Köznevelés, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1945-10-01 / 7. szám

sze­l egészíti ki, megjelölve egyben a további kutatás feladatait és kereteit. Különösen gazdag programmal indul s máris igen tekintélyes kiadásra előkészített anyaggal rendelkezik az Országos Széchényi Könyvtár. A Széchényi Könyvtár nagymúltú, 75 év­folyamát végző folyóirata, a „Magyar Könyv­szemle“ az utóbbi években, Trócsányi Zoltán szerkesztése alatt rendkívül élénk, változatos tartalommal jelent meg, igen szerencsésen ket­tős feladatot oldva meg egyszerre: a tudomá­nyos igények kielégítését és a széleskörű nagy­­közönség könyvészeti tájékoztatását. A Könyv­szemle most, egy esztendei érthető késéssel fe­jezi be 1944. évfolyamát s egy összevont négyes számmal az 1945. évit is megjelenteti, hogy azután a jövő évtől kezdve ismét rendszeresen negyedévenként hozhassa napvilágra az egyes számokat. A Könyvszemle programmja tovább fog bővülni: a könyvtártan elvi és gyakorlati kérdései mellett fokozott figyelmet szentel majd a könyvkiadók munkájának, a köz- és magánkönyvtárak anyagának ismertetésére, a könyvkereskedelem jelentősebb mozzanataira, hogy ezáltal a különböző olvasórétegek olvas­mányszükségletét, igényét, ízlését, egyszóval a könyv szociális funkcióit is jobban meg­ismerhessük. A Széchényi Könyvtár egyszerre négy kiad­ványsorozattal folytatja ilyirányú nagymúltú adatközlő és feldolgozó munkásságát, amely eddig is kizárólag csak az anyagi eszközök elégtelensége miatt haladt a kívánatosnál las­súbb ütemben. A „Bibliográfiai Kiadványok“ sorában Gu­lyás Pál tovább folytatja „Magyar írók élete és munkái“ című hézagpótló bio-bibliográfiá­ját, melyből eddig hat kötet jelent meg. Mivel a további kötetek is csaknem sajtókész álla­potban vannak, a kitűnő könyvtártudós éven­ként két kötet sajtó alá rendezését is vállalja. „Magyarország Évi Könyvészeté“-ből eddig szintén hat kötet jelent meg, az 1936—1941. évek magyar könyvtermelését foglalván össze. A folytatást ugyancsak Droszt Olgától várjuk, akinek eddigi feldolgozásai — mondhatni — mintaszerűek. A Széchényi Könyvtár mai lel­kes, fiatal könyvtárosgárdáját ismerve, pusz­tán pénzkérdés, hogy végre az 1712—1935. évi bibliográfiák is újra felvétessenek, mert a múltbeli feldolgozások (Petrik—Kiszlingstein bibliográfiái) nagyobb évkörök szerint foglal­ták össze az anyagot ábécé rendben; márpedig a tudományos kutatót csak az egyes évek könyvtermése érdekli, nem pedig az, hogy pl. 1848-tól a kiegyezésig hány E, vagy I, vagy P betűvel kezdődő szerző könyve látott napvilá­got Magyarországon. Ebben a könyvsorozatban jelennek meg azután az egyes évek vagy évkörök szaktudo­mányos bibliográfiái (pl. Kozocsa Sándor iro­dalomtörténeti repertóriuma, továbbá a nyel­vészeti, kémiai, fizikai stb. bibliográfiák), itt folytatja Dezsényi Béla kitűnő sajtótörténeti repertóriumait és tanulmányait, Varjas Béla a régi magyar nyomtatványok tudományos lajstromát stb. A „Könyvtörténeti Kiadványok“ soroza­tában Radó Policarp bencés tanárnak az egy­házirodalmi könyvészet körébe vágó két reper­tóriuma vár kiadásra; a „Facsimile Kiadvá­nyok“ között a Széchényi Könyvtár a művészi szempontból értékes kódexeket, a legfontosabb nyelvemlékeket, unikumokat és régi nyomtat­ványokat készül megjelentetni. Az irodalmárok és a nagyközönség bizo­nyára a „Történelmi és Irodalmi Forráskiad­ványok­­-at várják s fogadják majd a legna­gyobb érdeklődéssel. Ebben a vállalatban végre hozzá akarunk fogni a Széchényi Könyvtár (s akár más könyvtárak vagy magánosok) tulaj­donában levő kéziratos irodalmi emlékek (leve­lek, naplók, töredékek, ritkaságok stb.) lehetőleg teljes kritikai kiadásához. Már eddig is igen te­kintélyes kézirati anyag van kiadásra előké­szítve, úgymint: „Justh Zsigmond levelezése a francia irodalom nagyjaival“, „Salamon Fe­renc levelezése“, „A XIX. századvég levelestára“ (Vajda, Reviczky, Komjáthy, Justh Zsigmond, Tolnai Lajos stb. levelei igen nagy mennyiség­ben még ma is kiadatlanul őriztetnek a Széchényi Könyvtár irattárában); „Az 1848 utáni emigrá­ció levelestára“, amely főleg Pulszky Ferenc rendkívül gazdag levelezése körül csoporto­sul), végül „Kuruckori levelestár“, a kuruc és labanc katonák és politikusok gazdag levél­váltása, mely már csak azért is sok meglepetést és érdekességet tartogat, mert még semmiféle ehhez hasonló kiadványal nem rendelkezünk. • Az Országos Szépművészeti Múzeum — a társmúzeumok nagymúltú folyóiratainak pél­dájára — a közeljövőben negyedéves bulletint kíván megindítani. Az egy-két ív terjedelem­ben tervezett, magyar és francia nyelven meg­jelenő füzetek a múzeum állapotáról, új szer­­zeményeiről, tárgyak meghatározásáról s a mű­vészeti élet eseményeiről számolnak be, külö­nös tekintettel a nagyközönség érdeklődésére. (Itt említjük meg, hogy hasonló kiadványra a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége és a Műemlékek Országos Bizottsága is készül.) „A Szépművészeti Múzeum Évkönyvei“ 11. kötete is megjelenik nemsokára... A felszabadulás után tragikus módon el­­húnyt dr. Hoffmann Edith kézirati hagyaté­kával a Múzeum két seriesében találkozunk legközelebb. Nevezetesen Barabás Miklós­ ta­nulmánya lesz a „Magyar művészeti írások“ következő (4.) kötete, míg „A Szépművészeti Múzeum külföldi rajzai“-nak feldolgozásával a múzeum részletes „Leltár“-sorozata indul meg. A gazdag új programmot végül az „Opera Omnia“ könyvsorozat teszi teljessé Ezt a hazai és külföldi művészek összes műveit kép­

Next