Közlöny, 1849. május (93-119. szám)
1849-05-19 / 109. szám
korcsmáltatást érdeklő kérvényeik a’ kérvényi bizottmányhoz utasíttattak. Demeter Józsefet a’ház lemondott képviselőnek több ízben kijelentvén elmaradását, újólag okadatolta, ’s magát igazoltatni kérte. Kérvénye az igazoló választmánynak adatott ki. Dobay Hugo sárosi képviselő lemondottnak tekintetvén, igazoló folyamodása elmellőztelett. Angyal Pál azon képviselőkre nézve, kiknek önigazgatásukra 15 nap adatott, de ezen határidő már régen eltelt, a nélkül, hogy önigazolási javaikat igénybe vették volna, indítványozd, mikint lemondott képviselőkul jelentessenek ki. Ezen irunvány elfogadtatván, az illy képviselők névjegyzéke elő fog terjesztetni. — Számos községek és törvényhatóságok hódolatai a’ függetlenség irányában, tudomásul vétettek. Halász Bódi a’ ház szabályainak módosítására irányzott javaslatait kinyomatni, ’s tárgyalásukat, minden más törvényjavaslat előtt, napirendre kifüzetni kívánta. A’ javaslatok kinyomatása elrendeltetvén, tárgyaltatásuk előtt, elébb a’ pénzügyminister javaslata az adórendszerre nézve kerülend szőnyegre, melly az osztályokhoz utasíttatott. — Komlóssy az ápril 14-ki és május 14-diki nevezetes napokat Kis Bálint acad. festész remek esete által kívánta örökíttetni, melly történeti képek a’ museumban tétetnének le. Ezen indítvány helyett köztetszést nyerének elnök urnak szavai, miszerint ezen dicső napokat lefesteni szükségtelen, miután emlékök minden magyar szivében örökre fog élni. Az igazoló választmány jelentése tárgyaltatván, Kemény Domokos igazoltatott; Szentiványi György ellen támadt honárulási vádak megvizsgálására a’ ház kebeléből biztos küldeték ki, igazolása a’ vizsgálat eredményétől függesztetvén fel; Erős Elek Csíkszeredái, és Gábor Imre bereczki uj képviselők pedig igazoltattak. Ezekre nézve a’ választmány azt vélemányezé, hogy miután el választatásuk nem az 1848-ki pozsonyi törvények értelmében történt, a’ választás érvénytelennek mondassák. A’ többség azonban azon alaptól indulván ki, hogy a’ magyarországi választási törvények a’ királyhágóntúli kerületeket ez ideig nem kötelezik, miért a’ választásokat igazolta. Nehogy azonban az egyesült két testvérhonban különböző választási módok továbbá is létezzenek. Abonyi István ez érdemben indítványt ten, mellynek formulázásával ő maga bízatott meg. 407 BELFÖLD. Pest május 14-én. Fővárosunk ékes teréit, miken az előbbi napok éjein a’ lakosok kivonulása miatt ismeretlen néma csend honolt, tegnap este hirtelen a’ rémület ’s rombolás szellemei népesitek meg. Vasárnap volt, ’s a’ nép csoportosan tódult be az ostromkészületek szemlélésére. Tudtuk, hogy találkozik áruló, ki a’ munkálatokat az ellenségnek besúgja, ’s e’ végre rendelet is bocsáttatott ki a’ Dunáni átkelés őrzésére. Azonban ki bírná mindazonnal elháritni az ármány ezerféle fajait, miket a’ gonoszság czéljai kivitelére használ, ’s mikről a’ jó lelkűnek még fogalma sincsen. Ez a’ kém és alávalóság kenyérkeresetéhez tartozik. Mellyet előbbi levelemben emlitek, az eset következő: feladva volt két ember mint ismeretes schwarczgelb ’s hogy a’ fiú mellre tűzött papír írással, dunaparti ablakáról adja az ellenségnek tudtára készületeinket, miket azok távcsövök által olvasnak. A’ feladás, vizsgálat szerint, alaptalannak bizonyult be. De szigorú intézkedés történt, miszerint a’ Dunán csak a’ kormánybiztos, rendőrség, térparancsnok vagy illető hadfönököktöl nyert átmeneti levél mellett, ’s csak igen sürgetös ügyben lehessen járni. Közmeggyőződés egyébiránt, hogy a’ tegnapi ellenséges ágyúzás elárulás következtében keletkezett. Ostromkészületeinket akarták a’ budavári vérebek akadályoztatni. Tegnapelőtt este az ágyúzást egy jó negyedórás puskaropogás előzte meg, mit némellyek szerint az ellenséges soroknak a’ pallisádokbóli kirohanása, mások szerint a’ mieink részéről történt szinleges megtámadás idézett elő. Ez alkalommal többi közt a’ budai postaigazgató hivatal lett a’ lángok martalékává. Annyira ment az ellenség galádsága, hogy bomba, gránát, röppentyűn kívül még égő szurokkoszorokat is hajigált. Tegnap még agyarkodóbb dühhel okádá pusztító mérgét Pest fölé. A’ városban mulatott lakosok azonnal kivonultak a’ legszélsőbb pontokra, ’s innen szemlélők az irtozatos katastrophal. Mintegy nyolczadfél órakor emelkedtek az első tűz lángjai, ’s nyolcz után már három helyen égett. Leszált az esti homály, s midőn a’ dulongó tűznyelvek egy egész hosszú lánczolatot képezének, ’s helyenkint sűrű fekete füstgomlyok emelkedőnek, mind annyi hírnökei újabb égésnek, fájdalom és boszuérzet szállá meg kebleinket. A’ fájdalom ideiglenes ’s csak anyagi javak enyészetéből ered, miket kettőzött, szabad mozgású szorgalommal csak hamar ismét visszanyerhetünk; de a’ boszu ohe’ boszu feledhetetlen! Nem találkozott ember, ki e’ gyújtogató, romboló szörnyeket, ’s velők együtt azokat, kik őket nyakunkra küldték, az elcsapott uralkodó házat nem átkozta volna. Hallottunk borzasztó kifakadásokat ez istentől elhagyott és mára’ pokollal szövetkezett család ellen, ’s annál inkább örült szivünk, minél borzasztóbbat hallottunk. Legalább biztosan reméljük hogy e’ nép soha, semmiféle erőszak által nem görbezteti többé magát az élet ’s vagyonfaló kétfejű sas nyomasztó járma alá. Budapestnek a’ légmagasan nyaldosó lángjai, koronája lesznek a’ Habsburgok elleni gyülölségnek, ’s ellenszenvök illy üdvtelen kormányrendszer iránt. Ma reggel sürü csoportokban özönlött a’ nép a’ pusztulás helyei felé. Valóban a’ dühösség és gonoszság legmagasabb fokbani lángolása kívántatik arra, hogy védetlen, ’s tehetetlen anyagot valaki illyetén barbár módon megrohanjon ’s pusztítson. 20—30 bombát, gránátot is bocsátottak egy helyre, nyilván azon szándékkal, hogy senki ne védhesse az égő épületet. Ennek következtében több nagy házban az első emelet is beégett, például a’ dunafürdőnél, ’s Vodianerházban a’ felső dunaparton, de Battyáni Kázmér külügyminister pompás bútorai mind elhamvadtak. A’ Lipótegyháznak csak puszta, meztelen falai állanak, az oltár, a’ képek, szobrok mind oda vannak, még nyomuk sem látható. Két zöldre festett kőszobor fekszik a’ romokban, egyik még egész, a’ másik széttöredezve. Egy éltes együgyű nő, könnyes szemekkel az égre fohászkodott mondván: „de már az Isten is látni fogja e’ gonoszságot ’s nem hagyja büntetés nélkül.“ Jól van, ti a’ vallást is magatok ellen lázitottátok, átkozott népirtók, ’s vérszomjazó bérszolgái a’ zsarnoknak, annál kétségtelenebb, annál gyorsabb lépésekkel siettek végromlástok felé. Hatalmatok ’s dicsvágyatok eszközévé alacsonyitottátok azt ti koronás tyrannok, s midőn önkényetek úgy kívánja, elnyűtt kertyü gyanánt ismét eldobjátok magatoktól. A’ leégett házak száma, eddigi tudomás szerint, 31-re rng ; a’ megrongáltaké még nagyobb. Ezek közt Szembetűnőbb kárt szenvedett a’ cassino épület, mellynek homlokoszlopai öszszevissza lödöiték, ’s egyik épen kellő derekán csak mintegy két a asznyi átmérőjű mradékfalon áll; az’ón a’ bálványutczai Blandorn-féle ház, mellynek pompás lépcsőzetét a’ harmadik emelettől egész a’ földsinig összerombol'ák a’ golyók. Legszomorúbb képet nyújt a’ felső Dunasor, hol a’ szép hat palota közül csak három maradt menten a’ lángok pusztításától: Wodianer, Emerling-ház ’s a’ civisfürdő leégett. ’S mind a’ mellett, hogy országunk ékessége Pest annyita szenved, a’ lakosok nem ingadoznak a’ türelemben, sőt inkább mind jobban lelkesülnek, készek feláldozni minden vagyonukat, csak szabadságukat nem. A’ kormánybiztos vigasztaló szavakat intéz hozzájok, ’s biztatja kárpótlással az állodalom részéről. Érdekes látni lakbérlőket ’s nem egy háziurat, kiknek most minden vagyonuk az a’ mi rajtok van, ’s kik bottal kezökben sétálnak a’ külvárosok homokos végein, előtükröztetve a’ bölcset, ki mondá: „Mindenemet magammal hordom.“ Felvilágosultak ők is a’ dynastia gaztettei által. A’ tűzoltás elősegítésére, miután a’ polgárság, többnyire családapa, a’ golyózápor közt nem képes megállani, a’ kormánybiztos Görgei tábornoktól négy századot kért, — a’ két zászlóalj, melly itt szolgálatot tesz, nem lévén elegendő. Váczról és Promontorról is meg vannak rendelve minden tűzoltó szerek, ’s ahhoz értő emberek. Tegnapelőtt a’ lagerispotály mellett épített hidunk elrontására az ellenség kővel rakott két hajót akart leereszteni; de a’ mieink ezt észrevevén, két ágyút szegeztek a’ partra, ’s ekép megakadályozták a’ gonosz tervet. Épen ma érkezett vissza fölszerelési kormánybiztos Lukács Sándor, ki a’ kormányzó elnök által, mint teljhatalmú biztos küldetett ki Győr városába ’s megyébe. A’ közrendet ’s alkotmányt vissza ’s behozta, uj tisztviselőségeket állított, Rónai Jáczintot a’ buzgó népbarátot és szabadság hírnököt, kit a’ benezek fogva tartottak, kiszabadította ’stb. A’ nép és lakosság szeleme nagyon jó; a’ megye 150, a’ város 100 ujonczot kiállít ’s tökéletesen fölszerel a’ reá eső illetőségen felül. Schweidel tábornok, az ujan kinevezett budapesti főhadi parancsnok megérkezett, ’s buzgalomteljesen működik. Táborunkban csend uralkodik — csend, melly üdvtelen esz a’ budavári vérebekre nézve, ’s bizonyos halált hirdet nektek. B. Á. Komárom, május 12-én. Megyénk az ellenségtől kitisztittatván, Puki Miklós kormánybiztos úr mai napra bizottmányi ülést hirdetett, előbbi napokban pedig kinyomatta az általa kinevezett bizottmányi tagok névsorát, ’s a’ megye járásaiban körutakat tett; az ülést megnyitván előadá, miképp e’ megyében ismeretlen lévén, a’nyomtatásban foglalt bizottmányi tagokhoz még néhány ajánlottakat kíván csatolni, ’s ekkép körülbelöl 30 egyénnel szaporitá a’ bizottmányt mintegy 90 számig. Ezután kinyilatkozta, hogy a’ kormányzó elnök rendeletéből tisztujitást fog tartani, és megkezdő a’kijelölést. Az első alispányságnál Madarassi Mór, és Domonkos Mihály közt megoszolván a’ felkiáltási szavazat, kormánybiztos úr küldöttséget nevezett ki a’ szavazatok összeszedésére, mivel azonban Domonkos kijelöltetésétöl elállott, MacUiassi Mór első alíspánnyá megválasztottnak elnökileg kimondatott; a’ többi tisztviselők közfelkiáltással választattak meg illy módon: másod alispány Domonkos Mihály; hadi fő adószedő Mitski Lajos; házi fő adószedő Ekli Pázmány Zsigmond; számvevő Jaros Ignácz; hadi főúztos Csépi Antal. Csallóközi járásban: Főbíró Csontos István; Alizg érák: Aranyosi Dénes, Ekli Csorba János és Sajtos Barnabás; Esküdtek: Csorba György, Kovács János, Nagyváthi János és Csorba József; Pénztárnok Szarka Zsigmond; Udvardi járásban: Főbíró János Károly; Alszg.birák: Bató Bálint, Petres Sándor és Horváth Ferencz; Esküdtek: Dömén Gyula, Czeller Ferencz, Buzma Lajos és Balogh Ede; Pénztárnok Held János. Gesztesi járásban: Főbíró Pálfi József; Alszg. bírák: Bodai Dénes főbírói czimmel: Kálmán, Rudolf és Konkoli Lajos; Esküdtek: Vörösmarti János, Szemerei Sándor , Paksi József és Nagy Antal; Pénztárnok Szabó Antal. Tatai járásban: Főbiró Konkoli Dénes; Alszg. birák: Miskei Géza, Karika Zsigmond és Csere József; Esküdtek: Bárki Endre, Győrfi Ferencz Takácsi Ferencz és Somogyi Ferencz; Pénztárnok Szitter Mihály. Főügyész Illyés József. I-sö alügy: Csorba János főügyészi czimmel. 2-od alügyész Nagy Sándor. Elnökileg kineveztettek: főjegyzővé Bossányi Rezső; 1-fő aljegyző Nedeczki Sándor főjegyzői czimmel; 2-od aljegyző Janicsák Szilárd; Levéltárnok Nagyváthi Vendel. Középponti biztos Nagy Dániel. Főorvosok: Klein Mihály és Csáktornyai János. Az uj tisztikar esküt tett, mellyben magát az ország függetlenségének fentartására kötelező; kormánybiztos úr a’ megyétől — Debreczenbe szándékozván — búcsút vett, a’ bizottmány pedig, e’megyének kormánybiztos úr iránti bizalmát jegyzőkönyvbe iktatta azon óhajtással, hogy útját végezve, minél előbb visszatérjen, ’s et e’ megye kormányán tovább is tisztelni szerencsés legyen. Borsod legnagyobb napja. Május 6-ka tüzetett ki, hogy meghallják Borsod fiai az igét, melly megtestesült azoknak, kikben erős volt a’ hit, miszerint az örökké igazságos isten a’ magyar nemzet küzdelmeit diadallal koronázandja meg. Május 6-kán az úr szent napján hallotta meg Borsod, hogy független és szabad a’ magyar föld, mint volt, midőn isten a’ teremtés nagy munkájának bevégeztével ezen földnek halmait és völgyeit szabad emberek hazájává szentelte. Kihirdettetett azon nyilatkozat, melly nélkül Magyarország megérdemlené azt, hogy ne ismertessék azoktól, kiknek szabadságuk védpaizsáúl hívta ki isten Magyarország fiait e’ földre. Nem zárt falak között, hanem a’ szabad ég alatt, hol csak szabadság tenyészhetik, hallották meg Borsod polgárai, hogy számüzve van azon zsarnokság, melly trónba ült, hogy bilincsbe verje a’ szabadnak született, de a’ trón fényétől megvakított népeket. És meghallván, hogy szabad és független a’ magyar föld, hogy minden, ki a’ magyar földön lakik, jogot nyert magát az európai nagy népcsalád fiaiul tekinteni, nem feledkezének meg Borsod gyermeki hálát adni istennek, ki áldást küldött a’ magyar nép munkájára, ki századon át szenvedni hagyta, hogy érdemes legyen a’ szabadság és függetlenség végnélküli élvezetére. Seregestül, — mint a’ szabadság és függetlenség szózatát hallani — tódulának, siettek Borsod megyének polgárai isten házába, hála ’s örömtől ihletve mutatni be az a’ szent áldozatot, imádkozni azoknak életéért, kiknek élete a’ magyar nép életével egybeforrva ugyanazonos. Végződvén a’ római katholikusok egyházában, a’ helvéthitvallásúak egyházába sietett a’ nép, hol Apostol állt fel hirdetni az igazságot, a’ szabadságot; hirdetni a’ magyar feltámadását. Elmondá azon igéket, mellyeket Isten szent emberei által jelentett ki az őskor gyermekeinek. És meggyőződött mindenki, hogy a’ magyar nemzet képviselői ápril 19-kén azt mondták ki, mi az ember eredeti rendeltetése volt, hogy legyen szabad, azt mondták ki, minek magvát a’ hitszegés és árulás századok élőt hinték el, és akaratuk ellen tápláltak a’ gonoszság kimeríthetlen forrásával. Az ezerek szivei egy érzelemmel nyíltak meg, mi csak egy szabad és független nép kebelében honol, egy imát rebegenek ezerek ajkai, hogy ne hagyja el Isten a’ népet, ne hagyja el választottait, kik választottjai a’ népnek. Áldozván istennek, önkéntelenül seregeitek Borsod és Miskolcz polgárai ahhoz, kit isten áldásul küldött Borsodnak és Miskolcznak, Szemere Bertalanhoz, felső Magyarország nemzetéhez sietett a’ hálás nép üdvözölni azt, ki életet és vigasztalást hozott nekie. Szemere Bertalan hozta Borsodnak azon hitet, mi szerint Magyarországot isten nem hagyja el, Szemere Bertalan volt az, ki a’ vész napjain visszasietett azok körébe, kik őt egy év előtt szívok mély fájdalmával látták keblökről leszakíttatni, — leszakíttatni engedték annak reményében, hogy a’ fiú, kit Borsod földe szült és nevelt, sajátjává válván a’ közös anyának a’ hazának, nem fog megfeledkezni róla soha. És Szemerének erélyes és férfias eljárása megmenté Borsodot, és Isten után övé a’ dicsőség, hogy Borsod és Miskolcz csak átvonuló fergetegként látta kebelében az önkény és zsarnokság zsoldosait. Mind ezt, mi minden borsodinak hitvallása — óhajták Szemere elébe tárni Borsod liai, és tolmácséi Ragályi Károly megyei alispánt kérék föl, ki hűn fejezé ki a’ nép érzelmeit, mellyeket belé a’ szeretet, tisztelet és hála szövetkezett érzelmei adtanak. Örömmel tekinte mindenki azon képre, mellynek vonásait az eredetit megközelítőleg csak Ragályi Károly állíthatá össze. Beszédét, mellyben Borsodnak Szemere iránti érzelmeit foglalta, óhajtanak egész terjedelmében adni. Hűn nyilatkozik ebben a’ testvér, kit Szemere minden borsodiban ölel, hűn a’ polgár, kinek szíve Szemeréhez a’ tisztelet őszinte kegyeletével forr. Óhajtók, hogy minden, ki Borsod földön lakik, tanúja lehetett volna azon jelenetnek, mellyben az ember, a’ polgár, csaknem imádásszerű érzelem tárgyáéi magasért föl. Nem közhelyen történt ez, háziasság színét viselő az egész. De épen azért meghatóbb volt az, mert távol volt a’ kényszerítés, mivel a’ közhely nyilvánossága, a’ könny szabad folyását gátolni szokta. Szemere, túl szerénységében nem akart ráismerni saját képére, mit a’ tisztelgők tolmácsa Ragályi elébe rajzolt, pedig e’ kép, nagyságában mindig csak emelkedik azok előtt, kik Szemere nevétől Magyarország szabadságát és függetlenségét elválasztani soha nem bírják, kik istenhez fohászkodva Szemere életéért és boldogságáért imádkozni soha el nem mulasztandják. Délután a’ polgári egylet mutatá be hódolatát annak, kit Miskolcz polgárai köztük legelsőt képviseletükkel biztanak meg egy év előtt. Ezen nagy nap estvéjén a’ Miskolczon levő helyőrség sem mulasztó el hódoló tiszteletét bemutatni Magyarország kormányának egyik legfőbb férfia iránt, tanúsítván, miként Szemere a’ katonai és polgári osztály bizalmát egyaránt bírja. Zálogát nyújtván ez által annak is, hogy Magyarország polgárai között az igazság és közérdekűség szent láncza minden osztályt egygyé forraszt. Számtalan fáklya világitá azon utczát, hol Szemere felsőmagyarországra nézve felejthetetlen pár hónapot töltött, sokáig távol azoktól, kikhez a’ férj és szülő szent viszonyai kapcsolók. Ez üdvözlet nem viselé magán az osztályszerűség bélyegét, mert nem az osztrák bár szolgái, hanem a’ szabad és független honpolgár érzelmű honfiai tevék, és épen ezért kedvesen is vette a’ nagy férjfiu; képviselve volt itt minden osztály, mert részt kívánt venni mindenki azon tisztelgésben, mellyre csak egy szabad és független oszág első polgárai számíthatnak. Talán hosszas valók. Borsod legnagyobb napjának, legnagyobb polgárának ne sajnáljuk e’ hasábot szentelni. Talán túláradozó volt e’ sorok írója, úgy, de a’ szív a’ csaták zaja között sem némulhat el. Egyébiránt azt, hogy Borsod illy nagy ünnepet ült 1849-dik évi május 6-kán nem csak e’ közlemény, de miként Borsodtól a’ haza méltán megvárhatja, Borsod fiainak áldozat-készsége emlékesítendi. HÁLA NYILVÁNÍTÁS. # * Csernovits Péter temesi gróf főispán úr azon meleg szánakozó részvétéért, melylyel Komáromban mult 1848-ik év September havában kiütött tűzi szerencsétlenség által károsodott embertársai felsególésére és káraik enyhítésére magasztos érzettel felajánlott 200 p. frt. segedelem által viseltetett. Komárom városa hatósága legszebb kötelességének érzi, a’ szives rokonérzetért mély köszönetét kijelenteni, fogadja tehát tisztelt gróf a’ komáromi lakoság igaz szivéből eredt örök hála nyilvánítását. Kelt Rév Komáromban május 2-án 1849-ik évben. Komárom város közönsége. Klapka György tábornok ur és tiszti kara azon emberszerető szives részvétéért, mellynél fogva az osztrák népe által Komárom városának a’ nemzeti jog ellenére tett ostromlása alkalmával a’ felállittatni szükségelt hajóhidnáli munkálatkor egy rontsa által halálosan megsebesült, és kevés idő múlva el is hunyt Striga István ácssegéd neje és családja iránt magasztos érzettel felajánlott, és a’ család által szivemelö könyek közt elfogadott 310 pórból álló ajándék által viseltetni szíveskedett, ezennel az özvegy és családa nevében a’ legforróbb hálaköszönet nyilvánittatik. Adja az ég, hogy tisztelt tábornok úr szeretett hazánk boldogítására, jogaink ősforrása megtartására még hosszú évek során, — ritka emberszerete jelleme pedig a’ hazában örökké éljen. Kelt Rév-Komáromban, máj. 2. 1849. Komárom város közönsége. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Egy prágai hajporos tudós következőleg ir az „Oesterreichischer Correspondentnek.“ Prágának,’s átalában az ország legnagyobb részének hangulata a’ kormányra nézve igen