Köznevelés, 1993 (49. évfolyam, 1-41. szám)
1993-03-19 / 11. szám
Nagyon keveset tudunk önről. Azt tudjuk, hogy nemzetközi hírű magánjogász, több külföldi akadémia tagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; tudjuk, hogy Strasbourgban is szerzett jogászdoktori diplomát - de ez még mind csak hivatalos kommüniké. Mi mást mondhatnék? Egyéni életpályám, nem hiszem, hogy nagyon érdekli az olvasókat. - Dehogynem érdekel bennünket. Hogyan jutott ki például Strasbourgba? - Veszprémben érettségiztem, 1951-ben. Pécsett folytattam tanulmányokat, majd onnan - mivel világnézeti felfogásomat nem rejtettem túlzottan véka alá - el kellett jönnöm. Végül Budapesten fejeztem be a jogi egyetemet. - Szívesen rákérdeznék eljövetelének konkrét okára. - Nézze, nem akarok utólag hőskölteményeket mondani. Az a lényeg, hogy a pesti jogi karra kerültem, itt végeztem el az egyetemet. Ezt követően nagyon rövid ideig polgári ügyszakban bírósági fogalmazó voltam. Kezdettől fogva érdekelt a tudomány, hajtott a betű szenvedélye, nehezen viseltem el, ha üres papír volt előttem. A jogi felelősség fejlődéstörténetével kezdtem el foglalkozni. Ennek köszönhetően a Tudományos Akadémián a jogtudományok referense lettem - amit köszönhettem nagynevű professzoromnak, Nizsalovszky Endre akadémikus úrnak, akit 1956-ban az Akadémia főtitkárává választottak. Ő vett maga mellé - talán azért, mert ő is olyan világnézetű ember volt, mint én. Ezért lehetett 1956-ban az Akadémia főtitkára. Őt aztán politikai okból 56 után fegyelmivel eltávolították, és egész élete során nem tudott visszatérni az oktatásba. Ő azzal is megtisztelt, hogy lehetetlen lakáshelyzetemben segített nekem, amiért azóta is hálával tartozom neki. A tanácsi lakásának három szobáját nekem ingyen rendelkezésemre bocsátotta. Leválaszthattuk ezt a három szobát, és egy kisebb lakást tudtam így létrehozni a családom számára. Az Akadémián az a szerencsém volt a hatvanas években, hogy felvilágosult professzoraim, akik akkor már kereshették a kapcsolatot a nyugattal, segítettek abban, hogy kijuthattam Strasbourgba. Nem én voltam az egyetlen, aki a Strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Egyetemen elvégzett négy vagy öt szemesztert. Ott összehasonlító jogi diplomát szereztem én is. Ettől kezdve írtam munkáim sorát, mígnem docens lettem az egyetemen. - Milyen témában tartott ön előadásokat? - A nemzetközi magánjog, a nemzetközi kereskedelmi jog, az összehasonlító jog az ötvenes években elhalt Magyarországon. A hatvanas évektől kezdve azonban - különösen a hatvanas évek vége felé - ez a terület rendkívül fontossá vált, mert Magyarország külkereskedelem-orientáltsága megerősödött. Ezért teremtődött meg az igény, hogy ezt a tárgykört tanítsák az egyetemen. S mivel én érdeklődésem folytán már fölkészült voltam arra, hogy a nemzetközi kereskedelmi jogot oktathassam, így javaslatomra létrejött egy nagyobb tanszék a nemzetközi személyi, vagyoni, gazdasági, forgalmi jog művelésére és oktatására. Ezt most Nemzetközi Magánjogi Tanszéknek hívják. Viszonylag hamar elkezdtem foglalkozni az európai integrációval. Az európai integráció, mint álom, megkísértett akkor engem is, bár nem hittem, hogy ez számunkra valaha valóság lesz. Az ötvenes évek végén a Közös Piacról szóló cikkek inkább frazeologikus írások voltak s nem tudományos dolgozatok. Azt hiszem, nekem sikerült tárgyszerűen és tudományosan elemezni ezt a világot. A hetvenes évek elején a nagydoktori disszertációmat is Az európai közösségek joga címmel írtam meg. Ez megjelent magyarul is, idegen nyelven is. Az ELTE-n a Közös Piac segítségével létrehoztuk az Európaügyi Központot. Ez ma is működik. Itt rendelkezésre áll minden dokumentum, amely az európai integrációs folyamatokat érinti. Ezeket a Közös Piac ingyen bocsátja rendelkezésünkre, és azóta is anyagilag támogatja az itteni kutatásokat. -Ön , mint az európai integráció elismert nemzetközi szaktekintélye - hiszen éppen e tevékenysége miatt választották meg több külföldi akadémia tagjának -, tud-e valamit segíteni az ügyben, hogy a magyar kultúra, illetve, ami bennünket közelebbről érint, a magyar oktatásügy jobban bekapcsolódjon az európai vérkeringésbe? Vannak-e ezzel kapcsolatban konkrét tervei ? Bízom benne, hogy a tevékenységemmel tudok majd erre a kérdésre igennel válaszolni. Ez többek között az egyik fő feladata ennek a minisztériumnak. Nem az a cél, hogy egyszerűen csak bekapcsoljuk a magyar művelődést az európai folyamatokba, hiszen jelentős mértékben már benne van, hanem az a cél, hogy a magyar oktatás, kultúra, művelődés értékei szaporodjanak - mégpedig az európai értékrend jegyében. Azt hiszem, sok minden történt már az elmúlt években ebből a célból, és még több mindennek kell történnie. Nem akarok programbeszédet tartani arról, hogy mit célszerű még tenni, de nyilvánvalóan ebbe a vonulatba esik azoknak a nagy törvényeknek az élőké. Legyen az oktatás stratégiai ágazat Beszélgetés Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszterrel Antall József miniszterelnök javaslatára a Magyar Köztársaság elnöke 1993. február 23-i hatállyal a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetőjévé Mádl Ferenc jogászprofesszort nevezte ki. Az új kulturális minisztert - aki korábban is a kormány tgja volt tárca nélküli miniszterként - március ötödikei számában már köszöntötte a Köznevelés. Akkor még a hivatalos kommünikénél többet nem írhattunk róla. Az alábbi interjú során a magyar művelődésügy első számú irányítóját életútjáról, rövid és hosszú távú terveiről, valamint az oktatásüggyel kapcsolatos minisztériumi teendőkről kérdeztük. Tet Iák Eszter felvétele