Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)

1992-11-20 / 37. szám

PEDAGÓGUSOK ÍRJAK szett kiállítás nyílt Hadnagy György és H. Páka Emőke munkái­ból. Az iskolaépületet megtekintő vendégeket minden osztályterem­ben a tanulók bemutatkozó műsor­ral várták. Ezen az ünnepi délutá­non a helybelieknek és a vendégek­nek a zalaegerszegi városi fúvósze­nekar szolgáltatott térzenét Far­sang László karnagy vezényletével. A végig jó hangulatú születésna­pi ünnepély a tornateremben ért véget. A polgármester köszöntő szavai után ünnepi beszéd követ­kezett. A műsorban fellépett az említett fúvószenekar, valamint Bárdos Margit és Zalányi Gyula, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Szín­ház művészei. Természetesen szó­hoz, illetve pódiumhoz jutottak a gyerekek is, fellépett az iskola énekkara, a gyermekfurulyások csoportja, továbbá két tanár, Haj­báné Gál Beáta és Sipos László. P. K. I. Újra alma mater Mezőtúron „Újra alma mater Túron” - ez a címe annak a versnek, amelyet a Mezőtúri Református Gimnázium visszaadásának örömére és tisztele­tére írt egy öregdiák. Az ősi református zsoltár, a Te­­benned bíztunk eleitől fogva hang­zott fel az ünneplő közönség ajká­ról Mezőtúron, a nagykunsági ka­­tedrálisban. Kis- és nagydiákok, öregdiákok, szülők, pedagógusok, elszármazottak mintegy négyezren jöttek össze, hogy együtt örülhes­senek a 462 éves Szegedi Kis Ist­ván Főgimnázium és Általános Is­kola hagyományos küldetése foly­tatásának. Az utóbbi negyvenkét év más eszmeisége sem tudta kioltani, el­homályosítani azt a szellemiséget, amelyet az alapítók - Túri Szabó András, Túri Sánta Jakab, Szegedi Kis István (az iskola névadója) - 1530-ban meghirdettek, amely úgy hangzik: „tudománnyal megtölte­ni nem elegendő az elmét­, nevelni kell szépre, jóra a diáknak testét­­lelkét!” A túri iskolának hagyomá­nyos jellemzője volt a kötelesség­tudás, munkaszeretet, a következe­tes fegyelmezettség és az ideális magyar liberalizmus, így nevelt az alma mater évszázadok hosszú so­rán munkára és becsületre, tudásra és emberségre, hitre, hazaszeretet­re. Erről vallott számos öregdiák is, akik határon innen és túlról el­jöttek, hogy együtt ünnepeljenek és emlékezzenek a mintegy 1200 kis- és nagydiákkal. Csenki Imre, az ismert karnagy­zeneszerző, aki a harmincas évek végén volt az iskola tanára, szenve­délyesen a zenei nevelés fontossá­gáról szólt. Váradi Lajos tanár a szép meglátására és művészi kifeje­zésére késztette hajdani tanítvá­nyait. Hosszan lehetne folytatni az öregdiákok sorát­­, így a Fodor testvéreket vagy Csorna Mihályt, ők a háború viharában megmentet­ték az iskola értékes könyvtárát. Említést érdemel Páldi János tan­­felügyelő neve is, aki katolikus lé­tére a szükség éveiben a reformá­tus kátét tanította tanítványainak, íme, az ökumenitás szép és követen­dő példája. Árvai Gyula, az iskola új igazgatója (otthagyva az alpol­gármesteri széket) vállalta, hogy kollégái, a szülők és az öregdiákok segítségével tanítványaikban meg­eleveníti és tovább élteti az alapí­tók szellemi örökségét. Perjési Sándor lelkészelnök a presbité­rium nevében is, Luther Mártont idézve kérte a diákokat és tanáro­kat, hogy legyen az iskola az egy­ház veteményeskertje mind az egy­ház, mind pedig népünk, nemze­tünk javára. P. CSIKAI MIKLÓS tanár, Budapest Testvértalálkozó A magyarok világtalálkozójának társrendezvényeként szerepelt a „Pro Patria” hagyományőrző gyermekszövetség testvértalálko­zója Sárospatakon, amelyre a csa­patok felnőtt és gyermekvezetői kaptak meghívást. Az egyhetes találkozó során há­rom csoportban folyt a gyermek­vezetők képzése és próbáztatása. A felnőtt vezetők a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Dél­vidékről jöttek, ők úgynevezett „törzstiszti” vizsgát tettek. A kép­zés igen változatos programmal társult, íme, ebből néhány mo­zaik: Gyalogos és kerékpáros fel­derítő portyák, úgynevezett „örök­­ségutak” keretében ismerkedtek meg a résztvevők Sárospatak és a Bodrogköz nevezetességeivel. Ke­rékpártúrát szerveztünk Sátoralja­­újhely-Széphalom-Füzér útvona­lon. A füzéri vár alatt éjszakáz­tunk, másnap pedig nagy hadijáték keretében indultak a csapatok a várkápolnában elrejtett Szent ko­rona felkutatására. (A mohácsi vész után ide menekítette Perényi Péter a legfőbb állami szimbólu­mot.) A sikeres akció elismerése­ként ott helyben kapták meg a „ko­ronaőr” -emléklapot. Átmentünk Borsiba, Rákóczi szülőföldjére is. Ide hoztuk a fejedelem szobrára azt a nemzetiszínű szalagos fenyő­fakoszorút, amelyet előzőleg a pa­taki vár bástyáján nagy kört képez­ve minden résztvevő kézről kézre adott tovább... A pataki bázisunk udvarán felállítottuk a „Testvérka­put”, amelynek tövében a hazai és határontúli hagyományőrzők fo­gadtak egymásnak barátságot. Ugyanitt avattuk fel a Hármashal­mot , a kuruckor, 1848/49 és a szü­lőföld emékeinek őrzésére. Ezekre a halmokra 43 helyről hoztak egy­­egy marék földet a résztvevők. (A vajdaságiaknak például egy vaskos borítékban küldtek földet otthon­ról.) Joggal mondta erről a halomról szólva a pataki polgármester, Já­­nosdeák Gábor: „Városunk új ér­tékkel gyarapodott... Megtörtént a csoda: itt, ebben a Hármashalom­ban együtt van az egész magyar­ság.” Hasonlóan emlékezetes marad a résztvevőknek az a mozzanat is, amikor a tokaji csata gyermekhő­seinek tiszteletére egy vadvirág­csokrot dobtunk a Tiszába... TÓTH JÓZSEF népművelő, Budapest Informatika az iskolában Az általános iskolában tanító pe­dagógusok néhány éve már egyet­értenek azzal a kérdéssel, hogy a tantárgyak ismeretei közé az infor­matikát is be kell építeni. Hogyan oldható meg a technika tantárgy­ban? Hány órában? Milyen számí­tógépekkel? Milyen felhasználói programokkal ? Mit tanítsunk? Er­ről szeretném a tapasztalatomat, útkeresésemet közzétenni. Az 5-8. osztályban hetes óra­rend szerint tanítunk technikai­­informatikát. A tananyag egyhar­­madát informatikával töltjük ki. Tehát 5-6. osztályokban 25-25, 7.-ben évi 12 és 8.-ban évi 20 órá­ban tanítunk informatikát. Az ter­mészetes, hogy ilyen óraszámban színvonalas hardver háttérrel kell rendelkezni, illetve felhasználóba­rát szoftverekkel tanítani. Az isko­lánknak 14 IBM/AT-je van. Kö­zöttük Herkules, VGA és SVGA monitorokkal, 40 mbajt Winches­terrel, 3 db nyomtatóval. A számí­tógépekhez genius-moust (egeret) installáltunk. Egy kínai bölcs mondása szerint „egy kép többet mond, mint ezer szó”, így nem véletlen, hogy a szá­mítógépes programok családjában jelentős helyet foglalnak el a fel­­használást megkönnyítő IKONOS programcsomagok. Az informatika anyagát már az 5-6. osztályban is a számítógép­könyvtár rendszerének kiépítésé­vel bővítjük, illetve egy-egy DOS utasítást is tanítunk. A 7-8. osz­tályban szövegszerkesztéssel és adatbáziskezeléssel ismerkednek a tanulóink. A délutáni klub­foglalkozásokon rendkívül nagy a tanulóink érdek­lődése. A gépparkunkat teljesen kihasználjuk. Minden egyes tanuló egyedül és önállóan dolgozik egy IBM/AT számítógépen. SZIRMÁK JÓZSEF tanár, Budapest Rendhagyó módon ez a tanév ünnepségsorozattal kezdődött szeptember 4-5-6-án. Iskolatör­téneti, mezőgazdasági, vadásza­ti, élelmiszeripari, kereskedelmi, néprajzi kiállítás tette vonzóvá az iskolát és környékét. Művé­szeti alkotások felavatására is sor került. Nyulasi József népi fafaragó művész, az iskola volt diákja a száz év során itt tanuló diáktársak és tanárok emlékére készített kopjafákat adományo­zott az iskolának. Hehler László alkotása, az első felelős magyar miniszterelnök domborműve is méltó helyet kapott az iskola aulájában. Szabad György megnyitójá­ban példaként állította elénk Batthyány Lajost. Beszélt a ha­zafiról, a 48-as eszményekről, eszmékről, arról, hogy ezt ma hogyan kell értelmeznünk: „Míg rólunk, nélkülünk dönt­hetnek, addig a függetlenség önámítás. Magyarország csak akkor tud előrelépni, csak akkor tud megújulni, csak akkor nem lesz kiszolgáltatottja a térség hatalmi, hódító politikát valló erőinek, ha az ország lakói egyesülnek a megújuló nemzet érdekegyesítő politikájában... Az okos gazdálkodás az előrelé­pés záloga. Ennek az országnak a jövője a mezőgazdaságban, fejlettségében, szakszerű kibon­takoztatásában van­­ ma is.” Befejezésül azt kívánta az in­tézménynek: „Mindig képes le­gyen olyan tanárokat foglalkoz­tatni, akik önmaguknál jobb nemzedéket képesek, tudnak felnevelni. Mert az a nemzet boldog, amely ezt a nemzedék­­váltást biztosítja. Ha önma­gunknál jobbakat állítunk a ma­gunk helyére.” A jubileumi oklevelet Gergátz Elemér földművelésügyi minisz­tertől vehette át Dreisziger Jó­zsef igazgató. Régebben az isko­la tulajdonát képező 200 holdas tangazdaságot ismét birtokba veheti az intézmény - adta át másik ajándékát is a miniszter okos, jó gazdálkodást, sikereket kívánva. Öregdiákok találkozója és lo­vasbemutató zárta a centenáriu­mi napokat. A hagyományokhoz híven ok­tóber 6-án tanítás nélküli mun­kanap van az iskolában, amióta a mártír miniszterelnök nevét viseli (1989). A városi színház­ban Urbán Aladár professzor beszélt Batthyány Lajosról. Pá­pa város polgármestere, Kovács Zoltán iskolazászlót adományo­zott az intézménynek, a képvi­selőtestület nevében. A névadó leszármazottja, Bat­thyány Benedek is köszöntötte az egybegyűlteket. Békefi Imréné ta­nár tíz szerencsés pályázónak adta át az iskola által alapított Bat­­thyány-ösztöndíjat. A program irodalmi műsorral ért véget. NYULASI ERZSÉBET tanár, Pápa19 „Ha önmagunknál jobbakat állítunk a magunk helyére.. Ezeket a szavakat Szabad György, az Országgyűlés elnöke mondta a centenáriumát ünnep­lő pápai Batthyány Lajos Mező­­gazdasági, Kereskedelmi Szak­­középiskola és Szakmunkáskép­ző Intézet központi rendez­vényén.

Next