Közlöny, 1848. október (113-143. szám)
1848-10-10 / 122. szám
hogy a' magyarok ügye nem igazságos, mivel uttán itt télen ezt hirdetik, — közvitézeiket erre oktatják, — pedig az, hogy a' közlegény tisztének higyen, 's neki engedelmeskedjék, nagyon is maga renden van, — sőt önök, hogy igy vannak meggyőződve , megmutatták, mert Bécsbe küldöttek utasításért; — azért maguk láthatják, hogy illy egyének nekünk ártanak, — pedig a' mi szegény országunk filléreit adhatjuk ollyaknak, kik hazafi érzelműek, 's nekünk testtel lélekkel szolgálnak; a’ mi tábori pénztárunkban nincs pénz önök számára; menjenek el 's tudjuk, lelkiismeretetök is nyugodtabb lesz; az előfogatok készen vannak. — ’S erre a naponkint készen álló 370 kocsiból 40 előállittatván, délre az egész tábor könyebben lélekzenék, vidorság, bátorság, őszinteség hangosan törne ki; és most ? ármány, levertség, bizalmatlanság szivódás, csábítás 's több gonosz, melly most a’ táborban tanúság, száműzve lenne; s az igazság azt hozza magával, hogy ez mondasssék: Ön Lenkey! kétszer már kiállotta vitéz Gsapatjával a’ golyó záport, két ízben már 8 — 8 órát állott a' ráczok öldöklő ágyú golyói közt, állott úgy mint kőoszlop a' legyek dongása közepette, ön e’ nemzet választott fia, — ön most ez úttal ezredes, — a’ többit várja. — Ön Farkas, — a’ ki a' dragonyosoktól eljött, mert hazája ellen fegyvert nem foghatott, — ön jeles kapitány volt, — elégedjék meg azzal, hogy most őrnagy itt, — ön Knezics derék horvát, — ezeihez illöleg barátja ügyeinknek, — Őrnagy itt; — Gerlov ön ostora a schwarzgelbeknek, — igen érdemes kapitány, s kitűnő nemes magyar érzelmű , noha külföldi, lesz alezredes.“ S igy tovább; — van most is igen sok üres állomás, s magyar embereink nem — léptetnek elő; — Farkas kapitány egy hónap óta vár itt, hasztalanul; — megfoghatatlan. — Rott Jellachich egyik vezére a’ sept. 21-ikén történt ostromnál sz. Tamáson bent volt, s védelmezte a sánczokat, ’s 26-kán már Pécsett volt; — szorgalmas ember. Országos biztosunkat ma várjuk, szükségünk is van rá, — mert ugyan el vagyunk hagyatva, — valamivel több figyelemre volna e tábor érdemes. Baranyából. Pécs, oct. 4. Tegnapelőtt a Hardegg vasas lovasoknak Pécsváron lévő depot-ját elfoglaltuk. Néhány száz pécsi nemzetőr Majthényi alispán és Hilcser adjutáns vezérlette mellett Pécsvárra fegyveresen kiindult és onnét 95 felszerelt lovat, számos kardot és pisztolyt hozott zsákmányul, több kocsi pogyásszal. Batthyány Kázmér mohácsi tábora ugyanakkor Pécsre jött 5 jól felszerelt ágyúval, mellyek Vernek parancsnoksága alatt Nyestinél jó szolgálatot tettek. — Önkéntes nemzetőreink, mintegy 7—8 század, folytonosan gyakorolják magokat; az újabban állítandó honvédsereg (Baranyában 3659), noha a' ministeri rendeletben megyénk, mint átalános népfelkelésben lévő, kivétetett, szorgalmatosan kiállittatik. — A' lőpor elfoglalása óta uj lélek szállta meg Pécs városát és Baranyamegyét, annyira, hogy most már Gseppet sem kételkedünk ügyünk diadalán. — Készek vagyunk a' győző vagy megvert ellenséget elfogadni. Hegyvárosaink erre igen alkalmasak. A' múltkori crawall megmutatta, hogy van elég férfikar, melly a rablókkal szembeszállni elég bátor. Batthyány Kázmér főispánunk és kir. biztosunk folytonosan és csüggedetten működik a’ haza javára. Többrendü rendkívüli bizottmányaink szinte a’ haza megmentésével foglalkoztak. Utóbbi ülés alkalmával felderült, hogy azon alávaló rágalom, melly szerint a’ pécsi föhadibiztos Manuel, Roth seregei javára 10,000 posztot kijelölt volna, szigorú vizsgálat folytán, tökéletesen alaptalan, mert Roth uram Pécsről csakugyan kívánt de egy krajczárt sem kapott. — Pozsegáról érkezett egyik polgártársunk, azon nevezetes hirt hozá, hogy az ottani nemzetőrség, a’ bánnak hűséget esküvén, elindult a’ Szávához, őrvonalt állítandó a' fenyegető törökök és bosnyákok ellen. Tehát csakugyan valósulni látszik, a' bosnyákok beütése. Néhány nap előtt terjedt hir, miszerint Miholácznál 15.000 szerb szándékozik betörni, nem valósult. Annyi igaz a’ dologban, hogy néhány száz főnyi csapatok, vörös sapkákkal őrzik a’ Dráva vonalát, 's mint mondják, Vermezében toborzanak is; de a' Dráván leendő átkeléstől, visszatartandják nemzetőreink, kik 3000 számmal őrvonalt állnak a’ Dráva mentében. Népfelkelésünk Batthyány K. kir. biztos rendelete folytán rendszeresittetett 's minden órán készen áll. Győzni és számolni, ez feladatunk. Szatmárból. Nagy-Károly, October 2-án. Szatmárból, közelebb egy kővárvidéki atyánkfiától veszedelmes híreket hallottunk. Szerinte Kővárvidéken lázadás ütött ki. Mint mondá, ottani román ajkú polgártársainkhoz valami német levél érkezett, mellynek megmagyarázására megyénk velők szomszéd helységéből egy sváb rokonunkat szállitottak át. Tartalmát a' levélnek nem tudá elbeszélni, valamint a' nép felbujtására használt ürügyet sem. Az ingerültség, úgymond, nagy; '« a harangok félreverése mellett fegyveres kézzel tömegekbe gyűlt nép három ottani tisztviselőt már mint foglyokat őriz. — Szárnyalnak hírek, mellyeknek nem örömest akarna az ember hitelt adni; de hogy ott csakugyan baj van: egyik szolgabiránknak az alispáni hivatalhoz tett abbeli jelentéséből, melly szerint hivatalosan tudatja, hogy kir. biztos ur ama gondoskodásánál fogva, nehogy a’ velünk határos Kővárvidéken kiütött lázadás hozzánk is átharapózzék, a kerületéből ujonczállitásra összevitt egyéneket sorshúzás alá be nem rendelheti, meg kell győződnünk. Átalakulásunk óta megyénk román testvérek lakta némelly helységeiben is mutatkoztak már féktelenkedő kitörések; de mielőtt a' gyom gyökeret verhetett volna, czélszerű lépések közbenjöttével mindannyiszor csirájában elfojtottnak lenni látszatván: hajlandók valánk hinni , hogy a’ nyugtalankodás részint az újabb törvények értetlenség szülte elmagyarázásából, részint a’ katonáskodás irányában máskor is tapasztalt idegenkedésből származik. A kővárvidéki hírek nyomán azonban világosságra jött, hogy különben békeszerető oláh népünk csendes kunyhóit is alattomos után csakugyan felzavarták a’ bujtogatás hitvány ördögei, ’s több helységek lakosait törvényt gúnyoló hamis feáfogások, és hazug ígéretek által tévútra vezetvén, közülök Naszódra már nem csak követeket csaltak, sőt velök az ujjonszállitást is megtagadtatván, többeket saját soraikbani fegyverviselés alá igtattak be. Mielőtt a dolgok ennyire mentek volna, már szinte aggódni kezdénk, vallyon a’ helyétt, hogy tekintéseinknek a’ hon éjszakkeleti részén mutatkozott hajtogatások meggátlására leendő alkalmazásáért a‘ ministeriumhoz járultunk, nem üdvösebb lett volna-e e’ szél körül helyben maradandó nemzetőreinkre támaszkodva, amazokat a sráczok elleni táborba mozdítani? Mostani körülményeink közt ellenben alig lehetne ránk nézve valami megnyugtatóbb miniszerelnök úrnak felírásunkra kiadott helyeslő rendeleténél , melly szerint aggodalmaink elismertetvén, a tűzhelyeink körül dúló lángok tovább harapódzásának önkintes haderőnkbeli akadályozhatása megengedtetett. Első alispánunk minden figyelme oda van intézve, hogy a’ baj idejében orvosoltassék. Mihelyt az aggasztó hirek felől értesülünk, időközben 500-an felül szaporodott önkintes nemzetőrségünk, 's közülök mintegy 100 lovas fedezete alatt 7 ágyú általa azonnal a' határszélre indíttatott; egyik szolgabiránk pedig lovas nemzetőrségi őrnagyi segédünkkel legalább 1000 darab fegyver kieszközlése végett Pestre küldetett. — Fájdalommal telik el ez ember kebele, midőn tapasztalni kénytelen, hogy az ármány annyira vitte csábításait, hogy az elámított nép ön java, boldogsága , és hazája ellen feltámadván , saját testvérei megtagadására törekszik. De él isten a magasban, ki engesztelhetetlen szigorral számon kérend minden méltatlanul kiontott esep vért. Király iránti hűségünk, s hazánk szerelme előtt megszégyenülendenek az otsmány árulók , kiknek álarcza alatt a’nép nyert szabadsága rágó férgeire ismerend; s kiknek irányában lehetetlen, hogy a’ boszuló Igazság karjai még sokáig késsenek. A' közdolgok gyors eljárást igénylő szaporodása szükségessé tette, hogy alispánjaink minden postanapon bizottmányi gyűlést tartsanak , sőt ha a’ körülmények kívánnák naponkint is egybehivandónak határoztuk azt. Sept. 24-ei ülésünk főtárgyáúl a’ következő körülmény szolgált. Előzött napon önkénteseink néhány szekér nyomára találtak, mellyek lőfegyverekkel terhelve Pest felől Nagykárolyon át tovább valának szállitandók. A’ szekerek felügyeletét vivő tiszt, kiben későbben szatmárvárosi nemzetőrség őrnagyi segéde ismertetett meg , azt igazolandó, hogy a’ fegyverek a' szatmári őrsereg számára vitetnek, bizonyos írást mutatott elő, mellynek tartalma csupán azt, hogy a' fegyverek a’ szatmári, nem pedig Szatmár városi nemzetőrség részére hozatnak, fejezvén ki, az önkéntesek olly meggyőződéssel, hogy a’ szállítmány alkalmasint a megye fegyvereket kérő felírására történik, azokat letartóztatta. Más napi ülésünkbe Szatmár várostól már követek jövének. Ők a fegyverekre nézve a’ tulajdonjogot minden áron maguk részére követelvén , azok kiadatását sürgették. Önkénteseink ellenben, kik fegyverek hiányában, mind eddig fel nem szereltethettek, megilletödésöket fejezték ká, 's minthogy a' város önkinteseit már az előtti napokban fegyverekkel teljesen ellátva táborba küldte, még azon esetre is, ha a’ tulajdonság őt illetné, amit egyébiránt el nem ismertek, a’ szomszédi viszonyosságnál fogva azt várták volna, hogy a’ kérdéses fegyvereket a helyett hogy nemzetőrei kezében heverni engedné, illy vészterhes időben azoknak, kik a hon megmentéséért életöketis feláldozzák , a igy őt is védelmezendik, örömteljes készséggel önkéntesen adja át, a' fegyverek kiosztását kívánták elrendeltetni. Mások barátságos felszóllítással óhajtották a' várost megnyugvásra bírni. Míg végre a’ fegyverek tulajdonossága iránt felmerült kérdésnek a’ ministerium elébe leendő felterjesztése mellett, a’ fönnebb mondott okoknál fogva, határozatiig olly módon rendeltetett el a' fegyvereknek önkinteseink közötti felosztása, hogy azok ára a' megye pénztárából lévén kifizetendő, iránta sz. kir. Szatmár városa is levél által értesittessék, a' szállítás körül kimutatott költségek pedig az őrnagyi segédnek azonnal téríttessenek meg. Szükségtelen említenem a’ lelkesedést, mellyel önkénteseink a' töltésekkel ellátott 3 új ágyúra támaszkodva, a' közöttük felosztott 300 darab fegyvert magukhoz ölelték. Mint a férj szerető párjának, hűségét esküvének azokhoz.S harczos apáink átka szállana reá, ki a' haza megmentéséért kötött frigyöktől áldását megtagadni nem iszonyodnék. Ezután Andres Tádé Szatmárváros nemzetőrségi őrnagyának abbeli megkeresése olvastatott fel, mellyben még egyszer , és utóljára felhívja a’ megyét azon helységek kijelölésére , mellyek kormányzata alá tartozandók lennének. — Többször kimondta már a’ megye, hogy megkereső őrnagy úrral semmi illynemű összeköttetését nem ismeri , sőt a Szatmárváros vidékét lakó megyei nemzetőrségnek sept. 4-diki ülésünkből a' ministeriumhoz felterjesztett kérvényének pártolásával irányában már a’ bizalmatlanság is érthetően ki lévén jelentve, miután ismételt felírásunk folytában a' megyei gyalog nemzetőrség részére közelebb Pongrácz László úr neveztetett volna ki őrnagyúl, a’ bizottmányi ülés is hasonlóul utószor és végkép kimondá, hogy őrnagyul egyedül Pongráczot ismervén el, a kormányzatot kizárólag annak kezeihez adja át. Minthogy pedig 11000-ig összeírt nemzetőrségünk vezetése körül megyénk hosszúságban mintegy 15, szélességben pedig 9 mértföldnyire nyúló kiterjedése miatt egyetlen őrnagy nem elegendő, újabb felírást sürgetünk a’ ministeriumhoz, már egyszer felajánlott Rainagel Rikhárd Donmiguel ezredbeli, s jelenleg a’ nagykárolyi hadfogadó kormánynál hivatalkodó hadnagynak, kihez megyénk osztatlan bizodalma annyira csatlakozik, hogy egyedül tapasztalt kitartó , ’s erélyes közremunkálása által véljük várakozásunkat kielégíthetni , gyalog őrnagyúl hova hamarább leendő kineveztetéséért. Továbbá a' megyebeli zsidóság abbeli folyamodására, melly szerint a’ lovas önkéntesek alá szükségelt lovak kiállítása körül rájuk esett 20 darab lónak megszerzése helyett inkább annak árát óhajtanák magukra kivettetni, válaszul adatott, hogy a’ kérelem csak úgy teljesíthető, ha a’ kiállítást 3200 fttal hajlandók megváltani, késedélmezősök esetében pedig ezen öszveg tőrök azonnal be fog hajtatni. Ennek folytában elhatároztatott az is , hogy amennyiben pénztárunk az önkéntesek részére szükséges lován értékének rögtöni kifizetésére elégtelen lenne, a’ megye kebelében találandó alkalmas lovak, lovas nemzetőrség saját szolgálatára, használtakat kivéve — megbe- Gsültetvén, azokat a’ megye által beváltandó térítvények mellett, az illetők tartozzanak általengedni. Végre ellenség martalékául esett debelbácsi bű magyar testvéreink felsegéllésére, a tiszántúli mozgó nemzetőrség főparancsnokságának értesítése nyomán, adakozást rendelünk gyűjteni. Sept. 28-dikán ismét gyűlés tartatott. Közelebbi tudósításomban írtam volt, hogy megyénkben az ujonczok összeírása szembetűnő nehézségekkel nem találkozott. Némelly oláh helységeket kivéve, hasonló következését tapasztaljuk a kiállításnak is, amelly a mennyiben toborzásilag kellő eredményre nem vezetett, sorshúzás útján eszközöltetik. Megyénkből előbb 2000 újoncz határoztatott volt kiállíttatni ,s már sokan sorozva valának, midőn ministerelnök úr rendelménye szerint e’ számot 3493-ig kelletvén kiegészítenünk, némellyek aggódni kezdenek , váljon nem szabeod-e az ismétt sorsolás a’ népben ingerültséget? Csak erély kell uraim! és lelkesítés, s hol lázítés mutogatja fejét, mint első alispánunk megjegyző, szigorú eljárás, s meg fognak szűnni aggodalmaink. Ide csak rövid idő alatt már 900 honvéd ment keresztül a vizsgálaton. Önkénteseinknek sikerült némelly helyeken előkeríteni azon oláh helységekből összeirottakat, kik erdőkbe vonulva menekülni vágytak a’ mindnyájunkkal közös, de szeretett hazánk megmentéséért kedves tehertől 'S nem érzenénk e magunkban elegendő pontosságot a' még hiányzókat is összeszedhetni. Alaposabb aggodalom szállotta meg bizottmányi ülésünket a' ministerium abbeli rendeleténél, melly kiállítandó honvédeinknek általunk leendő felöltöztetésére is egyszersmind utasítást ad. Előbb panasztám pénztáraink üres állását;s minthogy megyénkben sem gyárak , sem olly kereskedői helyek , honnan a szükséges kelméket, habár előlegezve is beszerezhetnék , nincsenek: kénytelenek vagyunk a’ ministeriumhoz följelenteni, miképen mi az e tekintetben vett rendeletnek legbuzgóbb akaratunk mellett sem tehetünk eleget. Belügyminiszer úrnak a tiszamelléki kölcsönös tűzkártérítő társulat alapszabályait figyelmünkbe ajánló felhívása, sokszor feléledt régi óhajtásainkat költe fel, melly hogy mielőbb kedvező siker felé közelíthessen , az alapszabályok átnézésére küldötséget bízánk meg. Végre ministerelnök úrnak a’ honvédek kiállítása körül kibocsátott lelkesítő felhívása, még 300 példányban kinyomatván, a’ nép buzdításául szolgabiráink által kiosztatni rendeltetett. Fejérmegye. Oet. 1. Meg kellett hát érnünk az időt, hogy a gyülevész horvát nép, mint pusztitó sáskasereg, megyénket végig letarolja. Múlt hó 26-ikán minden ellentállás nélkül fülhasító zsivé, és ugatásszerü danolás közt rohantak székvárosunkba. Istenem! milly nyomorék nép, milly rongyos, milly éhenhalt! nem méltó hogy a leget fogyassza, nem méltó hogy egy csoportban lepje a föld színét. És ezen csorda, ezen zabon tengődő emberfaj akarja kiirtani az erőteljes magyart! Kaczagni tudnék teljes erőmből, ha ezen rongy nép feletti szánalom erőt nem venne kedélyemen. Jellachich ezen gyülevész nép főnöke (par nobile fratrum) esti 11 óra felé érkezett meg, ünnepélyes kíséretében, előtte vonultak ágyúi, illetőleg az ausztriai császár kais kön, ágyúi égő kanóczokkal, körülötte sereglettek a’ bon kenyerén hízott, ’s hűtlenül elpártolt jellem és szellem nélküli Hardeggek, utánna a granitsárok, zsivóval hasogatva a' leget, melly néma volt, és megállott e’ csorda láttára. Jellachich tán golyótól, vagy megrohanástól féltette nyomorult eszköz életét; pedig ha tudná szegény, hogy honunkban a’ gazokat kötéllel szokták kivégezni, nem félne a’ golyótól. Még az nap este 27 ezer emberre tett rendelést 13,ezerre a’ városnál, 14 ezerre a' megyénél. 27-én nagy csomag magyar és német nyelvem nyilatkozványokat küldött a' városházához, kiosztandókat a' nép közt. A’ nép ha kezdetben hinni akarta is a’ czifra hazugságokat, már estére tökéletesen meggyőződött, miként a’ horvátbán nem más, mint rablóvezér. A’ kiéhezett, 's felhizás végett statarialiter ide hajtott csorda elkezdett rabolni, fosztogatni, a' szőlőhegyeket letarolta, feltörte a' pinezéket, 's a' bort elereszgette, a’ lakotok marháit istállóikon leszúrta, a' legelőn agyonlőtte , a kenyeret szállítók lovait, kocsiját elvette, az ökröket levágta, ’s a’ szekereket tűzre hányta. A' nép szeme felnyílt, ’s belátta hogy Jellachich minden szava, minden ígérete hazugság, ’s bánkódni kezdett, hogy a felszólításra rögtön kaszát nem ragadt. Jellachich népe áll mintegy 9—10 ezer rendes katonából, 400 hütelen vasas németből, 30—40 nyomorék huszárból, 25 ezer legrongyosabb bocskoros, ködmenes, mezitlábos, veres sapkás, gatyás, bottal, fejszével, puskával, kaszával fegyverzett búgéiból, és mintegy 2—300 szeresánból. Hogy az olvasónak fogalma legyen a' szeresán* ról egyet megkísértek lerajzolni, ha ugyan olly ocsmányat lehet rajzolni mit a' szeresén. Képzeljen az olvasó egy apróra nyitott hajú veres sapkás czigányt, mellynek rongyházi testét veresre festett szűr fedi, nagy ületű gatyában, mellynek szára bocskorba van fűzve, veres mellénnyel, pőre ünyösen, hosszú csövű puskával, tüszőjében két pisztoly, és hosszú késsel, s az lesz a’ szeresén. Ezen népet csak külseje teszi ijesztővé, különben gyáva, potom, ’s csak védetlen ember irányában hős. A’ szomszéd Seregélyesre mintegy 200 kicsapott rabolni, 36 huszár szétrezzentette őket, s többet agyon vert. Bizony bizony vas a’ feje Jellaphichnak a' hatalmas bánnak, hogy illy hitvány néppel Magyarországra mert jönni, és nagyon ostobáknak kell lenni azon tanácsosoknak, kik hinni tudták, miként a’ magyar népet ezen barom Gsorda képes osztrák járomba fogni. Uraim ott a magasságban, tudjátok meg, miként a' mártiusi szabadság a' magyar nép szivében nem hitvány gaz, mellyet illy uszított csorda könnyen letaposhat; hanem óriás cser, mellyhez a’ fejszet vágni csak kételkedve mer; nem hitvány nádszál, mellyet egy kis forgó szál megcsóvál; hanem merev szikla csúcs, mellyen a' haragos villámok éle is megtompul. Kossuth jóslata, miszerint Jelachich Magyarországba ütése, Magyarország szabadsága, hiszem hogy teljesedni fog, mert már félben áll. Szerencséje el nemzőinek hogy épen Jellachich, és olly hitvány nép nyúlt szabadságához. Ezen garázda nép rablása, dulása egész a kétségbe esésig felkorbácsolta a népdühet, a nép megtanul győzni ezen futó homokhoz hasonló ellenségen, és győzelmei által bátorrá sőt vakmerővé válván becsületes ellenséggel is szembe merend állam és szabadságát megvédendi. Köszönet önnek drága Jellachich, kedves bán , hogy népünket szunyatonyságábol felverte, köszönet hogy győzni tanitja. A’ horvát rablóknak naponként 300 mázsa húst, 18 m. sót , 900 akó bort, 100 ől fát, 60,000 kenyeret kellett kiszolgáltatnunk. Keserves kötelesség, ha mit tettünk volna, midőn a'kedves