Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)

1872-10-01 / 40. szám

322­­ Az itatásnak annyi eredménye lett, hogy 24 lakos egy alaptalan vádakat tartalmazó kérelmező levelet aláírt ellenem és bepanaszoltak a kerület T. főszolgabirája előtt; a többek között azzal is vádoltak, hogy isten betegséggel is meglátogatott.­­ Én ezen panaszos ügynek azonnali átvizs­­­­gálását kértem; de kértem egyúttal azok a 7 föld-­­ mivelő megfenyításét is, kiket a jelzett ifjoncz leitatván, azok arra vetemedtek, miszerint a köz­ségházához lővén, sértő kifejezések között nekem felmondották jegyzői tisztemet. Kérelmemnek annyi eredménye lett, hogy 5 havi vajúdás után Konkoly József szolgabíró úr végrehajtotta ellenem a vizsgálatot. A vizsgálati iratok bőven kimutatták, hogy a vádak keresett alaptalan rágalmak voltak, mégis eredmény nélkül szorgalmaztam annak elintézé­sét, függőben tartatott az. Igénytelen működésemet, különösen a kö­vetválasztásoknál szerepelni szerető Halász-féle nemzetség fájdalmasan vette tudomásul, hogy tehát működésemet megbénítsák, s a velem egy elven levő jegyzőkkel is a bekövetkezhető elbá­nást mintegy előre éreztessék, illetve, hogy reájuk bénító hatást gyakoroljanak,—a már em­lítettem elleneim ügyét előkerestették, és habár a megyei t. főügyész véleményében erősen érvelte, hogy hivatalvesztésre a vizsgálat tényálladékot fel nem mutat, — mégis többek esedezésének ellentállani a főügyész úr képes nem lévén, saját művével ellenmondásba esett — mert vé­leménye végére bele kelletett szúrnia e pontot: „felfüggesztessék-e a jegyző hivatalától, e kér­dést az ügyészi tisztség nyitva hagyja!“ A jelzett záradékkal ellátott ügyészi véle­mény az összes iratok kapcsában a közgyűlés másodnapján van kézbesítve a vármegye közön­ségének. Az 1871. évi 42. tczikk 42. §-a szerint a közgyűlésen előadandó tárgyak 8 vagy 4 nappal a gyűlés előtt a tagokkal közöltetendők, s tárgy­­sorozatba felveendők és közhírré teendők; — és velem szemben megtörtént, hogy Pest vármegye közönsége az ellenemi ügyet a gyűlés utolsó napján, akkor, midőn már csupán az érdekeltek valának jelen a gyűlésen, akkor, midőn már a „Hon“ és „Pesti Napló“ szerint a főispán úr a gyűlést feloszlatta, Halász Bálint által ügyemet előadatván, a jelen volt kis számú tiszti gyüle­kezeten az előadó indítványára felfü­ggesztetése­­met határozatilag kimondotta. — felfüggeszteté­­semet azzal indokolták, hogy az ellenemi ügyben fenyítő ügyi cselekmény foglaltatik. — E szerint újabban meg lett sértve a törvény, mert köz­­igazgatási közeg törvénykezési ténybe bocsát­kozott. A „Pesti Napló“ július 16-ik számában kö­­szönetemet fejeztem ki a felett, hogy igénytelen­ségemben felkeltették azon eddig általam nem hitt érzetet, mintha személyem nevezetes embert képviselne; — egyúttal a többször érintett me­gyei határozatot fellebbeztem a belü­gyministe­­riumhoz. — Fellebbezésemben hangsúlyozva kér­tem a vármegye hatóságának ez ügyben tanúsított eljárása felett a rászólást kifejezni. A magas belügyministerium ügyemet akként oldotta meg, miszerint kijelentette leiratában, hogy az egyszerű vád­feljelentés nem elegendő a felfüggesztésre, hogy annak csak akkor van helye, ha a bűnperbe fogatást a bíróság elren­delte, s mivel ellenben nem bíróság határozott, a felfüggesztő határozatot beszüntette, illetve meg­semmisítette. Míg én Pest-Budán ügyemet szorgalmazandó, községemtől távol voltam, — addig Konkolyi József szolgabiró ur állomásomat tőlem elvette, betöltvén azt egyik barátjával. — Mily különös volt itt a nemes vármegye gyorsasága! A felfüggesztő végzést nyomban kiküldető Konkolyi szolgabiró úrhoz — de az én fel­folyamodásomat, noha szüntelenül a jegyzői kar nyakán voltam, majd 5 napi vajúdás után ter­jesztő fel a ministériumhoz. Budán pár nap alatt megtörtént az intéz­kedés — és íme a magas rendelmény másolata a megyétől ismét néhány napot vett igénybe, hogy leküldessék a szolgabiró úrhoz — ki — visszahelyezésemet majd két hét múlva eszkö­zölte. A sors úgy akarta, hogy a dabasi kerületet a jövő országgyűlésre olyan férfiú képviselje, kit a munka körében találunk. A választás napján egy halpárti sereg do­rongokkal felfegyverkezve kirohant, és az or­szágúton minden védelem nélkül a szavazási helyre menő némedi jobbpárti polgárokat meg­támadta, s egyet meggyilkolt — többeket pedig súlyosan megsebesített. Elvtársaim engem kértek fel a szavazat­­szedő bizottság előtti megjelenésre, mely felké­résnek annál inkább kellett engednem, mivel attól tartottam, hogy a szavazatszedő helyiség megtámadtatik, ha az elkeseredett nép elégté­telt nem kap. — Jelentettem tehát a nép óha­ját és kértem az elnököt, hogy intézzen a nép­hez néhány szót s nyugtassa meg azt. Az elnök úr megjelent a nép között és habár megígérte, hogy Halász Mórt eltávolítja, s a zaj, a lárma mindig jobban-jobban fokozódott; ekkor ismét mások kérésére én léptem fel és a néphez olyan csillapító beszédet tartottam, mely elég volt arra, hogy a rend helyre álljon. Rendben folyt le tehát a szavazás, s fá­radságunk eredménye kivivta a remélt győzel­met, mert jelöltünk lett a nap hőse. Még el sem távozott talán a Schwerák szel­leme Dabas földjéről, már­is megjelent a Dae­mon, hogy a bukott néppel kaczérkodjék, s an­nál nagyobb kudarczot valljon, s elhatározta­tott, hogy igénytelen személyemet üldözőbe kell venni, s oda kell irányozni a történt verekedést, hogy azt a jobboldal szervezte és tervezte, mely­nek főtényező én voltam. — Elhatároztatott, hogy Konkolyi József szolgabiró úr vágjon bele a törvénykezési biróság jogkörébe, és ellenem mint lázstó ellen vizsgálatot indítson meg. Konkolyi József engemet fenyitő természetű ügyben mint lázitót julius 5-ére maga elé ren­delt, egyúttal a községi törvény 92. §. alapján elrendelte ellenem a vizsgálatot — követválasz­tási — állítólagos izgatás czimén — holott még ha igaz lett volna is az izgatás — mivel én a választáson csakis mint polgár szerepeltem, ezen törvény értelmében perbe fogható soha sem lehettem volna. Nevezett szolgabiró urnak 991. sz. a. idéző végzését , minthogy abban bűnösségem előre kimondatott, az 1870. 42. t. sz. 61. §-a alap­ján semmiségi panaszszal egybekötött felfolya­modással fellebbeztem. Konkolyi József szolgabiró úr elkapva he­l­y­től, nemcsak visszautasította folyamodásomat, hanem ugyanazon alkalommal hivatalomtól is felfüggesztett. Ilyképem­ megpróbáltatásom , legkevésbbé sem lepett meg , mert hiszen a férfiút épen a bajok edzik meg; ugyanazért nyugodt lélekkel fogadtam a jeleztem végzéseket, mint olyanokat, melyek azért hozattak, mivel kötelességemet tel­jesítettem s leróttam hazám iránti tartozásom adóját. El azonban nem hallgattam, hanem a törvény fegyverét kezembe vévén, Budára siettem, hol épen a szolgabíró urnák végzéseivel igazol­tam be a törvénysértést és kértem felfüggesz­­tetésem beszüntetését, de kértem egyúttal Kon­kolyi József úr ellen a fegyelmi vizsgálat el­rendelését. A magas belügyminiszérium nyomban in­tézkedett, mely magas rendeletet jegyzőtársaim miheztartása végett ez alkalommal másolatban közölni következőkben sietek: — 22.022. magy. kir. b­elügyminister Pestmegye közönségének Pesten. Csatár Zsigmond Örkényi községi jegyző •/• alatt ide mellékelt folyamodványában panaszt emel a miatt, hogy a dabasi járás szolgabirája az 1871. évi 18. t. sz. 92. §-a alapján, azonban épen ezen szakasz értelmében nem is hatósági köréhez tar­tozó ügyben ellene vizsgálatot rendelt, egyidejü­­leg hivatalától felfüggesztette, s az idevonatkozó szolgabirói határozat ellen­ beadott folyamodvá­nyát törvényellenesen visszautasította. Minthogy az 1870. 42. t. czikk 61. §. értelmében a szol­galminak a törvény és szabályrendeletek által körülirt hatáskörében önállólag hozott határo­zatai az alispánhoz, onnan a belügyministerhez fellebbezhetek, felhívom a megyék közönségét, hogy a neheztelt szolgabírói határozat fogana­tosításának a törvény által engedett felfolyamo­dás útján teendő végérvényes intézkedéséig le­endő függőben hagyása mellett, Csatár Zsigmond által az ellen beadott felfolyamodásának az idézett törvény értelmében leendő érdemleges felülvizsgálata és a fenforgó panaszos ügyben másodfokú határozathozatal iránt azonnal in­tézkedjék. — Budán, 1872. évi julius 11-kén. A minister helyett — Zeyk Károly, m. k. állam­titkár. Ezen kegyes rendelményből átláthatja a tisztelt olvasó, hogy a m. belügyministérium, no­ha teljesen meggyőződött is arról, hogy Kon­kolyi József szolgabiró úr hivatalával visszaélve törvénysértést követett el, — mégis mily kisé­mélettel járt el a vármegye közönsége iránt, úgy, hogy első tekintetre azt hinné az ember, hogy a nemes vármegye köszönetet mond ezen kímélő rendelményért, — azonban ime mit tett a nemes vármegye?! — Azt, hogy 7839. sz. alatt felirt a ministeriumhoz és oda kívánt hatni, hogy a tisztelettel említett felelős kormány vegye vissza rendeletét — és ejtsen el engemet ár­tatlan létemre. (Vége köv.) A harmadik magyar jogászgyűlés, Összes ülés sept. 23-án. A teljes ülést Hoffman Pál, az állandó biz. elnöke nyitja meg rövid beszéddel. Ezután dr. Siegmund Vilmos, az állandó biz. titkára olvassa föl az állandó bizottság jelentését. E jelentésben visszapillantás van vetve a törvényhozásnak az igazságügy terén eddig tett működéseire. „A vegyes házassági válóperekről rendelke­ző­ törvényt még eddig nem követte a polgári házasság behozatala — olvassuk e jelentésben — mely a felekezetek különbségéből eredő válasz­falakat a házasságra nézve egyedül képes meg­­nyugtatólag az egyes felekezetek sérelme nélkül elsimítani. „Az ideiglenes törvénykezési rendtartás na­gyobb terjedelmet vett, több időt foglal el a törvényhozás tevékenységéből, mint a­mennyit a szükség kielégítése, mely létrehozta, megkí­vánt, s talán közvetve némi akadályul szolgált a szóbeli eljárás mihamari behozatalának. „Az árva- és gyámügyek a törvényhatósá­gok hatáskörébe térettek át, a­nélkül, hogy az ügy kielégítő rendezést nyert volna. „Egy külön csoportot alkotnak azon törvé­nyek, melyek igazságszolgáltatásunk rendezésé­nek maradandó alkatrészeiül hozattak. Ilyen a bírói­ hatalom gyakorlásáról szóló törvény, mely a bíróságok rendezésének alapelveit előre meg­­állapitá, s melyhez a szervezési törvényeknek egész sora járult. Ilyenek az első bíróságok ren­dezéséről, a kir. ügyészségről, a birák és bíró­sági hivatalnokok felelősségéről, a birák áthe­lyezése s nyugdíjazásáról szóló törvények, s végre — a többi fennálló intézményekkel való kellő öszhang nélkül — a birói végrehajtók in­tézménye is. „E törvények alapján az első bíróságok szer­vezete a lefolyt évben meg is történt, s ha azok­ban, mik e körül történtek, nagyobb figyelem, szigorúbb válogatás, s több tapintat kívánatos lett volna is, az igazságszolgáltatás rendezése egy jelentékeny lépéssel haladt előre. „A fenebbi intézkedések kiegészítéséül vol­tak szánva, az ügyvédi rendezést s a közjegyzői intézmény behozatalát tárgyazó javaslatok. De az életbeléptetés e törvények meghozatala előtt történt, s azok még ma sem terjesztettek a tör­vényhozás elé. „Azon javaslatok közül, melyek az igazság­szolgáltatás legrendezetlenebb ágára, a büntető törvénykezésre vonatkoznak , csak egy, a büntető törvény és gyakorlatra vonatkozó némely intéz­kedésekről szóló, vált törvénynyé. A javaslat, mely az eljárás ideiglenes rendezéséül készült, maradt, a­mi volt, s ma már a fejlődés fonalát ennek mellőzésével kell venni. „Már 1869-ben megkezdetett a magánjogi törvénykönyv kidolgozása. E munkálat azonban, a kezdetnél kifejezett ígéretek daczára, az álta­lános részt tartalmazó előadói javaslatnál félben szakadt. „Tagadhatlan, hogy az igazságszolgáltatás­ra vonatkozó fent elősorolt munkálatok száma tetemes, valamint azt is készséggel elismerjük, miszerint a már megalkotott törvények nagy ré­sze határozott reformirány eredménye; nem hall­gathatjuk el azonban azon észrevételünket, mi­szerint egyrészt ezen eredmény­mennyiség te­kintetében is messze elmaradt attól, a mit igaz­ságszolgáltatásunk igényel s a mit 5 év alatt végezni lehetett volna; másrészt pedig, hogy a törvényhozás eme működésében föl nem ismer­hető a tervszerűség s egy meghatározott logikai egymásután. „Sajnálattal constatáljuk egyébiránt azt is, hogy a törvényhozási előmunkálatok teljesítésére még ma sincsenek a kellő erők a feladathoz mért számban kikeresve, s hogy hiányzik a szer­vezet is, mely nélkül az erők öszpontosítása s egybehangzó működése nem képzelhető. Azon el­szigeteltség, azon ziláltság, mely az előkészületi szakban létezik, nagyrészt oka úgy a munka

Next