Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)
1872-10-01 / 40. szám
322 Az itatásnak annyi eredménye lett, hogy 24 lakos egy alaptalan vádakat tartalmazó kérelmező levelet aláírt ellenem és bepanaszoltak a kerület T. főszolgabirája előtt; a többek között azzal is vádoltak, hogy isten betegséggel is meglátogatott. Én ezen panaszos ügynek azonnali átvizsgálását kértem; de kértem egyúttal azok a 7 föld- mivelő megfenyításét is, kiket a jelzett ifjoncz leitatván, azok arra vetemedtek, miszerint a községházához lővén, sértő kifejezések között nekem felmondották jegyzői tisztemet. Kérelmemnek annyi eredménye lett, hogy 5 havi vajúdás után Konkoly József szolgabíró úr végrehajtotta ellenem a vizsgálatot. A vizsgálati iratok bőven kimutatták, hogy a vádak keresett alaptalan rágalmak voltak, mégis eredmény nélkül szorgalmaztam annak elintézését, függőben tartatott az. Igénytelen működésemet, különösen a követválasztásoknál szerepelni szerető Halász-féle nemzetség fájdalmasan vette tudomásul, hogy tehát működésemet megbénítsák, s a velem egy elven levő jegyzőkkel is a bekövetkezhető elbánást mintegy előre éreztessék, illetve, hogy reájuk bénító hatást gyakoroljanak,—a már említettem elleneim ügyét előkerestették, és habár a megyei t. főügyész véleményében erősen érvelte, hogy hivatalvesztésre a vizsgálat tényálladékot fel nem mutat, — mégis többek esedezésének ellentállani a főügyész úr képes nem lévén, saját művével ellenmondásba esett — mert véleménye végére bele kelletett szúrnia e pontot: „felfüggesztessék-e a jegyző hivatalától, e kérdést az ügyészi tisztség nyitva hagyja!“ A jelzett záradékkal ellátott ügyészi vélemény az összes iratok kapcsában a közgyűlés másodnapján van kézbesítve a vármegye közönségének. Az 1871. évi 42. tczikk 42. §-a szerint a közgyűlésen előadandó tárgyak 8 vagy 4 nappal a gyűlés előtt a tagokkal közöltetendők, s tárgysorozatba felveendők és közhírré teendők; — és velem szemben megtörtént, hogy Pest vármegye közönsége az ellenemi ügyet a gyűlés utolsó napján, akkor, midőn már csupán az érdekeltek valának jelen a gyűlésen, akkor, midőn már a „Hon“ és „Pesti Napló“ szerint a főispán úr a gyűlést feloszlatta, Halász Bálint által ügyemet előadatván, a jelen volt kis számú tiszti gyülekezeten az előadó indítványára felfüggesztetésemet határozatilag kimondotta. — felfüggesztetésemet azzal indokolták, hogy az ellenemi ügyben fenyítő ügyi cselekmény foglaltatik. — E szerint újabban meg lett sértve a törvény, mert közigazgatási közeg törvénykezési ténybe bocsátkozott. A „Pesti Napló“ július 16-ik számában köszönetemet fejeztem ki a felett, hogy igénytelenségemben felkeltették azon eddig általam nem hitt érzetet, mintha személyem nevezetes embert képviselne; — egyúttal a többször érintett megyei határozatot fellebbeztem a belügyministeriumhoz. — Fellebbezésemben hangsúlyozva kértem a vármegye hatóságának ez ügyben tanúsított eljárása felett a rászólást kifejezni. A magas belügyministerium ügyemet akként oldotta meg, miszerint kijelentette leiratában, hogy az egyszerű vádfeljelentés nem elegendő a felfüggesztésre, hogy annak csak akkor van helye, ha a bűnperbe fogatást a bíróság elrendelte, s mivel ellenben nem bíróság határozott, a felfüggesztő határozatot beszüntette, illetve megsemmisítette. Míg én Pest-Budán ügyemet szorgalmazandó, községemtől távol voltam, — addig Konkolyi József szolgabiró ur állomásomat tőlem elvette, betöltvén azt egyik barátjával. — Mily különös volt itt a nemes vármegye gyorsasága! A felfüggesztő végzést nyomban kiküldető Konkolyi szolgabiró úrhoz — de az én felfolyamodásomat, noha szüntelenül a jegyzői kar nyakán voltam, majd 5 napi vajúdás után terjesztő fel a ministériumhoz. Budán pár nap alatt megtörtént az intézkedés — és íme a magas rendelmény másolata a megyétől ismét néhány napot vett igénybe, hogy leküldessék a szolgabiró úrhoz — ki — visszahelyezésemet majd két hét múlva eszközölte. A sors úgy akarta, hogy a dabasi kerületet a jövő országgyűlésre olyan férfiú képviselje, kit a munka körében találunk. A választás napján egy halpárti sereg dorongokkal felfegyverkezve kirohant, és az országúton minden védelem nélkül a szavazási helyre menő némedi jobbpárti polgárokat megtámadta, s egyet meggyilkolt — többeket pedig súlyosan megsebesített. Elvtársaim engem kértek fel a szavazatszedő bizottság előtti megjelenésre, mely felkérésnek annál inkább kellett engednem, mivel attól tartottam, hogy a szavazatszedő helyiség megtámadtatik, ha az elkeseredett nép elégtételt nem kap. — Jelentettem tehát a nép óhaját és kértem az elnököt, hogy intézzen a néphez néhány szót s nyugtassa meg azt. Az elnök úr megjelent a nép között és habár megígérte, hogy Halász Mórt eltávolítja, s a zaj, a lárma mindig jobban-jobban fokozódott; ekkor ismét mások kérésére én léptem fel és a néphez olyan csillapító beszédet tartottam, mely elég volt arra, hogy a rend helyre álljon. Rendben folyt le tehát a szavazás, s fáradságunk eredménye kivivta a remélt győzelmet, mert jelöltünk lett a nap hőse. Még el sem távozott talán a Schwerák szelleme Dabas földjéről, máris megjelent a Daemon, hogy a bukott néppel kaczérkodjék, s annál nagyobb kudarczot valljon, s elhatároztatott, hogy igénytelen személyemet üldözőbe kell venni, s oda kell irányozni a történt verekedést, hogy azt a jobboldal szervezte és tervezte, melynek főtényező én voltam. — Elhatároztatott, hogy Konkolyi József szolgabiró úr vágjon bele a törvénykezési biróság jogkörébe, és ellenem mint lázstó ellen vizsgálatot indítson meg. Konkolyi József engemet fenyitő természetű ügyben mint lázitót julius 5-ére maga elé rendelt, egyúttal a községi törvény 92. §. alapján elrendelte ellenem a vizsgálatot — követválasztási — állítólagos izgatás czimén — holott még ha igaz lett volna is az izgatás — mivel én a választáson csakis mint polgár szerepeltem, ezen törvény értelmében perbe fogható soha sem lehettem volna. Nevezett szolgabiró urnak 991. sz. a. idéző végzését , minthogy abban bűnösségem előre kimondatott, az 1870. 42. t. sz. 61. §-a alapján semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodással fellebbeztem. Konkolyi József szolgabiró úr elkapva helytől, nemcsak visszautasította folyamodásomat, hanem ugyanazon alkalommal hivatalomtól is felfüggesztett. Ilyképem megpróbáltatásom , legkevésbbé sem lepett meg , mert hiszen a férfiút épen a bajok edzik meg; ugyanazért nyugodt lélekkel fogadtam a jeleztem végzéseket, mint olyanokat, melyek azért hozattak, mivel kötelességemet teljesítettem s leróttam hazám iránti tartozásom adóját. El azonban nem hallgattam, hanem a törvény fegyverét kezembe vévén, Budára siettem, hol épen a szolgabíró urnák végzéseivel igazoltam be a törvénysértést és kértem felfüggesztetésem beszüntetését, de kértem egyúttal Konkolyi József úr ellen a fegyelmi vizsgálat elrendelését. A magas belügyminiszérium nyomban intézkedett, mely magas rendeletet jegyzőtársaim miheztartása végett ez alkalommal másolatban közölni következőkben sietek: — 22.022. magy. kir. belügyminister Pestmegye közönségének Pesten. Csatár Zsigmond Örkényi községi jegyző •/• alatt ide mellékelt folyamodványában panaszt emel a miatt, hogy a dabasi járás szolgabirája az 1871. évi 18. t. sz. 92. §-a alapján, azonban épen ezen szakasz értelmében nem is hatósági köréhez tartozó ügyben ellene vizsgálatot rendelt, egyidejüleg hivatalától felfüggesztette, s az idevonatkozó szolgabirói határozat ellen beadott folyamodványát törvényellenesen visszautasította. Minthogy az 1870. 42. t. czikk 61. §. értelmében a szolgalminak a törvény és szabályrendeletek által körülirt hatáskörében önállólag hozott határozatai az alispánhoz, onnan a belügyministerhez fellebbezhetek, felhívom a megyék közönségét, hogy a neheztelt szolgabírói határozat foganatosításának a törvény által engedett felfolyamodás útján teendő végérvényes intézkedéséig leendő függőben hagyása mellett, Csatár Zsigmond által az ellen beadott felfolyamodásának az idézett törvény értelmében leendő érdemleges felülvizsgálata és a fenforgó panaszos ügyben másodfokú határozathozatal iránt azonnal intézkedjék. — Budán, 1872. évi julius 11-kén. A minister helyett — Zeyk Károly, m. k. államtitkár. Ezen kegyes rendelményből átláthatja a tisztelt olvasó, hogy a m. belügyministérium, noha teljesen meggyőződött is arról, hogy Konkolyi József szolgabiró úr hivatalával visszaélve törvénysértést követett el, — mégis mily kisémélettel járt el a vármegye közönsége iránt, úgy, hogy első tekintetre azt hinné az ember, hogy a nemes vármegye köszönetet mond ezen kímélő rendelményért, — azonban ime mit tett a nemes vármegye?! — Azt, hogy 7839. sz. alatt felirt a ministeriumhoz és oda kívánt hatni, hogy a tisztelettel említett felelős kormány vegye vissza rendeletét — és ejtsen el engemet ártatlan létemre. (Vége köv.) A harmadik magyar jogászgyűlés, Összes ülés sept. 23-án. A teljes ülést Hoffman Pál, az állandó biz. elnöke nyitja meg rövid beszéddel. Ezután dr. Siegmund Vilmos, az állandó biz. titkára olvassa föl az állandó bizottság jelentését. E jelentésben visszapillantás van vetve a törvényhozásnak az igazságügy terén eddig tett működéseire. „A vegyes házassági válóperekről rendelkező törvényt még eddig nem követte a polgári házasság behozatala — olvassuk e jelentésben — mely a felekezetek különbségéből eredő válaszfalakat a házasságra nézve egyedül képes megnyugtatólag az egyes felekezetek sérelme nélkül elsimítani. „Az ideiglenes törvénykezési rendtartás nagyobb terjedelmet vett, több időt foglal el a törvényhozás tevékenységéből, mint amennyit a szükség kielégítése, mely létrehozta, megkívánt, s talán közvetve némi akadályul szolgált a szóbeli eljárás mihamari behozatalának. „Az árva- és gyámügyek a törvényhatóságok hatáskörébe térettek át, anélkül, hogy az ügy kielégítő rendezést nyert volna. „Egy külön csoportot alkotnak azon törvények, melyek igazságszolgáltatásunk rendezésének maradandó alkatrészeiül hozattak. Ilyen a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény, mely a bíróságok rendezésének alapelveit előre megállapitá, s melyhez a szervezési törvényeknek egész sora járult. Ilyenek az első bíróságok rendezéséről, a kir. ügyészségről, a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről, a birák áthelyezése s nyugdíjazásáról szóló törvények, s végre — a többi fennálló intézményekkel való kellő öszhang nélkül — a birói végrehajtók intézménye is. „E törvények alapján az első bíróságok szervezete a lefolyt évben meg is történt, s ha azokban, mik e körül történtek, nagyobb figyelem, szigorúbb válogatás, s több tapintat kívánatos lett volna is, az igazságszolgáltatás rendezése egy jelentékeny lépéssel haladt előre. „A fenebbi intézkedések kiegészítéséül voltak szánva, az ügyvédi rendezést s a közjegyzői intézmény behozatalát tárgyazó javaslatok. De az életbeléptetés e törvények meghozatala előtt történt, s azok még ma sem terjesztettek a törvényhozás elé. „Azon javaslatok közül, melyek az igazságszolgáltatás legrendezetlenebb ágára, a büntető törvénykezésre vonatkoznak , csak egy, a büntető törvény és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésekről szóló, vált törvénynyé. A javaslat, mely az eljárás ideiglenes rendezéséül készült, maradt, ami volt, s ma már a fejlődés fonalát ennek mellőzésével kell venni. „Már 1869-ben megkezdetett a magánjogi törvénykönyv kidolgozása. E munkálat azonban, a kezdetnél kifejezett ígéretek daczára, az általános részt tartalmazó előadói javaslatnál félben szakadt. „Tagadhatlan, hogy az igazságszolgáltatásra vonatkozó fent elősorolt munkálatok száma tetemes, valamint azt is készséggel elismerjük, miszerint a már megalkotott törvények nagy része határozott reformirány eredménye; nem hallgathatjuk el azonban azon észrevételünket, miszerint egyrészt ezen eredménymennyiség tekintetében is messze elmaradt attól, a mit igazságszolgáltatásunk igényel s a mit 5 év alatt végezni lehetett volna; másrészt pedig, hogy a törvényhozás eme működésében föl nem ismerhető a tervszerűség s egy meghatározott logikai egymásután. „Sajnálattal constatáljuk egyébiránt azt is, hogy a törvényhozási előmunkálatok teljesítésére még ma sincsenek a kellő erők a feladathoz mért számban kikeresve, s hogy hiányzik a szervezet is, mely nélkül az erők öszpontosítása s egybehangzó működése nem képzelhető. Azon elszigeteltség, azon ziláltság, mely az előkészületi szakban létezik, nagyrészt oka úgy a munka