Köznevelés, 1988 (44. évfolyam, 1-44. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A kétnyelvű oktatás első fél éve ízléses, jó papírra nyomott, színes tájékoztatót tartok a kezemben. A Művelődési Minisztérium gimnáziumi osztálya 1987-ben adta ki. Címe: Két anyanyelvű gimnáziumok Magyarországon. Első oldalán hazánk térképe látható, rajta tizenegy nagyközség és város: Mosonmagyaróvár, Balatonalmádi, Gyönk, Pécs, Budapest, Pásztó, Jászberény, Sárospatak, Tiszalök, Nagykálló és Mezőberény. Az idei tanévtől az elsorolt települések gimnáziumaiban kezdődött el a két tanítási nyelvű képzés. Minden ilyen gimnázium hasonló tájékoztatóval ismertette meg községét, városát és önmagát. Az országos tájékoztató térképén különböző színű körök jelölik a második oktatási nyelvet. Angolul, oroszul, németül, franciául és egy-egy középfokú intézményben spanyol és olasz nyelven tanulják majd a diákok a matematikát, fizikát, történelmet, földrajzot és a biológiát. A képzés célja Mi az újszerű képzés célja? Az említett tájékoztatóban olvasom: „Napjainkban egyre sürgetőbbé válik, hogy minél több ember tudjon legalább egy idegen nyelvet. Szélesedő külkapcsolataink, idegenforgalmunk, a tudomány, a technika fejlődése indokolja, sőt megköveteli a biztos nyelvtudást. Ma már elengedhetetlen, hogy az egyetemeken, főiskolákon végzők rendelkezzenek idegennyelvtudással, mint ahogy egyre több szakmában a középszintű vezetőkre és a szakmunkásokra is kiterjed. Sajnos, nem dicsekedhetünk azzal, hogy hazánkban minden középiskolás egy idegen nyelvet legalább alapfokon és minden egyetemet és főiskolát végzett középfokon beszél. Mindezekért szükséges, hogy közoktatási, sőt társadalmi üggyé váljék az eredményes nyelvoktatás, a nyelvtudás.” Ez a követelmény vezette a közoktatási kormányzatot arra, hogy a nyelvoktatás fejlesztésére programot dolgozzon ki. A program része, hogy minden gimnáziumban már kötelező két idegen nyelv oktatása. És a program eredménye, hogy létrejöttek a két tannyelvű gimnáziumi osztályok. Az új képzési forma a jó képességű és felkészültségű, az idegen nyelvek iránt fokozottan érdeklődő tanulóknak teszi lehetővé, hogy az általános gimnáziumi képzés keretében magas szintű idegen nyelvi képzésben is részesüljenek. Feltétele-e a választott idegen nyelv alapfokú ismerete? A válaszhoz tudnunk kell, hogy a két tannyelvű képzésnek három formája indult: négyéves képzés folyik Gyönkön, Pécsett és Budapesten; négy és féléves az orosz nyelvi képzés, és legelterjedtebb az ötéves forma. A tájékoztatóból megtudhatják, hogy a bejutásnak csupán a négyéves formában és az orosz nyelv esetében feltétele, hogy a választott nyelvet a tanulók valamilyen fokon tudják. A többi nyelv esetében, valamint az ötéves képzésnél azoknak a diákoknak a jelentkezését várják, akik a nyelvet nem vagy kevéssé ismerik. Itt a tanulók egy előkészítő évben — az úgynevezett nulladik tanévben — főként csak az idegen nyelvvel foglalkoznak. Ez természetes. Ugyancsak magától értetődő követelmény, hogy a fiatalok tanulmányaik során legalább egy alkalommal eljussanak abba az országba, amelynek a nyelvét tanulják. A nyelvoktatást főként hazai nyelvtanárok végzik, ám munkájukat anyanyelvi lektorok és vendégtanárok segítik. Arra is van lehetőség, hogy a tanulók az általuk választott tantárgyakat fakultatíve magasabb heti óraszámban tanulják. Az érettségi — külön jogszabály szerint — közép-, illetve felsőfokú állami nyelvvizsgát is ad. Ezek után már pontosabban, konkrétabban is megfogalmazhatjuk a két tannyelvű gimnáziumi képzés célját. Praktikus célja, hogy bizonyos szakterületekre, ahol az idegen nyelv tudása egyetemi vagy főiskolai felvételi követelmény, közvetlenül felkészítse a tehetséges fiatalokat. Ilyen például a nyelvészet, a közgazdaság, a külkereskedelem. Más pályákon, amelyeknél ma még ez nem alapkövetelmény, szintúgy jelentős előnyt teremt, gyümölcsét a felsőfokú tanulmányok során és a gyakorlati életben fogják élvezni a leendő szakemberek. Azok a fiatalok pedig, akik az érettségi után azonnal nem tanulnak tovább, nyelvvizsgájuk birtokában könnyebben tudnak a nyelvtudást igénylő munkahelyeken elhelyezkedni. Az ország szellemi tőkéje gyarapszik a végző fiatalokkal. A nyelvtanulás másik fővárosa A nyelvoktatás két tannyelvű programjában a főváros négy gimnáziummal képviselteti magát. Pécs hárommal, a többi város és nagyközség eggyel-eggyel. Ám, ha a nemzetiségi gimnáziumunkat is ide számítjuk, a főváros semmivel sem előzi meg Pécset — mondja tréfás büszkeséggel Bárdi László főtanácsos, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának csoportvezetője. A pécsiek joggal büszkék városuk kulturális hagyományaira. Szent István királyunk már 1009-ben püspökséget, Nagy Lajos király 1367-ben egyetemet alapított Pécsett, ez volt a mai Magyarország területén az első egyetem. 1923-ban ide telepítették át a pozsonyi egyetemet, amely ma Janus Pannonius nevét viseli, és három fakultással működik. Az Orvostudományi Egyetem, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola és a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozata egészíti ki a felsőfokú oktatási intézmények sorát. Bárdi László mondja el, hogy a városban jelenleg nyolc általános gimnáziumban folyik az oktatás. Vannak köztük patinás, régi intézmények és új gimnáziumok. A Kodály Zoltán Gimnázium például 1975-ben nyitotta ki kapuját. Ez a fiatal középfokú oktatási intézmény a város egy családi házas övezetében, Meszesen épült, munkáskörnyezetben. Épületét nézve mégsem számít korszerűnek. Már most bővítik, 1987 tavaszán el is kezdődtek a munkálatok. — Itt most minden ideiglenes — mutat körül Veres János igazgató, és betessékel a csöppnyi irodába. — A gimnázium eleve egy elavult típusterv alapján készült, már az induláskor túlterhelt volt. Elvileg nyolc tanulócsoportos lenne, de tizenkét-tizenhárom osztálynak szorítunk benne helyet. A jelenlegi bővítés révén a tegnap iskolájából a ma iskolája formálódik. De az átalakítás második szakaszának befejezése után, amikor elkészülnek a sportlétesítmények, a nyelvi laboratóriumok, bízvást a jövő iskolájáról beszélhetünk. Kétségkívül a jövő ígérete az a hetvenkét diák is, aki nulladik évesként az olasz nyelvvel ismerkedik. Heti húsz órában, intenzív ütemben tanulják az idegen nyelvet. A gimnáziumnak négy olasz szakos tanára van: hárman olasz—orosz szakosok és egy történelem—olasz szakos. Ők magyarok, a hazai egyetemekről kerültek ki. — Már augusztus óta, minden percben várjuk Olaszországból a nyelvi lektor megérkezését — mondja Veres János igazgató —, a két és félszobás berendezett lakásba csak be kellene költöznie. Kilencezer forint fizetést tudunk adni neki. Tanárok és diákok A tanárok közül kettővel találkozom. Olyan sportosak és fiatalok, hogy ha nem tudnám, kiknek mutat be Veres János, gimnazistáknak nézném őket. Jankovits Ágnes huszonnégy éves, olasz— orosz szakos tanár, Tóth Éva két éve került ki az egyetemről, szintén olasz—orosz szakos. Mindketten csak olaszt tanítanak a nulladik éveseknek. Szolgálati férőhelyen, illetve lakásban laknak, Szegeden végeztek. A múlt nyáron Olaszországban mélyítették el nyelvismeretüket, három hónapot töltöttek el Perugiában a külföldiek egyetemén. Először arról beszélnek, hogy nyelvet oktatni csak a tanulókkal való legteljesebb együttműködéssel lehet. Most tizennyolc fős csoportokba tudják bontani az osztályokat, mintegy fél osztály kerül egy csoportba. — Ez sok — ismerik el, a tizennyolc tanuló valóban sok egy csoportban, de egyszersmind kényszerhelyzet, mert kevés a tanár. Ha az olasz lektor megérkezne, máris — mint másutt — tizenkét fős csoportokkal tudnának foglalkozni. Ők a jövőben is csak olaszt fognak tanítani. Céljaik igényesek: a diákok már az előkészítő év végén középszinten beszéljék az olasz nyelvet, és felsőfokú nyelvvizsgával érettségizzenek. Az alaptankönyv Olaszországból érkezett, a többi módszertani segédlet hazai mű. Munkájukat számítógépek is segítik. Készen kapták a nyelvtanulási programokat, nekik csak a gépek kezelését kellett megtanulniuk. Négy számítógép áll a nyelvoktatás rendelkezésére, tizenhat-tizennyolc tanuló jut egy-egy gépre. A Kodály Zoltán Gimnázium olasz tagozatos osztályaiba az egész ország területéről vettek fel diákokat. Kovács Éva és Szabó Tamás szerencsiek, Favári Ákos Székesfehérvárról jött. Kérésemre bemutató beszélgetést rögtönöznek, amelyből persze semmit sem értek, csupán az olasz nyelv dallamosságát élvezem. A tanulók szeretik az olasz nyelvet. Szabó Tamás szerint nagy előny, hogy az országban ma még kevés az olaszos, így reméli, hogy a nyelvtudás birtokában majdani pályáján is jól boldogul, közgazdász szeretne lenni. Kovács Éva3