Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-01-03 / 1. szám

Első évi uj folyam, 1. szám, Pest, jan. 3-án, 1871^^ SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉK­l) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 frt.. — egész évre 6 frt. — Egyes számok 12 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ­HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők­ Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) Előfizetési felhívás a „KÖZSÉGI JEGYZŐK KÖZLÖNYE“ czimű­ hetilapra, mely az 1871. évi jan. 3-ától kezdve minden ked­den legalább egy évnyi terjedelemben jelenik meg. Midőn a múlt 1869. évi april elején a „Magyar jegyző“ czimű­ lapot megindítottuk, irodalmunkban egy régóta érzett hézagot iparkod­tunk kitölteni, és pedig talán nem eredményte­lenül. Tért nyitottunk egy szorgalmas és mű­velt testületnek, a községjegyzői karnak, hogy eléggé nem méltányolható, —é­s azelőtt alig méltányolt — állása rendezésére hathasson, egy­úttal pedig a gyakorlati életből merített észre­vételekkel s javaslatokkal a tervezett új köz­ségrendszer czélszerű alakítására befolyhasson. Összehívtuk a községi jegyzők országos értekez­letét, mely a községek és jegyzőségek rende­zése tárgyában kérvényt s emlékiratot intézett a törvényhozáshoz. Továbbá javaslatba hoztuk, hogy a községek rendezésére vonatkozó tör­vényjavaslat c­élszerű módosítása iránt kérvé­nyeket intézzenek a képviselőházhoz a községi jegyző urak, a­mi meg is történt. E lépéseket, sok tekintetben siker koro­názta, é­s részünkről mindig életünk legszebb emlékei közé fogjuk számítani azon igénytelen működésünket, mely­yel — a községrendezés érdekében megkisérlett kezdeményezésünk által — a községi jegyző urakat élénk eszmecserére indítottuk, mely eszmecsere eredménye lett az ismert emlékirat s azon nagyszámú kérvények, melyeket a képviselőház központi bizottmánya nagyrészt figyelembe vett, s remélhetőleg a kép­viselőház plénuma is figyelembe veendi azokat a községrendezésről szóló törvényjavaslat meg­felelő átalakításával. Az új ügyállás szükségessé teszi, hogy t. közönségünk lapja újévtől kezdve újult erővel s tágabb programmal folytassa pályafutását. En­nélfogva, a több felől nyilvánult óhajtások értel­mében, e lap nem többé mint a „Községek Új­ságának“ melléklete,­­ hanem mint külön hetilap fog megjelenni; olykép, miként azelőtt a „Magyar jegyző“, de bel- és külpolitikai tar­talommal s tárczával bővítve. Tartalma a következő teend: I. A községi jegyzők teendőinek magya­rázata, s a fenforgó kétségek eloszlatására czélzó eszmecserék. II. Egyleti ügyek: a köz­ségi jegyzők testületi érdekeinek fejtegetése; a létező megyei s illetőleg járási „község­jegyzői egyletek“ életmozzanatainak ismerteté­se ; uj egyletek alapítására vonatkozó tervek, indítványok, eszmecserék. III. Községi ügyek: a községi önkormányzat köréből, a községi élet figyelemreméltó mozzanatai, az uj községrend­szer hiányainak földerítése stb. IV. Az uj tör­vények. V. Szabályrendeletek, hivatalos hirdet­mények, utasítások, felhívások, jelentések és ki­nevezések. VI. Országgyűlési tudósítások. VII. Belügyi szemle: a hazai közügyekről tárgyilagos ismertetések. VIII. Ausztriai ügyek. IX. Külföld : a politikai fejlemények tárgyilagos vázlata. X. Tárcza. XI. Vegyes hírek, újdonságok, piaczi tudósítások, börze stb.* * * Minthogy a „Magyar jegyző“ czimet sok kortárs határozatlannak találta, vagy azt egyéb­ként kifogásolták , ennélfogva a czimet a folyó évi július elején sokak kivonatára a „Községi és kör­jegyzők közlönye“ czimre változtattuk át, a mely czimből most kihagyva a „kör“ szót, (mely szükségtelennek látszik, minthogy a kör­jegyzők is tulajdonkép községi jegyzők) újévtől kezdve a lap „Községi jegyzők­­közlönye“ czim alatt, s az érintett új beosztással fog folytat­tatok * * * A lapot tartalmára nézve emelni óhajtván, ezúttal jobb müvekre pályázatot hirdetünk, a következő módon: A fentebb közlött programm I., II., III. pontjainak keretébe illő, s lapunkban január és február hóban közlendő müvek közül a két legjobb mű, 5—5 darab magyar aranynyal di­­jaztatik. — Arra nézve, hogy a pálya­díj mely művek szerzőinek ítéltessék oda, minden­t­ elő­fizetőnk jogosítva van, levélben vagy levelezési lapon márczius elejéig nyilatkozni, s az odaíté­lés e nyilatkozatok alapján fog megtörténni. Továbbá, — hasonló eljárás kikötésével — egy t. ügybarátunk ezennel 2 darab 10 frankos aranyat tűz ki pályadijul, a következő kérdés megfejtésére: „Mily állást kell a községi jegy­zőnek szemben a közönséggel elfoglalni, hogy mind tekintélye, mind pedig népszerűsége csor­bát ne szenvedjen.“ A lap előfizetési ára, miként eddig: ne­gyedévre 1 ft 50 kr, félévre 3 ft, egész évre 60 ft. Pest, nov. 24-én, 1870. A „Községi jegyzők közlönye“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Felhívás szaklapunk érdekében. Biharmegye, Sárrét. A mily fájdalmas érzést keltett bennünk a „Magyar Jegyző“ igen tisztelt szerkesztőjének lap­ja 27. számában foglalt azon kényszerűség­ szülte elhatározása, hogy az ország községjegyzői érde­kében az 1869. évben megindított „Magyar jegy­ző“ czimű­ szaklapot pártfogolás miatt beszüntet­ni, s azt csak a „Községek Újsága“ mellett pótlapként fogja folytatni: épen oly benső öröm töltötte el keblünket, a több oldalról nyilvá­nult érdekeltségből folyó kívánalmaknak engedett azon újabb ígérete, hogy új évtől kezdve, ha az eddiginél nagyobb mérvű pártfogolás helyeztetik a községi jegyzők részéről kilátásba, a községi jegyzők ezen egy­e­tlen s­z­aklapj­át —­­politikai és szépirodalmi részszel is bővítve — ismét mint külön hetilapot fogja kiadni. Nem hihettük soha, hogy legyen a jelen haladni törekvő korszaknak, épen a haladás zász­lója alá első­sorban hivatott férfiai között olyan, ki állása fontosságának magaslatát önként a törpeségig sülyeszsze s ne legyen képes felfogni, hogy ma már e haza legfélreesőbb vidékeit lakó legmiveletlenebb népesség körében működő köz­ségi jegyző sem képes a maga — habár fé­nyes — észjárásával megfelelni hivatásának, úgy, hogy munkálkodása áldásos s a népre ép úgy, mint a kormányra nézve kielégítő legyen;—és fáj­dalom roppantul családánk! Azt hiszik talán kartársaink, hogy az iskolá­ból hozott képzettségi alapon ma már, — vagy jobban mondva még most is — egypár évi gyakor­lat elegendő arra, hogy valaki jó községi jegy­zőnek tartassák? Gondolják talán, hogy a ha­tósági rendeletek száraz teljesítése, s a törvé­nyek és rendeletek tárának a községi levéltár részére tett megvétele által elég van téve azon kötelességeknek, melyeket a községi jegy­zőktől a nemzet és haza vár? avagy nem tud­nák-e, hogy a községi jegyző a maga kis kö­rében oly igazgatási fórum, kinek egy jól vagy rosszul elejtett szava — mit tanácsként ad a naponta hozzájárulóknak — gyakran egész csa­ládok, és egy egész község jó vagy balsorsának koczkáját veti el? Ki merné tehát állítani magá­ról, hogy mindent tud, s képes hivatalának és a hivatalával járó kötelességeknek megfelelni a­nél­kül, hogy kétes esetekben tanácsért másokhoz ne folyamodnék? És midőn mindezek oly kérdések, melyekre minden józan gondolkozású pályatársunknak ta­­gadólag kell válaszolni: alig hiszszük, hogy a két magyar hazában akadna jegyző, ki a meg­­ifjodott phönix­et teljes lelki örömmel ne üdvözölné. Mi üdvözöljük azt, mint olyat, mely kárpó­tolni fog bennünket a néhány havi vesztesé­gért; üdvözöljük a jövőért, mely reményt nyújt, hogy a községi élet és kormányzat ta­nácsadóját, és tükörét kizondjuk abban. — Nincs hazánkban egyetlen lap, egyetlen folyóirat, mely a meghozott törvények magyarázatával, vagy végrehajtásának részleteivel e szaklapon kívül foglalkoznék; nincs lap, mely a községi érdekeket legközvetlenebbül érintő ügyekkel oly tüzetesen foglalkozzék mint e szaklap; nincs lap, mely épen a községi jegyzők állásának szilárdítására hat­na és törekednék, e szaklapon kívül; — és nincs hírlapi vállalat, hol a kö­zsé­gi j­egy­z­ő oly őszintén és bizalmasan, s mondhatni behatóan tolmácsolhassa bármely ü­g­y­beni né­zetét, e lapon kívül, — és tán nem lesz az or­szágban sem most, sem jövőre más oly lap, melyben a kilátásba helyezett országos se­gély és nyugd­íjazás érdekében min­den oldalról szab­ad­on nyilatkozhas­sunk, azért, hogy utat és irányt jelöl­jünk azon hatalomnak, mely hivatva leend ez érdemben t­örvényj­ava­s­lat­o­t terjeszteni a törvényhozás elébe. Sorakozzunk tehát, kedves pályatársaink, az újévtő­l kezdve meginduló „Községi jegyzők közlönye“ köré! Ne legyen községi jegyző nevezetesen senki, ki ezen lap előfizetői sorából kimaradna! Legyünk egyszer valahára — ha másként nem lehetünk — e lap körül egy tömör testület! gyújtsuk meg e lap körül az okulva haladás fáklyáját; hadd is­merje meg a haza, hogy midőn így sorakozva tömörülünk, bennünket nem az önző személyes érdek, hanem a közjólét nemes czélja tart össze! Küzdjünk, fáradjunk, tanuljunk, világosít­suk fel s tanítsuk egymást a nyilvánosság útján, melyre édes mindnyájunknak van elég szüksége, hisz mi a közélet hivatalnokai vagyunk, a­mely folytonosan változik, a változatosság pedig egy állandó ponton létező tudományosságot nem ismer! Ne mondja senki, hogy szegénysége miatt nem járulhat az előfizetéshez, mert gondolja meg, hogy bennünket ezután nem vagyonosságunkról, hanem képességünkről ítélnek meg. Vágó Ferencz, községi jegyző, a „Bi­har megye sárréti járás népjegyzői egylet“ jegyzője. Juhos Ferencz, községi jegyző, a „Bi­harmegye sárréti járás népjegyzői egylet“ elnöke.

Next