Közművelődés Fejér megyében, 1981 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1981 / 1. szám - Közoktatás és közművelődés. Nagy Lajosné: A közoktatás és közművelődés kapcsolódásairól - Dr. Pataki Károlyné: Úttörőmozi
34 közoktatás és közművelődés náci elnökhelyettese, Horváth Sándor megyei úttörőtitkár, Posta Erzsébet városi úttörőelnök, Pap László, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja, Móder József tanulmányi felügyelő, Rákos Csabáné, a városi pedagógus szakszervezeti bizottság titkára. A vállalkozás lényege, hogy a kéthetenkénti szabad szombatokon a Petőfi filmszínházban érdekes, értékes filmeket vetít a Moziüzemi Vállalat — „úttörőmozi” jelleggel. Mit jelent ez? Igen nagy nevelési lehetőséget, a felelősségérzet tudatának kialakítását, a tanuló iránti bizalom megnyilvánulását, egy-egy feladattal a jól végzett mozgalmi munka elismerését és nem utolsó sorban a szabad idő hasznos eltöltését, a kötelező irodalmak megismerését filmen keresztül. Az alapprogram, a filmvetítés kiegészül a filmekhez kapcsolódó ismeretterjesztő előadásokkal, melyeket a TIT szakemberei tartanak a vetítés előtt — továbbá a filmrendezőkkel történő találkozásokkal — a különböző tantárgyak anyagrészeivel való koncentrációval, valamint a látott filmek beépítésével a tanórába, az úttörőfoglalkozásokba. Van azonban e kezdeményezésünknek olyan célja is, amely a filmek nyújtotta élményen, ismereteken túl, mélyebben fekvő, nehezebben elérhető célokat is megpróbál átfogni. Ezt a vállalkozást az „úttörőmozi” kifejezés fejezi ki leginkább. Úttörőmozi, a nagyhírű úttörő vasút analógiájára, amelyre a vele kapcsolatba kerülők szép emlékekkel gondolnak, az úttörővasút szinte legendás a munkára nevelésben. Szeretnénk, ha az úttörőmozi példa lenne a szocialista művelődési szokások kialakítására. Vagyis az úttörővasúthoz hasonlóan egy intézmény, egy szervezet „jön be”, épül be az úttörőcsapat munkaformái közé — válik természetessé gyerekek százai számára, hogy ez az ő mozijuk, abban ők dolgoznak, őrsök vetélkednek a ruhatárosi, pénztárosi, rendezői munkakörök betöltéséért. Tehát a filmszínház, a felnőtt intézmény, „úttörőmozi” lett, amit a gyerekek sajátjuknak éreznek. Ha törekvéseink beválnak, feltevéseink igazolódnak, akkor a művelődésnek ez a formája ily módon stabilan beépül a gyerekek szokásrendszerébe, s ez nagyon lényeges, ezen a területen a művelődés igénye személyiségük viszonylag szilárd jellemzőjévé válik — s reméljük, ez a felnőtt korra is átmenthető majd, maradandó lesz. A kezdeményezés érdekes, újszerű, s az országos fórumok a Mozihíradó, rádió, Népszabadság, Képes Újság érdeklődését is kiváltotta. A közművelődés statisztikái, számadatai a törekvések tartalmi eredményét nem fejezik ki pontosan, de némi támpontot a számszerű mutatók azért erre is adnak, 820 tanulónak 60 százaléka rendelkezik úttörő-mozibérlettel. A kilenc órakor kezdődő előadást a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói teljes egészében „lefoglalták”, ezért egy második előadással is kísérleteztünk 11 órakor, ahol szintén nagy a tanulóink száma, de itt már található más iskolák növendéke is. Ezen a téren a jövőben előbbre kell lépni. A tervezett tíz előadás címei: Hahó, Öcsi; Hahó, a tenger; Az arany ember; Légy jó mindhalálig; Bogáncs; Kölyök; Robinson Crusoe; Alba Regia; Lúdas Matyi. A továbbiakban még jobban szeretnénk bevonni a gyerekeket a filmválasztásba. A filmek válogatásában nyilván egyesíteni kell a gyerekek igényeit és tervezett céljainkat. Az igényeket nem lehet elhanyagolni, nem lehet, csak didaktikai elgondolásokat figyelembe venni. Tudatosan kell tanulóink érdeklődését, igényeit irányítani, alakítani. Egy alkalommal került sor találkozóra Palásthy György filmrendezővel, s ez a találkozás már a kisebb létszámot érintő, meghittebb, klubszerű beszélgetések igényét is felvetette. Ez lehetővé tenné a filmek megtekintésével együtt a film világának, eszköztárának, hatásrendszerének alaposabb megismerését. Ez is egyik feladatunk a következő évben. Örömmel tapasztaltam, hogy egyre több a szülővel érkező tanuló, a közös élmény megint sok nevelési lehetőséget rejt magába. Az úttörőmozi munkájának előterében a tanuló, háttérben a pedagógus áll, az a lelkes pedagógus, aki bízik abban, hogy megint történt valami új, valami nagyszerű gyermekeinkért, tanulóinkért. Jó nézni szabad szombatonként a mozi felé igyekvő úttörőket, tanulóinkat, akik mindig gazdagabban térnek haza a két óra élményével. Többen megkérdezték, mit csinálok szabad szombaton? Velük vagyok, de másként, mint a hétköznapokon, új lehetőség a megismerésre és további öröm, hogy tehetek értük valamit, amiben bízom, hogy örömet jelent számukra, formálja, neveli őket.