Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-01 / 93. szám

előtt Kossuth proclamation hirdetve épen ellenkezőleg beszélt. A’ hitetlen tisztviselő csábító fondorkodásait igy meghiúsulva látván, erőszakhoz folyamodott és katonaságot küldött nyakuk­ra, de a’ derék hazafiak, kik a’ csábításnak ellentállani tudtak, kitartásokkal és áldozatkészségükkel az erőszakot is kijátszot­­ták. Az alispán, a’ nép nyakára rótt teher által akarta az ön­­k­ént­es hódolatot kicsikarni, a’ nép a’ teher­t elviselni késznek nyilatkozott, a’ katonaságot barátságosan tractálta, fizette és­­ nem engedett. Hasonlót tettek e’ vidéken több más helységek is, és örömmel mondhatjuk, hogy volt mit nyerniök a’ bitor zsoldosoknak. Most Komáromban állunk. Seregünk öt véres csatában tört utat magának a’ haza önállásának e’ hódithatlan védbástyája fe­lé. Evvel a’ haza megszabadítása nagy feladatának első legne­hezebb része befejezettnek mondható és a’ dicső hadjárat Tisza- Füredről idáig külön szakaszt képezend szabadsági harczunk történetében. Itt a’ hadi működések, úgy látszik, kissé megálla­podtak és a’ fővezér az itt fáradalmi, a’ rósz időjárás sanyarusá­­gai és a’ csatázások erőltetései után a’ derék hadfiaknak pár na­pi pihenést engedett. Érdekes látvány most a’ sokaságnak hemzsegése a’ pusz­tulásnak közepette, melly Komáromnak összelövöldözött utczáin látható. A’ lakosok, kik hetek óta a’ városon kívül sátrak alatt tanyáztak, seregünk bevonulásával, ámbár a’ Duna jobb partjá­ról folyvást tart a’ lövöldözés, elhagyatott és jobbára összelö­völdözött házaikba visszaszállongva fogyaték élelmöket szives­­örömest osztják meg a' hadfiakkal. A’ derék honfiak a’ büszke­ség örömével néznek pusztult házaikra, mint hazafiságuk szóló tanubizonysági­a. Tegnap nemzeti nagy ünnepélylyel lepettek meg. A’ legközelebbi csaták hősei a’ közelismerés jeleivel di­­szesittettek, mit a’ fővezér egyszerű, megható beszéddel nyitott meg. Szívemelő volt a’ lelkes hazafiak és bátor harczosok szép számát sorban együtt szemlélni, kikről tettek tanusitották, hogy „mind férfiak ők és hősök.“ Örömmel mondhatjuk: az isten az ősök nagy lelkét támasztotta fel e’ nemzetben, hogy az ősök nagy szerzeményét megvédhesse. Karansebes, ápr. 17. 1849. Kijöttünk Erdélyből, még pedig jó ómennel, mert első lépésünk is diadal. Vaskapun innen, Vaiszlova határőr falunál várt bennünket az ellenség. Megtá­madtuk, megvertük. Veni, vidi, víci. Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak négy század (a’ 78. számú székely zászlóalj­ból) volt a’ tűzben, ’s e’ négy század a’ legalább 2000 ember­ből álló ellenséget, mintegy két órai harcz után olly kétségbe­esett futásnak lódította, hogy Karánsebesig meg sem állt, ’s on­nan is még az nap tovább futott, úgy hogy tegnap reggel, mi­dőn ide értünk, a’ városiak fehér zászlókkal fogadtak. Az el­lenség elesetteinek számát nem tudjuk bizonyosan, láttunk va­lami húsz agyonlőttet, ’s mintegy ötven vízbe fultat, kik a’ Tü­neten keresztül akarták életüket a’ hegyekbe vinni. Mi nekünk — a’ mi talán hihetetlen, magai­. sem hinném, ha jelen nem lát­tam volna — még csak sebesültünk sincs egyetlen egy sem. Két ágyujok is nálunk maradt, az egyiket négy székely szemem láttára vette el példátlan bátorsággal. Tábornokunk ma jutal­mazta meg őket érdemjellel és pénzzel, de méltók, hogy nevei­ket is tudja a’ haza: Deák Máté, Nagy József, Nagy Imre, Sza­bó Márton közlegények. Azaljában csak annak lehet fogalma a’ székely vitézségről, a’ ki maga látja. Ezek valóban csoda gyer­mekek, mert nagy részük jóformán gyermek még. Nyugott bá­torsággal , mondhatni kimért lépésekkel haladnak a’ csatában előre folyvást biztosan, mint a’ réten a’ kaszások, ’s még éne­kelnek, mikor már ropognak fegyvereik. A’ lövöldözést hamar megunják, szuronyt szegeznek, ’s rohannak, és velők rohan az enyészet; az ellenségnek nem marad más, mint futni vagy meg­halni. De a’ székely csak egy feltét alatt illy vitéz, ha vezére még vitézebb, mint ő, ’s azért szükséges, hogy Bem legyen a’ vezérük. De a’ milly hóditó a’ mi tábornokunk rettenes fegyve­re, tán még hódítóbb hasonlithatlanul szelíd bánásmódja a’ harcz után. A’ környékbeli lakosság, melly eszeveszetten futott el előttünk, jövöget visszafelé, látván, hogy a’ honmaradtaknak semmi bántása nincs. Ha e’ szerencsétlen nép még egyszer fel­lázad ellenünk, méltó, hogy extermináltassék. Jövő levelemet honnan irom ? nem tudom, tán onnan, a’ honnét legkevésbbé gondolnák. A’ mi öreg urunktól sok kitelik. Petőfi Sándor. Pestről. Az osztrák hadsereg, melly három hónappal ezelőtt az ifjú császár számára babért jött aratni hazánk földén gyalázatot vitt ki magával. Pöffeszkedő gőgje megtörpült vitéz seregeink fegyverén, ’s a’ ragály, mellyel egészséges ég­hajla­tunkat megvesztegeté — a’ sárga feketeség — vele együtt eltűnt mint a’ lehellet. April 24-re a’ fővárosra olly dicső nap volt, minél a’ feltámadás reggele sem lehet magasztosabb; a’ zsar­nokság láncza, mellynek súlya alatt három kínos hónapon ke­resztül günnyedeze, a’ nap felkeltével le hullott lábairól. Leir­­hatlan az öröm, melly a’ szabadság reggelén nagynak, kicsiny­nek, gazdagnak és szegénynek arczain sugárzott. Pest egy öröm tenger volt. Előttünk fekszik a’ „Pesti Hírlap“ nehány száma, ’s nincs bennük egy czikk, egy szó, de csak egy betű is, melly örömet és lelkesedést ne lehellenne. Az elfojtott érzelem kitört, mint az áradat, melly a’ gátakat szét szaggatá. E’ lapokból csak kivo­­natilag közölhetünk némellyeket: „Weiden tábornagy, ki betegen feküdt itt, hallván a’ vesz­teséget, melly az osztrák sereget mindenfelé érte, meghagyd a’ városi hatóságnak, hogy a’ magyar tábortól, a’ város összelöve­­tésének terhe alatt, négy napi fegyverszünetet eszközöljön ki. A’ városi tanács nehány küldöttet nevezett e’ czélra, de ezek közöttük Rottenbiller, kit Windischgraetz polgármesteri hi­vatalából letett, a’ küldetést határozottan el nem fogadák. Azonban kényszerítő fenyegetések következtében csakugyan vállalkozott küldöttség a’ magyar táborba. Aulich tábornok vá­lasza ez volt körülbelől: a’ fővezér nélkül e’ részben nem hatá­rozhatok, azonban 24 óra alatt futárom meghozhatja a’ választ, egyébbiránt ezen idő alatt Pesten külömben is találkozunk. „April 24-én a’ császáriak egészen kivonultak, ’s a’ hajó­­hidat tizenöt helyen gyujták fel magok után. Reggel nyolcz óra tájban nehány Würtemberg huszár vágtatott be a’ táborból ’s ’s egy perez alatt koszorúk, virágok, hímzett kendőkkel lőnek elhalmozva. ,,A’ hires szerezsánok ápril 24-én először megették a’ nagy Jellachich számára főzött ebédet, aztán megtagadták a’ szolgálatot. Arról is értesültünk mint bizonyosról, hogy a’ nagy bán, a’ kedves rebellis, hivatalairól leköszönt ’s Zágrábba sze­retne menni, ha mehetne. Weiden tábornok agyvelő gyuladásban történt halálának hire mindig bizonyosabbá kezd válni. A’ budai nyulkaszárnyába bevette magát vagy ötszáz olasz gránátos két ágyúval; és felszentek a’ várparancsnoknak, hogy ők a’ magyarok részére állanak, ha nem tetszik neki jöjön el éretök. „Pest őrzése két derék ezredünk Don Miguel gyalogok és Würtemberg huszárok vitézeire bízatott. KÜLFÖLD. Pesti lapok után a’ külföldi eseményekről következőkben értesülünk : Velen­cze, ápr. 3. Manínnak a’nemzeti gyűlés ha­tártalan hatalmat adott mindent eszközölni, mi a’ haza ügyének javára leend, a’ nélkül, hogy tetteiről valakinek számot kellene adni. Ennek következtében következő rendeletet bocsátott ki: A’ velenczei státus képviselőinek gyűlése, isten és nép előtt egyező akaratból kimondja, hogy Austriának minden áron el­lent állana. Ez okból Manint határtalan hatalommal ruházta fel. _ Turin, ápr. 10. Veszélyes összecsoportozások elhárí­tása végett az egyetem bezáratott, és a’ folyó tanév bevégzett­­nek nyilváníttatott. A’ királyi palotában sorkatonaság és nem­zetőrök együtt örködnek. Carlo Albertót kérték szolgái, hogy maradhassanak nála önkéntes száműzetésében, ő megtagadta tőlük. Velencze, ápr. 5. Haynau altábornagy ápr. 2-kán Ve­­lenczét megadásra szólította fel; feleletül a’ gyűlés végzetét küldék neki, mellyben ellentállást határoztak végső lehelletig. A’ gazdagok 8 millió ftot tettek le a’ haza oltárára. Két igen elő­kelő család összes vagyonát hozta a’ szabadság kivívására. A’ szardíniai hajóhad parancsnoka Albini becsületszavát adá,hogy Velenczét el nem hagyandja. Paris, ápr. 14. Marraszt újra el lön választva kamrael­nöknek 417 szavazattal 622 szavazó közül. A’ socialismus pár­tolói és apostolai folyvást működnek tanaik terjesztésében a’ vi­dék és főváros népe közt. Krakkó ápr. 7. Varsói levelek szerint némelly lelke­sebbek e’ felkiáltására: Éljen Bem! a’ czitadellák ágyúkkal ra­kattak meg, mellyek a’ városra irányozvák. A’ kozákokat csak nagy fáradsággal és azon álhírrel, hogy lázadás ütött ki, hur­­czolhatták egész Varsóig. Madrid, ápr. 9. Tolosából jelentik, hogy Carlo Alberto f. hó 3-bán egy ottani vendéglőben, egy jegyző és több tanuk jelenlétében neve aláírása által erősítette meg a’ trónról­ le­mondását. New-York. Taylor tábornok mart. 5-kén, mint az egyesült statusok elnöke ünnepélyesen beigtattatott. Egy New- Yorkból érkezett magánlevél szerint a’ szabad státusok polgárai ügyeinket rokonszenvvel kísérik. Kossuth neve mindenütt tisz­telettel és magasztalással említtetik. A’ székelyek. Nem mondom én: előre székelyek. Előre mentek úgy is, hős fiuk; Ottan kíván harczolni mindegyik, Hol a’ csata legrémesebben zúg. Csak nem fajult el még a’ székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér. Úgy mennek a’ halál elébe ökj A’ mint más ember menyegzője mén. Virágokat tűznek kalapjaik mellé, ’s dalolnak a’ harczmezején. Csak nem fajult el még a’ székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér. Ki merne nekik ellenállani ? Illy bátorságot szivében ki hord ? Mennek, repülnek, mint a’ szél, ’s űzik Az ellenséget, mint a’ szél a’ port. Csak nem fajult el még a’ székely vér, Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér! / Petőfi Sándor / Felelős szerkesztő G­y­u­r­m­án Adolf. 556­­ ig. (3­ 3.) Az igazságügyi ministeriumtól. Debreczen városa felírására, Kmeti Pál orvostanár folya­modása folytán, bizonyos Tusnádi Pálfy József által Sinai árvák részére 1822-ik észt. mart. 26-án 4,800 v forintokról kiadott, ’s u. a. évi julius 7-én betáblázott, továbbá ugyanazon adós Pálfi József által a’ debreczeni árva-pénztár részére 1831—ik észt. april 28-án 1400 vitokról kiadott, ’s úgy a. év és hó 30. betáblázott, ’s végre ugyancsak emlitett Pálfy Józsefet tarto­­zólag, a’debreczeni árva-pénztárt pedig követelőleg illető 1,100 vtkról szóló 1831­—ik észt. május 26-kán kelt, és azon év ’s hó 30-án betáblázott, de valóságos kiüizettetések után elté­vedt kötelezvényeknek megsemmisítésére, jelen hirdetmény kel­tétől számítandó egy évi ’s napi határidő azzal tétetik közzé, hogy azok, kik netalán a’ leirt kötelezvényekhez igényt tarta­nának, magokat ezen határidő alatt Debreczen városa törvény­széke előtt igazolni el ne mulaszszák, különben annak elteltével az emlitett kötelezvények kitábláztatni fognak. Debreczen aprills 3-kan 1849. 967­­ o. r. Figyelmeztetés: 2-3 Az osztrák zsoldosok gróf Guyon Richard tábornoknak csattai (Barsmegye) lakába betörvén ’s minden elvihető ingó­ságai közt pecsétes gyűrűjét is elrabolván, miután ezzel visz­­szaélések történhetnek, ezennel az e’ pecsét alatt koholandó kötelezvények, váltók vagy más okiratok ellen tiltakozik, ’s fi­gyelmezteti a’ közönséget, hogy illyesek által magát megcsa­­latni ne engedje. Debreczen, april 28. 1849. Farkas János, ideigl. osztályigazg. tanácsos. 284. sz. Magdits István ripinyei Mármaros megyei születés, ma­gyar, 45 éves; Skelebei Meter, prislop-huszti mármarosmegyei születés, magyar, 44 éves — 42. honvéd 7. beli tartalék csapat­­béli közvitézek, az érintett tartalék csapattól april 23-án Pirisröl elszökvén, az ország minden hatóságai a’ szökevények kereste­­tésére, a’ mennyiben keblökben feltaláltatnának a’ legközelebbi katonai hatóságnak való átadásra ezennel hivatalosan felszó­­littatnak. Kelt Debreczen april 25-én 1849. Kiss Ernő, altábornagy. Hirdetmény. 1—3 A’ marmarosi álladalmi kincstári igazgatóság részéről, ezennel közhírré tétetik, hogy f. évi május 22-ik napján a’ kö­rös mezei kincs, erdő- és számtartó tisztségnél nyilvános árverés HIRDETÉ­SEK. utján — írásbeli ajánlatok elfogadása mellett is — újólag bérbe fog adatni. 1­ ör. A’ körösmezei vendégfogadó, a’ hozzá tartozó pin­­czével és hat kőrösmezei lakosnál tartandó korcsmával, a’ bérlő tulajdon italainak kimérési jogával, f. 1849. évi november 1-se napjától számítandó, három egymást követő évre, és két hóra, tehát 1852-ik évi dec. utoljáig. 2- or. A’ borkúti vendégfogadó, egy ásványforrás mellett létező fürdőházzal, szinte 1849-ik évi nov. 1-ső napjától 1852- dik évi dec. utoljáig, 3 évre és 2 hóra. 3- or. A’ Borkút helységhez közel eső Trosztyaneci két kövü lisztelő malom, egy szűr-posztó ványolóval ellátva, a’ fen­­nebi 3 évre és 2 hóra. Bérleni kívánók tehát a’ szükséges bánatpénzzel, elfogad­ható biztosítékkal, valamint erkölcsiségéről és eddigi kereset­módjáról szólló hiteles bizonyítványokkal ellátva, a’ fennebb ki­jelölt napra és helyre meghivatnak. írásbeli ajánlatok is a’ szo­kott kellékekkel ellátva, az árverési nap előtti este bezártáig el­fogadtatnak. Árverés utáni ajánlatok pedig nem fogadtatnak el. A’ szerződési föltételek a’ máramarosi álladalmi kincstári igazgatóságnál és a’ kőrösmezei kincstári erdő- és számtartó tiszt­ségnél mindenkor megtekinthetők. Híradás: 1-3 A’ tiszamelléki köles, titkártéritő társulat­­ igazgatósága részéről ezennel közhírré tétetik, mi­kép mindazok, kik f. évi jan. 31-ig a’ társulatnál biztositattak a’ reájok eső évjárulékot: az osztályérték után számított száz frtól, 20 krt — azon ügynökségnél, mellynél a’ biztosítás iránt jelentkeztek — f. évi jun. 1-ig befizetni kötelesek. Ellen eset­ben biztosításuk megszűnt, ’s a’ kivetett évjárulék kétszerezett r öszvege fog rajtok törvény utján behajtatni. Folyó évre ’s az ezután következőkre azonban már úgy a’ j biztosításaikat hosszabitani, mint uj biztosítást tenni akarók ál­tal az osztályérték utánni 1/3 pdt..évi járulék előlegezés gya­nánt előre fizetendő. Kelt Miskolczon, ápr. 25. 1849. Kun Laj­os, igazgató. Felszólítás: o. r. 1­669. Egy a’ szolnoki vasúton elmaradt szőnyegszövet táska a’ benne talált ruha darabokkal az illető tulajdonos tudomása vé­­­­gett ’s azon felhívással, hogy magát az, az alól irt hivatalnál je­lentse ezennel köröztetik. A’ táskában talált ruhadarabok következők 1 téli öltöny, 1 frak, 1 nadrág, 1 mellény, 1 pár csizma, 1 ing, 1 hajkefe, 1 i­on, 1 db vas, 1 pipaszár, 1 nyakravaló. E’ mellett a’ ruhák közt Joó Mihálnak szóló két levél ta­láltatott. Kelt Debreczen april 28. 1849. Farkas János, ideiglenes osztályigazgató tanácsos. Csőd tanítói állomásra. (3—3) A’ kunhegyesi ref. egyházban megürült iskola rektori hi­vatal cső­d utján töltetik be f. é. május 1-se napján. Meghivatnak hát mindazon érdemes ifjak, kik ezen hivatal betöltésére képes­séget éreznek magukba a’ kitűzött nap délelőtti óráira a’ Kun­hegyesi városházi irodába bizonyítványaikkal ellátva, hol a’ ta­nítói fizetés pontjai is megtudhatók leendenek. Árverési hirdetés: 3—3 F. e. május 2-án délelőtti 10 órakor T. Füreden a’ Józsa felé háznál mintegy 150 akó részint vörös, részint fehér jómi­­nőségű álladalmi ó egri borok fognak készpénzbeni fizetés mel­lett elárvereztetni. Kelt t. Nánán april 19. 1849. Értesítés. Lövinger Ignácz hadorvos urat a’ 3-ik utász zászlóalj­nál ezennel tudósítom, hogy kedves neje született Salczer Bertha pestmegyei Szent-István nevezetű faluban Baja mellett tartóz­kodik, Szeged áprilisben 1849. Grünhut A. Hirdetés. 1—3 Valero J. A. és fiai, pesti nagykereskedők és selyem kel­me gyárnokok, ezennel minden kereskedői barátiknak jelentik, hogy f. évi május 1-től Debreczenbe szokott helyen mindenféle kézműárukkal szolgálni kész. Rosenfeld M. L. és fiai, 2—3 kik épen most érkeztek, és csak rövid ideig itt maradni szán­dékoznak, mindennemű kézműárukkal jól ellátott raktárukat ajánlják. Egy köpönyeg közelebb múlt országos vásárba a’ külső baromvásári vámháznál maradt, a’ tulajdonosa, körülményes leírása után a’ belső vám­háznál átveheti. Budaházy Sámuel: Eladó lovak 2—3 Egy pár eladó házi ló, vagy a’ kinek tetszik kocsiba is pá­ros , egyik telivér 4 éves sárga kantza, másik 5 éves félvér sárga heréit mindkettő 15 1/2 m. nagyságú. Kismester utczában 1101. számú háznál. Nyomatik az álladalmi nyomdában.

Next