Községi Jegyzők Közlönye, 1872 (4. évfolyam, 40-53. szám)
1872-12-03 / 49. szám
Negyedik évi folyam. 49. szám. * Pest, decz. 3-án. 1872. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“.) SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖRJEGYZŐK SZÁMÁRA; SZAKBELI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (ILMÉRI) ISTVÁN. 3." MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 fornt, — egész évre 8 forint.— Egyes számok 20 kijával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendő. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van. (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) Pest, decz. 2. Többször nyilvánítottuk. közönségünk előtt, miszerint e lap nem részesül oly pártolásban, mely szükséges lenne arra, hogy a vállalat bizton s huzamos ideig fennállhasson. Sajnálkozással látjuk, hogy előfizetőink száma oly csekély, miszerint e vállalatot csak azon reményben folytathatjuk, hogy a községrendezés közeledő befejeztével a községi jegyzők nagyobb része járatni fogja ezen egyetlen magyar lapjukat. Közeledik immár azon időpont, midőn a községeknek az új községi törvény értelmében rendezése be lesz fejezve, s ezzel egyúttal a községi jegyzők országszerte állásukban biztosítva lesznek, s anyagilag is az eddiginél kedvezőbb helyzetbe jutnak, a minélfogva módjukban fog állani ezen közlönyüket szellemileg is emelni s tömeges előfizetés által annak fennállását is biztosítani. Tőlük függ tehát az, várjon e lapot még huzamos ideig folytathatjuk-e, vagy sem? Ha ugyanis még a közeledő új évben sem mutatkoznék az eddiginél nagyobb mérvű pártolás, úgy kénytelenek lennénk a vállalatot megszüntetni. Részünkről csak a legmélyebb sajnálkozással határozhatnék el erre magunkat, de kénytelenek lennénk reá, ha a pártolás tekintetében jelentékeny lendület még az új évben sem mutatkoznék. Másrészről tekintetbe kell vennünk azon körülményt is, hogy a lap kiállítása körüli költségekhez képest, az eddigi előfizetési ár csak az esetben volna meghagyható, ha körülbelül minden második községi jegyző pártolására számithatnánk. — De ismerve a viszonyokat, ily vérmes reménynyel nem kecsegtethetjük magunkat, s igy kénytelenek vagyunk — legalább egy időre, illetőleg a jövő 1873. évre, — az előfizetési árt 6 írtról 8 írtra emelni. Ha azonban a pártolás jelentékeny mérvben talál emelkedni, az esetben az előfizetési árt év közben is készek leszünk az előbbeni összegre leszállítani. A jövő 1873. évi, leendő előfizetőink névsorát a lapban közölni fogjuk, s ha az eddigihez képest az előfizetők száma szaporodni fog, részünkről viszonzásul hajlandók vagyunk megfelelő áldozatra oly czélból, hogy a lap mind tartalomban, mind terjedelemben emelkedjék. Ezen megjegyzések kapcsában bizalommal felkérjük eddigi tagy barátainkat, hogy e közlönyt a jövő évben is mind maguk pártolni, mind pedig azt kartársaik közt terjeszteni,— s így annak fenmaradhatására befolyni, illetőleg szellemi közreműködésökkel is minket feladatunk megoldásában támogatni — szíveskedjenek. Fontolják meg, hogy ez az egyetlen magyar lap, melyben a községi jegyzők testülete, a közügygyel kapcsolatos saját érdekeit képviselve látja; ez az egyetlen magyar lap, melynek hasábjai mindig nyitva állanak a községi jegyzőknek kölcsönös szellemi érintkezésre s eszmecserére. E testületen áll, fentartani e közlönyét vagy azt elejteni. Az eldöntést e részben a jövő év mutatja meg. Részünkről nem akarjuk föltenni, hogy most, midőn már a községrendezés országszerte keresztülvitetik s midőn a községi jegyzők jobb helyzetnek örvendve, egy ily közös érintkezési közeget milyen e közlöny — a még függő kérdések megoldása tekintetéből is nem nélkülözhetnek, mondjuk, nem teszszük fel, hogy e vállalatnak most pártoláshiány miatt meg kelljen szünnie. Észrevételek: Igazmondó József néhány szavára a jegyzői szigorlat letétele tárgyában. Hogy az e tárgyban kibocsátott belügyminiszteri rendelet mennyiben helyes vagy nem helyes, abba bocsátkozni nem szándékom, mert arra hivatva magamat nem érzem; de mégis, miután arra nézve egyesek által észrevételek létettek, én sem mulasztom el e részbeni egyéni nézeteimet közzétenni. Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a szóban forgó ministeri rendelet az 1871. évi XVIII. t. sz. 74. és 75. §-ának teljesen megfelel, s azzal a különféle egyes megyéknek a törvénytől eltérőleg hozott erre vonatkozó szabályrendeleteit egyszerűen megszüntette, mely intézkedését a nm. belügyminister úrnak annyival is inkább üdvözlöm, amennyiben ezzel egyes megyéknek azon helytelen intézkedését, hogy ha egy jegyző egyik megyéből a másikba jegyzői állomásért konkurrál, az azon megyében hozott szabályrendelet értelmében újból vizsgálatot tenni köteleztetik, egyszer mindenkorra megsemmisítette. Ami pedig Mezőföldi kollegám észrevételeit illeti, arra nézve csupán csak a szigorlat alkalmával befizetendő díjak iránt értek vele egyet; a többi észrevételeire pedig megjegyzem, hogy abban a törvény keretén túl ment. Igazmondó József kollegám pedig pláne még tovább megy, s azt kívánja, hogy kivétel nélkül minden jegyző vizsgát tenni köteleztetnék, s hivatkozik Mezőföldi kollegámra, kinek észrevételeiben pedig arról szó sincs, így tehát vele egyértelmen épen nem lehetek. Nem lehetek pedig azért, mert olyast kíván, ami a törvényben nem foglaltatik. Ha kissé megfontolta volna a törvény valódi értelmét, mely szerint azon jegyzők, kik három év óta folyton működnek, a vizsgálat alól felmentetnek, akkor bizonyosan észre kellett volna vennie, hogy a törvényhozás1-ször csak azt akarta elkerülni, hogy ily szigorú rendrendszabály által számos család tönkre ne tétessék, 2-szor, hogy az által alkalmas egyének hiányában a jegyzői állomások üresen ne maradjanak, végre 3-or, hogy az által egyes, hivatalaikat becsülettel viselt jegyzők a boszúvágynak ki ne tétessenek. Mondom tehát, ha Igazmondó József kollegám mindezt megfontolja, lehetetlen lett volna oly kívánalmakat kifejezni, minkkel ő előállott. Higgye el kollega, hogy én ezeket nem a vizsgátóli félelemből, hanem csupán az igazság szempontjából hoztam fel, és a kitűzött vizsgát bármikor letenni magamat képesnek érzem, de soha azért, mert én talán ügyesebb jegyző vagyok, mint más öregebb kollega, képzettségemmel kérkedni nem szeretek. Feltéve pedig, hogy azon jegyzők, kik a törvény kihirdetésekor már 3 éven túl szolgálnak, s így a vizsgálat letétele alól felmentve vannak, — feltéve mondom, hogy azok egy része a 48-as évekből, vagy a provisorium idejéből való, — ha a jegyzői teendők végzésében gyengék volnának, korántsem képez okot arra, hogy azok valaki kedvéért lemondjanak, — s ha mégis a jegyzői teendők teljesítésére képteleneknek lenni nyilvánulnának, arra nézve a mi felszólalásunk épen feleslegesnek mutatkozik, mert arról az 1871. XVIII. t. sz. 70. §. intézkedett. Különös megjegyzést érdemel kollega urnak azon kifakadása, midőn azt mondja : „Mert minél öregebb jegyző, annál nagyobb schlendrián, stb. — Ezen szavak, úgy hiszem, a tárgyhoz épen nem tartoznak, s egy jegyző sincs arra jogosítva, hogy kartársának működése vagy