Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-25 / 114. szám

­ Debreczen, Péntek május 25. 1849. BUDAPESt ^ A* „Közlöny“ Láttat kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 írt, s­ pántán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 írt 12 kr. pp., naponkinti szétküldésse­l Irt pp. — Felvétetnek mindennemű hirdetőié, melly­ek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Előszeths m­i minden álla­dalmi postahivataloknál ás a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ RENDELETEK. F. g.­­ 12078. Azon ezredek, zászlóaljak, tartalékok, vagy bármelly más nevű csapatok,úgyszinte minden az országban bár­hol létező ka­tonai ruharaktárak ezennel felszólittatnak, miszerint a’ birto­­­­kukban netalán lévő, és a’ melegebb idő beálltával többé már nem viselhető ködmönöket N.­váradra, vagy ha Pest vagy De­­breczenhez közelebb volnának, a’ legközelebb Pestre áttett ál­­ladab­ai ruhabizottmányhoz, illetőleg debreczeni hók raktárhoz, azonnal beküldeni kötelességüknek ösmerjék. Debreczenben, május 12. 1849. Répásy Mihály, tábornok, hadügyminister megbízásából. F. u. 13,329. A’ málha-hordó lovak iránt, gyakorta felterjeszgető kér­­dezősködések megszüntetendése végett ezennel tudatik, misze­rint málha­hordó ló ára fejében 60 pft egyedül az ellenség előtt álló, vagy oda induló törzs ’s főtisztek számára engedményez­­tetett, minden más kóroda, tér- vagy szállitóház parancsnok­ság mellett működő tisztek fentebbi öszvegre igényt nem tart­hatván, úgy szinte a’ tábori lelkészek, orvosok, sebészek, ’s számvevők sem,­miután ezek számára fenhagyatott az elöfoga­­tozási gyakorlat; a’ málha hordó lovak tápilletménye naponként 1 széna, ’s 1 zab részlet. Hadügyminister megbízásából, Pétery, oszt. igazgató. K. 15317. Miután az ország vitéz sergeink diadalmas fegyverei által az ellenségtől legnagyobb részben kitisztatott, ’s a’ közlekedés tágasabb tért nyert, ’s biztosabbá tétetett; újból felszólittatnak az ország minden hadlelkészei, a’ Királyhágón innen és túl, hogy a’ csatákban elvérzett harczfiakról, a’ mennyiben ezekről tisztes tudomást szerezhettek magoknak, valamint a­ körházakban kimúlt, ’s mind ez ideig be nem küldött katonai egyénekről szó­ló halálbizonyitványokat, a’ Közlöny i. e. 33. számában közzé tett minta szerint lehető legrövidebb idő alatt, ezentúl pedig ha­vonként, a’ hadügyministerium lelkészi osztályához, mellyhez e’ tárgyban gyakori kérdések intéztetnek, beküldeni serénykedjenek. Fölkéretnek egyszersmind újólag a’ haza minden hitfele— kezettt­t. lelkészei is, hogy ha netalán a’ sereg, vagy kissebb csapatok átvonulása alkalmával, vagy ezeknek egy helybeni hosszabb állomásuk ideje alatt egyházaik körében egyes honvé­dek elhaltak volna, ezekről a’ hadügyministerium lelkészi osz­tályát pontosan tudósítani szíveskedjenek. Debreczen, május 19-én 1849. Vidasics Ede, tábori főlelkész, és hadlelkészi osztály­főnök. KINEVEZÉSEK. A. 15355. sz. Győzői Vincze őrnagy, esztergomi tér- és kórház-pa­­rancsnokúl ezennel kineveztetik. Debreczen, máj. 20. 1849. A’ hadügyminister megbízásából, Répásy Mihály, tábornok. A. 15003. Az Ungmegye által kiállított mozgó gyalog nemzetőrségi csapat rendes honvéd zászlóaljjá alakulván, ez a’ 106-ik szám­mal jelöltetik meg. Melly rendelet közzétételével utasittatik ezen z.—alj pa­rancsnoksága , hogy­­ ezentúl minden hivatalos levelezéseit ’s a’ z­ alj ügyeit illető eljárásait e’ számjegy alatt intézze. Debreczen, május 18-án 1849. A’ hadügyminister ur távollétél­­en Répásy Mihály tábornok. F.­­ p. 15341. A’ felfegyverzési osztályban Rákási Mihály gyakornokot, és Medgyasszay Adolf dirnokot folyó év május hó 16-tól szá­mítandó illetménnyel segéd fogalmazókul neveztem ki. Kelt Debreczen május hó 19-én 1849. Hadügyminister megbízásából. Répásy Mihály, tábornok. A. 15176. Dobsa Lajos, portyázó szabadcsapatbeli őrnagy állomása jelentés nélküli elhagyásáért tisztségétől egyszerű megfosztá­sára, ’s két héti porkolábi fogságra; Valla József ’s Brey­er Lipót hadnagyok, állomásuk gyávaságból történt elhagyásáért tisztségöktől becstelenséggel megfosztáson kívül, az első hat, a’ második négy héti porkolábi fogságra; Szalinger Ferdinand főhadnagy, állomása gyáva elha­gyásáért, tisztségétől becstelenséggeli megfosztására; Szabó József százados, Werner József, Felbisz György, Gém­esi Károly, hadnagyok, állomásuk gyáva elha­gyásáért tisztségöktől egyszerű megfosztásra; S­t­r­ő­b­l Ferencz, Pap István századosoknak, és S­z­a­b­ó János főhadnagynak állomásuk végső ellentállás nélküli oda ha­l­­gyásáért vizsgálat alatti fogságuk­­ intetésül betudásra ítéltet­vén ; ezen ítéleteik közhírré tétetnek. Debreczen, május 19. 1849. a’ hadügyminister távollétében, Répásy Mihály, tábornok. A.­­ s. 15273. A’ nyolczadik huszárezredtől alszázados Draveczky Mi­hály betegsége miatt eltávozván, Komáromy Pál hadnagy, rósz maga viselete miatt attól elküldetvén, Gregor Márton pedig, ki ugyanoda főhadnagyul neveztetett volt ki, a’ kinevezése óta le­folyt huzamos idő alatt is állomását el nem foglalván, ezennel kiterültteknek nyilváníttatnak az ezred létszámából. Kelt Debreczenben, május 19. 1849. a’ hadügyminister távollétében, Répásy Mihály, tábornok. A’ Magyarországon felállított rögtönitélő vegyes bírósá­goknak meghagyatván, hogy az általuk elítéltek neveit, ’s az el­ítélés indokait időről időre közöljék, ’s folytonos működéseikről az igazságügyi ministeriumnak jelentéseket tegyenek: ezen je­lentések, miként ide beérkeznek, egyszersmind nyilvánosság elébe is terjesztetnek. I. A’ főtábor mellett működő vésztörvényszék ekkorig a’ honárulási bűnt megbüntette. Lengyel Ferenczben, Ó Szönyön,Komárommegyé­­ben, ki tulajdon öltönyét adva egy ellenséges tisztnek, azt sa­ját kocsiján hordozta, ’s a’ vidéket ás sánczokat neki megmuto­gatta, és igy az ellenségnek igen hasznos szolgálatot tett, a’ hazának pedig ártani akart, és ezért, mint hazaáruló, april 29- kén kivégeztetett. Miskei Imrében, — ki mint császári újonczozási biz­tos vállalt hivatalt az ellentől, ’s mint illyen működött is, e’czól­.Va —r.­­ *L­i­ m. «... iu y­­u>ula a « kU/iu.i utó­djaifüt­­ j/u j Ciiui /o keményebb kifejezésekkel szerkesztett rendeletet bocsátott ki, ’s mindezen eljárásánál tettleges kényszerítést bebizonyitni nem tudott, és ezért május 4-kén Kovácsiban por és golyó által ki­­végeztetett. Offner Kristóf óbudai lakosban, ki magát az ellenség­nél puskaporkészitésre önkéntesen feljelentvén, annak szolgála­tát ajánlotta, ’s e’ télen át összesen 140 mázsa puskaport szol­gáltatott, sőt még ápril 26-án is, midőn már a’ magyar sereg Pesten volt, újólag 20 mázsa port adott a’ budavári őrseregnek, a’ nála levő 24 mázsáról pedig jelentést a’ magyar seregnél nem tett, sőt azt is alkalommal becsempészni szándékozott, és ez­ért, mint honáruló, a’ Svábhegyen por és golyó által kivégez­tetett. Igazságügyi ministerium. NÉVVÁLTOZTATÁSOK: 527, 578, 596, 597, 599, 600, 602, 603./B. Antal Dániel nevének Antalfi­ra, Alaga Imréének Agafi-ra, Weinek Károlénak Borszegi-re, Klukovits Ist­ván, József ’s fia Ádám, Ferencz ’s fia Sándorénak Kutasi-ra, Braun Ernőének Barn­ai-ra, Kolbauer Ferenczének K­o­l­b­a­i­­ra, Pinkovics József és Jánosénak Ivárdi-ra, Ámon Józsefé­nek Ákfi-ra, Sam­bach Sándorénak Irpataki-ra, Linxfeld Ignáczének B­al­l­m­e­z­e­i-re, Mumhárt János és gyermekeiének Szilárd­i-ra változtatása megengedtetvén, ezennel közhírré tétetik. Debreczen, május 24. 1849. Szemere Bertalan, belügyminister ADAKOZÁSOK. C.­­ 2064 sz. Az­­ Alföldi hirlap, f. hó 28-án kelt 50-ik számában K. L. aláírással egy kérelem közöltetik, m­ellynek következtében fel— világositásúl, és az illetőnek megnyugtatásáúl ezennel nyilváni­­tatik; miszerint f. évi január havában szilágysomlyói közbirtokos Kovács László ur által a’ haza óltárára ajándékozott gazmigon aranyozott kard, — melly a’ rendőri hivatalnál betétetett — ugyan a’ rendőri hivatalnak f. évi január 29-én kelt 224. számú felszólítására, f. évi január hó 29-én kelt C.­­ 1.187. számú had­­ügyminiszeri rendelet által utasított Blaskó Antal tüzérszázados (jelenleg őrnagy) által a’rendőri hivataltól átvétetvén, — az országos fegyvertárba leendő letétel végett — ugyan Blaskó őrnagy úr által N.­Váradon Láhner tábornok úrnak átadatott, melly kardnak átvételét és a’ fegyvertárba lett bevételét Láhner tábornok urnak 1. évi febr. hó 6-kán kelt jelentése bizonyítja. Melly nagyszerű ajándékért, — miután az érdeklőit hi­vatal által el mulasztatott — Kovács László urnak a’haza nevé­ben ezennel köszönetemet nyilvánítom. Helyettes hadügyminister Klapka tábornok. Semsey Keglevics Jóbnő a’ sérült honvédek részére te­temes mennyiségű harisnyát, sapkát, ’s egyéb az ápoláshoz szükségelt kellékeket adakozván, ezen nem­eslelkü honleányi áldozatkészségért egyesületünk nevében hálás köszönetet mond. Debreczen, május 18. 1849. A’ sérült honvédek ápolására alakult nőegylet elnöke, K­o­s­s­u­t­h-M­eszlényi Teréz. I HÓD­OLAT-NYIL­ATKOZ­ATOK. Tisztelt képviselőházi Öröm riadással üdvözöljük azon fontos pillanatot, melly­­ben megszabadítva magyar honvédek vitézsége által azon ka­tonai kényuralom­tól, melly több hónapok lefolyta alatt aka­ratunkat lebilincselve tartá, nemcsak újra visszaléphettünk azon pályára, mellyet mint a’ törvényest csak kénytelenül hagyánk el, hanem egyszersmind a’ tisztelt hongyülás ama nagyszerű küzdelmeinek, hódoló méltánylatunkat tanúsíthatjuk. Jó lelki­­ismerettel és biztos reménynyel újra állunk amaz ügy mellé, mellynek, mint az igazságosnak, az egek is kétség nélkül ked­veztek. Ha szintén ezen viszontagságokkal teljes napokban vagy tévedésből, vagy elsodortatva azon felekezet által, melly­­nek bánatos részesei voltunk, holmi hibák történtek volna is, a’ mellyek minket a’ tisztelt hongyülés rokonszenvétöl megfosz­tottak, mindazonáltal mi azokat palástolni nem akarjuk, azonban bízvást állíthatjuk, hogy azok csupán a’ katonai önkény követ­kezései valának, mert távol voltunk mindig attól a’ rósz czél­­zattól, mintha mi ama dicső martiusi nyeremények, vagy a’ ma­gyar alkotmány, vagy a’ szeretett hon közös szabadsága le­­gyilkolására segéd kezeket nyújtani szándékoztunk volna. De távol legyen tőlünk ezen hódoló nyilatkozatunk örökké fenn­maradó emlékit szomoritó emlitésekkel homályositl mi; tehát fe­lejtést és bocsánatot esedezünk a’ történtekre nézve. A’ test­vériség és magyar nagylelkűség leple takarja örök időre a’ múltakat! A’vitéz magyar mérsékli magát diadalmában, szem­ügyben tartva jövendőnkbe helyezett boldogságunkat is. Szabadon és minden erőltetés nélkül, valóságos és tiszta rokonszenvböl közelitünk a’ magyar hongyüléshez ’s az ö kor­mányához hódoló indulatunkkal,— mellyet bővebben felfejteni a’ jelen követségünk meg van bízva, — azon alázatos kérés­sel, miszerint azon biztosító ígéretünket* elfogadni m­éltóztassanak, hogy mi eldő­leink példájára a’ magyar alkotmányos szabadság­n­dk igaz lisztéiül, a húzós non hű és szor­gam­­atos iiat iei­m csak utolsó leheletünk után szűnünk meg, azon biztos meggyő­ződésben, hogy a’ népszerű magyar alkotmány áfásai, a’ forrón óhajtott rend és béke bekö­vetkeztével — Magyarhon e’ szeg­letét is elárasztani fogják. Üdv és áldás az­­ egyesült hongyülésnek, az uj magyar kormánynak, és ennek elnökének, e’ hon legjelesb fiának . A’ tisztelt kép­vise 5 ház Brassó május, 3. 1849. legalázatosabb szolgái Brassó város és vidéke közgyülekezete Albrichsfeld János, főbíró. Riemer Frigyes, aljegyző. Barbenius János, szószóló. Georg Lukes, Richter aus Marienberg. Csiro Márton torkosi öreg hadnagy. Stan Pane zrnesti. A’ magyar nemzet törvényesen egybegyült főrendei,’s képviselői és kormányzó elnök ur! A’ világ eseményei csalhatlan példákkal igazolják, hogy azon hon polgárainak sorsuk, mellyre az isten sújtó keze a’ vi­­szálkodás és egyenetlenség átkát rá rótta, hasonló a’ tengeri szélvész árjai közt küszködő hajóhoz, melly arra sodortatik, mere a’ hatalmasan dühösködő orkán ragadja. Illy szomorú helyzetbe szőtték be a’ véghetlen idő méltó­­ból kifejlett események Eperjes város közönségét. Az, mi az egész hon, sőt Europa civilisalt népei között tudva van, ön­magunk figyelmét sem kerülh­eté el, — naponkint a’ vád, ’s szájról szájra járó panaszos hang, Eperjes város kö­zönsége ellen, a’ hazafiatlanság ’s a’ törvény elleni tisztelet­lenség. Mi szinte, mint más tiszta keblű, tudjuk és hisszük, hogy az, ki esküvel erősített hűségét ön haszonlesésből’s kész­­akarva m%szegi, annak elromlott a’ szive, ’s elromlott az el­ Áéje. Azok közé minket is méltán számolhatna a’ hon, ha al­kotmány — mellyre szent eskünket letettük — ellenes vég­zéseink szándékos tetteink kifolyásai volnának; de fájdalom­ és való szent igaz, hogy mindazon lények, mellyek e’ honunk jobb­jai alkotmányellenes bűnül róvnak fel nekünk, csak e’ város egy pár lakosai túláradott hatalmas befolyásának, és a’ hata­lom magukhozi ragadtatásának szomorú szüleménye, és hogy azok ellen nyiltan szót nem emelhetünk, tiltott az itteni katonai terrorismus. De hála az egek urának, hogy valahára attól megmene­külvén, alkalmat nyertünk a’ tisztelt nemzet képviselőinek és kormányzó elnöknek’s általuk az egész hazának bevallani, szent ígéretet tenni, hogy valamint eddig, kész akarva olly lépést nem tettünk, úgy ezután sem teendünk, a’ melly a’ meghozott törvé­nyeink szellemét legkevésbé is megsértené, sőt szent és ing­­hatlan kötelességünknek valljuk és ismerjük ezennel, mindazt tenni, mit e’ hon dicsőségének, boldogságának ’s szabad függet­­enségének fenn­aradhatása igényel. Melly rendithetlen nyilatkozatunk mellett, nemzetünk füg­getlenségi nyilatkozatunk tárgyában tartott Közgyűlési jegyző­könyvét azon óhajtással terjesztjük fel, mikép örök feledés ho­málya borítsa a’ császári katonaság zsarnoksága, és egy némelly lakosainktól áradott hatalma alatt történteket, —’s e’ város iránti 114 0J

Next