Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-01 / 68. szám
725. I H. «im A’ magyar honvéd zászlóaljaknál és huszár ezredesnél több, — alorvos és kovácsi állomások lévén betöltendők, —? felhivatnak mindazon okleveles orvosok és gyógykovácsok, hogy a’ kik a’ haza közérdekében illy szolgálatokat felvállalhatnak, hazafiúi kötelességüknek ösmerjék, személyesen vagy írásban ez iránti nyilatkozataikat az osztály előtt mielőbb nyilvánítani. Debreczen, márt. 30-án 1849. Osztályfőnök hivatalos távollétében Töltényi, titkár. FELHÍVÁS. Lelkes polgártársak! Szent ’s igaz ügyünk , és imádott kedves hazánk védelmére, egy vadász ezred alakításával megbízva, a’ ti buzgó segélytekkel mai napig önkénytes honfiakból és nagyobbrészt jól begyakorlott lövészekből, sikerült tizenöt századot összealakitani, és azok számára tizenhatszáz lőfegyvert szerezni, mellyek közül 107 darab ajándékkép a’ haza oltárára szentelve ezredem számára kézbesittetett, a’ többi pedig egyre másra 18 forintjával szereztetett be. Ezen ti buzgó ’s dicső hozzájárulástokért ezredem nevében, melly a’ szent ügy ’s haza szabadságáért önkint ajánlotta fel magát, hálás köszönetet mondok, de egyszersmind felhívlak újólag titeket, miután az ezredhez önkéntes honfiak naponta nagy számmal csatlakoznak, és azok számára még lőfegyverek, puskapor és kupaktartók hiányzanak, ez idő körülményeit tekintetbe véve, szíveskedjetek ezen szükségleteket ezredem számára, vagy ajándék, vagy készpénzzeli beváltás mellett átadni. Debreczenben Krizsár Károly és Pálinkás Rudolf osztály-parancsnokok, Böszörményben alulírott, hazánk más részeiben a megyei vagy városi hatóság által megbizott polgártársak váltják magukhoz a’ tárgyakat, — becsár szerint. Kelt Böszörményben mart. 29. 1849. Ormai Norbert, alezredes és az-ő honvéd vadászezred alapitója. 3064 . p. v. A’ pénzügyministeriumtól. A’ haza szükségei fedezésére Marmaros vármegye lelkes lakosai újabb ajánlatokkal járultak, és pedig a’ hidegpataki kerületből 108 ft. 16 krral ’s 472 röf vászonnal, a’ visó-vizi kér. 150 fttal. Krits, Dúl, Talabor és Bedőfalvából 24 ft. 5 krral ’s 8 régi ezüst pénzekkel, a’ szigeti járásból 32 darab ezüst gombokkal és egy arany ’s ezüst szálakból készült övvel ’s egy karddal, Fejéregyházból 13 ft.a’dolhai kerületből 100 ft. a’ karzói járásból 164 ft. 55 kr. Továbbá ugyan e’ czélra Bánffyhunyad lakosai által 3 darab arany, egy karikagyűrű ’s 492 ft. 48 kr. gyüjtetett. Debreczen, 1849. marczius 30. ADAKOZÁSOK. A’ sebesült, és beteg vitézek ápolására öszveállott női egyesület részéről f. hó 25-kén Kossuth Teréz elnöklete alatt közgyűlés tartatván, a’ pénztárba következő adományok és gyűjtések adattak be: Batthyány Augusta grófnő gyűjtött 277 fr. Fried Henriette 176 fr. 36 fr. és 1 aranyat, Kendelényi Betti 400 fr. Kossuth Teréz maga nevében adott 50 fr. Kovácsné gyűjtött 47 fr. 30 kr. Mérey Constantin 601 fr. 45 kr. Meszlényi Zsuzsánna és Megyesy Karolina gyűjtöttek 514 fr. 26 kr. Nagy Sándorné 71 fr. 30 kr. Pánczélné 22 fr. 28 kr. Papszász Klára 60 fr. 57 kr. Schodel Rozália 514 fr. Schvarcz Jozefa és Oláh Miklósné gyűjtöttek 61 fr. 23 kr. Schvarcz Jozefa ismét 32 fr. Szepessy Johanna 543 fr. 15 kr. Szilágyi Sámuelné 7 fr. 42 kr. Zalay Francziska 841 fr. 30 kr. Zichy Julia 56 fr. Öszvesen 3,778 fr. 2 kr. 1 aranyat gyűjtöttek. — Folytatólag beadtak: Lakatos Györgyné 22 fr. Teleky Blanka grófnő 212 fr. 45. kr. —’S igy a’ pénztárban van 4,012 fr. 47 fr. p. p. és 1 arany. Ugyan a’ fenebbi napon tartott választmányi ülésben elhatároztatott, hogy 100 ágy és pedig az eddig fenállóknál nagyobb kényelemmel ellátva felszereltessék , melly végre 150 lepedő, 20 törülköző és 100 vánkos öszveállitásával Kendelényiné és Zalayné — két mázsa rongy, 1 mázsa tépés, 80 darab köteg kiállításával Meszlényi és Méreyné — 100 darab szalmazsák fekvő és takarónemű előállításával Molnár Eszter bízattak meg, ’s az e’ részben szükséges munkabeli részvételre a’ közönség falragasztványok által is felhivatni rendeltetett. Debreczenben mart. 26. 1849. Kendelényi Károly, titkár, és pénztárnok. 7373. f. g. szám. Tóth Mihály Szeged város főbírája, eladott tulajdon lakháza árából bármellyik magyar huszár ezeredhez sorozandó 5 huszár felszerelésére ezer pengő forintot ajánlott. Vegye a’ lelkes, és buzgó hazafiságát igazoló főbíró ezen szép adományáért a' haza hálás köszönetét. Debreczenben mart. 24. 1849. «.• Bon? miniszk : Mészáros Lázár, hadügy minister. Ct 1696 sz. Répássy N. jászai plébános úr, a’ haza oltárára egy derék fegyvert, egy fringla kardot, és egy pisztolyt ajándékozott, melly példás hazaáúi tettéért ezennel a’ haza nevében köszönetemet nyilvánítom. Mészáros Lázár, hadügyminister, 244 0. 8234. 1547. sz. Egy huszár tiszt, ki nevét a’ közönség előtt elhallgattatni kívánja, — egy talált lovat, s miután öt hét óta saját költségén takarmánynyal is ellátta, tulajdonosa pedig ez idő alatt nem találkozott, az álladalomnak ajándékozni szíveskedett. Melly hazafias tettéért a’ lovassági főfelügyelőség ezennel köszönetét nyilvánítja. Debreczen martius hó 30-án 1849. Répásy Mihály, tábornok. Igazítás. A’ Közlöny 65—ik számában az előleges közlésben a’ Képviselőház 28-ki üléséről a’ 13—ik sorban, Szalay Antal képviselő neve tévedésből Ferencznek íratott, mi ekkép kiigazittatni kéretik. NEM HIVATALOS RÉSZ. Austria és az orosz beavatkozás. Debreczen mart. 31. A’ pohár csordúltig van. Austria nem mehet tovább,mint a’ meddig ment. Minden helyzetnek, érdeknek, műveltségi fokozatnak külön külön fogalma van a’ társasági formákról,’s ezért a’ gyakolati élet embere nem ütközik meg rajta, ha a’ despotismusnak épen úgy vannak imádói, mint az alkotmányos monarchiának és a’ köztársaságnak. A’ hatalom magában véve semmi, nehezen értelmezhető eszme; de a’ hatalom, mint az emberi társaság collectiv erejének eszméje, olly roppant erőt fejez ki, mellynek egyes ember vagy testület soha sem képes ellenállani. És a’ hatalom épen úgy collectiv ereje a’ társaságnak korlátlan monarchiákban mint a’ legdemocrataibb köztársaságokban, azon különbséggel, hogy amott a’ nép öntudatlanul, szenvedőig engedelmeskedve, a’ despotára ruházza át collectiverejét; itt pedig collectivereje öntudatában maga cselekszik. De minden társasági formának van egy átalános alapja: ama mély hit a’nép keblében, hogy azon forma, mellyet magának tudva vagy öntudatlanul választott, az erkölcsi jónak minden kellékeivel bir, ’s hogy testi lelki jólétét egyedül ez biztosíthatja. És mig a’ hatalom ezen erkölcsi vonalon áll, addig az elvek és pártok legelkeseredettebb tusái közt legalább egy vigasztalása van a’ nézőnek: az, hogy mindenik fél ügye igazságos voltáról, benső meggyőződéssel állott ki a’ csatatérre, ’s hogy legalább becsület tekintetében egyenlő fegyverrel vanak. Austria e’ tekintetet eldobta magától ;Austria minden igényét eljátszotta, hogy becsületesnek tartassák. Az austriai ház rég űzi már a’ csalás és hazugság politikáját, ’s az éleslelátásnak rég gyaníták már, hogy a’ világszerte elhirhedt „atyai kormány“ alatt a’ leggazabb, legocsmányabb ármány lappang. De a’ legújabb események végkép lerántották a’ lepelt e’ politikai szörnyetegről, ’s egész Europa undorodva fordul el azon dynastiától, melly erkölcsileg olly mélyen tudott elsülyedni. Egyéb politikai eljárásairól ezúttal hallgatunk, ’s ez úttal szólunk csak az orosz beavatkozásról. Midőn a’ múlt évi martiusban először hangzottak le az alkotmányos szabadság igéi a’ trónról, Austria minden népeinek — a’ szlávokat sem véve ki — csak egy óhajtásuk vala : az t. i. hogy Austria szakadjon el Oroszország szövetségétől, melly minden szabadságát féltő nép keblében csak aggodalmakat képes előidézni. És a’ dynastia adott népeinek szép mézes szavakat, alattomban pedig ármánykodott Sz. Pétervárott. A’ múlt év nyarán democratai mozgalom támadt Havasalföldön. Oroszországnak védúri viszonya jogot adott a’ dunai fejedelemségek jogait a’ porta kihágásai ellen védelmezni, de nem adott jogot az oláh nép tisztán törvényhozási, és igy belügyeibe avatkozni. Oroszország mégis beavatkozott, ’s tetemes fegyveres erővel szállta meg Moldvát és Oláhországot. Voltak már akkor is emberek, kik ebben többet láttak puszta oláhügynél, ’s gyaniták, hogy e’demonstratio minden európai nemzet, főleg pedig Magyarország alkotmányos törekvése ellen van irányozva. Austria hallgatott. Jött a’ Jellacsich féle banditák invasioja, ’s az ezt követő ismeretes események, u. m. a’ Bécsbe küldött nemzetgyűlési követség, a’ ministerium feloszlása, a’ honáruló nádor megszökése, a’ pákozdi ütközet, az austriai táborozás, az erdélyi oláh-szász lázadás ’sat, és az oroszok mindig közelebb nyomultak Erdély széleihez. Jött végre a’ decemberi trónlemondás, melly után Ferencz Károly — kit ármányos nejével együtt az austriai birodalom minden népei egyaránt gyűlölnek — Sz. Pétervárra utazott; ’s alkalmasint ekkor köttetett meg azon uj szent szövetség, melly most egész Európát, még a’ saját érdekei körül olly conservativ Angliát is, mozgásba hozta. Mikor az oroszok Erdélybe nyomulása Bécsben közhírré lett, az austriai kormány azt mondá hivatalosan, hogy a’beavatkozás hite nélkül és csak Puchner felelősségére történt. Az austriai kormány hivatalosan hazudott. És hogy hazudott, az adatok kezeink közt vannak. Íme közöljük Timoni orosz főconsulnak e’ tárgyban Puch- Jnerhez Bukarestből f. évi január 22-én kelt, és a’ honv. bizottmánynál eredetiben levő levelét: „190. sz. Bukarest, januar 22.1849. Nagyméltóságu báró ur! Luders tábornok Kotzebue ur által élőszóval közölteté velem, mikép tegnap Sz. Pétervárról futár érkezett, ki Lüders tábornoknak a’ brassói és szebeni polgárság által a’ székelyek elleni orosz beavatkozásért tett folyamodás iránti jelentésére következő utasítást hozott: A’ Lüders tábornok által adott tagadó vála tökéletes helyeslést nyert, de ha maga az erdélyi cs. kir. kormányhatalom kérne orosz katonai hatalom segélyt, Brassó vagy Szeben megmentésére, Lüders tábornok föl van hatalmazva azt megadni, és ha a’ segély meg lesz adva, utasíttatik azonnal visszavonulni Oláhországba. „Kotzebue úr megjegyzé még, mikép Lüders tábornok épen egy mozgó hadtestet rendelt összevonatni a’ határszéleken, miszerint segélykérés esetére készen álljon, még pedig annyival inkább, mert épen hire jött a’ szebeni határszélekről, hogy a’ magyarok Erdélybe törtek, és egész Szebenig nyomultak elő. „Kötelességemnek tartom exczádot erről Lüders tábornok kívánságához képest értesíteni, és e’ fontos és kényes kérdést exczád magas belátására bízni, olly megjegyzéssel, mikép Tuad Elfendi török biztos ezen a’ magas porta beleegyezése nélkül Sz. Pétervárról adott meghatalmazáson annál inkább csodálkozott, mert az orosz hadak ezen beavatkozása egy török tartományból történik, mi által a’ porta által fölvett neutralitás elve sértetik. Fogadja exczád ’stb. (aláír.) Timoni.“ Ezen levélre Puchner egy jan. 25-kén kelt levélben Lüders tábornokot végkép és határozottan beavatkozásra szólítja fel; más levélben pedig ugyanazon napról utasítja Schuster tábornokot, hogy az országba nyomuló oroszok Vöröstorony felé vegyék útjokat. Vessük össze ezen adatokat. Az orosz főconsul jan. 22-kén értesíti Puchnert az orosz udvarnak a’ brassói és szebeni polgárság kérelmére adott válaszáról ; és igy ezen kérelem legalább is annyi idővel előzte meg a’ beavatkozást, a’ mennyire szüksége volt a’ futárnak, hogy Bukarestből Sz. Pétervárra és vissza utazhassék; ennyi idő alatt pedig Szebenből egy futár háromszor is megjárhatta Bécset, ’s Puchner bizonyára értesítette udvarát a’ szászok kérelméről, és Austriának — ha nem óhajtotta az orosz beavatkozást — elég ideje volt egy tiltó rendelettel annak útját állani. De Austria hazudott, mert tudta, sőt kívánta az orosz beavatkozást, ’s e’ tekintetben legújabb időkben Bécsben úgy mint Frankfurtban és Berlinben, Párisban úgy mint Londonban végkép leesett álorczája. Az austriai ház — melly ingadozó trónja támogatására nem hívhatja föl többé népei szeretetét és hűségét, mert a’ szeretet minden őszinte kitöréséért csak uj ’s kigondoltnál kigondoltabb szenvedést, minden hűségért csak körmönfont árulást adott — az austriai ház, mondom, a’ politicai becsületet is végkép eldobta magától, ’s a’ népek jogának legszentebb alapelvét, a’ nemzetek belügyeibe nem avatkozás elvét is megsértette. Austria az európai közvélemény itélőszéke előtt áll. Minden ármányai le vannak leplezve, ’s minden becsületes ember hátat fordít e’ végtelenül nyomorúlt politicának. Mi ezúttal csak a’ fölényt akartuk kimutatni, ’s legközelebb alkalmat veendünk magunknak e’ politicát bővebben illustrálni, annyival inkább, mert ezen orosz beavatkozás az oetrovált alkotmány ocsmány históriájával és a’ frankfurti eseményekkel szoros kapcsolatban áll. NEMZETI GYŰLÉS. CXXXIII-dik ülés a’képviselő házban mart. 26-án. (Vége.) Hunfalvi Pál olvassa a’jegyzőkönyv többi részét. Aidinger: Midőn a’ jegyzőkönyv hitelesíttetik, ügyelnünk kell arra, hogy minden benne legyen, mit a’ ház határozott. Kossuth elnök úr tegnapi beszédében bocsánatot kért, hogy előbbi elmenetelét nem jelentette. Most miután ismét engedelmet kért az elmenetelre, azt a’ jegyzőkönyvben megemlíteni szükséges, a’ mi onnan kimaradt. Bezerédy István: Nem igen szoktam a’ jegyzőkönyvek vizsgálásába bocsátkozni, hanem a’ mi mondva volt, avált ha a’ dolog lényegét teszi, vigyázni kell, hogy ki ne maradjon. Végzésünknek érdeklett pontjaira nézve abban találom a’ lényeget, miszerint a’ képviselőház egyesült akarattal, egy élekkel ünnepélyesen kinyilatkoztassa, hogy mindaddig, mig a’ ttáz nem fog határozni az országgyűlésnek egy vagy más helyzet általtételéröl, az országgyűlés együtt marad. Ebben van az mi a’ hazának garantiát ad, hogy ügye nem lesz elhanyagolva. Ezt tehát elkerülhetlen szükségesnek látom a’jegyzőkönyvben megemlíteni, mert ez az, mi a’ hazának garantiát, a’ jó lelkűeknek reményt és bátorságot nyújt. (Helyes.) Elnök: Tetszik ezt elfogadni? (Igen) tehát holnap ez is fel fog olvastatni. Most némelly apró jelentéseim vannak. — Boer és Demjén József képviselő urak a’kormányelnök megbízásából Bem fővezér úrhoz lévén kiküldve, a’ háztól engedelemért esedeznek. — A’ képviselőház határozata a’ felsőházzal közöltetvén, annak elnökétől vettem egy hivatalos levelet, mellyben közli a’ felsőháznak némelly tárgyak iránti határozatát. A’ ház szabályai szerint felolvasandó, a’ ház aztán elrendelheti kinyomatását, vagy tárgyalás alá vételét. (Halljuk.) Hunfalvi Pál olvassa a’ felsőház izenetét. (Nyomassák ki.)