Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-11 / 76. szám

\ Isten sepilségével a' törvényei rend c* megyében nagy fészt már is helyre van állítva. A’ józan és hazafiui érzelmű helységek küldötteik által naponkint nyilvánítják örömüket had­seregünk dicső győzelmei felett. Itt az idő tehát, hogy a’ lakhelyeikről elfutott békés hon­polgárok tűzhelyeikhez újra visszatérjenek; — a’ műveletlenül heverő földeket miveljék, — szokott mezei foglalkozásukat, ’s egyéb kereset-módjukat folytassák; nehogy önmaguk jövőre élelem nélkül maradni kénytelenek legyenek, — egyszersmind az álladalmat is az elszegényedés terjesztésével károsítsák. Vannak olly házak, és földek, mellyeknek gazdáik vissza­térésnek , de vannak ollyanok is, mellyek a’ lázadóktól elha­gyattak, vagy pedig mellyekhez a’ pártütőknek joguk többé nem lehet. Az illyen elhagyott földek össze fognak Íratni, ’s a’ magu­kat jelentőknek mérsékelt bér mellett haszonvételre meghatáro­zott időre kiadatni. A ki rövid idő alatt elébbi lakhelyére vissza nem tér; ja­vai elhagyottaknak fognak tekintetni. Az e tekintetbeni bővebb intézkedés kevés napok múlva közzé fog tétetni. Térjetek hát visssa hajlékaitokba, vagyonotokhoz Bács me­gye békés polgárai. Egyesüljetek fegyveresen a’ végre, hogy az itt ott netalán mutatkozó rablókat elszántan leverhessétek. A’ magyarok egére tornyosult ijesztő felhők már már el­vonulnak ; a’ magyar szabadság régi dicső napja kell; — egy isteni áldással párosult jövő küszöbén állunk. Magyarhon nagy lesz még, de csak úgy, ha mindenik pol­gára honfiúi kötelességét teljesiti. Kelt a’ szent-tamási főhadiszálláson april hó 4-kón 1849. Gróf Batthyány Káziaér, vezér-főispán, és országos teljhatalmú biztos.“ Perczel fegyveresei előtt mint pelyva fut a’ gonosz ellen. Említenem kell még, — miszerint Péterváradon. a’ schwarz­gelb elique elrémitvén az őrséget mindenféle álhrrekkel, — 12 —Lenkeyfóle, Újvidéken tanyázó huszár elhatározd magát Ma­gyarhon állapota kitudása végett Debreczen felé kirándulást ten­ni az ellensói bitorolta földön keresztül; ki is törtek Torzsának, a’ csatornán Cservenkánál keltek át. Topolyán hallották meg, hogy táborunk lefelé jő, és Szekhegynél jöttek hrjZZánk, elbe­szélvén a’ péterváradi gonoszságokat. Ezen der/jk hősök nevei: Fakh főhadnagy, Tiba András őrmester, Boldof: László, Salánky József tizedesek, ez utóbbi a’ futaki csatában" maga 16 ráczot vágott le, továbbá Halasi Jóssef, Pelei Pálv Szögyényi, Böször­ményi Ferenci, Safkoczki István, Képiró ?jándor közvitézek. - Ezek voltak a jelesek, kik elszánták rap^gijkat megtudni, mi tör­ténik Magyarországon; minő iateni go ndolatok, minő teremtések ezek a’ hősök! — Velünk jöttek az» Án ’Kis-Kérig, ’s onnét ha­tártalan örömmel vitték, előre mi mentő angyalok a’ hirt is­mét Újvidékre és Péterváradra ’„ogy. jft a’ magyar sereg. — Uly nagyszerű pillanatok e’ »nemzet életében ritkán történ­hetnek. Udvarhelyszékb*d| mar’t. 25-'ón. Soha egy nép elalja­­sUtatásánsk kézzelfoghatóbb, d e keblet rázóbb eredményét nem adá, mint az udvarhelyszók’. n’ közelebb múlt félév alatt. — Eljö az idő, cvellyben pirul’/a f0g e* n.óp ezen hat hónapra visz­­szaemiéhezni, ’s leütött r zemmel hala land történetének e’ sötét Oldalán keresztül, hanr ,m veie ieszen; a’ vigasztaló emlékezet: „hogy mindezekn^s 5 nem TOu oka.“ — Ez a’ néj> ollyan volt, mint a’ szirtek k„ebJ éből felásott márvány, erős, ép, mellyböl egy fólyag egy hatalmas Jupitert faragott volna, de kontár kezekbe Kerülvé’^ gyáva, ki sem mondhatom, miféle állattá fajult volt, — ollyan volt mint a’ viasz, mellyre jó mesterek az istenség képét nyomhatták volna. De lássuk kissé részletesebben. 1830-ig ezen _szék népe boldog egyszerűségben szánto­­gatta kopár oldalait, ’s fizette keservesen az austriai háznak adóját, ’s tűrte csendesen terhét. De 1830 után jöttek a’ „Nép­apostolok“, a’ „szép barátok“ a’ „szabadság angyalai“, ’s szé­künket a’ szolgálat házából kihozák a’ szabadság Kanahanjába, azaz, megismerteték vele, saját személyes jogát a’ tisztválasz­tásban, és a’ sok hű-hóból egyéb semmi sem lett. — És mi ör­vendettünk, mert ki ne i> örvendett volna annak, hogy ö mór tudva bírja és használja tat, mit eddig tudatlanul is birt, de nem használt, — de nem csak örvendettünk, hanem azon derék fér­fiakat, kik bennünket a’ székely szabadság személyes élvezhe­­tésében részesítettek, magasztaltuk, dicsőítettük, istenítettük. De szabadságunk csak csalétek volt a’ nagy honfiak kezében, mellyet mi mint éhes galambok felkapkodtunk,’s nem vettük észre, hogy nyers, de tiszta közerkölcsünk áldoza­tul hull érte, — nem vettük észre, hogy a’ mi erkölcseink rom­jai lépcső gyanánt szolgálnak, hogy azokon a’ fentisztelt sza­badnék e’ hivatalokra felsótáljanak, és pedig úgy lett. — Tizen­nyolca év küzdelme szól mellettem. — És ki nem hinné , híja vissza emlékébe 1834-en elkezdve a’ tisztujitásokat, és azok világosabban szólanak mint én. Gyáva, készületien, szellemsze­gény egyének, belekapaszkodnak a’ születési czafrangba, vágy­tak hivatalra, ’s hivatali képtelenségüket hitelben vett pálinká­val, ’s kópéktól elhúzott penészes csipóval fedezték, ’s az er­kölcsrontó testet senyvesztö italtól, a’ szabad székely lerésze­­gedvc, íöbe verte apját vagy fiát, csak azért, hogy méltóságos X vagy Y királybíró lehessen, ’s a’ szabad székelynek nem volt annyi világosultsága, észrevenni : hogy azon tiszt, kinek pálin­káján megrészegedett, azon pálinka árát tisztkorában ö rajta tízszeresen is felrántotta. Nem volt, mert mind a’ külső, mind a’ belső — úgynevezett szent — előjáróság legkisebb gondot sem fordított a’ köznép nevelésére, iskoláink merőben elhanya­g ollaHík. m'ncfcélféle elöljáróság a’ hivatalt elveszteni féltvén, a’ bűnöket legyezte, a’ nép pedig vastagodott a’ hitben: hogy ö szabad székely, ’s neki az isten sem parancsol. így lett aztán ez, hogy a’ pártokra oszlott tisztség, az ál­tala pártokra oszlatott nép előtt minden tekintélyét elvesztette. A’ legnagyobb bűnösök, gonosztevők, nyilvános rablók, szaba­don kószáltak; a’ falrakbani nép ezeket látva, nem sokat irtózott a’ büntételtöl. Illyen hangulatban találta az 1848-ik agyagfalvi népgyü­­lésre hivő rendelet székünket. A’ nép megjelent ’s táborba szál­lott, és táborozott, hanem engedjen meg jó olvasóm, hogy ves­sek sötét fátyolt ezen táborozásra; szívesen másra bizom a’ szomorú szerencsét, azen táborozást az utókornak megírni. Kezdem azért, és folytatom czikkem fonalát a’ marosvásár­­helyi akasztéfánál. Kit az ur isten tökéletes lelki és testi vak­sággal vert meg, csak az nem látta az árulást, mellynek követ­keztében Vásárhely alól, a’ már említettem helyről, Gedeon a’ székely tábort elágyuzta. Ezen gyalázatos árulás és futás után a’ császári bocskoros seregek székünket elborították, zsaroltak, öltek, égettek, különö­sen az úri lakokat dúlták és pusztították a’ közszékelységet nem bántották, „csak az urakat keressük, titeket nem bántunk“ ezt mondották a’ népnek. ’S mi lett ebből? Az, hogy a’ rég gyűlölt főbb r endet az általa megcsalatott alsóbb rend, kezet fogva az oláhokkal üldözni kezdette, sok falvakban magok vezették az oláhokat,az urak vagyonára; igy szólván a’ székelyek is: ,hogy az urak oka mindennek.“ Intelligens embernek élete sem vala bátorságban, úgyhogy az agyagfalvi gyűlésre menő székelysé­­get a’ ki látta ’s látta azután ismét, midőn saját felei ellen for­dult., bámulat fogta el szivét, ha nem tudta volna, hogy milly változó a’ prava jubentiuin civiuin ardor. Székünk állása szoino­­ritó volt az 1848-dik év enyésztével. Azonban még nem merült volt el az említett év a’ múlandóság örvényében, ’s már is a’ néyjellem nagy fordulatot vett; átlátta, hogy a’ császár bocsko­­rosai, kedvelt románjai, egyiránt zsarolják öt is, ’s ennélfogva Mizohajtás lengte át egész székünket: megszabadulni »’gonosz­tól, azaz a’ Savoyer-dragonyos zsarnokságától. Nincs szomoritóbb látvány, mint egy magára hagyatott nép állása, de a’ bús színezetet, melly a’ nép jellemét átfutja, elmos­sa azon jelenet, melly szerint a’ vezértelen nép önként, a’ benne székelő nemes hajlamnál fogva, az igaz irányra hajlik, ’s ekkor tűnik fel az ál „népbarátok“ néphösök czudarsága is, kik a’ ne­mes anyagot csak saját önző hasznokra gyártották föl. Illyen volt Udvarhelyszék állása az 1849-dik év elején. A’ magára ha­gyatott nép kész lett egyszerre életét ’s vagyonát a’ haza oltá­rára vinni, ’s ha ittott vonakodás látszott is, az a’ Heydte *) bérzsoldos bujtogatásának volt eredménye. ’S bár Heydte min­denfelől csöditette az oláhokat lefojtani, a’ szellemet, — de az, mint a’ dús forrás, ha itt bedugták, túl kiütött, terjedett minden irányban a’ legjobb eredménynyel. Az ifjúság, mintha egy varázskéz bűvölte volna el egy­szerre, kész lett a’ fegyvert megragadni; a’ falvak nem vona­kodtak őket elbocsátani; igy lett, hogy mostani kormánybizto­sunk még meg sem érkezett volt, már az előtt, Forró alezre­des ’s egyszersmind mvásárhelyi térparancsnok felszólítására, több falvak ifjai M. Vásárhelyre sereglettek, a’ haza védelmére fegyvert fogandók. De egykissé részletesebben adom elő szé­künk áldozatkészségét: A’ múlt 1848-dik évben kiállított székünk 300 Kossuth­­huszárt. Folyó év febr. 20-án kezdve, martius lOig adtunk 4500, mondd : négyezer ötszáz újonczot. Martius 22-én ismét 1000, és igy mindössze 5500-at, kik mindnyájan a’ vitéz Bem altábornagy alatt hallgatják a’ prae­­lectiót. Továbbá: fegyverrel, lóval, nyeregszerszámmal, szóval mindennel felszerelve, kiállított a’ szék, 120lovagot, ’s ugyan egészen felszerelve 300 gyalogot, a’ nélkül, hogy az állada­­lomnak egy fillérébe került volna. Ágyú-anyagot Kezdi-Vásárhelyre beküldött 55 mázsát, nevezetesen a’ következendő falvak adták át harangjaikat ágyú­278 anyagnak: 1) Szentmihály egységhivö 615 fontos harangját 3) Bögöz —református 213 „* 99 3) Véczke —catholicus 386 „ 99 4) Zsákod —egységhivö 180 „ 99 5) Köröspatak ^ 99 református 222 ,, 210 „ 99 99 6) Kis Sólymos^ egységhivö református 317 „ 120 „ 99 99 7) N.-Galambfalva „ 110 „ 99 8) Rava —catholicus 215 „ 99 9) Tarcsafalva egységhivö 66 „ 99 10) Kismöd —református 39 „ 99 11) Etád, minthogy csak két harangja van, most adott az ágyúk felszerelésére 200 ezüst forintot, de ha a’ szükség na­gyobb leszen, oda adja a’ harangját is. Adott azonkívül 12 fél köböl tiszta búzát, és több vászon, és kész fejérnemüt a’ hon­védek számára. 12. Ezeken kívül kisebb harangokat adtak : Malomfalva — cath. Szent Lélek cath. és Ders egységhivö falvak. — Továbbá adakoztak többféle érez és vas anyagokat, mellyekböl addig *) Heydte báró, ilnigonyoskapitány Udvarhelyszéken maga a’ fötisztséget megtartva, tiszti kart alakított volt. Nyoiuatik az áiladalmi nyomdában. mig soraim napfényre jönek, a’ népszabadság evangéliumát vé­dő és h'rdetö ágyuk válnak, Gábor Áron polgártársunk műhe­lyében. Hasonlóan székünkben a’ puskaporgyártás, és Lövétén az ágyúgolyó-öntés is rövid idő alatt megkezdetik. A’ mondottakból, ’s ide még miket itt el nem mondhattam, világosan lehet következtetni, hogy melly nép illy áldozatra kész, ott a’ haza ügye nincs elveszve, annál, a’ haza szózata még meleg keblekre talál, — ’s ha hibás volt, vagy hibázott az agyagfalvi expeditio után, én minden hibáját, a’ volt tisztségre, ’s a’ néptanítókra rovom, mert azon két osztály demoralizálta volt a’ népet. Végül említem meg azt: hogy martius 18-án estve Ud­varhelyt kivilágítás volt, Bem József vezér, és altábornagy tiszteletére. Másnap pedig nagy lakoma adatott a’ seminarium étteremében, mellyben a’ kormánybiztos uron kezdve minden székünkben lakó tisztes polgártársunk részt vett, Rajmond es­perest kivéve*). Poharakat ürítettünk védangyakinkért: u.m.: Bem József, mint ünnepünk tárgyáért — Kossuth, honvédelmi elnök, és Csányi erdélyi kormánybiztosért ’s több másokért. — Azon kívül, Petőfinek legújabb költeményeit, nevezetesen: a’ „Csata dalát,“ Élet vagy halál“ és „Itt a’ nyilam, hová löjjem,“ úgy szintén Szász Károly „Sirjak-e vagy mérgelődjem“ költemé­nyét, kölcsönös vetélkedéssel és lelkesedéssel szavalták el: Szőcs Mihály, Feleky Miklós, és Nagy Lajos barátink. *) Ezen Rajmond Heydtenek leggazabb delalora volt, n int mondják, még a’ dioecesisebeli papjai is elcsapták. * 1 Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. «wwsaawtn'-waiWBpEawawwiiWMHWWBWWWMaiBMWMWwaMWiiggpp HIRDETÉSEK. 2842, p. ti. Ár verési hirdetés. 1—3 A’ ménesi áiladalmi tiszttartóság részéről felsőbb jóváha­gyás következtében közhírré tétetik, hogy a’ kezelése alá tar­tozó alább megnevezendő kisebb királyi haszonvételek és ma­jorsági földek f. év november i-sö napjától kezdve három egy­másután következő évekre f. évi május 24-én él az azt követő napokon Paulison a’ tisztartósági irodában árverésre fognak bo­csáttatni. Az árverés tárgyai: 1. Ital mérési jog. a) Ó és Uj Paulis, Radna, Kiadóra, Kovasincz, Kuvin, Mé­nes, Csuver, Mondorlok, Glogovácz helységekben, ’» zimánd­­fakerti dohány telepitvónyben. b) Milovai telepitvónyben. c) Trojani, d) Puszta panathi pusztákon, és e) Mikalakai helységben létező kocsmák. 2. Husvágási jog. a) Mikalaka, b) Szabadhely, Csucsér, Mondorlok helységekben levő mészárszékek. 3. Halászati jog. a) Csucsér, Mondorlok, Glogovácz ’s Mikalaka. b) Paulis, c) Szabadhely helységekben levő vizekbeni halászatok. 4. Kőtörési jog. a) Kuvin és b) Ménes helységekbeni kőtörések. 5. Majorsági földek. I. osztály 1021 766/1100 II. 77 1002 748/.... II. 77 1005 364/.... IV. 77 1415 205/.... V. 77 999 250/.... VI. 77 519407/ VII. 77 1117 977/.... VIII. 77 193 230/.... IX. 77 298hold gyep és 150 640/.... hold szántóföld a’ zimandi pusztán. 18 902/.... hold szántóföld az almaszeghi pusztán, és 51 59/.... hold lapályos kivágási földek — és a’ templom ’s papiak helyül fentartott üres háztelkek a’ fakerti dohány ker­tészségekben. A’ kvaszinczi egy, kuvini két ’s glogováczi egy uradalmi állományok. A’ csicséri erdő YI. osztályának 3-ik alosztályában ta­láltató 4 866/1600; — a’ VII. osztály 8-ik alosztályában ta­láltató 8 75/1600; — a’ III. osztály 1-sö alosztályában talál­tató ; mint szinte a’ glogováczi erdő „po s t w i e • e n“ név alatt levő 32 1578/.... hold erdei tisztások. Végre La-Ull nevű, solymosi ’s Hattyincz ó* Mihok név alatt levő kőbányák. Felszólittatnak tehát az árverezni akarók, hogy a’ fenki­­tett helyen és időben az árverésen a’ szükségelt bánatpénzzel együtt jelenjenek meg. Fölhívás. Rásthy Miklós nagykállói, Thaisz Gyula aradi, Ernyey Károly kolozsvári vésztörvényszéki jegyző urak fölkéretnek, hogy miután kineveztettek, erröli okleveleik ’s e’ részben az illető törvényszékekhez intézett kormányrendeletek átvételére jelenjenek meg az orsz. honv. bizottm. kiadó hivatalánál, any­­nyival is inkább, mivel már a’ Közlöny útján állomásaik mielőbbi elfoglalására utasítva voltak. Debreczen april 6. 1849. Kuthy István, k. ein. kiadó. Eladó lovak. 1—2 Három seregély szürke, 4, 5 és 7 évesek uj szerszámmal és egy könnyű nyári szekérrel együtt. A’ venni szándékozók jelentsék magukat nagyváraduteza 2205. szám alatt, Fáy­­házban. 1-3 Friss liptói túré, úgy szinte bel- és külföldi szivarok, egyébb áru czikkekkel kaphatók. Király Mihály, debreczeni füszerkereskedésében.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék