Köznevelés, 1966 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-07 / 1. szám
mennyi Shakespeare-dráma átdolgozása nem szükségszerű, és nem lehet alapelv, hogy csak ilyen módon állítsuk színpadra e drámákat. Éppen a már említett szolnoki Coriolanus-előadás — Petőfi klasszikus veretű fordításában — mutatott példát arra, hogy Shakespeare-nek még a kevésbé méltatott drámái is nagy értéket képviselnek, és számos tanulságot hordoznak magukban. A Nemzeti Színház azonban úgy vélte, hogy a Brecht által átdolgozott Coriolanus még több tanulsággal szolgál napjaink és azoknak az embereknek a számára, akik a jó és helyes hatalom fetisizálódását és néptől való elidegenedését maguk is átélték. Méltányolható ez az elgondolás, különösen azért, mert a szándékhoz illő megvalósítással járt együtt. Major Tamás és Tatár Eszter rendezése, mely minden külsőséget, a mondanivalótól eltérítő színpadi elemet elkerült, a Shakespeare-i és a brechti gondolatot egyszerre juttatta uralomra. Az időszerűsítés feladatát Brecht már elvégezte, ezért a rendezőnek nem volt szüksége külön is céloznia korunkra, tehát kétszeresen aktualizálni. Az átdolgozóhoz hasonlóan Major is a tömegre vetette a hangsúlyt, a stilizált, a naturális cselekménytől szándékosan elvonatkoztató csatajelenetekkel — azt a gondolatot erősítette, hogy a rómaiaknak és a volszkuszoknak az időszámítás előtti 490-ben lezajlott háborújánál fontosabb az, amire Shakespeare és Brecht együttesen inti mai korunkat. A színészek még nem tudták egységesen megvalósítani ezt a rendezői szándékot, legfeljebb csak Bisti Lajos Menenius Agrippa-alakítása illett bele teljes mértékben ebbe a koncepcióba. Kállai Ferenc akkor érzékeltette legjobban a szerep jellemének bonyolultságát, amikor voksokat koldult a polgároktól, más jelenetekben inkább egy újfajta beszéd- és játékstílus kialakításával küszködött, nem mindig a legnagyobb sikerrel. A Coriolanust Vas István fordította le újonnan, kiválóan megoldva azt a feladatot, hogy a Shakespeare-i és a brechti rétegeket összeötvözve egy modern drámai nyelv szintézisét teremtse meg. GÁBOR ISTVÁN NAGY ISTVÁN GYÖRGY: Űrkutatás és űrtechnika Az elmúlt években nagyszámúkönyv látott napvilágot az űrkutatásról. Nagy István György most kiadott munkája elsősorban az űrkutatás technikai vonatkozásaival foglalkozik, közöttük kiemelten a haditechnikai kérdésekkel. A könyvet tartalmilag három részre lehet osztani. Az első részben a szerző végigkíséri az olvasót az asztronautika történetén és megismerteti a csillagászati, az űrkutatási és az űrhajózási alapfogalmakat. A második részben tárgyalja a rakétatechnikának, az irányítástechnikának, a híradástechnikának és a műszertechnikának az asztronautikával kapcsolatos legfontosabb kérdéseit, a fejlődés során eddig megtett utat, valamint a közelebbi és távolabbi jövő perspektíváit. A könyv harmadik részében a szerző az űrkutatás és az űrhajózás haditechnikai vonatkozásait fejtegeti. Megismerjük a mesterséges holdaknak a rakétairányításban, a rakétaelhárításban betöltött szerepét, a felderítő mesterséges holdak hadászati lehetőségeit, a „bombázó műholdak”-at stb. A könyv kitűnő illusztrációs anyagot nyújt a fizika órák színesítéséhez. Szabó Sándor ben. Igazat kell annak a tisztnek adni, aki egy szülői értekezleten azt mondta: „A hadsereg talán jelenleg a legbonyolultabb és legautomatizáltabb nagyüzem.” A könyv bemutatja a korszerű hadsereg felszerelését, elvonulnak előttünk a különböző rakéták, úszóharckocsik, lokátorok, szuperszonikus repülőgépek és a haditechnika sok-sok alkotása. Az első lépés persze nem a rakétáknál kezdődik. A Zrínyi Katonai Kiadó könyve végigvezeti a jövendő katonát ébresztőtől takarodóig a katonaélet hétköznapjainak programján is. A „Katonákból szakmunkások” című részben megtudhatja az olvasó, hogy a hadseregben azok a fiatalok, akik szakképzettséggel nem rendelkeznek, a néphadsereg különböző tanfolyamain szakképesítést szerezhetnek, melyet leszerelésük után a polgári életben is jól felhasználhatnak. Az érdekes kis kézikönyv választ ad a kiskatonát érdeklő más izgalmas kérdésre is: mikor lehet szabadságra menni, ki lehet tartalékos tiszt, stb. Megismerteti a hadsereg felépítését és intézményeit. — A Katonaélet érdekes, hasznos olvasmány, melyet érettségiző diákoknak és a tanároknak egyaránt a figyelmébe ajánlunk. K. I. Katonaélet Mi vár rám? Milyen lesz a fiú sorsa? — teszik fel a kérdést a regruta sorba lépő fiatalok és szüleik egyaránt. Ezekre a kérdésekre kíván választ adni, röviden és érdekesen a közelmúltban megjelent „Katonaélet”, amelyet katonaírók és katonai újságírók állítottak össze bevonuló fiatalok számára. — A katonai szolgálat ma sem könnyű, a haza védelmére való tökéletes felkészülés sok fáradságot kíván a gyakorlótereken éppen úgy, mint a tantermek 36 SZEMLE ARTUR HEYE: A nyugat peremén Széchenyi Zsigmond remek Alaszka-könyve után tud-e a Három világrész csavargója szerzője újat mondani e ritkán lakott, egzotikus vidékről? Hege, feleségével, másfél évet, két szezont (azaz telet) töltött prémvadászként az alaszkai őserdőben. Megpróbálkozott aranyásással is, lazachalászattal is, és mert mindez nemcsak érdekes kirándulás, szórakozás volt a számára, hanem — az írás mellett, azt kiegészítő — kenyérkereső foglalkozás is, mely nélkül felkopott volna az álla, akarva-akaratlan belülről élte át, ami a legjobb szemű utazónak is csak „látvány”. (Gondolat, Világjárók, 1965.) VÁRKONYI NAGY BÉLA: Egyszerű varázslat Várkonyi Nagy Béla túl van már a hatodik ikszen, mégis csak a közelmúltban került az olvasók kezébe harmadik verseskönyve, az „Egyszerű varázslat”. A különös életpálya nyitó akkordjai 1919-ben hangzottak fel, de fejlődésének 1957-ben nyílt korlátlan távlata. Mint Ady és Móricz magatartásának, szellemének tudatos vállalója 1923-ban már menekülni kényszerült az országból, hol „nincs szavuk az igazaknak.” Ettől kezdve tizennyolc esztendőn keresztül Óceánia szigeteinek egzotikus tájain élt, s már javában tombolt a világégés, amikor 41-ben hazatért, hogy „a félrevert harangok kínját rikoltsa” verseiben világgá. A felszabadulás élménye virágzást ígért költészetében, ám — bonyolult okok miatt — fokozatosan elhal a szó ajkán ... — 1960-ban jelentkezett első kötetével, az „Odysseus megtéréseivel, mely most már második, végleges megtérését jelentette Ithakájához, hazájához. Második könyvében, (Ének az óceánról) olyan világról adott hírt, melynek felfedezése magyar költőnek addig nem adatott meg. Harmadik kötetének (Egyszerű varázslat) verseit viszont nem évtizedes emlékek, káprázatos tájak, szépséges utazások ígérete táplálja, hanem a mai élet, a kor kis és nagy, embert és emberiséget érintő , érdeklő kérdései. E költészetben az ember az alfa és ómega, az élet legfőbb értelme. Ezért zeng újra és újra vissza poézisának százhúrú hangszerén az emberek egyenlő testvériesülése, ezért tud egyértelmű beszéddel szólni fehérekhez, barnákhoz, feketékhez ... Dorogi Zsigmond