Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-21 / 34. szám

Debreczen, 34 sz. Szerda, február 21.1849. ZLON hivatalos l­a­p. A* „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 12 kr pp.’, naponkinti szétküldéssel 8 frt pp. — Felvétetnek mindennemű hirdetések, mellyek hasábsoráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ. Klapka ezredes előőrsi csatája, Kompoltnál, febr. 18-án. ’ Klapka ezredes mező­ kövesdi főhadiszállásán megtud­­­­ván, hogy azon ellenséges seregnek, melly legújabb időkben Pestről Gyöngyösre érkezett, két század gr. Auersberg nevű vasasokból álló előcsapatja Kompolton tanyáz, azt február 18-án reggeli órákban megrohantatá. A’ terv kivitelét a’ derék Dessewffy Arisztid ezredesre bízta, ki is a’ megrohanást , egy fertály órakor reggel 4 gyen­ge huszár századdal olly vitézség- ’s ügyességgel vezérelte, hogy az ellenség tökéletesen meglepetve, rövid, de kemény csatázás után, többet 50 halottnál a’ csatatéren hagyván, szét­verve és rendetlenül megfutamodott, zsákmányúl hagyva vitéz huszárainknak 35 foglyot lovastól együtt, az osztály zászlójá- * 1 I. nak szalagját, a’ tisztek vezetéklovait és podgyászait, sok ruha és fegyvereket, ’s köztük az ellenség parancsnokának gróf Coudenhoven­ nek kardját és sisakját. A’ foglyok közt van egy főtiszt és egy főorvos. Csak a’ sötétség menté meg az ellenséget a’ tökéletes meg­semmisítéstől. E’ fényes haditett sikere különösen a’ vezér D e s s e w­­f y ezredesnek és a 1­­­8-dik huszár ezredbeli századosnak, kik példás vitézségük és bátorságuk által lelkesítők vitéz huszárain­kat, úgy szinte gr. Wartensleben Ágoston nemzetőri őrnagynak tulajdonítható, ki bátorsága, és tájismerete által ezen rohanást tökéletesíté. Klapka ezredes és seregparancsnok különös elismerés­sel hozza nyilvánosság eb­be az ezen csatában részt vett huszár osztályok derék vitézeit általában, nevezetesen az első huszár ezred két századit, a’ Lehelhuszárok egy századát, és különösen a’ 8-ik huszár ezredbeli századot, ugyszinte ezen csapatok vitéz tiszteit. Részünkről a’ veszteség, két könnyű és két nehezen se­besült közvitéz. Debreczen, febr. 20-kán 1849. A’ honvédelmi bizottmány nevében Kossuth Lajos elnök. 865­­ B. R­é­p­á­s­s­y tábornok f. hó 16-tól kelt hivatalos jelentésé­nek kivonata. Mesterházy derék őrnagyunk ismét szép fogást vitetett véghez. Ugyanis f. hó 14-én Baumert százados és Bácsy huszár hadnagy több legényekkel az ellenség őrjáróinak lest vetvén, azokat bekerítették, és 1 altisztet ’s 5 közlegényt Hardegg­­nem különben 1 altisztet ’s 5 közlegényt Wallmoden nevű vasas ezredekből minden lövés nélkül fogtak el. Debreczen, febr. 20-án 1849. A’ táborkari osztály igazgatósága által Stein, alezredes vezér segéd. A’ honvédelmi bizottmány következőkről értesült. I. Gömörmegyében Somfalván jelen hó 14-kén az ellenség­től egy altiszt 6 vasas lovassal élelem zsarolása végett megje­lenvén , azon község lakosai által egy közülök meglövetett, az altiszt ellenben megsebesittetvén, többi társaival együtt elfo­gatott. A’ honv. bizottmány kedves kötelességének tartja, Sám­falvá lelkes lakosainak ezen dicséretes tettével is tanúsított jó szellemét közönségessé­ tétel által megismertetni, valamint Is­tók Imre szolgabirót, Dalán János haszonbérlőt és a’ község biráját ez alkalommal kitüntetett buzgó hazafiaságukért, méltó elismerésül a’ nemzetnek bemutatni, azon óhajtással, hogy bár e’ szép példa előforduló esetekben mindenütt köve­tésre találna. II. Érdekes dolog tudni, hogy az ellenség miként gazdálko­dik, ’s minő emberek kezébe teszi a’ kormányzatot azon vidé­keken, hol ideiglenesen helyet foglalt. Harban pánszláv pap és osztrák ezredes a’ bányavárosokon Kreisaintot állítván fel kinevezte Sturt pánszláv papot azon városok k. Kreis-Kom­­missairjének; Zólyommegyében pedig Osztroluczky Gei­­zát első-, és Kuzma­nyi nevezetű breznobányai suth. papot másod alispánúl. Azonban az absolutismus bérenczeinek rab­szolgai hivataloskodások, hadsergeink győzelmes ,előmenetei által nem sokára meg lesz szüntetve, ’s a’ letiport jog azonna ismét helyreállittatik. Debreczenben, febr. 19-én 1849. 2171.­­­e. Hivatalos tudósítás. Csanádmegye némelly lelkes községei, névszerint Palota, Pitvaros és Apácza nagyobb harangjuk közül egyet egyet, ha azokra a’ hazának szüksége leend, első felszólításra készek át­adni. Fogadják e’ lelkes községek a’ nemzet nevében a’ kormány köszönetét. Kelt Debreczenben február 19-én 1849. A’ honv. bizottmány. F. p. I 3275. RENDELET. A’ zászlóaljak parancsnokainak. A’ Közlöny múlt évi december 27-én kelt 199-ik számá­ban foglalt illetményi kimutatás következő két rovata „Hadosz­tályok és idő különbség nélküli szállásbér, és úti szállásbér naponkint“ — a’ mozgó hadsereg tisztjeire — kik hadjárat al­talmával szállással úgyis elláttatnak, nem alkalmazható. A’ szál­­ásbér tehát csak azokat illeti, kik folytonos helybeli szolgálat­elrendelve lévén, egy helyen legalább egy hónapig tartóz­­odni kötelesek, és kincsleti szállással el nem láttathatnak. Az lető tisztek utiszállásbért is csak hivatalos kiküldetésekkor az esetben kapnak, hahogy különben napi díjjal el nem láttatnak és szállásbér fizetését hivatalos nyugtatványnyal bebizonyíthatják. Mind azon tisztek tehát, kik a’ feniit rendelet félreérté­se következtében szállásdijt már felvettek jövő havi fizetésök­­ből az állodalomnak visszatéríteni köteleztetnek. E’ rendeletem pontos és szigorú teljesítése az illető ka­tonai parancsnokok és pénzkezelőknek felelet terhe alatt meg­­tagyatik. Kelt Debreczenben, febr. hó 17-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. KINEVEZÉSEK: 3827­­­53 n. o. Simonffy József, nyitramegyei nemzetőrseregi, ’s később az ottani kormánybiztos által a’ mozgó vadászcsapathoz kinevezett őrnagy — rangja és illetménye megtartásával a’ biharmegyei nemzetőrsereghez áttétetik, hová az őrnagy ur azonnal elútaz­­zon, és szolgálatának átvétele végett magát az ottani elöljáró­ságnál jelentse. Mészáros Lázár, hadügyminister. A. H. 3823 Korponay János, 14. honvéd 7.­aljbeli számfeletti őrnagy, február 16. 1849. számítandó ranggal és illetménynyel alezrede­sül neveztetik ki. Mészáros Lázár, hadügyminister. ADAKOZÁSOK. 2234. r e. Nánási Istvánné asszonyság és Végesi Teréz kisasszony 2 pár fejérruhát 3 font tépetet és több sor­kötöt ajándékoztak a’ legiobel­ek számára. Köszönet érte a’ lelkes honleányoknak a’ haza nevében. Kelt Debreczenben, febr. 19. 1849. A’ honv. bizottmány. Szabolcsmegyei Szakoly helységből Gulátsy Károlyné ed­digi számos adományain kívül, mit a’ szenvedő emberiség szá­mára tett; lépésekben szűkölködött táborunk számára 10 font tépést küldött. * Török sz. Miklósról Kormos Sándor neje 2 font tépést. Fegyvernekröl Soldos Imre neje 4 font tépést és 1­ le­pedőt. * Tisza Beőrül 6 inget, számos kötelékeket. Ottó Kasznár 1 paplant 2 lepedőt és 2 font lépést, Fischbein Samu, Fekete Izsák, Grosz Ábrahám, Grünblatt Fülöp, Ehrbeck Bernátné, öszvesen 3 font lépést küldöttek, miért is nekik hadseregem nevében ezen­nel köszönetemet kifejezem. Madaras, febr. 17-én 1849. Répásy Mihály tábornok. Az 52—ik zászlóalj részére Bekény Ferenczke 1 font igen finom kötőléket, Horváth 2 font tépetet, Varga Sándor fél font tépetet. Névtelen 1 font tépetet ’s HO kötőléket ajándékozván— a’ zászlóalj nevében hálás köszönetet mond. Denkstein Mór, főorvos. NEM HIVATALOS RÉSZ. Katonauralgás. Soldatenregierung. Még az octoberi események előtt, mikor nagy divatban volt szlavismusról, germanismusról, magyarismusról és egyéb nemzetiségi insusokról beszélni, egy illyen discussio alkalmá­val Windischgraecz herczeg így nyilatk­zott : „Már nekem mindegy, akár szláv lesz a’ monarchia, akár német, de katonauralgás alatt kell lennie.“ Erre nagyon rö­viden lehetett volna felelnünk, mondván: Jó, uralkodjék tehát Magyarországon a’ magyar katona, ti is uralkodjatok oda haza, kiki a’ maga országában. Háborús időkben különben is veszti minden polgári tör­vényszék a’ hatáskörét, rendkívüli körülmények rendkívüli módszereket igényelnek, a’status követelései komolyabbak az egyesek iránt, minden polgár kötelességei szigorúbb teljesítést ayánnak, az exceptiváknak, perorvoslatoknak, tekervényes­­ségeknek vége, az ítéletek rövidek, határozottak: legyen te­­hát nálunk katonai kormány, die magyar. Azonban Windischgraecz ezt, úgy látszik, nem illyenfor­­mán értette. Egy kemény vasjáromnak képzelte­­ a’ katonaura­lgást, melly mint leigázott barmokat, tartja együtt a’ különféle nem­zetiségeket, uralkodást nem a’katonának, hanem katonaságot az uralkodónak. Mi tiszteljük a’ katonákat, elismerjük, hogy háborúban több érdemeik vannak valamennyi törvény­ forgatónál; de vala­mint a’ háborút normális állapotnak nem képzeljük, úgy a’ ka­­tonauralgást nem tartjuk permanens kormányzási formának. Végveszély idején egy katonai talentum teheti magát dic­­tatorrá, de ez csak addig tart, mig a’ veszély tartott, azzal együtt ez is elmúlik. Egyébiránt mind­ezen kivételes formákrai törekvések ar­ra mutatnak, hogy a’ nagyszerű Austria nehéz betegségek ide­­ét éli, e’ heroicus gyógyszerek, ez amputatiók, e’ vérpazarlás mind közellevő megoszlattatását jövendölik. Ugyan azon symptomák, mellyek a’ római birodalom ösz­­szeroskadását megelőzték. Szövetkezések a’ barbariessel a’ civilisatio ellen, vég­­ré peni depravatio, melly felülről veszi eredetét, császár-vál­toztatási intrigyek, ’s végre a’ katonauralgás eszméi; —­épen mint Róma a’ halála előtti évtizedekben. A’ katonauralgásróli delirium utolsó stádiuma a’ crisisnek. J. BELFÖLD, D­ebr­eczen, febr. 14 1849. A’trójai fa­lu német kiadásban. Komárom most a’ mi Trójánk. Strategicus szempontból a’ legerősebb helyen, bevehetten bástyával, vízzel egészen körülkerítve, ellátva évekre eleség­­gel, és lőszerekkel, tízezer ember és nyolczszáz ágyú számára, úgy látszik, hogy ha az ellenségnek kedve tartaná Komáromot ostromolja, ez ostrom története alig lenne rövidebb, mint ma­ga az Ilias. Most Komárom a’ felső magyarországi népek Sionja. Ide járnak Pozsony, Esztergom, Nyitra megyékből a’ jó szellemű nép küldöttei, erős szent szövetséget kötve egymással, el nem hagyni a’ hazát, még azon esetben sem, ha az önmagát elhagy­ná,— innen csapnak ki a’ kemény-öklü csallóköziek a’ szomszéd határokba, vészt, halált vive az ellenségre magukkal, ’s ide térnek vissza, ha az nagyobb erővel támad falvaikra. Ma két hete, hogy az ellenség, nem akar­ta erejét Ko­márom bástyáin csúffá tenni, azt is átlátva, hogy e’ bástyák őrei nem azon emberek, kiket,meg lehet vesztegetni, egy históriai­ig ismeretes cselhez folyamodott a’ fügét mutató márványszűz meghódítására, mellyet hajdan a’ görögök használtak Trója be­vételénél. Ezek egy falovat bérleltek ki katonákkal, Windischgraecz pedig egy gőzhajót. Két zászlóalj legvitézebbnek tartott gránátos felöltözte­tett népies ruhákba, azokat betömte Maria Anna gőzös remor­­queurjeibe, néhány földi embert megvesztegetett azon tisztes czélból, hogy azokat majd a’ nép közé kibocsátva, általuk azon hirt terjeszsze el, hogy e’ gőzöst a’ nép elkelés foglalta el a’ németektől, ’s igy nagy diadallal kikötve Komárom váránál, abba masquirozott katonáit becsempészhesse. Azonban a’ mieink észrevették a’ cselt ’s a’ mint a* kedves gőzös szép felnemzeti lobogózva, egy ponyváján nagy betűkkel, Éljen Kossuth! háromszinűen felírva épen egy ágyulövegnyíre érkezett, olly hatalmas savéval üdvözlők, hogy az első lövésre á­ ra

Next