Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-08 / 151. szám

18 731 fiasztaságot leltek. A' honvédek Kosztolnán táboroztak, más számtatalanok pedig marháikat elhajtva, pinczéiket befalaztatva, és más házi bútorzatukat szekerekre felrakva kivándoroltak a hova az ellenség dühe be nem hat, ’s mi örvendezénk kiköltözésükön; mert a’ városban maradtak helyzete halálveszedelemben forgott. Némelly sehwarzgelbek rútul elárultak minket. Mindent tudtak, hány és ki a' nemzetőr, ki ásott sánczot, hol és milly erő által lészen megtámadtatandó. Különösen a' polgármestert, főbírót, és a' kapitányt keresték, de hasztalan fáradoztak. A’ fakerítéseket elégették, evett, és ivott, ki hol mit talált, és fizetett ki, mennyit akart, többnyire pedig loptak és nem fizettek. A’ kegyes rendűek háza iszonyú nagy kárt szenvedett. Egy zászlóalj beszállásolván magát oda, nehány szobát feltört , az éléskamrában tetszése szerint gazdálkodott, még újra is ellátta magát. 9 zsák fejér lisztet, minden Szalonnát, vajat, zsírt, sót, száraz gyümölcsöt, diót, burgonyát vagy ötven, főzeléket négy tömöt zsákkal, szóval ami csak található volt elragadott, és pedig haditiszt kíséretében. Mások a városban fehér ruhát, csizmákat, kendőket felöltönyöket kezeltek. A plébános burgonya földje szinte felásatott, és még mit benhagyott a’ sáskasereg, azt egy könyörületes fekete kabátos paraszt szomszédnő kikaparta, ‘s mi néztük a’ hegyről ezen tolvajokat. Ugyan csak jó dolga lehet a' plébánosnak olly szomszédok között, a kik lopásukat felrovják mások rovására. 28-án déltájban csak úgy lopódzva kitakarodott Simonics uram minden nesz nélkül. Egyszerre 2 negyed háromra Kosztolna helység felett sürü puska lövések és ágyú durranások ütődtek füleinkhez — körülbelől 600 fegyvereseink 6 ágyú kíséretében nagy lelkűen rátüzeltek az ellenségre fél óráig húzván a’ csatát — azonban csak vadászpuskákkal ellátott néhány száz nemzetőrre, valamint a kaszásokra is, ámbátor elszántan állották helyeiket, támaszkodni tanácsos nem lévén, hátráltak és elszéledtek. E kis csata után is az ellenség 8 tömött szekéren vitte sebesültjeit — halottakat pedig Kochanócz mentében temetett, de ezek hányan lehettek nem tudjuk. Igen valószínűnek mondatik, miszerint halottjai sebesültekkel eggyütt 180-ra mennének kik közül egy őrnagy, egy al- és egy főhadnagy is elesett volna. A' mi részünkről van 7 sebesült, 13 agyonlővetett, 3 vízbe fúlt, és 4 elégett, ide számítva be azon kettőt is a' kiket más nap, egy kovács legényt, s. midőn vasárnap arra templomba ment volna, mást pedig midőn a’ legelőn marháját elhajtatni nem engedé, kegyetlenül lelőttek. A’ trencsini nemzetőrökből kettő esett el, egy fiatal héber Adler Antal, és az ágostai orgonamester Zsarnovitzky. Látván az ellenség hogy népünk futásnak indúlt Kosztolna helységet felgyújtotta, és abban égett meg az ottan magát elrejtő 4 nemzetőr. Némelly szomszédfalvaiak háladatosság jeléül annal, hogy midőn a’ lelkes nemzetőrök érettük vérüket ontandók az ellenséggel mérkőzni bátorkodtak, ők nyugodtan a’ kemencze tornáczán heverésztek, miután hátrálás közben közöltök menedéket kerestek — a’ kegyetlen barbár parasztság nem csak hogy kebelébe nem fogadta a’ szegény harczosokat; sőt némellyeket közülök majd halálra öszszevert; némellyeket pedig az ellenség táborába vinni akart. — El vannak már fogva ezen vért szomjazó ebek — s reméljük hogy azon madár is a ki 10 pengőért utat mutatott az ellenségnek, miként a’ mi harczosainkat körül foghassa, kezünkre kerülend. Megemlítendő még az is, hogy a’ parasztok azokat is, a’ kik az ellenség ide érkeztekor szomszéd falukba vonultak, kikergetni, és kirabolni nem átallották. — így szereti itten a’ paraszt a’ polgárt és az urakat. Mi könnyedén foglalja el Magyarországot a’ re a e t io! Egy itteni ismerősünk következő czikket hozott hozzánk: Egy Morvaországból hazatért pesti lakos hitelt érdemlő előadása szerint Brünnben a‘ kávéházban fekvő ,Pester Zeitung* egyik számában következő hir foglaltatott: „Rott tábornok egész hadseregével Budát, a’ dunántúli rész tökéletes legyőzése után , elfoglaló, s ott már ekkor győzelmesen Pestre bevonult Simunich seregével egyesülvén, a’ magyarokat föltétlen megadásra kényszerité.“ Hazánkfiát e’ hír rendkívül elkeserité s Pestre lővén azonnal az említett,Pester Zeitungi kérdéses Számát kérte elő, azonban nagy meglepetéssel látta, hogy ebben a’ hírnek, mellyet ő Brünnben olvasott, nyoma sem találtatik. Eddig a czikk. Ki tudná ezen meglepő tüneményt megmagyarázni? Talán csak a’ camarilla is nyitot magának valamely zugnyomdában egy .Festhet Zeitung'-ol, hogy mintegy itt helyben irt hazugságokkal ámítsa a' külföldet a' magyar ügyek mikénti állásáról. Mert a' camarilla, uraim, fel tudja ám fogni a sajtó nagy befolyását és hatalmát, és nem sajnál rá tömérdeket kelteni, csak hogy az ő szellemében működjék! Ezért állunk aztán mi becsületes, de magunknak nem eléggé eszélyes magyarok olly furcsa színben a külföld előtt. Az ő ügyek mellett ugyancsak működik a sajtó, míg mi rólunk nemhogy kedvező szót, de igazat is olly ritkán olvashatunk külföldi lapokban. A fentebbi adat valószínűvé teszi azon évek óta köztünk szárnyaló hírt, miképen az Augsburgi Allgemeine az osztrák monarchia számára meghamisítva nyomatik. Ez roppant költségbe kerülhetett ugyan, de hiszen van is ám status-adósság , és szóratott is a’ pénz minden gazoknak, kik a' camarilla zsoldjában állottak, és meg is van mételyezve az egész európai közvélemény felölünk szegény magyarok felől, úgy hogy sok idő kell hozzá , mig e’ véleményt meg bírjuk fordítani. Csak isten a megmondhatója mennyit árt nekünk az, hogy a külföld irántunk oly ferdén van értesítve. A sajtóra figyeljünk, uraim, sokkal jobban, és ne tekintsük azt more patro , mint eddig, mert ez nekünk sokkal hamarább szerezheti meg a népek sympathiát, mint gondolnék. (K. H.) Sziget, oct. 26. Tegnap szerencsésen értünk ide, Snap leginkább ökrökön tett utazásunk után. Madáról a' szabad csapattal együtt több mint 600 indultunk ki. A' szabolcsi urak épen nem philosophok, mert az egyenlőségről 's szabadságról fogalmuk sincs. Bízvást kérdezhetni: miért szakadtak el a'nemzetőrségtől, 's nevezték el magokat szabad csapatnak ? úgy látszik, bennök még a' híres Don Ranudo de Golibrados szelleme pöffeszkedik. Úgy látszik, mind meg annyi leendő király, mi a' testet illeti, ember a' talpán, ki el van határozva, élni ezentúl is, mint az előtt. Csinos öltözékek, fehér tollas süvegek, szürke köpeny, töltéstartó, nagyrészt musqueták, vadászpuskák , katonai kinézést kölcsönöznek a’ csapatnak. Eddig az Önkéntes csapatokat ollyanoknak ismerte a világ, kik a’ statustól mitsem igénylenek , magok ruházatával, fegyverével s költségén mennek a’ hon védelmére, de a' szabolcsi szabad vadász csapat, ezen gazdag földesurak's hires nagy hazafiak, martius 15-ke óta készülnek, mivel ezóta a' hazát folyvást nagy veszély fenyegeti, 's annyira sem mentek, hogy mindegyik fegyvert szerzett volna magának. A' Madán készen volt fegyvereket, kevés kivétellel, ők foglalták el: mintha a’ nemzetőrség, mellyet sajátlag illettek, nem is volna érdemes jobb fegyvert, mint kaszát viselni. Ők foglalták el mindig az első előfogatokat, hogy előbb érjenek az állomásra, s ott a’ jobb szállásokat elfoglalhassák , mellyek őket szintén nem illették. A’ mi embereink igen sokat szenvedtek ezen urak kapkodása s a’ megelőzés végett tett rendetlenségök miatt. Embereink Madától Szőllősig minden reggeli, ebéd és vacsora nélkül utaztak éjjel nappal, úgy hogy nem is állhatták. Reményiem azonban, a' táborban a' szabolcsi aristocraták is legalább megszagolandják az egyenlőséget, mellynek eddig még csak nevét halták. És hogy mégis ügyünk mellett vannak, mindenesetre szép tőlük. De annyi bizonyos, hogy nagy változáson kellene átesniük, míg reánk következő democratiával megbarátkoznak. A Szigeten jelenleg mintegy 2500-an vagyunk, 8 ágyúval. Kik előbb érkeztek ide, már a borsai táborban vannak 9 ágyúval, egy napi járás ide , közel szembe az oláhokkal. Még meg nem ütköztek, mert minket várnak. Fegyvert mi még nem kaptunk,s tán nem is kapunk, csak a' kaszára kellene bízni életünket. Kabola-Polyanán ágyúkat öntenek vasból, s szuronyokat is készítenek. E napokban 40 huszár tört egy lengyel gróf vezérlete alatt hozzánk. Ezek közöl egy, a' hegyes sziklás után elveszett. A többivel holnap reggel indulunk a’ borsai táborba, hol mintegy 10,000 oláh néppel és sok rendes katonával kellend szembe szállanunk; mi annál nehezebb leend , mivel az oláhok a’ meredek hegyek közt igen jó állásokat foglaltak. (Alf. hirl.: M.-Sziget, oct. 29. Mai napig, a’ borsaiak dolga kimeneteléről, semmi hir. — Az oct. 16-diki levélben említettem Vilmos huszárok csakugyan beérkeztek, az nap 11 órakor d. e. kegyetlenül kifáradt lovaikon, lővén Taraczközről, hol orsz. képviselő Móricz Antal, Réti László stb. házaiknál feltűnő szívességgel voltak fogadva, — hozván magokkal egy nemzeti lobogót is, mellyel dombói tiszt .... ajándékozta meg őket Máramaros határába átléptekkor. Délben, a szigeti nemesség látta mindnyájokat szives lakomájánál. — Iszonyú sok, a' mit e’ vitézek szenvedtek! Ötvenen indultak ki Tarnopolból, 4 napi készület után , melly halogatás szolgált épen szerencsétlenségekre, amennyiben, szándékuk az ezred kormányzóinak tudomására jutván, szüntelen szemmel tartattak. Generálják Száván, igyekezett őket leverni, élvén különösen azon okkal, hogy Magyarországon nincs többé semmi baj, Jellachich elfoglalta Budát, s a' zavargások megszüntettek, nincs szükség többé a' hazamenetelre. Azonban a’ szó nem nyert hitelt , ott volt nálok, ,Kossuth hazahivójai, ’seljövetelökre már azelőtt esküt is tettenek. A’ szorgos felvigyázat miatt csak reggeli 4 órakor indulhattak meg. Vezette őket gr. Godolszki Béla, lengyel hős, az 1830-ki forradalomból ismert s próbált férfi az osztrolenkai csatában. Útlan utakon — az említett lengyel rokonai jószágán keresztül, némi pénzsegélyt is nyerve — 48 órai utazás után érhették el határainkat , miután elébb harezot is kelle vivniok. T. i., megtudatván a’ kiindulás, emberek lőnek kiállítva, egy hídon, ellenök. 10 maradt el közölök, azok közt egy őrmester is, kinél úti költségök vala; egy lelevetett saját kapitányok Auner Péter által, ki lesben várta őket; e‘ kapitány erdélyi születés. . . Hadd tegyek még ide egy pár képet. . . Mikor Máramaros határát elérték, a’ hegytetőre eljutva, minden ló felnyerített; az örömhangok könyve indíták a’ kisded csoportot. — Egy vitéz nehéz betegen is elindult velők. Ha meghalok is, legalább hazám földén haljak meg! Úgy jön. Holnap temetjük. Szerencsi János a’ neve , tokaji fi. — Ide érkeztök után, elromlott ruháikat a’ megye kiigaziltatta, újakat osztatott; nemzeti rózsát viselnek csákójokon. 23-án esküdtek fel az alkotmányra. * Tiszti kinevezéseket is tett a' megyei bizottmány, s a' kis csapat megegyezett benne, hogy Groholszki hadnagygyá, László tizedes, ki indító volt a' kijövetelben, őrmesterré legyen. A borsai táborban ágyúfedezésre fognak használtatni. — 27. oct.: ma indultak ki a' szerdán bejött szabolcsiak,s ugyan most veszszük Pécsi László szabolcsi alispán tudósítását, hogy ismét 160 jön tőlük önkéntesen, kik otthon maradni semmi áron nem akarnak. Az országnak , mondják , nagy kincsét akarják é s fogják ők Máramarosban megvédelmezni. — Délután , 32 órakor, épen mikor ezt irom , felállva a' huszárság a’ megyeház előtt, készen kísérni az útnak indítandó 3 ágyút Borsára. A' szabolcsiak közöl gr. Vas Mihály, díszesen, mint fö hadnagy, a’ csapattól szívesen látva , megyei megbízásból, áll a' huszárság előtt. Lelkes szavakkal üdvözlé a kis csapatot. Győzedelemre ígéri őket vezérelni. Jelszava: mindig előre. Nevezetességéért ide jegyzem a’ trombitáshoz mondott szavait: fújj lelkesítőt, indulót, és mindent mit tanultál, csak egyelnemezetirodát, azt megtiltom. Nagy hatást tett vásári napon az ágyúk és elláthatlan hosszúságú szekérsor a népben. — A mi táborunk oda fenn 1000—1500. Ha ezek is felérnek — elseprik Borsát, hogy helye sem fog maradni. A’ statarialis bíróság már oda fen van. Az a hir, hogy a lakosok mind kiköltöztek Erdélybe, Moldvába stb. — 28. oct. ma jött meg K. Polyánáról egy 6 fontos, újon öntött ágyú. Derék mű. 500 lépésről, próbakor, egy cserfát derékon metszett ketté. — Vitetik fel. — Robanyi, polyánai tiszt, öntötte.— 29. oct. mára várjuk az egyesült szabolcsi és ungi nemzetőri csapatot. — 30. oct. felbontom levelemet. Legújabb és jó híreket irok! — Ma reggel korán választmányi ülés. Két irat olvastatott fel. Egyik: Borsáról. Mán József bírósági elnök jelenti: tegnapelőtt (28. oct.) a’ faluban a’ borsaiak gyülekezni kezdtek, mint látszott támadóra. Seregünk rendbe áll, két oldalszárnyon 11 eigl és Starnberger szigeti n.őr hadnagyok, középen, s itt a’ vadászcsapat, Asztalos B. vezérlete alatt. Benyomulás a' faluba. Többen, köztük a’ főlázitók, elfutnak, 8 elfogva bíróság előtt; a’ falu ég! Közvélemény itt, hogy Borsát el kell tölteni!... — A' mieinkhez sem ágyú, sem lovasság, sem az 550 szabolcsiak még ekkor meg nem érkeztek. Hihető, a’ borsaiak, kémek által értesültek erősödésünkről,s azért akartak jókor támadást intézni. — Másik tudósítást Szontagh kapitány írja Kőrösmezőről, hogy ők, 120 Vilmoshuszár, szinte útnak indultak hazánkba. A’ Dniszternél nagy csapat gyalogság támadta meg őket. Szétverettek, s csak 17-en szabadulhattak meg... Borzasztó. Mára lesznek Szigetén. Sz. (Alf. Hir.) H. Nánás, oct. 26. Mai közgyűlésünkben diadalünnepet ült az absolutismus , a' maga creaturáiban, ama megrögzött burancraták és oligarchákban, kik a martius előtti szomorú időnek átkaként nehézkednek ifjú szabadságunkra, értem azon városi tisztviselőinket, kiket köznépünk Metternichek és camarilláknak nevez. Tegnapi közgyűlésünkben jelentvén az elnök-hadnagy N. J., hogy a’ 23-ban tartott két. közgyűlés felszámítása szerint, a' bécsi tábor felé parancsolt hajdú-nemzetőreinknek általunk teljesítendő napi zsodja, a’meghatározott félévre, összesen 60,000 egy évi házi és hadi adónk pedig — kezdve e' folyó évi november l-sejétől 100,000 ezüst forintra megy. S. G. képviselő nyilatkoztató , miképp tekintetbe véve mind a fizetendő összeg semérdekségét, mind azon roppant veszteséget, mellyet népünk az iparminden ágaiban, ez háborús időben, jövedelmére nézve szenved, figyelmezteti az érintett két közgyűlésen jelen voltakat, hogy a'nép terhe könnyítése végett intézkedni kellene: mikép a' kerületi tisztviselők — kiknek foglalatossága most az által, hogy törvényszékeket nem tartatnak , különben megkevesedett — a' békés szorgalom visszatértéig , az eddiginél kevesebb díjjal fizettetnének; hogy igy akkor, midőn a' haza javáért mindenki szenved jövedelmére nézve , szenvednének ők is tisztviselői minőségökben is, és hogy az általuk a' nép rovására eddig kaszált fényűzések , zsinóros hajdúk tartása , stearingyertyák vesztegetése 'stb. — ha csak ideiglenesen is, töröltetnének el, s felkéré a' városi közönséget is e' tárgy felett intézkedni. Az indítványhoz pártolólag szólt N. G. képviselő , kívánván azt kiterjeszteni a’ városi tisztviselőkre is , ugyanazon alapon ,s olly értelemben, hogy akik azok közöl naponként munkálódnak, tartsák meg egész fizetésöket; akik pedig csak ritkán dolgoznak, csak napidíjakkal láttassanak el. Ezt hallván a városi tisztviselők, felzúdultak, kinyilatkoztatván, hogy ha ők érdemetleneknek tartatnak fizetésükre, úgy nem szolgálnak,s zajosan felugrálva kívánták N. G. képviselőtől azon tagok megnevezését, kiket fizetésökre érdemetleneknek tart; mire N. G. felhozó N. L. városi ügyészt, kit ha talán egyszer egy hónapban láthattunk is a közgyűlésen , de szavát sohasem hallhattuk; s bár kiküldetése is volt a’ várost illető bizonyos tárgyban, mindazáltal jelentését sem olvashattuk, sőt csak azt sem nyerhettük meg tőle, hogy midőn szóval teendő jelentésre felhívtuk, megalázta volna magát ülő helyéből felállani, 's a‘ mellékszobából a' gyűlés előtt megjelenni. Erre nagy zajgás közt a‘ gyűlés eloszolván, a' mai közgyűlést hirdető hadnagyi levél arról értesít, hogy a'senatus lemondott. Kíváncsian mentünk a'gyűlésbe. A' hadnagy szokott jesuita képpel megállván széke előtt, jelenti a senatori változást, állítólag a' fizetés megtagadása miatt, 's nyilatkoztatja, hogy, ha ő is érdemetlennek tartatik a’ fizetésre, ezennel lemond, 's székétől egy két lépésnyire eltávozik , de vissza-visszatekint, félve hogy valaki eltalálja foglalni. Ekkor a' bureaucrata K. 8. feláll 's szokott hiúsága 's gőgössége szerint öklével az asztalra üt, kiáltva, hogy ő lázasztásnak tekinti a' tisztviselők fizetése ellen tett, egykét haszontalan észrevételt, 's nem méltónak, hogy azért a' tisztikar lemondjon , tehát kívánja , hogy a' lemondott tisztek hivassanak vissza , s a' hadnagy foglalja el székét. Mit az érdemes elnök úr teljesítvén , városunk a’ senatori crisistől megszabadult. E' szárazon elmondott dologhoz még csak azon kérdést adom : valljon bűnös és törvénytelen dolog-e a' tisztviselőket a' haza iránt áldozatra felszólítani, söt számadásra is vonni, különösen olly időben, mikor a' haza megmentése fiainak vejét is igénybe veszi. K. H. Erdélyben minden közlekedés el van zárva; néhány pap óta sem leveleket sem hírlapokat nem kapunk. Tegnap érkezett hozzánk egy erdélyi hazánkfia, kinek elbeszélése után tudjuk a következőket. Az oláhság mintegy 15 helyen gyűl össze és alkot roppant tömegeket , hol magát biztos védelmi állásba veszi,s honnan csapatonként járnak ki rabolni és öldökleni. Az országutak sehol sincsenek bátorságban , az utasokat elfogják s a legiszonyúbb kínzások közt végzik ki őket, így a többek közt Zalatnáról N. Enyedve menekülni akaró, mintegy 1200 tagból álló embereket, kiknek nagyobb része bányász tiszt volt, az úton körülfogtak, 's olly rémitő konczolást vittek rajtok végbe, hogy közölök alig 40-en menekülhettek Enyedre, a' többieket mind legyilkolták. Saidon pedig (Alsófehérben) a' lakosokat egy roppant mély üres kútba hányták be, s a' szerencsétlenek mindnyájan itt felék irtózatos halálukat, mert midőn a' kút már tele volt az oláhok köveket hánytak rá és betemették. Az oláhok közt szét szórva majd mindenütt van katonaság, ezek rendezik és vezérlik őket. A’ székelyek szinte irtó háborút kezdettek az oláhság ellen, de nem *) A’ letett eskü, mellyet László tizedes fogalmazott, e’ volt: „Mi, magyar hü vitézek, esküszünk a’ magyarok istenére , hogy magyar hazánk védelmére utolsó csepp vérig készek vagyunk; elszánva azt, mindenünk feláldozásával oltalmazni, mert az minket azon felszólítással ki, hogy aki őt megmenteni nem siet, az ezudar , az nem magyar. Esküszünk , hogy azon vezérünket, kit mi a’ szó többségével választunk, utolsó perczig el nem hagyjuk , értte éltünket is feláldozzuk, őt hallgatjuk, s neki a' legnagyobb mértékben engedelmeskedünk. Ki ezeket közülünk nem teljesiti, nem tartjuk isten áldására érdemesnek, hogy kardját oldalán viselje , hogy a’ hazai föld fedezze , hanem hogy isten a' legcsudálatosabban verje meg. Bárki legyen közölünk áruló, készek vagyunk első golyóbisunkat neki ereszteni. — Mind vizen , mind szárazon, mind tűzben, vérünket ontjuk a magyar hazáért. Isten minket úgy segéljen! Amen.“ — Innen magyarázhatom én meg, hogy hatan és az őrmester, ezelőtt nehány nappal, Mihályi korni biztost, Bányára kisérvén, midőn, egy legény, Illyésről már régebben is ismeretes, az őrmesternek megtagadta az engedelmességet, s kinyilatkoztatta, hogy ő semmi feljebbvalót nem ismer; társai által rögtön öszszevagdaltatott.