Közlöny, 1849. július (146-162. szám)
1849-07-13 / 148. szám
350 2217. B. Pfansmid Károly debreczeni törvényszéki tanácsnok vezetéknevének Zászlósi-ra kért változtatása megengedtetvénl, ezennel közhírré tétetik. Kelt Budapesten, jun. 26. 1849. Belügyminister Szemere Bertalan. 2232. B. Rasovicz Mór főhadnagy vezetéknevének Rázsai-ra kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel közhirré tétetik. Kelt Budapesten, június 26. 1849. Belügyminister Szemere Bertalan. 2210 : B. Umhaiszer Ignácz 9-dik huszár ezredbeli tizedes vezetéknevének Körházy-ra kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel közhirré tétetik. Kelt Budapesten, junius 25. 1849. Belügyminister Szemere Bertalan. 2208 : B. Willerding Gyula vezetéknevének Kellesy-re kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel közhirré tétetik. Kelt Budapesten, junius 25. 1849. Belügyminister Szemere Bertalan. 2211 : B. Kmoskó Ágoston közhonvéd vezetéknevének Börnei-re kért átváltoztatása megengedtetvén, ezennel közhirré tétetik. Kelt Budapesten, junius 25. 1849. Belügyminister Szemere Bertalan. Adakozások 8101. p. n. Esztergom megye hetvenkilencz Ről 7 krt p.p. egy 35 darab aranyt nyomó arany és egy ezüst nádori emlékpénzt a’ haza oltárára szentelvén; ezen hazafiui áldozat ezennel közhírré tétetik. . A’ pénzügyministerium 61. Fg. 23,599. Bugyi helység közönsége a' sebesült honvédek számára 50 pengő lot ajándékozott azon megjegyzésssel, hogy hasonló czélra teendő gyűjtéssel az elöljáróság folytonosan foglalkozik. .Melly hazafias ajánlatával tanúsított hazaszeretete, a' midőn nyilvánosságnak utánzásra méltó példányai átadatik, fogadja a’ nevezett község és a’ lelkes elöljáróság a’ haza és kormány nevében elismerő köszünetemet. Kelt Budapesten, junius 24-kén 1849. Hadügyminister helyett az álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. C. A. 3174. Szontagh Károly késmárki ügyvéd egy szuronyos fegyvert; Oltványi Sándor szabolcsi szabad lovas csapatbeli százados hasonlag egy a’ tarczali ütközet alkalmával rohammal elvett katonai gyutacsos fegyvert adott az álladalomnak , miért is az illetőknek köszönet szavaztatik. Budapesten, junius 29. 1849. Hadügyministeri helyettes és álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. F. g. 120436. Az erdőhegy kisjenei nemzetőrök által a haza oltárára tett gyűjtemények, úgy mint: Soltész Lajos 2 ft. Pitner Péter 2 ft. Kopf György 1 ft. Biró András 1 ft. Hegedűs György 1 ft. Biró Dániel 1 ft. Penyilóka Mihály 1 ft. Kádár Sámuel 30 kr. Farkas József 30 kr. Hibrant Mihály 30 kr. Klein József 30 kr. Emmer Magdolna 30 kr. Szab Pál, Bojár Ferencz 30 kr. Csábi Gábor 30 kr. Pálffy Ferencz 30 kr. Jónás Ferencz 40 kr. Emmer Imre 20 kr. Pálfy József 20 kr. Pálfy István 20 kr. Biró Ferencz 20 kr. Vajda István 20 kr. Kiss Biró János 20 kr. Gedeon György 20 kr. Szálkás György 20 kr. Kerekes Sándor 20 kr. Tüser Sándor 15 kr. Bányai Ferencz 12 kr. Gyorgyovics Ignácz 10 kr. Pálfy György 10 kr. Cs. Molnár Sándor 10 kr Fitkonides Mihály 10 kr. Bihari Pál 10 kr. Szőke András 10 kr. Varalyai Ferencz 10 kr. Krieser Antal 10 kr. Molnár Balázs 10 kr. Gr. Tokai József 10 kr. Tövisháti István 10 kr. Kiss Ferencz 10 kr. Seppsi András 10 kr. Pálfy Mihály 10 kr. Pálfy András 10 kr. Pálfy István 10 kr. Tiiser István 10 kr. Kiss Pálfy János 12 kr. H. Pálfy István 10 kr. összesen 32 ftot, úgy szinte Kőrösy János által adományozott egy kard, és Liszt Katalin által egy lepedő, egy törülköző, Kőrösy János nemzetöri százados által beadatván, fogadják az adakozók a’ hon nevében nyilvánított szives köszönetemet. Hadügyminiszeri álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Szikszó városának összes lakosai magyarország függetlensége ünnepének méltóbb megülésére a’ sebesült honvédek számára adakoztak: Thanhoffer Nina és Pap Minka kisasszonyok példás buzgósággal gyűjtöttek 78 darab inget, 60 gatyát, 34 Sebkötőt, 7 párnahajat, 3 törülközőt, 6 lepedőt, 62 font sebrevaló rongyokat, 10 font tépést, 6 ezüst forintot; Kovács József úr pedig gyűjtött 34 ft és 30 kr. p. összesen 40 ft 30 krt pp. Melly pénzmennyiséghez Darvas Imre 10, Czehmaster Antal 1, Maurer György 1, Bütner Ferdinand 1, Koncs József 2 ft, Demtsa Szilárd 30 kr, Thauhoffer János 5 ft, Cserépi Ferdinand 1, Kenedica János 1, G. F. 1, Reiter Antal 5, Litschauer János 2, a helybeli, szüts-ezéh 1, Cs. D. 2 l’ft, Palányi István 30 kr, egy szegény honfi 30 kr, Hudácskó Györgyné 1 ft 48 kr, Aichman Józsefné 2 ft, egy valaki 24 kr, ismét többen 1 ft 18 kr ezüst pénzben, Dániel Pál képviselő úr pedig egy kétcsövű fegyverrel járultak. Vegye e’ város lelkes közönsége e‘ honfiúi áldozatkészségéért sebesült bajnokaink nevében forró köszönetemet. Pesten, junius 30-án 1849. Álladalmi rendőrség középponti osztály igazgatója, Hajnik Pál. Harmadik jelentés az üllői kaszárnyabeli kórház sebesültjeinek tett hazafiui ajánlatokról. Fischer Julia asszony 150 font szárított szilvát hozott , ezek közül 50 fontot Hohlfeld kereskedő, 40 fontot Glacz K., Éder 25 fontot, Semnelweis 25-öt, Prickler kereskedő 10-et, Steinbach 10-et. Tépést hoztak: Pauer Katalin assz. 1 csomót; Müller Lóra, Fanni, Cicelle és Fini 1 csomót; Melcer Emilia és Lujza kisassz. Rozsnyóról 6 fontot küldtek ’s pólyákat; Jarmanovics Petronella 1 csomót és köteléket; Heinrichai assz. leányával, Nailer Guszti, Oláh Erzsébet kisassz. egy egy csomót ; Kovács Latinovics asszony, igen szép tépeten kívül 5 lepedőt, 7 vánkoshéjat és nyomatékokat; Simegné assz. tokait, becsináltat, gyümölcsöt; egyéb figyelmek mellett; Zeitinger Józs. vendéglő 12 akó vörös bort; névtelen 40 font fris cseresznyét; más névtelen több palaczk tokait’; Csukás Teréz kisassz. koronként ezitromokat egyéb figyelmek mellett. Ezenkívül üdülő honvédeink folyvást készítenek magok is sebes társaik számára tépést. Köszönet mindnyájoknak a’ megvédett haza nevében. Pest,junius 27.1849. D. Krómbald K., az üllői kaszárnyás kórház igazg. főorvosa. Csermiis József kisasszony Abonyban példás erélyességgel 170 frt, 56 krokat p. p. a’ végre gyüjtvén öszve, hogy ezen öszveg sérült és beteg vitézek között rögtöni segedelemképen kiosztassék, ezt megteendő, ezennel mind a' gyűjtő, mind az adakozóknak az érdeklettek nevében, szives köszönetet mondok. Pesten, junius 20. 1849. Kossuth Meszlényi Teréz. A’ sebesült vitézek ápolására öszveállott női egylet pénztárába befolyt öszves bevétel, mint ez a’ folyó évi május 18-án a’ Közlöny 108. számában közhirré tétetett részen 8501 frt. 2 aranyat; a’ Közlöny 121. számában tett közlés szerint a’junius 1. tartott gyűlés előtt újabban beadattak, öszvesen 382 f. 21 k. az öszves bevétel 8883 frt. 21 kr. 2 arany; a’ kiadások az egyleti választmány rendelete és átvizsgálása nyomán tesznek 4015 frt; felmarad 4868 f. 21 kr. 2 arany, melly öszveg a’ Közlöny 121. számában közhirré tett egyleti végzésnél fogva Debreczen városánál, leteendő, ideiglenesen azonban a’ budai főpénztári hivatalnak a' mai, napról költ nyugtatványa szerint nála letétetett, a fenebbi kiadási költségek, igy az adakozók által,kik nevei már részben kinyomattak,részben az álladalmi nyomdában jelenleg nyomatnak, beadattak segítségével az egylet az álladalomnak eddig által adott 106 szalmazsákot; 100 pár fehérruhát; 73 paplant; 200 lepedőt; 100 vánkost; 200 vánkoshajat; 43 matraczot; 53 pokróczot; 112 kötőt; 2 mázsa tépetet; — ismét 36 inget: 28 lábravalót; 75 kötőt: 1 nagy láda tépetet; — újabban 100 darab szalmazsákot: 85 paplant és pokróczot; 125 párnát; 32 matraczot; 110 pár fehérruhát; másfél mázsa tépetet; 100 kötőt; 100 pólyát; 24 törülközőt; végre 155 inget; 66 lábravalót; 118 törülközőt; 38 paplant; 70 pokróczot; 250 vánkoshajat; 220 szalmazsákot; 32 matráczot; 70 sebkötőt,e’felett kiállitatá több ezer lepedőnek a’ varrását. Kelt Pesten, julius 1. 1849, Kossuth Meszlényi Terézt, elnök. Cseh János káldszagi kath. lelkész a’ sérült honvédők javára aláírás utján beszedett 108 ft 45 krt pp. küldött, — fogadja érette a’ szenvedők nevében forró köszönetemet. Kelt Szegeden julius 12. 1849. A’ nőegylet elnöke Kossuth Meszlényi Teréz. Igazítás: A Közlöny 145-dik számában A. 23,193 szám alatt a’ törzstiszti kinevezések közt Rapasi helyett Rapaics, és Makrai helyett Makrai olvastassék. Budapest, junius 30-án 1849. hadügyi álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Nem hivatalos részt,fi -Szeged, julius 12-én 1849. Az ország kormánya múlt junius végnapjaiban, egy értesítvényt bocsátott a főváros lakóihoz ; szólott hozzájok úgy, miként férfiakhoz szokás, himezés nélkül, leplezetlenül. Kimondá nyíltan, miként meglehet , hogy rendes székhelyét el fogja hagyni egy időre ismét, ha a’ hadi munkálatok tőle ezen áldozatot követelendik. És hogy ezen eset csakugyan bekövetkezett — a’jelen czikk ketté is mutatja. ólt idó szabadságharczunk folyama alatt, midőn a kormány hasonló elhatározását, ha nem egészen is, egy részben legalább a pillanat kényszerűsége idézte elő; és e'nemzet önmagáhozi bizalmát még sem veszté el . Az eredmény fényesen jutalmazó ezen kitürést. Hadseregünk, mint a’ meséskor hőse, még bölcsejében megkezdé a’ titáni munkát, ’s ,hogy ereje miként gyarapodott, mutatják a’ győzelmek, mellyeket kivívott, Szolnoktól kezdve legújabban a’ szőnyi sónczokig. Ki hinné, hogy illy hadsereggel az ország kormánya nem volna képes tartani a fővárost; ki hinné,hogy ennyi hős kar nem képezne elegendő erőbástyát , mellnek körében a kormány dacolhatna az ellenség előre nyomuló hadával? Ha személyes bátorlétről lett volna kérdés, a kormány fogtam volna tudni, hogy legbiztosabb hely ott van az országban, , hol a’ vitéz magyar haderő összevontatik. Ha a’ haza megmentésében olly kitűnő helyet foglalna , megtartani egy várost, legyen az bár a’ főváros maga, hogy ennek minden egyéb tekintetet alá rendelni lehetne, akkor a kormány maradandóit a‘ hol volt, rendes székhelyén. Azonban a' főtekintet, mellynek semmit alárendelni nem 's szabad: okszerű úgy rendelkezni, hogy az egész haza, az egész nemzet megmentessék. 'S ne feledjük, hogy a' muszka betörés óta hadjáratunk új stádiumba lépett. Új rendelkezéseket kívánnak a hadi munkálatok is. Az eddigi működés elegendő volt arra kényszeríteni az ’ osztrák császárt, hogy gyöngeségét Európa előtt nyíltan be vallja. Most úgy kell intézkedni ismét, miként a’ ,,minden oroszok czárja“ kénytelen legyen megismerni, hogy egy szabad ‘ nemzet leigázására nem termett még elég számú kozák. A’ hadsereg ezen újabb dispositióját nem késendünk a'közönség tudomására juttatni, mihelyt bizonyosságot szereztünk magunknak arról, hogy ezáltal ellenségeinknek jó szolgálatot nem trénk. Addig szerkesztőtársainkat kérjük a' haza nevében : ne engedjenek lapjaikban olly tudósításoknak helyet, mely»lyeket az ellenség szívesebben megjutalmazna, mint a’ legpontosabb kérni szolgálatot. Egyik oka tehát a’ főváros ideiglenes odahagyásának abban fekszik, mivel a’ kormány szakértők véleménye nyomán meggyőződött arról, hogy Budapestet a koncentrált hadi operatiók alapjául fölvenni nem lehet. És mi azt hisszük, hogy a kormány ugyanezen fonalon indulva hasonló eljárást fogna követni Szegedre nézve is, mihelyt meggyőződnék, hogy helybenmaradása a‘ czélba veendő hadi munkálatoknak gátul szolgál. Tán nem csalódunk, ha a' kormánynak Jeten $ékbelgy$rtoztatási lépésében egy másik eszmét is vélünk rejteni. Mint az imádkozó mohamedánnak kelet, ollyan nekünk magyaroknak veszély idején a Tisza vidéke. Egyetlen elvesztett s ütközet esetében a’ futó ellenség ezrei élve rohannak itt a’ természet által megásott sirjokba, mig részünkről aránylag sokkal , kisebb erő is bevehetien positiókból védheti magát. Aztán meg a’ Tisza népe ezen tősgyökeres megedzett magyar faj, melly a’ függetlenség érzelmeit a’ végtelen puszták síkján szívja magába, nem önkénytelenül vonja-e magára ilyelyenkor a’ figyelmet. A' kormány felhívta az egész nemzetet, hogy az élethalál harczban, melly az egész művelt világról szól, millió karokka támogassa a’ hadsereget. , E’ felszólításnak már is látszik sükere túl a’ Tiszán. Honnan van az, hogy a" hires kozák jónak látta odább állani Debreczenből ? Honnan van az, hogy az egész tiszántúli rész újra tiszta az ellenségtől? Mert előtte, mert oldalról, mert háta mögül mindenfelé sötét tömegeket látott mozogni. Mert a’ népfel kelés hullámzott előre mint árvíz haragos habjai. Pedig e’ fölkelt nép sehol sem ütközött meg, csak moz[ dúlt mint az alvó oroszlán, midőn prédáját megpillantja. És Debreczent a’ két napos muszka uralom talán hűséges, , alattvalójává tévé a" minden rabszolgák czárjának ? Menjetek csak, nézzétek a Tiszántúl mozgó fölkelő csapatok ezreit. Ott vannak Debreczen derék fiai, haragban égő arcainkkal, szikrázó szemekkel. A’ muszka látogatásnak legfölebb azon hasznát vevék, hogy megjegyzé mindenik jól a' maga muszkáját, a’ többit a’ legelső találkozásnál majd elvégzi a’ lándzsa vagy a’ vasvilla. Könynyebb egy fecskének nyarat csinálni az északi sarknál joint néhány száz kozák látogatónak Debreczent Kamcsatkává változtatni. Ez csak egy példa a’ nép meghódithatlanságára. Ilyen a1 nép mindenütt, hol emberi méltóságának, polgári szabadságának öntudatára jutott. Ilyen Magyarország népének többsége, illyen kiválólag a’ tiszai vidék. Ez szolgált iránytű gyanánt ez év elején Kossuthnak, midőn a’ kormányt és kápviselőházat Debreczenbe tette által. Ez lehet vezéreszméje most is, midőn ideiglenes székhelyül Szegedet választja. Különbség a’ kettő között csak az, hogy ez év elején, mint említők, jobbára a’ pillanat kényszerűsége határzott, most pedig az új hadi munkálatok igényei kívánták ez áldozatot. Január elején megjóslá Kossuthunk Debreczenben, hogy a’ nemzet függetlensége e’ város kebeléből leend kiviva. ’S jóslata beteljesedett. Mostani jóslata az, hogy a’ harcz melly Europa népeinek szabadságát kivivandja ez lesz, melly innen Szegedről idéztetik. A’ teljesülés istennél van. Magyar nép te vagy az eszköz isten kezében. Kelj föl, és isten megáldja fegyvereidet! Nemzeti gyűlés. CLXVI. Képviselőházi ülés julius 2-kán 1849. délelőtti 8 és félórakor, Pesten a’ megye teremében. Elnök: Palóczy László korelnök. Elnök: Miután közelebb múlt május hó 31-kén a’ Debreczenben tartott utolsó ülés alkalmával azon végzés hozatott, hogy hadseregünk vitézsége által az ország fővárosa a’ nemzet kezébe szerencsésen visszakerülvén, a’ nemzetgyűlés tartásának