Köznevelés, 1979 (35. évfolyam, 1-44. szám)
1979-01-05 / 1. szám
A Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottságának felhívása Honfitársak! Magyar dolgozók! A gyermekeknek egészséges fejlődésük érdekében a világon mindenütt különleges gondoskodásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg a világ haladó közvéleményével egyezően az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1959-es, a gyermekek jogairól szóló deklarációja. Az ENSZ az 1979-es esztendőt — e nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját — a gyermek nemzetközi évének nyilvánította, és felhívta a világ közvéleményének, kormányainak a figyelmét arra, hogy kezdeményezéseikkel járuljanak hozzá a gyermekek jogainak védelméhez, azok teljes érvényre juttatásához. A Magyar Népköztársaság — híven a szocializmus eszméihez, társadalmi rendünk humanizmusához — magáévá tette az ENSZ felhívását. Hazánkban mindenkor a szocialista építés legfontosabb feladatai között szerepel a legifjabb nemzedék életkörülményeinek javítása, testi és szellemi fejlődésének magas színvonalú biztosítása. Erről nem pusztán családi és ifjúsági törvényeink, rendeleteink tanúskodnak, hanem még inkább az országszerte épülő gyermek- és oktatási intézmények, óvodák, bölcsődék, játszóterek, a gyermekekről, az anyákról, a családokról való sokoldalú gondoskodás valóságos eredményei. Változatlan törekvésünk, hogy gyermekeinknek növekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékesebbet adjunk. Ez az egész társadalom, minden szülő érdeke, kötelessége. Tudatában vagyunk annak, hogy sokat kell még tennünk mind a szülői felelősség erősítése, mind a fiatalok családi életre nevelése érdekében, hiszen miközben neveljük-tanítjuk őket, ők is formálják-alakítják önmagukat, a családot, az egész társadalmat. Használjuk fel a nemzetközi gyermekév nemes ösztönzéseit arra, hogy tovább gazdagítsuk szocialista hazánkban az okos gyermekszeretetet, ápoljuk a szocialista családeszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának a feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást! Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy a gyermekek képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat! Neveljük őket alkotó munkára, a munka szeretetére! Neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkesednek és harcolnak a szocalizmusért, a haladásért; olyan közösségi emberekké, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját! Így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. Neveljük őket olyan emberekké, akik cselekvő felelősséget éreznek az egész világ jelene és jövője iránt; mint ahogy mi sem feledkezünk meg arról, hogy napjainkban a Föld különböző tájain 350 millió gyermek nélkülözi az élethez szükséges legelemibb feltételeket. Szolidaritást vállalunk az elnyomott népekkel, a fejlődő országok családjaival, azokkal a gyermekekkel, akik a kizsákmányolás miatt — a gyarmatosítás örökségeként — még mindig nélkülöznek, akiket éhhalálfenyeget. Hozzájárulunk a megsegítésükre létesített gyermekszolidaritási alaphoz. Aggodalommal tölt el bennünket azoknak a gyermekeknek a sorsa is, akik ugyan a fejlett tőkésországokban esetleg kedvezőbb anyagi viszonyok között, de emberhez méltatlan, eszmények nélküli, céltalan társadalomban nőnek fel, sivár, lélektelen körülmények között. Valljuk, hogy a béke és a gyermekek boldogsága, öröme elválaszthatatlan. A Magyar Népköztársaság — összhangban az egész társadalom akaratával, a testvéri szocialista országok, a haladó világ törekvéseivel — mindent megtesz, hogy kedvező feltételeket teremtsen a szocialista építés számára, és hozzájáruljon a béke fennmaradásához. Honfitársak! A nemzetközi gyermekév előkészítésére alakult nemzeti bizottság felhívja az egész magyar társadalmat, az állami és társadalmi szervezeteket, az egyházakat, a felnőtteket és a fiatalokat, a szülőket, minden magyar állampolgárt, legjobb tudásuk és akaratuk szerint munkálkodjanak azon, hogy a gyermekek nemzetközi évének nemes céljai valóra váljanak! A NEMZETKÖZI GYERMEKÉV NEMZETI BIZOTTSÁGA A GYERMEK ÉVE Ellen Key svéd tanítónő, a nőmozgalom és a haladó gyermeknevelés ügyének harcosa pontosan a századfordulón, 1900-ban „a gyermek századának” nevezte a huszadik századot. Látnoki erővel megsejtette, hogy századunkban történelmi fordulat fog bekövetkezni a gyermekek helyzetében. Egyben követelte is ezt a fordulatot. És valóban: a gyermek, aki évezredeken át a legkiszolgáltatottabb élőlény volt a világban, akivel a felnőttek kényük-kedvük szerint bántak, és akit semmi és senki nem védett az erőszakkal szemben — korunkban „polgárjogot” nyert a fejlettebb, felvilágosult társadalmakban. Hiszen a gyermek, mint az idevágó ENSZ-nyilatkozat mondja: „fizikai és szellemi fejletlensége miatt különös biztosítékokat és gondozást igényel, beleértve a megfelelő jogi védelmet, mind születése előtt, mind születése után”. A folyamat, mely a gyermeki jogokat elismerő szemlélethez vezetett, hosszú és küzdelmes volt, és a küzdelemnek még ma sincs vége. Először az 1924. évi, A gyermek jogaira vonatkozó genfi nyilatkozat mondotta ki, hogy a gyermek védelmére különleges biztosítékok szükségesek. A fasiszta gyermekgyilkosságok iszonyata után világszerte megújult és fölerősödött a gyermek védelme, oltalma, biztonsága iránti igény, és az Egyesült Nemzetek Szervezete az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában — valamint a gyermekgondozással és neveléssel foglalkozó valamennyi ENSZ- szervezet — elismerte az 1924. évi genfi ajánlásokat. Sőt az Egyesült Nemzetek országai 1959-ben a gyermekek jogaira vonatkozó nyilatkozatot tettek közzé. Tíz pontban foglalták össze a legalapvetőbb gyermeki jogokat. A tíz alapelv hivatalosan tömörített, világszerte jól ismert, tízparancsolatszerű ajánlása e számunk címlapján olvasható. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 1976. augusztus 5-én határozatot fogadott el, amely szerint: „Arra gondolva, hogy 1979-ben lesz a huszadik évfordulója a gyermeki jogok deklarációjának, és ez jó alkalom lehetne e jogok további megvalósításának ösztönzésére ... kihirdeti, hogy az 1979-es esztendő nemzetközi gyermekév” lesz. 2. A világon még mindig 350— 400 millió olyan gyermek él, főként az úgynevezett „fejlődő” — vagyis fejletlen — országokban, akinek a legelemibb emberi joga, az élethez és a tanuláshoz való joga sincs biztosítva, mert nincs ennivalója, éhezik vagy „alultáplált”, és nincs iskola, ahova járhasson. A gyermekév alkalmából az ENSZ létrehozott egy különleges Alapot, amelynek valamennyi fejlettebb ország kormánya — köztük a magyar kormány is — megajánlott egy összeget. Szerte a világon szolidaritási rendezvényeket fognak tartani: a bevételeket a szolidaritási alap kapja meg, hogy eljuttassa oda, ahol a legnagyobb szükség van a gyors segítségre. Habár tudjuk, hogy a „jótékonykodás” nem jelent igazi megoldást, mégis részt vállaltunk a gyermekév karitatív akcióiból. A legnagyobb szabású ilyen hazai rendezvény az a gálaest lesz, amelyet a Nemzeti Bizottság égisze alatt tartanak február 7-én az Erkel Színházban a Gyermek-szolidaritási Alap javára. Az iskolákban vásárokat, bazárokat szerveznek, ezeknek a bevételét is a szolidaritási alap kapja. Jó alkalom ez arra, hogy gyermekeinket érzékennyé tegyük éhező gyermektársaik ügye-baja iránt. De a világ nemcsak anyagiakkal akar a hátrányos helyzetben élő gyermek-százmilliók segítségére sietni. Tudományos és egyéb tanácskozások ezreit rendezik világszerte, melyek mindegyikének az a fő témája, hogyan lehetne a még jogtalan, nincstelen gyermekeken segíteni. A nemzetközi gyermekév legkiemelkedőbb eseményének Magyarország lesz a színhelye. Június első hetében a Parlament kongresszusi termében „Nemzetközi együttműködés a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövője érdekében” jeligével nemzetközi fórumot tartanak. Ez lesz a gyermekév egyetlen kormányszintű világkonferenciája, amelyen kormányok képviselői ■vesznek részt. A fórumra meghívást kapott valamennyi olyan ENSZ-tagállam, amellyel a Magyar Népköztársaságnak 1. 3