Közművelődés Fejér megyében, 1985 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1985 / 1. szám - Bemutatjuk. Horváth Júlia: ... a mezőszilasi Németh László Általános Művelődési Központot
BEMUTATJUK ...a mezőszilasi Németh László Általános Művelődési Központot Németh László és Szilas kapcsolatáról sokan és sokat írtak már. Maga az író is gyakran vallott kötődéséről. Nagybányán született, de „választott szülőföldje” — apja szülőfaluja — Szilasbalhás. Itt töltötte vakációit a falu közepén uralkodó tágas parasztportán. Gimnazista korában saját költeményeit szavalta a falu kaszinójában, fellépett műkedvelő színjátszókkal. Rokonaihoz, a tájhoz, a Németh-portához mindig erős érzelmi szálak kötötték. Szilason életre szóló leckét kapott, melyet regények, drámák alakjai és színterei meg is őriztek. Elég az 1925-ben a Nyugat pályázatán díjat nyert novellájára, a Horváthné meghal címűre, Az emberi színjátékra, az Iszonyra, a Gyászra, a Kocsik szeptemberben című regényére vagy éppen drámái közül az Erzsébet-парra gondolnunk. A kötődés sosem volt egyoldalú: Szilas mindig egy kicsit sajátjának tekintette Németh Lászlót. 1965 őszén a Mezőföld Tsz megünnepelte negyvenéves írói jubileumát. A 60-as évek közepétől egyre határozottabb formát öltött a Németh László-emlékház gondolata, az egykori Németh-porta megvásárlása és emlékházzá alakítása. Az író örömmel fogadta a szilasiak tervét, de mindig tiltakozott az épületnek személyéhez kötött „emlékhellyé” formálása ellen. „... ne feledjük el, hogy ez tájtörténeti múzeum, Szilas múltja és jelene kerül bele, s nem én, s az én ügyeim egyedül...” — írta 1970-ben. Az épület eredete, legkorábbi részeinek építési ideje nem ismert. Annyit tudunk, hogy az udvar, s a ház egy Zámbó nevű úré volt, mielőtt Németh Péter — az író dédapja — megvásárolta. Ettől kezdve a ház a Németh család tulajdona volt, közösségi célokra történő megvásárlásáig. Erre 1971-ben került sor 180 000 forintért, oly módon, hogy Németh László 100 000, a Mezőföld Tsz 80 000 forinttal járult hozzá a vételárhoz, s a ház a termelőszövetkezet tulajdona lett. Ebben az évben hunyt el a ház utolsó gazdája — Németh Péter, az író unokatestvére, akinek özvegye már kevés időt töltött a házban. A megvásárlás után az épületen a termelőszövetkezet kisebb tatarozást végzett, de a teljes helyreállításra nem került sor. A házban a községi könyvtár kapott helyet. Ünnepélyes átadásán — 1974. május 1-én — Németh László is részt vett. Az intézmény a Petőfi Sándor Emlékkönyvtár nevet kapta. Az épületen — amely 150—200 éves, szilárd alap és szigetelés nélküli, falai nagyobb részben vályogból épültek — hamarosan a romlás jelei mutatkoztak. A vakolat hullott, a falakon repedések keletkeztek. 1978- ra az épület teljes felújítása vált szükségessé. Ez év szeptemberében a Mezőföd Termelőszövetkezet az ingatlanról és a rajta lévő épületről térítés és minden ellenszolgáltatás nélkül lemondott, a ház a községi tanács kezelésébe került. A felújítási munkák hamarosan elkezdődtek, de a kivitelezés megkezdése után kiderült, hogy az épület állaga olyan mértékben leromlott, hogy annak felújítása — még az épület eszmei értékének figyelembevétele mellett is — gazdaságtalan. A munkát leállították, csak az aládúcolást fejezték be. 1982-re az épület már élet- és balesetveszélyessé vált, a könyvtár működését be kellett szüntetni, majd azt másik épületbe költöztetni. A szükséges pénzügyi lehetőségek hiányában az is felmerült, hogy a ház lebontása után egy képzőművészeti alkotás idézte Németh László emlékét. „ ... az a ház ... gyermekkoromban számomra a boldogság szigetét jelentette. Mint városi gyermek, itt töltöttem szinte minden vakációmat, mint egyke a nagy, huszonnégy uárkatestvéres családban, itt kóstoltam a vidéki életet.” (Németh László) Mivel azonban a település más közművelődési intézménnyel nem rendelkezik, szükséges egy új intézmény építése, amely mint Németh László Községi Könyvtár működne. Ilyen előzmények után született meg a döntés: a Németh-házat le kell bontani, majd az eredeti külső megjelenés és a „hálószoba” meghagyásával új szerkezeti elemekből újjá kell építeni. A bontási munkák hamarosan befejeződtek, és 1983. szeptember 14- én megkezdődött a ház újjáépítése. S most néhány szót a Németh László nevét felvenni szándékozó általános iskoláról. Az 1969-ben átadott új központi iskola a Németh család volt telkén épült, a Németh-ház szomszédságában. Nemcsak a mezőszilasi gyerekek tanulnak itt, hanem az igazi alsó és felső tagozatosok, valamint a vámi, vámszőlőhegyi felső tagozatos tanulók is. Az épülő házban kialakítandó új könyvtár nemcsak Szilason, hanem Igaron, Igar-Vámpusztán, illetve Igar-Vámszőlőhegyen is ellátja a könyvtári feladatokat. A központi könyvtár szerzeményez, feldolgozza az állományt, gondoskodik a fiókkönyvtárak ellátásáról. Szilason a két intézmény közelsége lehetővé teszi, hogy a könyvtár az iskolai feladatok ellátásán túl a tantervi feladatok megvalósításában is részt vegyen. Különösen akkor, ha a közművelődési intézménynél dolgozó főfoglalkozású népművelő és a tiszteletdíjas könyvtárosok a tantestülethez tartoznak. Ezek az okok tették indokolttá, hogy a Mezőszilasi Közös Községi Tanács az egyesített igazi és mezőszilasi általános iskolát, és a mezőszilasi klubkönyvtárat összevonja általános művelődési központtá. Így 1984. november 16-án a Németh László Általános Művelődési Központ Klubkönyvtára és a „Németh László és Szilas” című kiállítás megnyitó ünnepségére került sor. Az újjáépült házban felnőtt- és ifjúsági könyvtár kapott helyet, s egy jól berendezett klubhelyiség is van, mely alkalmas tanórák, szakkörök , vagy akár olvasókör helyszínéül. A polcokon csaknem 9000 kötet. Az ötszáz rendszeres olvasó több mint fele gyermek. Szó esett már a családi szóhasználatban „hálószobának” nevezett helyiségről, melyet eredeti méreteiben építettek újjá. Az István Király Múzeum ebben a szobában rendezett kiállítása Németh László és Szilas kapcsolatát kíséri végig a gyermekkortól az utolsó látogatásig. Korabeli fotók láthatók a hajdani nagy családról, nagyszülőkről, szülőkről, az író gyermek- és ifjúkoráról, a század eleji Németh-portáról. Érdekes Keserű Zsófia emlékkönyve, melybe a fiatal Németh László kedves emlékverset írt. Kiállításra került Németh Péter kézírásos füzete, melyben feljegyzések olvashatók az íróról, jellemzések a család tagjairól, arról, hogyan telt Németh László egy napja Szilason. Láthatók a Tanú című egyszemélyes folyóiratának példányai, jegyzetekkel ellátott könyvei, s a szilasi múzeumnak 1974. május 1-én dedikált életműsorozat kötetei. A novellák, regények szilasi vonatkozásaira egy-egy kép utal. Az Iszonyt idézve Németh Péter és Szarka Emília esküvői képe, a Gyász megírására ihlető unokatestvér, Kertész Józsefné Pethes Zsófia fekete ruhás alakja. Németh László özvegyének ajándékaként sajkadi házukból néhány bútor is látható. Ezek közül irodalomtörténeti szempontból talán a legértékesebb az az asztal, mely a ház teraszán állt, s amelyen jó néhány klasszikus mű íródott. A kiállításon magyarázó feliratok helyett mindenütt Németh László-idézetek olvashatók. Horváth Júlia BEMUTATJUK 21