Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-07 / 73. szám

Mióta nálunk sajtószabadság létezik, tapasztaltuk, hogy minden ember, ki a’ polgári társaságban magának csak némi becsülte­tést is kivívott, ezen haszontalan lapokba csak akkor irt, ha be­csülete megtámadtatok Ez magának a’ sajtónak büntetése. De lehetett még tapasztalni annyit, hogy a’ nép véleményében a’ Martius tizenötödik lapnak halála meg van írva; a’ Debreczeni lapok pedig semmire sem bírtak vergődni, mert még ezen első kelléket sem tudta sajátjává tenni, hogy a’nép megérthesse. (Tetszés.) Ezeknélfogva a’ sajtói visszaélések ellen én « szert ra*gában a’ sajtóban találván, engemet, mint képviselőt a’ sajtó­nak illyes, bármi határtalan kihágásai egy szikrát sem indítanak meg, mert nekem a’ becsületről azon fogalmam van, hogy ha sikerül is egy embernek egy napig valaki véleményét az ón jó tettem iránt megingadoztatni, két nap múlva megmutatom, hogy hazudott, és neki többé hitele nincsen. Ha a’ sajtó részéről rész­letes kihágások történnek, a’ kormánytól igen is megvárom, hogy a’törvények értelmében intézkedjék; a’múltra nézve is kívántam volna, és kívánom most is, hogyha a’ sajtó valamelly magyarázó nézeteket fejteget, mellyek a’ véleményeket a’ köz­dolgok iránt megtéveszthetnék, akkor a’ kormány lap teljesítse egyik hivatását, t. i. védelmezze azon testület nézeteit, mellynek érdekében dolgozik, ’s melly az ország közdolgait viszi. (He­lyes!) — Méltóztassanak nekem egy kérdést engedni. Én a’ de­­mocratát a’ hatalomban mérlegelem legelőször. Elmúltak már azon idők, mikor valakinek magát nép emberének kellett ne­vezni, mert f~-m megnevezés denunciatio volt a' hatalomnál; ma már a’ hátamra a’ népnél van. Ma nem elég azt mondani, hogy népszerű, hogy hazafi vagyok; ’s ha azt kérdik, mutass elő tetteket, nem elég azt mondani, hogy czifra beszédeket tar­tottam, hogy a’ inartiusi revolutiot ón idéztem elő. Ezek éretlen beszédek, még nem alapjai a’ hazafiságnak. (Helyes.) Ha valaki a’ democratiát abba helyezteti, hogy saját elveit sokszor megta­gadja, mikor tudniillik a’ hatalom kezelésére lépett; ha valaki a’ nép filléreinek gazdálkodását sürgeti, ’s mikor arra módja van, nem gazdálkodik, (tetszés) nevezheti magát nép embereinek, de midőn a’ beszélő embert meghazudtolja a’ cselekvő ember, senki mást ne okoljon mint magát, ha a’ nagy és üres szavak a’ józan véleményt többé meg nem téveszthetik. Én a’ democrata­­tól, különösen megvárom, hogy a’ democratiát ott keresse a’ hol van, az egész népnél, annak minden tagjainál; ’s ne higyje senki hogy azért mert szerencséje jutott apja szorgalma után iskolákat járhatni, ’s egy két könyvtárt módjában volt átforgatni, ne hid­­je, hogy a’ juditium kizárólag az Ő fejébe, mint valami monopo­lizált raktárba szorult; ne higyje egyetlen egy deinocrata sem, hogy Magyarország népe Pesten, még pedig Pesten is, egy sze­rencsétlen megtévedítésóvel az Ítéletnek talán csak utszai za­vargók, ’s élhetetlen lézengök tömegében van. (Tetszés) A’ nép érdekeit a’ nép maga kezeli, és ha nem az igazság láng sza­vával kezeltetnek, hanem a’ hatalomra vágyás érdekétől vezetve rendeztetnek, akkor igenis megtörténik az, hogy a’ nemzet akár anarchiába sülyed, akár önkény alá esik, a’ martius óta kivívott jogok nem a’ nemzet javára lesznek, hanem a’ határtalan hatalom érdekében történtek. (Helyeslés.) Egy igazi democratának kö­telessége a’ polgári társaság minden jogait védelmezni, köteles­sége legfőkópen az, hogy ha a’ törvényhozásnak, melly a’ nép akaratának kifejezésére hivatva van, a’ rá nehezedett körülmé­nyek nem engedék.is meg azt, hogy háború idején intézzen el oliy dolgokat, mellyek háború utánra valók, kötelessége a’ za­vargókat ’s az e’ miatt békétlenkedőket lecsillapítani, kötelessége a’ nép kérdezősködő embereit felvilágosítani, hogy ez és ez miért nem történt meg, hogy nem azért nem, mert öltönyös em­bereket választott; de a’ mi, mikint állíttatott, nem is igaz, mert hogy a’ felvett tárgyak félben maradtak, annak oka az, hogy az ellenség reánk rohant, — és a’ történet ezen igazságát ta­gadni, nem mutat democratai hajlamra, hanem egészen másra, mit nem irántuki, hanem a’ ház iránti tiszteletből nem nevezek meg. (Tetszés.) Én uraim látom, hogy az illy democraták ké­pesek lesznek egy kis szellőcskét támasztani, melly a’ tenger­nek, a’ népnek egy két habját talán ingadozásba hozza, de ők dúló fergetek nem lesznek soha; csak mi vigyázzunk, és ne engedjük, hogy azon egy két hasonló nézet, melly itt körülöt­tünk dong, a’ nép kebelébe is magának utat kapjon, mert igen is akkor feltámad a’ ferg;eteg, melly elsodor ugyan bennünket, de elsodorja őket is. (Köztetszós) Nem kell megengedni a’ fer­getek keletkezését. Ha már annyi vért adtunk, — mert higyék meg ezen urak, hallgatnak azon emberek, kiknek testvéreik és fiaik a’ szabadságért elvérzettek, mert azok hazafisága meg van írva a’ szivek fájdalmában, meg van írva a’ törté­netben, — ne tegyük üres hetvenkedések ’s aljas zavargások martalékává a’ hazafiság szent érzetét. (Növekedő tetszés) Ha bajunk van támadjuk meg a’nézetet, a’ személyt nyíltan ’s egye­nesen megnevezve, de az alacsony gyanúsítás és rágalmazás fegyverét hagyjuk el, őket e’ zavaros térre lépni engednünk nem lehet; nekünk a szabadság fényét, melly a’ fegyverek fé­nyét is felül maija, egyes vélemények köde miatt elborítani en­gedni nem szabad (helyes) Teljesítsük s’ hazafiság szent köte­lességét; az illy democratákat pedig eresszük a’ vészes utón, mellyen elindultak. (Kaczaj) — En itt úgy állok, mmt képvise­lője a’magyar népnek; állásomra sohasem hivatkoztam, de hi­vatkozom most, és ezen állásról, nevében a’ népnek, mellyet képviselek, irántuk mint igen kicsinyek iránt, minden intézke­dést szükségtelennek tartok. Ha éretlenség, ügyetlenség vagy magávali számot nem vetés oka illy tetteknek, hozom rájok a’ szánakozás mosolyát; ha pedig megfontolt, előre számított, zűr zavart okozni akarás volt az indító ok, mert ez nagyobb ellensé­ge a’ szabadságnak az önkénynél — akkor hozom nekik azon utálatot, mellyet egy polgár hozni tartozik a’ hazaárulónak. (Éljenzés; taps; köztetszés.) t;azinczi Gábor: A’ tárgyhoz, melly szőnyegen van, nem szólok azért, mert e’ téren el kell ismernem tisztelt társam diadalát, melly diadal, meggyőződésem szerint, megölése egy­szersmind az ellenségnek. ’S én azt hiszem, hogy igenis azon egyhangú vélemény, melly a háznak majd nem minden árnyék­­latában nyilatkozott, az ítélet, melly szógyenköd gyanánt leng az irány felett, melly Magyarország ezen egyetlen souverainha­­talmának pelengérezóse akar lenni, ’s azért a’ napirendet indít­ványozom. (Felkiáltások: napirendre!) F KáUai Ödön: Szacsvai barátunknak igen szép és igen parliamentalis beszéde után megvaUom genierozva szólok (ne­vetés; zúgás); de szótanom kell azért, hog, részint ezen zúgás, egy kicsit megszegyenuljon, részint azért mert tudatni akarom a’ közönséggel, hogy a tanácskozás közben tett felszólalásai­mat igazoljam. Nem tartozom azok közé, kiket bizonyos szónok néaaelly kózmutogatásaival értetni akart. Azok közé tartozom, ki egyátaljábaa oily czikket,mint a Debreczeni lapokban megjelent a’ jelen időben a’ világ kincséért sem irtain volna; hanem sajnál­kozásomat kell kijelentenem, hogy ón akkor, midőn bírákat ke­resek , nem láthatok egyebet csak felpereseket, és ez mélyen fáj egy parliament tagnak, midőn látja, hogy a’ formák megvet­tetnek , midőn a’ parliamentalis ruditás felső fokra hág, és fel­szólalók, hogy a’ ruditás rendre utasittassék, ’s az elnökség önök felkiáltása következtében kijelenteni kénytelen, mikép azt nem teheti, minthogy a’ mondottakat a’ ház többsége helyezlé; kénytelen vagyok kimondani, hogy a parliamentalis modort je­lenleg nem tartottuk szemünk előtt. Hová vezet az, ha egyik ol­dal , hatalmasabb rész a’ másikat ledorongolja. Besze beszédére, ha szabad volna a’ parliamentalis Hiedelmet áthágni, nem tudom mi czímet adnék, ’s bámulom, hogy olly egyén a’ miveit osz­tályhoz számítja magát. Ezen okból megvallom, lelkem örült, midőn hallám Szacsvai köret társunkat, kinek beszédében a’ par­liamentalis modor gyöngyét láttam, nem szólott ő olly pseudo­­aristocraticus modorban, melly a’ sorsánál alantabbat gőgös meg­vetéssel „u r a m“-nak czimezi; hanem az Hiedelem hangján, melly előtt kalapot emel véleményellensóge is. Elnök: Minthogy tudom, hogy azon kifejezések, mely­­lyeket talán egyes képviselők ejtettek, a’ parlamentalis modor­nak nem felelnek meg, annak idejében felszólaltam, ’s a’ ház felszólalásomban megnyugodott: tehát azt tartom, eleget tettem kötelességemnek. Most Kazinczi Gábor kíván szólani. Kazinczi Gábor: Nem azért szólok, mintha a’ felpe­resek közé akarnék tartozni, mint előttem szólott követtársam mondotta; nem mintha szükségét látnám a’ felszólalásnak, sem azért, mintha hinném, hogy ón a’ tisztelt háznak meggyőződé­sét e’ tárgy iránt még erősebbé ’s rendithetlenebbé bírnám ten­ni ; hanem szólok azért, mert a’ vitatkozásnak folyamából bizo­nyos Iátpontokat lehet felmutatni, mellyek nem specialitások,— mert hiszen nem vagyunk bírák, nem acták felett Ítélünk, — hanem általános szemlét nyújtanak. — Azt hiszem, e’ nemzet ügyében rendithetlenül azért bízhatunk, mert azt nem a’ har­­ezok terén fogják elintézni, mert védelme az erkölcsi erő, melly a’ nemzet kebelében van; azt hittem, hogy a’ fergeteg a’ ten­gernek csak felszínét szánthatja fel, hanem hogy majdan lenyug­szik , reménységünk lehet azért, mert mély medrében a’ tenger nyugodt maradt; azt hittem, hogy ha valaha, tehát ez időben össze kell olvadni minden árnyéklatnak, mert minden rokon- ’s ellenszenv, melly egyénekhez csatol, vagy tölök eltávolít, kell, hogy elhaloványuljon a’ közveszély, vagy közbóldogság érze­tében. ’S ime, az előttem szólott egyik barátom nagy szavakat mondott; beszólt t i-röl ’s beszélt in i-röl. ügy tudom, hogy a’ parlamenten kívül és belül nincs senki, ki mondhatná, hogy ö nem egy ember, hanem két ember; ki érthetné tehát máskép e’ szavakat, minthogy a’ küzdtóren itt felekezetek vívják tusájokat. És meglehet, hogy azt, ki azon nagy szavakat mon­dotta -- Irányi barátomat — velem és sokakkal együtt, el fogja seperni a’ feledés, mint a’ Rákóczi indulójának nem ismerikma­­iglan sem szerzőjét; hanem az eszme többé el nem pendülhet soha. Egyébiránt méltóztassanak megengedni, hogy én azon mondásokat, mellyek egy kissé lóhátról is mondattak, azon térre, mellyen mondattak, nem fogom követni, hanem egy lát­­pontot fogok felmutatni a’ háznak. Midőn a’ honvédelmi bizottmány t&telt elnöke az utósó ülésben, mielőtt elbúcsúzott, azt mondotta, hogy a’ sajtónak működése ez utóbbi időben irtózatos és borzasztó: egyéni vé­leményt mondott ki, mellyben én is nagy mértékben osztoztam; tudván bizonyosan, hogy a’ honv. bizottmány tisztelt elnöke ezt nein csak arra értette, hogy egyik vagy másik személy el­len szórta villámait a’ sajtó, hanem értette főleg azon térre, mellyre a’ sajtónak e’ működésé állíttatók. Meg voltam gyözöd­­ve, hogy a’ sajtó működését nem azért mondotta irtózatosnak ’s borzasztónak, mert valamellyik kormánytag ellen kezdett mű­ködni; hanem mert egy iránynak: egy nagyobbszerü ’s veszé­lyes iránynak látta kezdeményét. ’S ón kezet fogtam vele. De méltóztassanak csak ezen sajtóbeli működésen végig tekinteni. ’S ón nem vagyok Szacsvai barátommal azon véleményben, hogy ki történeti párhuzamot állít, egyszersmind gyanúsít is; miért? mert az eseményeknek van bizonyos logicája, melly egyenlő gyümölcsöt terem minden zóna alatt. Ezen sajtó azzal kezdte működését, hogy megtámadott egyéniségeket. Helyesen tette, vagy szabadsága volt, szabadsága van még akkor is, mi­dőn sárral dobál olly egyéniségeket, kik, ha valaki valaha, bi­zonyosan ők e nemzet hálájára számot tarthattak, mint például a’ magyar hadügyminister, Mészáros Lázár. (Éljen!) Midőn min­den egyéni becsületességet pelengérre állított a’ sajtó, szabad­sága volt; kinek kinek meg kell hagyni a’ maga gustusát, ’s egyné­­melly ember, mint a hóhér, öldöklésben’s szennyben találja éle­tét. De a sajtó tovább ment. Az egyéniségek megrohanása után elmondotta, mint beszéli Debreczenben az egész világ, a’ levegőben kezd nyilvánulni, hogy egy titkos párt van, egy clubb, vehm- és kisértetszerü. Később már az mondatott, hogy ezen bizonyos titkos clubbnak iránya is van; hogy az béke­párt, az ,unbedingte Unterwerfung4 pártja; emberek, kik el­­akarják adni Magyarország szabadságát. Ezen clubbnak már or­­ganumok is van, s orgánumok magában a’ képviselőtestületben. Ez mondatott, de nem neveztettek meg egyéniségek; pedig ez mindig, s kivált illy időkben, aljasság. Pelengérre állítni szabad, kell, kötelesség mindenkit, ha bűnös, hogy bűnhődjék az áruló; hanem illy suttomban, alattomosan megtámadni valakit, aljasság; bemérgezni a’ levegőt, melly e’ nemzetnek életet ad, elölni a’ rokonszenvet, a’ bizalmat, ez egyedüli óletkellékét e’ háznak, ’s általa a’ nemzetnek, — megbocsáthatlan bűn. ’S ez volt ezen úriembereknek becsületes fegyverük, ’s a’ sajtó még tovább ment; egy más térre lépett át. Miután elmondta, hogy a’ kép­­viselöházban illy szakadék van, mellytöl irtózik, azt kezdte be­szélni, hogy már most tulajdonkóp nemcsak ezen szakadék nem kell neki, hanem nem kell az egész országgyűlési testü­let sem, melly gyáva emberekből áll, kik egész életűkben sem­mi egyéb nem voltak, mint gép, melly először a’ Bathyány kor­mány által hajtatott, ’s később fordította a’ köpönyeget, a’ mint jött a’ kedvező szél, emberekből, kiknek nagyP bűnei közt az is van hogy kaputól hordanak; ’s bár ha nem mondhatják is, hogy koztudomás szerint, a jóbirtokosok közé számíttatnak, de a’ kik valamint nem akarták egykor a’ szolgaság kenyerét, úgy nem kívánták most sem a’ kenyeret a’ szabadságtól - Nincs becs­­telenités, melly lehetne nagyobb, rai„t *z, meíly az illető két czikkben az országgyűlésre elmondatott. Mind a’ mellett azt hiszem hogy ha az illyesim ellen felszólalnánk akkor, midőn a’ SnyTÍom; h* Mi, becsületessége s méltósága érzetében, az efféle hitvány sárdobálásra, c*en­­des időben is felpydúlna; ez igenis, fórfiatlanság lenne. Ak­kor elmondathatnék az, mit BeZeródy barátunk említett, hogy e’ házra nézve a* becsületesség Azon palást, melly ót az efféle nyomoru támadásoknak nyilacskáitól híven megőrzi; de nem igy áll ez most. A’ törvényhozás kimondotta, hogy ö az egyet­len constituált hatalom Magyarországon, az utósó kapocs, melly Magyarország álladalmi létét, mint egy abroncs megvédelmezi. És előállanak: hogy az emberekben, kik e’ hatalmat képe­zik. még csak becsületesség sincs, hogy e’ kaputosok kijátszották a’ népet, melly őket megválasztotta ’stb. Azt tar­tom, ha lehet izgatni a’ szolgaság javára, az, ki e’ hazában anarchiára izgat, egyformán bűnös amazzal. „Bocsássuk nyugalomra az országgyűlést!44 mondják e’ jó urak. Ez igen jó volna, különösen ha egy némelly emberek kezei a’ titkos költségek köpenyege alatt történetesen a’ nemzet zsebé­ben feledtetnének. (Nevetés.) Hogy a’ most befejezni szándékolt országgyűlés után következő másiknak működése általuk szabá­­lyoztatnék. Derék dolog volna, ha akkor elöállanának azok, kiket sokszor hallottunk a’ képviselőházban par excellence keresztel­­tetni n é p-nek, ’s mellynek nem volna egyéb gondolata, mint ráesküdni mesterük szavára mint a’ bécsi országgyűlésen, „ta­­ko jak pan Stadion!44 — És ez volna aztán a’ tömegnek fel­emelése, azon elemen, melly a’ szabadságnak védelmezője nem volt soha, hanem fegyver volt mindig a’ hatalom kezében. Tisz­telt ház! Azok közé tartozom, kik az újabb időkben elhallgat­tak. Nem tömjéneztem a’ szolgaságnak, valamint nem tömjé­nezek a’ szabadság kelő sugarának sem , mert tömjé­­nezés mindig a’ ravatal körül szokott történi’; hanem tartoztam mindig azok közé, kik becsületes meggyöződésöket a’ fergeteg­­ben bátran oda dobhaták, mert tudták, hogy az elpendülhet a’ fergetegben, de ez magával el nem seperheti őket. En nem aka­rok a’ kópviselöháznak bókókat mondani, noha mondhatnék, mert ha felosztoznánk is azokban, a’ legatomszerübb rész illet­ne engemet; de azt hiszem; ha volt valaha a’ földön testület, melly becsületes öntudatában, mint Il-ik Fülöp a’ spanyoltól kí­vánta hogy kevóly legyen, kevély lehetett: igenis, e’ tüstelet lehet az. Mert ha átnézzük a’ világtörténetnek évkönyveit, kér­dem , mutathat-e valaki példát, hogy volt testület, melly for­radalmi időkben elfojtotta lelkében az elágazó véleményt, melly­ben elhallgatott minden nézet, azért, hogy mint egy gyupontba sugározzák minden hatalom, mellyböl aztán újra keletkezzék a’ nemzet számára hamvadozni kezdő tüze a’szabadságnak? Volt-e valaha testület ainbitio nélkül, ’s ambitio nélkül annyira, hogy elfojtotta magában a’ cselekvés erejét, azért mert érezte hogy e’ téren a’ törvényhozóhatalomnak működése nincs, hanem egy végrehajtó karban kell azt összpontosítani, mellyben legyen mint egy öldöklő fegyver azon nimbus, mellyet az országgyűlés; mint kifolyása a’ nemzet közvéleményének, a’ hatalom ellenében azon karnak nyújthat. Volt-e valaha testület, melly annyira nem kí­vánta volna megragadni az alkalmat, hogy átlépjen azon térre, mellyre szerencsétlen gondolatában Irányi barátunk lépteti, mi­dőn azt mondja: „mi és ti!44 ’S miért? Mert e’ „mi és ti44 egy hadüzenet; mihelyt ezt elmondhatja valaki, ott a’ kibékitésnek, karöltésnek helye semmi esetre többé nem lehet. Az egy co­­moedia volna véres comoedla, mellyben a’ régi tréfa játszatik el, mellyben sokszor Pharao hét sovány tehene a’ kövérebbe­ket elnyelé, de eljátszatik sokszor a’ czethalról is, melly Jónást elnyelé, Jónás pedig az urnák prófétája volt. (Tetszés.) Azt mondotta továbbá az én becses barátom Irányi, — ’s az illye­­neket azért hozom fel, mert vannak eszmék, mellyek mint a’ bolygófény, csak azért bocsáttatnak el, hogy az ös­vényről mellyre a’ tanácskozás állítatott, valaki, ki az ösvényt jól nem látja, eltóvesztessék, — mint emli­­tém, azt mondotta igen becses barátom Irányi mikóp ö igenis azon véleményben van, hogy ezen országgyűlés Constituante nem lehet, hogy ezen országgyűlésnekmegjő majd azon kora, midőn coute qui coute, fel fogja magát oszlatni, azért, hogy az uj politicának bajnokai lépjenek a’táblabirák he­lyébe. Igenis van rá példa, és pedig több a’ történetben, hogy valamelly testület érzé az idő parancsát, hogy feloszlassa saját magát; de én azon politicának bölcsességét, melly mielőtt e’ kor elérkeznék, mielőtt ezen szükség nyilatkoznék, már előre ki­mondja , hogy el kell jönie, de sőt hogy itt van az az idő; hogy egy törvényhozó testület, magában nem lehet Constituante: az efféléket megérteni nem tudom. így beszélnek a’ házon kívül is. És méltóztassanak a’ franczia forradalom történetére vissza­pillantani. A’ Constituante után "‘következett a’ convent is; ez mikor kezdte működését? Mikorra’ népszerűség a’ hírlapokban dobra veretett, mikor jobbra balra pellengéreztettek egyéniségek, ’s árulókul mondattak pedig az alattomosságnak azon köpönyege alatt, mellyet megszellőztetni sem lehet,mert a’hiuság mint «’le­vegő, megfoghatatlan. És majd utánmondattak a’conventben;mert a’ hiúság mindig megtenni gyümölcseit,megtermé a’gondolatot is, a’ népszerűség ezen árverésében részt venni. A’ convent egyes tagjai követeltek, licitáltak a’ hírlapokban,mindig magasban, majd megállapodhatlanul, hogy egymást meghaladják; és el is jutot­tak azon térre, melly sírja volt a’ Girondenak, sírja volt a’ Ja­­sobinusoknak, de sírja volt egyszersmind a’ szabadságnak is. Hanem én azt hiszem, hogy e’ ház, melly a’ habshurgok villá­mai ellenében megállt, nem hetvenkedve, hanem ama férfias nyu­galommal, mit a’ törvényesség ’s becsületesség önérzete nyújt eltévesztetni lépteit semmi áron nem engedi; miként romúl ott hagyni nem akarta a’ szabadság templomát: nem fog lelépni ezen térről most sem, hogy palotákat építhessen becses magá­nak bárminemű irány. ’S ezt teheti, kevély önérzettel; mert ezen országgyűlés megérdemelte a’ jelen ’s jövő kortól, hogy ha megállt becsületesen a’ fergetegben, fentartsa egyszersmind szavát, azon kornak elintézésére, midőn munkáját bevégzendi azzuj teremtés. ’S valamint a’ zsarnokság előtt, melly jött a’ szolgaság pallossával, meg nem hajolt: úgy el nem fogadja a’ lánczokat sem, mellyeket czafrangul a’ szabadság nevében fog­nának reá vetni. (Éljenzés!) Elnök: A’ ház átalános többségének véleménye oda látszik hajolni, mikép méltóságán alul tartja a’ szőnyegen levő tárgyról valamit határozni, ’s azért átmegy a’ napirendre. G o r o v e: Én részemről nem kívánnám azon szavakat betétetni a’ jegyzőkönyvbe, hogy a’ ház méltóságán alulinak tartja a’ fenforgó tárgy felett határozni; hanem méltóságán alulinak tartja a’ megtorlást a’ felemlített czikkekért, azaz a’ szóba hozott czikkeket megvetéssel fogadja. Én tehát ezen for­mát indítványozom: „A képviselőház méltó indignatióval fo­gadván a’ felhozott czikkeket, a’ napirendre tér át“. (Helyes!) Elnök: Minthogy a’ szőnyegen levő tárgy a’ kérdéses hírlapi czikkek voltak, 's azok adtak alkalmat a’ tanácskozásra, azért gondoltam helyesen kimondhatni, mikép a’ ház méltósá­gán alulinak tartja azok felett határozni. Kazinczi Gábor: Ezen tárgyat mindenesetre nyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék