Köznevelés, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-10-01 / 7. szám
szel egészíti ki, megjelölve egyben a további kutatás feladatait és kereteit. Különösen gazdag programmal indul s máris igen tekintélyes kiadásra előkészített anyaggal rendelkezik az Országos Széchényi Könyvtár. A Széchényi Könyvtár nagymúltú, 75 évfolyamát végző folyóirata, a „Magyar Könyvszemle“ az utóbbi években, Trócsányi Zoltán szerkesztése alatt rendkívül élénk, változatos tartalommal jelent meg, igen szerencsésen kettős feladatot oldva meg egyszerre: a tudományos igények kielégítését és a széleskörű nagyközönség könyvészeti tájékoztatását. A Könyvszemle most, egy esztendei érthető késéssel fejezi be 1944. évfolyamát s egy összevont négyes számmal az 1945. évit is megjelenteti, hogy azután a jövő évtől kezdve ismét rendszeresen negyedévenként hozhassa napvilágra az egyes számokat. A Könyvszemle programmja tovább fog bővülni: a könyvtártan elvi és gyakorlati kérdései mellett fokozott figyelmet szentel majd a könyvkiadók munkájának, a köz- és magánkönyvtárak anyagának ismertetésére, a könyvkereskedelem jelentősebb mozzanataira, hogy ezáltal a különböző olvasórétegek olvasmányszükségletét, igényét, ízlését, egyszóval a könyv szociális funkcióit is jobban megismerhessük. A Széchényi Könyvtár egyszerre négy kiadványsorozattal folytatja ilyirányú nagymúltú adatközlő és feldolgozó munkásságát, amely eddig is kizárólag csak az anyagi eszközök elégtelensége miatt haladt a kívánatosnál lassúbb ütemben. A „Bibliográfiai Kiadványok“ sorában Gulyás Pál tovább folytatja „Magyar írók élete és munkái“ című hézagpótló bio-bibliográfiáját, melyből eddig hat kötet jelent meg. Mivel a további kötetek is csaknem sajtókész állapotban vannak, a kitűnő könyvtártudós évenként két kötet sajtó alá rendezését is vállalja. „Magyarország Évi Könyvészeté“-ből eddig szintén hat kötet jelent meg, az 1936—1941. évek magyar könyvtermelését foglalván össze. A folytatást ugyancsak Droszt Olgától várjuk, akinek eddigi feldolgozásai — mondhatni — mintaszerűek. A Széchényi Könyvtár mai lelkes, fiatal könyvtárosgárdáját ismerve, pusztán pénzkérdés, hogy végre az 1712—1935. évi bibliográfiák is újra felvétessenek, mert a múltbeli feldolgozások (Petrik—Kiszlingstein bibliográfiái) nagyobb évkörök szerint foglalták össze az anyagot ábécé rendben; márpedig a tudományos kutatót csak az egyes évek könyvtermése érdekli, nem pedig az, hogy pl. 1848-tól a kiegyezésig hány E, vagy I, vagy P betűvel kezdődő szerző könyve látott napvilágot Magyarországon. Ebben a könyvsorozatban jelennek meg azután az egyes évek vagy évkörök szaktudományos bibliográfiái (pl. Kozocsa Sándor irodalomtörténeti repertóriuma, továbbá a nyelvészeti, kémiai, fizikai stb. bibliográfiák), itt folytatja Dezsényi Béla kitűnő sajtótörténeti repertóriumait és tanulmányait, Varjas Béla a régi magyar nyomtatványok tudományos lajstromát stb. A „Könyvtörténeti Kiadványok“ sorozatában Radó Policarp bencés tanárnak az egyházirodalmi könyvészet körébe vágó két repertóriuma vár kiadásra; a „Facsimile Kiadványok“ között a Széchényi Könyvtár a művészi szempontból értékes kódexeket, a legfontosabb nyelvemlékeket, unikumokat és régi nyomtatványokat készül megjelentetni. Az irodalmárok és a nagyközönség bizonyára a „Történelmi és Irodalmi Forráskiadványok-at várják s fogadják majd a legnagyobb érdeklődéssel. Ebben a vállalatban végre hozzá akarunk fogni a Széchényi Könyvtár (s akár más könyvtárak vagy magánosok) tulajdonában levő kéziratos irodalmi emlékek (levelek, naplók, töredékek, ritkaságok stb.) lehetőleg teljes kritikai kiadásához. Már eddig is igen tekintélyes kézirati anyag van kiadásra előkészítve, úgymint: „Justh Zsigmond levelezése a francia irodalom nagyjaival“, „Salamon Ferenc levelezése“, „A XIX. századvég levelestára“ (Vajda, Reviczky, Komjáthy, Justh Zsigmond, Tolnai Lajos stb. levelei igen nagy mennyiségben még ma is kiadatlanul őriztetnek a Széchényi Könyvtár irattárában); „Az 1848 utáni emigráció levelestára“, amely főleg Pulszky Ferenc rendkívül gazdag levelezése körül csoportosul), végül „Kuruckori levelestár“, a kuruc és labanc katonák és politikusok gazdag levélváltása, mely már csak azért is sok meglepetést és érdekességet tartogat, mert még semmiféle ehhez hasonló kiadványal nem rendelkezünk. • Az Országos Szépművészeti Múzeum — a társmúzeumok nagymúltú folyóiratainak példájára — a közeljövőben negyedéves bulletint kíván megindítani. Az egy-két ív terjedelemben tervezett, magyar és francia nyelven megjelenő füzetek a múzeum állapotáról, új szerzeményeiről, tárgyak meghatározásáról s a művészeti élet eseményeiről számolnak be, különös tekintettel a nagyközönség érdeklődésére. (Itt említjük meg, hogy hasonló kiadványra a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége és a Műemlékek Országos Bizottsága is készül.) „A Szépművészeti Múzeum Évkönyvei“ 11. kötete is megjelenik nemsokára... A felszabadulás után tragikus módon elhúnyt dr. Hoffmann Edith kézirati hagyatékával a Múzeum két seriesében találkozunk legközelebb. Nevezetesen Barabás Miklós tanulmánya lesz a „Magyar művészeti írások“ következő (4.) kötete, míg „A Szépművészeti Múzeum külföldi rajzai“-nak feldolgozásával a múzeum részletes „Leltár“-sorozata indul meg. A gazdag új programmot végül az „Opera Omnia“ könyvsorozat teszi teljessé Ezt a hazai és külföldi művészek összes műveit kép