Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)
1872-10-01 / 40. szám
lassú haladásának, valamint tervszerűtlenségének is. „Úgy látszik, az eddigi munkálatoknál nem volt irányadó annak tudata, miszerint igazságszolgáltatásunk állapota nem kiegészítést, nem egyes reformokat igényel, hanem egy teljes jogrendszer megalkotását követeli és sürgeti.“ Következett ezután az elnökök és jegyzők megválasztatása. Elnökké egyhangúlag Szabó Miklós királyi táblai elnök választatott meg. Tárgyalás alá került ezután Morgay Antal módosítása az alapszabályok 4-dik szakaszához. Ezen §-ban ki van mondva, hogy a jogászgyűlés állandó helye Buda-Pest. Morgai indítványozza, hogy a jogászgyűlés egy évben Budapesten, másik évben Kolozsvárt tartassák — felváltva. Morzai indítványát a gyűlés elejti. Ezután öttagú szavazatszedő bizottság választása eszközöltetett s az állandó bizottság által elfogadott indítványok utasíttattak az illető osztályokhoz. Osztály-ülések sept. 23-án. Az első osztály I. ülése. (Általános magánjog.) A multévi gyűlésekről hátramaradt indítványok közül tárgyalás alá először Bozóky Alajos n.váradi jogtanár alábbi indítványa került, a jogi személyek fogalma és jogai tárgyában : „Mondja ki a magyar jogászgyűlés meggyőződésként : 1. Az alkotandó magyar polgári törvénykönyvben a jogi személyekről, mint a jogalanyoknak másik fajáról, tüzetesen intézkedni szükséges. 2. Jogi személyek létrejöveteléhez és megszüntetéséhez államhatalom (hatóság) közreműködése kívántatik. 3. Jogi személyek tulajdonképen csak az állam (fiskus), a testületek, az önálló létezhetéssel felruházott alapítványok és a nyugvó örökség. 4. Részvénytársaságok, mint olyanok, még nem jogi személyek, de létrejövetelükhöz, valamint feloszlatásukhoz nem is kívántatik az államhatalom* (hatóság) közreműködése.“ Indítványozó, indokolása szerint, azt tarta szem előtt, hogy tételes jogunk óhajtott codificatiójánál bizonyos vezérelvek vezessék a codif. bizottságot, s ezek megállapításához kívánt járulni ő is. Azért Vavrik Béla úr véleményét, mely az eszmék tisztázására szolgál, szívesen fogadja, ajánlja indítványát elfogadásul. Előadó Teleszky István, bár több kifogása van az indítvány ellen, az áttörés nehéz akadályait kellő szakismerettel s alapossággal leküzdött indítványozónak köszönetet szavaz. A véleményező szerint az első pont — mint a jogtudományban kérdésen felül álló, fölösleges, a többi három pont pedig mint helytelen elvetendő, tehát az egész indítványt elvetendőnek ítéli. A véleményező szerint a jogászgyűlésnek az a czélja, hogy a hibás tételeket kijavítva joganyagra tegyen szert. Az első pontot nem tartja fölöslegesnek, ajánlja elfogadását. A második pont a legvitásabb kérdések egyike a legkiválóbb jogtudósok közt, s úgy amint van az indítvány, alig fogadható el, mert a század vezéreszméjével , a kiváltságok száműzésével s az államhatalomnak a jogi személyek létrejötte vagy megszüntetése körüli befolyásának meggátlásával ellenkezik. Ajánlja helyette a maga szerkezetét, mely szerint a jogi személyek létrejötte s megszűnte a törvényben általános szabályokban határozandó meg, s e végből esetről esetre különös hatósági engedély nem szükséges. A harmadik pontot illetőleg, bár jogtörténeti szempontból a fekvő örökséget a jogi személyekhez számítja, de a gyakorlati törvénykezés szempontjából nem gondolhatja szükségesnek. A negyedik ponthoz szólva, a részvénytársaságokat ő jogi személyeknek tartja. Éljenzés közt végzett beszéde után benyújtja saját módosítványát, kifejtett elvei alapján. Vávrik Béla véleményező az első pont mellőzésével a második pontot Teleszki indítványa szerint elfogadja, a többit szintén mellőztetni kéri. Bozóki eredeti indítványától eláll, csatlakozik az előadó javaslatához, különben Emmerhez csatlakozva szeretné az egész kérdést elejtetni. Elnök szavazásra bocsátván a dolgot, Vavrik indítványa fogadtatik el, vagyis csupán a második pont. A második osztály 1. ülése. (Kereskedelmi s váltójog, tengerjog és nemzetközi jog.) A magyar jogászgyűlés állandó bizottsága részéről a következő kérdés tűzetett ki tárgyalásra : kívánatosnak tekinthető-e a forgalom érdekében, hogy a magyar váltójognak azon intézkedése, mely szerint a váltó bekebelezés vagy előjegyzés folytán váltói minőségét elveszti (1844. IV. id. törv. szab. III. 5. §.) hatályon kívül helyeztessék, esetleg az alkotandó uj váltótörvénybe fel ne vétessék ? E kérdés felett Bróde Lipót és Glósz Ernő véleményt adván, mindketten igenlőleg oldják meg a felvetett kérdést. Dr. Apáthy István egyetemi tanár, mint előadó, mindkét egybehangzó véleményező nézetét előadván, azt maga is helyesli és hasonló értelemben nyilatkozik. Bróde Lipót előadván, hogy valamennyi kitűnő theoritikus megegyez abban, hogy a váltó önálló, elvont, annak alapjául szolgáló jogviszonytól pedig független pénzfizetési ígéret, beszél a váltói minőségről. Ami azon kérdést illeti, váljon törvényünk idézett határozata, avagy épen ellenkezője kívánatos-e a forgalom érdekében? azon véleményt adja: a forgalom érdekében igenis kívánatos, hogy a váltó előjegyzés vagy bekebelezés által váltói minőségét el ne veszítse. Mindazt ami a hitelt emeli és előmozdítja, a forgalom érdekében fentartandónak véli. Márpedig kétségen kivül könnyebben túladhatni a váltón és a hitelnek jobban kedvez, ha a váltó előjegyzés vagy bekebelezés által nem veszti váltói minőségét, mintha azt elveszti. Midőn az 1844. évben törvényhozásunk a szóban forgó határozatot hozta, bizonyára nem a jog, hanem csak félreértett czélszerűség álláspontját tarthatta szem előtt, úgy látszik attól tartott, hogy a földbirtokos tönkre tétetik, ha az akkor csak rövid idő óta törvényes használatban volt váltónak másképen korlátokat nem szab. Az ily rendszabály következményeiben hasonló az uzsoratörvényhez. Held Kálmán nem osztja véleményezők és az előadó nézetét, s kimondja, hogy az indítványnak elfogadását, az alsóbb néposztály érdekeinek megcsonkítása miatt nem ajánlhatja. Pleskott szintén nem ajánlja az indítványt, mert a váltó, mint a személyes hitelen alapuló, ezen intézkedés által elveszti váltói minőségét. Szvetenay, Kralovszky és Apáthy az előttök szóló két tagnak nézete ellen emelnek pár szót, s ezután a kérdést szavazat alá bocsátván, a többség ez indítványt elfogadta. Ez indítványnak a teljes ülésen való előadására dr. Apáthy István, egyetemi tanárt kérték fel,sza meg magát, csalárdul szövetkezik a munkással. Ezen kérdést, úgymond, nem subjectív, de magasabb szempontból , a közjó szempontjából kell fölfogni. Ajánlja indítványát a gyűlés figyelmébe. Indítványozó után az előadó , Győry Elek pesti ügyvéd emelt szót. A korlátlan lefoglalást előadó is helytelennek találja. Előadó nem járul sem a lefoglalandó meghatározott összeghez, sem a hányadhoz, hanem a bírói meghatározást tartja helyesnek. Előadó körmódosítást nyújt be az indítványhoz : „A munka-, s szolgálati bér, mely a munkás vagy szolga, illetőleg családjának szorosan vett életszükségletei födözésére szükséges, esetleg annak azon része, mely e czélra megkivántatik, bírói foglalás alá nem vehető.“ Tomcsányi az indítvány fölött napirendre térést indítványoz. 323 A harmadik osztály I. ülése. (Büntetőjog, büntető eljárás és börtönügy.) Az előadók vagy nem voltak jelen, vagy pedig ,bizonyos akadályok miatt nem készültek el, így kénytelen lett az elnök az ülést felfüggeszteni s a tagok a sorrend megállapítása után a többi osztályokba mentek át. A negyedik osztály I. ülése. (Bírósági szervezet, polgári eljárás, jogtanulmány, jogtörténelem és törvénykezési statistika.) Tárgyalás alá került dr. Környei Ede pesti ügyvéd indítványa a munkabérek lefoglalása tárgyában. Az indítvány a következőleg hangzik : „A munka- vagy szolgálati bér, ha ez végrehajtást szenvedő munkás vagy szolga, illetőleg netáni családja önfentartásának egyedüli eszközét képezi, csak egy harmadrész erejéig vétethetik foglalás alá, azonban o. é. háromszáz írt a végrehajtást szenvedő fél részére mindig fenhagyandó.“ Plósz Sándor véleménye következőkben öszpontosul. A tartós és élethivatást képező munkabéri vagy szolgálati viszonyokból eredő, még ki nem érdemlett bérkövetelések, lejártuk előtt biztosításilag vagy végrehajtásilag csak annyiban vétethetnek foglalás alá, amennyiben azok a munkás vagy szolga és családja nélkülözhetlen életfentartási szükségleteinek fedezetét nem képezik. Az indítványhoz elsősorban maga az indítványozó , Környei Ede emel szót. Hangsúlyozza, hogy indítványa a munkaerő megóvását czélozza. A munkabérek lefoglalása, a mellett, hogy az államtól elvonja a munkaerőt, még morális tekintetben is nagy horderővel bír, mert a a munkaadó, csakhogy a munkaerőtől ne fesz Osztály-ülések szeptember 24-én. Az első osztály II. és III. ülése. (Általános magánjog.) Kofi Ferencz következő indítványt tesz a jelzálogi egyetemlegesség s ebből kifolyólag a fő-és mellékjelzálogi intézmények megszüntetése iránt: „Mondja ki a jogászgyűlés: 1. Az ingatlan jelzálog lekötelezésénél egyetemlegességnek nincsen helye, minden követe- l lés külön összegben külön-külön jelzálogra bekeblezhető. 2. Az egészben terhelt birtokról egy rész addig le nem irható, mig a hitelező vagy köve■ telésének ezen leírandó birtokról való törlésébe vagy aránylagos átvitelébe bele nem egyezik. _ 3. Ezekből folyólag a fő - és mellékjelzálogok intézménye megszüntetendő.“ Rupp Zsigmond tervszéki bíró előadásában : ez indítványnál tovább megy, s saját indítványában az egyetemleges jelzálogot egyátalán eltörlendőnek véli. Zlinszky I. Bár a végrehajtási eljárás nehézségeit hozza fel az egyetemleges jelzálog eltörlésének legfőbb indokául, mégis Vida ellen-indítványához csatlakozik, az egyet, jelzálog életbenmaradása mellett. Schnierer Gyula az egész indítvány elejtését kéri, mert e kérdés csak másodrendű. Szavazásra kerülvén a sor, Schnierer indítványa fogadtatik el, s napirendre térnek. Gyárfás István kir. ügyész indokolja követ-kező indítványát a hazai árvaügy országos rendezéséről: ,Mondja ki az orsz. jogászgyűlés határozattilag annak szükségességét, hogy a most hazánkban fennálló hiányos árvaügyi rendszer teljes mellőzésével, az árvaügy országos rendezésénél a franczia családtanács rendszere, fennálló hazai intézményeink s nemzeti viszonyainkhoz mért kellő átidomítás mellett fogadtassák el. Addig azonban, úgy a gyámi hatod, mint a tartaléktőke, mely az árváktól elvont fillérekből alakulván, alapjában jogtalan, igazságtalan és méltánytalan, a közgyámilag kezelt árvavagyonokra nézve eltöröltetvén: minden árvaügyi tisztviselők egyedül és kizárólag községi vagy állami pénztárból fizettessenek.“ Schnierer előadó szintén a családi tanács intézményét ajánlja, (az állam főgyámkodása helyett) csupán a specificus „franczia“ jelző kihagyásának módosításával. A szavazás által az indítvány első pontját fogadják el, Schnierer módosításával. Tárgyalás alá vétetik, Boór József napirenden levő indítványa, a köteles rész mellőzéséről, mely következőleg hangzik: „Mondja ki a jogászgyűlés, hogy minden honpolgár szabad akaratából kifolyó korlátlan végrendeletet tehet, a köteles-rész mellőzésével.“ Az indokolás után szót emel Emmer Kornél előadó. Bármennyire barátja — úgymond — a tulajdon felett való föltétlen szabad rendelkezésnek, mégsem engedheti meg az egyenes ascendenseknek, s a gyermekeknek az örökségből szabad kizárását. Éles logikával, kivált jogtörténelmi szempontból cáfolva Boórt, ajánlja a köteles rész fentartását, mi tetszéssel és éljenzéssel el is fogadtatik. A második osztály II. és III. ülése. (Kereskedelmi s váltójog, tengerjog és nemzetközi jog.) A második osztályban mindössze négyen-