Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-10 / 75. szám

B1 * Ö k : Ezt külön formulázott pontba, kell tenni, s míg formuláztatik, addig szavazzunk as általam előbb felolvasott Ka­­zinczi G. indítványára. Halász Boldizsár: A’ formulásás szükségessége azonnal elenyésznék, ha e’ szavak nyugdíjazottakat kivéve“ közibe tétetnének. l,t Elnök: Menjünk sorba Elöeiör a’ szerkezetre fog a’ szavazás történni; ha ez ele*ik, akkor a’ Kazinczi indítványa elfogadtatott. Első kérdés : áll-o a’ I $ szerkezete vagy nem? a’ kik megkívánják tartani, álljanak fel. (Ülve maradnak). Senki nem kívánja megtartani, e’ szerint Kazinczi indítványa elfogad­tatott. Most következik Kovács Lajos indítványa, t. i. hogy e’ szavak „tetszése szerint választhasson“ hozzá tétesse­nek. (Elfogadjuk). Ez fs al van fogadva. Szacsvay jegyző: Azon eszmét, hogy valaki a’két fizetés közül választhasson, e’ként lehetne kifejezni : „az illető ’sa’t.“a’ fizetéseknek általa választandó egyi­kót veheti. (Helyes). Szabadfi Sándor: Nemcsak a’ katonákat, hanem más hivatalnokokat is ide kellene sorozni. Elnök: A’ szerkezet meglővén állapítva, most követke­zik Lónyay Menyhért indítványa külön pontban formulázva. Lónyay M. (olvassa). Azonban az állománytól nyugdíj­ban részesített, mind polgári, miad katonai hivatalnokok nyug­dijakat követi fizetéseik mellett megtartják (némellyek : helyes; mások: ez ellentmondás). Elnök: A’ második pont után és a’ 3-ik pont közé jönne az : „ A’ nyugdijak e’ rovat alá nem jönnek. (Egyik: helyes; másik : ez nem világos). Halász B ó 1 d, : A’ 3-ik pont után kellene tenni, mert ott polgári hivatalnokokról van szó, és azok közt is vannak nyugdíjasok. Elnök: Mintkogy a’ polgári tisztviselők is lehetnek nyug­díjjal ’s érdemdijakkal ellátva, ezt kívánják itt az utolsó $ után tétetni: „nyugdijak és érdemdijak ezen rovat alá nem jönnek“ : alfogadtatik ? (Elfogadjuk) A’ ház elfogadja, most következik a' 8-ik pont (olvastatik). Palócai László: Az előbbire térve vissza, jobbnak látom igy: „katonai sem polgári nyug és érdem dijak ezen rovat alá nem jönnek.“ (Kőzhelyeslés). tr Elnök: A’ 3-ik pontra van-e valakinek észrevétele ? P* Kubinyi Ferencz: Ezen 3-ik pontot a’ szerint a’mint a’ 2-ik pont kiigazittatott ktll hasonlóul kiigazítani, és szerke­zetbe venni, mert ha az elv igazsága áll a’ 2-ik pontra nézve, állania kell a* 3-ik pontra nézve is. Elnök: Az elvigazságánál fogva tett ezen indítványt mél­­tóztatnak elfogadni ? Zeyk Károly: Yisszatéröleg azt vagyok bátor mon­dani, hogy az „ezen rovat alá“ kitétel helyett „ezen törvény rendelkezése alá“ kifejazés tétessék. Elnök: Először a’ 3-ik ponttal legyünk most már tisz­tába, ne szóljunk Kazinczy indítványához, mórt azon pont a’ szerkezet végéhez fog csatoltatni, akkor minden szükséges mó­dosítást be lehet tenni. A’ 3-ík pent lsügazittassók-e a’ 2-ik pontbani elvszerint ? ezt szavazás utján döntsük cl. BerzenczeyLászló: Lehet ollyan ember, igen is, a’ ki követ és követi fizetésre mint magán személy feljő és szol­gál is miat képviselő; hanem, Iahet ollyan ember is, a’ ki bi­zonyos hivatsl következtében egészen ftl kell, hogy a’ kor­mányhoz költözködjék ’s feljő mindenestől a’ status által bizto­sított fizetésre : azonban a’ körülmények fordultával lehet, hogy bizonyos ideig nem folytathatja azon hivatalt, ’s ez esetben kö­veti fizetésére szorul ’» compromittáltatik a’ status az általa biz­tosított fizetés megtagadása miatt. Azt hiszem, a’ mit egyszer a’ status biztosított, ’s az illető nem oka, hogy nem szolgálhat, hanem a' körülmény az oka, azt a’ biztosítottól többé elvenni nemlehet, hanem azt törvényesen megtarthatja’s joga van huzni. Elnök: Kubinyi képviselő indítványa nyomán szavazás fog történni; első kérdés: a’ szerkezetre lesz, kik pártolják, változtassanak felállani (nehányan felállanak.) A’ szerkezet nem tartatik meg agy, a’ mint van, hanem a’ tett indítvány szerint a’ 2-ik pontbani elvigazsághoz alkalmazva kiigazittatik. Fábián Dániel: Nem látom át, hogy ezen két utolsó pontból miért csinálunk kettőt, holott a’ kettőt egybe is foglal­hatnék; mind kettő, egyet mond, csak azzal a’ különbséggel, hogy a’ 2-ik pont „katonai“ a’ 3-ik pont pedig „polgári“ al­kalmazásról szól. Miért ne lehetne a’ két utolsó pontot egybe foglalni, mint az l-sö pontban van, igy: „képviselő, a’ ki egy­szersmind katonai vagy pedig kormányi hivatalnoki alkalmazás­ban van“ stb. Ha az egész javaslat két pontból állhat, miért csi­nálunk belőle hármat. Elnök: Erre jegyző ur majd figyelemmel fog lenni a’ szerkezet feltételénél. Végül még az jönne Kazinczy Gábor in­dítványa nyomán, különösen: „a’ katonai és polgári nyug és ér­dem dijak ezen határozat alá nem jönnek.“ (Közhelyes.) Abonyilstván: A’3-ik pontban az van, hogy kép­viselő, ki kormány hivatalnok de kinek hivatalos foglalkozása jelenleg akadályozva van; az uj szerkezetben úgy lesz-e vagy nem, mert lehetnek képviselők a’ kik mind kettőt teljesítik, nem látom tehát igazságosnak, hogy a’ fizetés elronassék tőlök. S í m a i: Nekem az egész határozatra átalános észrevé­telem van (túl vagyunk rajta.) Elnök: Soha sem fejezünk be egy tárgyat, ha mikor keresztül megyünk rajta, az egészre átalános indítvány tétetik. S í m a i: Egy kis hozzá adásom volna az egészhez (Hall­jak hát.) Ha jól emlékezem múlt januar hónapi Közlöny egyik számában történt felszólítás, mellyben a’ főrendek számára a’ képviselőkéhez hasonló napdijaztatás van megszabva, nem tu­dom ha a’ főrendi tagok kapják-e azon napi dijakat? ha talán . kapnák, épen a’ status oeconomiai szempontból igen okszerű­nek találnám, ha ezen határozat értelme azokra is kiterjesztetnék. Elnök: E’ tekintetben csak a’ kormányt lehetne inter­pellálni ’s akkor adna felvilágosítást, de a’ dolog ide nem tar tozik. Ekép ezen indítvány be van fejezve. Most következik Kubinyi Ferencz indítványa. Szaesvaylmre olvassa Knbinyi Ferencz képviselő in­dítványát. KubinyiFerencz: A’ régi országgyűlés alatt a' kö­vetek, kik táblabirákból voltak választva, és a’ kik ellen ki szok­tunk kelni, igen szigorúak voltak e’ tekintetben ön maguk iránt. Szerencsém volt több országgyűléseken jelen lenni, emlékezem, mert tapasztaltam átalában az egész országban, hogy csupán azon időre kaptak a’követek napi dijakat, melly időt az ország­gyűlésen töltöttek; sőt voltak megyék, hol a’ tisztviselők sem huták fizetéseiket; voltak azonban visszaélések, nevezetesen: Árva megyében, hol az ottani administrator negyedfél évig volt a’ 1832—36 országgyűlésen jelen, haza menvén azon egész időre kivette fizetését; illy visszaélések akkor is történtek, de átalában csak azon időre húztak a’ követek napi dijakat, meílyet az országgyűlésen töltöttek. Ha azon táblabirák, kik ellen an­nyiszor kiszoktunk kelni, jó példával meatek elő, azt tartom, nékünk szinte jó példával kell elémenni, és szigoruknak lenni. Az indítványt a’ t. képviselőktől függ elfogadni, van nem. Én két biztosítékot látok benne; teájuk, voltak olly képviselők, kik alig fordultak meg három négy nap az országgyűlésen, még is 4—5 hónapra felvették napdijaikat; ez visszaélés volt, mit el­hárítani szükséges, és illy határozat által elháritatik minden visszaélés. Biztosítékét látok a’ többi tisztviselőkre lézve is, kik, ha mi jó példával megyünk elő, azt követni fogják, és jobb rendet fognak tartani. Én tehát gazdaszati tekintetből, de azért is, hogy szigornak legyünk, midőn olly tömérdek költsége van az álladalomnak, ét sok pénzre van szüksége, ajánlom az in­dítványt. Kacskovics Lajos: Az indítványt egész terjedel­mében neaa pártolhatom, hanem annak módositványát indítvá­nyozom. Ugyan is azon indítvány szerint olly követek, kiket vagy a’ kormány, vagy a’ ház küld ki hosszasabb időre, nem részesülnének semmi fizetésben , és igy büntetve volnának. Voltak esetek eddig is, hogy a’ képviselőket a’ ház Bécsbe és laspruckba küldötte, és ka nem húztak volna napdijakat, bün­tetve lettek volna. Én nem akarok vissza menni a’ régi időkre, I midőn Mblabirók voltak a’ követek, ámbár nem húztak azon időre napdijat midőn tárol voltak az országgyűléstől, de húz­tak fizetéseket, és elegendőleg meg voltak jutalmazva; ennek következtében, a’ következő módositványt ajánlom: „képvi­selőknek, kik kermányi megbízás, és a’ biz kiküldése nélkül két hétnél hosszasabb időre távoznak el az országgyűlés szék­helyétől, távollétök idejére napdijaik nem járnak ki.“ Kazinczi Gábor: Azok közé tartozom, kik az or­szággyűlés kezdete óta a’ L ház kegyességével nem éltek vissza, elismerem azon igen nagy nyomatéket, melly Kubínyi Ferencz indokaira vonatkozik; mind az által az indítványt egészben, úgy mint van , nem pártolhatom. 1-ör azért nem, mert életbe léptethetlen, t. i. kol fogja venni a’ ház asen el­­lenörködést, melly szerint minden napra felvigyázzon, váljon a’ képviselők Debreczenben vannak-e vagy nem ? Én elfoga­dom azt, mit Kacskovics Lajos mondott, és azt hiszem, hogy az teljesen az igazság és törvény határai között van, hogy t. i. mondassák ki „képviselő, ki a’ ház által kitűzött határ­napon túl van oda, egyszersmind lemondott a’ napdijról;“ ennyi elég, és ez megtartja a’ házat hatalom körében, és sújtja azo­kat, kik engedelmen túl távol vannak. Román Ferencs: Tisztelt barátom Kubinyi indítvá­nyát, azon alakban, a' mint beadatatt, én sem vélem elfogadha­tónak. Mert a’ képviselő az által hogy egy pár hétre eltávozik, képviselő lenni megnem szűnt; ’s távozása által az ügymenetéi hátramadást nem szenved. És van benne egy körülmény, mellynél fogva ahoz az osztó igazságnál fogva sem járulhatok. — A’ képviselő megbe­tegszik. Ha olly szerencsés helyzetben van, hogy családja is a’ székvárosban létezik, — magát a’ székvárosban gyógyittatja, és a’tanácskozásban ugyan részt nem rehet, de napi dijjban része­sül. Ha pedig családja tárol van, és annak körében óhajt gyó­­gyíttatni, vagy családja beteg, vagy parancsoló más körülmény haza menetelre kényszeríti — napi dijjait elveszti. És azt nem tartom igazságosnak, hogy hasonló ok, ’s körülmények közt az egyik jótékonyságot érezzen, a’ másik pedig sujtassék. Tisztelt barátom Kubinyi indítványát azzal támogatta, hogy mellöztessenek azon esetek, hogy a’ képviselő két három hóna­pig is távol van, ’s mégis napi dijjait szedi. De kérdem, — az inditványnyal el lesz e’ érve a’ czél ? kétlem. Hert az csak a’ szűk körülmények közt levőt sujtandja, a’ jobb módú azt nem fogja érezni. Hanem igenis — azt, hogy a’ kiszabott határidői túl is távollevő képviselőnek napi dijja megszűnjék — igazságosnak, méltányosnak tartom.— És annál fogra a’ tisztelt barátom Kacs­­kovics által kimondott elvet fogadom el. — Módosítását azon­ban változtatni kívánnám. Mert nem csak a’ háznak, hanem az elnöknek engodelmével is eltávozhatnak a’ képviselők. A’ mó­­dositvány pedig az utóbbiakat nem érinti. A’ szerént tehát a’ ház engedőimével eltávozott képviselőnek napi dijja, ha az en­gedett határidőn túl mulat, megszűnnék, holott az elnöki enge­detem mellett eltávozotté, ha nyolcz napnál túl mulatna is, meg­maradna. Annál fogra én csak átalános kifejezéssel élek, és köret­­vetkező almódositrányt teszek: „Nem a’ ház, vagy kormány megbízásánál fogva jelen nem levő képviselőnek napi dijja, a’ távozásra engedett határidő elmulttával megszűnik.“ Halász Boldizsár. Bn igazságosabbnak tartanám, ha a’ képviselőknak nem napi dija, hanem átalános fizetése volna, erről azonban máskor fogok indítványt tenni. Mi azt illeti, hogy a’ képviselő azon perczben elvesztené napi diját, midőn eltávozik a’ házból, ebből az lenne, hogy a’ jó módú em­berek nem sokat törődnének azon 5 pftal, haza mennének és az engedelmen túl is oda haza maradnának; a’ szegény ember pe­dig, kinek nem csak arról kell gondoskodni, hogy az 5 pftbó éljen, hanem családjának is kell haza küldeni — nem mehetne haza. Gondoljuk meg jól a’ dolgot, én nem akarom egészen elvetni az indítványt, de úgy sem fogadhatom el, miat van, ha­nem igy kívánnám módosíttatni, „képviselő, ki a’ ház engedelme nélkül eltávozik, vagy a’ nyert engedelmen túl elmarad, és nem igazolj* magát, azon időre fizetést nem kap“, mert például lehet valaki beteg és az engedelmen tnl elmaradni kénytelen. Bezerédi István. Én minden tartózkodás nélkül szó­lók a’ dologhoz, mert én még nem voltam távol országgyűlés kezdete óta az országgyűlés helyéről; mind a’ mellett nem tar­tom czélszerfinek az indítványt, azért mert a’ napdij elvonása által nem tartom helyesnek kényszeríteni a’ képviselőket köte­lességük teljesítésére, ez nem a’ jelen időre való, melly több kárt tenne, mint azon néhány forintnyi haszon. Hogy valamelhr ajánlott mód alkalmazható-e, ki tetszik abból, hogy lehet e’ azt minden fokokra átvinni, mert ha azon indítványt tovább visszük, akkor arra is kell vigyázni: ki van jelen az ülésen ki nincs, ki figyelmes, ’s ki nem ? ’sat. est kivihetetlen. Vannak olly dolgok a’ polgári társaságban, melleket a’ positiv büntetés, vagy tör­vény el nem érhet soha, ha nem a’ kötelesség érzetére kell azt bírni, illyen ezen tárgy is. Tudjuk, kik a’ criminalis juris prn­­dentiával fáradoztunk, hogy sok rósz tett van, mire lehetetlen büntetést szabni,az az. emberi és polgári társaság határain kivtt van, ezen tárgy is illyen; mert nem tudok példát, hogy a’ tör­vényhozásnál, vagy a’ hivataloknál is felszámították volna, mi­kor nincs valaki a’ burauhan. Én a’ mellett, hogy tisztelem Ku­binyi Ferencz barátom gazdálkodási szándékát, szeretem is azt minden lehető alkalommal pártolni, és fogom is, de ezen dolgot nem azért, mert az elv nam jó volna, hanem azért — mert azt a’ polgári állapot tökéletlensége miatt nem lehet alkalmazni — nem tartanám helyesnek, — és miután én, ki julius 2-lól fogva egy nap sem voltam távol, nem mondathatnám magámról: „Ci­cero pro domo sua“, kívánom, hogy vegye vissza Kubinyi Fe­rencz barátom indítványát. Kubinyi Ferencz. Többen vannak ugyan felírva, danem szabadjon kijelentenem, hogy én teljes örömmel vissza­húzom indítványomat, de azon esetben és annyiban, ha azon indítvány, mellyet Kazinczi Gábor tett, elfogadtatik; azt pár­tolom. — Besze János. Minél mélyebben taglaljuk ezen tár­gyat , annál inkább meggyőződöm, hogy egy illy fő tárgynál, mint az incompatibilitás, csak úgy ex abructo az egészből egy darabot kikapni, nem czélra vezető dolog, mert jóllehet meg­gazdálkodunk 20—25 ezer forintot, de nem veszünk annyi hasznot, mert például azon képviselő, kit a’ ház kiküldött, hogy csatázzon, az minden nap vérét ontja és életét koczkáztatja, mert mindennap halállal szembe küzd a’ ház tudtával, és ha az nem húz dijt ki a’ hazáért él és hal, hegy húzhasson az, ki haza megy gazdálkodni. Jól meg kell gondolni az iily imtitványok kö­vetkeztében határozatunkat, mert ha megállapittatik az, mihez nem szívesen járultam, meg tehet — calculáljuk bár ki, nincs 15 ezer pengő forint haszon az egészből, hanem nagyobb kár az hogy az incompatibilitás kérdését egy marokkal kikapva tárgyaljuk, és egyik következetlenségből a’ másikba esünk. — Véleményem az, vagy hagyjuk el az egészet, vagy ha el nem hagyjuk, midőn egy képviselőtől ki katona, és minden perezben harczol és meghalni kész a’ honért, megvonjuk a’ dijt akkor an­nak, ki haza megy sétálni egy fillért se adjunk. Aidinger Pál: Indítványát Kubinyi Ferencz úrnak a’ takarékosság szempontjából kiindúíva, mellyet czélul feltüzni lát­szik, nem lehet nem méltányolni, ’s magam is becsülöm; de az indítvány támasztékára felhozott védokok azt végkép megdöntik. Hivatkozik tisztelt ur azon időre, mikor táblabirák küldettek az országgyűlésére, és az akkori takarékosságra. Igen jól emléke­zem azon időre, mellyben egyedül az ország lakosainak kis fe­­lekezete, az aristocratia önérdekében hozott törvényeket. Akkor az aristocratiának szabad volt a’ házi pénztárba nyúlni, ’s kény­telen volt a’ szegény paraszt az országgyűlési költséget fizetni. Akkor díj fejében minden követ kicsipett magának fél souverain é’ őrt 8. frt 40 krt aranyban — egy, néha két irnohnak fi­zetését , kit magárai el sem vitt, hanem azokat nélkülözve sok­szor a’ fizetést el tette, egy szolga is tartatott nékie. Ezeken felül még szabad lakás, és úti költség. Mikor onnan hazurul el­utazott, hintája elibe négy, bagageias kocsija elibe megint négy lovat fogni köteles volt a’ szegény jobbágy, melly elöfogatok nyngtatványokkal fizettettek. Most ezek mind, a’ képviselőtől el­estek , utazási költség nem pótoltatik, habár még annyira utaz­nia kell, azért okát nem tudnám, miért kellene most megtagad­ni a’ napdijt arra az egynéhány napra, mellyre amúgy is csak Statútum szerént eltávozik a’ képviselő, ’s elmaradása ideje alatt tán otthon is közdolgokat rendez, a’ mi mind költségbe kerül a’ távollakónak, annak pedig semmibe sem kerül, ki az országgyű­lés helyén lakik. Miután maga az indítványozó úr által felhozott védokok indítványát megdöntenék inkább, mintsem hogy támasztanák, azt nem pártolhatom, hanem Bezerédy István ur véleményéhez csatlakozom. Szabadfi Sándor: Én nemcsak Kubinyi Ferencz in­dítványát , de egyszersmind az arra tett módositványt is mellő­zendőnek vélem azon oknál fogra, mert: a’ ház szabályai sze­rint csak engedetem mellett távozhatnak el a’ képviselők, és a’ nyert engedelmen túl igazolható ok nélkül elmaradniok nem sza­bad. Ha tehát az engedelmen túl elmaradandó képviselőket nap­dijaik lehúzásával akarnék büntetni, úgy azok törvénytelen tet­tét canonisálná a’ ház, mit úgy hiszem egy törvényhozó testü­letnek tenni nem szabad. Szász Károly: Egészen egyetértvén Bezerédy úrral, lemondok szavamról. Vlád Alajos: A’ javaslatot egészátalánosságban azért nem pártolhatom, mert azon némi aristocraticus bély -g látszik, indítványozó úr úgy hozván azt fel, mint egy jó oldalát a’ régi táblabirói rendszernek. Szerintem a’ mostani időszak a’ régitől nagyon különbözik. Régebben mindig a’ vagyonosabb osztályból választattak követek, midőn most a’szegényebb osztályból is vannak; tehát az összehasonlítás nem áll. De ha vesszük a’ mos­tani háborús időt, — mindenkinek vagyona az ellenség által el­lővén foglalva, — ha jön kedvező eset, ’s valakinek vidéke az ellenségtől meg van tisztítva; ’s hogy vagyonát összeszedhesse, a’ háztól eltávozhatási engedőimet nyer, attól nem lehet igaz­ságosan a’ napidijt elvonni. Ennélfogva azt indítványozom: hogy minden képviselő, ha haza akar menni, jelentse be a’ háznak,’s ha a’ ház engedelmén túl tovább elmarad, azon időre ne kap­jon dijt. — Luzsinszki János: Mikor még Pesten voltunk, tet­tem én azon indítványt, hogy miután a’ Pesten volt képviselők­nek az ülésből lett kimaradása miatt szavazás nem történ etett: a’ képviselő azon napra veszítse el diját, mellyen jelen nem volt a’ szavazásnál. (Zaj) Kérdem, mi nagyobb vétek, Pesten lenni, és a’szavazás elöl kimenni, vagy pedig Pesten nem lenni? a’ kettő között nem tudok parallelát huzni. — A’ két heti engede­­lemre nézve a’ pesti képviselő úr talán elfeledte azt, hogy inig Heki, Pesten lakván, a’ két heti engedetem igen jól esik, — vannak Magyarországnak olly képviselői, kik ha három heti en­gedőimet kapnak, azt az utón töltik el; azért tehát a’ két heti időre nem szavazhatok, a’ módositványt pedig azért nem látom elfogadhatónak, mert úgy valami probaticus számítás kellene ar­ra , hogy kinek kinek mennyi időt adhatunk. Átlátom ugyan a’ gazdálkodás helyességit; de mivel sok absurdum jönne ki belőle, a’ javaslat letételét indítványozom. Berzenczei László: Nem pártolóm Kubinyi indítvá­nyát azon okból, mert ellenkezésben látom a’feljebb megállított elvvel, hogy t. i. a’ dijak között szabad választani. De Kazinczy modositványát sem pártolom, mert az egész vita a’ körül forog, hogy a’ képviselők itt vannak azért, hogy napi dijakat húzzanak, nem pedig azért, mert képviselők, hogy magas hivatásuknak megfeleljenek. Én ezen vitát leaiacsuyitónak tartom, mintha a’ képviselők napi díjért volnának képviselők; ’s a’képviselők nap­dijának teYonásáYali megszorítás épen úgy jö ki, mintha az írnok«

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék