Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-02-21 / 8. szám
Első évi uj folyam. 8 szám Pest, febr. 21-én, 1871 SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. * *tgF~ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 frt., — egész évre 0 frt. — Egyes számok 12 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓHIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendő!. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) Pest, febr. 19. A községek rendezése — mely t. közönségünk méltó sajnálkozására már oly sokszor halasztatott el hónapokról hónapokra — minden valószínüség szerint nem fog többé sokáig késni. A reményt e tekintetben az alább közlött belügyminiszteri körlevélből s azon megállapodásból merítjük, mely a Deák-párt e hó 13-án tartott értekezletén történt. Ugyanis, az új belügyminiszter akkor bizalmas programbeszédet tartott, melynek a párt által helyeselt részei közül itt különösen azt emeljük ki, hogy a községek rendezése — a megyerendezéssel egyidejűleg — még ez év nyarán lesz eszközlendő. A községrendezésről szóló törvényjavaslat azonnal a költségvetés megállapítása után kerül tárgyalás alá a képviselőházban, tehát még a húsvéti szünnapok előtt. Ami illeti azon pályázatot, amely a lapunkban megjelenő jobb művekre , illetőleg egy külön formulázott pályakérdésre hirdetve volt, a határidő vége felé jár, azonban ezt, többen kissé meghoszszabbíttatni kívánják. Ennélfogva e pályázatot a következő módon nyitjuk meg: A lap programmjának (lásd: a folyó évi 1-fő számban közlött előfizetési felhívást) három első pontja keretébe illő, s lapunkban január és február hónapokban közlött — illetőleg ezután márczius közepéig közlendő — művek közül, a két legjobb mű 5—5 darab aranynyal díjaztatik a szerkesztőség által. Továbbá, hasonlókép meghosszabbíttatik a pályázat azon kérdés megfejtésére, melyet t. ügybarátunk Szabó Mihály szántói jegyző úr 2 darab arany felajánlásával a következőkép tűzött ki: „Mily állást kell a községi jegyzőnek, szemben a közönséggel elfoglalni, hogy mind tekintélye, mind pedig népszerűsége csorbát ne szenvedjen?“ — Arra nézve, hogy a pályadijak mely művek szerzőinek ítéltessenek oda, mindent előfizetőnk jogosítva van, márczius végéig közölni velünk véleményét s az odaítélés a beérkezendő vélemények alapján fog megtörténni. Végül megjegyezzük, hogy a szerkesztőség által kihirdetett pályázat — az illető programmpontok keretébe illő művekre feltétlenül kiterjed, akár volt közölve a czikk czime alatt a „pályázik“ szó, akár nem. EGYLETIügyek. Felhívás: jegyzői egyletek alakítása iránt. . . A mily lelkesedéssel karoltatott fel pár év előtt a hazabeli községi jegyzők körében a jegyzői egyletek alakításának eszméje, s a mily rohanva tétettek lépések az ország külömböző vidékein, hogy az eszme életet nyerjen; s a mily úttörő munkásságot fejtettek ki egyes jegyzői egyletek, hogy czéljuknak megfelelve, egy részről a netalán nyomorral küzdő jegyzői özvegyek és árvák anyagi helyzetét elviselhetővé tegyék, másrészről, hogy egyöntetű eljárás behozatalával a közügynek szolgálatot tévén, bebizonyítsák, mikép a községi jegyzői kar nem csak nélkülözhetlen orgánum az általános államigazgatás nagy gépezetében, hanem oly testületet is képez, mely hasznos munkásságával megkönnyíti egy felül a gyakran nehézkes igazgatás tengelyét, más felül a nép ügyes baja elintézése érdekében és hasznos kezeléssel jótékonyságát árasztja szét. Nagy fájdalom! egy idő óta azt kell észlelnünk, hogy az egyesülés eszméje, diadalának fénypontja előtt enyészni indult, a megalakult jegyzői egyletek pedig vontatva kezdik teljesíteni szent hivatásukat. Ha vannak tiszteletre méltó egyes kivételek, annak csak örülhetünk; de hogy átalában igazam van: azt, ki a történteket figyelemmel kisérte, alig tagadhatja. Szaklapunk 1869-ik évi folyamának hasábjai telve vannak, — majdnem hemzsegnek — a külömböző vidékekről beküldött szózajokkal, felhívásokkal, buzdításokkal a jegyzői egylet érdekében; telve vannak a külömböző vidékek jegyzői karának előleges értekezletei eredményéről szóló tudósításokkal ; olvastuk az alakulandó országos egylet tervezett alapszabályait, de megalakult jegyzői egyletekről keveset tudunk! A mégis megalakult jegyzői egyletek működési köre legnagyobb részben ismeretlen, nem tudjuk élnek-e, adtak-e a szelleminek testet? mi az eredmény megalakulásuk után és óta? tettek-e áldásos intézkedést a segélyezés és nyugdíjazás, vagy az egyöntetű hivatal kezelés érdekében ? Sajnos mind a két eset. Az előbbi sajnos azért, mert a jegyzői kar ily eljárás mellett soha egy tömör testület nem lehet, — ami pedig még 1869-ben átalános óhaj volt, hogy magát a haza ezen intelligens napszámos osztálya az átalános elnyomás alól kiemelje. Utóbbi azért, mert, a tespedés fáklyája azért gyujtatott volna meg, hogy a tétovázók előtt az út megvilágíttassék. Kétszeresen sajnos volna, ha a jegyzői kartársak azon csalfa hitben ringatnák magukat, hogy az új községi rendezésről alkotandó törvény életbeléptetése után a jegyzői egyesületeknek sem hatása, sem hivatása nem lenne. Mert ki a törvényjavaslatot csak futólag olvasta is át, egy pillanat alatt meggyőződhetett, hogy e hivatal mindig csak községi s éppen nem állami lesz, s hogy a nyugdíjazás kérdése egy későbbi időre halasztatott elvégre, hogy a segélyezés abban eszmeként sem foglaltatik. Meggyőződhetett, hogy az említett törvényjavaslat eI-ik fejezete 66-ik §-a értelmében a községi hivatalnokok hatáskörét — a megyék által hozandó átalános szabályrendelet alapján — maguk a községek állapítják meg, és így nincs ok reá, felhagyni a jegyzői egyesülés eszméjének megtestesítésével, de sőt az eddiginél több ok van arra, hogy jegyzői egyletek az ország minden vidékein alakuljanak. Ha távol vagyunk attól, hogy a törvény rendeljen segélyezési és nyugdíjazási alapot teremteni, teremtsünk a magunk kis körében, olyat, amilyet az adott körülmények közt tudunk és megfúrunk, nehogy időközben elnyomorodott kartársaink, vagy elhalt pályatársaink özvegyei és árvái idegen ajtókon zörgetve kényszerüljenek a kegyelem falatjáért esedezni. Ha a községek jogköréhez van utalva a községi tisztviselők, — és igy a jegyzőnek is,— munka- és hatáskörének megállapítása — miután a jegyzőnek kell lenni a község eszének, szájának, és tollának, — alakítsunk jegyzői egyletet, melyben az egyöntetű eljárás ez irányban is megvitattatván, megállapíthassák, s egyéb teendőkben is áldást hozólag meghatározhassák. Nevezze ki minden jegyzői egylet szaklapunkat, a „Községi jegyzők közlönyét“, hivatalos lapjának,— azon czélból, hogy abban az egylet minden határozata közöltessék, hogy igy látva, olvasva, a külömböző vidékeken s külömböző megyékben alakult egyletek működésének eredményét, — egymástól a jót s hasznost elsajátítván, az egyletek ily módoni együttműködése által ha el nem érhetnénk is egyhamar, legalább közelítsük meg a czélt: az „országos jegyzői egyesüléshez.“ Juhős Ferencz, furtai jegyző. Őszinte kérdés: a baranyamegyei jegyzői segélyző egylet t. elnökéhez. A „Pécsi lapokéban felhívtam Önt, t. kartárs úr, szíveskedjék a segélyező egylet állásáról a jegyzői közönséget megnyugtatásul értesíteni. Sajnos, mi tudósitás sem érkezett, és igy szavam a pusztába kiáltó szó volt. A segélyző egyleti ügy már másfél éves, befizettünk, de hová és kihez tétetett át, és mily kezelési mód szabatott meg, nem tudjuk. Azóta elhalt két kartársunk, kapott-e és mennyit az özvegyek mindegyike ? Óhajtanám határozottan tudni, azt is: hány tagja van e segélyző egyletnek, ki a pénztárnoka, ellenőre, és választmányi tagjai ? hol helyeztetett el biztosan tőkéje ? — továbbá, az illető pénztárkezelő miért nem számol, és a pénztári számadás miért nem közöltetik vagy a „Pécsi lapokban,“ vagy a „Községi jegyzők közlönyében“ ? Náray József, kölkedi jegyző: „Mily állást kell a községi jegyzőnek szemben a közönséggel elfoglalni, hogy tekintélye és népszerűsége csorbát ne szenvedjen !“ (Pályázik.) Ezen egyszerű, és mégis igen fontos kérdés megfejtéséül — szabad legyen 35 éves jegyzőségem alatt követett eljárásomat vázolni, hivatkozván mindazokra, kik közelebbről ismernek, miszerint tartózkodás nélkül cáfolják meg