Köznevelés, 1984 (40. évfolyam, 1-44. szám)
1984-06-08 / 23. szám
Szakközépiskola igazgatójának; Mucza Andrásnak, a tiszaszentimrei Általános Művelődési Központ általános iskolája tanárának; Nagy Istvánnak, a debreceni 109. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesének; Németh Józsefnek, az MM 2. számú Fiúnevelő Intézet otthonvezetőjének; Nima Mátyásnénak, a battonyai 2. számú Általános Iskola tanítójának; Nyirkos Tibornak, a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola igazgatójának; dr. Orosz Ernőnének, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának; Ördög Lászlónak, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelőjének; őze Irénnek, a martfűi Nagyközségi Tanács összevont községi óvodák vezető óvónőjének; Papp Gyulánénak, a szegedi Dugonics általános iskola igazgatójának; Paulik Dezsőnének, a Nagykanizsa Andrejka utcai napköziotthonos óvoda óvodai felügyelőjének ; Puhán Istvánnak, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola vezető szakfelügyelőjének; Pártos Györgynének, a budapesti Ilku Pál Általános Iskola tanárának; dr. Petrik Péternének, a vásárosnaményi 3. számú Napköziotthonos Óvoda szakfelügyelőjének; Pilbauer Ottónak, a győrzámolyi általános iskola igazgatójának; dr. Pirityiné Fejes Annának, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanárának; P. Juhász Istvánnénak, a veszprémi 2. számú összevont Óvoda vezető óvónőjének; Pongrácz Istvánnénak a szombathelyi Vöröszászló úti általános iskola tanárának; Póser Pálnénak, a debreceni Műhelytelepi általános iskola tanárának; Prepuk Jánosnak, az ebesi általános iskola igazgatójának; Puskás Lászlónak, a budapesti 36. számú Bokányi Dezső Szakmunkásképző Intézet igazgatójának; Révész Balázsnak, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola szakfelügyelőjének; Richter Sándornénak, a Somogy megyei Pedagógiai Intézet továbbképzési felügyelőjének; Roboz Péternek, a budapesti Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola műszaki vezető tanárának; dr. Saáry Istvánnénak, a balatonkenesei Kállai Éva Nevelőotthon igazgatóhelyettesének; Schmidt Jánosnak, a magyarbólyi általános iskola napközis csoportvezetőjének; Sipos Imrének, az esztergomi Dobó Katalin Egészségügyi Szakközépiskola tanárának; dr. Sipőczy Győzőnének, a budapesti XXI. kerületi Béke téri napköziotthonos óvoda vezetőjének; Szabó Lászlónénak, a gyöngyösi 5. számú általános iskola tanítójának; Szakáll Máriának, a balatonföldvári általános iskola tanárának, igazgatóhelyettesének; Szántó Antalnak, az arlói általános iskola napköziotthonos szakfelügyelőjének; Szántó B. Andrásnénak, az almásneszmélyi 1. számú általános iskola vezető szakfelügyelőjének; Szirtes Kálmánnénak, a dunapataji napköziotthonos óvoda vezető óvónőjének; Szvetits Zoltánnak, a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanárának; dr. Takács Józsefnének, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar 1. számú Gyakorló Általános Iskola szakvezető tanárának, szakcsoportvezetőnek; Tarjániné Botka Katinkának, a budapesti Krisztina téri általános iskola osztályvezető tanítójának; Tóth Bertalannak, az emődi általános iskola igazgatójának; dr. Tóth Jánosnénak, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának; Tóth Nándornak, a budapesti Steinmetz Miklós Gimnázium igazghatóhelyettesének; Újvári Pálnénak, a kisújszállási 625. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárának; Varajti Károlynénak, a budapesti Martos Flóra Általános Iskola tanárának, szakfelügyelőjének; Varga Károlynak, a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskola tanárának, szakfelügyelőjének; dr. Várady Tamásnénak, a budapesti Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola tanárának, vezető szakfelügyelőnek; Weber Bélánénak, a pécsi 39-es dandár úti általános iskola tanárának; Zoltai Jenőnének, a budapesti Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanárának, szakfelügyelőnek; Zsitva Gyulánénak, a pécsi Közraktár utcai óvoda vezető óvónőjének. A FŐVÁROSI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA FÖLDES FERENC-DÍJBAN RÉSZESÍTETTE: Csincsik Imrét, a XVIII. kerületi tanács végrehajtó bizottság művelődésügyi, egészségügyi és sportosztályának vezetőjét; dr. Gazdag Lászlót, a Soós István Élelmiszeripari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola igazgatóját; Hernádi Sándornét, a XII. kerület Városmajor utca 59. szám alatti általános iskola tanítóját; Bárdos Endrénét, a IV. kerület, Aradi utca 9. szám alatti óvoda óvónőjét, óvodai szakfelügyelőjét; Bíró Ferencnét, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelőjét; dr. Petrus Györgynét, a VI. kerületi Karikás Frigyes Általános Iskola tanárát. Telkes járat, telkes busz Magam 1963 tavaszán hallottam először a rádióban, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat úgynevezett telkes járatokat, telkes buszokat indít hétvégeken Budapest környékén több irányba. Mégpedig olyan helyekre, ahol viszonylag sok fővárosi lakosnak van telke, kertje, és ahová éppen azért tavasztól őszág sokan kijárnak jobbára kedvtelésből kisebb-nagyobb földjüket megművelni és ideiben a szabadban pihenni, a természet és a fizikai munka adta lehetőségeket élvezni. Szerencsés alkotásnak tartom a telek főnévből -s képzővel létrehozott telkes melléknevet, illetőleg a telkes járat, telkes busz megjelölést, jelzős szerkezetet. Miért? Azért, mert az új képzett szó, a telkes melléknév röviden, világos egyértelműséggel szűkíti le a jelzett szó: a járat, illetőleg a busz jelentési körét, azt jelezvén, hogy az a telekkel, pontosabban a telkekkel kapcsolatos, illetőleg mivel buszról van szó, arra utal, hogy telkekre jutva. Egyébként érdekes a telek és a telkes szó jelentésfejlődése. Megmutatja, hogy a szavak mennyire tükrözik az egyes korok gazdasági, társadalmi és egyéb viszonyait. Telek szavunk a Történeti-etimológiai szótár szerint a telik, tele, teljes szavak tel-alapszavából képzéssel jött létre, és eredetileg valamivel, elsősorban trágyával telített, szántásra, művelésre alkalmas földet jelenthetett. A szónak ez az értelme, illetőleg a belőle szabályosan alakult szállás, település, továbbá elnéptelenedett puszta, hely jelentés őrződött meg a Földrajzi nevek etimológiai szótárának a tanúsága szerint számos helynévben: Aggtelek, Besenyőtelek, Erdőtelek stb. Az Értelmező szótár egyébként így írja körül a mai jelentést: „valakinek a tulajdonában levő, beépítéssel vagy gazdasági műveléssel hasznosítható kisebb terület, földdarab”. Ez a szótárunk azonban a hatvanas évek elején jelent meg, azóta az itt említett telek szó jelentésében már olyan szűkítő vonások is beletartoznak, mint a városon kívül eső és kertszerűen művelt földdarab, amelyekből rendszerint több, gyakran sok található egymás mellett. SZATHMÁRI ISTVÁN Nagyszerű, hogy Budapesten, a XIV. kerületi Csömöri úti sportpálya tanuszodájában óránként váltják egymást a másodikos osztályok. Tanítványaim is nagy izgalommal készültek az első úszásórára. Megérkezésünk után a következő „üdvözlő” szavakat hallhatták a gyerekek: „Klári néninek hívnak, az előírásokat tartsátok meg, az uszodáiban enni nem szabad, aki eszik, azt kivágom!” Döbbenten néztünk egymásra a kolléganőmmel és a gyerekeket kísérő két szülővel. Ezek után az úszómester és a takarítónő „kezelésbe vette” a gyerekeket. Minősíthetetlen hangon osztogatták a személytelen parancsokat: „Levetkőzik! A sapkát a fejére! A szappant és az úszónadrágot a kezébe veszi, lemegy a lábmosóhoz, leteszi ezeket, utána elmegy a WC-re, aztán fogja a szappanját, megereszti a csapot, megmosakszik, elzárja a csapot, a fal felé fordul és vigyázzállásban vár rám!” Az első gyerek jutalmul várhatott öt-hat percet is, fürdőköpeny és papucs nélkül, a fal felé fordulva, vigyázzállásban. A gyerekek a szóruhatagot természetesen nem fogták fel rögtön, a sorrendet eltévesztették. Volt, aki nem tudta, melyik a lábmosó, nem értette, miért nem zuhanyozhat úszás után, miért parancsolták le a lábáról a papucsot. „Te süket vagy?” —ordítottak az ügyetlenkedőkre. Az iskolában kiderült, hogy a kolléganők tapasztalatai megegyeznek a miénkkel. Az úszómester önkényeskedik is. Az első alkalommal azt mondta, nem jó a hajszárító. Aztán kiderült, hogy jó, csak péntek délután két órakor szerettek volna megszabadulni tőlünk. Aztán mégis bekapcsolták, mert látták, hogy vizes hajjal nem megyünk el. (Kint hét fok volt a hőmérséklet.) A következő alkalommal hoztak a szülők hajszárítót, azt viszont nem engedték használni. Az előírt — sehol sem látható — szabályokra hivatkoztak és közben telefüstölték a helyiséget, ahol a gyerekek egészségének védelmében, óriás be-