Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-02-21 / 8. szám

Első évi uj folyam. 8 szám Pest, febr. 21-én, 1871 SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. * *tgF~ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 frt., — egész évre 0 frt. — Egyes számok 12 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ­HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendő!­. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) Pest, febr. 19. A községek rendezése — mely t. közönségünk méltó sajnálkozására már oly sokszor halasztatott el hónapokról hóna­pokra — minden valószínüség szerint nem fog többé sokáig késni. A reményt e tekintetben az alább közlött belügyminiszteri körlevélből s azon megál­lapodásból merítjük, mely a Deák-párt e hó 13-án tartott értekezletén történt. Ugyanis, az új belügyminiszter akkor bizalmas program­­b­eszédet tartott, melynek a párt által helyeselt részei kö­zül itt különösen azt emeljük ki, hogy a községek rendezése — a megyeren­dezéssel egyidejűleg — még ez év nya­rán lesz eszközlendő. A községrendezésről szóló t­ö­r­v­é­n­yj­a­v­a­s­l­a­t azonnal a költség­­vetés megállapítása után kerül tárgya­lás alá a képviselőházban, tehát még a húsvéti s­z­ü­n­n­a­p­o­k előt­t.­­ A­mi illeti azon pályázatot, a­mely a lapunkban megjelenő jobb művekre , illetőleg egy külön formulázott pályakér­désre hirdetve volt, a határidő vége felé jár, azonban ezt, többen kissé meghosz­­szabbíttatni kívánják. Ennélfogva e pá­lyázatot a következő módon nyitjuk meg: A lap programmjának (lásd: a folyó évi 1-fő számban közlött előfizetési fel­hívást) három első pontja keretébe illő, s lapunkban január és február hónapok­ban közlött — illetőleg ezután márczius közepéig közlendő — művek közül, a két legjobb mű­ 5—5 darab arany­nyal díjaztatik a szerkesztőség által. Továbbá, hasonlókép meghosszabbíttatik a pályázat azon kérdés megfejtésére, me­lyet t. ügybarátunk Szabó Mihály szántói jegyző úr 2 darab arany felaján­lásával a következőkép tűzött ki: „Mily állást kell a községi jegyzőnek, szemben a közönséggel elfoglalni, hogy mind te­kintélye, mind pedig népszerűsége csor­bát ne szenvedjen?“ — Arra nézve, hogy a pályadijak mely művek szerzőinek ítéltessenek oda, minden­t­ előfize­tőnk jogosítva van, márczius végéig közölni velünk véleményét s az oda­ítélés a beérkezendő vélemények alapján fog megtörténni. Végül megjegyezzük, hogy a szer­kesztőség által kihirdetett pályázat — az illető programmpontok keretébe illő művekre feltétlenül kiterjed, akár volt közölve a czikk czime alatt a „pályá­zik“ szó, akár nem. EGYLETIügyek. Felhívás: jegyzői egyletek alakítá­sa iránt. . . A mily lelkesedéssel karoltatott fel pár év előtt a hazabeli községi jegyzők körében a j­egy­­zői egyletek alakításának eszméje, s a mily rohanva tétettek lépések az ország külömböző vidékein, hogy az eszme életet nyerjen; s a mily úttörő munkásságot fejtettek ki egyes jegyzői egyletek, hogy czéljuknak megfelelve, egy részről a netalán nyomorral küzdő jegyzői özvegyek és árvák anyagi helyzetét elvisel­hetővé tegyék, másrészről, hogy egyöntetű eljá­rás behozatalával a közügynek szolgálatot tévén, bebizonyítsák, mikép a községi jegyzői kar nem csak nélkülözhetlen orgánum az általános államigazgatás nagy gépezetében, hanem oly testületet is képez, mely hasznos munkásságával megkönnyíti egy felül a gyakran nehézkes igaz­gatás tengelyét, más felül a nép ügye­s baja elintézése érdekében és hasznos kezeléssel jóté­konyságát árasztja szét. N­agy fájdalom! egy idő óta azt kell­ észlelnünk, hogy az e­g­y­e­­s­ü­l­é­s eszméje, diadalának fénypontja előtt enyészni indult,­­ a megalakult j­e­g­y­­zői egyletek pedig vontatva kezdik telje­síteni szent hivatásukat. Ha vannak tiszteletre méltó egyes k­i­v­é­­telek, annak csak örülhetünk; de hogy átalában igazam van: azt, ki a történteket figyelemmel kisérte, alig tagadhatja. Szaklapunk 1869-ik évi f­o­l­y­a­m­á­n­a­k hasábjai telve vannak, — majdnem hemzseg­nek — a külömböző vidékekről beküldött szóza­­j­­okkal, felhívásokkal, buzdításokkal a jegyzői­­ egylet érdekében; telve vannak a külöm­­­­böző vidékek jegyzői karának előleges érte­kezletei eredményéről szóló tudósításokkal ; olvastuk az alakulandó országos egylet ter­vezett alapszabályait, de m­egalakult jegyzői egyletekről keveset tudunk! A mégis megalakult jegyzői egyletek mű­ködési kör­e legnagyobb részben ismeretlen,­­ nem tudjuk élnek-e, adtak-e a szelleminek testet? mi az eredmény megalakulásuk után és óta? tettek-e áldásos intézkedést a segélye­zés és nyugd­íjazás, vagy az egyönte­tű hivatal kezelés érdekében ? Sajnos mind a két eset. Az előbbi sajnos azért, mert a jegyzői kar ily eljárás mellett soha egy tömör testület nem lehet, — a­mi pedig még 1869-ben átalános óhaj volt, hogy magát a haza ezen intelligens napszámos osztálya az átalános elnyomás alól kiemelje. Utóbbi azért, mert, a tespedés fáklyája azért gyujtatott volna meg, hogy a tétovázók előtt az út megvilá­­gíttassék. Kétszeresen sajnos volna, ha a jegy­zői kartársak azon csalfa hitben ringatnák ma­gukat, hogy az új községi rendezésről alkotandó törvény életbeléptetése után a jegyzői egyesületeknek sem ha­tása, sem hivatása nem lenne. Mert ki a t­ö­r­­vényjavaslatot csak futólag olvasta is át, egy pillanat alatt meggyőződhetett, hogy e hi­vatal mindig csak községi s éppen nem ál­lami lesz, s hogy a nyugd­íjazás kérdése egy későbbi időre halasztatott el­­végre, hogy a­­ segélyezés abban eszmeként sem foglaltatik.­­ Meggyőződhetett, hogy az említett törvényja­­­­vaslat eI-ik fejezete 66-ik §-a értelmében a k­ö­z­­­­ségi hivatalnokok hatáskörét­ — a me­gyék által hozandó átalános szabályrendelet alap­ján — maguk a községek állapítják meg, és így nincs ok reá, felhagyni a jegyzői egye­sülés eszméjének megtestesítésével, de sőt az eddiginél több ok van arra, hogy jeg­y­­zői egyletek az ország minden vidé­kein alakulj­anak. Ha távol vagyunk attól, hogy a törvény rendeljen segélyezési és nyugd­íjazási alapot teremteni, teremtsünk a magunk kis körében, olyat, a­milyet az adott körül­mények közt tudunk és megfúrunk, nehogy idő­közben elnyomorodott kartársaink, vagy elhalt pályatársaink özvegyei és árvái idegen ajtókon zörgetve kényszerüljenek a kegyelem falatjáért esedezni. Ha a községek jogköréhez van utalva a köz­ségi tisztviselők, — és igy a jegyzőnek is,— mun­ka- és hatáskörének megállapítása — miután a jegyzőnek kell lenni a község eszének, szájának, és tollának, — alakítsunk jegyzői egyletet, melyben az egyöntetű eljárás ez irány­ban is megvitattatván, megállapíthassák, s egyéb teendőkben is áldást hozólag meghatározhassák. Nevezze ki minden jegyzői egylet szaklapunkat, a „Községi jegyzők közlö­nyét“, hivatalos lapjának,— azon czélból, hogy abban az egylet minden h­a­t­á­r­o­z­a­t­a kö­zöltessék, hogy igy látva, olvasva, a külömböző vidékeken s külömböző megyékben alakult egy­letek működésének eredményét, — egymástól a jót s hasznost elsajátítván, az egyletek ily módoni együttműködése által ha el nem érhetnénk is egyhamar, legalább közelítsük meg a czélt: az „országos jegyzői egyesüléshez.“ J­u­­hős Ferenc­z, furtai jegyző. Őszinte kérdés: a baranyamegyei jegyzői segélyző egylet t. el­nökéhez. A „Pécsi lapokéban felhívtam Önt, t. kar­társ úr, szíveskedjék a segélyező egylet á­ll­á­s­ár­ó­l a jegyzői közönséget megnyugtatá­sul értesíteni. Sajnos, mi tudósitás sem érkezett, és igy szavam a pusztába kiáltó szó volt. A segélyző egyleti ügy már másfél éves,­­ befizettünk, de hová és kihez tétetett át, és mily kezelési mód szabatott meg, nem tudjuk. Azóta elhalt két kartársunk, kapott-e és mennyit az özvegyek mindegyike ? Óhajtanám határozottan tudni, azt is: hány tagja van e segélyző egyletnek, ki a pénztárnoka, ellenőre, és választmányi tagjai ? hol helyeztetett el biztosan tőkéje ? — továbbá, az illető pénztárke­zelő miért nem számol, és a pénztári számadás miért nem közöltetik vagy a „Pécsi lapokban,“ vagy a „Községi jegyzők közlönyében“ ? Náray József, kölke­di jegyző: „Mily állást kell a községi jegyző­nek szemben a közönséggel elfog­lalni, hogy tekintélye és népszerű­sége csorbát ne szenvedjen !“ (Pályázik.) Ezen egyszerű, és mégis igen fontos kér­dés megfejtéséül — szabad legyen 35 éves jegy­­zőségem alatt követett eljárásomat vázolni, hivatkozván mind­azokra, kik közelebbről ismer­nek, miszerint tartózkodás nélkül c­áfolják meg

Next