Közlöny, 1848. október (113-143. szám)

1848-10-20 / 132. szám

Csomortányi Alajos, nádor huszárezred­­őrmester, nem a’ 13-ik, (ezelőtt­ Hunyadi,) de a’ 14-ik (ezelőtt Lehel) lovasság­hoz van hadnagyul kinevezve. A’ 127. sz. a’ 25-ik zászlóaljhoz századosul kinevezett Fricke Károly, Tricke Károlynak igazítandó. A’ 126. számban a’ honvéd 17. zászlóaljhoz hadnagyul kinevezett Simonyi Simon, volt barsmegyei szolgabiró ezen minémisségben a­ honvéd 12. zászlóaljhoz neveztetett ki. 5607A’ 129-ik számban, a. sz. alatti kinevezésben a’ 10-ik zászlóaljnál Lovas Sándor helyett Lovász Sándor. Az 5-ik zászlóaljnál Opitovszky Ferencz helyett Opa­­tovszky Ferencz. Végre Az 5655-ik sz. a. a’ 38. zászlóaljnál Aussenberg Nor­bert helyett Auffenberg Norbert írandó. Pest, oct. 19. 1848. 8. K. 69. u. Hirdetés. A’ hadülgyministerium meghagyásából nyilvánitatik, hogy lőfegyverekben még mindig hiányt szenvedünk. Olly hatóságok, mellyeket közvetlenül jelenben vész nem fenyeget, fegyvereket most nem kaphatnak. A’ fegyverekért hivatalnokait ide küldő hatóságok, lássák el azokat megbízólevéllel, mert máskép a’ fegyverek ki nem ad­hatók. Pesten, october 19-én 1848. Nádosy Sándor, 6463. h. u. é. Budaváros lelkes hölgyei által névszerint: Götz, Stern, Steiner, Batthyány grófnő, Muchmayer, Krenner, Fisch­­bach, Légrády, Zeidlinger, Müller, Rekker, Számvald, Reither, Helbling, Szebenyi, Splényi bárónő, Trinyi, Pro­­kopius, Salamon, Schedel, Gayer, Nothig, Rácz, Pellegrini, Sax, Vezerle, Schilling, Kentzi, Mihalovich, Volnhoffer, Grosz, Freund, sebesitett harczosaink számára nagy mennyiségben, és nagyobb értékű ágyneműek, fehér ruhák továbbá tépet, és vászonrongyok ajánltattak. Midőn ezen hazafias áldozatokat rendeltetésük helyére átadom, a’ fentnevezett tisztelt hölgyek­nek hálás köszönetemet ezennel nyilvánosan kijelentem. Budapest, october 15-dikén 1848. A’ hadügyminister. E.K. 6T. h. Kovács Erzsébet, Gramantik Erzsébet, Pauer Tincsi kis­asszonyok Léváról tépetet küldöttek a’ honvédsereg számára. Egy nem nevezett horvát nő több becses korházi ruhane­műt; Goszt­oyi Polexina és Gabriela pólyát és tépetet. Nádosy Sándor, 6445 h. ft. p.Budavári nemzetőrök a’ nagykikindai raboknak Komárom­ba kiséréséért napidijul nyert 72 ft 48 kr. peng- p. az alsó Vidéki táborban megsebesült szegényebb sorsú nemzetőrök gyó­gyítása költségei fedezésére szánván, ezen már által is adott összeg illető rendeltetéséhez elküldetett. Budapest, october 15-én 1848. Hadügyminister megbízásából Gr. Török Bálint, oszt. igazgató. A­ szolnoki kincstári sóhivatalhoz ellenőrnek eddig duna­­földvári sótárnok Römisch Ferencz, mázsamestereknek Pecz István, nyugalmazott mármarosi sószállitó tiszt, Gáspárdi La­jos, egri mázsás, Krisztián Imre, késmárki mázsamester ne­veztettek Id. Uhlárik József, miskolczi gyakornok a' szolnoki, Unver­derben György egri gyakornok az ottani sóhivatalnál mázsá­sokká léptettek elő. Nemzeti gyűlés. A’nemzeti képviselőház 1848-k­i o­k­t­o­b­e­r 8-k­á­n hozott határoz­at­a. Indítvány tétetvén, hogy miután ministerium nines, a' jelen kö­­rülmények között a’ nemzet kormányzat nélkül nem lehet, a’ honvédel­mi bizottmány pedig azon szűk körben, melly eddig számára ki van jelölve, sikeresen nem működhetik, az ország minden kor­mányzata ideiglenesen a­ honvédelmi bizottmány­­ra úgy ruháztassék, miszerint az ügyek vezetésében nagyobb egyszerűség és bizonyos egység legyen, a' bizottmány elrendelése pe­dig olly formán történjék, hogy a' kormányzó bizottmány kinek kinek ■a végrehajtás körében­ teendőit maga jelölje ki. A képviselőház az ország kormányzatát mind a’ két ház részéről kiküldött honvédelmi bizottmány kezébe mind azon hatalommal, mellyel egy ország telj­hatalmu kormányának birnia kell, letévén, a­ honvédel­mi bizottmányt mind addig mig az ország normális állapotba lővén törvényesen elismert kormánya nem lesz, az ország teljhatalmú kor­mányának, Kossuth Lajos honpolgárt és képviselőt pedig egye­tmei felállássali kijelentéssel e kormány elnökének nyilvánítja, kire egyszersmind azon hatóságot is ruházza, hogy az ország kormány­zatára megalkotott honvédelmi bizottmányt Önbelátása szerint rendezze • egyes tárgyainak teendőit jelölje ki. Pázmándy Dénes elnök. Ludvigh János a‘ képviselőház jegyzője. Belföld. Beregből. Munkáép, oct. 13. Szintay, képviselőnk és jelenleg kormánybiztosunk pár hét óta itt az utoeszállitással foglalko­zik. A­ helységek ellentállás nélkül, hordják a’ betoborzott újonczokat: I' httjitt* W&wMwl M a* tataid!» (Imi WtM 8a* og Mihály maga hoz! egy derült by fiát a* *) kozmír­yb­ztoshoz: Íme— uram, mondá, itt van egyetlen fiam , mert a' másik nyomorék, öröm­mel ajánlom őt fel a’ hazának, ’a ő maga is örömmel megy.) A’ beállí­tottak száma már az ezeret haladja. Mintegy ötszázan itt gyakoroltat­nak , az ezen számon felül levők szükség idejéig haza botsátatnak; e­­löbb azonban a’ zászló alá feleskettetnek. Azon hir terjedt el a' közelebbi időkben a' vidéken , hogy a’ munkácsi várba titkon legénység , fegyverzet ’s élelem szállittatik. E' hir alaptalanságáról a’ fent írott kormánybiztossal együtt a' helyszínén győződtünk meg. Azonban a' hir folyvást nagyított alakban terjengett. — Ezelőtt harmadnappal a’ Hartman - gyalog ezrednek eddig Ung­­váron szállásolt százada véletlenül Munkácsra érkezett, a’ nélkül, hogy ezen átköltözésről a’ hatóság előre értesittetett volna, miért is tőle az elszállásolás és élelmezés a' kormánybiztos rendeléséből a' város által megtagadtatott, így hát kénytelen volt a' Gompánia egy történetesen lakó nélkül levő házban ’s udvarán magát meghúzni. E’ századot ve­zérlő főhadnagy *) a’ kormánybiztos által felszólittatván az idejövetel oka felől, azt felelte, hogy őt a’ munkácsi kapitány, alkalmasint a’ Szigeten állomásozó Hartman-ezredi zászlóalj parancsnoksága rendele­téből parancsolta ide s igére , hogy azon parancsnokságtól egy pár nap múlva felvilágosítást fog a' dolog iránt előmutatni. Ezen körülmény által a' munkácsi vár iránti felebbi gyanú a' közönségben még inkább tápláltatván, felkéré a’ kormánybiztos a’ várparancsnokát Laube őr­nagyot , hogy a' gyanú eloszlatása és a' katonaság 's polgárság között kiüthető súrlódás elenyésztetése czéljából 12—24 városi nemzetőrt a' várba, saját parancsai alá fogadjon el, kik osztán a’ várbeli őrállá­si pontokat, a' rendes katonasággal közösen ’s felváltva töltsék be. Az őrnagy e' tárgyat a' tisztikarral közölni 's a' választ megküldeni ígérte, maga részéről előre is biztosítván a' kormánybiztost, hogy ez intézkedés­be , czélzerűségéről ’s a' kormánybiztos őszinte becsületes szándéká­ról meggyőződvén, bele egyez. így álltak a dolgok tegnap , midőn késő este megkaptuk azon röplapot, mellyben Pázmándi elnök a­ bécsi forradalmat, Latour fel­akasztását , Roth tábornok elfogatását, tudatja. Ma reggel 4 órakor futár hozá a­ várparancsnoksághoz azon hírt a budai hadikormánytól, hogy Roth 10 ezer emberével s hadiszerei­­vel együtt, elfogatott. 8 óra tájban egy közkatona levelet hozott Knorek főhadnagytól, *'*) melly mellett az ő felsége által aláirt ’s ősz. 3-ról kelt manifestum­­nak egy nyomtatott magyar példányát megküldvén, egyszersmind je­lenti , hogy ő ma reggel a’ vár alá (Vár palánkéja) századjával kiment s hogy e’ szerint a' vár már őrizet alá vétetvén, a' nemzetőrök általi Quasi-Rewachungra szükség nincs; annyival inkább, mert — úgy­mond — e’ pillanatban a galicziai seregek az ország határát átlépték, ’s a' szigeti zászlóalj is 3—4 nap alatt ide fog érkezni. Egyszersmind a’ katona, szóval felszólító a' kormánybiztost, hogy e' levélre rögtön feleljen. Ez, ismételt durva felhívásra is, hidegen ’s nyugoltan azt vá­laszoló, hogy ezen dolog az alispán s megyebizottmány körébe tartozik. A’ katona eltávozta után egy pár perczczel, Nagy de (Ferő-Szoport) főhadnagy , mintegy 16 fegyveres katona kíséretében jött a’ kormány­­biztoshoz és a' boszútól lihegve kérdé a’ kormánybiztost: „akarja e a’ közlött manifestumot a’ városban rögtön kihirdettetni, vagy nem ?“ Erre a’ kormánybiztos felelni akarván, Nagy beszédébe vágott 'i kí­vánta , hogy neki rögtön csak arra feleljen, fogja-e kihirdettetni a’ manifestumot vagy sem?-------Erre többen, kik a’ szobában voltunk, tudtára adtuk Nagynak, hogy lassabban legyen; mert a’ dolognak nem ez a' rende ; mi semmit nem tehetünk olly irománnyal, melly hozzánk nem a’ megye útján, saját törvényes felsőségünktől jó stb. — E’ köz­ben belépett várparancsnok Laube őrnagy s a’ kormánybiztost ember­séggel üdvözölvén, jelenté neki, hogy a' nemzetőrségi őrizetet a’ vár­ba elfogadja. — A’ város birája is ekkor jelenti, hogy neki is megküldte Knorek főhadnagy a’ manifestumot, egy annak hátára irt német parancscsal. — Az őrnagy illy barátságos nyilatkozata ’s a­­zon kijelentése, hogy ő semmi manifestá­céról semmit sem tud , elhall­­gattatá a’ főhadnagyot ’s azonnal kiadatott a’ rendelés, hogy a' nem­zetőrségből 12 legény délben a’ várba vezettessék. — 12 órakor 12 puskás nemzetőr Farkas Károly hadnagy (itteni sómázsamester , ki­szolgált huszártiszt) vezénylete alatt a' várba felment; útjában a’ vár alatt egybegyülve volt tisztikarból kilépett egy profosz és egy őrmester 's felszol­ja a’ hadnagyot: „In wessen Namen kommen Sie ?“ — ,im Namen des Königs und des Landes* felele Farkas. „So ist gut, sonst sind Sie Kriegsgefangene“ — viszontá amaz ’a ezzel az őrség felkisér­­tetett. Ma délután 5 órakor a' városban szállásoló század fegyverben kiállíttatván, felolvastatott előtte egy kis néptömeg jelenlétében Nagy főhadnagy által németül az oct. 3-ki manifestum, ’s ugyanaz azután lengyelül Gugenmusz hadnagy által megmagyaráztatott. „Lamberg gró­fot — mondá Gugenmusz — a’ hunczfuti m­agyari Pesten megölték.“ — E’ szavakra megránta Nagy a' magyarázó úr kabátját. „Nem mind hundzsut, úgymond , csak egy bizonyos fractio, mert a magyarok e­­gyébként barátink, testvéreink. Kérdés: honnan kapta a­ katonaság ezen manifestumot? Nagy azt mondá , hogy ő nem tudja. Én azonban tudom, hogy mióta az it­teni postahivatal a’ katonaság hivatalos leveleit el nem fogadja, ordinan­­czok járnak Gallicziából ki s be, ’s illyenek által jött be a­ manifestum Galliczián keresztül. Naponkint jőnek Galicziából át magyar szökevény katonák Lem­­bergből az ottani Máriássy-ezredből.­­• Ezek beszélik , hogy már ne­kik többször megigértetett, mikép a’ veszélyben lévő haza védelmére haza fognak jönni; de mindezen ígéretek füstbe mentek. — Ők tehát látván megcsalatásukat, magok, kettesével, hármasával illannak haza. Legközelebb egy nagyobb csapat indult útnak ; ezeket a’ határnál őr­ködő gränzerek , kikhez ez iránt parancs érkezett, a’ parasztok segit­ségével felt­artóztatták; a' szökevények keresztül akarták magokat vág­ni ’s a' viaskodásban egynéhány paraszt megöletett; 11-en kívül, ki­ket fogva Lembergbe vissza kisértek, a' többi csakugyan átvergődött. — Ezek közöl kettő ma érkezett Munkácsra ’s beszélik, hogy ezre­­deknél Lembergben a' gyakori szökések meggátlása végett a’ statárium kihirdettetett, 's hogy két káplár és 3 közlegény, kik szökésen kapat­­tak, felakasztattak. Ma reggel néhányan értekezvén, egy egyént felküldöttünk Ve­­reczkére , hogy Galicziából netalán átlőni akaró katonaságot szemmel tartsa ’s bennünket rögtön értesítsen. Megyénk költségén kiállított 222 önkintes nemzetőreink, kik­nek már rég a’ Görgey ezredébe kellett volna menniök, még itthon vannak, mert fölszerelésük csak a’ napokban leend kész. Fegyvert azonban még sem kaptak. Hevesből. Eger, oct. 16-kán. Az osztrák katonaság Gal­licziából betört honunkba. A' Dunának akarnak előrenyomulni, ’s Pest városában levő anarchiát megfékezni. Ez szép lesz tőlük , ha megtehe­tik. Tehát ezen sürgetős tárgyban hozatott ma végzés , ennek egyes részletei ezek. A’ honvédelmi bizottmány sürgöny utján az iránt fog megkerestetni, hogy fegyvert és ágyút adjon; mert Hevesmegyében a’ vadászfegyverek igen kis számmal találtatnak. Irányi Dániel kormány­­biztos , ki Kassán rendezi a­ felkelt erőt, tudósitatik arról, hogy e’ me­gye is kész minden órában tömegesen felkelni és elhatározta, nem kü­szöbe előtt várni meg az ellenséget. Az országúton lovas és kocsi pos­ták állitatnak fel, hogy a’ honvédelmi bizottmány nyal a’ közlendők mi­nél hamarébb tudathassanak. Mi nyugottan nézünk elébe azon sereg­nek, melly életét egynéhány nyomom fillérért hozza áldozatul; mi megtanultuk szeretni a’ hazát, és épen azért örömmel dőlünk sírjaink­ba , mellyet majd egykor azon emlék fog körül venni, hogy a­ ha­záért küzdve rótuk le tartozásunkat. A' honvédutonczok már majd egészen ki vannak állítva, csak ruha ’s fegyverök hiányzik. Az első varratik, de nem olly szorgalmasan mint kívánnék; a’ másodikért már egy főhadnagy Pestre ment. A' ruha-bizottmányt figyelmeztetjük, hogy a’ körülmények sürgetőleg megkívánják azt, miszerint azon mestere­ket , kik elvállalt kötelességeket nem úgy, mint kellene töltik be, úgy bánjanak velük, mint megérdemlik. Azon mester, ki pontosan nem cselekszik, mesteri jogától büntetés fejében egy hónapról 6 hónapra fosztassék meg. Ennek lesz sikere minden esetre. Mostani idő ezt meg­kívánja. Ezentúl tudósításaimat gyakrabban fogom küldeni, mert ha az osztrák ellenség közeledik, szükséges, hogy figyelmem kiterjedjen minden egyes egyénre; miután az, ki a’ haza megmentésében ha nem hanyagul is, de nem lelkesen jár el, nem érdemes arra, hogy meg ne rovattassék. Én méltányos akarok lenni, és épen ezért igazságos is. Sárosból, Eperjes, october 15-én. Azon rész, melly a’ gal­­licziai sereg berohanási szándékával olly közel fenyegette felső Ma­gyarország részeit, ’s különösen e­ megyét, jelenre legalább eltávoli­­tatott tőlünk. Tegnapi nap ugyanis közzététetett Simonics altábornagynak, mint a­ beütni szándékolt hadsereg hadiparancsnokának arról értesítő leve­le, hogy a közbenjött viszonyok (eingetretene Verhältnisse) miatt je­lenleg Eperjesen keresztül Magyarországba be nem nyomuland. Mivel azonban ellenségnek hinni nem lehet, legkevésbbé pedig annak, ki et­hon szabadságának elnyomására annyi árulással annyi ár­­mánnyi­­ működik, a bizottmány a­ szükség esetében rögtön kimozdul­ható fegyveres erő kiállítását továbbá is hazaárulás bűne alatt elhatá­rozván, következő felhívást rendelt, magyar és tót nyelven helységen­ként köröztetni. Felhívás Sárosnak lelkes fiaihoz! A’ vészharang komolyan borzasztó hangja kong Sárosnak eddig nyugodt tájain. Azon fekete ármány, melly hazánknak áldott földét annyi sok ártatlan áldozat vérével hónapok óta áztatja, borzasztó következete­séggel a’ haza minden részeiben folytatja átkozott művét, hogy a nyers erő szolgaeszközeivel romboljon le mindent, mi a’ magyarnak szent és örök joga, és a’ feldúlt köz szabadság romjain építse a’ zsar­nok hatalomnak dönthetlen trónját. Igen is hazafiak­­ tegnap vette e’ megye bizottmánya Simonics altábornagynak azon felszólítását, hogy miután ő a’ parancsnoksága alatt álló seregével szomszéd Galicziából Magyarországba bevonúlni szándékozik, ezen megye az itt átkelendő katonaságnak élelmezéséről majdan küldendő rendelése szerint gondoskodjék, sőt kormányzó el­ső al­ispánunkhoz személyesen is megjelent azon sereg egyik tiszte , melly Simonnéinak nyílt rendelete mellett 14300 kenyér és 3500 zab és széna részletet rendeltetni követelt. A’ megye tudva mivel tartozik polgári szent köteleségének , mivel tartozik közbecsületének, mitsem késett kijelenteni a' felszólító tábornagynak, hogy seregét, melly a’ magyar király esküvel szentesí­tett hozzájárulásával fenálló magyar kormány tudta, rendelete, és megegyezése nélkül átlépni szándékozik e­ megye határait, mint ellen­­séget tekintve, valamint élelmezéséről gondoskodni nem fog, úgy visszaverésére minden rendelhető erőket felhasználand. Mai nap ismét érkezett a’ megyéhez azon al­tábornagynak arról értesítő levele, hogy a­ közbenjött visszonyokhoz képest parancsnoksága alatt álló seregek Eperjesen keresztül nem fognak bevonulni... Az ellenségnek azonban hitelt adni nem lehet és legkevésbbé annak, melly szeretett bonunk szabadságának elnyomására annyi ár­mánnyal , annyi árulással működik. Meglehet hogy megyénket megkímélve, szomszédunk határain berohannak ez áldott hazába, de nekünk köteleségünk, fegyvert fog­­ni nem csak ön, de szomszédunk tűzhelyeinek megvédésére. — Egy hazának vagyunk polgárai, a­ hazának minden egyes része védő kárunkat igényli. És most, ti rajtatok van a' sor Sárosnak lelkes fiai­­ mutassátok meg tetteitekkel, hogy szeretitek e’ hont, hogy szeretitek a' szabadsá­got , és hogy méltó fiai vagytok azon őseknek, kik a’ régi imák ide­jében e' hon szabadságáért olly dicsően elvérzettének. Felejtve legyenek örök időkre azon viszályok, mellyek ezen szép megye fiait legközelebb egymás ellenében elidegeniték, felejtve a' netalán tapasztalt fók­etemetések miátlén keserűségei, baráti kezei *) Knorek, pesti fi. **) E’ nyiretlen durva papírra írott s szemtelen impertinentiát lehel­­lő levelét Knorek főhadnagynak, gondolom in natura felmutat­­andja a’ kormánybiztos ott, a’ hol kell. — Ezen nyomorult em­ber , ki már több hónap óta részesül itt a’ magyar vendégszere­­­tben, most hálábul már teljesedésbe venni akará, mint com­­mentául, 8* esi, a­ ki mantenumot.

Next