Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)
1848-09-19 / 102. szám
ban és másutt. — Pénzt Zimonból hoznak, kitől? nem tudni; a’ bán is innen kér minduntalan, innen kapnak puskaport és golyót is, meg Szerviából; lisztjük kevés van, ezt a’ csajkások osztálya, a’ határszéliek, s ízuma tájéka adnak; Bácskából oka számra veszik, ’s a’ kenyeret Iregen, Karloviczon és Rumán sütik. Karloviczon a’ rabok szegényebbjei naponkint fél font húst, két font kenyeret, ’s vizet kapnak; a’ gazdagabbak magukat tarthatják. A’ jobb sorsuak Zamphir háza felső emeletében vannak; a’ szegényebbek a’ tanácsház szobáiban, különben Mitrovicsára szoktak szállitatni, ’s már rég egy sem öleték meg a’ rabok közül. katonák naponkint 4 pkrt kapnak, fél font húst, két font kenyeret; a’ szerviánusoknak fejenkint ígérve volt naponta 1 pft, mit azonban nem kapnak, ’s egy font hús mellé kenyér, mi okból 150 szervianus hazájába visszatért; a’ tüzérek tízest kaptak az előtt, de most ezeké is annyi, mint a’ többi katonáké. A’ ráczok szándékoznak éjjel megtámadni Szent-Tamásról Oltért, ’s a’ cserevicsi tábornak jelt adni, mikor onnan 600 fegyveres ember egy szervián vezérlete alatt átkelend a’ Dunán ’s Futakot elfoglalandja, igy magukat Pétervár körül összeköttetésbe teendik, ’s kiéheztetve, és a’ közlekedést megszakasztva, elfoglalandják. A’ szenttamási vezér Sztratimírovics Gyókó, helyettes vajda. A’ ráczok szombaton este Perjesz elvesztését meghallván, általános volt a zavar; azért elhatározták, magukban ezt minden áron visszafoglalni, hogy hátul ellenségök ne legyen, ’s az ekint megszakasztott bánáti közlekedést visszaállíthassák. A’ rézjegygyel a’ rácz táborokban szabadon lehet járni, melly azonban a’ parancsnok rendeletéhez képest néha változás alá szokot esni. Futakra a’ túlsó partról átlödöztek a’ ráczok, ’s vagy 4 ház eléget; a’ mieink pedig Cserevicsen több házat égettek el. Nemzeti gyűlés. Előleges közlés a’képviselőház sept. 18-ki üléséről. A’ nemzethez és Európához intézendő nyilatkozványok előterjesztése sürgettetvén, nehogy ezek kidolgozásának választmányra bizatása által az ügy tovább is hátráltassák, miután Je 1lachich képmutató nyilatkozványa már is megelőző a’ képviselőház őszinte szózatát, a’ nemzethez szóló felhívás szerkesztése Kossuth Lajos képviselő úr classicus tollára bízatott.— Nozdroviczky képviselőt a szőlődézmát eltörlő határozat annyiban aggasztja, a’ mennyiben az, ennek jótékonyságát nem érezhetőkben elégedetlenséget fog támasztani. Hogy tehát a’ felvidékiek is, kiknek hegyein szőlő nem terem, megy ujrugbaoűanok , az irtványok után járó díj ’o az iii. kisobb haszonvételek megszüntetését inditványozá, de napirendre utasittatott. A’ napirendre kitűzött urbériségi kármentesitésről a törvényjavaslat részletes tárgyaltatása csak azért nem fejeztethetett be, mert az ülés vége felé a’ képviselők nagyobb része jelen nem volt, a’ miért érvényesen határozni nem lehetett. LV. Ülés a’ képviselőháznál sept. 16-kán d. u. 6 ór. Elnök: Pázmándy l. Tárgy: kir. leirat nádor ő fenségéhez. Elnök: Az ülés megnyílt. Mielőtt a' jegyzőkönyv olvastatnék, figyelmeztetem határozottan a’ karzatokat, miszerint, ha azon befolyást — mellyel e’ napokban gyakorlatba vettek — felszólalásom után is folytatni fogják, az ülést rögtön mindannyiszor eloszlatni fogom. (Helyes 1) Ezt pedig szükségesnek tartom azért, mert a’ nemzetnek java kívánja azt, hogy senki ne mondhassa később azt, hogy ez, vagy amaz határozatnak hozatalára a' többség által kényszeritetve volt. Annálfogva, hogyha a' karzatok a' szabályok értelmében legnagyobb csendben nem lesznek, ki fogom azokat ürittetni erővel is, s az ülést mindannyiszor — ha ezen viselete a' karzatoknak ismételtebb — eloszlatni fogom. (Helyes! A’ karzatok hódolnak.) Kossuth Lajos. Ehez a’ legközelebbi napok és órák tapasztalása nyomán még csak azt adom hozzá: miszerint, ha volna e’ hazában ember, ki ígéretet merne tenni e’ hazának e' vészes körülményeiben , hogy akármi hatalom legyen bár kezében, annak okvetetlenül sikere lesz — azon embernek eljárásának sikere, ereje, energiája, befolyása ’s tevékenysége illyesek által parallizáltatnak. Ez lelkem meggyőződése, azon férfinak meggyőződése — ki bármely percben Schaffotte (nyaktiló) alá teszem fejemet. Ne tegyék lehetetlenné ’s hatástalanná a tevékenységet azon pereiben , midőn ellenség van bizony mindenfelül. (Igaz !) Ludvigh jegyző olvassa a’ délelőtti ülés jegyzőkönyvét. Repeczky: A délelőtti ülésben azt kértem, hogy azon vármegyéknek—mellyek önkinteseket adtak, —az számíttassák be, ezen eszme a’ jegyzőkönyvben világosan fejeztessék ki. Erre az mondatott , hogy ez magában értetik. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy ez a’ népet nem nyugtatja meg , hanem azon eszmének világos kifejezése képes csak neki megnyugvást szerezni. Kossuth Lajos: Ha van valaki, kinek ez megnyugvást adhat, átalában nem vagyok annak ellene , hogy azon eszme megemlittessék , s mindössze csak annyit akarok mondani, hogy azon eszmét már határozatiig kimondó a’ ház, mi több, mint azon eszmének a’ mai jegyzőkönyvben megemlítése. Ugyanis, midőn az indítványt tettem egy határozat alkotására, abban ezen eszme világosan benfoglaltatik. Ezen határozat még nem változott, 's arra nézve csak az jött közbe , hogy azon pontra nézve — hol a’ rendes katonaságnak a’ honvédek közé szabad átlépése foglaltatik , — a ministerelnök úr kivánta, hogy ezen pontnak alkalmaztatása belátására bízassák. Ezt a ház elfogadta, de különben az egész határozat áll, következéskép a határozatnak azon pontja is, mellyben mondatik, hogy a kiállított önkéntesek beszámíttatnak a törvényhatóságok illetőségébe. Mit Nyáry Pál úr indítványozott, az azon határozat folytán történt, mert meg van mondva egyik §-ban , hogy mondassék meg minden törvényhatóságnak , mennyi katonát keressék állítani , és pedig tette ezen indítványát az átalános népfölkelés alapján, mi igen helyén van — kivált mióta a' nádor a’ hadseregnek vízérségét átválalta. A' ministerelnök úr is néhány nap előtt felhatalmazva érezte magát hasonló rendelést bocsátani ki, mellyre nézve csak azon kívánságom van, hogy annak sükeres végrehajtását minden kitelhető módon előmozdítani méltóztassák. Mivel tehát átalános fölkelés hasisán történt a határozat; de abból semmi sem lenne habiak a moníaniék; hogy minden ember fogjon fegyvert [ más mivül pedig—bár a’ ház legtöbb sikert vár a’ toborzástól, a toborzásnak folytattatni kell, de hogy ennek sikere legyen, a’ törvényhatóságra eső katonák számát meg kell mondani. Nyáry indítványa tehát semmi nem egyéb mint az, mit mindjárt kellett volna tenni, azon határozat következtében , de mit rögtönözni képes nem voltam. Egyébiránt a’ fölösleges megnyugtatásnak rém vagyok ellensége, azért tegyük be a’jegyzőkönyvbe : „magában értetődvén, hogy a’mint a’háznak határozatában benfoglaltatik, a’ kiállított önkéntesek a törvényhatóságok illetőségébe beszámíttatni fognak“. (Közhelyesség.) Gr. Batthyány Lajos ministerelnök, hosszas éljenzések és tapsok között a' szószékre lép. (Feszült figyelem. Halljuk!) Fölteszem, hogy önök emlékeznek arra, mikép én, néhány nappal ezelőtt fogadtam, hogy én csak azon esetre fognám a’ ministerium alkotását magamba vállalni: ha egy részről ő felsége rá állana ’s helyeselné azon föltételeket, mellyeket szabni kötelességemnek tartottam ; más részről — ha ezen háznak bizalmát birni szerencsém lenne. Minthogy ezen két föltétel egyikének sem lett megfelelve, ezennel ministerelnök lenni megszűntem. Tessék ő felségének ezen kéziratát felolvastatni. (Átnyújtja ő felségének kéziratát az elnöknek, és a’ szószéket elhagyván, a’ képviselők közt foglal helyet.) Keller jegyző olvassa ő felségének az ország nádorához sept. 15-ről intézett kéziratának magyar fordítását. *) Kedves unokaöcsém István! — Midőn magyar ministeriumomnak leköszönését elfogadom, gróf Batthyánynak ajánlatára nézve ministeriumot ideiglenesen vezetni, szinte megelégedésemet nyilvánítom. A’ mi a’ feltételeket illeti, mellyeket gróf Batthyány egy uj, az ő elnöksége alatt alakítandó ministerium összeállítására elkerülhetlennek vél, — jelenleg nem vagyok képes határozottan nyilatkozni; mert miután az előbbi ministerium több tagjai a’ legújabb törvényeket olly értelemben kezelték, mellyhez megegyezésemet nem adhatom, és melly bajok ismétlése ellen, egyedül csak az ajánlandó egyéniségekben találhatnék biztosítékot. Nagybátyám János főherczeg meghagyásomból foganat nélkül kísérlette a’ horvát bonyodalmak kiegyenlítését, és a’ magyar országgyűlés már két hónapnál tovább ül együtt a’ nélkül, hogy ez ügyre nézve csak egy lépést is tett volna, ellenben olly határozatokat hozott, mellyek sem Magyarország érdekeinek, sem pedig Magyarország és Austria közt törvényesen fenálló összeköttetés fentartásának meg nem felelnek, sőt a’ képviselőház elhagyta septlikón a’ törvényes tért, midőn a' ministeriumot felhatalmazta az 5 forintos magyar bankjegyeket a nélkül, hogy az illető törvényjavaslat szentesítését elvárta volna, azonnal kibocsátani, szinte úgy az ujonczkatonák toborzását és állítását ugyanígy általam szinte nem szentesített törvény értelmében foganatosítani. Nem elégelvén ezen az újonnan hozott törvények által behozott rend világos felforgatását, a’ képviselőház Magyarországban fekvő katonai seregemet zászlósoktóli hűtelen eltávozásra ’s a’ törvényes rendszabályokat, háttérbe nyomva a’ honvédsereghez átmenetelre felszólítani, ’s ez által minden fegyelem és rend megsértésére okot adni merénylett (sich entbledete 1). Ezen események és a’ kapcsolt országokban keletkezett ellenesemények egy egészet képeznek, melly engem a’ legélénkebb aggodalommal tölt el, és én csak az országgyűlésre bizhatom a' horvát bonyodalmak békés utáni kiegyenlítésére azon módokat alkalmazni, mellyek neki e’ czélra alkalmasnak látszanak. Azért tehát elvárom azon személyekről, mellyekből gróf Batthyány egy ministeriumot alkotni lehetségesnek tart, kedvességednek további feljelentését. Schönbrunn, sept. 15. 1848. Ferdinand s. k. — Kossuth Lajos : Minthogy ez nem olly diplomatics oklevél, melly a’ fejedelem részéről az országgyűléshez volna intézve, ha nem olly levél, mellyel ő felsége a’ nádorhoz küldött német nyelven, a' kifejezéseket jól meg kell érteni. Olvassuk fel tehát az eredeti német levelet; mert úgy látszik ezen kitétel : „birodalmi országgyűlés“ — alkalmasint nem jól van fordítva, (kiigazíttatott) Ludvig jegyző olvassa a’ német eredeti kéziratot. Nyáry Pál: Nem czélom a’ felolvasott iratnak minden kitételeit fejtegetni, hanem azt gondolom, hogy a' midőn az abban foglalt tárgyak előkerülnek, tüzetesen fognak tárgyaltatni a’ ház által. Annak egy főpontja van azonban, mellyhez szólanunk kell, és mellyhezi szólást elmellőzni nem lehet, s ez: a'ministerium alkotása. Mielőtt ezen irat fölolvasztott, Batthyány Lajos képviselőtársunk kinyilatkoztatta , hogy miután abban azon föltételek — mellyek alatt ő ministeriumot alkotni ajánlott — nem foglaltatnak, többé nem ministerelnök, 's ezen nyilatkozat következtében Magyarország jelenleg kormány nélkül van. Tisztelt ház! Hogy Magyarország törvényhozása s az egész nemzet nem épen rózsás úton jár, s kell járnia , azt kiki átlátja, valamint az is, hogy nem közönséges bajokkal, nem közönséges ellenségekkel kell küzdenie. És ha ezt mindenki átlátja, kérdem, ki azon oktalan — ki azt is át ne látná, — hogy óvatosan kell azon az uton járnunk, mellyet nem magunk választottunk, hanem mellyre mások szoritottak bennünket. (Helyes!) A’ kérdés az: mi módon kormányozza magát ezen iratai tán Magyarország? ügy vélem, hogy azon senki sem kételkedik csak ezen felolvasott iratból is, hogy Bécsben nem igen nagy sympathiával viseltetnek Magyarországnak parliamentáris legális kormánya iránt. Mindenki tudja, hogy Jelachich — nem a horvát bán, hanem az ausztriai tábornok — Magyarországban van. Mindenki olvasta ennek proclamatioját — mellynek egyetlen egy adata sem áll. Ezen proclamatio újabb ürügyet keres, miszerint reményük, hogy a' beütés után a' magyarok elvesztvén józanságukat, addig, mig Pestig ér, valami ollyat követnek el, minek jó lett volna a’ proclamatio elején lenni, de miután akkor még ezen tény nem létezett, annak hasznát veheti az utolján, és ez nem egyéb — mint az — hogy Magyarország önmaga sértette meg az alkotmányt. Ez az uraim!s megsértette-e? teljességgel nem, hanem megsértették ellenem; és ha mi ezt átlátjuk, nem kell az alkotmányt elvetni magunktól. Meg kell maradni azon az uton, mellyet kivívtunk, — az alkotmányos utón — ekkor nekünk kormányunk lesz,S kérdés ezen irat szerint megmaradhat-e ? Azt hiszem, igen, mert akkor, midőn az első kormány lemondott, följelentetett a királynak, 's följelentetett Batthyány Lajos is, ki bizonyos föltételek alatt ajánlkozott ministeriumot alkotni. Az pedig tagadhatatlan, hogy ezen iratban világosan kitétetik, hogy Batthyány Lajos a’ ministerium alkotásával csak ugyan meg van bízva. (Közhelyeslés.) Már most tisztelt ház! Lehet ez mást tennünk, mint azt, hogy dolgaink ezen tömkelegében, hol minden ettől függ — hol ragadjuk meg a fonalat, hogy azon tovább működhessünk — nem táblaloitós működést estek, hanem erélyes nemzeti működést — mindenesetre fonalra van szükség, hogy el ne tévedjünk. (Úgy van! Nagy figyelem.) Kérdem , ki volna e’ házban, ki más értelemben van, hogy ragadjuk meg azon fonalat, melly ezen iratban nyujtatik, és ragadjuk meg épen azért, mert — meglehet — hogy épen azoktól nyujtatik, kik épen arra számítottak, hogy nem fogjuk azt megragadni. És miután Batthyány Lajos követtársunk azt mondá, hogy nem teljesíttetvén a’ feltételek, ő el nem fogadhatja a' ministeri elnökséget, kérjük meg őt, hogy tegye meg,’* fogadja el (Az egész ház viszhangozza, fogadja el.) Ezt tőle, Batthyány Lajostól, nem mi csupán, hanem követeli a’ haza (zajos éljenzések!) Többet mondok: ez Batthyány Lajos követtársunknak kötelessége. (Éljenzések, ’s felkiáltások: igaz!) Akarok némi ellenvetésre felelni, mellyet a’ tisztelt gróf ur tehetne, t. i. hogy azon föltételek nem teljesittettek. Azóta, hogy Batthyány Lajos gróf azon feltételeket tette, sokat változott a dolog. Azóta, mi rendelkeztünk törvényhozói hatalmunk teljességével. Ezt senki kétségbe nem hozza, mert az igen természetes, midőn egy király maga előszámlálja az eseteket és mondja: mentsétek meg a' hazát, — akkor a' törvényhozás csak kötelességét teljesíti, midőn az erre vezető módokról gondoskodik, ’s azért, hogy vannak a’ király körül olly tanácsadók, kik akkor, midőn a’ törvényhozás a’ módokat előterjesztette, azokat nem fogadták el — nem következteti senki, hogy azon törvényhozó test törvénytelenséget tett volna, ’s egyebet tett volna , mint kötelességét midőn azt mondó : „én azért, mert a’király beteg, vagy neki nem tetszik,nem veszthetem el a’ hazát1“ — ’s határozatok által tett lépéseket, ’s legközelebb tegnap estve tette azt, midőn a’ nádort felhívta azt mondván: „törvényes kötelességed szerint nádor, állj a’ magyar hadak élére, vezesd azokat a' haza ellensége ellen“— Mondom, határozatot hozott tegnap a’ törvényhozás és ma is, mellyben kimondja , hogy úgy szólván felkéi az egész nemzet. Ezen mai határozat csak surrogatoma az átalános felkelésnek, hogy környezve legyen a’ nádor , ki már elindult a’ haza ellensége elen. (Harsány közfelkiáltások, éljen a’ nádor!) Az igaz, hogy gr. Batthyány Lajosnak azon föltétele nem teljesittetett, miszerint Jellachich az invasiótól el tiltassék, de teljesittetett a’ másik, melly szinte olly hathatós, sőt hathatósabb; mert a' nemzet öszpontosult hadát vezérli Magyarországnak alkotmányos fővezére a' nádor, (éljen !) — ki működését már meg is kezdé. így tehát gróf Batthyány Lajosnak főfeltétele teljesitve van, csak a’ forma különbözik, miszerint nem királyi parancs által van Jellachichnak megmondva, hogy menjen viszsza, és ez épen Batthyány Lajosnak ideiglenes ministeriuma alatt történt. Ebből azt következtetem , hogy gr. Batthyány Lajos nem egyebet tesz, hanem hazafius kötelességét teljesiti, midőn megragadja a’ a’ fonalat azon iratból, mellynek többi kitételei nekünk nem kedvezők, 's megragadván azt, megtartja a' hazát. Én erre kérem őt. (Ezen előadást a’háznak átalános helyeslése követte, ’s azon közfelkiáltás: Fogadja el gr. Batthyány Lajos minüerelnöki székét!) Batthyány Lajos képviselő: (Lelkes éljenzések kozta’ szószékre lép.) Tisztelt ház! Az előttem szólott tiszt, tagtársak megfeledkeztek arról, miszerint én kénytelen voltam két feltételhez ragaszkodni ; az első nem teljesittetett, de bizony a’ másik sincs teljesitve, értem a' ház bizalmát. (Átalános felkiáltás: Van! ’s a’ ház tagjai kivétel nélkül mind felállnak, bizalmuk jeléül!) Tisztelt ház! Az mit most tapasztaltam némi biztositást nyújthat a' jövőre nézve, én azonban a’ legközelebbi múltról szólottam, 's ezen múlt ugyancsak igazolta állításomat. Én itt két lehetetlenség közé vagyok állítva; az egyik lehetetlenség oda fen Bécsben , a’ másik ide lent Pesten van. Bécsre nézve lehetetlen olly emberekkel, olly férfiakkal környeznem magamat, kik nemcsak a’ háznak, a' nemzetnek, hanem nekem is a’ legkedvesebbek volnának, ide lent pedig lehetetlen , hogy magamat azokkal környezzem , a kik kedvéért oda fent Bécsben az országra nézve némi kedvezményeket lehetne remélnem; kedvezményeket annyiban a’ mennyiben kívánatosnak tartom, hogy ha mindjárt csak bizonyos subjectivitások kedvéért is, a’ nemzetnek egy kis respiriuma lehetne. Valóban megvallom, hogy ha most újra már másodszor, sőt talán harmadszor be fogatom ezen igába , nem lenne más, mint néhány percznyi meghosszabitása , s megtoldása azon provisoriumnak, mellyet most néhány napig vittem, a' mint tudtam ; mert hiszen többről még sem lehet szó, mint arról, hogy valljon képes leszek-e kijelölésem által a’ministeriumot oda fent ’s itt lent is lehetővé tenni. Mind a’ kettőre tekintettel kellene lennem ; ha igenis figyelembe venném a' hajlamot ott fent, akkor Önmagammal kellene ellentétbe jönnöm, és saját meggyőződésemmel, ellenben, ha túlsúllyal birna reám a’ tér, mellyen állok, akkor bizonyosan felülről a' mostanihoz hasonló feleletet nyernék, vagy még világosabbat, mellyben mondva lesz , minthogy a' kijelölt egyének nem kielégítők tehát meg nem erősittetnek, ’s igy ekkor is a’ hazára bízatnék, hogy segítsen magán a' mint tud; s nem volna nyerve semmi, hanem csak időt vesztenénk; mert ha már életét és existentiáját kénytelen egy nemzet védeni, ’s azon utolsó extremumra jutott, hol már nincs többé semmi reménysugár, akkor én is meg vagyok győződve arról, hogy a' legalitás némi tekintetben akadállyá is változik. Ugyanazért, felszólítom a’ tiszt, házat, vegye komoly fontolóra, ha valljon nem érkezett-e még meg azon végpem, mellyben a' nemzet már azon legutolsó, ’s legelszántabb önvédelemre szorult, mellynél a’ törvényességet nem képes, de nem is köteles respektálni. Madarász László: Azt hiszem senki sincs a' házban, ki nem volna meggyőződve, miként a’ hazának, olly elhatározott fija lehet bárki mint én, de elhatározottabb senki. Engedjék tehát, hogy a’ hazának vészes perczeiben megfontolva a’ körülményeket, ’s számot vetve önmagam erejével, megkísértsem én is azon utolsó fonal megragadását, melly ha nem is a' végveszélyben tökéletes kimenekülésre, de legalább mint gróf Batthyány mondotta: respiriumra vezethet. Azt gondolom , hogy ha a' gróf eddig nem találkozott osztatlan bizalmával e' háznak, ezt nem annyira rész néven venni, mint inkább mint hazafi , csak azt tartozik számításba venni, hogy e háznak roppant bizalma most — akárhonnan meríti alapját—épen a’ grófot hivja fel hazafiui kötelességének teljesítésére (Közhelyeslés). Ön tudja gróf ur, ’s tudja a világ, hogy legkevesebbé sem bajóltam, ’s nem hajlok meg véleményemmel bárkinek is véleménye előtt; de az én véleményem háttérbe szorul, ’s én megkérem a grófot, é s megvárom hazafiui kötelessége érzetétől, hogy foglalja el 's töltse be azon helyet, mellyet legalitás mellett be lehet tölteni, mert igen is respiriumra van szükségünk. Azt hiszem számot vetettünk hazafiuságunkkal, s a’ hon az árulás bélyegét tűrje inkább ezen perczekben , hogy életének végével az árulásnak árnyéka sem maradjon fen. Én tehát kérem a grófot, ’s azt hiszem, kik egy véleményüek velem, átalában kérik Önt (átalános felkiáltás: mindnyájan !) foglalja el székét; mi támogatni fogjuk e kormányt, hogy hazánknak önállását , hazánknak szabadságát a' törvényes uton védhesse; ’s mert épen ön gróf az , kit királyunk ministerelnöknek kinevezett, azt tartom, kétség nincs , miként a' törvényes formák közt Batthyányi Lajos a' mMsteriumot, mindjárt megalkothatja, vagy megalkotja holnap reggelig; mert azon feltételek, mellyeket tenni mi fogunk, úgy hiszem meg fognak törni, midőn erősebb tényező jön latta, a' nemzet összes akarata. Ha Ön, kitől jelenleg hazánk jövendője függ , elvállalja ezen terhes feladatot, akkor megmaradhatunk azon ösvényen, mellyen vagyunk, s a’ mellyen legkevesebbet sem vethetnek szemünkre elleneink ; ismétlem tehát kérésemet, hogy számba véve minden körülményeket, ne dobja el az önérzet azon becsét, melly a' férfiút kormányozza, 'gépen ön, kiről hiszem, hogy önbecsére so* kat tart, m mulassza «1 ezt a' nemzet becsével Útba vet»!( i * Ufómig lífyrdityí,