Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-01 / 16. szám

le­n vagy dicső halál lehet, dicső, mert itt az elhunyt nagy hő­sök poraival, vitéz unokák porai fognak egyesülni. Nemzetem, te alvó oroszlány, látom, mint rázod már fé­lelmes fejedet, mellytől rettegett hajdan, melly előtt meghajolt Dáczia, Pannónia, Német- és Francziaország; látom, mint nyúj­tod ki izmos karodat, melly sarkaiból kivetette Bizáncz nehéz érczkapuit. Nemzetem, kinek apáid, Buda, Szigetvár, Gyula, N.-Várad, Drégely és Eger falai alatt rendületlenül vívtak: most lennél e’ gyáva, félénk, és dicstelen harczra nem rohanni, midőn az emberi érzelmeket levetkezett, az örök szabadságot letapodó ellen, ritka szép nyelvedet eltörleni, ezredeken át félt, és tisztelt nevedet és nemzetiségedet kiirtani minden nemtelen eszközökkel törekszik? Te, ki annyi csatákban hervadatlan ba­bért tűztél homlokodra, kinek villogó szablyádtól kelet és nyű­göt remegtek: most gyáván, dicstelen hagynád magadat sírba temettetni ? Nem, nem lehet nemzetem, nem tudom még csak képzelni is, hogy e’ haza szent földét, mellynek minden por­­szem­ecskéjéhez nemzeti szent emlék van fűzve, istentelen ár­mány, gyáva zsoldos sereg meghódíthatná e’ hazát, mellyet an­nyi évezredek alatt, annyi idegen népek közepett törhetlen bá­torságtok, oroszlányi vitézségtek megtartott, zsákmányát en­gednétek, most, midőn arra az isteni szabadság örök napja fölvi­rult, most, midőn ennek népe, olly szabad, boldog és dicső, mil­­l­e,i még soha sem vala. Nem, nem lehet, hogy ti méltatlan és hálátlan unokái lennétek vitéz ősapáitoknak, nem lehet, hogy ti bennetek más vér csorogna, ti még romlatlan erkölcsi nép vagy­tok, mint keleti apáitok voltak. Hazámnai! E’ föld hantjai alatt nyugosznak őseitek, itt pihennek apáitok, anyáitok, itt testvéreitek és barátaitok, e’ sirhalm­ok körül elhunyt őseitek szellemei lengenek még most is, ’s ti unokák megszentségtelenitenétek e’ dicsőült őseitek e’ szent nyughelyeit, nem harczolván azok felett élet és halál har­­c­át; nem, ti ezt nem teszitek, inkább mind elvérzetek, mind elhullotok, mintsem e’szent sirhalmok üregéből őseitek rémi­tő átka rangozzék felétek, ’s rémkint kisérjen minden lépés­tekben. Ilazámfiai­ a’ szabadságnak gyilkosa, a­ merre jár, mézes mázos szavakkal beszél hozzátok, jogot, szabadságot, melly­nek legyilkolja emleget, ne higyetek! méz alatt méreg, tite­ket elcsábitni akar, hogy könnyű szerrel foghasson meg halál hálójában. Isten szent nevére mondom, ne hidjetek szavainak, magatokat elámittatni ne hagyjátok. Vessétek tűzre, vagy tép­jétek pozdorjává csábitó proclamatioit, szózatait. Egyedül az szent, igaz és törvényes, mit a’ Debreczenben székelő honvé­delmi bizottmány, ’s annak elnöke Kossuth Lajos rendel és pa­rancsol , a’hoz tartsátok magatokat, azt lelkiösmeretesen, szigo­rún teljesitni legszentebb hazafiai kötelességteknek ismerjétek. Kedves hazámfiai, még egyszer, isten szent nevére mondom, a’ csábszavaknak, álnok édes ígéreteknek ne higyetek. Föl tehát, föl magyarok, állani fog Buda, és élni fog a’ magyar­ Beregböl. A’honvédek számára a’ fehérruha nemű, az orosz ajkú lakosok közt is nagy készséggel gyűl, melly ügyben minden lelkész ugyan illő buzgósággal híveinek példát mutat, de a’ haza nevében különös köszönetet érdemel Krajna vidék alesperesse Pásztelyi András, ki a’ lefolyt évben is, a’ nép közt mutatkozó nyugtalanság lecsilapitására sokat tett; most pedig csekély számú hívei közt, tulajdon példájával elő menve, har­­mínczhat pár új fehér ruhát összegyűjtött. NÉMETORSZÁG. A’ dolgok állásáról Frankfurtban a’ ,Karlsr. Z.‘ dec. vé­géről következő elmélkedést közöl: Mi fog most és minek le­het történni? A’ távolállónak nehezebb,mint valaha,a’ frankfurt szövénybe betekinteni; de annyi, minden előzmény után, vilá­gosnak látszik, hogy munkában van­­. Osztrián kívül a’ többi Némethont egy szövetséges állammá alkotni, ’s Poroszhont császári méltósággal állitni annak élére; 2) ezután az osztrák császársággal népjogi szövetséget kötni. Szerencsétlen gondo­lat, mellyben csak azon egy vigasztaló van, hogy végrehajtatni nem fog, végre nem hajtható! De ha e’ terv valaha sükerülhet­­ne, akkor majdnem jobb volna, bár állna fel mint eddig a’ ré­gi ,Bundestag4, akkor valóban sajnálni lehetne, hogy a’ drezdai congressus dugába dőlt; ez ugyan hihetőleg nem adott volna nekünk császárt, de bizonyosan egy lehetőleg összekötött ’s minden felett egy egész Némethont, mellyből egy rész sem vol-Nyilatkozat. 2—2 A’ pesti hírlapnak történetesen kezembe akadt jan. 23-ki számában „rém és“ czíraű novella alatt „P. Horváth Miklós 44. nevet olvastam. Nehogy a’ csupán nevemről ismerők ez ocsmány sárgafe­kete lapbani czinkossággal gyanúsítsanak, felhíva érzem a­aga­mat kijelenteni, hogy én azon novellát, de csak egy betűt is, e’ nemzetgy­alázó lapba soha nem írtam. Kelt Debreczenben jan. 29-én 1849. Horváth Miklós. Ung megyéből. 2—3 Csőd hirdetés orvosi állomásra. Csanádmegye, közbejött felsőbb rendeletnél fogva, 300 pft, 3 öl fa, ’s szükséges írószerek mint évenkénti járulék megállapításával rendszeresített nagylaki orvosi állomásnak ke­zelését , mai napon kelt határozata szerint, csödutján rendel­vén betöltetni, ’s e’ tekintetből a’ közelebbi február 5-ik nap­ját tűzvén ki. A’ folyamodni kívánók fölszólittatnak, hogy kitett napra, kéréseket gyámolitó okmányaikkal Makón tartandó bi­zottmány­i ülésnél magokat jelentsék. Kelt Makón jan. 4-én 1849. Bánfi József, főjegyző. Kö­röztetések. F., p. 1311. szám. Tolnamegye hatóságának felterjesztése következtében azon tolnamegyebeli ifjak, ki vándorlásban lévén, még is a’ törvény értelmében életkoruknál fogva a’ 41-dik honvéd zászlóaljhoz besoroztatlak, országszerte ezennel olly meghagyással kihirdet­­tetnek, hogy, ha legfeljebb 30 nap alatt az illető hatóság előtt meg nem jelennek a’törvény egész szigora fog reájok alkalmazásba vé­tetni; miért is egyszersmind ezennel szoros fiúi kötelességévé tétetik mindenkinek, hogy az itt alább hirdetetett ifjakat, a’hely­beli hatóságnak azonnal bejelentsék, mellynek is kötelessége lészen azokat, az illető hatóságnak átadni, és ugyan: Szegzárdiak: Samu János, 19 éves, rom. cath., közép termetű, sző­ke szeplős képű, vörhenyeges hajú, kék szemű, mesterségére nézve kovács, tartózkodása nem tudatik. HIRDETÉ­SEK: Par­du­ez Lör­in­ez, 20 éves, rom. cath. magasb ter­metű, szőke hajú, tiszta gömbölyű képű, kék szemű, szabóle­gény , tartózkodása nem tudatik. Höflich Antal,21 éves, rom. cath., magas termetű, szőke hajú és képű, kék szemű, fésűs legény, tartózkodása nem tudatik. Effler Antal, 21 éves, rom. cath. közép termetű, gesztenye színű hajú, tiszta gömböly képű, kék szemű, német varga legény, tartózkodása nem tudatik. Wimmer Antal, 21 éves, rom. cath., magas terme­tű , szeg színű hajú , képű és szemöldökű , teljes képű, szür­ke szemű, kötél gyártó legény, tartózkodása nem tudatik. Haidekker Pál, 21 éves, rom. cath. közép termetű, szeg színű hajú, szőke szemű, szappanyos legény, tartózko­dása nem tudatik. Öllé Sándor, 19 éves, rom. cath. közép termetű, gesztenyeszin hajú, tiszta hosszas képű, kék szemű, kovács le­gény , Pesten mondatik tartózkodni. Haán Ferencz, 21 éves, rom. cath., közép termetű, barnás hajú, képű és szemöldökű, sárgás szemű, fazekasle­gény , tartózkodása nem tudatik. Intermü­ller Ignácz, 21 éves, rom. cath., közép termetű, gesztenye szín hajú, hosszas képű, nagy horgas or­­rú és kék szemű, könyvkötő legény, tartózkodása nem tudatik. Báttaszékiek: Rontsovits Mihály, ó hitű, 20 éves, közép terme­tű , gesztenye színű hajú, barnás szemű, gömbölyű képű, mo­­hodzó bajuszú, hegyes orrú, botskoros varga legény, tartóz­kodás jelenleg nem tudatik, legutóbb Kulán és Újvidéken dol­gozott. Czimmernan József, 21 éves, rom. kath., közép termetű, szeg színű hajú, kék szemű, hosszúkás képű, szabályos orrú, szabó legény, Zágrábból Tirolba utazott. Magyarovits János, 20 éves, ó­hitii, közép ter­metű, gömbölyű képű, szeg színű hajú, mohodzó bajuszú, bar­nás szemű, szabályos orrú, Bátaszéken betegen fekszik. Nitsner Ferdinánd, rom. cath., közép termetű, hosszúkás képű, kék szemű, hegyes orrú, festő legény, tartóz­kodása nem tudatik. Bonyhádiak: Hoff Keresztély, péklegény, legutóbb Pozsonban dolgozott. Schetli Jakab, takács legény, legutóbb Szászrégen­be dolgozott. Bach Jakab, takács legény, tartózkodása nem tudatik. Reinwald Henrik, bognár legény, tartózkodása nem tudatik. Till Alajos, asztalos legény, tartózkodása nem tudatik. Hogy észről: Gronai József, Gronai Alajos, Sneider János, esztergálos; Hartvich János , Kádár; Venczel Ferencz, asztalos; Pencsik Miklós, Kováts. Köleséről: Hofman András Aradon. Lőrínczről: Mészáros Mihály) . Szigeti József ) Cs,zmad.ák- M­i­s­z­l­ó r­ó­l: Lukovits József, Baján: Bognár János, sz. Lőrinczen, Baranyában: Sári József. Simonytornyáról: Szigovinyi István, Fajner Pál, Pozsonban. Költ Debreczen, január 26-kán 1849. Névváltoztás. 1249.­­ e. Gabrieli Sándor vezeték­nevének Vértesre változ­tatása megengedetik. Kelt Debreczenben jan. 31-én 1849. 1095. e. Kammermayer Antal, vezetéknevét „Káldor“-ra vál­toztatván , ez országszerte hirdettetik. BfflJLJ 58 KÜLFÖLD. OSZTRIA. A’ cs kir. katonaság által Bécsben életbe léptetett zsar­nokság, mind e’ mai napig sújtja ítéleteivel azon szerencsétle­neket, kik a’ vérszopók körmei közül jókor meg nem menekül­hettek. Nem tekintik a’ bevádlottnak életidejét, nemét, rangját; a’ legszegényebb mesterlegényt is fogságra hurczolják, mihelyt gyanú van reá, hogy részt vett a’ szabadság szent harczában. Múlt évi dec. 30. egy Hofstaedter Bertalan nevű fiatal kocsist ítéltek hadi törvényszék előtt hat évi nehéz börtönre azért, mi­vel oct. 28-án Bécs ostromakor ő is harczolt a’ szabadságért azokkal, kik a’ várost nem akarták könnyen feladni Windisch­­graetz gyilkos seregeinek. Jó tanúlság ez azok számára, kik el­hajítván fegyvereiket, kegyelmet remélnek ellenségeinktől. Tudva van előttünk, milly gyönyörű rendet tartottak azon vitéz horvát csapatok, mellyek hitet szegve Jellachich vezérlete alatt Bicskétől Osztriáig szaladtak a’ magyar fegyverek elöl. E’ rabló csordák Osztria határain sem viselték magokat különben. Raboltak, fosztogattak mindenütt, hova beszállásoltattak’s a’ nép átkozta őket és vezéreiket, valahol csak megfordultak. Hogy e’ csapatokról a közvélemény megh­amisittassék, a’ ,Wiener Z.-ban legközelebb egy szemtelen óvást bocsátottak közre nehány hely­ség elöjáróságának aláírásával. Az óvás igy szól: „az ostrom­­állapotban levő helyeken, a’ föld­ népe közt igen ferde vélemény uralkodik a’ horvátokról, azokat fegyelem nélküli, rabló, gyil­koló csordáknak rajzolják. Alálirt községek, mellyekben a’ hor­vát hadsereg táborozott, kijelentik ezennel, hogy ezen hírek utolsó, és legnyomorubb fogásai azon hamis népbarátoknak, kik az igazság karjait elkerülvén, a’ visszavonás és bizalmat­lanság átkos magvait Osztria szelíd népei közt szórni nem pi­rulnak. Igen, mi igazat szólunk, ha azt mondjuk, hogy a’ hor­­vátok szigorú fegyelem, emberséges viselet (! ) és vallásosság (még ez is ?!) által kitűnő csapatot képeznek, ’s azon tettökkel, hogy e’ vitéz nép (melly egy szuszra olly hosszú utat befutott) tűzhelyét, feleségét, gyermekeit elhagyta, minden nélkülözés­hez hozzászokott, ’s a’ monarchia fentartása és a’ népek való­di szabadságáért, dicső hadseregünk oldala mellett, a’ halált megvetve harczolt — ezen tetőkkel a’ horvátok a’ haza tiszte­letét és háláját kiérdemelték.“ Eddig az óvás. Hogy benne egy szó igazság sincs, jól tudja, ki a’ dolgok menetét figyelemmel kisérte. — Most e’ rablócsordák köztünk barangolnak; tőlünk függ őket ránczba szedni. Nyomatik az állodalmi nyomdában, na kizárva, ’s mellynek legalább kilátása lenne még fényesebb jövőre, ha mindjárt a’ jelen nem felelne is meg minden várako­zásnak, így valósult volna tehát fiatalságunk szép álma, oda ve­zetett volna tehát a’ nemzet forró törekvése egység után, só­várgása méltó világhelyzet után, hogy most Némethen örökre eldarabolva legyen! Ne ámítsuk magunkat ez iránt: két különválasztott központosított állam-test, mellyek mindenike elég erős az önállóságra, a’ különválást örökre megalapítja; e’ pil­lanattól kezdve a’ német nemzet szent birodalma visszaállításá­nak lehetősége is megszűnik. E’ különválás a’ verduni szerző­désnek, vagy a’ római birodalom keleti ’s nyugati részre osz­tásának ismétléséhez lenne hasonlítható, melly felosztás mind a’ kettőnek végromlását vonta maga után, ámbár mind kettő, ,bizonyos összeköttetésben" maradt. Ezentúl két külön biroda­lom állna fen: Poroszhon (Némethon nevezettel) és Osztra, mellyek idő folytával mind inkább elidegenednének egymástól, annyira, mint 1813 előtt voltak; szövetség kötné őket ugyan egy­máshoz, de semmi sem akadályozná, hogy akármellyik egyszer­smind Oroszországgal vagy Frankhonnal ne szövetkezzék. Azonfelül nevetséges is volna, Némethon azon törzsét, melly sem olly népes, sem olly nagy, mint a’ franczia köztársaság, csá­szárságnak gúnyolni, ’s nagyon is csudálandó lenne, illy czim­­ellenes korban három vagy négy császári birodalmat látni egy­más mellett. De biztosan reméljük, miszerint Némethon fejdel­­mei ’s népei e’ tervet visszavetendik, ’s a’ porosz király nem hagyja magát egy korona töredéke által megvakittatni. A’ nem­zetgyűlés, ha e’ tervet keresztül akarná vinni, ne dicsekedjék alkotmányozó hatalmával; tekintsen Frankhonba, hogy meggyő­ződjék, miszerint a’ nemzet más véleményen lehet, mint küldöt­tei, ’s csak az határoz. Raumer, Párisba küldött német bíród, követ, visszavonult küldetése helyéről. Ennek okául német lapok azt mondák, mi­szerint Párisban őt mindig azzal biztaták, hogy el fog követül ismertetni az elnökválasztás után, most pedig ez megtörténvén, mégsem ismertetik el. Ebből német lapok azt magyarázzák ki, miszerint Párisban szintúgy mint Londonban nem igen nagy kedvet találnak a’ németek egybeforrási törekvésében. OLASZORSZÁG. Nápoly. A’ ,Times 4 szerint az orosz követ a’ nápolyi királynak urának a’ czárnak rokonszenvét nyilatkoztatta ki, ’s tanácsolá neki, hogy nem hallgatván semmi idegen felszólítások­ra , praerogativáit (?) tartózkodás nélkül gyakorolja. — E’ nyi­latkozat a’ franczia köztársaság és Anglia követeivel is, közöl­­tetett. Rayneval és Temple azt válaszolák rá, hogy a’ király szabadon tehet ugyan, a’ mit akar Sicilia ellenében; de illető kormányaik is fentartják magoknak e’ részben a’ teljes sza­badságot. FRANCZIAORSZÁG. A’ nemzetgyűlés legközelebbi ülésében az országos költ­ségvetésről tanácskoztak, melly 10 egy fél millió fot tesz. A miniszterek fizetései havonként 1000 ftra határoztattak, az ál­­ladalmi altitkárokéi 1000 ftra. Az országgyűlés mikép leendő tartására nézve következő határozatok hozattak: az országgyű­lés évenkint gyűl össze; az országos elnök határozza meg az ülés meddig tartását, ő oszlathatja fel a­ népképviselők házát, mellynek azonban három hónap alatt ismét össze kell hivatnia. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf.

Next