Köznevelés, 1997 (53. évfolyam, 1-41. szám)
1997-01-10 / 1. szám
Köznevei é s Beszámoló egy amatőrszínházi találkozóról November első hétvégéjén rendezték meg a Budapesti Művelődési Központban a Magyar Művek Fesztiválját. Azt hiszem, mindazok, akik résztvevőként, szervezőként, vagy nézőként jelen voltak ezen a rendezvényen, elégedettek lehettek: évek óta hiányzott az a fajta, egységes koncepciójú, tisztázott profilú színházi találkozó. A rendező szerv hivatalos elnevezése ugyan Egyesület a Szabad Színjátszásért, mégis nyugodtan beszélhetünk amatőrszínházi eseményről. Nagy András László, a zsűri elnöke zárszavában örömmel nyugtázta, hogy hosszú évtizedek után ma végre nem valami ellenében kell előadásokat létrehozni, s ugyanakkor vége annak is, hogy mesterségesen, politikai céloktól vezérelve hozzanak létre - felülről - mozgalmakat. Az amatőr színjátszás él, csoportok ténykednek szerte az országban, s az amatőr művészi tevékenység képes hatni a maga szűkebb környezetében. Hatásfokát talán sikerül tovább növelni jobb szervezettséggel, az alulról jövő kezdeményezések erősítésével és támogatásával. Annak ellenére, hogy az ilyen szavakat és kifejezéseket elkoptatták a közelmúlt évtizedei, a mostani program sokszínű volt, eleven és spontán. Nagydíjat kapott a Nagykátai Színjátszó Egyesület, amely különböző korosztályba tartozó színjátszóival, jól képzett vezetőjével, remek műsorpolitikájával példamutató kezdeményezés. A debreceni Tabak Színház ifjúsági csoport legfőbb ambíciója a helyi színházcsinálás minőségének fejlesztése. Játszóik felkészültek, és a produkció tanúsága szerint sokat dolgoznak. A Korzó Színtársulat két rövid produkcióval szerepelt. Páskándi Géza Önkéntes tűzoltók című jelenetét és a sokat ígérő című, ám sokkal igénytelenebb Európa express című dramolettet mutatták be, Görgey Gábor és Komlós János közös művét. A Pátkáról érkezett Gárdonyi Géza Színjátszócsoport egy századeleji népszínművel, Balázs Sándor darabjával nagy közönségsikert aratott. A Roma címszereplője színészi díjat is kapott, olyan remek játékkedvvel, s ösztönös tehetséggel formálta meg egy falusi pletykálkodó öregember figuráját. Kellemes kontrasztot jelentett egy másik rétegműfaj bemutatkozása. A Kovács Gábor rendezte Szerb Antal-adaptáció, a Szerelem a palackban nemcsak egyetemi színházi előadás, hanem „bölcsészszínház” is a javából. Náluk is a férfi főszereplő kapott színészi különdíjat. A rendező is megérdemli a dicséretet, mert a színészi játék minden szereplőnél hiteles és kidolgozott volt. Három egységből állt a hajdúböszörményiek produkciója. Két - mondjuk így: komoly - jelenet abból a műsorból, melyet a Kentaur színpad tízéves születésnapjára állítottak össze. Török Péter buzgalmát és szervezőkészségét minősíti, hogy vadonatúj, s az együttes számára írott jelenetekből s monológokból sikerült ünnepi műsort szerkesztenie, s „melléktermékként” egy színvonalas kiadványt is megjelentetett az együttesnek szánt és ajánlott, java részt Hajdú-Bihar megyei szerzők által írott művekből. Hiánypótló kiadvány, dicsérendő kezdeményezés. Náluk az egyik női főszereplő színészi teljesítményét jutalmazták különdíjjal. S ennek az együttesnek köszönhetjük a lazítás kellemes, késő esti perceit. Jól ismert ráadásszámuk, a híres Megfúvom füzfalantomat antológia száz esztendő legrosszabb verseiből. Másnapra nem is maradt más, csak az Alternatív Színházak Szövetségének különdíját elnyerő kecskeméti társulat Pilinszky-adaptációja Bahner Péter rendezésében. Valamint a szakmai vita, ahol végre együtt lehetett az a társaság, amelynek igénye van találkozásra, saját fesztiválra, olyan megmérettetésre, amelyen a zsűri nem igazságot oszt, hanem a résztvevőkkel együtt keresi azt, hogyan lehetne még jobban, még hatékonyabban működni. S együtt örvend azokkal, akik szeretik a játékot, a színpadot, akik igazi amatőrök. Hála a jó szervezésnek s a zsűritagoknak, nevezetesen a hatalmas empátiával mindent megértő Lábán Katalinnak, a végtelen türelmű, dramaturgiai tanácsaival nem fukarkodó Magyar Fruzsinának és Nagy András Lászlónak, aki humorral, szeretettel és igaz ügybuzgalommal „mozgalmárkodott”. Legalábbis ő maga így nevezte saját tevékenységét... ZALA SZILÁRD ZOLTÁN alaszol is a kérdésekre. Érthetően, egyszerűen, világosan, kikerülve a tudományoskodás buktatóit, de persze szigorúan tudományos alapon. A lexikon méretű kötet voltaképpen négy „tankönyvet” foglal magában: 1. Növénytan; 2. Állattan; 3. A sokféle élőlény sajátosságai; 4. A nagyvilág, az élettelen természet, a Föld, a légkör, geológiai folyamatok, szárazföldi alakzatok stb. Mindezt szemléletes és lenyűgözően szép illusztrációk teszik még könnyebben megérthetővé, befogadhatóvá. S ezzel A természet ABC-je a jó tankönyvnek azt az egyik fő követelményét-jellegzetességét is teljesíti, hogy: szép. Magához vonzza a gyereket. Végy kézbe engem, lapozz végig! (Válogatás Kft., Reader’s Digest kiadása, Budapest, 1996) VINCZE LÁSZLÓ : Családi kérdezz-felelek Lelkesen teszem le a kötetet: Végre egy jó „tankönyv”! Mondom ezt annak ellenére, hogy sem a szerzőknek, sem a kiadónak eszük ágában sem volt a szó szoros értelmében vett tankönyvet írni, megjelentetni. Hiszen amiről beszélek, A természet ABC-je az ismeretterjesztő műfaj körébe tartozik, ám amelyik gyerek elolvassa - vagy a szüleivel együtt „eljátszadozik” vele -, többet tanulhat belőle, mint egy átlagos iskolai tankönyvből. Miért kék az ég? Miért villámlik? Mi a napfogyatkozás? Miért fúj a szél? Hogyan tájékozódnak a költöző madarak? És még rengeteg kérdés, olyanok, amilyenekkel a kíváncsi gyerek állandóan zaklatja a szüleit, de a kimerült felnőttek válasz helyett rászólnak: Akkor beszélj, ha téged kérdeznek! S ezzel lassan-lassan leszoktatják a gyermeket a kérdezésről, aki szótlanná válik, akkor sem beszél már, ha őt kérdezik. Az ilyen gyerekekből lesz a sok szótlansótlan felnőtt. A családi nevelés egyik gyakori és súlyos hibájáról beszélek. Ha ugyanis a gyermeket leszoktatják a spontán kérdezésről, a beszédről, akkor lelassul a nyelviszellemi fejlődése. Nos, A természet ABC-je rengeteg olyan kérdést tesz föl, amilyenek megfogalmazódnak - vagy meg sem fogalmazódnak - a gyermekben és a felnőttben (s ezzel voltaképpen kérdezni is „tanít”), és azonnal rá SZEMLE Szakképesítési katalógus Nincs könnyű helyzetben az, aki eligazodni kíván a szakképzés keretei közt megszerezhető képesítésekben, hiszen jelenleg egyszerre van érvényben a korábbi szakképzési jegyzék, illetve az új országos képzési jegyzék. Pontosabban, mindaddig nem volt könnyű helyzetben, amíg meg nem jelent a Szakképesítések egyenértékűségének katalógusa, mely az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás területéről ad átfogó képet. E három ágazatban eligazodhatunk tehát a kiadvány alapján. Megtudhatjuk belőle, hogy milyen szakképesítések tartoznak az egyes szakmákhoz, milyen kapcsolat van a régi képesítések és az új országos képzési jegyzékben szereplő szakképesítések között; illetve azt, hogy egy-egy szakmát milyen szakmunkás-, középiskolai, felsőfokú, illetve OKJ-képesítés birtokában lehet vállalkozóként vagy alkalmazottként gyakorolni. Ismerteti a könyv azt is, hogy miképpen lehet a külföldön szerzett szakképesítést honosítani, továbbá a hazai szakképesítést külföldön elfogadtatni. Segítséget ad a könyv a szakmák gyakorlásához szükséges szakképzés kiválasztásához, annak eldöntéséhez, hogy egy szakképzett ember megkaphatja-e a kért vállalkozói engedélyt; végzettsége alapján képes lehet-e valamely munkakör betöltésére; jelentkezhet-e valamely megahatározott szakképesítéshez kötött továbbképzésre vagy mestervizsgára. Nyilvánvalóan nem nélkülözhetik ezt a kiadványt a vállalkozói engedélyek kiadásával foglalkozó önkormányzati tisztviselők, a kamarai szakemberek, a gazdálkodó szervezetek vezetői, személyi ügyeinek intézői, a szakképzés területén dolgozók, a pályaválasztást, az átképzést, továbbképzést segítő szakemberek, a vállalkozni kívánók és azok, akik azonosítani akarnak egy korábban szerzett szakképesítést. A szakmák és az OKJ-szakképesítések mutatójával kiegészített könyvet a TANINFO adta ki. N. G. Magyar filmesek a világban A Miniszterelnöki Hivatal és az MKM szervezésében október 27. és november 2. között megrendezték Budapesten a magyar filmesek első világtalálkozóját. Nem sorolom fel a mintegy hatvan-hetven fős meghívott legnevesebbjeit, mert a szakma véleménye szerint a magyar filmművészet és filmipar keveset profitált az összejövetelből. Ezen a területen nincs meg az az eleven szellemi kapcsolat - mondották nekem -, mint ami más értelmiségi pályán jellemzi a külföldön élő és a magyarországi pályatársak legjavát. Az összejövetelnek maradandó - és a magyarországi filmesztétikai oktatás számára igen értékes emléke egy könyv. Kézdi-Kovács Zsolt rendező mint kiadó és legfőbb szerkesztő bábáskodott a Magyar filmesek a világban című enciklopédia - kézikönyv? - megszületésénél. A kiadványt szerkesztőként Gelencsér Gábor jegyzi. A kétnyelvű szócikkeket, melyeket néhol teljes, máskor válogatott - filmográfia, más esetekben bibliográfia egészít ki, Ábel Péter kutatásainak felhasználásával tizenkét szerző írta. Közülük nekem Csala Károly és Varga Balázs neve cseng a legismerősebben. A testes - több mint hétszáz oldalas - kötetben háromszáznál is több filmalkotó életműve található meg, nem túl sok, de azért száznál több fekete-fehér fotóval. Ezzel szemben több tucat, kitűnően megoldott, informatív és sokszor az alkotót esztétikai értelemben is jellemző beszélgetést is olvashatunk az összeállításban. Ezeket Tamás Amaryllis készítette. Az előszót Kézdi-Kovács Zsolt írta. Ebben azon is tűnődik, hogy ez a kis ország, amely politikai és gazdasági súlyánál jóval többet jelentett a nemzetközi filmvilágnak, kit tekintsen magyar filmesnek. Aki itt született? Akinek szülei magyarok? Azt is, akit csak halvány szálak fűznek egyes fölmenők révén a magyarsághoz? Lesznek, akik a kötet hibájának fogják tartani, hogy túl tágra vette a magyarság fogalmát. Ez igaz. Kissé fölöslegesen is, mert a legtágabb értelemben vett filmes alkotók körének négy nemzedéke a származási határok szűkebb megvonása mellett is igen gazdag. Ha a kiadvány pedagógiai hasznosságát nézzük, ki kell emelni, hogy több funkciót is el tud látni. Lexikonként forgatható. Alkalmas, hogy kézikönyv minőségben használjuk fel az iskolai vagy szakköri foglalkoztatásban. De - elsősorban a magvas interjúk révén - a különböző jól megírt portrék oldalán esztétikai információkat is nyújt. A recenzens sokat tanult a magyar filmesek nemzetközi mezőnyéről. Ebben a mezőnyben azért lehetett a legenda szerint egy hollywoodi stúdióajtóra kiírni, hogy „Nem elég nálunk, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned! ”, mert a magyar filmgyártás a történelmi viszonyok folytán kivérzett az egymást követő emigrációs hullámokban. Egy kötet, amelynek ilyen jellegű történeti nevelőértéke van, nem lehet más, mint sokoldalú és kitűnő