Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-09-12 / 37. szám
37. szám Első évi urfolyam. Pest, sept. 12-én, 1871. SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. SV~ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 frt.. — egész évre 6 írt. — Egyes számok 20 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a kIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézemlők. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) A jegyzői fizetésekről s a jegyzői nyugdíjról. A községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. törvényczikk általánosságban — a mint az a törvényhozás által helyben hagyatott és a mint szentesittetett, — az ország minden vidékeire alkalmazva micsoda igazitásokat vagy módosításokat igényel, ezt a gyakorlat fogja leginkább megmutatni és kitüntetni. De részleteiben már előre is több helyen lehetne némi módosításokat tenni. Részemről leginkább a jegyzőkről, különösen ezek fizetéseiről szóló §§-ra vagyok bátor szerény észrevételeimet elsőbben is megtenni. Azon okokat itt előszámlálni feleslegesnek tartom, a miért a jegyzőket a 70-ik §. állandósította. Ezen állandósítást a 69-ik §. nem csak, hogy nem csökkenti, sőt inkább jobban megerősíti — minthogy a nép közbizalmának kifolyása által érezhetik az csak el — s vajha ezt alkalmaznák egyéb hivatalok betöltésénél is, mert a nép bizalma a legelső támasz a hivatalnokok számára, ha az mesterségesen nem csikartatott ki. Továbbá, hogy a 68 és 67-ik §§.-ban a jegyzők fizetéseinek meghatározásánál vagy megállapításánál is beleszólhassanak s részt vehessenek a községek vagy a nép, ez az általam fent elősorolt §§-nak természetes kifolyása, — valamint annak mennyisége ellen is semmi kifogásom. Hanem, hogy ezen fizetés közvetlenül a községi pénztárból, még pedig — ha kívántatik — a községi lakosoktól személyenkint s a más adónemektől egészen elkülönítve szedessék, fizettessék ki: ez az állandósított jegyzői hivatal tekintélyét sokban alább szállítja, mit is e következőkkel bizonyítok: A jegyzőtől mint állandósított községi hivatalnoktól erélyes eljárást követel mindenütt a fent nevezett törvényezik, bárki ellen legyen az, különösen magának a kormánynak rendeletei végrehajtásában. Már most, igen nevetséges állásban van a jegyző olyanok irányában, kiktől fizetését kapja — különösen a nagyobb községi pótadót fizetőknél — ha azok ellenében a kormányi rendeletet akarja végrehajtani. Az emberi természetben gyökerezik az, hogy akitől közvetlen valami jót várunk vagy veszünk, annak irányában némi kegyelettel s kímélettel viseltessünk. Nem takarhatja ezt el az állandósítás palástja sem. Innét következik vagy fog következni, hogy mindenki — a legcsekélyebb összeget fizető is tudja, hogy hány forintot vagy krajczárt fizet a jegyzőnek s ezt akárhányszor szemére fogják lobbantani; — mig ellenben a megyei, állami, katonai bármi rangfokozatban álló hivatalnok vagy egyének fizetéséhez, hogy mit ad, nem tudhatja, sőt legnagyobb része nem is tudja hogy ad, mivel azok a közadóból, s közpénztárból fizettetnek. Ezen fizetést szerintem, míg hivatalos szolgálataikat teszik,illetőleg mint jegyzők teszszük, méltányosan megérdemlik s megérdemeljük, mert ha nem érdemeljük meg, azon esetre eléggé van gondolkodva a nevezett törvényczikkben, hogy minél hamarább elmozdíttassunk. Ezek szerint ezen fizetést szemrehányni engedni vagy a hivatalnokot valaki tekintélyének alárendeltetni, igen káros következményű és az erélyes eljárást gátolja. . Végre ezen fizetést igen gyakran házankint, arcz-pirulva kénytelen — a tekintélyt tartani — rendelt jegyzőbeszedni. Emellett igen könnyen, sőt bizonyosan megesik, hogy ahelyett, hogy hónaponkint vagy csak év végével is megkapná az illető jegyző fizetését — évről évre (családjának elég nagy hátrányára) — kénytelen utána várakozni. Ennélfogva a törvényhozásnak arról kellett volna gondoskodnia, hogy a jegyzők — ha már megérdemlették, hogy állandósíttattak — fizetéseik készpénzre változtatva az illető községek által a közpénztárban fizettetnének be. Ez által új teher nem rovatnék rájuk , s a fizetés beszedése a közadóval teljesittetnék. Ezen fizetésből a náluk hagyott földek tiszta jövedelme a 67-ik §. utolsó bekezdése szerint levonathatnék. Meglehet, hogy a törvényhozás azon alapból indulva ki, mivel ez előtt is így volt, mégis megvolt, tehát most is meglesz, azért nem változtatta meg a községek által közvetlenül teljesítendő fizetést. A 67-ik §. negyedik bekezdése, tudnillik a nyugdíjazás, hiányos. Erre kívánok másodszor, régint mint honpolgár, részint mint jegyző csekély véleményem szerint észrevételt tenni, úgy mint honpolgár, ha a megyei bizottmányban, mint bizottmányi tag szót emelhetnék, a törvény ezen ma ellen szólnék, s indítványoznám, hogy a törvényhozó testület folyamodásilag keressék fel a nevezett törényczikkelyt úgy módosítani, mint ezt a képviselő testület III-ik osztálya kívánta, t. i. a belügyminiszer kötelezttségévé tétessék egy törvényjavaslat szerkesztése a jegyzők országos állandó nyugdíjazására nézve, a jegyzők kikérdezése és meghallgatása mellett. Ez szükséges volna azért is, hogy a megyékben vagy törvényhatóságokban létező községek népe ezen új tehertől szabadíttassék fel. úgy mint jegyző, bár a nyugdíjazás minél előbbi valósítását hőn óhajtom, mégis ennek a megyék általi (ha mindjárt többen összeállva vagy vállvetve járulnak is hozzá) eszközlését éppen nem kívánhatom. Mert ha mindjárt lesz több szabadelvű s ezen czélt jól felkaroló megye, melyek erről a lehető legjobban fognak intézkedni, — de mégis elszigetelt és nem általános lesz az, — e mellett bizonyos, hogy a nagyobb befolyású egyének nagy hatást fognak a jegyzői testületre gyakorolni s igy a nyugdíjazással is az alárendeltség növekedni fog némi részben. De még feltehető az is, hogy lesznek megyék, melyek ezen kötelességet nem a czélnak megfelelőleg fogják teljesíteni és róla nem rendelkeznek, így a jegyzők nem egyforma s talán sok helyen csak segély - féle nyugdíjjal lesznek kénytelenek megelégedni, ami igen messze van a biztosságot adó állandó nyugdíjazástól. Továbbá, úgymint jegyző — ki a nép között élek, tudom és érzem annak minden terheit, nem kívánhatom hogy a hivatali fizetés teljesítésén kívül még egy új teherrel, a nyugdíjazással, nyomassák, hanem minden jegyző fizetésének megtakargatott forintjaiból teljesítse azt, míg él és erőben van, így nem szükséges sem az államra, sem a megyékre avagy ezekben élő népre a nugdjazás terhét ráróni. Ezt a törvényhozás elérheti, az által, hogy a törvényhatóságok helyett, minden egyes jegyzőt kötelezzen, — a képviselőtestület III-ik osztálya által indítványozott -islatban előterjesztendő s törvényhoz ..mgvitatandó s helybenhagyandó — orsz.gos állandó nyugdíjintézetben részt venni — fenhagyva egyes jószívű vagyonosabb honpolgároknak, testületeknek vagy községeknek, hogy önkéntes adakozásukkal ezen intézetet első megakulásban egyszermindenkorra segélyezzék. Megtehetné ezt a törvényhozás azért is, mert ha jó eredményre vezet az ily módon felállított nyugdíjazás — akkor a többi, az állam vagy nép által fizetett bármiféle nyugdijjaktól is ezen utón megszabadulhatna, — ha pedig jól ki nem üt, a nagy közönségnek pénzébe akkor sem fog kerülni s igy minden közkár nélkül eshetik meg és akkor megparancsolhatja a törvény a törvényhatóságok intézkedését. A jegyzői fizetésekből önállólag felállítandó országos nyugdíjintézet előnye még az is, hogy így az azt elnyert, s rászorult egyén nem mint kegyadományt tekinti, hanem mint munkásságának, szorgalmának gyümölcsét, amiért senkinek lekötelezettséggel nem tartozik. Ennek tudata még hivatali működésében is eltávoztat tőle minden hivatalon kívüli alárendeltséget s igy bátran végezheti a köréhez tartozó minden teendőit még akkor is — si fracta illabatur orbis . . . . Halász Lajos, _________ jegyző, Községi szabálytervezet. Statútuma NI. községnek, az 1871. évi XVIII. t. czikk III. fejezete 22. §-a értelmében. I. N. N. község mind kiterjedésére, mind vagyoni állására, mind népességére egy olyan község, mely képes magát önállóan fentartani, hivatalnokait és szolgaszemélyzetét fizetni, szegényeit eltartani, iskolai szükségletét fedezni, úgy a törvény szerint megkivántató tanítóit fizetni. N. N. N. község áll 91% egész polgári telekből; a községnek van magának két egész telke, vízimalma, s szükséges gazdasági épületei; van a közönségnek 500 holdon felül lévő erdeje, 800 házszáma, és számit felül 2000 lelken; igy a fent idézett 1. fejezet 1-ső §-ának b) pontja értelmében mint önmagát önállóan kormányzó nagy község tekintetik. — Elöljárósága áll a bíróból, 4 esküdt elöljáróból és a községi jegyzőből kik az 1869-ik évi LIV. t. czikk 9-ik czim I. fejezet 475 és következő pontjai értelmében a községben mint békebirák is működnek. — A képviselő testület pedig 20 egyénből áll, kik a törvény IV. fejezete szerint lépnek a képviselő testületbe. — Szolga-személyzete áll 2 kis bió vagy tizedesből, 1 éjjeli őrből (ennek egyszersmind kötelessége naponta a túlszaporodott kóborlókat és koldulókat a községből kiűzni), 2 mezei és két hegyi csőszből, végre a baromtenyésztéshez s igy a község lakosságának szükségletére megkivántató 2 sertés-, 2 juh-, egy tehén- és egy borjúpásztorból; nemkülönben a községi közös erdő őrjéből, ki a közerdésznek van alárendelve. III. Ezeknek fizetése: a) A község birájának 100 frt. b) Az esküdt elöljáróknak 50 frt. c) A községi jegyzőnek tisztességes s elegendő lakás, irodával; készpénz 200 ft, 40 pm. tiszta búza, 150 font bus, 150 font só, 50 font gyertya, 9 akó bor és 8 öl tűzifa, mely természetben, vagy évi folyó árban fizettetik, illetőleg adatik, és az évi költség-előirányzatnál számol.