Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)
1872-10-01 / 40. szám
Negyedik évi folyam. 40. szám Pest, okt. 1-én, 1872. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“.) SZAKLAP: A KÖZSI&I- ÉS KÖR-JEGYZŐK SZÁZÁM. SZAKBELI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (ILMÉKI) ISTVÁN. ■W* MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 írt 50 kr.. — félévre 3 — egész évre 6 kr. — Egyes számok ‘20 krjával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KTADOTT AVATÁLHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők.” .Mgdkettő a Szentkirályi-féle házban van. (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) A jegyzői földek kérdéséhez: „Kit illetnek a jegyzői földek : a községet-e vagy a jegyzőt?“ — Rábaparti kollegám ebbeli kérdésére sietek válaszolni, különösen azért, mert hasonló kérdés nálunk is felmerült; azonban azt, az 1871. évi 18. t. ez. 67. §-val szerencsésen meg is oldottuk, s a kérdés a jegyző részére döntetett el. Az eset röviden a következő : Eddigi fizetésem : 200 forint készpénz, szabadlakás, házkert és szüru, továbbá a községtől 3 hold szántóföld és 1 hold rét, az uraságtól pedig 15 hold legelőilletményből állott. Amint pedig a fentebbi törvény életbe léptetett, én e 200 írtnak 400 írtig leendő kiegészítését követeltem. Erre a képviselőtestület azt felelte, hogy a 400 irtot csak azon esetben hajlandó megadni, ha én az eddig használt összes földeket a község birtokába bocsátom. Ebbe én természetesen nem egyeztem, hanem szorosan ragaszkodtam a törvény 67-dik §-hoz, mely világosan azt rendeli, hogy a jegyzők által eddig használt földek jövőre is a jegyzőknél hagyandók stb., továbbá ugyanezen §-os azt is rendeli, hogy „a jelen törvény kihirdetése előtt megállapított fizetéseket alábbszállítani nem lehet, stb. Tehát ezekből világos, hogy a jegyzők által eddig használt földeket , legyen az a község vagy az uradalom által a jegyzőségnek adományozott föld, a jegyzőtől elvenni nem lehet, nem szabad, hanem csupán a földek utáni catastralis tiszta jövedelmet (nem pedig az évi haszonbért) lehet a 400 frt készpénz fizetésbe beszámítani. Hasonló eljárás történt az én fizetésem rendezésénél, t. i. 200 frtnyi készpénz fizetésem 400 frtig kiegészíttetvén, ebből a földekre eső 36 frt tiszta jövedelem levonatott; minél fogva most 364 frtot kapok készpénzben, s így a törvény szerinti rendes fizetést élvezem, u. m, 400 frt készpénz, szabadlakás, házkert és szürü, 18 hold szántóföld és 1 hold rét. Ami pedig a községtől és uraságtól nyert földeket illeti, szerény véleményem szerint csak az előbbiek tekinthetők valódi községi földeknek, mert azokat még az úrbéri rendezés előtt kapta a jegyző a községtől. Míg ellenben az uradalom, a földeket (legelő-illetőséget) csak az 1836. évi VI. t. sz. 3. §-ának világos rendelete folytán adta ki a jegyzőnek az úrbéri rendezés alkalmával, miből világosan látható, hogy az uradalom csupán a jegyzőségnek — nem pedig a községnek— tartozott a földeket kiadni. Ebből következtethető az is, hogy azon esetben, ha a jegyzőség megszűnik, az uradalomtól nyert földek ismét annak birtokába visszaszállnak, és igen valószínűnek látszik, hogy a törvényhozást is ezen elv vezérelhette, midőn a földeket a jegyzőnél meghagyni rendelte. Ezek szerint tehát a községtől, vagy az uradalomtól nyert ,és ezideig használt földeket az 1871. évi 18. t. ez. 67. §. értelme szerint a jegyzőtől elvenni nem lehet. Sőt mondok is egy példát . Ha három oly község, hol azelőtt önálló jegyzőségek voltak, körjegyzőséget alakítani akarnának , azon esetben mind a három községben levő jegyzői földek a körjegyzőt illetik,és ily esetben csupán a készpénzfizetésre nézve van a megállapításnak helye. Azon megjegyzésére kollega úrnak, miszerint a súrlódásnak nem barátja, s az ily ügyet inkább békés uton szeretné kiegyenlíteni, csak az az észrevételem, hogy egy jegyző sincs arra jogosítva, hogy a fizetésre nézve akár a maga, akár pedig utóda kárára egyezkedjék, s a törvény ezen világos és határozott kedvezményétől bármi okból is elálljon. Ha erre nézve a községgel tisztába nem jöhet, ott van a törvényhatóság. Ez a törvényt respectálva és bizonyosan jobban értelmezve, a dolgot majd igazságosan fogja elintézni. Végül pedig bátor vagyok mindegyik kortárs urat arra figyelmeztetni, hogy a törvény ezen kedvezményétől semmi szín alatt el ne álljanak, s különösen arra törekedjenek, miszerint ott, hol a fizetés a törvényes mértéket meg nem üti, az kiegészíttessék, ott pedig, hol a fizetés nagyobb, azt alábbszállítani ne engedjék. Mert ott, hol eddig a fizetés nagyobb volt, azt azért adták, mivel a jegyző megérdemlette; ott pedig, hol a fizetés kevesebb volt, részint irigység, részint pedig anyagi körülmények feljebb emelni nem engedték; de most ott van a törvény 136. §-a, mely módot nyújt minden községnek arra, hogy nagy vagy kis községgé alakulhat. Igaz, hogy sokáig kell még küzdenünk, míg a községi törvény teljesen érvényre jut; de hiába, ez a munka a jegyzőkre vár, s csak is azok tapintatos fáradhatlan szorgalmától és erélyességétől függ annak teljes érvényt szerezni — hozzátéve — a törvényhatóság hathatós támogatása mellett, mely nélkül a fáradság haszontalan lenne. Venczerlits Ferencz, jegyző. Egy üldözött jegyző szózata a közvéleményhez. Ne tagadja senki, hogy a községjegyző olyan tényező, kit az állam nem nélkülözhet. Ne tagadja senki, hogy — kivált faluhelyeken — az elöljáróság csak czim, — mely alatt mindig a jegyző értendő; hogy ez igy van, maga a tapasztalat igazolja, amennyiben, ha mulasztás követtetik el, a rendreutasítás még akkor is a jegyzőt éri, ha a mulasztás épen az elöljáróság semmit nem tevésének való következménye. A falusi jegyzőség, valóságos ezermesterség. Olyan hivatal az, mely belevág az állam élet minden erébe. Nem követek el túlzást, ha kimondom nyíltan, hogy a községjegyzők az államgépezet nélkülözhetlen kerekei; nem túlzók, ha nyomatékosan hangsúlyozom, mikép az olyan egyén, ki községjegyző nem volt — vagy ezen hivatal ezerféle rétegét nem ismeri, — lehet ugyan tudományosan képzett jó közigazgatási tisztviselő, de hogy gyakorlatilag egyelőre nem érti az államélet e fontos hivatalát, azt sok példával tudnám igazolni. Hogy ez így van, elegendő a községi törvényre hivatkozni, melynek sok üdvös intézményei között feltűnnek azon hiányok, melyek azért szövettek bele, mivel a jelzett törvényjavaslatot tudományos emberek igen, — de szakemberek vajmi kevesen készítették; holott, ha néhány községjegyző megkérdeztetek volna, hitem biztat, hogy most máskép állanának a dolgok. — S vége lett volna a politikai zaklatásoknak is. Mégis, a falu jegyzője, — némely megyei hetvenkedő közigazgatási tisztviselő által — főkép ha a jegyző elvileg is a maga lábán jár — csak olyan elismerésben részesíttetik, mintha a jegyzőséghez nem is kivántatnék szellemi erő, mintha a jegyző úgy teremne mint a subagallér. Néhány hó múlva 3 éve lesz, hogy elhalt községemben egy tisztes úr, ki engem kiskorú gyermekei részére gyámul hagyott. Tapasztaltam, hogy az egyik nagykorú testvér kiskorú gyámoltjaim érdeke ellen vétséget és kárt követett el. Részint saját éretten felfogott állásom, — részint a panaszkodó özvegy és árvái felkérése folytán felhivtam a könnyelmű testvért, hogy térjen vissza az igazság útjára és kárt ne tegyen. — Bizalmas felkérésemnek sikere nem lett, sőt az ifjú ember bővebben beleereszkedett a vagyonpusztításba ; nehogy tehát a számadás napján feleletre vonassam, feljelentettem erosz fiút és testvért az árvaszékhez. Általában ismert, szolgabiránknak csak nem semmit nem tevő ily ügybeni működése, igy az árvaszék végzései egymásra téve hevertek, mely állapoton a tékozló testvér vérszemet kapván, néhány itteni lakossal ellenem megkezdte a lazítást.