méltányolni fogják, an­nyi századok után e legnemesebb küzdelmét a’ magyarnak, ’s elfeledve a múltak keserűségeit, erős karokkal segítenek min­ket isteni czélunk felé. Voltak, kevesek, ’s nevök a’ történe­t tiszteletében marad­jon fen, kik átérték a’ kor szellemét és tettek a’ mit tehettek, kedves lesz ezek között előttünk Murgu emlékezete; és az ifjú Prékupé (sajnálom, hogy keresztnevét megffeledtem,) ki a’ ba­­lázsfalvi izgatások közt elkeseredve kiálta fel: nekünk a’ ma­gyarok nélkül nincs jövőnk, ezek az eszelősek a’ szolgaság hí­nárjába viszik szegény nemzetünket vissza; de voltak kiket nem mondom rósz leikök, hanem fanatismusuk túl ragadt, és ők mig nemzetiségek szebb jövőjét álmodók nem vették észre, hogy a’ reactioval fogtak kezet. Én részemről hiszem, hogy a’ magytír mindnyájuk téve­dését megbocsátja, kik még most a’ vészes napokban felesz­mélve zászlóink alá állanak, mert ez által fogják kimutatni, hogy ők nem hittek a’ nemzeti szabadságuk iránti ígéreteknek; de most midőn a’ tiszta eredményt látják a' reactió hidráira gyülölséggel néznek viaszai És kellene bár lakolniok, ki nemzete sorsa mellett fel­lépett annak a­ haláltól remegnie nem szabad, annak a’ mint aggodalmai szűnnek ’s lelkét a’ körülmények szent czéljai iránt megnyugtatják, megbánva elismert tévedését fel kell ajánlani magát a’ büntető igazságnak. A’ bűnbánónak pedig isten meg­bocsát , 's megbocsátnak az emberek! A’ román izgatók közül még egy sem lé­pett fel, nyilvá­nos lázzadással nem fegyverzettek fel a’ népet, nem fenyeget­ték az igazgatást. ők még azon ponton állanak, hogy saját compromissió­­juk nélkül a’ népnek élére állhatnak küzdeni az eddig félreis­mert magyar nemzettel együtt közös szabadságunk érdekében,

Next