Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-16 / 189. szám

hadnagy, de legelőbb Loto­­­a­y, honvédek és nemzetőrökkel a’ torlaszokon át rohamot tettek, és szűrön át szegezve az el­lenségre rontottak, de ez mindenfelé az erdőbe visszavonult — nehány elkésett ellenség összejövetelt. Az ellenség még azon éjjel minden rendes csapásaival együtt Ezeresre húzódott, innen más napra Lugosra és Karan­sebesre; a’ népfelkelés magától eloszlott. Veszteségünk 3 halott; Bonis hadnagy, Fiás Miklós honvéd és Tichy ágyukocsis, miként már jelentve volt se­besülünk 7, és 3 ló a’ csatában, 2 csata után elesett. Az ellenség vesztesége — mint azt egy elfogott ellensé­ges orvos vallotta — 1 kapitány és 20 halott — 2 főtiszt és 17 közlegény megsebesült. Kitüntették magukat, mint már jelentve volt, Fejér szá­zados, Szívós és S­o­m­l­a­y főhadnagy, P­e­r­n­i­k­á­s fő­tűzmes­­ter, Vidovich János parancsnoki segéd fáradhatlan működé­se által; — az erdélyi honvédek közöl Simon Dani tizedes, Palatkay Gábor és Fel­is János közvitéz, a­ lugosi önkénte­­sekből Heiler Gusztáv tizedes és Wei­sz János közvitéz A­ tüzérek mind hősiesen viselték magukat, különösen Mandl Károly, Pálffy Samu, Béri és Horkay András, ki már fö­­nebb emlittetett. Adakozások. A’ sebesült honvédek részére ajándékképen át­adás végett a’ rendőri hivatalnál leteltek: Komlosy Sarolta 5 ft, Komlósy Imréné 10 ft, Hónig Gusztáv alágyas 10 ft, nagy­kovácsi kath. hívek 30 ft, Sloffmanné alsó Lepsényből 10 ft, gödöllői község 57 ft 30 kr, özv. Deuts Ferenczné 4 ft, Lati­­novics János úr Bácskából 50 ft, Huzsitska Anna szakácsnő béréből 1 ft 12 kr, kunszentmiklósi hölgyek 3 ft, llarit Fülöp nép­dalnok 15 ft, angol lovász­mesterné Fótról 2 fit, összesen 197 ft 42 kr p. p. A’ de belli ácsiak részére: Zalamegye Sümegh­­város lakosai 25 ft, fehérmegyei bicskei kath. hívek 10 ft, Geréb Rudolf 5 ft, Geréb Zsigmond 2 ft, Pogány Erzsébet 1 ft, Valero és fiai 100 ft, gr. Károlyi Lajos Surány megyeri tisztjei 22 ft, Lengyel Károly ügyvéd 30 kr. nagy kovácsi kat. hívek 7 ft, Végh Jánosné 5 ft, Tr. Károlyi István, Lajos, Sán­dor, Zsiga fiaival 25 ft, lassi lakosok Szép István lelkész ál­tal 9 ft 19 kr, Rhédeiné asszonyság 20 ft, Szabó Lajos lel­kész által az ócsaiak 14 ft 10 kr, debreczeni casinó tagjai 45 ft,dunapentelei község 7 ft 31 kr, a pesti honvédelmi ruha bizottmány 10 ft, sziráki evang 5 ft 18 kr, Bér község Nó­­grádból 11 ft 54 kr, Wígand Pozsonyból 40 ft 20 kr, pesti görög n. c. község 5 ft, Lozornó helység ’s lelkésze 4 ft 30 kr, öszvesen 375 ft 32 kr p. p. A’fehér templomi károsultak részére: Zala­­megyei Sümeghváros lakosai 25 ft, gr. Károlyi Lajos suránme­­gyeri tisztjei 20 ft 5 kr, Bán Justin Pest ferenczvárosi lelkész által cath. hivei 10 ft 40 kr, kecskeméti műkedvelők 38 ft, Végh Jánosné 5 ft, Tassi ref. hívek 48 kr, Rhédeiné assz. 10 ft, Schescherkó és Fábri kereskedő segédek által több társaik 86 ft 16 kr, a’ pesti evang. hívek 1 ft 30 kr, a pesti hon­védelmi ruha bizottmány 10 ft, sziráki evang. község 5 ft 18 kr, a’ pesti görrög n. e. község 5 ft, Lozornó helység és lel­késze 4 ft 30 kr, összesen 222 ft 7 kr p. p. A’ tűz által károsult komáromiak részére: pesti evang. hívek 1 ft 30 kr, a’ pesti görög n. e. község 5 ft, összesen 6 ft 30 k. p. p. Pesten, december 15-én 1848. Az országos rendőri hivatal igazgatósá­ga. Szodtfridt őrnagy úr, a’ magyar nemzeti utászkar parancsnoka, 15 pftot, mellyet Fehér Miklós korbeli tiszteletbeli őrmester, beavatási felpénzéből a’ haza oltárára szánt, az orszá­gos honvédelmi bizottmányhoz beküldvén, azt az említett czél­­ra elküldendő, felvettem. Kelt Budapesten, dec. 15-én 1848. Az elnöki iroda igazgatója: Várszeghy János. Sámuel Alajos prépostesperes pestbelvárosi lelkész ötékony adakozásbeli gyűjteményét, nevezetesen a szerencsét­len fe­j­é­r­t­o­m­p­r­o­m­i­a­k felsegéllésére 24 ft 30 kr. a’ leé­gett komáromiak felsegéllésére 24 ft 10 krt. pengőben hoz­zám beküldvén, azt felvettem, rendeltetése helyére elküldendő. Kelt Budapesten, december 15-kén 1848. Várszeghy János, az elnöki iroda igazgatója. A­ zohorai katholica egyház tagjai, sebesült harczosaink számira húsz pengő ftát gyűjtöttek, ’s azt a’ főparancsnokság­hoz be küldték. — A’ szenvedő emberiség iránt tanúsitott nemestettért ’s a’ hazához való hő ragaszkodásért, a’ nevezett községnek ezennel nyilvános köszönet mondatik. Pozsony, december 13 kán 1848. A’ feldunai tábor főparancksága által Nemzeti gyűlés, CVII-dik ülés a‘ képviselőházban dec. 14- kén dél­után 4 órakor. El­nők: Pázmándy D. B­e­­­o­r­é­d­i jegyző olvassa a' közelebbi ülés jegyzőkönyvét mellyre észrevétel nem volt. Elnök: A’ mai ülés Kossuth Lajos úr felszólítása következté­ben hivatott össze, ki a honvédelmi bizottmány nevében kíván a ház­zal némellyeket közölni a’ Kassa körül történtekről. Én e' részben nem tudok többet annál, mint a' hírlapokban van, miszerint Kassánál az Utköselet — mintin a’ «saus!ötök ás kapások »átfutottak, némi te­kintetben­ elvesztettük — bár az ellenség is nagy vesztességet szenve­dett;— továbbá tudjuk a­ hírlapokból, hogy Schlik ellen küldendő seregnek vezérletét Mészáros Lázár hadügyminister úr vállalta el. (Él­jén !) Minthogy a honvédő bizottmány részéről jelenleg nincsen itt sen­ki, ki meg volna bízva ezen tárgynak bővebb előadásával, addig, míg vagy az elnök, vagy más tagja a­ honvédelmi bizottmánynak meg­jelenem­, némelly apróbb tárgyakon keresztül mehetnénk. Ha addig meg fog érkezni az elnök, vagy más tagja a­ bizottmánynak , ki a’ há­zat értesíteni fogja , jó ; ha nem, azon esetben nem én fogom megfi­zetni azon két forintot. (Nevetés és tetszés.) Mészáros Lázár hadügyminister (éljenzések és tapsok közt a­ szószékre lép): Köszönöm, igen is köszönöm ezen hangulatot, ’s nincsen más hozzá tenni valóm azon óhajtásnál, hogy illyen maradjon is. (Tetszés.) A’ honvédelmi bizottmány ajánlatát elfogadtam (éljenzé­sek), ajánlottam volna magamat is,pedig örömest, hogy ha a' mostani körülményekben némellykor némelly egyének iránt méltányosabbak , ’s a' mint a' Lajthán felül mondják : sch­wartzgelb maradványoknál fogva a szerencsétlen esetek szülte szerencsétlenségeket részakaratnak va­lamivel egyébnek is nem szokták volna tulajdonítani. Egyéniségünket nem bírjuk felülmúlni, hanem azt, mit az isten belénk adott, s mi­vel megajándékozott — noha pénteken jutottam hozzá — azt ezennel a’ hazának felszentelem. (Zajos tetszés.) Benne vagyunk, azért a hazáért mindent megtenni szent köte­lességünk. (Tetszés.) Sz. Jánosok mentek már előre, nem ugyan meg­váltót hirdetni, hanem velünk együtt egy győzelmet hirdetni, és re­méljük, hogy felül fogjuk múlni a­ római Pompejust, ki azt mondó, hogy valahányszor lábával kapálódzik , 50 ezret fog teremteni; midőn azonban kellett volna , akkor nem tudott teremteni; mondom remél­jük, hogy magyar Pompejuskint fogunk kapálózni, és teremteni olly erőt, miszerint azt, kit Schliknek ínnak, talán megschickoljuk. (Ka­­czaj) Ismerem e vezért. Volt szerencsém vele, ha nem is szolgálni, de összejönni, ő jó , derék katona, s így ha vele mint ellenséggel azejövök, nem tudom mennyire fogok vele fölérni, annyit azonban mondhatok , hogy mindent a mi tehetségem szerint belőlem kitelik , ellene fel fogok használni. (Tetszés.) Nem marad tehát egyéb hátra , mint elvárni a gondviselésnek határozatát, ha megmondom , hogy azt mit tenni lehet, tenni akarom , azon kérésemet csatolom a közvéle­ményhez Ítéljetek fölöttem, de el ne ítéljetek, vagy mint a német mondja: I­rtheilt aber viertheilt mich nicht! (Hosszasan tartó éljenzé­sek és tapsok.) Elnök: Petőfi Sándortól vettem egy iratot, mellyhez egy csa­tadal van mellékelve, mind a kettőt felfogom olvasni. (Felolvassa, s a ház részéről tetszés nyilványult.) Legczélszerűbb lenne ezen iratot honvédelmi bizottmánynak átadni, hogy intézkedjék ezen verseze kinyomattatása iránt. (Helyes!) (Ezen dal a lapokban közöltetni fog.) B e z e r ó d­y jegyző által felolvastatik a’felsőháznak a'korona tárgyában! határozata. Line­k . Ezen iratot a honvédő bizottmánynyal fogom közleni, hogy egyetértöleg a' képviselő ház által választott kiküldöttekkel a’ ko­ronának megtekintése eszközöltessék. Mi azt illeti, hogy lába csinál­tassák, az igen természetes, mert ha összetörik a láda, természetes hogy helyébe mást kell csináltatni. — Naponkint szaporodik azoknak száma, kik nehány napra haza akarnak távozni, összesen 22 folya­modvány adatott be. Azt tartanám legjobbnak , ha a t. ház azon egyé­neknek, kik azért kívánnak hazamenni, mivel olly vidékekből valók, ho­va az ellenség beütött; s kiknek e’­szerint családjuk s vagyonuk ve­szedelemben forog,néhány napra szabadságot adna (Helyes!) Ha ebben a t. ház megnyugszik, a folyamodások közöl ki fogom szemelni az il­­­lyes egyénekért s nekik rövid időre, 4—5 napra szabadságot adan­dók. A többiekre nézve, kiknek olly szorgos dolgaik nincsenek, azt vélném, hogy azok addig, mig a most érintett egyének vissza nem jönek, ne bocsáttassanak el. (Helyes!) Ivánka: Ha az elnök indítványa elfogadtabib, s azoknak, kik­nek szükségkép haza kell menniük, az eltávozásrai ergedelem megada­tik, azt kívánnám, hogy a kitűzött napok elteltével a­­t­ elnök úr jelen­tést tegyen, hogy azon egyének megjöttek-e vagy sem , mert eddig azt tapasztaltuk, hogy a­ki két hétre vett szabadságot, vagy volt azon vidéken, hol lakik, ellenség vagy nem, négy hét múlva sem jött vissza. Elnök: Jelentem a háznak, hogy azok közöl, kik mint kor­mánybiztosok küldettek szét,­­ miután a honvédelmi bizottmány a kormánybiztosok számát kevesebbre akarja szorítani, többen vissza fognak térni, s a jegyzőkönyvből ki fognak jegyeztetni azok , kik nem­ szükségesek otthon, a háznak végzése szerint vissza lesznek kivan-­­­lók, a­mikor, ha visszatérnek, a háznak száma, mi jelenleg is ma van, ha azok, kik Pesten vannak a képviselő urak közel az ülésben megjelennek, ollyan lesz, miszerint azok, kik távozni akarnak, haza mehetnek. E részben három négy nap múlva fogom az előterjesz­tést tenni, s addig csak azoknak atyjuk meg az engedőimet, kik azon helyzetben vannak, hogy családjuk ’s vagyonuk veszedelemben fo­rog. (Helyes!) Desze János: Hazájának mindenki szolgáljon úgy, ‘s a sze­rint mint magát arra legjobban képesnek érzi, ’s mindenki "magát leg­jobban ismervén, leginkább képes tehetségeit megítélni, 's azt is hol használhat legtöbbet. Jelenleg azt hiszem, hogy én azon csekély ter­mészet adományánál fogva, jó mellem s érczhangomnál fogva, a­ csa­tatéren több hasznot tehetek, mint itt, mint képviselő. Én ismerem Borsodmegyét s annak népét, miután ott születtem s nevelkedtem, kö­vetkezéskép azt hiszem, hogy én azon a’ vidéken mint közvitéz buz­dítással és lelkesítéssel több hasznot tehetek a’ hazának, mintha itt követeskedem, annálfogva e végetti eltávozásra a háztól engedelmet kérek . Ígérem, hogy Mészáros hadü­gyminiszer úr tanúságot fog tehetni arról, hogy ott voltam, hol kellett, hol meleg volt. (Éljen­zések.) Ekkor Kossuth Lajos a terembe lő, s harsány éljenzésekkel üdvözöltetik. Elnök: Kétséget nem szenved, hogy Besze képviselő úr — azon a téren, mellyet érintett — a­ hazának sok hasznot tehet, 's ha a’ honvédelmi bizottmány szükségesnek látja, hogy ajánlkozása sze­rint valahová elküldessék, valamint eddig a' ház altól, kit a'bizottmány szükségesnek vell elküldetni, az engedelmet meg nem tagadta, úgy ez jelen esetben sem fogja megtagadni. Halász Boldizsár, Besze képviselő úrnak kívánsága nem az , hogy kormánybiztosnak neveztessék, hanem hogy neki engedelem adassák eltávozásra, hogy mint közvitéz tehesse meg azt, a­mi te­hetségében áll. « Elnök: Akár­mi volt az előadás, úgy tartom, a kormánynak tudtával kell történni, ha t. i. Besze úr mint őrnagy besoroztatni kí­vánja magát. Bősze János: Én azt hiszem , hogy ha a­ képviselő szabad­ságot kér eltávozásra, ahoz a kormánynak semmi köze nincsen. Én a háztól kértem engedelmet azért, hogy csekély tehetségemet fel­használhassam , mint közvitéz , s ha máskint nem , legalább buzdítva érez hangommal, reménytek sikeresen működhetni. (Éljen!) Keresztesy: Jól tudom azt, hogy a’ haza mindenek előtti ugyan , de polgárokból áll, s midőn a hazának egyes egyénei ve­szélyben forognak, akkor a­ polgárok iránti kötelesség is áll előttem. Nem czélom a’ kormánynak tetteit tagadgatni, a' mostani viszonyokban nem le leh­et, hanem vélem még­is felszólalni az­ usík kormány­biztosok ellen, kik iránt most számos panaszok fordulnak elő. Ezeknek eltérő á­litása tekintetéből egy indítványom van: küldessék ki egy bizottmány, melly a' kormány s egyszermind a’ képviselőház tagjaiból legyen vá­lasztva , melly a’ kormánybiztosok tetteit megbírálja; ekkor nem ér­deli szemrehányás sem a kormányt, sem a’ képviselőházat. Kossuth Lajos:­­éljenzések) Tisztelt ház! Én azon véle­ményben voltam , hogy a’ mai ülés 5 órakor fog kezdődni; azért bo­csánatot kérek, hogy később jöttem, mert különben sok foglalatossá­gaim mellett is kötelességemnek tartottam volna megjelenni 4 órakor; é­s annálfogva azt vélem, hogy az egyik főtárgy t. i. Sebüknek beüté­se és a Kassa melletti csatavesztés már alkalmasint a háznak tudo­mányán s határozatán átment (Nem!) Nem? (Csak említve volt az el­nök által). Erre nézve tehát, ha még mondani való van , csupán an­nyi alkalmat veszek a’háznak tudomására juttatni, mikin­t Schlicknek mintegy 8—9000 főből álló serege a Pulszky Sándor alezredes ve­­zérlete alatt rögtön összealkotott nagy számú, de többnyire bizony­­mért az a­ 10 dik sereg, mellyet rövid idő alatt kiállítani kénytele­nek voltunk — nemzetőrökből és kaszásokból állott, sereggel megüt­közvén , ezen sereg Kassa táján mint tudósittattunk, szétveretett. Megvallom, hogy ezen hír felett valamelly meglepetést épen nem éreztem, mert kijelentem azon meggyőződésemet, hogy a nem­zetőrségi institutiót ollyannak tekintem, melly az ország jövendőjének biztosítására, szabadságának megőrzésére egy igen hatalmas tényezővé fog válhatni; ha t. i. elég idő lesz azt kellőleg organzálni és kifejteni; de a’ mostani rendezetlen állapotában a’ czélnak nem felelhet meg, rögtön jővén ránk a’ veszély , nem volt elég ideje a volt kormánynak a nemzetőrséget kellőleg rendezni ’s rendeltetésébe be is gyakorolni. Megvallom tehát, hogy a’ volt tudósításon semmikép meg nem ütközöm. Egyébiránt a kassai ütközetre nézve még annyit vagyok kény­telen a’háznak kijelenteni, miszerint nem tudom, hogy mi rejlik ab­ban a’ „h­o­n­vé­d” nevezetben ? Azt lehet mondani, hogy egy leve­­lnek, egy vidéknek gyermekei, mihelyt honvédeknek hívják, egé­szen máskép viselik magukat a’ harezban , mint a többiek, így nagy méltányoltál ’s köszönettel tartom kötelességemnek megemlíteni a 42- dik honvéd zászlóaljat, melly Gedeon őrnagy vezérlete alatt áll, s a’ melly fölszerelésében legbátrabb van, a vitézek csaknem mezítláb s minden fegyver nélkül voltak, és még is a’­nemzet háláját, méltány­lását s teljes tiszteletét, megérdemlő lengyel csapattal az egész nagy, sok ezerekre terjedő ellenséges tábor ellen működtek, ’s elég erő­sek voltak akkor, midőn ezrek szétfutottak, a mi seregünknek hátra­­vonulását­ egész biztossággal s nyugalommal eszközölni. Ezen név „honvéd- dicsőséges névvé fog válni a’magyar históriában. (Él­eitek !) Egyébiránt mondhatom, hogy ámbár csaknem emberi erőt felül múló foglalatosság rögtön nehány hetek alatt már a’ 10-ik seregnek kiállításáról gondoskodni, — nem azért, mintha e’ hazában elég­ kar, s hazafius lelkesedés nem volna , hanem azért, mert sok olly aprólé­kos részletek körül forog a seregnek kiállítása, miről hirtelen, rögtö­­nösen intézkedni emberi erőt csak nem felül haladja; hanem még is megvannak téve az intézkedések, hogy a’ hadügyminister úr, ki ön­­kéntes fölajánlásával szives volt a’ Schlick elleni tábor vezérletét elfog­­fogadni (éljen!) el legyen látva mind azon eszközökkel, mellyek követ­keztében ne csak a’ győzelem legyen biztosítva a’ nemzet számára, hanem, hogy teljesedjék az is , a mit hiszek : ha Schlick meg nem szökik, hogy ő Magyarországra nézve fegyver­refferanssá fog változ­tatni (Tetszés). Soha nyugodtabb nem voltam mint most, legalább én, mond­hatom ezt: ki az ország helyzetét a’ ház parancsolatából rajtam fekvő kötelességemnél fogva ismerem. Én valóban e’ részben semmi veszélyt fennforogni nem látok, csupán egyet óhajtanék: hogy azok, kik illy baj közepette vannak, ne veszítsék el lelki jelenlétüket, s ne ijedjenek meg annyira ; mert ütközetet elveszteni nem olly nagy dolog, az Napóleonon és a’ világ első seregeivel is megtörtént. Azért nincsen baj, majd megverjük másszor mi az ellenséget (Tetszés). Ila van , mitől félek , ez az , hogy Schlick vagy megszökik, vagy a’ határszélek tótvidéke felé fordul, mert ha elbizakodva szives volna beljebb nyomulni az országba , és másrészrül azon vidékekbeli hazánkfiai — ha magát mutatja az ellenség — meg nem rémülnek, s e’ tekintetben csak nem a mondó vagyok, mit Bem tábornok — kit felső erdélyi hadsereg neve alatt egyesített táborunk vezérletével bízott meg a’ kormány — midőn t. i. hire szárnyalt néhány napok előtt, hogy Urbán Nagy­ bányát elfoglalta volna — megirván ezt a’ tábornoknak, hogy erről kellő tudománya legyen, azt felelte a’ honvédelmi bizott­­mánynak: „Azt irta nekem a’ honvédő bizottmány elnöke, hogy fájda­lom! Urbán elfoglalta Nagybányát; én pedig azt mondám: sajnálom, hogy nincsen úgy, mert ha II. Bányán van, az ellenséges sereget el­fogjuk; ha nincsen ott, alkalmasint nem fogjuk el. Jellachíchchal és Róttal mit csinált volna a' nemzet, ha ők a Dráván túl rostokoltak volna ? tömérdek pénzbe került volna az or­szág széleinek őrizete, 's mi volt a betörésnek következménye­,? bejött Rótt, a nép elfogta, — közbevetőleg legyen mondva; ha Schlick se­regének elfogása sikerül, a­ fegyverekkel jobban fogunk gazdálkodni, mint akkor. Midőn ezen megyőződésemet nyilvánítom, jelentem, hogy az vad- Ügyminister felajánlása következtében, melly által a győzelmet bizto­sítva látom, kétszerezve érzem azon kötelességet a’korm­ány részéről; nem hagyni őt szűkölködni azon eszközökben, mellyek megkívántatnak. Részletekbe nem ereszkedem, hanem, csak annyit mondok, hogy a kormány gondoskodott a’ mennyire csak emberi erőből kitelhetett­, rendes véderőről, melly számra nézve nem csak megfelel az ellenség erejének, de azt túl is fogja haladni, ,s azon felül sokat fog tenni a’ ha­zafias szeretet, hisz ott vannak azon tős gyökeres magva- vidékek; mert ha arra megy a dolog hogy Borsod és Heves nem állja ki a’ sa­rat, akkor löjjuk főba magunkat, ha nincsen a' magyar elemben erő és lelkesedés; de meg kell annak lenni, lesz okvetetlenül, (Elragadtatás zajos éljen ), így tehát­ e’ részben nyugodt vagyok, és Csupán az ag­gaszt, hogy Schlick megszökik, hogy Simunich seregével egyesüljön; s­ aztán az illy urak sebesen szoktak utazni, különösen, midőn a’ megtá­madásnál a’már annyira ismeretes Frankenbewegungot teszik (Tetszés). A' nemzet igazságos ügyben van, 's legszentebb érzelmeiben meg­sértve valamint senkit meg nem támad, úgy nem fogja tűrni, hogy meg támadtassék! (kitörő lelkesedés) Újra mondom nyugodt vagyok. Min­den csatát megnyerni, nem lehet. Az ollyan apró megtámadásoknak bizonyos philosophiája van , melly az ausztriai kormánynak régi rendszeréhez tartozik: azt gon­dolják minden oldalról be kell keríteni az országot. Ott van Hurbán­­­ki isten kegyelméből az isten igéjének hirdetője volt ’s most az ausz­triai császár kegyelméből Oberster (Kaczaj) beütött Trencsinbe , mert mindenhol nem őrizhetjük zászlóaljakkal a határszéleket, úgy egy mil­lió honvédet kellene tartani, míg ellenébe a kellő erő elmehet néhány napra szükség van, azonban mielőtt az erő Trencsinbe érkezhetett volna , ő támadásokat próbált az egyiket Budelinnél, erős harcz volt a’ viz választván el az ellenséget tőlünk, az ágyúlövéseket a' kaszás nemzetőrök nem igen állották ki, és szét futottak. Ezt természetesnek találom. A’ nemzetőrség organisátiója tekintetében a’ körülmények által okulva, más rendszert fogok követni. Én úgy veszem fel a’dolgot: a' nemzetőrség socialis természetű institutio, nem jó azt az egység !$1­ 893

Next