Köznevelés, 1988 (44. évfolyam, 1-44. szám)

1988-09-16 / 29. szám

meghatározóit, a konfliktusok feloldásának módszereit, a sze­xualitás biológiai, pszichológiai alapjait. Talán azért, mert nem volt kitől megtanulni ezeket an­nak idején, talán azért, mert azok sem tudták, akik nekünk, mai felnőtteknek átadhatták volna ez irányú ismereteiket. Buda Béla és Szilágyi Vilmos könyve tehát nemcsak az osz­tályfőnöki órákra ajánlható, pe­dagógusok és diákok kezébe, hanem mindenkinek, akinek e téren problémája van. Annál is inkább, mert ahogyan a szerzők könyvük előszavában írják: „a szerelem és a házasság terén vi­lágnézetre való tekintet nélkül csaknem mindenkinek vannak kisebb-nagyobb problémái, ha­bár ezek jellege egyénenként és életkoronként is nagyon külön­böző.” (Gondolat) NOVÁK GÁBOR tött kiemelt szerepe van például a tanulásban az észlelésnek; en­nek jellemzői: relativitás, szelek­tivitás, rendezettség, érzékszer­vi-észlelési beállítódás. Ezeken kívül természetesen még sokféle - pszichológiai, logikai stb. - törvényre, szabályra kell építeni a pedagógiai munkában. A könyv a tanítási módszerek általános leírásával olyan mély­ségig foglalkozik, amely lehető­vé teszi szaktárgyi és életkori adaptációjukat. A verbális mód­szerek közös vonása, hogy in­formációs forrásuk a beszélt nyelv; a szerző sorra veszi a le­írás, az elbeszélés, a magyarázat, az előadás, a kérdezés módsze­rét. Kifejti, hogy a kérdések már a módszerekben is fontos szere­pet kaphatnak; például az elő­adás közben a kérdezés a sokat vitatott hallgatói passzivitás megszüntetésére ad lehetőséget, s növeli az előadás hatását. A verbális módszerekkel szem­ben az összetettebb módszerek több információs csatornát vesznek igénybe. A bemutatás az egyik legsokoldalúbb mód­szer, mert a megismerő­ tanuló e sikert szembesíti a valósággal. ( Tankönyvkiadó) RUBÓCZKY ISTVÁN HANGLEMEZ Füst Milán verseit mondja Füst Milán születésének szá­zadik évfordulójára hanglemezt jelentetett meg a Hungaroton a Magyar Rádió archív felvételei­ből. A korongon Füst Milán két versét mondja el (Öregség, Ta­vaszi dal, vándordal), és vall köl­tészetének belső indítékairól, életéről, egy remekmívű Catul­­lus-verset elemez, és beszél pá­lyatársairól, leghívebb barátjá­ról, Kosztolányi Dezsőről és a fiatal Karinthy Frigyesről. A le­mezt Albert Zsuzsa szerkesztet­te. A rendelkezésre álló kevés hangdokumentumból úgy válo­gatott, hogy sikerült bemutatnia Füst Milán alkotói sokoldalúsá­gát, sikerült felidéznie személyi­ségének kivételes sugárzását, rendkívüli pedagógusi képessé­geit. Füst Milán századunk ma­gyar irodalmának egyik legje­lentősebb, de nagyon kevéssé is­mert alkotója. Osvát Ernő felfe­dezettjeként a Nyugat első nem­zedékéhez tartozó­, s bár indu­lása sikeres volt, haláláig értet­lenség, indokolatlan hallgatás, olvasói idegenkedés vette körül. Igazából mindvégig az „írók író­ja” maradt. Csak kevesen értet­ték és értékelték műveit. Igaz, ebben maga Füst Milán is hibás volt. Hosszú évtizedekre kivo­nult az irodalmi életből, érzé­kenységét és sebezhetőségét gő­gös elzárkózásba burkolta. Eb­ben az önkéntes száműzetésben hihetetlen, szinte megszállott buzgalommal, rendkívüli igé­nyességgel és műgonddal hozta létre mind terjedelmében, mind esztétikai minőségében jelentős életművét. Költői életműve mindössze egy karcsú kötet. De versei, ezek a „szavakból épült katedrálisok” formai és szemlé­leti újszerűségükkel döntően be­folyásolták századunk magyar líráját. Drámáit, lelkének ked­venc gyermekeit (Boldogtala­nok, IV. Henrik király) életében alig, vagy egyáltalán nem ját­szották. Ma nemcsak ezek, ha­nem, más szerzőjüktől is megta­gadott színpadi művei kelnek életre színházainkban. (Cau­d­­ius, Mali néni stb.). E művek kiállták az idő próbáját, bennük olyan életérzéseket fogalmazott meg, amelyeket európai és ame­rikai szerzők évtizedekkel ké­sőbb írott színpadi műveiből is­mertünk meg. Regénye, A fele­ségem története rendhagyó re­mekmű, mely külföldön is is­mertté tette alkotója nevét, sőt 1965-ben - késői elégtételként - a Nobel-díjra jelöltek sorába juttatva Füst Milánt. Esztétikai műve, a Látomás és indulat a művészetben nemrégiben jelent meg új kiadásban és napok alatt elfogyott. És akkor még nem szóltunk remek esszéiről, gon­dolatokban, érzelmekben kime­ríthetetlenül gazdag naplójának sikeréről. Füst Milán ma inkább kor­társunk, mint életében volt. En­nek ellenére ma sem foglalta el az utókor ítéletében az őt megil­lető helyet. Tragikomikus, de hazai köz- és szellemi állapo­tunkra nagyon jellemző, hogy centenáriuma évében több szó esik megüresedett lakása sorsá­ról, mint alkotói életművéről. Ettől Füst Milán többet érdemel az utókortól. Adósai vagyunk. Minket gazdagít, ha törlesztünk ebből az adósságból. Ez a szép hanglemez ilyen törlesztésnek tekinthető. VÁRADI LÁSZLÓ TÉKA Durta pofon (Egyfelvonásosok, ko­médiák) - A Színjátszók kiskönyvtá­ra sorozat legújabb kötete a falusi amatőr színjátszó mozgalmat kíván­ja segíteni. A kötetben található mű­sorajánlat nem akármilyen szerző­gárda révén garantálja az irodalmi rangot és a sikert. A kötet címadó darabját ugyanis Móricz Zsigmond írta, és olvashatjuk még benne Hans Sachs, Fáy András, Szigeti József, Justh Zsigmond, Tamási Áron és Baranyi Ferenc egy-egy kis komé­diáját. A kötethez Ardó Mária írt rendezői utószót. (Múzsák Közmű­velődési Kiadó) A Sarló hatósugarában (Tanulmá­nyok, cikkek, dokumentumok)­­A Sarló-mozgalom és Balogh Edgár tevékenysége elválaszthatatlan egy­mástól. Ennek a felvidéki művelődé­si-politikai mozgalomnak a hatása „területileg kiterjedt Csehszlovákiá­ra, Magyarországra, Romániára, és Jugoszláviára, és fél évtizedes fenn­állása idején mint haladó világnézet­re nevelő mozgalom hatott és hat azóta is mint önismeretre és törté­nelmi tudatra ébresztő hagyo­mány”. A kötet tanulmányai a Sarló hatását világítják meg. (Kossuth) Bisztra Cvetkova: A várnai csata - Az ismert bolgár történész posz­tumusz könyvében az I. Ulászló és Hunyadi János vezette magyar és szövetséges sereg 1444-es várnai ve­reségének előtörténetét és okait ele­mezi. Álláspontja az, hogy az ősi bolgár tengermelléki vár alatt dőlt el az oszmán terjeszkedés kérdése, s csak idő kellett ahhoz, hogy a magyar királyok nemtörődömsége következtében valósággá váljék. (Gondolat) Christianne Barckhausen: Nővé­reink - A kötet szerzője neves né­met publicista. Tolmácsként a fél világot bebarangolta, többször járt Latin-Amerikában is. Utazásai so­rán minden alkalmat megragadott, hogy megismerje a messzi tájakon élő nők életét, problémáit. A mag­nószalagon rögzített elbeszélések megkapóan őszinte, egyéni hangvé­tele magával ragadja az ilyen téma iránt érdeklődő olvasót. (Kossuth) Ifj. Barta János: Mária Terézia - Hogyan biztosította III. Károly ki­rályunk a trónt leánya, Mária Teré­zia számára? Miképpen nyerte meg az ifjú uralkodónő a magyarság ro­­konszenvét? Milyen volt egyénisége és családi élete? Milyen reformokat hajtott végre birodalmában? Mi­lyen körülmények között vette át halálakor fia, II. József az uralmat? Ezekre a kérdésekre válaszol a szer­ző rendkívül gazdag forrásanyag alapján. (Gondolat) Kertész István: Héraklész unokái - „Bárcsak megnyílt volna a föld, és elnyelt volna minden makedónt!” - írta keserűen Niebuhr, az antik tör­ténelem jeles kutatója a század ele­jén. A tudós elfogultságát az ma­gyarázza, hogy a makedónokban csak a klasszikus görög világot fel­forgató erőt látta. Pedig aki végig­kíséri e nép lebilincselően izgalmas történetét, az bizonyára rokonszen­­vet fog érezni iránta. A szerző a makedónok előtörténetét vázolja fel, III. Alexandrosz (Nagy Sándor) születésééig, vagyis ennek a Hellász északi hegyei közt élő népnek a ko­rai históriáját, ami sokkal kevésbé ismert, mint világhírűvé lett fia pá­lyája. (Kossuth) Poór János: Kényszerpályák nemzedéke 1795-1815 - A Magyar história sorozatban jelent meg a szerző legújabb kötete, amely a Habsburgok és Magyarország 18-19. századi kapcsolatát tárja elénk. Nem annyira e viszony törté­netével foglalkozik, hanem azzal, mit gondoltak egymásról a felek, hogyan érezték magukat ebben a sorsközösségben. (Gondolat)27 Korszerű tanítási módszerek A korszerű nevelés sorozat­ban megjelent könyv abból in­dul ki, hogy az utóbbi évtizedek pedagógiai próbálkozásai nél­kül nem fejlődött volna megfele­lően közoktatási rendszerünk, sem a pedagógia elmélete és gya­korlata. Szükséges az újítás a pedagógiában is, hiszen feladata a folyton fejlődő termelésre és társadalmi életre való felkészí­tés. Az újító törekvések azonban csak részmegoldásokat emeltek ki, s így megbomlott a közokta­tási rendszer működését biztosí­tó egyensúly, összekuszálódott a pedagógiai közgondolkodás. Orosz Sándor Korszerű tanítási módszerek című könyvének cél­ja a kutatási eredmények össze­hangolása. A szerző sokoldalúan foglal­kozik a módszerekkel és eszkö­zökkel azon az alapon, hogy a tanítás tulajdonképpen a tanu­lás szabályozása, az oktatás rendszerelméleti szempontból a tanulást irányító információs te­vékenység. A pedagógus nem tud számolni valamennyi ténye­zővel a tanítási folyamatban, mert ehhez a folyamat minden mozzanatáról visszajelzéseket kellene kapnia. A tanítás tehát nem lehet olyan szabályozott fo­lyamat, mint az automatizált ipari technológiák, ezért csak ta­nulásirányításról lehet szó. Ol­vashatunk a valóság és az infor­máció viszonyáról, az oktatási információ általános tartalmá­ról, az információs közeg, a ta­nulás törvényszerűségeiről; ez utóbbiak általános és speciális tevékenységtörvények lehetnek. A speciális tevékenységek kö­

Next