Közlöny, 1849. július (146-162. szám)
1849-07-01 / 146. szám
m íi ' 546 öcscse, megtapsoltatva még utójára tett fenhangzó ígéretéért is, melly után közvetlenül a’ nemzet ügyét olly hűtlenül elhagyá. Illy körülmények közt kormánynak határozott programmja nem lehet. A’ honvédelmi bizottmány azon perczben vette át a* kormányt, midőn a’ harcz koczkája már el vala vetve, ’s az események uralma beállott’S az események hullámzása közepett elhallgatott a’ politicai véleménykülönbség, csupán egy eszme világita: megmenteni a’ hazát. April 14-kével uj korszak nyílt előttünk. A’ nemzet ünnepélyesen kimondá, miként a’ hitszegő dynastiával minden további alku örökre lehetlenné vált. A’ ministerelnök pedig székfoglaló beszédében megmutatá az igéretföldét, melly felé bennünket a’ kormány vezérelni szándékozik. Eszméket mondott ki, mellyek testesitésre várnak, és mi hiszszük, hogy meg fognak testesíttetni. Hiszszük pedig ezt, mert a’ nemzet akarata és kivitel között nem áll többé a’ monarchiávali alkudozás. Hiszszük, mert reményünk van, hogy minden institutio, melly a’ souverain nemzet akaratának nyűge gyanánt még fen van, rövid idő múlva magától lehulland, ’s a’ nemzet saját sorsának maga leend ura. Most még szerkesztési modorunkról néhány szót: I. A’ journalisticában is mindennek megvan saját szerepe. A’ Közlönyé nem az izgatás, sem birálgatás. Ez más lapok dolga. Mi szoritkozandónk a’ kormány működésének időnkénti áttekintésében felkeresni és kimutatni az irányt, az uralkodó eszmét. A’ „Közlöny 44 koronként hozand illy áttekintő czikkeket. II. Midőn egyfelől a’ monarchiával volt összeköttetéseink megszakadtak; másfelől ápril 14-re uj viszonyokat teremtett számunkra. Mint önnálló hatalom belépett Magyarhon a’ független európai statusok sorába. Ismernünk kell ennnélfogva Europáhozi állásunkat is. — A’ külföld eseményei most nemcsak úgy érdekelnek bennünket mint nézőt a’ dráma, melly , szemei előtt lejátszatik, — magunkra is cselekvő szerep vár. A’ Közlöny iparkodni fog, mennyire a’ körülmények engedik, a’ külföldi eseményeket gyorsan, híven, ’s minél terjedelmesebben közölni. A’ Közlöny iparkodni fog biztos nézpontokat jelölni ki ezen események megítélésére. E’ czélból adand tájékozó czikkeket is. Hangjok és modoruk hivatalos laphoz illő leend. Kényes diplomaticai viszonyokat sérteni nem fog. A’ külföld eseményeit nem csupán elv, ’s institutiok rokonsága, hanem saját érdekeink találkozása szempontjából fogjuk megítélni. Hangban a’ méltóságot még elleneink irányában is igyekszünk megtartani. III. Belföldi tudósításokat a’ fővárosi ’s vidéki élet köréből közölni fogunk. Kerülendjük a’ bő előadást, helyen kívül használt nagy szavakat, ’s egyéniségek fölötti vitát. Örömest adandjuk mindazt, mi a’ majdan fölpezsdülő községi élet manifestatiojára vonatkozik. IV. Polémiát a’ „Közlöny 44 sem kezdeni sem folytatni nem fog. Merülhetnek azonban fel nézetek a’ journalisticában, mellyeket a’ kormánynak útbaigazítani, vagy terjedésüket meggátolni kell. Illyenkor a’ „Közlöny 44 vonatkozás nélkül lapra vagy személyre, elmondandja nézeteit a’ kérdéses tárgyról. Ez a’ kormány tekintélyének nem árt, a’ lap érdekét pedig növeli. V. Gondoskodott a’ kormány, hogy a’ Közlöny mellett hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön egy néplap is jelenjen meg, Arany János és Gondol Dániel által szerkesztve. Czime: „Népszabadság 44 Programja az első számban megjelenend. — Budapest, junius 25-én 1849. Emődi Dániel, a’„Közlöny 44 felelős szerkesztője. *• HIVATALOS RÉSZ. Európa népeihez. A’ magyar kormány, a’ magyar nemzet nevében, de minden szabad nemzetek érdekében, kötelesnek érzi magát, ünnepélyesen felszólalni. A’ magyar földön a’ szabadság viv, a’ szolgasággal harczol, a’ jog viv a’ durva erőszakkal, a’ humanitás küzd az embertelenséggé, tusát életre halálra. Isten megáldotta csodamódon igazságos fegyvereinket, ’s az osztrák hadsereg kikergettetvén hazánk szent tőldéről, többé már nem bírta megtámadni határainkat, hanem lételmében Bécset és Olmüczet őrizte. A’ másik hadsereg Slavoniába menekedett. A’ harmadik Oláh és Szerbországba tolatott ki, a’ nélkül, hogy a’ népek közti jog szerint ott lefegyvereztetett volna. Isten megáldotta fegyvereinket, mert ügyünk igazságos mint az erény, ellenségünké igazságtalan mint a’ bűn. Az uralkodó ház vétkeket követett el, egy a’ vakságig hűségű nemzet ellen, mellyeket ember ,nem felejthet el, ’s Isten nem bocsáthat meg soha. Tudniillik: Az uralkodott ház szövetkezett az ország,’s alkotmány ellenségeivel, egyes rablókkal, és a’pártütökkel, a’ nemzet elnyomására. Az uralkodott ház ünnepi esküvel szentesitett alkotmány ’s statusélet eltörlésére fegyverrel támadta ’s támadtatta meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtanak, sőt a'kik fegyvert csak akkor és egészen készületlenül fogtak, midőn az udvar által pártütésre felhívott Jellachich Pesttől már három órányira volt. Az uralkodott ház az ország területi épségének erőszakos eldarabolását ’s megcsonkítását elhatározta ’s meg is kezdette , a’ mellynek fentartására hittel megesküdött. Az uralkodott ház idegen fegyveres erőt, szerbeket és muszkákat használt, saját alattvalóinak legyilkolására ’s törvényes alkotmányuk elnyomására. E’ bűnöket a’Habsburg-lothringi ház mind együtt és egyszerre követte el, ’s elkövettetett annyi árulás, annyi rablás gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség közepette, mihez hasonlithatót nem mutat fel, a’ történet, sem az uj, sem az ó. Csak innnen megmagyarázható azon rögtönös és óriás fordulat, melly a’ nemzet gondolataiban, nézeteiben, érzelmeiben végbe ment. Előbb imádta királyát, — és most gyűlölőjévé lett. Előbb hitt az eskünek,— és most bizodalmát minden régi tekintély iránt elvesztette. A’ békét a’ bűnig megszokta, a’ szelídséget az el puhulásig megkedvelte a’nemzet, és most boszút lehel, harczot kivan, a’ győzedelmért halálban gyönyörködik. A’ szabadságot mint ajándékot várta, most mint jogot követeli, ’s a’ nemzet telkében az elpusztult ’s kiölt országrészek világánál nincs más rém mint a’ királyi kép, melly gyötrője, kínzója, öldöklője, gyujtogatója, pusztítója, legalávalóbb hitszegője az országnak. A’ közérzetem ’s közhite’ fordulata nem egyes embernek, nem izgatóknak műve. Az uralkodott ház bűnei idézték elő mind ezt. Tetteiknek természetes gyümölcse. Vallja a’ nemzet, bizonyítani fogja a’ történet. Innen van, hogy mig a’ határokon még dühösen foly a’ a’ harcz, ben az országban paradicsomi béke és egyetértés uralkodik. . . . Gazdagon gyűlnek perczenként a’ hívek áldozatai a haza szent oltárára. A’ bűnök száma fogy, a’ tömlőczök kamrái csaknem kiürültek. A’ lélekerő és szenvedély nem a’ gonosz tett, hanem a’ hazafiság táplálékává válik. Egy a’ legragyogóbb tünemények közül, melly forradalmat valaha jellemezett. A nép szívesen fizeti adóját, örömest hordozza a’ hadviselés nehéz terheit, bár az ellenség által kegyetlenül kizsaroltatott. Kilencz hónap alatt 200,000 honvédet önként ada a’ nemzet, nemcsak kényszerítés nélkül, de az anyai szemek bű könnyei nélkül is. Ez az erény, ez a’ hazafiui hűség az, a’ szabadságszeretet forradalma. A’ nemzetnek nincs baja ön kebelében, csak külső ellenséggel küzd. Ekképen nem meglepő eredmény volt, hogy a’ nemzet, illy általános ’s egyetértő lekesedésében, a’ pokoli ármánynyal felizgatott oláhot, ráczot legyőzte; hogy Erdélyből kikergette az osztrákot és muszkát, hogy Windischgraetzet, Weldent, Woldgemuthot, Jellachichot egymásután meggyőzte, ’s midőn Budán és Pesten kitűzte a’ háromszinű zászlót a’ megrémült osztrák kormány Bécsböl Linz felé hordotta kincseit. Pedig a’ magyar nemzet forradalma ment a’ terrorismus minden szörnyeitől, ’s hadviseletünk hódol a’ műveltség ’s humanitás isteni elveinek. Az osztrák sereg ingyen éli a’ szegény földnép vagyonát, mi saját határainkon belől is mindenütt kész pénzért fizetünk. Az osztrák sereg rabol öldököl, gyújt, mi a’ magyar határon túl ritkán léptünk át és soha nem pusztítottunk, sőt viszszapótoltuk, a’ mi kár elkövettetett. Az osztrák zsarnokság annak, ki saját hazája mellett viv, elvéteti vagyonát és gyalázatosan felakasztatja tiszteinket, a mi kezünkben 2 tábornok, 500 főtiszt és 20,000 fogoly van; ezek közt több nemzetünkbe! hazaáruló, de mi még egyet sem végezteténk ki, és 4000 horvát fogolynak nagylelkileg visszaadtuk a’ szabadságot. Istenen kívül ime tetteink tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mi a’ zsarnokság és barbárság ellen harczolunk, hogy mi a' szabadságot és humanitást nemcsak hirdetjük, de gyakoroljuk is , azon nehéz körülményekben is, midőn az önvédelemnek szüksége nemzetet rendkívüli szabályokra is feljogosíthat. A’ magyar nemzet fegyvere az osztrák sereggel már végezett is. A’ megszabadított országot már csak fel kellett virágoztatni. És a’ Habsburg-Lothringi ház másodszor folyamodik a’ muszka zsarnok segedelméhez. ’S Brassótól kezdve Lembergen keresztül Bécsig 120 000-ből álló muszkahad tőrt be hazánkba, a’ nép szabadság vértanújinak országába. Mi nem teszszük le fegyverünket. Mi megvivandunk Europa szövetkezett két tyránjának hadaival. Isten igazságos és egyszersmind mindenható, ki megszenteli a' gyengébbnek pallosát , ’s megtöri az elbizakodottnak és a’ rosznak erejét De egyszersmind kiáltó ’s komoly szózatot emelünk Europa alkotmányos kormányaihoz és népeihez. Ti kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országotok, hanem egész Europa szabadságának és jogszerű érdekeinek is. Roppant felelősség nehezkedik rátok. A’ bűn, mellyet bár melly országában Európának a’ szabadság és örök jog ellen elkövetni engedtek, bosszuálva fog titeket és országaitokat megbüntetni. Ti népek, ti ébredjetek fel a’ szörnyű veszélyre, midőn a’ zsarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni ’s kioltani a’ szabadság szent igéjét, Németföldön, Itáliában, és Magyar hazánkban. Te büszke angol nemzet, elfelejtkeztél az általad felállított be nem avatkozás elvéről, ’s tűröd azt épen az alkotmányos szabadság érdeke ellen ? Nemcsak nem véded a’ szabadság ’s emberiség szent ügyét, sőt a’ zsarnokokat szövetkezni engedvén, a’ szolgaság diadalmát segíted elő. A’ britt árbocz kevély zászlóját gyalázat fenyegeti. Isten levonja róla áldását, ha hűtlen lesz az ügyhöz, mellytől dicsőségét kölcsönzötte. Te franczia respublica, elfelejtkeztél azon elvekről, mellyeket születésedkor kijelentettél. Azt mondád: Francziaország respublica. A’ franczia respublicának nincs elismerésre szüksége létezése végett. Kormányt ’s kormányalakot változtatni természeti joga, melylyel bir minden nemzet, erre a’ jogczimet saját akaratából meríti. Azt mondád : az 1815. szövetséget csak létezőnek tekinted, de jogszerűnek nem ismered el. Azt mondád: szives és lélekszerinti frigyre hívod fel mind azon népeket, a’ kik általában a’ szabadság, ’s különösen a’ respublica elvét fogadják el nemzeti létek alapjául. Azt mondád, hogy te elöljáró világításod által uj ösvényekre akarod átvezérelni a’ népeket és országokat. És mint azelőtt