Köznevelés, 1984 (40. évfolyam, 1-44. szám)

1984-06-08 / 23. szám

Szakközépiskola igazgatójá­nak; Mucza Andrásnak, a ti­­szaszentimrei Általános Műve­lődési Központ általános isko­lája tanárának; Nagy István­nak, a debreceni 109. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatóhelyettesének; Né­meth Józsefnek, az MM 2. számú Fiúnevelő Intézet ott­honvezetőjének; Nima Má­tyásnénak, a battonyai 2. szá­mú Általános Iskola tanítójá­nak; Nyirkos Tibornak, a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola igazgatójá­nak; dr. Orosz Ernőnének, az egri Szilágyi Erzsébet Gimná­zium tanárának; Ördög Lászlónak, a Fővárosi Pedagó­giai Intézet vezető szakfel­ügyelőjének; őze Irénnek, a martfűi Nagyközségi Tanács összevont községi óvodák ve­zető óvónőjének; Papp Gyulá­­nénak, a szegedi Dugonics ál­talános iskola igazgatójának; Paulik Dezsőnének, a Nagyka­nizsa Andrejka utcai napközi­otthonos óvoda óvodai fel­ügyelőjének ; Puhán István­nak, a nagykőrösi Arany Já­nos Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola vezető szak­­felügyelőjének; Pártos György­­nének, a budapesti Ilku Pál Általános Iskola tanárának; dr. Petrik Péternének, a vásá­­rosnaményi 3. számú Napközi­otthonos Óvoda szakfelügyelő­jének; Pilbauer Ottónak, a győrzámolyi általános iskola igazgatójának; dr. Pirityiné Fejes Annának, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanárának; P. Juhász István­­nénak, a veszprémi 2. számú összevont Óvoda vezető óvó­nőjének; Pongrácz Istvánné­­nak a szombathelyi Vörös­zászló úti általános iskola ta­nárának; Póser Pálnénak, a debreceni Műhelytelepi általá­nos iskola tanárának; Prepuk Jánosnak, az ebesi általános iskola igazgatójának; Puskás Lászlónak, a budapesti 36. számú Bokányi Dezső Szak­munkásképző Intézet igazgató­jának; Révész Balázsnak, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola szakfelügye­lőjének; Richter Sándornénak, a Somogy megyei Pedagógiai Intézet továbbképzési felügye­lőjének; Roboz Péternek, a budapesti Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola műszaki ve­zető tanárának; dr. Saáry Ist­­vánnénak, a balatonkenesei Kállai Éva Nevelőotthon igaz­gatóhelyettesének; Schmidt Jánosnak, a magyarbólyi álta­lános iskola napközis csoport­­vezetőjének; Sipos Imrének, az esztergomi Dobó Katalin Egészségügyi Szakközépiskola tanárának; dr. Sipőczy Győző­­nének, a budapesti XXI. kerü­leti Béke téri napköziotthonos óvoda vezetőjének; Szabó Lászlónénak, a gyöngyösi 5. számú általános iskola tanító­jának; Szakáll Máriának, a balatonföldvári általános is­kola tanárának, igazgatóhe­lyettesének; Szántó Antalnak, az arlói általános iskola nap­köziotthonos szakfelügyelőjé­nek; Szántó B. Andrásnénak, az almásneszmélyi 1. számú általános iskola vezető szak­­felügyelőjének; Szirtes Kál­­mánnénak, a dunapataji nap­köziotthonos óvoda vezető óvónőjének; Szvetits Zoltán­nak, a debreceni Fazekas Mi­hály Gimnázium tanárának; dr. Takács Józsefnének, a Ja­nus Pannonius Tudomány­­egyetem Tanárképző Kar 1. számú Gyakorló Általános Is­kola szakvezető tanárának, szakcsoportvezetőnek; Tarjá­­niné Botka Katinkának, a bu­dapesti Krisztina téri általá­nos iskola osztályvezető taní­tójának; Tóth Bertalannak, az emődi általános iskola igazga­tójának; dr. Tóth Jánosnénak, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának; Tóth Nándornak, a budapesti Steinmetz Miklós Gimnázium igazghatóhelyettesének; Újvári Pálnénak, a kisújszállási 625. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárának; Varajti Károlynénak, a budapesti Martos Flóra Általános Iskola tanárának, szakfelügyelőjé­nek; Varga Károlynak, a du­naújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskola tanárának, szakfelügyelőjének; dr. Vára­­dy Tamásnénak, a budapesti Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola tanárának, vezető szakfelügyelőnek; We­ber Bélánénak, a pécsi 39-es dandár úti általános iskola ta­nárának; Zoltai Jenőnének, a budapesti Arany János Álta­lános Iskola és Gimnázium ta­nárának, szakfelügyelőnek; Zsitva Gyulánénak, a pécsi Közraktár utcai óvoda vezető óvónőjének. A FŐVÁROSI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA FÖLDES FERENC-DÍJBAN RÉSZESÍTETTE: Csincsik Imrét, a XVIII. ke­rületi tanács végrehajtó bi­zottság művelődésügyi, egész­ségügyi és sportosztályának vezetőjét; dr. Gazdag Lászlót, a Soós István Élelmiszeripari Szakközép- és Szakmunkás­­képző Iskola igazgatóját; Her­nádi Sándornét, a XII. kerület Városmajor utca 59. szám alatti általános iskola tanító­ját; Bárdos Endrénét, a IV. kerület, Aradi utca 9. szám alatti óvoda óvónőjét, óvodai szakfelügyelőjét; Bíró Ferenc­­nét, a Fővárosi Pedagógiai In­tézet vezető szakfelügyelőjét; dr. Petrus Györgynét, a VI. kerületi Karikás Frigyes Ál­talános Iskola tanárát. Telkes járat, telkes busz Magam 1963 tavaszán hal­lottam először a rádióban, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat úgynevezett telkes já­ratokat, telkes buszokat indít hétvégeken Budapest környé­kén több irányba. Mégpedig olyan helyekre, ahol viszony­lag sok fővárosi lakosnak van telke, kertje, és ahová éppen azért tavasztól őszág sokan ki­járnak jobbára kedvtelésből kisebb-nagyobb földjüket meg­művelni és ideiben a szabad­ban pihenni, a természet és a fizikai munka adta lehetősége­ket élvezni. Szerencsés alkotásnak tar­tom a telek főnévből -s képző­vel létrehozott telkes mellék­nevet, illetőleg a telkes járat, telkes busz megjelölést, jelzős szerkezetet. Miért? Azért, mert az új képzett szó, a telkes mellék­név röviden, világos egyértel­műséggel szűkíti le a jelzett szó: a járat, illetőleg a busz jelentési körét, azt jelezvén, hogy az a telekkel, pontosab­ban a telkekkel kapcsolatos, illetőleg mivel buszról van szó, arra utal, hogy telkekre jutva. Egyébként érdekes a telek és a telkes szó jelentésfejlő­­dése. Megmutatja, hogy a sza­vak mennyire tükrözik az egyes korok gazdasági, társa­dalmi és egyéb viszonyait. Te­lek szavunk a Történeti-eti­mológiai szótár szerint a telik, tele, teljes szavak tel-alapsza­­vá­ból képzéssel jött létre, és eredetileg valamivel, elsősor­ban trágyával telített, szán­tásra, művelésre alkalmas föl­det jelenthetett. A szónak ez az értelme, illetőleg a belőle szabályosan alakult szállás, település, továbbá elnéptele­nedett puszta, hely jelentés őr­ződött meg a Földrajzi nevek etimológiai szótárának a tanú­sága szerint számos helynév­ben: Aggtelek, Besenyőtelek, Erdőtelek stb. Az Értelmező szótár egyébként így írja kö­rül a mai jelentést: „valaki­nek a tulajdonában levő, be­építéssel vagy gazdasági mű­veléssel hasznosítható kisebb terület, földdarab”. Ez a szó­tárunk azonban a hatvanas évek elején jelent meg, azóta az itt említett telek szó jelen­tésében már olyan szűkítő vo­nások is beletartoznak, mint a városon kívül eső és kert­­szerűen művelt földdarab, amelyekből rendszerint több, gyakran sok található egymás mellett. SZATHMÁRI ISTVÁN Nagyszerű, hogy Budapes­ten, a XIV. kerületi Csömöri úti sportpálya tanuszodájában óránként váltják egymást a másodikos osztályok. Tanítvá­nyaim is nagy izgalommal ké­szültek az első úszásórára. Megérkezésünk után a követ­kező „üdvözlő” szavakat hall­hatták a gyerekek: „Klári né­ninek hívnak, az előírásokat tartsátok meg, az uszodáiban enni nem szabad, aki eszik, azt kivágom!” Döbbenten néztünk egymás­ra a kolléganőmmel és a gye­rekeket kísérő két szülővel. Ezek után az úszómester és a takarítónő „kezelésbe vette” a gyerekeket. Minősíthetetlen hangon osztogatták a személy­telen parancsokat: „Levetkő­zik! A sapkát a fejére! A szap­pant és az úszónadrágot a ke­zébe veszi, lemegy a lábmosó­hoz, leteszi ezeket, utána el­megy a WC-re, aztán fog­ja a szappanját, megereszti a csa­pot, megmosakszik, elzárja a csapot, a fal felé fordul és vigyázzállásban vár rám!” Az első gyerek jutalmul várha­tott öt-hat percet is, fürdő­­köpeny és papucs nélkül, a fal felé fordulva, vigyázzállásban. A gyerekek a szóruhatagot természetesen nem fogták fel rögtön, a sorrendet eltévesztet­ték. Volt, aki nem tudta, me­lyik a lábmosó, nem értette, miért nem zuhanyozhat úszás után, miért parancsolták le a lábáról a papucsot. „Te süket vagy?” —­ordítottak az ügyet­lenkedőkre. Az iskolában kiderült, hogy a kolléganők tapasztalatai megegyeznek a miénkkel. Az úszómester önkényeskedik is. Az első alkalommal azt mond­ta, nem jó a hajszárító. Aztán kiderült, hogy jó, csak péntek délután két órakor szerettek volna megszabadulni tőlünk. Aztán mégis bekapcsolták, mert látták, hogy vizes hajjal nem megyünk el. (Kint hét fok volt a hőmérséklet.) A kö­vetkező alkalommal hoztak a szülők hajszárítót, azt viszont nem engedték használni. Az előírt — sehol sem látható — szabályokra hivatkoztak és közben telefüstölték a helyisé­get, ahol a gyerekek egészsé­gének védelmében, óriás be-

Next