Köznevelés, 1961 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-04 / 1. szám
Képek a munkára nevelés Lapunk az elmúlt évhez hasonlóan az idén is összefüggő képsorozatot indít a belső borítólapon. Míg tavaly a magyar és az egyetemes neveléstörténet köréből, az idén a munkára nevelés történetéről és jelenéről közlünk képeket. A sorozat a szemléltetés adta lehetőségekkel kívánja felhívni és ébrentartani a figyelmet közoktatásunk e fontos és napirenden levő kérdésére. „A fizikai munkára nevelés gondolata évszázadok óta — változó formában — újra meg újra felmerül a nevelés történetében. A legnagyobb pedagógiai gondolkodók sohasem érték be az ember ételmi képességeinek egyoldalú fejlesztésével, hanem mindig sokoldalú, teljes értékű személyiség kialakítására törekedtek, s a fizikai munkát is e sokoldalú személyiség kialakítása integráns elemének tartották. Mint ahogy azonban az osztálytársadalmak viszonyai között a sokoldalú, teljes értékű ember elérhetetlen ideál — ugyanígy jórészt csak könyvek lapjain éltek, vagy egyes rövidéletű kísérletek formájában valósulhattak meg a munkával, munkára nevelésre vonatkozó elképzelések is.” Földes Éva: A fizikai munka emberformáló szerepe az újkori nevelés történetében. Pedagógiai Szemle 1960. 9. szám. Rabelais (1483—1553) a „Gargantua’ és Montaigne (1533—1592) az „Essais” című munkájukban a középkori műveltségeszménnyel szemben az élethez közelálló, realisztikus ismereteket követeltek „Azonképp elmenének megnézni, miképpen nyújtják a metállumokat, vagy miképpen öntik az álgyút, vagy pedig megnézik a kőmetszőket, ötvösöket és drágakőfaragókat, vagy az alchimistákat és pénzverőket, vagy nyüstfelrakókat, szalagszövőket, bársonykészítőket, órásokat, tükörkészítőket, könyvnyomtatókat, orgona építőket, kelmefestőket és egyéb fajta munkásokat és mindenütt borravalókat osztogatván, megtanulták és megbecsülték a különbkülönb mesterségeknek szorgalmatosságát és leleményességét.” Rabelais: Gargantua