Köznevelés, 2008 (64. évfolyam, 1-41. szám)
2008-02-22 / 7. szám
64. évfolyam 7. szám 2008. február 22. Kallódó tehetségek? Kiváló Tehetségek Gondozása (KTG) néven Neuwirth Gábor javaslatára január végén megalakult egy szervezet, amely legfőbb feladatául az általános és középiskolában nagyszerű eredményeket elért diákok támogatását tűzte ki. A KTG megalakulása alkalmából rendezett ünnepélyes tanácskozáson részt vettek azok a diákok is, akik már OKTV-ken, diákolimpiákon bizonyították kiemelkedő tehetségüket. A beszélgetés során számos, a közoktatás résztvevői és az egyetemek számára egyaránt megfontolandó objektív és hiteles kritikai észrevételt tettek. Szerény tekintetű huszonéves fiatalok álldogálnak tétován a Károlyi-Csekonics-palota belső erkélyén. Néhányan ismerik egymást, van, aki magányosan várakozik. Talán kicsit zavarban is vannak. Nem véletlenül. A zárt ajtók másik oldalán ugyanis Neuwirth Gábor oktatáskutató és az OFI kezdeményezésére éppen most alakul meg a Kiváló Tehetségek Gondozása elnevezésű szervezet. És hogy kik azok a kiváló tehetségek? Hát éppen ők, az egyik lábukról a másikra billenő fiatalok. Neuwirth Gábor ötvenöt éve tanít a Műegyetemen, oktatáskutatóként pedig immár húsz éve foglalkozik az iskolák rangsorolásával, és rendkívül fontos szerepet játszik a hazai tehetséggondozásban is: 1972 óta többekkel együtt létrehozta és irányította a Felvételeket Előkészítő Bizottságot, aztán a Tehetségekért Mozgalmat. Tízezrével készítették elő a középiskolásokat az egyetemi felvételire, több száz tábort szerveztek, ahol egyetemisták részvételével folyt a felkészítés, a diákokat levelezések és személyes konzultációk is segítették a sikeres felvételire való készülésben. - A kutatások melléktermékeként összegyűjtöttem a magyarországi tanulmányi versenyek (OKTV-k, országos tanulmányi versenyek), valamint a diákolimpiák eredményeit 1968-tól napjainkig. Eszemben sincs alábecsülni a sikeres sportolóink eredményeit. De a szellemi téren, nemzetközi versenyeken, diákolimpiákon százmilliók közül kitűnő magyar tehetségek ugyanolyan elismerést érdemelnének - mondta lapunknak Neuwirth Gábor. Az egyetemi docens tapasztalatai szerint a tehetséges emberek általában lelkileg is érzékenyebbek. Szerencsére sok a tehetséges ember Magyarországon, de nagyon sokan elkallódnak közülük. Nemcsak a hátrányos helyzetűeknek, hanem a kitűnő tehetségeknek is szükségük lenne tehát egy olyan szervezetre, bázisra, amely segítséget adhat, példát mutathat nekik. A kitűnő tehetségek gondozására létrehozandó szervezet ötletét az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vezetése is támogatta, Neuwirth Gábor tehát munkához látott. Kollégáival összegyűjtötte a középiskolai versenyeken kiválóan szereplő diákok, tanáraik adatait, a rendszer legfontosabb eleme ugyanis egy adatbázis kiépítése azoknak, akik szeretnének bekerülni a kiváló tehetségek közé. A kiváló eredményeket elért fiatalokkal a KTG felveszi a kapcsolatot, megismeri a helyzetüket, szándékaikat, lehetőségeiket. A tehetségek felkutatása, összegyűjtése, egy honlapon való szerepeltetése mellett szeretnék őket tanulmányozni, figyelemmel kísérni az életútjukat, megtudni, milyen tanáraik vannak, és velük is felvenni a kapcsolatot. Ezután össze kell hozni a tehetségeket a mentorukkal, patrónusukkal. Rengeteg, ezres nagyságrendű azoknak az egyetemi, főiskolai tanároknak a száma, akik alig várják, hogy legyenek támogatottjaik, csak mindeddig nem jutottak el hozzájuk a kiváló diákok. A KTG együttműködik a Csermely Péter vezette KutDiák-mozgalommal, az OTDK-val és az Arany János-programmal is. Évente 100-150 kiemelkedő tehetséggel számolnak. A tapasztalatok alapján közülük csak minden tizedik szorul anyagi támogatásra, őket nyelvtanfolyamokra, informatikai kurzusokra kívánják beíratni. Ennél is fontosabb azonban, hogy minél hamarább összehozzák a diákokat olyan tudósokkal, tanárokkal, akikkel együtt dolgozhatnak. A KTG egy másik lényeges feladata, hogy a tehetségeknek minél nagyobb publicitást adjon a médiában. A szervezet vezetői el akarják érni, hogy a szaklapok, a rádiók, televíziók, országos napilapok is foglalkozzanak velük, hogy a közvélemény támogassa őket, hogy valóban népszerűek legyenek azok, akik meg is érdemlik a sikert. Ezzel nemcsak a már biztos úton járó tehetségeknek adnák meg az őket megillető elismerést, hanem azokat is ösztönöznék, azoknak a becsvágyát is felkeltenék, akik szeretnének bekerülni a tehetségesek közé. Reménykedünk abban, hogy a nagyívű tervek megvalósításához szükséges anyagi támogatás nagy részét az idén februárban induló Géniusz-program biztosíthatja, amelynek keretében 3,4 milliárd forintot fordítanak a tehetségeket ápoló alapítványok támogatására. Van tehát mire pályáznia a Kiváló Tehetségek Gondozása szervezetnek is. Az első lépésre, a szervezet hivatalos megalakulására január 25-én került sor a már említett Károlyi-Csekonics-palotában, ahol most végre kinyílnak a míves faajtók, mi pedig belépünk a terembe. Tolnai József, az Arany János tehetséggondozó program egyik vezetője, a tanácskozás moderátora megkérte a fiatal tehetségeket, hogy számoljanak be középiskolás versenyeikről, arról, hogy azok milyen szerepet játszottak később, a tanulmányaik során, egyáltalán, hogyan alakult a sorsuk, mit gondolnak a tehetséggondozásról. Béki Bence bizonyult a legbátrabbnak. Elmondta, a megkeresésnek nagyon örült, ugyanis sok egyetemistával együtt azt látja, hogy a közoktatás színvonala ma már korántsem olyan, mint amikor ők jártak gimnáziumba. Bence a gimnáziumi évek alatt 18 országos versenyen ért el kitűnő helyezést, két diákolimpián pedig ezüstérmes lett, a Műszaki Egyetem végzése közben egy évig Erasmus-ösztöndíjjal Finnországban tanult, a mesterképzést a franciaországi Rennes-ben, a doktori iskolát Nyugat-Európában, talán Skandináviában készül abszolválni. Tóth Sándor, aki idén szerez mérnök-fizikusi diplomát a Műszaki Egyetemen, arról beszélt, hogy kitűnő eredményeit, így a diákolimpián fizikából elért arany- és bronzérmet nagyrészt a csongrádi Batsányi János Gimnázium felkészítő tanárának köszönheti. A tanárok nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat adtak neki. Megszervezték például, hogy a felkészülés alatt ne kelljen iskolába mennie. Ez a megjegyzés nagy derültséget váltott ki a többiekből, kiderült ugyanis, hogy az iskola nélküli napok másoknál is igen nagy motivációs erővel bírtak... 6