Közlöny, 1849. április (68-92. szám)

1849-04-12 / 77. szám

A* Pesten lefegyverzett oláh határörök közül több szökevények vonultak keresztül megyénkén, ezek közül 25 épen az oláhok segélyével befogatott, kik hasonlólag az erősítési munkálatok körül lesznek alkalmazandók, további rendelésig. Martius 15. és 19-kén templomi szertartás közben buzgó imát emeltünk a’ mindenek urához, a’ haza jobb létéért ’s Bemünk életéért. — Isten halgassa meg. Erdélyből. (A’muszkák.) Naponta jobban meggyő­ződöm, miként végzet akarja, hogy ügyünkre a* legrémesebb fordulatok is jótékony hatással legyenek. Többek közt én a’ muszka interventiót isten áldásának te­kintem. Mint a’ gyermeket az éj rémeivel, úgy ijesztgetének min­ket az éjszaki óriás erejével, ’s íme mi megmérkőztünk vele, ’s a’ kis Dávid gyöze a’ goliaton. Febr. 4-én Szebenbe 3500 gyalog ’s 1200 lovas kozák, mart. 11. 12-dik éjjelén újra mintegy 350 gránátos ’s 150 ko­zák vonula be, mig Brassóban ötezer gyalog szállásozott. Bras­sóban tábornok Engelhard, Szebenben a’ czárnak egyik szárny­segéde vitte a’ vezérLtet. Ágyujok a’ sereg számához illő arányban állának. ’S ma már földünkön csak gyalázatos emlé­kük áll. Mint ellenség lépett e’ sereg határinkra, ’s mint félbarát távozott. Egypár hó még, ’s a’ muszka birodalom bennük re­­voltánsokat kapott volna. Jöttek volt a’ legiszonyúbb ellenszenvvel, mint kikkel a’ krajovai újság azt hitette volt el, hogy pogányok lévén, mi az oláhokat keresztjeikért, szüzmáriájokért üldözzük. ’S mikor meggyőződtek keresztyénségünkröl, mikor látták, hogy templo­munkban Szeben a’ szent képek alatt nekik zabot, szénát osz­togat, mint raktárból: megbotránkoztak, ’s kitnondák , mikóp lehetlen, hogy isten elleneinket segítse. Jöttek volt mint zsoldosai a’ felbujtogatott szász és oláh­nak, kiknek a’ szászok többek közt naponkint kétkét font húst ígérőnek. De midőn 7 kapott napjára 3 fontot, ’s más ígéretük­ben is csalatkoztak: a’ szászoktól hajlamaikat elvonták, ’s az oláhok iránti rokonszenvök is kisebbedett. ’S mikor történnék, hogy Kossuth-huszárt fognának, ’s az ellenfél népe bántani akarná: dzsidájával a’ bántót mellbe ütötte, ’s mikor közülünk valaki foglyokúl esett, csak fegyverét, de pénzét nem vették el. ügy állt előttünk e’ napokig a’ muszka mint rém, mint bar­­bar szolganóp, ’s most úgy áll mint jámbor, barátságos, földmi­­velésre termett tömeg; de a’ melly katonaságra semmi ado­mánynyal nem bir. ügy állt a’ nép előtt mint rablócsorda a’ pusztákról: ’s most miután tánczát látták, ’s mig böjtjük el nem jött, folytonos daljukat haliák, úgy áll, mint egy szolganép, melly szabadság­ért sohajtoz. Óriási színekben festi a’ katonaságot nekünk, hogy rémít­sen a’ reactio; ’s gyáváknak, semmiknek nekik minket, hogy kedvűk legyen ránk rontani. De megcsalatásukat kijelenték. ’S megcsalattatásunkat ’s illetőleg fölébredésünket ezennel Austri­­ának tudtára adjuk. Erdély népét a’ muszka katonasággal többé rémíteni nem lehet. Mint embert szánja, mint katonát megveti. Mintegy útonálló sphinx tátongott a’ szabadság ösvényén az éjszaki medve eddig nekünk : most nevetjük öt, mert átlá­­tók, mikép ereje csak sokaságban ’s a’ szolgagépiességben áll. Pedig ütött az óra, mellyen túl nem a’ szám, hanem a’ lelkese­dés vív gyözedelmet. Mint rabszolga jött e’ nép, görnyedve a’ botozás vaspál­­czája alatt: ’s mint gondolkodó fő ment el, mellyet miként egy tisztjük mondá: a’ mennyi bot a’ világon van, sem vezetheti vissza régi fegyelmébe. Hallotta e’ nép, hogy botozás nélkül katonaság létez; holott nálok az alorvost, részegségért Szeben­ben 30-ig, egy közembert, mert altisztjét ledurrákolta, bolon­dozta, 300 vesszőig verettek; hallotta, mikép fizetjük mi embe­reinket, mikor ők három hóra 1 rubelt, ’s igy napjára 2, 23/30 v. krajezárt kapnak; látták szagos magokra tekintve, hogy Eu­rópában őket legolcsóbban, ’s igy legroszabbul öltöztetik; haliák, hogy itt a’ capitulatio nem 25 év, miként nálok: hallották ugy­­szólva magát a’ szabadság, testvérség geniusát szólani, ’s kö­zülünk annyi fájdalommal mentek el, hogy van egyén, ki elbújt, ’s most elöbúván sorainkban a’ féljobb ’s félbalt legvidámabb kedélylyel csinálja: Mint óriás jött, ’s mint púja távozott szemünkben e’ nép. mint egy hószobor emelkedett elünkbe a’ tél fagyában, ’s a’ természet és szabadság napsugára melegedtével nagyságát előttünk elvesztette. Kivonult, vivén magával a’szabadságvágy miasmáját, mely­­lyet koránsem véljünk, hogy keblűkbe mi adánk. Fájdalommal beszéltek ők a’ litvániai vernikora profetiájáról, miszerint eljö az idő, mikor a’ lengyelek, mint a’ mezőnek füvei fognak elö­­bujni szabadságukért akkor, mikor a’ más nemzetek is mint az árvíz a’ hegyekről fognak az eltiport lengyel földre seregleni. Elmondák, hogy ők hisznek ezen próféciában, ’s mikép a’ nép az időt eljöttnek gondolja, mert mindenki meg van arról győ­ződve, hogy az idén beteljesedik, ’s ők minden csatában csak veszthetnek. A’ melly nép illy gondolatok költészetétől lelkesül, azzal az áltatok gyűlölt czár győzni nem fog. Mintegy kőfal állotta a’ nép a’ csaták első tüzeit, de ha megbomlott, mint lelkiismere­tétől üldözött futott elbödülve, mig fegyverünket szeme elöl el­vesztő. y _ .. V E’ nép az idén csak veszteni fog. Ott állanak most a* Pruth partlapályain, Lova ha ki nem vertük volna is, felsőbb rendelet következtében egy pár nap múlva, (I4-e táján) vonultak volna. Ott állanak most szemben a’ csatára kész török százezer embereivel alig 40—50,000-en. ’S ha hozzánk érkezett magán tudósítások nem csalnak, a’ csata kitörő félben van; ’s ha határszéli hegyeink viszhangja nem csal: úgy tegnap b’ Duna feló ágyudörgések bömbölének. Azt hittük, hogy az interventio csak Europa nyugotát fog­ja mellettünk talpra tenni: imé a’ török teszi utánunk a’ máso­dik csapást az északi colossusra. Azt hittük, hogy szabadság harczunk csak nyugotról várhat szövetséget: imé a’ miveit tö­rök futár, kit testi szemeinkkel lálánk rongy oláh mezében meg­hozta, mikép ők oláhhonhan az osztrák katonaság 2 millió pénztá­rát lefoglalák, ’s hogy ők a’ menekülteket, ha le nem fegyver­zik is, de földükön el nem tűrik, ’s ha kell, egy roppant erőt ígért segítségünkre. Talpra hát minden magyar! Europa szeme rajtad függ. El­jött a’ század, hol ismét régi szereped színpada áll nyitva szá­modra. Etele ősapád szerze Európában a’ népek vándorlását másfél századig tartó hullámzással: neked jut most a’ szerencse a’ szabadságvágy és harcz vándorlását kivívni. Etele Európát anyagilag önté újba: szabadságzászlóink az európai institutiók geographiája földabroszának fog új alakot kölcsönzeni. Rajta magyar, megnyílt a’ világ dicsöségtemploma számodra, lábad küszöbén áll, rajtad áll bele lépni. KöváriLászIó. 281 Föl vagyunk szólítva következő ellennyilat­kozatot közrebocsátani. A’ Közlönynek f. é. 58-ik száma alatt a’ 205. lapon kö­vetkezőket olvashatni. Beöthy Ödön: „Hitelesen jelenthetem a’ f. háznak, miként a’ rendelet tisztán tett említést, a’ rendes és pótló tagok­ról, úgy a’ katonai mint polgári személyek részéről. Egyébiránt Nagyváradon történt, hogy a’ kapitány vetélkedett a’ felett, hogy ő neki az ítélő bíróságnál elnöknek kell lenni, és kijelen­tette, hogy ő az elnök mellett fog ülni, mind a’ mellett hogy ki volt jelelve, kik az ülnökök a’ katonaság részéről; minek folytán annyira ment az ellenkedés, hogy a’ bíróságnak szót kellett osztani és nem lehetett ítélni.“ A’ nagyváradi vegyes rögtönitélő törvényszék tagjai ezen nyilatkozat folytán kötelessógöknek tartják a’ hivatalos Közlöny szerkesztőségét ellennyilatkozatuk felvételére megkérni: mert ezzel tartoznak önmaguknak, de különösen azon századosok er­kölcsi állásának, kikkel együtt működni bárha rövid ideig is al­kalmuk volt. A’ törvényszék tagjai ismerik a’ szóló főispánt, és öntapasztalatukból tudják, hogy az ismeretség nőttóvel a’ haza­­fiuí érdemek, és kebel tisztaság teremtette tiszteletnek is neve­­kedni kell irányába, ’s e’ hit ’s e’ meggyőződés fogja minden betűjében vezetni a’ törvényszék jelen nyilatkozatát iró tollat. A’ dolog, melly elferdítve adatott elő a’ főispánnak, igy történt: Mart. 16., a’ midőn 9 órakor a’ Nagy Károly ügye volt tárgyalandó, reggeli 8 órára az elnök elöleges tanácskozmány végett hívta össze a’ törvényszéket. Melly elöleges tanácskoz­­mányban Ujpécsi százados lemondása jelentetett bé, és a’ men­nyibe a’ törvényszék nyilvánosan lenne tartandó, a’ terem ren­dezése hozatott szóba, e’ közben közvádló Pajor István oda nyilatkozott, hogy talán jó lenne magunk közt megállapítani azt is, hogy kinek hol lészen állandó helye, ezt pedig azért kíván­ta, hogy a’ helykinálgatásokkal se czeremoniázni, se egyik vagy másik hely elfoglalását senkinek rósz néven venni ne lehessen. ,,A’ katonaságnál“ úgymond,“ a’ hadbíró az elnök, balján szo­kott helyet foglalni“. ’S úgy tovább elsorolta a’ katonai törvény­széken divatozó ülési rendet, erre azonban megjegyeztetvén, hogy itt a’ törvényszék egészen nyilvános, ’s igy a’ vád és vé­delem is élő szóval lévén előadandó, a’ közvádlónak és védőnek a’ terem rendezésére megbízott törvényszéki tag két olly hely­ről gondoskodott, mellyröl a’ bíróság is, ’s az eljárást figyelem­mel kísérő hallgatóság is minden kiejtett szavukat tisztán ért­hesse. Közvádló Pajor István erre nemcsak megnyugvását, sőt helyeslő beleegyezését nyilvánította. Ennyiből állott, és nem többől az ülés rendéről való értekezés; a’ megállapodás pedig az lön, hogy üljenek a’ katonák baljára, a’ polgáriak jobbjára az elnöknek, kinek hol tetszik; természetesen jegyzőkönyvbe ez sem vétetett. Ezután a’ nyilvános ülés rögtön megkezdetvén, Nagy Károly ügye tárgyaltatott, ’s be is fejeztetett. Ezóta a’ törvényszéknek több egyének lemondása miatt ülése nem volt, ’s igy bár ki lett légyen az, ki a’ t. főispán úrnak hamisan re­ferált, úgy hisszük, méltóvá tette magát arra, hogy ezen nyi­latkozatunk által főispán úr előtt ismertessük. Abban sem mondott igazat a’ bemondó, hogy a’ törvény­szék kanapé kérdés miatt eloszlott, mert ez soha sem történt; abban sem, hogy Nagy Károly azért nem ítéltetett el, mintha a’ h) pont szolgált volna akadályéi; mert a’ q) pont szerint a’ h) pont teljesítése sokszor szükségtelenné válik, hanem azért, mert a’ c) pont szerint az ellenállhatlan kénszerités közbejöttének valótlansága a’ közvádló által be nem bizonyittathatott; és még abban sem igazán jelentett, hogy a’ Fábri ügye tárgyaltatott volna, mert a’ katonai egyének sűrű lemondása miatt ezt még megkezdeni sem lehetett. Jelen nyilatkozattal tartozott a’ törvényszék az igazság­nak, ’s azon pietásnak, mellyel Beöthy Ödön hazafiul érdemei iránt viseltetik, mert mindnyájan úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ t. főispán a’ bal órtetósités következtében nem személyt, hanem éretlen hiúságot kívánt sújtani, ’s csak a’ hazafiul öröm­nek nyújtunk útat, midőn bizonyságot teszünk arról, hogy sérti a velünk működő hadbíró, som a’ hozzánk kinevezett százado­sok keblében ez nem fészkelt. Állítjuk és hiszszük, hogy senki örömestebbe’ nyilatkozatunkat nem olvasandja, mint Beöthy Ödön, mert ismerjük jellemét, mert tudjuk, hogy az érdem­telenül sújtott állása tisztaságának bebizonyítása nemes keblének legtisztább örömöt nyújtani!, ’s midőn a’ törvényszék arról ke­zeskedik, hogy nyilatkozatát örömmel veendi, Beöthy Ödön az­zal hizeleg magának, hogy az érdeklett százados vagy százado­sok irántai tiszteletét öregbitette. így érzünk mi Beöthy Ödön irányában még akkor is, mi­dőn a’ tobákolás ’s napi dijakkal méltatlanéi gúnyol bennünket, ’s bár e’ tubákos élezre volna egy pár szerény szavunk, mégis öntudatunk ’s fentebb kifejtett tiszteletünk érzetében a’ felelet­tel jelenleg adósai maradunk. A’ n.-váradi politicai vegyes törvényszék nevében Ambrus János, elnök Föl vagyunk szólítva következő sorok közlésére: Fő hadi páráncs Naszód mart. 26. A’ midőn egy felől nem lehet nem boszankodni, ollyszerü események föltüntóre, mint a’ tegnapi tűzvész, melly nem más, mint rendetlenség és hanyagság kifolyása, úgy másfelől az ö­­römet, és illetőktől a’ méltánylást sem tagadhatja meg az em­ber, azon szorgalmatos, ügyes eljárásért, mellyet a’ tűz tovább harapodásának megakadályozásával tegnap estve másod ízben tanúsítottak a’ szathmári vadászok. — Meg vagyok győződve, hogy más még nagyobb vészek alkalmával is kitűnő lélekjelen­lét, ’s elszánt tettek által érdemlendik ki a’ honfiúi czimet. Terhes fáradságuk jutalmául ma egyenkint fél font húst és egy-egy fertály bort kapnak ingyen, századosuk Sik ur nyug­­tatványára, kinek mint lelkes vezetőnek dicséretet szavazok. Damaszkin, őrnagy. Nyilatkozat. Sérült honvédeink részére két rendbeli előadás rendez­­tetvén a’ debreczeni színpadon, ez alkalommal „Don Caesar de Bazan“ és „Báró és Bankár“ czimü darabok tűzettek ki előadá­sul; ’s hogy én forró részvétem daczára is, nem oszthatom pá­lyatársaim azon szerencséjét: igénytelen áldozatommal e’ szent oltárhoz járulhatni, egyedül azon rám nézve mostoha körül­ménynek tulajdonítandó, miszerint az említett két darabban, — mellynek megválasztása tőlem legkevésbbó függött,— szokott szakmámat csak megközelítő szerep isegy sem fődül elő. Nehogy tehát bárki által is azon méltatlan váddal Bujtassam, mintha imádott hazám iránt tartozott honleányi köte­lességemről — egy perezre is — megtudtam volna felejtkezni, kötelességemnek tartottam, föl nem lépésem ez egyedüli okát, ezennel nyilvánosság elébe bocsátani. Kelt Debreczenben april 12-én 1849. Bulyovszki Lina, a’ nemz. színház tagja. KÜLFÖLD. OLASZORSZÁG. Az osztrák lapok — ’s jelenleg fájdalom nincsen alkal­munk külföldi lapokba pillanthatni, hogy ellenőrizhessük és de­valválhassuk ama győzelmi hirkürtölóseket, mellyek e’ bérlett hirenczek által terjesztetnek — telvék Radeczky tábornagynak Károly Albert seregén vett győzelmekkel. Legyen szabad az adatokat kissé összevetnünk. Parisban Odilo n-B a r r o t ministerelnök a’ nemzeti gyű­lésben következő két telegraphi sürgönyt olvasott fel: I. A’ franczia követ a’ külügyministerhez. Turin martius 25-én. A’ hadsereg Biella és Borze-Manero bérczei közé vet­tetett vissza. Az osztrákok Novarát, Bercellit és Trinothnegszál­­lották. Bizonyosnak látszik, hogy a’ király leköszönt és Helve­­tiában keresett menedéket. A’ kormány Abercrombie urat és engemet megkért, hogy Turin fedezése végett fegyverszünetet eszközöljünk Mi a’kormány rendelkezése alá ajánlottuk magunkat, ’s elutazandunk, ha úgy kivánandja. Turin csendes; mindenki készséggel járul a’ rend fentartásához. Szíveskedjék ön ezt Normanby lorddal is közölni.“ — 2. A’franczia consul a’ külügyministerhez. Nizza martius 27-én. Károly Albert, miután a’ savói herczeg javára leköszönt, Francziaország felé vevón útját, ma délelőtt 11 órakor itt keresztül utazott. A’ pi­­emonti hadsereg Novaránál megveretett, de becsülete mentve van.“ Annyit tehát tudnánk, hogy a’ piemonti hadsereg csatát vesztett, hogy Károly Albert leköszönt fia javára, hogy Austria seregei e’ pillanatban piemonti földön vannak, ’s hogy fegyver­­szünet iránt tétettek lépések. A’ bécsi lapok szerint Austria oily föltétel alatt ajánlott, fegyverszünetet, hogy a’ sardiniai hajóhad átadasssék Austriá­­nak hadiköltségek fejében fizettessék 40 millió scudi, a’ hadsereg létszáma pedig szállitassék alább. Austria ellenben magára vál­lalja Savoy-Carignan herczeg számára a’ trón biztosítását. Ennyit és nem többet, bírtunk a’ tömérdek egymással el­lenkező hírek halmazából mint való vagy valószínű tényeket ki­böngészni. Itt azonban első tekintetre mindjárt szembeszökő körülmények ötlenek föl. 1. Miért kellett Károly Albertnek azon napon, midőn hadserege az osztrákok által megveretett, meg­szöknie ’s idegen földön keresnie menedéket? 2. Miért nincsen ! a’ turini kamráknak a’ fegyverszünet föltételeiről tudomása ? 3. I Igi oka van Aus triónak a’ saráiniii tróntSavoy-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék