Közlöny, 1848. október (113-143. szám)

1848-10-10 / 122. szám

hogy a' magyarok ügye nem igazságos, mivel uttán itt télen ezt hirdetik, — közvitézeiket erre oktatják, — pedig az, hogy a' közlegény tisztének higyen, 's neki engedelmeskedjék, nagy­on is maga renden van, — sőt önök, hogy igy vannak meggyő­ződve , megmutatták, mert Bécsbe küldöttek utasításért; — azért maguk láthatják, hogy illy egyének nekünk ártanak, — pedig a' mi szegény országunk filléreit adhat­juk ollyaknak, kik hazafi érzelműek, 's nekünk testtel lélekkel szolgálnak; a’ mi tábori pénztá­runkban nincs pénz önök számára; menjenek el 's tudjuk, lelkiismere­­tetök is nyugodtabb lesz; az előfogatok készen vannak. — ’S erre a­ naponkint készen álló 370 kocsiból 40 előállittatván, délre az egész tá­bor könyebben lélekzenék, vidorság, bátorság, őszinteség hangosan törne ki; és most ? ármány, levertség, bizalmatlanság szivódás, csábí­tás 's több gonosz, melly most a’ táborban tanúság, száműzve lenne; s az igazság azt hozza magával, hogy ez mondasssék: Ön Len­­key! kétszer már kiállotta vitéz Gsapatjával a’ golyó záport, két ízben már 8 — 8 órát állott a' ráczok öldöklő ágyú golyói közt, állott úgy mint kőoszlop a' legyek dongása közepette, ön e’ nemzet választott fia, — ön most ez úttal ezredes, — a’ többit várja. — Ön Farkas, — a’ ki a' dragonyosoktól eljött, mert hazája ellen fegyvert nem foghatott, — ön jeles kapitány volt, — elégedjék meg azzal, hogy most őrnagy itt, — ön Knezics derék horvát, — ezeihez illöleg barátja ügyeinknek, — Őrnagy itt; — Gerlov ön ostora a­ schwarz­­gelbeknek, — igen érdemes kapitány, s kitűnő nemes magyar érzel­mű , noha külföldi, lesz alezredes.“ S igy tovább; — van most is igen sok üres állomás, s magyar embereink nem — léptetnek elő; — Farkas kapitány egy hónap óta vár itt, hasztalanul; — megfogha­tatlan. — Rott Jellachich egyik vezére a’ sept. 21-ikén történt ostromnál sz. Tamáson bent volt, s védelmezte a­ sánczokat, ’s 26-kán már Pécsett volt; — szorgalmas ember. Országos biztosunkat ma várjuk, szükségünk is van rá, — mert ugyan el vagyunk hagyatva, — valamivel több figyelemre volna e­ tábor érdemes. Baranyából. Pécs, oct. 4. Tegnapelőtt a Hardegg vasas lovasoknak Pécsváron lévő depot-ját elfoglaltuk. Néhány száz pécsi nem­zetőr Majthényi alispán és Hilcser adjutáns vezérlette mellett Pécsvárra fegyveresen kiindult és onnét 95 felszerelt lovat, számos kardot és pisz­tolyt hozott zsákmányul, több kocsi pogyásszal.­­ Batthyány Káz­­mér mohácsi tábora ugyanakkor Pécsre jött 5 jól felszerelt ágyúval, mellyek Vernek parancsnoksága alatt Nyestinél jó szolgálatot tettek. — Önkéntes nemzetőreink, mintegy 7—8 század, folytonosan gyakorolják magokat; az újabban állítandó honvédsereg (Baranyában 3659), noha a' ministeri rendeletben megyénk, mint átalános népfelkelésben lévő, kivétetett, szorgalmatosan kiállittatik. — A' lőpor elfoglalása óta uj lé­lek szállta meg Pécs városát és Baranyamegyét, annyira, hogy most már Gseppet sem kételkedünk ügyünk diadalán. — Készek vagyunk a' győző vagy megvert ellenséget elfogadni. Hegyvárosaink erre igen al­kalmasak. A' múltkori crawall megmutatta, hogy van elég férfikar, melly a rablókkal szembeszállni elég bátor. Batthyány Kázmér főispá­nunk és kir. biztosunk folytonosan és csüggedetten működik a’ haza javára. Többrendü rendkívüli bizottmányaink szinte a’ haza megmen­tésével foglalkoztak. Utóbbi ülés alkalmával felderült, hogy azon alá­való rágalom, melly szerint a’ pécsi föhadibiztos Manuel, Roth seregei javára 10,000 po­sztot kijelölt volna, szigorú vizsgálat folytán, tökéle­tesen alaptalan, mert Roth uram Pécsről csakugyan kívánt de egy kraj­­czárt sem kapott. — Pozsegáról érkezett egyik polgártársunk, azon nevezetes hirt hozá, hogy az ottani nemzetőrség, a’ bánnak hűséget esküvén, elindult a’ Szávához, őrvonalt állítandó a' fenyegető törökök és bosnyákok ellen. Tehát csakugyan valósulni látszik, a' bosnyákok be­ütése. Néhány nap előtt terjedt hir, miszerint Miholácznál 15.000 szerb szándékozik betörni, nem valósult. Annyi igaz a’ dologban, hogy né­hány száz főnyi csapatok, vörös sapkákkal őrzik a’ Dráva vonalát, 's mint mondják, Vermezében toborzanak is; de a' Dráván leendő átke­léstől, visszatartandják nemzetőreink, kik 3000 számmal őrvonalt áll­nak a’ Dráva mentében. Népfelkelésünk Batthyány K. kir. biztos ren­delete folytán rendszeresittetett 's minden órán készen áll. Győzni és számolni, ez feladatunk. Szatmárból. Nagy-Kár­oly, October 2-án. Szatmárból, közelebb egy kővárvidéki atyánkfiától veszedelmes híreket hallottunk. Szerinte Kővárvidéken lázadás ütött ki. Mint mondá, ottani román ajkú polgártársainkhoz valami német levél érkezett, mellynek megmagyará­zására megyénk velők szomszéd helységéből egy sváb rokonunkat szál­­litottak át. Tartalmát a' levélnek nem tudá elbeszélni, valamint a' nép felbujtására használt ürügyet sem. Az ingerültség, úgymond, nagy; '« a harangok félreverése mellett fegyveres kézzel tömegekbe gyűlt nép három ottani tisztviselőt már mint foglyokat őriz. — Szárnyalnak hírek, mellyeknek nem örömest akarna az ember hitelt adni; de hogy ott csakugyan baj van: egyik szolgabiránknak az alispáni hivatalhoz tett abbeli jelentéséből, melly szerint hivatalosan tudatja, hogy kir. biztos ur ama gondoskodásánál fogva, nehogy a’ velünk határos Kővárvidéken kiütött lázadás hozzánk is átharapózzék, a­ kerületéből ujonczállitásra összevitt egyéneket sorshúzás alá be nem rendelheti, meg kell győ­ződnünk. Átalakulásunk óta megyénk román testvérek lakta némelly helységeiben is mutatkoztak már féktelenkedő kitörések; de mielőtt a' gyom gyökeret verhetett volna, czélszerű lépések közbenj­ötté­vel mind­annyiszor csirájában elfojtottnak lenni látszatván: hajlandók valánk hin­ni , hogy a’ nyugtalankodás részint az újabb törvények értetlenség szül­te elmagyarázásából, részint a’ katonáskodás irányában máskor is ta­pasztalt idegenkedésből származik. A­ kővárvidéki hírek nyomán azon­ban világosságra jött, hogy különben békeszerető oláh népünk csendes kunyhóit is alattomos után csakugyan felzavarták a’ bujtogatás hitvány ördögei, ’s több helységek lakosait törvényt gúnyoló hamis feáfogások, és hazug ígéretek által tévútra vezetvén, közülök Naszódra már nem csak követeket csaltak, sőt velök az ujjonszállitást is megtagadtatván, többeket saját soraikbani fegyverviselés alá igtattak be. Mielőtt a­ dol­gok ennyire mentek volna, már szinte aggódni kezdénk, vallyon a’ he­lyétt, hogy tekintéseinknek a’ hon éjszakkeleti részén mutatkozott haj­­togatások meggátlására leendő alkalmazásáért a‘ ministeriumhoz járul­tunk, nem üdvösebb lett volna-e e’ szél körül helyben maradandó nem­zetőreinkre támaszkodva, amazokat a s­ráczok elleni táborba mozdítani? Mostani körülményeink közt ellenben alig lehetne ránk nézve valami megnyugtatóbb miniszerelnök úrnak felírásunkra kiadott helyeslő ren­deleténél , melly szerint aggodalmaink elismertetvén, a­ tűzhelyeink kö­rül dúló lángok tovább harapódzásának önkintes haderőnkbeli akadá­­lyozhatása megengedtetett. Első alispánunk minden figyelme oda van intézve, hogy a’ baj idejében orvosoltassék. Mihelyt az aggasztó hirek felől értesülünk, időközben 500-an felül szaporodott önkintes nemzet­őrségünk, 's közülök mintegy 100 lovas fedezete alatt 7 ágyú általa azonnal a' határszélre indíttatott; egyik szolgabiránk pedig lovas nem­zetőrségi őrnagyi segédünkkel legalább 1000 darab fegyver kieszköz­lése végett Pestre küldetett. — Fájdalommal telik el ez ember kebele, midőn tapasztalni kénytelen, hogy az ármány annyira vitte csábításait, hogy az elámított nép ön java, boldogsága , és hazája ellen feltámad­ván , saját testvérei megtagadására törekszik. De él isten a­ magasban, ki engesztelhetetlen szigorral számon kérend minden méltatlanul kion­tott esep vért. Király iránti hűségünk, s hazánk szerelme előtt meg­­szégyenülendenek az otsmány árulók , kiknek álarcza alatt a’nép nyert szabadsága rágó férgeire ismerend; s kiknek irányában lehetetlen, hogy a’ boszuló Igazság karjai még sokáig késsenek. A' közdolgok gyors eljárást igénylő szaporodása szükségessé tette, hogy alispánjaink minden postanapon bizottmányi gyűlést tart­sanak , sőt ha a’ körülmények kívánnák naponkint is egybehivandónak határoztuk azt. Sept. 24-ei ülésünk főtárgyáúl a’ következő körülmény szolgált. Előzött napon önkénteseink néhány szekér nyomára találtak, mellyek lőfegyverekkel terhelve Pest felől Nagykárolyon át tovább valának szál­­litandók. A’ szekerek felügyeletét vivő tiszt, kiben későbben szatmár­­városi nemzetőrség őrnagyi segéde ismertetett meg , azt igazolandó, hogy a’ fegyverek a' szatmári őrsereg számára vitetnek, bizonyos írást mutatott elő, mellynek tartalma csupán azt, hogy a' fegyverek a’ szat­mári, nem pedig Szatmár városi nemzetőrség részére hozatnak, fejez­vén ki, az önkéntesek olly meggyőződéssel, hogy a’ szállítmány alkal­masint a­ megye fegyvereket kérő felírására történik, azokat letartóz­tatta. Más napi ülésünkbe Szatmár várostól már követek jövének. Ők a fegyverekre nézve a’ tulajdonjogot minden áron maguk részére kö­vetelvén , azok kiadatását sürgették. Önkénteseink ellenben, kik fegy­verek hi­ányában, mind eddig fel nem szereltethettek, megilletödésö­­ket fejezték ká, 's minthogy a' város önkinteseit már az előtti napok­ban fegyverekkel teljesen ellátva táborba küldte, még azon esetre is, ha a’ tulajdonság őt illetné, a­mit egyébiránt el nem ismertek, a’ szom­szédi viszonyosságnál fogva azt várták volna, hogy a’ kérdéses fegyve­reket a helyett hogy nemzetőrei kezében heverni engedné, illy vész­terhes időben azoknak, kik a­ hon megmentéséért életöket­­is feláldoz­zák , a igy őt is védelmezendik, örömteljes készséggel önkéntesen adja át, a' fegyverek kiosztását kívánták elrendeltetni. Mások barátságos felszóllítással óhajtották a' várost megnyugvásra bírni. Míg végre a’ fegyverek tulajdonossága iránt felmerült kérdésnek a’ ministerium elébe leendő felterjesztése mellett, a’ fönnebb mondott okoknál fogva, hatá­rozatiig olly módon rendeltetett el a' fegyvereknek önkinteseink kö­zötti felosztása, hogy azok ára a' megye pénztárából lévén kifizetendő, iránta sz. kir. Szatmár városa is levél által értesittessék, a' szállítás körül kimutatott költségek pedig az őrnagyi segédnek azonnal téríttes­senek meg. Szükségtelen említenem a’ lelkesedést, mellyel önkéntese­ink a' töltésekkel ellátott 3 új ágyúra támaszkodva, a' közöttük fel­osztott 300 darab fegyvert magukhoz ölelték. Mint a férj szerető párjának, hűségét esküvének azokhoz.­­S harczos apáink átka szállana reá, ki a' haza megmentéséért kötött frigyöktől áldását megtagadni nem iszonyodnék. Ezután Andres Tádé Szatmárváros nemzetőrségi őrnagyának abbeli megkeresése olvastatott fel, mellyben még egyszer , és utóljá­­ra felhívja a’ megyét azon helységek kijelölésére , mellyek kormány­zata alá tartozandók lennének. — Többször kimondta már a’ megye, hogy megkereső őrnagy úrral semmi illynemű összeköttetését nem is­meri , sőt a Szatmárváros vidékét lakó megyei nemzetőrségnek sept. 4-diki ülésünkből a' ministeriumhoz felterjesztett kérvényének párto­lásával irányában már a’ bizalmatlanság is érthetően ki lévén jelentve, miután ismételt felírásunk folytában a' megyei gyalog nemzetőrség ré­szére közelebb Pongrácz László úr neveztetett volna ki őrnagyúl, a’ bizottmányi ülés is hasonlóul utószor és végkép kimondá, hogy őrna­gyul egyedül Pongráczot ismervén el, a­ kormányzatot kizárólag an­nak kezeihez adja át. Minthogy pedig 11000-ig összeírt nemzetőrsé­günk vezetése körül megyénk hosszúságban mintegy 15, szélességben pedig 9 mértföldnyire nyúló kiterjedése miatt egyetlen őrnagy nem e­legendő, újabb felírást sürgetünk a’ ministeriumhoz, már egyszer fel­ajánlott Rainagel Rikhárd Don­miguel ezredbeli, s jelenleg a’ nagy­károlyi hadfogadó kormánynál hivatalkodó hadnagynak, kihez me­gyénk osztatlan bizodalma annyira csatlakozik, hogy egyedül tapasz­talt kitartó , ’s erélyes közremunkálása által véljük várakozásunkat ki­elégíthetni , gyalog őrnagyúl hova hamarább leendő kineveztetéséért. Továbbá a' megyebeli zsidóság abbeli folyamodására, melly szerint a’ lovas önkéntesek alá szükségelt lovak kiállítása körül rájuk esett 20 darab lónak megszerzése helyett inkább annak árát óhajta­nák magukra kivettetni, válaszul adatott, hogy a’ kérelem csak úgy teljesíthető, ha a’ kiállítást 3200 fttal hajlandók megváltani, késedél­­­mezősök esetében pedig ezen öszveg tőrök azonnal be fog hajtatni. Ennek folytában elhatároztatott az is , hogy a­­mennyiben pénz­tárunk az önkéntesek részére szükséges lován értékének rögtöni kifize­tésére elégtelen lenne, a’ megye kebelében találandó alkalmas lovak, lovas nemzetőrség saját szolgálatára, használtakat kivéve — megbe- Gsültetvén, azokat a’ megye által beváltandó térítvények mellett, az illetők tartozzanak általengedni. Végre ellenség martalékául esett debelb­ácsi bű magyar testvé­reink felsegéllésére, a­ tiszántúli mozgó nemzetőrség főparancsnoksá­gának értesítése nyomán, adakozást rendelünk gyűjteni. Sept. 28-dikán ismét gyűlés tartatott. Közelebbi tudósításom­ban írtam volt, hogy megyénkben az ujonczok összeírása szembetűnő nehézségekkel nem találkozott. Némelly oláh helységeket kivéve, ha­sonló következését tapasztaljuk a kiállításnak is, a­melly a mennyi­ben toborzásilag kellő eredményre nem vezetett, sorshúzás útján esz­közöltetik. Megyénkből előbb 2000 újoncz határoztatott volt kiállít­tatni ,­­s már sokan sorozva valának, midőn ministerelnök úr rendel­­ménye szerint e’ számot 3493-ig kelletvén kiegészítenünk, némellyek aggódni kezdenek , váljon nem szabeod-e az ismétt sorsolás a’ népben ingerültséget? Csak erély kell uraim! és lelkesítés, s hol lázítés mutogatja fejét, mint első alispánunk megjegyző, szigorú eljárás, s meg fognak szűnni aggodalmaink. Ide csak rövid idő alatt már 900 honvéd ment keresztül a­ vizsgálaton. Önkénteseinknek sikerült né­melly helyeken előkeríteni azon oláh helységekből összeirottakat, kik erdőkbe vonulva menekülni vágytak a’ mindnyájunkkal közös, de sze­retett hazánk megmentéséért kedves tehertől 'S nem érzenénk e ma­gunkban elegendő pontosságot a' még hiányzókat is összeszedhetni. Alaposabb aggodalom szállotta meg bizottmányi ülésünket a' ministerium abbeli rendeleténél, melly kiállítandó honvédein­knek ál­talunk leendő felöltöztetésére is egyszersmind utasítást ad. Előbb pa­nasztám pénztáraink üres állását;­­s minthogy megyénkben sem gyá­rak , sem olly kereskedői helyek , honnan a szükséges kelméket, ha­bár előlegezve is beszerezhetnék , nincsenek: kénytelenek vagyunk a’ ministeriumhoz följelenteni, miképen mi az e­ tekintetben vett rendelet­nek legbuzgóbb akaratunk mellett sem tehetünk eleget. Belügyminiszer úrnak a­ tiszamelléki kölcsönös tűzkártérítő tár­sulat alapszabályait figyelmünkbe ajánló felhívása, sokszor feléledt régi óhajtásainkat költe fel, melly hogy mielőbb kedvező siker felé közelíthessen , az alapszabályok átnézésére küldötséget bízánk meg. Végre ministerelnök úrnak a’ honvédek kiállítása körül kibocsá­tott lelkesítő felhívása, még 300 példányban kinyomatván, a’ nép buzdításául szolgabiráink által kiosztatni rendeltetett. Fejérmegye. Oet. 1. Meg kellett hát érnünk az időt, hogy a­ gyülevész horvát nép, mint pusztitó sáskasereg, megyénket végig letarolja. Múlt hó 26-ikán minden ellentállás nélkül fülhasító zsiv­é, és ugatásszerü danolás közt rohantak székvárosunkba. Istenem! milly nyo­morék nép, milly rongyos, milly éhenhalt! nem méltó hogy a­ leget fogyassza, nem méltó hogy egy csoportban lepje a föld színét. És e­­zen csorda, ezen zabon tengődő emberfaj akarja kiirtani az erőteljes magyart! Kaczagni tudnék teljes erőmből, ha ezen rongy nép feletti szánalom erőt nem venne kedélyemen. Jellachich ezen gyülevész nép főnöke (par nobile fratrum) esti 11 óra felé érkezett meg, ünnepélyes kíséretében, előtte vonultak ágyúi, illetőleg az ausztriai császár kais­ kön, ágyúi égő kanóczokkal, körülötte sereglettek a’ bon kenyerén hízott, ’s hűtlenül elpártolt jellem és szellem nélküli Hardeggek, utánna a granitsárok, zsiv­óval hasogat­va a' leget, melly néma volt, és megállott e’ csorda láttára. Jellachich tán golyótól, vagy megrohanástól féltette nyomorult eszköz életét; pedig ha tudná szegény, hogy honunkban a’ gazokat kötéllel szokták kivégezni, nem félne a’ golyótól. Még az nap este 27 ezer emberre tett rendelést 13,ezerre a’ városnál, 14 ezerre a' me­gyénél. 27-én nagy csomag magyar és német nyelvem nyilatkozványo­­kat küldött a' városházához, kiosztandókat a' nép közt. A’ nép ha kez­detben hinni akarta is a’ czifra hazugságokat, már estére tökéletesen meggyőződött, miként a’ horvátbán nem más, mint rablóvezér. A’ kiéhezett, 's felhizás végett statarialiter ide hajtott csorda elkezdett ra­bolni, fosztogatni, a' szőlőhegyeket letarolta, feltörte a' pinezéket, 's a' bort elereszgette, a’ lakotok marháit istállóikon leszúrta, a' legelőn agyonlőtte , a kenyeret szállítók lovait, kocsiját elvette, az ökröket le­­vágta, ’s a’ szekereket tűzre hányta. A' nép szeme felnyílt, ’s belátta hogy Jellachich minden szava, minden ígérete hazugság, ’s bánkódni kezdett, hogy a­ felszólításra rögtön kaszát nem ragadt. Jellachich népe áll mintegy 9—10 ezer rendes katonából, 400 hütelen vasas németből, 30—40 nyomorék huszárból, 25 ezer leg­rongyosabb bocskoros, ködmenes, mezitlábos, veres sapkás, gatyás, bottal, fejszével, puskával, kaszával fegyverzett búgéiból, és mintegy 2—300 szeresánból. Hogy az olvasónak fogalma legyen a' szeresán* ról egyet megkísértek lerajzolni, ha ugyan olly ocsmányat lehet raj­­zolni mit a' szeresén. Képzeljen az olvasó egy apróra nyitott hajú veres sapkás czi­­gányt, mellynek rongyházi testét veresre festett szűr fedi, nagy ületű gatyában, mellynek szára bocskorba van fűzve, veres mellénnyel, pőre ünyösen, hosszú csövű puskával, tüszőjében két pisztoly, és hosszú késsel, s az lesz a’ szeresén. Ezen népet csak külseje teszi ijesztővé, különben gyáva, potom, ’s csak védetlen ember irányában hős. A’ szomszéd Seregélyesre mintegy 200 kicsapott rabolni, 36 huszár szétrezzentette őket, s többet agyon vert. Bizony bizony vas a’ feje Jellaphichnak a' hatalmas bánnak, hogy illy hitvány néppel Magyarországra mert jönni, és nagyon osto­báknak kell lenni azon tanácsosoknak, kik hinni tudták, miként a’ ma­gyar népet ezen barom Gsorda képes osztrák járomba fogni. Uraim­­ ott a magasságban, tudjátok meg, miként a' mártiusi szabadság a' magyar nép szivében nem hitvány gaz, mellyet illy uszí­tott csorda könnyen letaposhat; hanem óriás cser, mellyhez a’ fejszet vágni csak kételkedve mer; nem hitvány nádszál, mellyet egy kis for­gó szál megcsóvál; hanem merev szikla csúcs, mellyen a' haragos vil­lámok éle is megtompul. Kossuth jóslata, miszerint Jelachich Magyarországba ütése, Ma­gyarország szabadsága, hiszem hogy teljesedni fog, mert már félben áll. Szerencséje el nemzőinek hogy épen Jellachich, és olly hitvány nép nyúlt szabadságához. Ezen garázda nép rablása, dulása egész a kétségbe esésig felkorbácsolta a népdühet, a nép megtanul győzni ezen futó homokhoz hasonló ellenségen, és győzelmei által bátorrá sőt vakmerővé válván becsületes ellenséggel is szembe merend állam és szabadságát megvédendi. Köszönet önnek drága Jellachich, kedves bán , hogy népünket szunyatonyságábol felverte, köszönet hogy győz­ni tanitja. A’ horvát rablóknak naponként 300 mázsa húst, 18 m. sót , 900 akó bort, 100 ől fát, 60,000 kenyeret kellett kiszolgáltat­nunk. Keserves kötelesség, ha mit tettünk volna, midőn a'kedves

Next