Köznevelés, 1973 (29. évfolyam, 1-41. szám)

1973-01-05 / 1. szám

2 A dolgozó és a munkahely kapcsolatát illetően napjainkban — tudomásom szerint — két rövid, frappáns meghatározás forog közszájon. Az egyik kissé patetikus és imigyen hangzik: A munkahely — második otthonunk. .Az ünnepélyes hangzás mellett ebben a meghatározásban mindig kifogásoltam a konkrétabb körülírást, s gondolatban kiegészítettem egy mondateleji „legyen”-nel, s egy mondatvégi felkiáltójellel. Ebben a kiegészített formában aztán többé-kevésbé rendjén valónak is éreztem, s olyasfajta jelentéstartalmat tulajdonítottam neki, hogy felettesnek és beosztottnak mindent el kell követnünk, hogy munkahelyünk, az iskola, olyan nyugodt légkört sugározzon, amelyben minden becsületes, dolgos nevelő jól érzi magát, s képességeit a köz érdekében maradéktalanul kifejtheti. Elég korán azt kellett azonban tapasztalnom, hogy ha a fenti értelmezéssel nem állok is éppen egyedül, korántsem hihetem, hogy a közmegegyezést képviselem. A munkahellyel kapcsolatos nem kevésbé frappáns, ám korántsem patetikus másik meghatározást tanügyigazgatási pályafutásom alatt hallottam. Hangzott pedig eképpen: A munkahely nem kocsma, hogy folyton benne üljünk! Azonnal ide kell írnom, hogy ennek a látszatra már-már útszéli humort sugárzó meghatározásnak abban az összefüggésben, ahogyan én tanulmányi felügyelő koromban gyakorta hallottam, nagyon is pozitív jelentéstartalma volt, arra kívánta ugyanis inteni a hivatalviselő „tanférfiakat”, hogy jelentések, kimutatások, statisztikák gyártása helyett tartózkodjanak többet az iskolában. Bevallom, a kétfajta definíció közül mindmáig az utóbbit tartom követendőnek. Hogy miért, annak indoklása céljából vissza kell kanyarodnom az első, patetikus meghatározás lehetséges értelmezéseihez. A magam értelmezését az előbbiekben már kifejtettem, arra tehát nincs gondom. Tapasztalatom szerint azonban a „munkahely második otthonunk” szólásnak az enyémtől nagyon eltérő értelmezései is közkeletűek. Felügyelői pályafutásom alatt és manapság is nemegyszer hallottam ilyesfajta értékeléseket: „A kartárs amúgy rendesen elvégzi a munkáját, de amint vége a tanításnak, veszi a kalapját... stb." Vagy ellenkező előjellel: „Hál ő aztán igazi pedagógus egyéniség, neki mindegy: délelőtt, délután, este, őt mindig megtalálod az iskolában!” Bővebb tudakozódás után aztán rendszerint kiderül, hogy az igazi pedagógus is valahogy úgy végzi a munkáját, mint a nem igazi, vagyis hát jól, közepesen vagy rosszul. Röviden szólva: némely vezető tudatában az iskolában tartózkodás időtartama önálló értékmérővé válik, minden egyébtől elvonatkoztatva pozitív példának minősül, s ily módon másokra is ösztönző hatást van hivatva gyakorolni. Ez az, ami már — úgy vélem — hibás és ferde dolog! Az iskolában tartózkodás és felkészülés közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. Az utóbbinak ugyanis sokféle módja és színtere lehet az iskolán kívül is, és nagyon leszűkülhet a „jó pedagógus” fogalma, ha bizonyos esetlegességeket abszolutizálunk és eszményinek kiáltunk ki. CSULÁK MIHÁLY názium igazgatója; GYŐRVÁRY ISTVÁNNÉ, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára; DR. BERÉNYI BÉLÁNÉ, a budapesti József Attila Gimnázium tanára; FEDERMAYER ISTVÁN, a győri Révay Gimnázium tanára; HEVÉR LÁSZLÓ, a KISZ KB osztályvezetője; NAGY ISTVÁN, a Szabolcs- Szatmár megyei KISZ VB iskolafelelőse; VÖRÖS LÁSZLÓ, a budapesti Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium pártösszekötő tanára; ZÁKÁNY JÓZSEF, a szegedi Radnóti Gimnázium KISZ-titkára; RÓZSA ANDRÁS, a Pedagógusok Szakszervezete KV osztályvezetője; GERGELY SÁNDOR, a Győr megyei Pedagógusok Szakszervezete titkára; MONOSTORI LÁSZLÓNÉ, a budapesti I. László Gimnázium szakszervezeti titkára; GÁL ERZSÉBET, a Hazafias Népfront Titkárságának munkatársa; PÁPAI MIHÁLY, a Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottságának munkatársa; ZÖLDHELYI ZSUZSA, a budapesti Szülői Bizottság tagja; DR. HODINA VILMOS, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója; DR. NAGYHEGYI ZOLTÁN, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója; DR. GECSEI ISTVÁNNÉ, a Művelődésügyi Minisztérium külső munkatársa; SALCA JÁNOS, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója; DR. WELKER OTTÓ, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője; VÉKONY LAJOS, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetőhelyettese. Megalakult az új gimnáziumi Rendtartás munkabizottsága 1972. november 22-én megalakult a gimnáziumi Rendtartás kiadását előkészítő munkabizottság, amelynek feladata, hogy a jóváhagyott alapelvek figyelembevételével összeállítsa, majd vitára bocsássa az új Rendtartás-tervezetet. A munkabizottság tagjai: VESZÉLY LÁSZLÓ iskolai csoportvezető, Veszprém megye; BIHARI LAJOS általános tanulmányi felügyelő, Nógrád megye; DOBAI JÓZSEF, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium igazgatója; KELLER JÓZSEF, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója; PÓLYÁK LAJOS, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazgatója; MERŐ BÉLA, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója. TAKÓ TIBOR, a budapesti Dózsa György Gim Köszönet a nyomdának A Köznevelés szerkesztősége ezúton is megköszöni a Zrínyi Nyomdának, mindenekelőtt a Lapbrigádnak a hetilapra való áttéréssel kapcsolatban végzett munkáját. Magyar—NDK tankönyvbizottság 1972. december elején Budapesten ülésezett a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság tankönyv-vegyesbizottsága. Az 1967-ben létesült bizottság fontos feladatokat oldott meg. Javaslatai alapján került sor jelentős pedagógiai munkák lefordítására és terjesztésére, tapasztalatcsere folyt a tankönyvek készítésének elméleti és gyakorlati kérdéseiről, melynek eredményei mindkét fél számára igen hasznosak voltak. A két fél képviselői kölcsönösségi alapon elvégezték különböző ,s elsősorban a német nyelv, a történelem és a földrajz oktatását szolgáló tankönyvek és tankönyvkéziratok bírálatát. Ezzel lehetővé vált, hogy azokban a részekben, amelyek országukra vonatkoznak, módszertanilag és a nevelés szempontjából hatékonyabb ábrázolás érvényesüljön. Különösen jelentős a magyarországi német gimnáziumok számára készült német nyelvkönyv kiadása. Ez a közös kiadvány a gyakorlatban is jól bevált. Szerkesztőbizottsági ülés A Köznevelés szerkesztőbizottsága a hetilap megindulása alkalmával ülést tartott. A szerkesztőség előterjesztése alapján megvitatta a szerkesztés elvi irányvonalát. Meghallgatta a lap szerkezetéről és a gazdasági természetű kérdésekről szóló tájékoztatást. A szerkesztőbizottság úgy döntött, kiegészíti sorait; az új névsort lapunk 15. oldalán közöljük.