Közlöny, 1848. október (113-143. szám)
1848-10-27 / 139. szám
galom és lélekisméret nélkül fog elfojtani méz keletkezésében minden feltörő nemesebb szabadságeszmét. De emberi hatalom nem képes e’ szikrát, mellyet isten maga tett le és ápol a’ népe kebelében, kioltani; ezen szikra, mellyet ő eloltani és temetni készült, még hatalmasabb lángokban tört ki. Ezen szikra az 1846 i vér események ellenére, nem veszett el, tűzhelyeink romjai alatt, nem hamvadott el a' haldokló áldozatok végsőhajával, s a’ fájdalom és kin közepette, mellyet a’ Felzaklatott rabló kéz nyújtott, nem folyt el patakzó tiszta vérünkkel; nem temettetett el Wisniowsky és több hős férfiak martyr koporsójába , hanem hatalmas lángokban tört ki, mellyek hasonlítva egy kiolthatatlan tűzhöz, bennünket a’ függetlenségi harcz napjaiban buzdítani fognak. A’ testvéreknek testvérek elleni uszítása, nem csak honunkban idézett elő véreseményeket, hanem a’ ti földövökön is testvér magyar nemzet megtermette jelenleg véres gyümölcseit, ma kell nektek Osztria haldokló régi rendszerének gyalázatos szövevényeit következményeiben érezni. Nem akarjuk azon okokat említeni, mellyeket e népárulók fölhasználtak, hogy ama véres eseményeket a' testvér magyar és horvát nemzetek közt előidézzék, — nem akarjuk említeni, milly joggal kelt föl a’ horvát nép, — de azt ünnepélyesen kell kinyilatkoztatnunk, miszerint megborzadánk, midőn láttuk, hogy Jellachich a horváth nép elégedetlenségét fölhasználva dicsőségben nyomult előre azon szándékkal, hogy a' magyar függetlenség legszentebb jogait megsemmisítse; hogy a’ testvéries szomszédnemzetet tűzzel vassal elnyomja, hogy a’ marcziusi nyeremények helyébe, mellyek annyi vérbe kerültek, a’ dolgok régi rendjét állítsa vissza, és jelenleg titeket magyarok szabadságtok el elrablásával, és nehéz igával fenyeget. Nemzeti életünk századokon át megismertető veletek, milly szellem vezérlé tetteinket; az idegen uralkodás keserű évei meg tanithatának benneteket, miként mi mindig a legnagyobb erélylyel, föláldozással, és kitartó férfiúi erővel álltunk a’ szabadság ellenségeinek elébe, és telkesünkkor a’ nemzeteket mindig a’ Szabadság, Egyenlőség, és Testvérséggel üdvözöltük. Mint hajdan úgy jövendőben is csak a’ valódi szabadságért akarunk küzdeni, ’s akarjuk az emberiség és civilisatio jogait védelmezni, s a’ népeknek függetlenségérti törekvéseit szóval és tettel elősegíteni, ellenben soha el nem felejtendjük, hogy mi mint lengyelek, mint gyermekei egy hajdan hatalmas hazának minden lépésünkben azon megdönthetetlen hitben erősödünk, miszerint hazánkat saját erőnkből visszaállitandjuk, a’ nélkül, hogy becstelen útra tévednénk. A' lengyelek soha sem titkolták a’ világ előtt, hogy ők, valamint az idegen járom nehéz idejében soha meg nem szűntek a' függetlenség után vágyakodni, úgy e’ kedvező időkben nem fognak e’ nemes gondolattal felhagyni, s távol azon gondolattól, hogy Osztriával olvadjunk össze, nem akarjuk hogy a' szomszéd Magyar nemzet a’ régi Osztria körmei közé jusson, hanem tiszta szívből tökélletes szabadságot és függetlenséget óhajtunk szomszédainknak, nemzetünkkeli örök baráti szövetséget kivánunk. Testvér Magyarok! Illy elvek mellett harczolva, ki áldhatná Jellachichot, ki az emberi szív legnemesebb érzelmeit, a’ régi politika vészthozó elveinek támogatására használja? Valljon egy lélekismeretes védelmezője a’ horvát jogoknak küldhető vadcsordákat Olaszország leigázására? Valljon mint védelmezője a’ horvát nemzetiségnek, kezdheti e az olasz nemzetiség halálhymnusát? Váljon fájna-e nekie, hogy vérét nem azért onthatja, miért honfiait fegyverre szólitá, és végre váljon nyilatkoztathatja-e manifestumában, miszerint a’ becsület kívánja, hogy a’ magyarok ellen harczba szálljon, legszentebb jogaikat elrabolni, azért mert ők vérükkel és pénzükkel maguk akartak rendelkezni? Soha! Mi lengyelek megvetés és utálattal fordulunk el, egy csupán katonától, egy csak a’ régi, és a’ világ által megátkozott rendszer védelmezőjétől.’S meg vagyunk győződve, hogy Jellachichnak a' magyarokoni győzelme Osztria minden népeinek marcziusi nyereményeit eltemetné; azért teljes szivünkből kívánjuk, hogy szándéka, és minden hozzá hasonló emberek szándéka megsemmisüljön; de isten őrizzen azon kívánattól is, hogy a’ Duna szép virányait a’ járom nyomása alatt láthassuk, sőt erősen hisszük, hogy ha a’ régi haldokló politics hősének kardja szétszuzatik, a’ dolog jelen folyama a’ minden nemzetiségekhez mért álláspontot biztositandja, és akkor szláv testvéreink elérendik azt, mit Jellachich zászlói alatt soha ki nem vívtak volna. Testvér magyarok! Vessetek egy pillantatot nemzetünk történetébe, és meg fogjátok látni hogy Lengyel és Magyarhon százados barátságban éltek; tekintsetek mélyebben sziveink és törekvéseinkbe, és megláthatjátok, milly kölcsönös érdekek főznek bennünket össze; végre vegyétek tekintetbe nemzetünk dicsőségét, és meg kell vallanotok, hogy soha az egyenes útról le nem tértünk, de sőt pillanatig sem kételkedhettek arról, mintha mi gyalázatos csetszövény eszközéül használtathatnók magunkat, hanem megláthatjátok hogy az 1846 ik évben legyilkolt áldozatok véres árnyai állanak köztünk és Osztria haldokló régi rendszere között. Amaz elszórt hirek, mintha ellenséges indulattal viseltetnéek irántatuk, mintha Jellachich bánásmódját helyeselnők, és czimboráinak törekvéseit elő segitenék, — valóban felláziták kedélyeinket — ez igazán ellenségeink ördögi politikája, ez újra a’ régi osztrák jelszó „divide et impera a mi nálunk már előbb borzasztó verselezeneteket idézett elő — és nálatok jelenleg a’ csatatéren ezreket áldoz föl. Reményijük, minden nemesen gondolkozó magyar utálattal vetendi el magátol a’ lengyel becsületnek e’ meggyalázását, és bizonsalmasan tartandja meg egy néppel, melly ugyan olly szent jogokat, igényel mint a’ magyar, a’ testvérség és barátság szövetségét. 682 Ezeknek rendűsén timepilfeien kinyilatoztatjuk nektek, miszerint mi távol attól hogy a Magyarok ellen bár milly ellenséges indulattal viseltetnénk, ezen gondolat előttünk egészen idegen — sőt igazságos követelése jogainknak elég biztosíték arra, hogy mi, kik szinte függetlenségre törekszünk, tőletek azt elrabolni óhajtanék. Az igazság hatalma egy pillanatig sem hagy bennünket kétkedni, hogy ha ti, és más nemzetek függetlenségieket biztosítottátok, mi könnyen vívhatjuk ki jogainkat, és dönthetjük meg a' túlnyomó hatalmat, hogy végre kiürülhessük a’ világtörténetből azon gyalázatos tért, hova Lengyelhon szentségtelen kezekkeli felosztása vérrel van beírva. Éljenek a! Magyarok! A' Neumarki kerület nemzeti bizottmánya oct. 8. 1848. Rzepeczky József m. k. titoknok. Ulmayer Leon m. k. Krobiczky Eleutor m. k. Krobiczky Victor m. k. Telmayer August m. k. (p. h.)18812 2812 Az országos honvédelmi bizottmány Palkovics Károly Esztergom város főorvosának azon hazafiui készségéért, melylyel magát, azon lelkes harezfiaknak, kik e’ haza szabadsága ’s függetlenségének biztosítása végett hadi lábra álltak 's csatatérre is szálltak, ott véröket ontandók 's onnan sebekkel terhelten visszatérni kénytelenek lesznek, keze alatt levő orvosi személyzetével együtt orvosi segedelemadásra díj nélkül ajánlja, valamint annak kieszközlendését ígéri, hogy az itt létező gyógyszertárakból mindennemű gyógyszereket legjobb minőségben, és sokkal olcsóbb áron, mint azt az országosan megállapított gyógyszerárjegyzék magában foglalja, fog a’ nevezett magyar vitézek számára kiszolgáltattatni, — a' haza köszönetét nyilvánítani, el nem mulaszthatja. Kelt Budapesten, oct. 26-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. _ M81_ h. fi. e. A’ pozsonyi és nagybányai hölgyek sebesült vitézeink számára vászon rongyokat, tóperet, 's hét pengő forintot küldöttek a’ hadügyministerséghez; Palotay József kegyes rendű igazgató pedig öt aranyat készbesittetett szinte e’ ministerségnek olly hozzáadással, hogy ezek a’ szerbek ellen vívó ama harczosink közt osztassanak el, kik magokat különös vitézség által kitüntették. Midőn ezen hazafias adományokat rendeltetésük helyére juttatnám, a' lelkes adakozóknak hálás köszönetemet ezennel nyilvánosan kijelentem. Kelt Budapesten, oct. 25-én 1848. Mészáros Lázár hadügyminister. Adakozás Reseta János ur a’ debellácsiak felsegéllésére 6 pengőforintot tett le e’lapok kiadóhivatalában. A pesti prot. ev. gymnasiumba való beléphetés, jóllehet az előleges tanítások már sept. eleje óta folynak, f. é. nov. elején is történhetik. Mi is ezennel, mind a’ helybeli, mind a’ vidéki t.szüléknek tudtára szolgáljon. Dr. Tavas Lajos igazgató. Alvidéki hívek. N. Becskerek, oct. 21. 1848. A’ kikindai eseményeket hitelesen akarták a’ közönség tudomására juttatni, 's ezért maradt el tudósításunk egy pár postával. 13-kán nagy vakmerőn keresztül rohant egy zászlóalj határvidéki csorda megyénkén, s délben Bassahid alatt megpihenvén útjukat még az nap Kikinda felé folytaták. Kis számú seregünk, melly utánuk küldetett , ez nap csak Tordáig jöhete. A’ rabló csapat Kikinda alá megérkezvén, a’ kikindai rosz érzelmű rácz lakosok eleikbe kijöttek, 's őket zsivókkal fogadva, maga a' város bírája a’ ravasz róka Zsiva Rajkov kinyilatkoztató, hogy epedve várattak, ekkor 5. század a’ városba beszállásoltatott, egy pedig az ágyúk őrzésére kint a’ város alatt hagyatott. A’ jobb érzelműek félve a' következő napi eseményektől, főleg a’ nők s üregek megfutamodtak, legalább éltüket megmentendők. Reggel jókor, az egész rabló sereg csata rendbe állíttatott, s igy várták katonáinkat, ezek megkísérték az ütközetet; de a' rablók, a’ kikindaiak által készített sánezokba vonván magukat erősen tüzeltek embereinkre, látva a' parancsnok, hogy illy kis erővel őket semmivé nem teheti, 's már vagy 20 sebesültünk is vala, a’ visszavonúlást, mig nagyobb erő nem érkezik, tanácsosbnak tartó, 's vissza is húzta a’ sereget, azonban igen nagy hibát követett el, hogy egészen Tordáig 2. állomásnyira visszament, midőn közelebb is bevárhatta vólna a’ segítséget. E’ hiba már helyrehozhatlan vala. E’ közben Nagy Sándor kikindai biztos és nemzetőri őrnagy, Bajzáth Vilmos őrnagygyal együtt, a’ szomszéd helységekből nehány száz embert összegyüjtvén, ezekkel akará a’ rabló csoportot szétverni, 's magát nem tévén a’ katonai százados parancsnokkal egyetértésbe, iszonyú hibát követett el, hogy bizva a’ kikindai nép becsületességébe, kik előtte annyiszor 's olly ünnepélyesen esküdtek, Kikindán keresztül az ellenséget megakará támadni, 's valóban meg is támadta. Midőn keresztűl vonultak az utczákon embereink, egy rácz sem vala Kikindán látható, ez még inkább neki bátoritá Nagy Sándor őrnagyot, 's keresztül vivén az utczákon a’ népet, csakugyan az ellenség felé közeledett. Itt azonban ágyúgolyókkal fogadtatván, a’ gyakorlatlan s többnyire fegyvertelen nép megrémült, 's 3. elhullván közülük, futni kezdettek, a’ mokrém postamaster Arankát megsebenittetvén, mivel csak egy koncll sem rendeltetett oda, mellyre szegényt fellehetett vólna tenni, ott hagyatott ’s később irgalmatlan kezekkel agyonveretett, így jártak többen is, mi ismét megbocsáthatlan hanyagság a’ vezértül. A' mint embereink az utczákon futni kezdettek vissza, egyszerre csak csoportakban termettek elő rejtek helyeikből a’ kikindai ráczok, 's ők magok a’ hitszegő gonosztevők embereinkre lövöldözni kezdettek, 's 100 on felől agyon is vertek, 's lőttek embereink közül. A’ rabló végvidékiek nem nyomúltak utánuk, hanem este felé megindulván, vasárnap más után azon módon, mint jöttek, visszamentek a’ tomasaváczi táborba, valóban nagy bátorság lakik bennük, ezt meg kell ismerni. íme bemertek jönni megyénk szivébe, s vissza is mentek bántatlanúl. Ez már csakugyan több semminél. Ezt csak a’ tétlenségnek lehet tulajdonítani; seregünk vasárnap már csak hűlt helyüket találta Kikindán; de ekkor a’ kikindai néppel számolni kellett. A’ város több helyütt fölgyújtatott. Ez nap csendes idő lévén, nem sok ház jön a’ tőz martalékává, de másnap nagy szél támadván, a’ tőz, melly még mindig élesztetett, iszonyú pusztítást tőn Kikindán. Közel fele fölpörzsöltetett. Fájdalom, sok ártatlan jutott ismét koldúsbotra, 's a’ mi valóban kebelrázó, hogy illyenkor nem nézik ki a’ becsületes ember, hanem bóldognak bóldogtalannak vagyonát rabolják, pusztítják. — Ennek elrettentéséül mulhatlanúl szükséges, hogy a' statáriam illy esetekre különösen kiterjesztessék a honvédi bizottmány által. Kérlelhetlenől adassékát a rögtön ítélő bíróságnak mindenki, ki valamit rabolni merészel. Ha megakar valaki valamit menteni, tegyék azt egy helyre, ott a’ becsületes honfiak fölismerhetik vagyonaikat. Mert igy saját egyéneink által pusztíttatik el a’ békés polgárnak vagyona. — Mi történend most Kikindával, még nem tudjuk; e’ városnak rósz érzelmű rácz lakói, ha el nem pusztittathatnak, örökre száműzendők honbái. Ide rögtön magyarok telepitésérül kell gondoskodni, úgy Frányovára, Tarasra, mind azon helyekre, kik csak megmozzanni és az alkotmány ellen föllázzadni merészkednek. — Örömmel olvasók azon hirt, hogy a pártütő zágrábi püspöknek torontáli vagyona elfoglaltatott. Figyelmeztetjük a’ honvédelmi bizottmányt, a’ püspöki praefectus Mihajlovics Felixre. Ezen egyén iszonyú sok izgágát, bajt okozott évek óta a’ hűbéres lakosok közt, zsarnok vólt a’ legszorosb értelemben, ő osztogatta a’ bóldog emlékezető pecsovics világban a' pénzeket a köz nemesség mételyezésére, őt reactionarius embernek tartjuk. — Nem lehet tehát egy pillanatig is megszenvedni, hogy csak az uradalomban lakjék is. Különben is semmiből szép vagyont szerzett ő figyelme magának. Legjobb lenne Haulik uramhoz utasítani Zágrábba, szerencsés utat kívánnánk neki tiszta szivünkből. — A’ mai postával hozzánk érkezett 94-számú Kossuth hírlapjában örömmel olvasók, miként az ország honvédelmi bizottmánya , semmit sem óhajt inkább, mint az ország azon vitéz harczosai iránt, a nemzet hálás elismerését tanúsítani, kik hű bajnokok gyanánt oltalmazzák a’ veszélyezett hazát, 's hitszegőn felárult nemzeti szabadságunkat. Kedves kötelességünknek ismerjük különösen kiemelni a’ — még eddig igy nevezett — Hanover huszár ezredet. E’ derék harczosok, kezdettül fogva itt vannak az ellenség előtt, ők nem csak vitézül, lelkesen viselők folytonosan magukat, hanem elsők valónak kezdettül fogva kik az alkotmánynak hő bajnokai. Örömmel olvasók, hogy már reájuk is került valaháva a’ sor. Kiss Ernő tábornoknak kinevezve, a Schwarczgelb, reactionárius alezredes Waldstein mellőzve — kár volt őt eddig is tűrni az ezrednél— s igy ezredesnek gr. Vécsey, alezredesnek gr. Eszterházy már tetileg kineveztettek. — Reményijük, tudják fent, hogy van itt ezen ezrednél bizonyos b. Veselényi kapitány, ki mint halljuk most Erdélyben izgat, rész érzelme mindenki előtt ismeretes, ezt el kell csapni izgalom nélkül. Mint szintén b. Müller főhadnagyot, ki most Pirrettől mint futár Bécsbe küldetett, ajánljuk e’ schwarczgelb büszke bárócskát a’ honvédi bizottmány s a’ pestiek kellő figyelmébe. Megnevezni a’ lelkesbeket, kik a’ kitüntetést különösen megérdemlik nem akarjuk. Meg várjuk azonban hogy ezt a’ parancsnok igazságosan előterjesztendi. Via eskettetett fel ünnepélyesen 11. feketesárga tüzér , honvéd tüzérré a’ főtéren. Éljenek ők, s valyha mind követnék a’ többiek is példájukat, ezeket elakará Pirret uram csábitani; de nem érheté el gaz czélját.Bár csak már hallanék, hogy ezek a' gazok hurokra kerültek. Nemzeti gyűlés- XXIV-dik ülés a' felső a* házban^at^-25e*r déli 12 órakor. Elnök Perényi Zs. ’ Elnök: A'felső háznak rendes jegyzője a táborban lévén, Géczy Péter Hontmegye főispána volt szives ideiglenesen magára vállalni a jegyzőséget. Mindenekelőtt némelly irományok fognak felolvastatni. Góczy Péter olvassa a’ királynak Windisschgraetzhez intézett azon leveleit, mellyek egyikében minden seregek parancsnokává, a másikban pedig tábornaggyá neveztetik ki, valamint azon levelet is, mellyet Windischgraet a’ Slavoniai general kommendóhoz intézett. Elnök: Ezen levelek elfogattak,s úgy jutottak kezeinkhez; van mellettük egy proslamatio ia, ez is fel fog olvastatni. Géczy Péter: olvassa az ismeretes német proclamatiót Ferdinand aláírásával és Wessenberg ellenjegyzésével. Elnök: Mint már említettem, ezen iratok elfogattak, ’« diplomalikai utón hozzánk még nem jutottak; valamint Winduchgraetz maga is ide még semmit sem irt, ’» annak sem jöttünk tudomásába, hogy a generalkommendókhoz intézett volna valamelly rendeletet. Ezzel összeköttetésben lévén felső táborunknak helyzete, csekély vázlatát fogom adni a tiszt. ház előtt az ottan történteknek. Táborunk átmenvén a' Lajthán közeledett Békáhez, egy kis csata is történt; azonban nem lévén erős helyzete, jó politiója, a nem tartván akkoron még a' körülményekhez képest szükségesnek tovább haladni, visszajött Parndorfra bevárandó azon csapatokat, mellyek al Konauth külülösen útjában