Közlöny, 1849. június (120-145. szám)

1849-06-01 / 120. szám

Midőn egyfelől a’ függetlenségi eszme lényegének, az érzelmekben kitörölhetlenül beoltására, czélszerű modort ren­dezett, és a’ népfelség valósítására, ha keilend ezennel életet, és vérét felajánlja; másfelöl a’ Habsburgi ház iránti rokonszen­­vet, a’ bűn és erkölcstelenséggeli czimborálásnak, és hazaáru­lásnak bélyegző, és kihirdető, hogy a’ Habsburgi ház érdé­­­ben történhető minden irányt, Magyarország és a civilisatio el­­leni véteknek tekinti. . . . Azon készség után, mellyel Magyarország képviselete a törvényes formák közt szerkezte a nemzetgyűlés után, a Habs­burgoktól elékényszeritett forradalmi térre átlépett, és azon fo­gékonyság után, mellyet a’civilisatio érdekébeni forradalmi eszmék kitulajdonitásában tanúsított, reményiem bátorkoz­uni, hogy Európának a’ középkorinál inkább zűrzavart jelen viszo­nyai közben, Magyarország képviselete, e’ hazának úgy status életi, mint társadalmi organismusát, a népboldogság irányában fejteni kell­ Közép-Szolnok megyének Tasnádon május 9-dikén 1849-ben volt nagy bizottmányi gyűléséből. Bálint Elek, Tunyogi Sándor, első alispán, k. főjegyző. NEMZETI GYŰLÉS. Előleges közlés a’képviselőház május 31-ki ülé­séről. A’ nemzetgyűlés Debrecsenbeni tartózkodásának ideje le­folyt. Ma fejezte be öt havi itt mutatásának eseménydus korsza­kát. Derült homlokkal térnek vissza a’ nemzet képviselői hazánk fővárosába, honnan a’ zsarnok túlnyomó hatalma elöl bus szívvel bár, de a’nemzetek sorsát bölcsen intéző isteni gondviselésre támaszkodó hittel és bizalommal menekülni kénytelenek valának. Az igazságos istenbeni hit és bizalom megtenné nemzetboldogi­­tó gyümölcsét; jeles és folytonos diadalaink által — Szemere belügyminister úr szavai szerint elérkezett a’ szerencsés pillanat, hogy a’ nemzetgyűlés üléseit újra a’ haza fővárosában fogja tar­tani. A’ minister úr a’ nemzetgyűlés székhelye változtatásának nem volt ugyan barátja, de mivel a’ nemzet kormányának Buda­pestre visszamenetelét úgy erköltsi, mint politicai fontos okok igényt­lik, a’ nemzeti kormánynak pedig a’ nemzetgyűléssel kar­öltve kell járnia ’s együtt működnie, hogy a’ drága hon kebelé­ből és határaitól a’ vésznek még árnyékát is elhárítsák, és a’ nemzeti függetlenség jövendőjének minden biztosítékait meg­­szerezhessék, d­e maga tévé az indítványt, hogy a’nemzetgyű­lés üléseit július 2-ig felfüggeszsze, a’ mikoron minden képvise­lőnek Budapesten megjelenni mulaszthattan kötelessége. A’ mi­nister úr vigaszt és megnyugtatást öntő szavaiból örömmel ér­tette a’ képviselőhöz, miszerint a’ kormány el van tökélve a’ drága hon és a’ még drágább szabadság felett virasztani gondo­san, szeretettel és hűséggel; ’s nem fog elmulasztani semmit, hogy a’ győzelem ösvényére vezetett nemzetet a’ győzelem foly­tatásában, és ha lehet, a’ harcznak berekesztésében találják a’ nemzeti képviselők, mikor visszatérnek; nem különben köztet­­széssel fogadtatott a’ nyilatkozó minister úrnak ama ígérete, hogy a’ kormány egyéb nevezetes javaslatok mellett az úrbéri hátra­levő viszonyok megszüntetése és az úrbéri kármentesítés tár­­gyábani törvényjavaslatait július 2-kán a’ ház elébe terjesztendő És végre a’ nemzet közvéleményét hitte tolmácsolni minister úr, midőn a’ nemzet veszélyeztetett ügyét olly híven felkaro­l, olly ernyedetlenül ápolt és olly elszántan megvédett képviselőháznak a’ történetekben páratlan, a’ nemzet hű emlékezetéből kitöröl­­hetlen példás érdemeit, a’ vész legfenyegetöbb perczeiben csüg­gedni nem tudó, a’ hon megmentési nehéz de dicső időben ösz­­szetartó magasztos lelkületét láng szavakkal dicsérté, mellyek a’ hálás nemzet kebelében kétségkívül viszhangra találnak. És midőn reményét fejezé ki az iránt, hogy a’ választó­kerületeikbe rövid időre visszamenő képviselők minden perczet a’ hon javára szentelendnek, a’ népet vigasztalni, felvilágosítani és lelkesíteni szent hivatásuknak ismerendik; a’ kormány részé­ről beváltó, miszerint a’ kormány törekedni fog a’ democratiai respublica alapját megvetni, ’s mindent fog merni, a’ mi a’ rend­kívüli időben a’ haza megmentésére elkerülhetlen szükséges; mindent, a’ mi a’ nemzeti közakaratnak erőt és egységet kölcsö­nözzön ’sat. ’sat. A’ minister úr szavait lelkes éljenzés, és tapsvihar kísér­te , ’s indítványa elfogadtatott.­­ Palóczy L. Debreczen város községének, tanácsának és a’ főiskola kormányának a’ nemzetgyűlés tetszését és megis­merését jegyzőkönyvileg nyilváníttatni inditványozá. (Elfogadt.) Szemere B. belügyminister felhívására Almási Pál el­nöknek , mint mi ügyünkhöz a’ legszilárdabb ragaszkodással vi­seltetett és magának az elnökség vezetésében nagy érdemeket szerzett, ünnepélyes köszönetet szavazott, melly megtisztelte­tésben Palóczy L. korelnök is részesült. Előleges közlés a' felsőház május 31-ki ülé­s­ér­e 1. A’ cultus-minister ur iditványára a’ felsőhöz is felfüg­gesztő Debreczenben üléseit, azokat Budapesten jul. 2-kán foly­tatandó. B. Perényi Zsigmond elnök úrnak a’ vészes időkben erélyesen vezetett elnökségéért köszönet szavaztatott. CLXIV. ülés a’ képviselő házban május 30- kán d­­e­ 11 órakor. Elnök:Almássi Pál. Elnök: Az ülés megnyílt, az utózó ülés jegyzőkönyve fog meghitelesittetni. Keller János jegyző felolvassa, melly is minden ész­revétel nélkül elfogadtatott. Elnök: A’ mai jegyzőkönyvet vezetni fogja Hunfalvi jegyző. Van szerencsém bemutatni Pompóri János nagy-turkevi kerület képviselőjének elválasztásáról szóló jegyzőkönyvet. (Igazoló választmányhoz.) Sárosmegye közönsége hazafius hódolatát tartalmazó leve­lét szinte bemutatom. Méltóztassák a’ t. ház előlege? tudomásul venni. (Tudomásul vétetik.) . . Sánd°r folyamodásához mellékelt eg? munkáját kéri a ház költségén kinyomatni. (Kérvényi bizottmányhoz ada­tik.) ^d­ne'* ' *nczei M‘Wly, Gyük Erzsébet és StejFfi Domon­kos engedményes hitelezők s Csontos Pál tömeg gondnok a’ Dobrolan Regina csődperében hozott ítélet véerehrsttaát kérik, minthogy Zala megye nem akarja végrehajtani, elre­ltetni. Ez az igazságügyministeriumhoz tartozik ugyan, de is­­athogy ide van czimexve, a kérvényi bizottmányhoz lenne kifli adó. (Ki­­adatik.) Madarász József, fejérmegyei képviselő orvosi bizonyít­­ványnyal igazolja egésségére megkívántad főrdés szükségét,kér két hónapot távolmaradhatására. (Megadatik.) A’ Felsőház elnökéül érkezett hozzám két jegyzőkönyvi kivonat, fel fog olvastatni. Keller János jegyző felolvassa Görgei Arthur had­­ügyminiszerré kineveztetéséről szóló rendelet feletti felsőházi határozatot, úgy­szintén az adóczikk iránti határozatot. Elnök: így a’ felsőház által is el lévén fogadva az adó iránti törvényjavaslat, méltóztassanak kihirdetéséről intézkedni. Szemere Bertalan belügyminister: Én a’ t. ház­nak megígértem, hogy a’ törvény hozatalira nézve törvényja­vaslatot fogok indítványozni. Azonban, ámbár a’ törvényjavaslat készen van, azt mindeddig be nem hoztam, mert előbb még egy sokkal nagyobb gáton kellene győzedelmeskedni; de ha behoz­tam volna is, az törvénynyé válván, a’ most megállapított adó­törvényre visszahatólag ki nem terjesztethetett volna. Jelenleg tehát véleményem az: a’ törvényjavaslat mind a’ képviselő, mind a’ felsőház által elfogadtatott, tehát az törvény; itt sanch­ora nincs szükség, hanem csak a’ törvény életbeléptetésére. ’S igy a’ háznak e’tekintetben az adó­törvényre nézve akként kell ren­delkeznie, hogy ezen törvényt mind a’ két ház elnöke aláírván, általáb az a’ kormányzóhoz átküldessék, hogy a’ kormányzó a’ ministerium utján kihirdettesse. (Helyes.) Elnök: A’ ház elfogadja e’ véleményt? (El.) Tehát a’ két ház elnöke által ez adó iránt hozott törvény aláíratván , át fog küldetni a’ kormányzóelnöknek, hogy a’ ministerium utján tegye közhírré. (Helyes.) Most Palóczi képviselő kíván szólani. Palóczi László: Tisztelt ház! Az örök végzeteknek édes hazánk sorsát érdeklő előttünk véges értelmű halandók előtt kizárva nem levő határozatából csak­ugyan fellebbent már annyira a­ fátyol, hogy folyó évi április 14-kén Magyarország önállása, függetlensége, egysége, ünnepélyesen kikiáltatott; egy­szersmind megváltozván a’ kormány módja, melly eddig a’ hon­védelmi bizottmányra valt bízva, az országnak kormányzó elnök rendeltetett ’s kormányzó elnöknek a’ jeles érdemekkel felru­házott hazánkfia Kossuth Lajos megválasztatott. — Ezen mind­két határozatot nemcsak itt az ország ideiglenes székvárosában De­breczenben, hanem a’ mennyire hivatalosan és hitelesen tud­juk, az ország minden részeiben, északon, délen, keleten, és nyugoton kitörő örömmel és megelégedéssel fogadta a’ közön­ség. Le van téve hát már szegletköve édes hazánk alkotmányá­nak ’s jövendőjének, de még korán sincs minden elvégezve, sőt épen ezen két alap az, mellyre kell építeni mind azt, mit építe­nünk és rendeznünk kell. Azok, a’ melly­eket tennünk kell, mi a’ nemzet­gyűlésnek teendője, a’ mi még hátra van, temérdek és fontosak! de én azoknak elszámlálásával nem terhelem a’ t. házat. Mellyek legyenek azok, jól tudja a’ t. ház bölcsesége, a’ t. ház az iránt, a’ mint idő, mód és alkalom lesz reá, mindent el fog követni. Azonban van egy dolog, a’ mi iránt azt tartom, hogy a’ mód és alkalom meg van, de a’ rendelkezésnek már ide­je is jelen van, ’s ez az, hogy az ország kormányzója főfontos­­ságú dolgait ’s kötelességeit már második hónapra folytatja, ’s mind ez ideig a’ t. ház vagyis a’ nemzetgyűlés annak sem la­káról, sem fizetéséről nem rendelkezett. Azt tartom, itt az ideje, hogy ezt tovább halasztani nem lehet, hanem erről a’ nemzet­gyűlésnek rendelkezni kell. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Kettő az, mit előrebocsátok t. i. a’ lak és fizetés. A’ lakra nézve azt tar­tom , hogy meg fog egyezni a’ t. háznak előttem nagy tisztelet­ben álló böltsesége is abban, hogy másutt lak nem rendeltet­hetik ki, mint Budapesten, mert Debreczenben vagy bárhova vetne is bennünket a’ sors, csak ideiglenes lak lenne, pedig az ország kormányzójának Budapesten kell laknia. A’ végzésekkel talán ne töltene el a’ t. ház sok időt; azt tartom, kijelelni,hogy ez vagy amaz középület legyen az ország kormányzó laka, erre sem szükség, sem kénytelenség nem forog fen; hanem, véle­ményem szerint meghozathatnék azon határozat, hogy a’ nem­zet kormányzójának Budapestem lakáról a’ nemzet méltóságá­hoz képest ’s arra való figyelemmel a’ tisztelt ministerium gon­doskodjék. (Helyes.) Mi a’ fizetést illeti: előre bocsátom, mi­kép távol van tőlem, hogy Kossuth Lajos kormányzó elnök úr­nak széles érdemeit akarnám elősorolni, mert ismerve közép­szerűségemet, jól tudom magamról, hogy már szerencsés ered­ményt is szült temérdek érdemeinek Homerusa nem lehetek; ’s nem czélom, hogy neki most jutalmat proponáljak, mert ez ké­sőbbi kérdés és határozat tárgya lesz a’ nemzetgyűlés előtt; sőt az sem czélom, hogy midőn tisztelt kormányzóelnökünknek va­­lamelly fizetést proponálok, össze akarnám kötni a’ két eszmét, miszerint a’ kormányzó fizetésének megszabásánál figyelembe vétessék, hogy az ország kormányzója jelenleg a’ sok érdemek­kel tündöklő Kossuth Lajos; ezen két eszmét — mondom — össze nem kötve, ’s a’ mostani kormányzó személyét ide nem értve, egyedül a’ kormányzó elnöknek fizetéséről kívánok szó­lani, már hacsak azért is, mert az ország kormányzója, bár milly fényes érdemekkel tündököljék, szinte nincs kivéve a’ ha­landóság változhatlan törvénye alól, ’s az erény is, épen úgy mint a’ gyávaság, utóljára is egyenlőn csak a’ sírba vezet, a’ hivatal pedig, ’s az azzal összekötött kötelességek ’s gondok fenmaradnak, ’s minthogy a’ hivatalt ismét be kell tölteni, tehát ahhoz kötött fizetésnek is kell lenni. Hogy mi legyen a’ fizetés, e’ részben első kérdés az, ha valljon év, vagy hónap számra szabattassék-e meg a­ kormány­zóelnök fizetése ? Bár mi határoztassuk, nem nagy különbséget látok benne, de alázatos véleményem szerint az illendőséggel mégis jobban megegyezőnek látnám, ha fizetése nem hónap, ha­nem év­számra határoztatnak meg; mert ezen hivatalban vala­ki épen nem hónap számra dolgozik, hanem dolgozik éjjel ’s nappal folytonosan, mig ezen hivatalról a’ nemzetgyűlésnek máskép rendelkezni tetszeni fog. ’S azt tartom , hogy miután a’ t. ministeri karnak, mint az ország főtisztviselőineki ’s az alat­­tuk islködő álladalmi hivatalnokoknak fizetése mind év­számra van i meghatározva: épen nem illenék, hogy az ország legfőbb tisztviselőjének, az ország kormányzójának fizetése hónap százasa szabassék ki; annyival is inkább, mert nem tudok egy­nél gbb példát, hogy hónapok szerint szabatott volna ki a’ fize­tés, ’s ez múlt évi júliusban történt, midőn elnökünket a’ tör­­vény szabta módon elválasztottuk, ’s csakhamar azon határoza­tot testük, hogy az elnök rendes fizetése hónaponként, követi fizettét beszámítva, 1000 ptt legyen. De ez, azon természetes okn­ál fogva határoztatott, mert azt hittük, hogy megadván a’ katcv£.t és pénzt, azonnal haza bocsáttatunk, ’s az egész három évi f’­lyam alatt télen csak 3—4 hónapokra gyűlünk össze, ’s ismét szétoszlunk, a’ ház elnökének tehát nem lehetett volna esztesde, hanem csak hónap szerinti fizetést rendelni, mert csak bizct­mis hónapok alatt fogott volna dolgozni. Ajánlanám tehát, hogy a’ t. ház a’ dolgot bölcsesége szerint megfo,ltolván, az ét szerinti fizetést méltóztatnak elrendelni. (Helyes) Mi a’ summát illeti: megvallom, mikép arról, hogy ma­­gának a’kormányzó elnöknek mi legyen eszméje s akarata, sem közvetlenül egy betűt sem tudok, mert vele nem szólottam,sem akaratát velem nem tudatta; szólok egye mni m­íggyö­z­lesemből valamint szólok azok következtében is , mik az ezelőtt néhány nappal tartott barátságos tanácskozm­ányban szólni hozattak. — Arányai e’ részben semmit sem veszek; n­em vesze­m az ország eddigi jövedelmeinek hovaforditását, mert hiszen az lH4S-dik év mart. hava előtt az ország pénzének hova fordításáról — úgy szólván — semmit sem tudtunk, v­ilam­it nem tudtuk, sőt nem is volt szabad tudnunk, hogy mennyi fordittatott a’ kir. udvar tartására. De nem né­zem­ ará­nyúi azt sem, hogy az 1848-ki törvény szerint a’ kir. udvar tartására 3.000,000* pft rendeltetett, mert annak béje van,’s ezen összeg sok is volt; nem veszem a’nádornak legutóbb meg­határozott fizetését sem, mert az is sok volt, ámbár az ország kormányzójának mostani gondjai ’s kötel­ességei sokkal nagyob­bak ’s felségesebbek, mint voltak a’ nádoré ’s királyi helytartóé; mindezt tehát — a’ mint mondám — arányul nem véve, én a’ summát, mellyet bátor leszek alázatosan proponálni, egyedül ahhoz mérem, hogy ha valaha, bizonyára most kell a’ nemzet­nek a’ takarékosság szabályait szem előtt tartani, mert miből áll most az ország pénztára, miből állnak leginkább az ország köz­jövedelmei? a’ közadóból, mellyet mindenki fizet, ha épen azért, mert mindenki fizeti, az ország cassája sem a’ nemzetgyűlésé, sem más valakié, hanem mindenkié. (Úgy varó, helyes ) De vannak esetek és körülmények, a’ midőn követni kell ugyan a’takarékosság szabályait, mellyektől eltávozni nem is szabad soha; hanem egyszersmind figyelemmel kell lenni más egyéb körülményekre is, és főleg a’ nemzet méltóságára ’s dí­szére. Az ország kormányzónak sok olly költségei vannak,’» leendenek, mellyeket egyébiránt itt elősorolni nem­ akarok, mert a’ t. ház bölcsesége sokkal jobban tudja azokat, mint én; bánom csak azt kívánom megjegyezni, mikép vannak,’s lesznek olly esetek, midőn a’ nemzet becsületéért ’s méltóságáért sokat kell tenni, ’s mikép magának a’ nemzetnek állási ’s tekintélye a’ kormányzó állása­’s tekintélyével annyira van összekötve,hogy őbenne a’ nemzet saját maga állását ’s tekin­télyét tartja fen. Ezen nézetből kiindulva, bátor vagyok alázatosan indítványba hozni, ’s indítványom­at a’ ház szabályai ’s kötelességemnél fogva írásban is be fogom adni, miszerint az ország kormányzó elnökének évi fizetése 200.000 pftban ál­lapíttassák meg. (Közhelyeslés.) Elnök: A’ képviselőház tehát az ország kormányzóellnö­­kének évi fizetését közakarattal 200.000 pftban állapítja meg, utasítván egyszersmind a’ ministeriumot, hogy a’ kormányzó el­nök Budapestem lakásáról a’ nemzet méltóságához illetőleg gon­doskodjék. (Helyes.) Egyéb tárgya az ülésnek nincs, tehát el­oszlatom. Eloszlott déli 12 órakor. BELFÖLD. Komárom, május 25. Mai közgyülé­sn olvastatott a’ hadügyminiszeri rendelet, melly szerint az újabban ajánlott 50 ezer ujonczból Komárom városára eső 74 ujoncz kiállítása m­­eg­­hagyatik, utánna olvastatott Puki Miklós korrn, biztos úr levele, mellyben a’ kormányzó elnök urnak azon engedményéről tudó­sit, hogy a’ város az ostrom alatti szenvedése és kitartásáért, az ujabbi ujonezozás terhe alól felmentetik, ezt követé az ujonez állító küldöttség jelentése, minélfogva az első ujonczozásbeli il­letményen felül 30 egyén soroztatott be városunkból a’ honvé­dek közé, mindezek nyomán pedig elhatáro­ltatott, hogy az u­jon­­czozó küldöttség az érintett felesleget a’ hadü­gyministerium ál­tal kiszabott 74 számra pótolja ki. Továbbá olvastatott a’ pénzügyminister úrnak, az ostrom által okozott károknak — a’ vár kormány közben öt éveki — megbecsültetését megrendelő levele, mellyb­e egyszersmind elölegesen 10.000 pftnak a’ sóháznak­ felvételét megengedi, nem különben olvastatott Puki Miklós korm.­biztos úr tudósítása ar­ról, hogy ő ezen károk felszámítására a’ kormányzó elnök úrtól utasítva vagyon. Hálás köszönettel fogadtatván a’ pénzügyminister úr gon­doskodása, egyúttal meghatároztatok mikép Puki Miklós kor­mánybiztos úr intézkedésénél fogva, már Győrből négy szak­értő mesterember érkezett ide, és az ostrom által szenvedett károk megbecsülésében működnek. Kassa, május 27. Szép májusi alkonyat van. Ter­mészet­es lelkünk ünnepi pompában tün­­öklik egy iránt. Mielőtt az éj barna szőnyegével takarná be, Abaúj honfi vérrel szentelt virányait, ecsetet veszek kezembe, bevésni ön lapjába e’ nap történetét; hogy ha isten átka e’ nemzetre valaha lezúgván , vallásos és polgári szakadásra, mitől ég őrizze­ ve­­temülne, legalább lenne egy adat a’ magyar krónika évlapjain, melly viszhangozná és beszélné el, itt egykor „egy ak­o­­ és egy pásztor volt.“ Pünkösd első napját üljük. Ennél, mondhatom, nagyobb és szentebb Pünkösdje Kassának sohasem volt. Reggel 9 órakor minden felekezet egyházaiban, külön­böző nyelveken istentisztelet tartalék. A’ harangok komoly zúgása, a’ székesegyház magas tornyán kitűzött, ’s a’ tavasz enyhe szellőjében rengő keresztes­ zászló, a’ fenyegető éjszaki vésznek híre, idegeinknek némi félelmes rázkódtatást, a’ városnak pedig bizonyos ínythesi ünnepélyessé­get kölcsönzött. 11 órakor az Erzsébet templomtól, hová harang jeladás­ra gyülekeztünk, mint csendes tenger indult mag a’ nagy nap­­töm­eg. A’ komoly csendet, melly fölötte elnémúlt a’ hívőknek ájtatos énekzenéje zavarta meg ollykor-ollykor. Száműzve vala e’ gyülekezetből felejetetesség és hitkü­­lönbség. Egy közös hitvallása volt itt mindenkinek a’ „h­a­z­a füg­getlensége:“ „szabad lenni!!“ Catholicus, református, lutheránus, óhitű, zsidó, magyar, német, tót ’stb. egy közös érdektől áthatva ’s lelkesítve sietett a’ mindenható szabad ege alatt, a’ természet e’ dicső templomá­ban imát rebegni a’népek istenéhez’s emberiság közatyjához, segélyt és magas védelmet könyörögni az ijesztő ellenség gyil­kos csordája ellen, így így emberek! Ez a’ ti rendeltetéstek. Titeket egyesitni volt legfőbb ideálja a’ világmegváltó Jé­zusnak.

Next