Közlöny, 1849. július (146-162. szám)

1849-07-01 / 146. szám

m­ í­­i ' 546 öcscse, megtapsoltatva még utójára tett fenhan­gzó ígéretéért is, melly után közvetlenül a’ nemzet ügyét olly hűtlenül elhagyá. Illy körülmények közt kormánynak határozott programmja nem lehet. A’ honvédelmi bizottmány azon perczben vette át a* kormányt, midőn a’ harcz koczkája már el vala vet­ve, ’s az események uralma beállott­’S az események hullámzása közepett elhallgatott a’ politicai véleménykülönbség, csupán egy eszme vi­­lágita: megmenteni a’ hazát. April 14-kével uj korszak nyílt előttünk. A’ nemzet ünnepélyesen kimondá, miként a’ hitszegő dynastiá­­val minden további alku örökre lehetlenné vált. A’ ministerelnök pedig székfoglaló beszédében megmutatá az igéretföldét, melly felé bennünket a’ kor­mány vezérelni szándékozik. Eszméket mondott ki, mellyek testesitésre várnak, és mi hiszszük, hogy meg fog­nak testesíttetni. Hiszszük pedig ezt, mert a’ nemzet akarata és kivitel között nem áll többé a’ monarchiávali alkudozás. Hiszszük, mert reményünk van, hogy minden institutio, melly a’ souverain nemzet akaratának nyűge gyanánt még fen van, rövid idő múlva magától lehulland, ’s a’ nemzet saját sorsának maga leend ura. Most még szerkesztési modorunkról néhány szót: I. A’ journalisticában is mindennek megvan saját szerepe. A’ Közlönyé nem az izgatás, sem birálgatás. Ez más lapok dolga. Mi szoritkozandónk a’ kormány működésének időnkénti áttekintésében felkeresni és kimutatni az irányt, az ural­kodó eszmét. A’ „Közlöny 44 koronként hozand illy áttekintő czikkeket. II. Midőn egyfelől a’ monarchiával volt összeköttetéseink megszakadtak; másfelől ápril 14-re uj viszonyokat terem­tett számunkra. Mint önnálló hatalom belépett Magyarhon a’ független európai statusok sorába. Ismernünk kell ennnélfogva Europáhozi állásunkat is. — A’ külföld eseményei most nemcsak úgy érdekelnek bennünket mint nézőt a’ dráma, melly , szemei előtt lejátszatik, — magunkra is cselekvő szerep vár. A’ Közlöny iparkodni fog, mennyire a’ körülmények engedik, a’ külföldi eseményeket gyorsan, híven, ’s minél ter­jedelmesebben közölni. A’ Közlöny iparkodni fog biztos nézpontokat jelölni ki ezen események megítélésére. E’ czélból adand tájékozó czik­keket is. Hangjok és modoruk hivatalos laphoz illő leend. Kényes diplomaticai viszonyokat sérteni nem fog. A’ külföld ese­ményeit nem csupán elv, ’s institutiok rokonsága, hanem saját érdekeink találkozása szempontjából fogjuk megítélni. Hang­ban a’ méltóságot még elleneink irányában is igyekszünk megtartani. III. Belföldi tudósításokat a’ fővárosi ’s vidéki élet köréből közölni fogunk. Kerülendjük a’ bő előadást, helyen kívül használt nagy szavakat, ’s egyéniségek fölötti vitát. Örömest adandjuk mindazt, mi a’ majdan fölpezsdülő községi élet ma­­nifestatiojára vonatkozik. IV. Polémiát a’ „Közlöny 44 sem kezdeni sem folytatni nem fog. Merülhetnek azonban fel nézetek a’ journalisticában, mellyeket a’ kormánynak útbaigazítani, vagy terjedésüket meggátolni kell. Illyenkor a’ „Közlöny 44 vonatkozás nélkül lap­ra vagy személyre, elmondandja nézeteit a’ kérdéses tárgyról. Ez a’ kormány tekintélyének nem árt, a’ lap érdekét pedig növeli. V. Gondoskodott a’ kormány, hogy a’ Közlöny mellett hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön egy néplap is je­lenjen meg, Arany János és Gondol Dániel által szerkesztve. Czime: „Népszabadság 44 Programja az első számban megjele­­nend. — Budapest, junius 25-én 1849. Emődi Dániel, a’„Közlöny 44 felelős szerkesztője. *• HIVATALOS RÉSZ. Európa népeihez. A’ magyar kormány, a’ magyar nemzet nevében, de min­den szabad nemzetek ér­dekében, kötelesnek érzi magát, ünnepé­lyesen felszólalni. A’ magyar földön a’ szabadság viv, a’ szolgasággal harczol, a’ jog viv a’ durva erőszakkal, a’ humanitás küzd az emberte­­lenségg­é, tusát életre halálra. Isten megáldotta csodamódon igazságos fegyvereinket, ’s az osztrák hadsereg kikergettetvén hazánk szent tőldéről, többé már nem bírta megtámadni határainkat, hanem lételmében Bé­cset és Olmüczet őrizte. A’ másik hadsereg Slavoniába menekedett. A’ harmadik Oláh és Szerbországba tolatott ki, a’ nélkül, hogy a’ népek közti jog szerint ott lefegy­vereztetett volna. Isten megáldotta fegyvereinket, mert ügyünk igazságos mint az erény, ellenségünké igazságtalan mint a’ bűn. Az ur­alkodó ház vétkeket követett el, egy a’ vakságig hű­ségű nemzet ellen, melly­eket ember ,nem felejthet el, ’s Isten nem bocsáthat meg soha. Tudniillik: Az uralkodott ház szövetkezett az ország,’s alkotmány el­lenségeivel, egyes rablókkal, és a’pártütökkel, a’ nemzet elnyo­mására. Az uralkodott ház ünnepi esküvel szentesitett alkotmány ’s statusélet eltörlésére fegyverrel támadta ’s támadtatta meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtanak, sőt a'kik fegyvert csak akkor és egészen készületlenül fogtak, midőn az udvar által párt­ütésre felhívott Jellachich Pesttől már három órányira volt. Az uralkodott ház az ország területi épségének erősza­kos eldarabolását ’s megcsonkítását elhatározta ’s meg is kez­dette , a’ mellynek fentartására hittel megesküdött. Az uralkodott ház idegen fegyveres erőt, szerbeket és muszkákat használt, saját alattvalóinak legyilkolására ’s törvé­nyes alkotmányuk elnyomására. E’ bűnöket a’Habsburg-lothringi ház mind együtt és egy­szerre követte el, ’s elkövettetett annyi árulás, annyi rablás gyúj­­togatás, öldöklés, kegyetlenség közepette, mihez hasonlithatót nem mutat fel, a’ történet, sem az uj, sem az ó. Csak innnen megmagyarázható azon rögtönös és óriás for­dulat, melly a’ nemzet gondolataiban, nézeteiben, érzelmeiben végbe ment. Előbb imádta királyát, — és most gyűlölőjévé lett. Előbb hitt az eskünek,— és most bizodalmát minden régi tekin­tély iránt elvesztette. A’ békét a’ bűnig megszokta, a’ szelídsé­get az el puhulásig megkedvelte a’nemzet, és most boszút lehel, harczot kivan, a’ gy­őzedelmért­ halálban gyönyörködik. A’ sza­badságot mint ajándékot várta, most mint jogot követeli, ’s a’ nemzet telkében az elpusztult ’s kiölt országrészek világánál nincs más rém mint a’ királyi kép, melly gyötrője, kínzója, öl­döklője, gyujtogatója, pusztítója, legalávalóbb hitszegője az országnak. A’ közérzetem ’s közhit­e’ fordulata nem egyes embernek, nem izgatóknak műve. Az uralkodott ház bűnei idézték elő mind ezt. Tetteiknek természetes gyümölcse. Vallja a’ nemzet, bi­zonyítani fogja a’ történet. Innen van, hogy mig a’ határokon még dühösen foly a’ a’ harcz, ben az országban paradicsomi béke és egyetértés ural­kodik. . . . Gazdagon gyűlnek perczenként a’ hívek áldozatai a­ haza szent oltárára. A’ bűnök száma fogy, a’ tömlőczök kamrái csaknem ki­ürültek. A’ lélekerő és szenvedély nem a’ gonosz tett, hanem a’ hazafiság táplálékává válik. Egy a’ legragyogóbb tünemények közül, melly forradalmat valaha jellemezett. A­ nép szívesen fizeti adóját, örömest hordozza a’ hadvi­selés nehéz terheit, bár az ellenség által kegyetlenül kizsarol­­tatott. Kilencz hónap alatt 200,000 honvédet önként ada a’ nemzet, nemcsak kényszerítés nélkül, de az anyai szemek bű könnyei nélkül is. Ez az erény, ez a’ hazafiui hűség az, a’ szabadságszeretet forradalma. A’ nemzetnek nincs baja ön kebelében, csak külső ellen­séggel küzd. Ekképen nem meglepő eredmény volt, hogy a’ nemzet, illy általános ’s egyetértő le­kesedésében, a’ pokoli ármánynyal felizgatott oláhot, ráczot legyőzte; hogy Erdélyből kikergette az osztrákot és muszkát, hogy Windischgraetzet, Weldent, Wold­­gemuthot, Jellachichot egymásután meggyőzte, ’s midőn Budán és Pesten kitűzte a’ háromszinű zászlót a’ megrémült osztrák kormány Bécsböl Linz felé hordotta kincseit. Pedig a’ magyar nemzet forradalma ment a’ terrorismus minden szörnyeitől, ’s hadviseletünk hódol a’ műveltség ’s hu­manitás isteni elveinek. Az osztrák sereg ingyen éli a’ szegény földnép vagyonát, mi saját határainkon belől is mindenütt kész pénzért fizetünk. Az osztrák sereg rabol öldököl, gyújt, mi a’ magyar ha­táron túl ritkán léptünk át és soha nem pusztítottunk, sőt visz­­szapótoltuk, a’ mi kár elkövettetett. Az osztrák zsarnokság annak, ki saját hazája mellett viv, elvéteti vagyonát és gyalázatosan felakasztatja tiszteinket, a­ mi kezünkben 2 tábornok, 500 főtiszt és 20,000 fogoly van; ezek közt több nemzetünkbe­! hazaáruló, de mi még egyet sem végezteténk ki, és 4000 horvát fogolynak nagylel­­k­ileg visszaadtuk a’ szabadságot. Istenen kívül ime tetteink tesznek tanúbizonyságot arról, hogy mi a’ zsarnokság és barbárság ellen harczolunk, hogy mi a' szabadságot és humanitást nemcsak hirdetjük, de gyakorol­juk is , azon nehéz körülményekben is, midőn az önvédelemnek szüksége nemzetet rendkívüli szabályokra is feljogosíthat. A’ magyar nemzet fegyvere az osztrák sereggel már vé­gezett is. A’ megszabadított országot már csak fel kellett virá­­goztatni. És a’ Habsburg-Lothringi ház másodszor folyamodik a’ muszka zsarnok segedelméhez. ’S Brassótól kezdve Lembergen keresztül Bécsig 120 000-ből álló muszkahad tőrt be hazánkba, a’ nép szabadság vértanújinak országába. Mi nem teszszük le fegyverünket. Mi megvivandunk Eu­ropa szövetkezett két tyránjának hadaival. Isten igazságos és egyszersmind mindenható, ki megszenteli a' gyengébbnek pal­losát , ’s megtöri az elbizakodottnak és a’ rosznak erejét De egyszersmind kiáltó ’s komoly szózatot emelünk Eu­ropa alkotmányos kormányaihoz és népeihez. Ti kormányok, hivatalos őrei vagytok nemcsak országo­tok, hanem egész Europa szabadságának és jogszerű érdekeinek is. Roppant felelősség nehezkedik rátok. A’ bűn, mellyet bár melly országában Európának a’ szabadság és örök jog ellen el­követni engedtek, bosszuálva fog titeket és országaitokat meg­büntetni. Ti népek, ti ébredjetek fel a’ szörnyű veszélyre, midőn a’ zsarnokok hadai szövetkezve kezdik eltiporni ’s kioltani a’ sza­badság szent igéjét, Németföldön, Itáliában, és Magyar hazánkban. Te büszke angol nemzet, elfelejtkeztél az általad felállított be nem avatkozás elvéről, ’s tűröd azt épen az alkotmányos szabadság érdeke ellen ? Nemcsak nem véded a’ szabadság ’s emberiség szent ügyét, sőt a’ zsarnokokat szövetkezni enged­vén, a’ szolgaság diadalmát segíted elő. A’ britt árbocz kevély zászlóját gyalázat fenyegeti. Isten levonja róla áldását, ha hűt­len lesz az ügyhöz, mellytől dicsőségét kölcsönzötte. Te franczia respublica, elfelejtkeztél azon elvekről, mel­­­lyeket születésedkor kijelentettél. Azt mondád: Franczia­­ország respublica. A’ franczia respublicának nincs elismerésre szüksége létezése végett. Kormányt ’s kormányalakot változ­tatni természeti joga, melylyel bir minden nemzet, erre a’ jog­­czimet saját akaratából meríti. Azt mondád : az 1815. szövetsé­get csak létezőnek tekinted, de jogszerűnek nem ismered el. Azt mondád: szives és lélekszerinti frigyre hívod fel mind azon népeket, a’ kik általában a’ szabadság, ’s különösen a’ respub­lica elvét fogadják el nemzeti létek alapjául. Azt mondád, hogy te elöljáró világításod által uj ösvényekre akarod átvezérelni a’ népeket és országokat. És mint azelőtt

Next