Közlöny, 1849. június (120-145. szám)

1849-06-03 / 122. szám

878. B. u. I 404. n.o. Tassi Becz Károly, Mesterházy hevesmegyei nemzetőr­seregi őrnagy melletti segéd tiszt hivataláról lemondott. Belügyminister » Szemere Bertalan. 937. I m. A’ debreczeni főiskola és a’ szilágysomlyói középtanoda tanárai, az eperjesi collegium pártfogói, kormányzói és tanárai, a’ n. váradi g. e. püspök, káptalan, szentszék és képezdei taná­rok, Magyarország függetlensége fölötti örömüket, a’ kormány iránti hódolatokat és engedelmességüket bejelentették. Debreczen, május 31. 1849. Horváth Mihály, vallás ’s közoktatásügyi minister. A. 17612. Az eszéki vár feladásánál jelen volt magyar hadseregbeli következő főtisztek felett Ítélet hozatván, ez közhírré tétetik, úgymint: c (1 . . . Golubits Abjos százados a’ vár feladásakor­ törvényes kö­te­lességei elmulasztása, ’s a’ várfeladás iránti szerzőrrvény alá­írásáért, eddigi fogsága betudása mellett az ítélet kihirdetéséből számítandó hat hé­t porkolási fogságra ítéltetett. Schiaducz Pé­er, Láng Ferdinánd, Köller Károly százado­sok, Pintér Albert, Poszárdi János, Kötflanin András, Bernáth Menyhért főhadnagyok, Kristóf László, Hengel Alajos, Abonyi Pál, Boniz István, U­tenweiler József, Rapcsáki József, Apáczai Pál, Tzöke István, Kundisch János, Sípos Pál, Szabó János, Nagy Antal, Szintai György, Buoch Ede, Preuszler László, Fetzer András, B­­ináth András és Bolicz Ignácz hadnagyok a’ vár fel­adásakor! törvényes kötelességeik elmulasztásáért eddigi bünte­tésük betudatván, szabadon bocsáttatni rendeltettek. Harsány­ Ignácz, Schneiderbauer Ferencz, Balek Frigyes és Bucsik György a’ várbani foglalkozási minőségük, és Lakics József a várfeladáskori betegsége miatt kötelességmulasztással nem ter­keltetvén, mint ártatlanok felmentetnek. Debreczen, má­jus 31-én 1849. A’ hadügyminister távollétien, Kiss Ernő, altábornagy. NÉVVÁLTOZTATÁSOK. 790. B. * •­­ Luzsénszki Pál sárosmegyei kormánybiztos felterjesztése szerint, Kis-Szeben város, melly ellenséges elemű környezete daczára is szabadságügyünkhöz mindenkor hivséget tanúsított, nevét H­ű-S­ze­benre,á há­tortatni kívánván, hogy a* tettben hű Sieben, legyen ezentúl névben is „Hil“; e’ névváltoztatás ezennel megengedtetik. Debreczen, máj. 29. 1849. Belügyminister Szemere Bertalan. 867, 863, 866, 888, 889, 931.­­ B. Minikus Vincié és Antal nevének M­i n­k­e­y-re, Kajaba Jánosénak R­e­m­é­ny­fy-re, Vertier Mátyásénak Szarvass­y­­ra, Huzrik Károlyénak Hazafi-ra, Krammer Károlyénak Karay-ra, Benyovits Józsefének Miskolczi-ra változtatá­sa megengedtetvén, ezennel közhírré tétetik. Kelt Debreczenben, junius hó 1-én 1849. Belügyminister, Szemere Bertalan. ADAKOZÁSOK. 81­­. B. ...... ...Jö ,­o a ... Batthyány István Székesfejérvár megye kormánybiztosa lelkes föllépése következtében, Székesfejérvár városa azon ha­zafiul határozatot hozá, miszerint minden kebeléből kiállított ujonczot teljesen fölszerelve állu­t ki szabadsághar­­czosaink sorai közé, melly nemes tettükért fogadják azt áldo­­zók, ’s a’ derék kormánybiztos a nemzet őszinte elismerését. Debreczen, május 30-án 1849.­­. , „ SZEMERE BERTALAN, belügyminister. C I­­ 2388. szám. Mányai József az álladalomnak egy derék szuronyos kato­nai fegyvert, nem különben Eckel János pancsovai német ajkú polgár két haszonvehető fegyvert ajándékoztak, melly nemes hazafiúi áldozatokért a’ haza nevében ezennel köszönetemet nyil­vánítamé kelt Debrecenben, junius 1-én 1849. A’ hadügyminister távollétében Kiss Ernő. C I­­ 2373. szám. Krzemel János tüzérhadnagy junius 1-töl számítandó il­letménynyel, jelenlegi rangja megtartása mellett, főhadnagy és tűzmesterré ezennel kineveztetik. Debreczen, junius 1. 1849. A' hadügyminister távol létében Kiss Ernő, altábornagy. K. 17787. Ancz, budai kapuczinus szerzetes, a’ csatamezőn megsé­rült birczosaink ápolása körül szerzett érdemei és ritka önzés­­te­lmi áldozatkészségének elismerése­. Görgei hadügy minister ur által, kórházi lelkészül kineveztetvén, ezennel a’ hadügyminis­­terium álal közhírré tétetik. Debreczen, máj. 31. 1849. A’ had­ügy minister távollétében Kiss Ernő, altábornagy. t C­­­t. 2406. szám. ■ Kacskovics János 2-dik huszárezredbeli őrnagy ur, 2 va­dászfegyvert, egy kardot; Borosnyói Pál főhadnagy 1, Gyön­gyösy Áron zászlós 1, Békcsy Gábor köz honvéd­ 1 vadászfegy­vert ajándékoztak az álladalomnak, miért is az illetőknek ezen ad köszöneteinél nyilvánítom a’ haza nevében. Debreczen, jut 1-én 1849. A' hadügyministerium osztályig­azgatój Heller, alezredes. Nyilvános köszönet. Folyó hó 20-kán értésemre esett, hogy Deszken felül­­ Torontál megyében — a’ rendkívül megáradt Maros folyó a mentőtöltést elszaggatta, ’s hogy az özönlő árvíz elfogására, az semmi intézkedés sincs téve. Felszólításomra a’ szegedi nem­zetőrség parancsnoka, az itteni nemzetőrök közül a’ felsőváros 5-dik századot, a’ nemzetőri csajkás századdal együtt, azonna kocsikon a’ hely­színére rendelő. A’ pusztító elem harmincz ölnyi szélességen borzasztó erővel rohanva, az átszaggatott töltésen, már nagy földterülete borított el vízzel, úgy, hogy alig vala remény az elem legyő­zéséhez. De látni kell e’ népet a’ vész perczeiben. Látni azon lel­kesedést, és férfias elszántságot, melly e’ nép természeténé fogva a’ veszély növekedésével daczolva növekszik. Kora reggeltől délutánig tartott rendkívüli erőmegfeszi­­tésük, ’s folytonos munkájok diadalmaskodott végre a’ vad ele­men, melly ha le nem győzetik, nehány napok alatt, csak nem egy egész országrészt, az amugyis végsőig sanyargatott bánsá­got ínséggel és pusztulással boritá vala el E’ vidék tehát önöknk köszönheti újabb megmentését. Szegednek népe pedig ismét egy boglárral többet fűzött ama dicskoszorúba, mellyel a’ hiza elött már régebben kiérdemlett. Midőn e’ hazafias készségért, a’ hon színe előtt köszöne­tet mondanék, egyszersmind kötelességemnek ismerem megne­vezni azon derék férunkat, kik ez alkalommal, részint czélszerü rendeleteik ’s munkavezetésük, részint fáradhatlan munkásságok, ’s elszánt bátorságuk által a’ többieket lelkes kitörésre ösztön­zők. Ezek: Ábrahám József, nemzetőri csajkás százados; Áb­r­ah­ám Antal, Szűcs György, Ö­k­r­ö­s József, D­ék­á­ny Antal, Kopasz Mihály, Vastag Pál és Csányi József; valamint általjában a’ századokbeli tiszt urak mindnyá­jan. Kelt Szegeden május 26-kán 1849. Osztrovszki József, kormánybiztos. Az egy év óta tűzzel vassal pusztított bánságnak, annyi szenvedések után most a’ Maros folyó vészárjai elleni megótal­­mazására, a’ földmivelés érdekében, és a’ folyó évi aratásnak biztosítása tekintetéből nem csekélyebb érdem, mint a’ hazának fegyverrel való megvédelmezése. Ugyanazért a’ fennebbi korm. biztosi köszönetnek közhírré tétele mellett kedves kötelessé­gemnek tartom, az ez érdemet olly hazafiúi, mint emberszerető áldozatkészséggel kivívott Szeged városi két lelkes nemzetőri századnak ebbeli buzgó és sikeres munkálkodásáért részemről is a’ haza nevében őszinte elismerésemet nyilvánítani. Debreczen, május 31. 1849. Földmivelés ipar és keresk. ideigl. minister Gr. Batthyány Kázmér. HÓDOLATNYILATKOZATOK. Szathmármegye hódolatnyilatkozata a’ nemzet képviselőinek. A’ nemzet képviselőinek f. évi april 14-kén hazánk füg­getlenségét , és a’ hitszegő Habsburg-lothringi ház száműze­tését tárgyszó határozatában hosszú évek során át keblünkben táplált óhajtásunkat látjuk kimondva lenni. Ujjáteremtése ez a’ nemzet életének, melly csak az utólsó magyar sírjában veszhet el. De bízunk a’ nemzet képviselőinek hazafias kitartásában, bízunk közbizalmi kormányunk vezérle­tében, bízunk lelkesen küzdő hadseregünk fegyvereiben, hogy a’ nemzet, melly annyi sok szenvedések, annyi belzavarok, és zsarnoki önkények után is él, — elveszni nem fog, ’s mellynek halálát egy Europa, egy egész művelt világ könyezendné meg,— de melly kivívott szabadsága és függetlensége érzetében még ezer éveken túl is élni fog, ’s mint óriási szikla, dönthetlenül ellentáll a’ legmerészebb zsarnoki megtámadásoknak is. Tudjuk mi, hogy milly nehéz feladat fekszik vállaikon, tudjuk, hogy sok a’ teendő még, — de majd egykoron a’ be­­végzett nagy munka után körünkbe visszatérve, mint isten a’ teremtési hetedik napon, megnyugodva, az öntudatban keressék, és találandják is fel a’ jutalmat, mit küldőik fáradozásaikért csak óhajtani, de megadni nem képesek. II.­Károly 1849-dik évi 1 május 7-én tartott bizottmány­­ülésből. Szathmármegye közönsége.­­ Hunyadváros hódolatnyilatkozata. „Tisztelt nemzeti gyűlés! Miután örömtelve, és belső ér- I­zékenységeinket is átható hálaadó buzgósággal tiszteltük a’ ma- I gyarországi Erdéllyel egyesült nemzeti gyülés azon nyilatkoza- I­­os határozatát, mellyben a’ Habsburg-lothringi ház a’ dicső ma- I­gyar nemzetre nézve példátlan hitszegéséért trónvesztettnek s­­yilvánittatik — egész készséggel azon voltunk, hogy városunk- I­ban kihirdessük, a’ minthogy a’ város közönséges gyűlését tart- I rán­d­ottan a* tisztelt magyar nemzet függetlenségi nyilatko- I­­atát szóról szóra felolvastuk, és megmagyaráztuk, mikor is I lálandó üdvözletet is terjesztettünk a’ mindenható uz istennek a’ s magyar nemzetre árasztott ebbeli meghálálhatatlan irgalmáért és kegyelméért, ’s egyszersmind egytől egyig változhatatlanul kö­teleztük, és kötelezzük is magunkat ezen nyilatkozatban foglalt kötelező pontok egész készséggel­ szoros és tántoríthatatlan megtartásokra; ’s már most csak arra az egyre kérjük a’ min­­denhatót, hogy tartsa meg szeretett kedves hazánkat, kivívott szabadságában, éltesse nagylelkű, igaz ügyünk me­­llett megket­­, tőztetelt lépésekkel fáradságokat nem sajnált nagy lelkű hazánk­ i fiait és vitéz bajnokait, hogy ezen örösmrészeltetésben ezutánra­­ nézve is végnélkül megtarthassanak Továbbá ebbeli kibeszélhe­­tetlen örömünk jelentése után mély tisztelettel öröklünk. Tisztelt nemzeti gyűlésnek Hunyad város gyűléséből máj 18-án 1849. alázatos szolgái Dima János főbíró, Butsi Sá­muel, város jegyzője. Pestmegye a’független magyar álladalom-kor­­mányhoz intézett öröm ’s hódolat nyilatkozata. Mis Pestmegye összes népének, ’s illetőleg a’ kormány el­­y nek parancsa értelmében alakult uj tiszti karának közönsége, szent ihletés örömérzetével, ’s a’ bizonyos halál torkából csudá­­san kiragadott szenvedőnek érzékeny hálájával vettük a’ nem­zetgyűlésnek azon üdvhozó határozatát, mellyel szegény elárult hazánkat az osztrák zsarnok hatalomtól teljesen függetlennek nyilvánitá. A’ függetlenségi szózat ránk nézve: Gyógy bah­am, melly 300 éves kínos sebeinket hegesztőbe. Biztató szivárvány, mellyet bonis napjaink után felderült szabadságnapunk sugárai zokogva hullatott könnyeinkből alko­­tának azért, hogy vele, mint gyűrűvel az ég segélyét az ég örö­meit jegyezze el számunkra. Feltámadási tárogató, mellynek harsány hangjával a’ né­pek kegyelmes istene a’ magyart az osztrák halál borzasztó éjé­ből örök életre hívja. Igen­ a’ magyar álladalmat függetlennek nyilatkoztató perez azon tropicus, mellynél kiszenvedett honunk napja saját fénynyel kezd fölebb emelkedni, ’s keblünk szent istene sugallja, hogy emelkedendik mindaddig, mig a’ nemzeti jólét, mig a’ civilisatio, míg az elöhaladási tökély zenitjét meg nem közelíti. És hisszük, hogy a’ nép­iket egyedül boldogító, a’ magyar ministerium által is irányul kitűzött democratico — respublicai kormányelv az, melly a’ magyar nemzet üdvét meghozhatja. Hálás elismerést, ’s szívből fakadt jegyzőkönyvileg is örö­kítendő hódolatot szavaz tehát Pestmegye összes népének ’s uj tisztikarának közönsége a’nemzetgyűlésnek, először is azon eré­lyes kitartásáért, mellyet a’ hazának nehéz perczeiben, különö­sen akkor tanuíitott midőn ingatlan hazafinak lenni annyi volt, mint a’ hon iránti felmagasztalt hűség izzó tűz próbáját állani ki.— Hálát szavazunk másodszor a’ dicső magyar haderő kiál­lításában kitüntetett ernyedetlen buzgalmáért, hálát, köszönetét a’ hazát megmentő függetlenségi elv kimondásáért, hálát külö­nösen azért, hogy e’ nemzetnek kormány elnökül a’ haza nem­­­zőjét Kossuth Lajos urat ajándékozd. Szívből fakadt hálát és hódolatot mondunk a’ nemzet leg­nagyobb fi­ainak Kossuth Lajos kormányelnök úrnak, ki megroncsolt alkotmányunk már már sülyedő hajóját, páratlan honszereteté­­nek nemes ösztönétől indíttatva, a’ hullámok dühe elől rendit­­hetlen hűsége’s szerencsés kormányzói tapintata által megmen­tette. E’ kormányzati bölcs tapintatot többek közt igazolja a’je­len ministerium alakítása. Hálát és elismerést mondunk a’ magas ministeriumoinak, a’ függetlenségi ’s respublicai irányú elv kimondásáért; midőn a’ ministerium ezt tette, teljesíté a' nemzetnek, teljesité Pestme­gye közönségének forró óhajtását. — De tiszteletteljes hódo­latunk csak akkor fogja megteremni a’ kívánt gyümölcsöt, ha a’ haza, ha a’ kormány igényeinek pontosan megfelelendünk. Mit tenni a’ kormány által kimondott elvekhez hiven ragaszkodni, minden eljárásunkat a’ független ’s szabad institutiok vezérelve nyomán intézni főfeladatat­knak tekintendjük. Illy vallástétellel ajánljuk megyénket a’ független magyar kormány becses figyel­mébe , pártfogásába, lelkesedésünk szent hevében örömittasan kiáltván: Éljen a’ szabad magyar haza ! Éljen a’ nemzetgyűlés! Éljen a’ kormány elnök! Éljen a’ magyar független felelős ministerium! Kelt az 1849—ik évi május 14—ik napján Kecskeméten tar­tott közgyűlésünkből. Pest, Pilis és Sósi törv. egye­sült megye közönsége. Tisztelt minister­elnök úr! Midőn önnek programoiként nyilvánított három nagy je­lentőségű szavait olvastuk, keblünkből egy rég elfojtott óhajtás lebbent fel, miszerint akadt egy kormány, melly megelégülve a’ királyok hazug áltatásait ’s örökös fondorkodásait, a’ népet végre az „ígéret szent földére“ bevezetni magasztos föladatá­nak vallja. Ön, e’ nyilatkozatával, egy drága ígéretet teve: a’ „nép fönség eszméjét“ t. i. hazánk minden intézményeibe bevinni, 's az ebből előbb-hátrább következő „köztársasági kormány««­ valósítását előkészítői, sőt, ha isten segít, be is vezetni. És az isten hogy ne segítne olly kormányt, mellynek szán­­déka olly tiszta, ’s czélja olly nemes, olly isteni!! Ama híres tant, miszerint „minden király gálád“ egykor ipós boszú kifakadásának valánk hajlandók tulajdonítni, de a terczenként felmerülő királyi gaz­tettek tapasztalatai annak va­kságáról keserűen tanítottak meg, ’s ha e’ tételt egy Titus * 458

Next