Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-19 / 102. szám

ban és másutt. — Pénzt Zimonból hoznak, kitől? nem tudni; a’ bán is innen kér mind­untalan, innen kapnak puskaport és golyót is, meg Szerviából; lisztjük kevés van, ezt a’ csaj­­kások osztálya, a’ határszéliek, s ízuma tájéka adnak; Bács­kából oka számra veszik, ’s a’ kenyeret Iregen, Karloviczon és Rumán sütik. Karloviczon a’ rabok szegényebbjei naponkint fél font húst, két font kenyeret, ’s vizet kapnak; a’ gazdagabbak ma­gukat tarthatják. A’ jobb sorsuak Zamphir háza felső emeleté­ben vannak; a’ szegényebbek a’ tanácsház szobáiban, különben Mitrovicsára szoktak szállitatni, ’s már rég egy sem öleték meg a’ rabok közül. katonák naponkint 4 pkrt kapnak, fél font húst, két font kenyeret; a’ szerviánusoknak fejenkint ígérve volt naponta 1 pft, mit azonban nem kapnak, ’s egy font hús mellé kenyér, mi okból 150 szervianus hazájába visszatért; a’ tüzérek tízest kaptak az előtt, de most ezeké is annyi, mint a’ többi katonáké. A’ ráczok szándékoznak éjjel megtámadni Szent-Tamásról O­ltért, ’s a’ cserevicsi tábornak jelt adni, mikor onnan 600 fegyveres ember egy szervián vezérlete alatt átkelend a’ Dunán ’s Futakot elfoglalandja, igy magukat Pétervár körül összeköt­tetésbe teendik, ’s kiéheztetve, és a’ közlekedést megszakaszt­­va, elfoglalandják. A’ szenttamási vezér Sztratimírovics Gyókó, helyettes vajda. A’ ráczok szombaton este Perjesz elvesztését meghallván, általános volt a­ zavar; azért elhatározták, magukban ezt min­den áron visszafoglalni, hogy hátul ellenségök ne legyen, ’s az ekint megszakasztott bánáti közlekedést visszaállíthassák. A’ rézjegygyel a’ rácz táborokban szabadon lehet járni, melly azonban a’ parancsnok rendeletéhez képest néha változás alá szokot esni. Futakra a’ túlsó partról átlödöztek a’ ráczok, ’s vagy 4 ház eléget; a’ mieink pedig Cserevicsen több házat égettek el. Nemzeti gyűlés. Előleges közlés a’képviselőház sept. 18-ki üléséről. A’ nemzethez és Európához intézendő nyilatkozványok előterjesztése sürgettetvén, nehogy ezek kidolgozásának választ­mányra bizatása által az ügy tovább is hátráltassák, miután J­e 1l­a­c­h­i­c­h képmutató nyilatkozványa már is megelőző a’ kép­viselőház őszinte szózatát, a’ nemzethez szóló felhívás szer­kesztése Kossuth Lajos képviselő úr classicus tollára bíza­tott.— Nozdroviczky képviselőt a szőlődézmát eltörlő határozat annyiban aggasztja, a’ mennyiben az, ennek jótékony­ságát nem érezhetőkben elégedetlenséget fog támasztani. Hogy tehát a’ felvidékiek is, kiknek hegyein szőlő nem terem, meg­y ujrugbaoűanok , az irtványok után járó díj ’o az iii­. k­isobb ha­­­­­szonvételek megszüntetését inditványozá, de napirendre utasit­tatott. A’ napirendre kitűzött urbériségi kármentesitésről a tör­vényjavaslat részletes tárgyaltatása csak azért nem fejeztethetett be, mert az ülés vége felé a’ képviselők nagyobb része jelen nem volt, a’ miért érvényesen határozni nem lehetett. LV. Ülés a’ képviselőháznál sept. 16-kán d. u. 6 ór. Elnök: Pázmándy l­. Tárgy: kir. leirat nádor ő fenségéhez. Elnök: Az ülés megnyílt. Mielőtt a' jegyzőkönyv olvastatnék, figyelmeztetem határozottan a’ karzatokat, miszerint, ha azon befolyást — mellyel e’ napokban gyakorlatba vettek — felszólalásom után is folytatni fogják, az ülést rögtön mindannyiszor eloszlatni fogom. (He­lyes 1) Ezt pedig szükségesnek tartom azért, mert a’ nemzetnek java kívánja azt, hogy senki ne mondhassa később azt, hogy ez, vagy amaz határozatnak hozatalára a' többség által kényszeritetve volt. Annálfog­­va, hogyha a' karzatok a' szabályok értelmében legnagyobb csendben nem lesznek, ki fogom azokat ürittetni erővel is, s az ülést mindan­­­nyiszor — ha ezen viselete a' karzatoknak ismételtebb — eloszlatni fogom. (Helyes! A’ karzatok hódolnak.) Kossuth Lajos. Ehez a’ legközelebbi napok és órák ta­pasztalása nyomán még csak azt adom hozzá: miszerint, ha volna e’ hazában ember, ki ígéretet merne tenni e’ hazának e' vészes körülmé­nyeiben , hogy akármi hatalom legyen bár kezében, annak okvetetlenül sikere lesz — azon embernek eljárásának sikere, ereje, energiája, be­folyása ’s tevékenysége illyesek által parallizáltatnak. Ez lelkem meg­győződése, azon férfinak meggyőződése — ki bárme­ly perc­ben Schaffotte (nyaktiló) alá teszem fejemet. Ne tegyék lehetetlenné ’s ha­tástalanná a­ tevékenységet azon pereiben , midőn ellenség van bizony mindenfelül. (Igaz !) L­u­d­v­i­g­h jegyző olvassa a’ délelőtti ülés jegyzőkönyvét. Repeczky: A­ délelőtti ülésben azt kértem, hogy azon vármegyéknek—mellyek önkinteseket adtak, —az számíttassák be, e­­zen eszme a’ jegyzőkönyvben világosan fejeztessék ki. Erre az mon­datott , hogy ez magában értetik. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy ez a’ népet nem nyugtatja meg , hanem azon eszmének világos kifeje­zése képes csak neki megnyugvást szerezni. Kossuth Lajos: Ha van valaki, kinek ez megnyugvást adhat, átalában nem vagyok annak ellene , hogy azon eszme megem­­littessék , s mindössze csak annyit akarok mondani, hogy azon esz­mét már határozatiig kimondó a’ ház, mi több, mint azon eszmének a’ mai jegyzőkönyvben­ megemlítése. Ugyanis, midőn az indítványt tettem egy határozat alkotására, abban ezen eszme világosan benfoglaltatik. Ezen határozat még nem változott, 's arra nézve csak az jött közbe , hogy azon pontra nézve — hol a’ rendes katonaságnak a’ honvédek közé szabad átlépése fog­laltatik , — a ministerelnök úr kivánta, hogy ezen pontnak alkalmaz­­­tatása belátására bízassák. Ezt a­ ház elfogadta, de különben az egész határozat áll, következéskép a­ határozatnak azon pontja is, mellyben mondatik, hogy a kiállított önkéntesek beszámíttatnak a­ törvényha­tóságok illetőségébe. Mit Nyáry Pál úr indítványozott, az azon hatá­rozat folytán történt, mert meg van mondva egyik §-ban , hogy mon­­­dassék meg minden törvényhatóságnak , mennyi katonát keressék állí­tani , és pedig tette ezen indítványát az átalános népfölkelés alapján, mi igen helyén van — kivált mióta a' nádor a’ had­sereg­­nek ví­zérségét átválalta. A' ministerelnök úr is néhány nap előtt fel­hatalmazva érezte magát hasonló rendelést bocsátani ki, mellyre néz­ve csak azon kívánságom van, hogy annak sükeres végrehajtását min­­den kitelhető módon előmozdítani méltóztassák. Mivel tehát átalános fölkelés hasisán történt a­ határozat; de abból semmi sem lenne ha­biak a moníaniék; hogy minden ember fogjon fegyvert [ más mi­vül pedig—bár a’ ház legtöbb sikert vár a’ toborzástól, a toborzás­nak folytattatni kell, de hogy ennek sikere legyen, a’ törvényhatóság­ra eső katonák számát meg kell mondani. Nyáry indítványa tehát sem­mi nem egyéb mint az, mit mindjárt kellett volna tenni, azon határo­zat következtében , de mit rögtönözni képes nem voltam. Egyébiránt a’ fölösleges megnyugtatásnak rém vagyok ellensége, azért tegyük be a’jegyzőkönyvbe : „magában értetődvén, hogy a’mint a’háznak ha­tározatában benfoglaltatik, a’ kiállított önkéntesek a­ törvényhatóságok illetőségébe beszámíttatni fognak“. (Közhelyesség.) Gr. Batthyány Lajos ministerelnök, hosszas éljenzések és tapsok között a' szószékre lép. (Feszült figyelem. Halljuk!) Fölteszem, hogy önök emlékeznek arra, mikép én, néhány nappal ezelőtt fogad­tam, hogy én csak azon esetre fognám a’ ministerium alkotását ma­gamba vállalni: ha egy részről ő felsége rá állana ’s helyeselné azon föltételeket, mellyeket szabni kötelességemnek tartottam ; más részről — ha ezen háznak bizalmát birni szerencsém lenne. Minthogy ezen két föltétel egyikének sem lett megfelelve, ezennel ministerel­­nök lenni megszűntem. Tessék ő felségének ezen kéziratát felolvastatni. (Átnyújtja ő felségének kéziratát az elnöknek, és a’ szó­széket elhagyván, a’ képviselők közt foglal helyet.) Keller jegyző olvassa ő felségének az ország nádorához sept. 15-ről intézett kéziratának magyar fordítását. *) Kedves unokaöcsém István! — Midőn magyar ministeriumomnak leköszönését elfogadom, gróf Batthyánynak ajánlatára nézve ministeriumot ideiglenesen vezet­ni, szinte megelégedésemet nyilvánítom. A’ mi a’ feltételeket illeti, mellyeket gróf Batthyány egy uj, az ő elnöksége alatt alakítandó ministerium összeállítására elkerülhetlennek vél, — jelenleg nem vagyok képes határozottan nyilatkozni; mert miután az előbbi ministerium több tagjai a’ legújabb törvényeket olly értelemben kezelték, mellyhez megegyezésemet nem adhatom, és melly bajok ismétlése ellen, egyedül csak az ajánlandó egyéniségekben ta­lálhatnék biztosítékot. Nagybátyám János főherczeg meghagyásomból foganat nélkül kísérlette a’ horvát bonyodalmak kiegyenlítését, és a’ magyar ország­­gyűlés már két hónapnál tovább ül együtt a’ nélkül, hogy ez ügyre nézve csak egy lépést is tett volna, ellenben olly határozatokat ho­zott, mellyek sem Magyarország érdekeinek, sem pedig Magyarország és Austria közt törvényesen fenálló összeköttetés fentartásának meg nem felelnek, sőt a’ képviselőház elhagyta sept­­li­kón a’ törvényes tért, midőn a' ministeriumot felhatalmazta az 5 forintos magyar bank­jegyeket a­ nélkül, hogy az illető törvényjavaslat szentesítését elvárta volna, azonnal kibocsátani, szinte úgy az ujonczkatonák toborzását és állítását ugyanígy általam szinte nem szentesített törvény értelmében foganatosítani. Nem elégelvén ezen az újonnan hozott törvények által behozott rend világos felforgatását, a’ képviselőház Magyarországban fekvő katonai seregemet zászlósoktóli hűtelen eltávozásra ’s a’ törvé­nyes rendszabályokat, háttérbe nyomva a’ honvédsereghez­ átmenetel­re felszólítani, ’s ez által minden fegyelem és rend megsértésére okot adni merénylett (sich entbledete 1). Ezen események és a’ kapcsolt országokban keletkezett ellen­események egy egészet képeznek, melly engem a’ legélénkebb aggo­dalommal tölt el, és én csak az országgyűlésre bizhatom a' horvát bo­nyodalmak békés utáni kiegyenlítésére azon módokat alkalmazni, mellyek neki e’ czélra alkalmasnak látszanak. Azért tehát elvárom azon személyekről, mellyekből gróf Batthyány egy ministeriumot alkotni le­hetségesnek tart, kedvességednek további feljelentését. Schönbrunn, sept. 15. 1848. Ferdinand s. k. — Kossuth Lajos : Minthogy ez nem olly diplomatics okle­vél, melly a’ fejedelem részéről az országgyűléshez volna intézve, ha ­nem olly levél, mellyel ő felsége a’ nádorhoz küldött német nyelven, a' kifejezéseket jól meg kell érteni. Olvassuk fel tehát az eredeti né­met levelet; mert úgy látszik ezen kitétel : „birodalmi ország­­gyűlés“ — alkalmasint nem jól van fordítva, (kiigazíttatott) Ludvig jegyző olvassa a’ német eredeti kéziratot. Nyáry Pál: Nem czélom a’ felolvasott iratnak minden kitéte­leit fejtegetni, hanem azt gondolom, hogy a' midőn az abban foglalt tárgyak előkerülnek, tüzetesen fognak tárgyaltatni a’ ház által. Annak egy főpontja van azonban, mellyhez szólanunk kell, és mellyhezi szó­lást elmellőzni nem lehet, s ez: a'ministerium alkotása. Mielőtt ezen irat fölolvasztott, Batthyány Lajos képviselőtár­sunk kinyilatkoztatta , hogy miután abban azon föltételek — mellyek alatt ő ministeriumot alkotni ajánlott — nem foglaltatnak, többé nem ministerelnök, 's ezen nyilatkozat következtében Magyarország jelenleg kormány nélkül van. Tisztelt ház! Hogy Magyarország törvényhozása s az egész nemzet nem épen rózsás úton jár, s kell jár­nia , azt kik­i át­l­á­t­j­a, valamint az is, hogy nem közönséges bajokkal, nem közönséges ellenségekkel kell küz­denie. És ha ezt mindenki átlátja, kérdem, ki azon oktalan — ki azt is át ne látná, — hogy óvatosan kell azon az uton jár­nunk, mellyet nem magunk választottunk, hanem mellyre mások szoritottak bennünket. (Helyes!) A’ kérdés az: mi módon kormányozza magát ezen iratai tán Magyar­ország? ügy vélem, hogy azon senki sem kételkedik csak ezen felolva­sott iratból is, hogy Bécsben nem igen nagy sympathiával viseltetnek Magyarországnak parliamentáris legális kormánya iránt. Mindenki tudja, hogy Jelachich — nem a­ horvát bán, hanem az ausztriai tábornok — Magyarországban van. Mindenki olvasta ennek proclamatio­­ját — mellynek egyetlen egy adata sem áll. Ezen proclamatio újabb ürügyet keres, miszerint reményük, hogy a' beütés után a' magyarok elvesztvén józanságukat, addig, mig Pestig ér, valami ollyat követnek el, minek jó lett volna a’ proclamatio elején len­ni, de miután akkor még ezen tény nem létezett, annak hasznát vehe­ti az utolján, és ez nem egyéb — mint az­ — hogy Magyaror­szág önmaga sértette meg az alkotmányt. Ez az uraim!­s megsértette-e? teljességgel nem, hanem megsér­tették ellenem; és ha mi ezt átlátjuk, nem kell az alkot­mányt elvetni magunktól. Meg kell maradni azon az uton, mellyet kivívtunk, — az alkotmányos utón — ekkor nekünk kormá­nyunk lesz,­­S kérdés ezen irat szerint megmaradhat-e ? Azt hiszem, igen, mert akkor, midőn az első kormány lemondott, följelentetett a királynak, 's följelentetett Batthyány Lajos is, ki bizonyos föltételek alatt ajánlkozott ministeriumot alkotni. Az pedig tagadhatatlan, hogy ezen iratban világosan kitétetik, hogy Batthyány Lajos a’ ministerium al­kotásával csak ugyan meg van bízva. (Közhelyeslés.) Már most tisztelt ház! Lehet ez mást tennünk, mint azt, hogy dolgaink ezen tömkelegében, hol minden ettől függ — hol ragadjuk meg a­ fonalat, hogy azon tovább működhessünk — nem táblaloitós működést estek, hanem erélyes nemzeti működést — mindenesetre fonalra van szükség, hogy el ne tévedjünk. (Úgy van! Nagy figyelem.) Kérdem , ki volna e’ házban, ki más értelemben van, hogy ra­gadjuk meg azon fonalat, melly ezen iratban nyujtatik, és ragadjuk meg épen azért, mert — meglehet — hogy épen azoktól nyujtatik, kik épen arra számítottak, hogy nem fogjuk azt megragadni. És miután Batthyány Lajos követtársunk azt mondá, hogy nem teljesíttetvén a’ feltételek, ő el nem fogadhatja a' ministeri elnökséget, kérjük meg őt, hogy tegye meg,’* fogadja el (Az egész ház viszhangozza, fo­gadja el.) Ezt tőle, Batthyány Lajostól, nem mi csupán, hanem követeli a’ haza (zajos éljenzések!) Többet mondok: ez Batthyány Lajos követ­­társunknak kötelessége. (Éljenzések, ’s felkiáltások: igaz!) Akarok némi ellenvetésre felelni, mellyet a’ tisztelt gróf ur te­hetne, t. i. hogy azon föltételek nem teljesittettek. Azóta, hogy Bat­thyány Lajos gróf azon feltételeket tette, sokat változott a­ dolog. Azóta, mi rendelkeztünk törvényhozói hatalmunk teljességével. Ezt senki két­ségbe nem­ hozza, mert az igen természetes, midőn egy király maga előszámlálja az eseteket és m­o­n­d­j­a: mentsétek meg a' hazát, — akkor a' törvényhozás csak kötelességét teljesíti, midőn az erre vezető módokról gondoskodik, ’s azért, hogy vannak a’ király körül olly tanácsadók, kik akkor, mi­dőn a’ törvényhozás a’ módokat előterjesztette, azokat nem fogadták el — nem következteti senki, hogy azon törvényhozó test törvény­telenséget tett volna, ’s egyebet tett volna , mint kötelességét midőn azt mondó : „én azért, mert a’király beteg, vagy neki nem tetszik,nem veszthetem el a’ hazát1“ — ’s ha­tározatok által tett lépéseket, ’s legközelebb tegnap estve tette azt, midőn a’ nádort felhívta azt mondván: „törvényes köteles­séged szerint nádor, állj a’ magyar hadak élére, vezesd azokat a' haza ellensége ellen“— Mondom, határozatot hozott tegnap a’ törvényhozás és ma is, mellyben kimond­ja , hogy úgy szólván felkéi az egész nemzet. Ezen mai határozat csak surrogatoma az átalános felkelésnek, hogy környezve legyen a’ nádor , ki már elindult a’ haza ellensége el­en. (Harsány közfelkiáltások, éljen a’ nádor!) Az igaz, hogy gr. Batthyány Lajosnak azon föltétele nem telje­­sittetett, miszerint Jellachich az invasiótól el tiltassék, de teljesittetett a’ másik, melly szinte olly hathatós, sőt hathatósabb; mert a' nemzet öszpontosult hadát vezérli Magyarországnak alkotmányos fővezére a' nádor, (éljen !) — ki működését már meg is kezdé. így tehát gróf Batthyány Lajosnak főfelté­­tele teljesitve van, csak a’ forma különbözik, miszerint nem királyi parancs által van Jellachichnak megmondva, hogy menjen visz­­sza, és ez épen Batthyány Lajosnak ideiglenes ministeriuma alatt tör­tént. Ebből azt következtetem , hogy gr. Batthyány Lajos nem egye­bet tesz, hanem hazafius kötelességét teljesiti, midőn megragadja a’ a’ fonalat azon iratból, mellynek többi kitételei nekünk nem kedvezők, 's megragadván azt, megtartja a' hazát. Én erre kérem őt. (Ezen előadást a’háznak átalános helyeslése követte, ’s azon köz­­felkiáltás: Fogadja el gr. Batthyány Lajos minüerelnöki székét!) Batthyány Lajos képviselő: (Lelkes éljenzések kozta’ szószékre lép.) Tisztelt ház! Az előttem szólott tiszt, tagtársak megfe­ledkeztek arról, miszerint én kénytelen voltam két feltételhez ragasz­kodni ; az első nem teljesittetett, de bizony a’ másik sincs teljesitve, értem a' ház bizalmát. (Átalános felkiáltás: Van! ’s a’ ház tag­jai kivétel nélkül mind felállnak, bizalmuk jeléül!) Tisztelt ház! Az mit most tapasztaltam némi biztositást nyújthat a' jövőre nézve, én azon­ban a’ legközelebbi múltról szólottam, 's ezen múlt ugyancsak igazolta állításomat. Én itt két lehetetlenség közé vagyok állítva; az egyik le­hetetlenség oda fen Bécsben , a’ másik ide lent Pesten van. Bécsre nézve lehetetlen olly emberekkel, olly férfiakkal környeznem magamat, kik nemcsak a’ háznak, a' nemzetnek, hanem nekem is a’ legkedveseb­bek volnának, ide lent pedig lehetetlen , hogy magamat azokkal kör­nyezzem , a kik kedvéért oda fent Bécsben az országra nézve némi kedvezményeket lehetne remélnem; kedvezményeket annyiban a’ men­nyiben kívánatosnak tartom, hogy ha mindjárt csak bizonyos subjecti­­vitások kedvéért is, a’ nemzetnek egy kis respiriuma lehetne. Valóban megvallom, hogy ha most újra már másodszor, sőt talán harmadszor be fogatom ezen igába , nem lenne más, mint néhány percznyi meg­­hosszabitása , s megtoldása azon provisoriumnak, mellyet most né­hány napig vittem, a' mint tudtam ; mert hiszen többről még sem le­het szó, mint arról, hogy valljon képes leszek-e kijelölésem által a’mi­nisteriumot oda fent ’s itt lent is lehetővé tenni. Mind a’ kettőre te­kintettel kellene lennem ; ha igenis figyelembe venném a' hajlamot ott fent, akkor Önmagammal kellene ellentétbe jönnöm, és saját meggyőző­désemmel, ellenben, ha túlsúllyal birna reám a’ tér, mellyen állok, akkor bizonyosan felülről a' mostanihoz hasonló feleletet nyernék, vagy még világosabbat, mellyben mondva lesz , minthogy a' kijelölt egyé­nek nem kielégítők tehát meg nem erősittetnek, ’s igy ekkor is a’ ha­zára bízatnék, hogy segítsen magán a' mint tud; s nem volna nyer­ve semmi, hanem csak időt vesztenénk; mert ha már életét és existen­­tiáját kénytelen egy nemzet védeni, ’s azon utolsó extremumra jutott, hol már nincs többé semmi reménysugár, akkor én is meg vagyok győ­ződve arról, hogy a' legalitás némi tekintetben akadállyá is változik. Ugyanazért, felszólítom a’ tiszt, házat, vegye komoly fontolóra, ha valljon nem érkezett-e még meg azon végpem, mellyben a' nemzet már azon legutolsó, ’s legelszántabb önvédelemre szorult, mellynél a’ törvé­nyességet nem képes, de nem is köteles respektálni. Madarász László: Azt hiszem senki sincs a' házban, ki nem volna meggyőződve, miként a’ hazának, olly elhatározott fija lehet bárki mint én, de elhatározottabb senki. Engedjék tehát, hogy a’ hazának vészes perczeiben megfontolva a’ körülményeket, ’s számot vetve önma­gam erejével, megkísértsem én is azon utolsó fonal megragadását, melly ha nem is a' végveszélyben­ tökéletes kimenekülésre, de legalább mint gróf Batthyány mondotta: respiriumra vezethet. Azt gondolom , hogy ha a' gróf eddig nem találkozott osztatlan bizalmával e' háznak, ezt nem annyira rész néven venni, mint inkább mint hazafi , csak azt tar­tozik számításba venni, hogy e háznak roppant bizalma most — akárhonnan meríti alapját—épen a’ grófot hivja fel hazafiui kötelességének teljesítésére (Közhe­­lyeslés). Ön tudja gróf ur, ’s tudja a­ világ, hogy legkevesebbé sem bajóltam, ’s nem hajlok meg véleményemmel bárkinek is véleménye előtt; de az én véleményem háttérbe szorul, ’s én megkérem a­ gró­fot, é s megvárom hazafiui kötelessége érzetétől, hogy foglalja el 's töltse be azon helyet, mellyet legalitás mellett be lehet tölteni, mert igen is respiriumra van szükségünk. Azt hiszem számot vetettünk ha­­zafiuságunkkal, s a’ hon az árulás bélyegét tűrje inkább ezen perczek­­ben , hogy életének végével az árulásnak árnyéka sem maradjon fen. Én tehát kérem a­ grófot, ’s azt hiszem, kik egy véleményüek velem, átalában kérik Önt (átalános felkiáltás: mindnyájan !) foglalja el székét; mi támogatni fogjuk e­ kormányt, hogy hazánknak önállá­sát , hazánknak szabadságát a' törvényes uton védhesse; ’s mert épen ön gróf az , kit királyunk ministerelnöknek kinevezett, azt tartom, két­ség nincs , miként a' törvényes formák közt Batthyányi Lajos a' mMs­­teriumot, mindjárt megalkothatja, vagy megalkotja holnap reggelig; mert azon feltételek, mellyeket tenni mi fogunk, úgy hiszem meg fognak törni, midőn erősebb tényező jön latta, a' nemzet összes akarata. Ha Ön, kitől jelenleg hazánk jövendője függ , elvállalja ezen terhes feladatot, akkor megmaradhatunk azon ösvényen, mellyen va­gyunk, s a’ mellyen legkevesebbet sem vethetnek szemünkre el­leneink ; ismétlem tehát kérésemet, hogy számba véve minden kö­rülmény­eket, ne dobja el az önérzet azon becsét, melly a' fér­fiút kormányozza, 'gépen ön, kiről hiszem, hogy önbecsére so* kat tart, m mulassza «1 ezt a' nemzet becsével Útba vet»!( i *­ Ufómig lífyrdityí,

Next