Köznevelés, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-04 / 1. szám

Képek a munkára nevelés Lapunk az elmúlt évhez hasonlóan az idén is összefüggő képsorozatot indít a belső borítólapon. Míg tavaly a magyar és az egyetemes nevelés­­törté­n­et köréből, az idén a munkára nevelés történetéről és jelenéről közlünk képeket. A sorozat a szemléltetés adta lehetőségekkel kívánja felhívni és ébrentartani a figyelmet közoktatásunk e fontos és napi­renden levő kérdésére. „A fizikai munkára nevelés gondolata év­századok óta — változó formában — újra meg újra felmerül a nevelés történetében. A legnagyobb pedagógiai gondolkodók sohasem érték be az ember ételmi képességeinek egy­oldalú fejlesztésével, hanem mindig sokolda­lú, teljes értékű személyiség kialakítására tö­rekedtek, s a fizikai munkát is e sokoldalú személyiség kialakítása integráns elemének tartották. Mint ahogy azonban az osztálytár­sadalmak viszonyai között a sokoldalú, teljes értékű ember elérhetetlen ideál — ugyanígy jórészt csak könyvek lapjain éltek, vagy egyes rövidéletű kísérletek formájában való­sulhattak meg a munkával, munkára nevelés­re vonatkozó elképzelések is.” Földes Éva: A fizikai munka ember­­formáló szerepe az újkori nevelés történe­tében. Pedagógiai Szemle 1960. 9. szám. Rabelais (1483—1553) a „Gargantua’ és Mon­­­­taigne (1533—1592) az „Essais” című munká­jukban a középkori műveltségeszménnyel szemben az élethez kö­zelálló, realisztikus is­mereteket követeltek „Azonképp elmenének megnézni, miképpen nyújtják a metál­­lumokat, vagy miképpen öntik az álgyút, vagy pedig megnézik a kőmetszőket, ötvösöket és drágakő­faragókat, vagy az alchimistá­­kat és pénzverőket, vagy nyüstfelrakókat, szalagszövőket, bársony­készítőket, órásokat, tükörkészítőket, könyvnyomtatókat, orgona építőket, kelmefestőket és egyéb fajta munkásokat és mindenütt borravalókat osztogatván, megtanulták és megbecsülték a különb­­különb mesterségeknek szorgalmatosságát és leleményességét.” Rabelais: Gargantua

Next