Közlöny, 1848. október (113-143. szám)

1848-10-27 / 139. szám

galom és lélekisméret nélkül fog elfojtani méz keletkezésében minden feltörő nemesebb szabadságeszmét. De emberi hatalom nem képes e’ szikrát, mellyet isten maga tett le és ápol a’ né­pe kebelében, kioltani; ezen szikra, mellyet ő eloltani és temetni készült, még hatalmasabb lángokban tört ki. Ezen szikra az 1846 i vér események ellenére, nem veszett el, tűzhelyeink rom­jai alatt, nem hamvadott el a' haldokló áldozatok végsőhajával, s a’ fájdalom és kin közepette, mellyet a’ Felzaklatott rab­ló kéz nyújtott, nem folyt el patakzó tiszta vérünkkel; nem te­­mettetett el Wisniowsky és több hős férfiak martyr koporsó­jába , hanem hatalmas lángokban tört ki, mellyek hasonlítva egy kiolthatatlan tűzhöz, bennünket a’ függetlenségi harcz napjaiban buzdítani fognak. A’ testvéreknek testvérek elleni uszítása, nem csak honunkban idézett elő véreseményeket, hanem a’ ti földö­vökön is testvér magyar nemzet megtermette jelenleg véres gyümölcseit, ma kell nektek Osztria haldokló régi rendszerének gyalázatos szövevényeit következményeiben érezni. Nem akar­juk azon okokat említeni, mellyeket e­ népárulók fölhasználtak, hogy ama véres eseményeket a' testvér magyar és horvát nemzetek közt előidézzék, — nem akarjuk említeni, milly jog­gal kelt föl a’ horvát nép, — de azt ünnepélyesen kell kinyi­latkoztatnunk, miszerint megborzadánk, midőn láttuk, hogy Jel­­lachich a horváth nép elégedetlenségét fölhasználva dicsőség­ben nyomult előre azon szándékkal, hogy a' magyar független­ség legszentebb jogait megsemmisítse; hogy a’ testvéries szom­szédnemzetet tűzzel vassal elnyomja, hogy a’ marcziusi nye­remények helyébe, mellyek annyi vérbe kerültek, a’ dolgok régi rendjét állítsa vissza, és jelenleg titeket magyarok­ szabadság­tok el elrablásával, és nehéz igával fenyeget. Nemzeti életünk századokon át megismertető veletek, milly szellem vezérlé tetteinket; az idegen uralkodás keserű évei meg tanithatának benneteket, miként mi mindig a legnagyobb erély­­lyel, föláldozással, és kitartó férfiúi erővel álltunk a’ szabadság ellenségeinek elébe, és telkesünkkor a’ nemzeteket mindig a’ Szabadság, Egyenlőség, és Testvérséggel üdvözöltük. Mint hajdan úgy jövendőben is csak a’ valódi szabadság­ért akarunk küzdeni, ’s akarjuk az emberiség és civilisatio jogait védelmezni, s a’ népeknek függetlenségérti törekvéseit szóval és tettel elősegíteni, ellenben soha el nem felejtendjük, hogy mi mint lengyelek, mint gyermekei egy hajdan hatalmas hazának minden lépésünkben azon megdönthetetlen hitben erősödünk, mi­szerint hazánkat saját erőnkből visszaállitand­­juk, a’ nélkül, hogy becstelen útra tévednénk. A' lengyelek soha sem titkolták a’ világ előtt, hogy ők, valamint az idegen járom nehéz idejében soha meg nem szűn­tek a' függetlenség után vágyakodni, úgy e’ kedvező időkben nem fognak e’ nemes gondolattal felhagyni, s távol azon gon­dolattól, hogy Osztriával olvadjunk össze, nem akarjuk hogy a' szomszéd Magyar nemzet a’ régi Osztria körmei közé jusson, ha­nem tiszta szívből tökélletes szabadságot és függetlenséget óhaj­tunk szomszédainknak, nemzetünkkeli örök baráti szövetséget kivánunk. Testvér Magyarok! Illy elvek mellett harczolva, ki áldhat­ná Jellachichot, ki az emberi szív legnemesebb érzelmeit, a’ régi politika vészthozó elveinek támogatására használja? Valljon egy lélekismeretes védelmezője a’ horvát jogoknak küldhet­ő vadcsordákat Olaszország leigázására? Valljon mint védelmezője a’ horvát nemzetiségnek, kezdheti e az olasz nemzetiség halál­­hymnusát? Váljon fájna-e nekie, hogy vérét nem azért onthatja, miért honfiait fegyverre szólitá, és végre váljon nyilatkoztat­hatja-e manifestumában, miszerint a’ becsület kívánja, hogy a’ magyarok ellen harczba szálljon, legszentebb jogaikat elrabolni, azért mert ők vérükkel és pénzükkel maguk akartak rendelkez­ni? Soha! Mi lengyelek megvetés és utálattal fordulunk el, egy csupán katonától, egy csak a’ régi, és a’ világ által megátkozott rendszer védelmezőjétől.’S meg vagyunk győződve, hogy Jellachich­­nak a' magyarokoni győzelme Osztria minden népeinek marcziusi nyereményeit eltemetné; azért teljes szivünkből kívánjuk, hogy szándéka, és minden hozzá hasonló emberek szándéka meg­semmisüljön; de isten őrizzen azon kívánattól is, hogy a’ Duna szép virányait a’ járom nyomása alatt láthassuk, sőt erősen hisszük, hogy ha a’ régi haldokló politics hősének kardja széts­zuzatik, a’ dolog jelen folyama a’ minden nemzetiségekhez mért álláspontot biztositandja, és akkor szláv testvéreink elérendik azt, mit Jellachich zászlói alatt soha ki nem vívtak volna. Testvér magyarok! Vessetek egy pillantatot nemzetünk történetébe, és meg fogjátok látni hogy Lengyel és Magyarhon százados barátságban éltek; tekintsetek mélyebben sziveink és törekvéseinkbe, és megláthatjátok, milly kölcsönös érdekek főz­nek bennünket össze; végre vegyétek tekintetbe nemzetünk dicsőségét, és meg kell vallanotok, hogy soha az egyenes útról le nem tértünk, de sőt pillanatig sem kételkedhettek arról, mintha mi gyalázatos csetszövény eszközéül használtathatnók magunkat, hanem megláthatjátok hogy az 1846 ik évben le­gyilkolt áldozatok véres árnyai állanak köztünk és Osztria hal­dokló régi rendszere között. Amaz elszórt hirek, mintha ellenséges indulattal viseltet­­néek irántatuk, mintha Jellachich bánásmódját helyeselnők, és czimboráinak törekvéseit elő segitenék, — valóban fellázi­­ták kedélyeinket — ez igazán ellenségeink ördögi politikája, ez újra a’ régi osztrák jelszó „divide et impera a mi nálunk már előbb borzasztó verselezeneteket idézett elő — és nálatok jelen­leg a’ csatatéren ezreket áldoz föl. Reményijük, minden nemesen gondolkozó magyar utálat­tal vetendi el magátol a’ lengyel becsületnek e’ meggyalázását, és bizonsalmasan tartandja meg egy néppel, melly ugyan olly szent jogokat, igényel mint a’ magyar, a’ testvérség és barát­­ság szövetségét. 682 Ezeknek rendűsén timepilfeien kinyilatoztatjuk nektek, miszerint mi távol attól hogy a­ Magyarok ellen bár milly ellen­séges indulattal viseltetnénk, ezen gondolat előttünk egészen idegen — sőt igazságos követelése jogainknak elég biztosíték arra, hogy mi, kik szinte függetlenségre törekszünk, tőletek azt elrabolni óhajtanék. Az igazság hatalma egy pillanatig sem hagy bennünket kétkedni, hogy ha ti, és más nemzetek füg­getlenségieket biztosítottátok, mi könnyen vívhatjuk ki jogain­kat, és dönthetjük meg a' túlnyomó hatalmat, hogy végre ki­ürülhessük a’ világtörténetből azon gyalázatos tért, hova Len­gyelhon szentségtelen kezekkeli felosztása vérrel van beírva. Éljenek a! Magyarok! A' Neumarki kerület nemzeti bizottmánya oct. 8. 1848. Rzepeczky József m. k. titoknok. Ulmayer Leon m. k. Krobiczky Eleutor m. k. Krobiczky Victor m. k. Telmayer August m. k. (p. h.)1­8812 2812 Az országos honvédelmi bizottmány Palko­vics Ká­roly Esztergom város főorvosának azon hazafiui készségéért, melylyel magát, azon lelkes harezfiaknak, kik e’ haza szabad­sága ’s függetlenségének biztosítása végett hadi lábra álltak 's csatatérre is szálltak, ott véröket ontandók 's onnan sebekkel terhelten visszatérni kénytelenek lesznek, keze alatt levő orvosi személyzetével együtt orvosi segedelemadásra díj nélkül ajánl­ja, valamint annak kieszközlendését ígéri, hogy az itt létező gyógyszertárakból mindennemű gyógyszereket legjobb minőség­ben, és sokkal olcsóbb áron, mint azt az országosan megállapí­tott gyógyszerárjegyzék magában foglalja, fog a’ nevezett ma­gyar vitézek számára kiszolgáltattatni, —­ a' haza köszönetét nyil­vánítani, el nem mulaszthatja. Kelt Budapesten, oct. 26-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. _ M81_ h. fi. e. A’ pozsonyi és nagybányai hölgyek sebesült vitézeink szá­mára vászon rongyokat, tóperet, 's hét pengő forintot küldöt­tek a’ hadügyministerséghez; Palotay József kegyes rendű igazgató pedig öt aranyat készbesittetett szinte e’ ministerség­­nek olly hozzáadással, hogy ezek a’ szerbek ellen vívó ama harczosink közt osztassanak el, kik magokat különös vitézség által kitüntették. Midőn ezen hazafias adományokat rendeltetésük helyére juttatnám, a' lelkes adakozóknak hálás köszönetemet ezennel nyilvánosan kijelentem. Kelt Budapesten, oct. 25-én 1848. Mészáros Lázár hadügyminister. Adakozás­ Reseta János ur a’ debellácsiak felsegéllésére 6 pengő­forintot tett le e’lapok kiadóhivatalában. A­ pesti prot. ev. gymnasiumba való beléphetés, jólle­het az előleges tanítások már sept. eleje óta folynak, f. é. nov. elején is történhetik. Mi is ezennel, mind a’ helybeli, mind a’ vidéki t.­szüléknek tudtára szolgáljon. Dr. Tavas­ Lajos igazgató. Alvidéki hívek. N. Becs­kerek, oct. 21. 1848. A’ kikindai eseményeket hitelesen akarták a’ közönség tudomására juttatni, 's ezért ma­radt el tudósításunk egy pár postával. 13-kán nagy vakmerőn keresztül rohant egy zászlóalj határvidéki csorda megyénkén, s délben Bassahid alatt megpihenvén útjukat még az nap Ki­­kinda felé folytaták. Kis számú seregünk, melly utánuk külde­tett , ez nap csak Tordáig jöhete. A’ rabló csapat Kikinda alá megérkezvén, a’ kikindai rosz érzelmű rácz lakosok eleikbe ki­jöttek, 's őket zsiv­ókkal fogadva, maga a' város bírája a’ ravasz róka Zsiva Rajkov kinyilatkoztató, hogy epedve várattak, ekkor 5. század a’ városba beszállásoltatott, egy pedig az ágyúk őr­zésére kint a’ város alatt hagyatott. A’ jobb érzelműek félve a' következő napi ese­ményektől, főleg a’ nők s üregek megfuta­modtak, legalább éltüket megmentendők. Reggel jókor, az egész rabló sereg csata rendbe állíttatott, s igy várták kato­náinkat, ezek megkísérték az ütközetet; de a' rablók, a’ kikin­­daiak által készített sánezokba vonván magukat erősen tüzeltek embereinkre, látva a' parancsnok, hogy illy kis erővel őket semmivé nem teheti, 's már vagy 20 sebesültünk is vala, a’ visszavonúlást, mig nagyobb erő nem érkezik, tanácsosbnak tar­tó, 's vissza is húzta a’ sereget, azonban igen nagy hibát kö­vetett el, hogy egészen Tordáig 2. állomásnyira visszament, midőn közelebb is bevárhatta vólna a’ segítséget. E’ hiba már helyrehozhatlan vala. E’ közben Nagy Sándor kikindai biztos és nemzetőri őrnagy, Bajzáth Vilmos őrnagygyal együtt, a’ szom­széd helységekből nehány száz embert összegyüjtvén, ezekkel akará a’ rabló csoportot szétverni, 's magát nem tévén a’ ka­tonai százados parancsnokkal egyetértésbe, iszonyú hibát kö­vetett el, hogy bizva a’ kikindai nép becsületességébe, kik előtte annyiszor 's olly ünnepélyesen esküdtek, Kikindán ke­resztül az ellenséget megakará támadni, 's valóban meg is tá­madta. Midőn keresztűl vonultak az utczákon embereink, egy rácz sem vala Kikindán látható, ez még inkább neki bátoritá Nagy Sándor őrnagyot, 's keresztül vivén az utczákon a’ népet, csakugyan az ellenség felé közeledett. Itt azonban ágyúgolyók­kal fogadtatván, a’ gyakorlatlan s többnyire fegyvertelen nép megrémült, 's 3. elhullván közülük, futni kezdettek, a’ mok­­rém postamaster Arankát megsebenittetvén, mivel csak egy kon­­­cll sem rendeltetett oda, mellyre szegényt fellehetett vólna tenni, ott hagyatott ’s később irgalmatlan kezekkel agyonvere­tett, így jártak többen is, mi ismét megbocsáthatlan hanyag­ság a’ vezértül.­­ A' mint embereink az utczákon futni kez­dettek vissza, egyszerre csak csoportakban termettek elő rej­tek helyeikből a’ kikindai ráczok, 's ők magok a’ hitszegő go­nosztevők embereinkre lövöldözni kezdettek, 's 100 on felől agyon is vertek, 's lőttek embereink közül. A’ rabló végvidé­kiek nem nyomúltak utánuk, hanem este felé megindulván, va­sárnap más után azon módon, mint jöttek, visszamentek a’ to­­masaváczi táborba, valóban nagy bátorság lakik bennük, ezt meg kell ismerni. íme bemertek jönni megyénk szivébe, s vissza is mentek bántatlanúl. Ez már csakugyan több semmi­nél. Ezt csak a’ tétlenségnek lehet tulajdonítani; seregünk va­sárnap már csak hűlt helyüket találta Kikindán; de ekkor a’ ki­kindai néppel számolni kellett. A’ város több helyütt fölgyújta­­tott. Ez nap csendes idő lévén, nem sok ház jön a’ tőz marta­lékává, de másnap nagy szél támadván, a’ tőz, melly még min­dig élesztetett, iszonyú pusztítást tőn Kikindán. Közel fele fölpörzsöltetett. Fájdalom, sok ártatlan jutott ismét koldúsbot­­ra, 's a’ mi valóban kebelrázó, hogy illyenkor nem nézik ki a’ becsületes ember, hanem bóldognak bóldogtalannak vagyonát rabolják, pusztítják. — Ennek elrettentéséül mulhatlanúl szük­séges, hogy a' statáriam illy esetekre különösen kiterjesztes­sék a­ honvédi bizottmány által. Kérlelhetlenől adassékát a­ rögtön ítélő bíróságnak mindenki, ki valamit rabolni merészel. Ha megakar valaki valamit menteni, tegyék azt egy helyre, ott a’ becsületes honfiak fölismerhetik vagyonaikat. Mert igy saját egyéneink által pusztíttatik el a’ békés polgárnak vagyona. — Mi történend most Kikindával, még nem tudjuk; e’ városnak rósz érzelmű rácz lakói, ha el nem pusztittathatnak, örökre száműzendők­­ honbái. Ide rögtön magyarok telepitésérül kell gondoskodni, úgy Frányovára, Tarasra, mind azon helyekre, kik csak megmozzanni és az alkotmány ellen föllázzadni me­részkednek. — Örömmel olvasók azon hirt, hogy a pártütő zágrábi püs­pöknek torontáli vagyona elfoglaltatott. Figyelmeztetjük a’ hon­védelmi bizottmányt, a’ püspöki praefectus Mihajlovics Felixre. Ezen egyén iszonyú sok izgágát, bajt okozott évek óta a’ hű­béres lakosok közt, zsarnok vólt a’ legszorosb értelemben, ő osztogatta a’ bóldog emlékezető pecsovics világban a' pénzeket a köz neme­­sség mételyezésére, őt reactionarius embernek tartjuk. — Nem lehet tehát egy pillanatig is megszenvedni, hogy csak az uradalomban lakjék is. Különben is semmiből szép vagyont szerzett ő figyelme magának. Legjobb lenne Hau­­lik uramhoz utasítani Zágrábba, szerencsés utat kívánnánk ne­ki tiszta szivünkből. — A’ mai postával hozzánk érkezett 94-számú Kossuth hírlapjában örömmel olvasók, miként az ország honvédelmi bi­zottmánya , semmit sem óhajt inkább, mint az ország azon vi­téz harczosai iránt, a nemzet hálás elismerését tanúsítani, kik hű bajnokok gyanánt oltalmazzák a’ veszélyezett hazát, 's hitszegőn felárult nemzeti szabadságunkat. Kedves kötelessé­günknek ismerjük különösen kiemelni a’ — még eddig igy ne­vezett — Hanover huszár ezredet. E’ derék harczosok, kez­­dettül fogva itt vannak az ellenség előtt, ők nem csak vitézül, lelkesen viselők folytonosan magukat, hanem elsők valónak kezdettül fogva kik az alkotmánynak hő bajnokai. Örömmel olvasók, hogy már reájuk is került valaháva a’ sor. Kiss Ernő tábornoknak kinevezve, a­ Schwarczgelb, reactionárius alezre­des Waldstein mellőzve — kár volt őt eddig is tűrni az ezred­nél— s igy ezredesnek gr. Vécsey, alezredesnek gr. Eszter­­házy már tetileg kineveztettek. — Reményijük, tudják fent, hogy van itt ezen ezrednél bizonyos b. Veselényi kapitány, ki mint halljuk most Erdélyben izgat, rész érzelme mindenki előtt ismeretes, ezt el kell csapni izgalom nélkül. Mint szintén b. Müller főhadnagyot, ki most Pirrettől mint futár Bécsbe kül­detett, ajánljuk e’ schwarczgelb büszke bárócskát a’ honvédi bizottmány s a’ pestiek kellő figyelmébe. Megnevezni a’ lelkes­beket, kik a’ kitüntetést különösen megérdemlik nem akarjuk. Meg várjuk azonban hogy ezt a’ parancsnok igazságosan előter­­jesztendi. Via eskettetett fel ünnepélyesen 11. feketesárga tü­zér , honvéd tüzérré a’ főtéren. Éljenek ők, s valyha mind követnék a’ többiek is példájukat, ezeket elakará Pirret uram csábitani; de nem érheté el gaz czélját.Bár csak már hallanék, hogy ezek a' gazok hurokra kerültek. Nemzeti gyűlés- XXIV-dik ülés a' felső a* házban^at^-25e*r déli 12 órakor. Elnök Perényi Zs. ’ Elnök: A'felső háznak rendes jegyzője a táborban lévén, Géczy Péter Hontmegye főispána volt szives ideiglenesen magára vál­lalni a jegyzőséget. Mindenekelőtt némelly irományok fognak felol­vastatni. Góczy Péter­ olvassa a’ királynak Windisschgraetzhez in­­tézett azon leveleit, mellyek egyikében minden seregek parancsno­kává, a másikban pedig tábornaggyá neveztetik ki, valamint azon le­velet is, mellyet Windischgraet a’ Slavoniai general kommendóhoz intézett. Elnök: Ez­en levelek elfogattak,­­s úgy jutottak kezeinkhez; van mellettük egy proslamatio ia, ez is fel fog olvastatni. Géczy Péter: olvassa az ismeretes német proclamatiót Ferdinand aláírásával és Wessenberg ellenjegyzésével. Elnök: Mint már említettem, ezen iratok elfogattak, ’« diplo­­malikai utón hozzánk még nem jutottak; valamint Winduchgraetz ma­ga is ide még semmit sem irt, ’» annak sem jöttünk tudomásába, hogy a­ generalkommendókhoz intézett volna valamelly rendeletet. Ezzel összeköttetésben lévén felső táborunknak helyzete, csekély vázlatát fo­gom adni a tiszt. ház előtt az ottan történteknek. Táborunk átmenvén a' Lajthán közeledett Békáhez, egy kis csata is történt; azonban nem lévén erős helyzete, jó politiója, a nem tartván akkoron még a' körül­ményekhez képest szükségesnek tovább haladni, visszajött Parndorfra bevárandó azon csapatokat, mellyek al Konauth külülösen útjában

Next