Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-09-12 / 37. szám

37. szám Első évi urfolyam. Pest, sept. 12-én, 1871. SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TART­ALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (ILMÉRI) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. SV~ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 frt.. — egész évre 6 írt. — Egyes számok 20 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a kIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézemlők. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) A jegyzői fizetésekről s a jegyzői­­ nyugdíjról. A községek rendezéséről szóló­­ 1871. XVIII. törvényczikk általánosság­ban — a mint az a törvényhozás által hely­ben hagyatott és a mint szentesittetett, — az or­szág minden vidékeire alkalmazva micsoda iga­­z­it­ás­ok­at vagy módosításokat igényel, ezt a gyakorlat fogja leginkább megmutatni és kitüntetni. De részleteiben már előre is több helye­n lehetne némi módosításokat tenni. Részemről leginkább a j­egy­ző­krő­l, különö­sen ezek fizetéseiről szóló §§-ra vagyok bátor szerény észrevételeimet elsőbben is meg­tenni. Azon okokat itt előszámlálni feleslegesnek tartom, a miért a jegyző­ket a 70-ik §. ál­landósította. Ezen állandósítást a 69-ik §. nem csak, hogy nem csökkenti, ső­t inkább jobban megerősíti — minthogy a nép közbizalmának kifolyása által érezhetik az csak el — s vajha ezt alkalmaznák egyéb hivatalok betöltésénél is, mert a nép bizalma a legelső­ támasz a hivatal­nokok számára,­­ ha az mesterségesen nem csikartatott ki. Továbbá, hogy a 68 és 67-ik §§.-ban a jegyző­k fizetéseinek meghatározásánál vagy megállapításánál is beleszólhassanak s részt vehessenek a községek vagy a nép, ez az általam fent elősorolt §§-nak természetes kifo­lyása, — valamint annak mennyisége ellen is semmi kifogásom. Hanem, hogy ezen fizetés közvetlenül a községi pénztárból, még pedig — ha kívántatik — a községi lako­soktól személyenkint s a más adónemektől egé­szen elkülönítve szedessék, fizettessék ki: ez az ál­landósított jegyzői hivatal tekintélyét sokban alább szállítja, mit is e kö­vetkezőkkel bizonyítok: A jegyzőtől mint állandósított községi hi­vatalnoktól erélyes eljárást követel mindenütt a fent nevezett törvényezik, bárki ellen legyen az, különösen magának a kormánynak rendeletei végrehajtásában. Már most, igen nevetséges állásban van a jegyző olyanok irányában, kiktől fizetését kapja — különösen a nagyobb községi pótadót fizetőknél — ha azok ellenében a kormányi rendeletet akarja végrehajtani. Az emberi természetben gyökerezik az, hogy a­kitől közvetlen valami jót várunk vagy ve­szünk, annak irányában némi kegyelettel s kímélettel viseltessünk. Nem takarhatja ezt el az állandósítás palástja sem. Innét következik vagy fog következni, hogy mindenki — a legcsekélyebb összeget fizető is tudja, hogy hány forintot vagy krajczárt fizet a jegyzőnek s ezt akárhányszor szemére fogják lobbantani; — mig ellenben a megyei, állami, ka­tonai bármi rangfokozatban álló hivatalnok vagy egyének fizetéséhez, hogy mit ad, nem tudhatja, ső­t legnagyobb része nem is tudja hogy ad, mivel azok a közadóból, s közpénztárból fizettetnek. Ezen fizetést szerintem, míg hivatalos szol­gálataikat teszik,illetőleg mint jegyzők tesz­­szük, méltányosan megérdemlik s megérdemel­jük,­­ mert ha nem érdemeljük meg, azon esetre eléggé van gondolkodva a nevezett törvényczikk­­ben, hogy minél hamarább elmozdíttassunk. Ezek szerint ezen fizetést szemrehányni engedni vagy a hivatalnokot valaki tekintélyének alárendel­tetni, igen káros következményű és az erélyes el­járást gátolja. . Végre ezen fizetést igen gyakran házankint, arcz-pirulva kénytelen — a tekintélyt tartani — rendelt j­egy­zőbeszedni. Emellett igen könnyen, sőt bizonyosan megesik, hogy ahelyett, hogy hó­­naponkint vagy csak év végével is megkapná az illető jegyző fizetését — évről évre (családjának elég nagy hátrányára) — kénytelen utána vára­kozni. Ennélfogva a törvényhozásnak arról kellett volna gondoskodnia, hogy a jegyzők — ha már m­egérdemlették, hogy állandósíttattak — fizetéseik készpénz­re változtatva az illető köz­ségek által a közpénztárban fizettetnének be. Ez által új teher nem rovatnék rájuk , s a fizetés beszedése a közadóval teljesittetnék. Ezen fizetés­ből a náluk hagyott földek tiszta jövedelme a 67-ik §. utolsó bekezdése szerint levonathatnék. Meglehet, hogy a törvényhozás azon alap­ból indulva ki, mivel ez előtt is így volt, mégis meg­volt, tehát most is meg­­lesz, azért nem változtatta meg a községek által közvetlenül teljesítendő fizetést. A 67-ik §. negyedik bekezdése, tudnillik a nyugdíjazás, hiányos. Erre kívánok má­sodszor, ré­gint mint honpolgár, részint mint jegyző csekély véleményem szerint észrevételt tenni, úgy mint honpolgár, ha a megyei bizott­mányban, mint bizottmányi tag szót emelhetnék, a törvény ezen m­a ellen szólnék, s indítványoz­nám, ho­gy a törvényhozó testület folyamodásilag keressék fel a nevezett törényczikkelyt úgy módosítani, mint ezt a képviselő testület III-ik osztálya kívánta, t. i. a belügyminiszer köte­le­zttségévé tétessék egy törvényjavaslat szerkesztése a jegyzők országos állandó­­ nyugdíj­azására nézve, a jegyzők kikérdezése és meghallgatása mellett. Ez szükséges volna azért is, hogy a megyékben vagy törvényha­tóságokban létező községek népe ezen új teher­től szabadíttassék fel. úgy mint jegyző,­­ bár a nyugdíjazás mi­nél előbbi valósítását hőn óhajtom, mégis en­nek a megyék általi (ha mindjárt többen össze­­állva vagy vállvetve járulnak is hozzá) eszközlé­sét éppen nem kívánhatom. Mert ha mindjárt lesz több szabadelvű s ezen czélt jól felkaroló megye, melyek erről a lehető legjobban fognak intézkedni, — de mégis elszigetelt és nem álta­lános lesz az, — e mellett bizonyos, hogy a nagyobb befolyású egyének nagy hatást fognak a jegyzői testületre gyakorolni s igy a nyugdíja­zással is az alárendeltség növekedni fog némi részben. De még feltehető az is, hogy lesz­nek megyék, melyek ezen kötelességet nem a czélnak megfelelőleg fogják teljesíteni és róla nem rendelkeznek, így a jegyzők nem egyforma s talán sok helyen csak segély - féle nyug­díjjal lesznek kénytelenek megelégedni, a­mi igen messze van a biztosságot adó állandó nyugdíj­azást­ól. Továbbá, úgymint jegyző — ki a nép kö­zött élek, tudom és érzem annak minden ter­heit, nem kívánhatom hogy a hivatali fizetés tel­jesítésén kívül még egy új teherrel, a nyugdí­jazással, nyomassák,­­ hanem minden jegyző fizetésének megtakargatott forintjaiból teljesítse azt, míg él és erőben van, így nem szükséges sem az államra, sem a megyékre avagy ezekben élő népre a n­ugdjazás terhét ráróni. Ezt a törvényhozás elérheti, az által, hogy a törvényhatóságok helyett, minden egyes jegyzőt kötelezzen, — a képviselőtestület III-ik osztálya által indítványozott -islatban előterjesztendő s törvényhoz ..mgvitatandó s helybenhagyandó — orsz.­gos állandó nyug­díjintézetben részt venni — fenhagyva egyes jószívű vagyonosabb honpolgároknak, testületeknek vagy községeknek, hogy önkéntes adakozásukkal ezen intézetet első megakulásban egyszer­­mindenkorra segélyezzék. Megtehetné ezt a törvényhozás azért is, mert ha j­ó eredményre vezet az ily mó­don felállított nyugdíjazás — akkor a többi, az állam vagy nép által fizetett bármiféle nyugdij­­jaktól is ezen utón megszabadulhatna, — ha pedig jól ki nem üt, a nagy közönségnek pénzébe akkor sem fog kerülni s igy minden közkár nélkül eshetik meg és akkor megparancsolhatja a törvény a törvényhatóságok intézkedését. A jegyzői fizetésekből önállólag felál­lítandó országos nyugdíjintézet elő­nye még az is, hogy így az azt elnyert, s rá­szorult egyén nem mint kegyadományt tekinti, hanem mint munkásságának, szorgalmá­nak gyümölcsét, a­miért senkinek lekötelezett­séggel nem tartozik. Ennek tudata még hivata­li működésében is eltávoztat tőle minden hiva­talon kívüli alárendeltséget s igy bátran végezheti a köréhez tartozó minden teendőit még akkor is — si fracta illabatur orbis . . . . Halász Lajos, _________ jegyző, Községi szabály­tervezet. Statútuma NI. községnek, az 1871. évi XVIII. t. czikk III. fejezete 22. §-a értelmében. I. N. N. község mind kiterjedésére, mind vagyoni állására, mind népességére egy olyan község, mely képes magát önállóan fentartani, hivatalnokait és szolgaszemélyzetét fizetni, sze­gényeit eltartani, iskolai szükségletét fedezni, úgy a törvény szerint megkivántató tanítóit fi­zetni. N­. N. N. község áll 91% egész polgári telekből; a községnek van magának két egész telke, vízimalma, s szükséges gazdasági épületei; van a közönségnek 500 holdon felül lévő erdeje, 800 házszáma, és számit felül 2000 lelken; igy a fent idézett 1. fejezet 1-ső §-ának b) pontja ér­telmében mint önmagát önállóan kormányzó nagy község tekintetik. — Elöljárósága áll a bí­róból, 4 esküdt elöljáróból és a községi jegyző­­ből kik az 1869-ik évi LIV. t. czikk 9-ik czim I. fejezet 475 és következő pontjai értelmében a községben mint békebirák is működnek. — A képviselő testület pedig 20 egyénből áll, kik a törvény IV. fejezete szerint lépnek a képviselő testületbe. — Szolga-személyzete áll 2 kis bi­ó vagy tizedesből, 1 éjjeli őrből (ennek egyszersmind kötelessége naponta a túlszaporodott kóborlókat és koldulókat a községből kiűzni), 2 mezei és két hegyi csőszből, végre a baromtenyésztéshez s igy a község lakosságának szükségletére megki­vántató 2 sertés-, 2 juh-, egy tehén- és egy borjú­­pásztorból; nemkülönben a községi közös erdő őrjéből, ki a közerdésznek van alárendelve. III. Ezeknek fizetése: a) A község birájának 100 frt. b) Az esküdt elöljáróknak 50 frt. c) A községi jegyzőnek tisztességes s elegendő lakás, irodával; készpénz 200 ft, 40 pm. tiszta búza, 150 font bus, 150 font só, 50 font gyertya, 9 akó bor és 8 öl tűzifa, mely természet­ben, vagy évi folyó árban fizettetik, illetőleg adatik, és az évi költség-előirányzatnál számol.

Next