Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-26 / 8. szám
KULTÚRA hogy ezek a megfogalmazások és minősítések szó szerint átkerültek a majdnem egy évtizeddel későbbi újabb kiadásba. Az a tény, hogy a kiadónak lényegében egyetlen személy munkájára támaszkodva kellett útjára bocsátani ezt a lexikonvállalkozást, azt jelzi, hogy a filmtudománnyal különféle elnevezések alatt foglalkozó intézmény nem tudott olyan szakmai segítséget nyújtani az Akadémiai Kiadónak, mint a művészeti és irodalmi lexikonok esetében a Tudományos Akadémia megfelelő intézetei. Lexikonügyben legjobban a muzsikusok jártak. Az áttekintésünk alapjául vett időszakban kétféle zenei lexikont is forgathattak. Ezek egyike, a Bartha Dénes és Tóth Margit nevével jelzett háromkötetes adatgyűjtemény egy jóval korábbi, de igen alapos munkára, Szabolcsi Bence és Tóth Aladár harmincas évekbeli lexikonára épül. Ez a kiadvány és a későbbi, honosított német lexikon is a Zeneműkiadó munkáját dicséri. Az 1965-ben megjelent Zenei Lexikont többi társánál kevesebb bírálat érte. Az évek múlásával a kiadóban mégis szükségét látták, hogy újabb zenei lexikont tegyenek le a szakma és az érdeklődő közönség asztalára, így készült el 1984-ben a német nyelvterületen kiadott Brockhaus-Riemann-féle gyűjtemény hazai változata. Lexikonkiadásunk gondjait jelzi a tény, hogy 1945 után első ízben került sor efféle honosításra. „Ha viszonylag rövid idő alatt ki akarjuk elégíteni a sürgető igényeket - magyarázkodik a kiadó -, licenckiadásra kell vállalkoznia.” Az átvett lexikon nemzetközi anyaga igencsak kipróbált: tizenkét német kiadást ért meg a több mint százéves gyűjtőmunka. Legfeljebb talán az vethető e gyűjtemény szemére, hogy német szemléletet tükröz. (A licencszerződés értelmében a lexikon nemzetközi anyagához a magyar edíció gazdái nem nyúlhattak, csak hazai vonatkozású szócikkekkel gyarapíthatták a címszavak sorát.) A Világirodalmi Lexikon 1970 óta zajló - és véget még mindig nem érő - kiadása mintha kárpótolni óhajtaná a kutatókat meg az olvasókat a Magyar Irodalmi Lexikon hiányosságaiért. A kezdeti szokásosan magas példányszám (42 800) már 10 ezer körül jár, de a lassan megjelengető kötetek egyre részletezőbbek. Az 1. kötet címszavai A-tól Cal-ig tekintették át tárgyukat, a 14. kötet Sváb-Szy szócikkhatárok között szolgáltat adatokat huszonkét esztendővel később. Mindenféle lexikon közül életrajzit írni és szerkeszteni a leghálátlanabb feladat. Mire összegyűlnek a szócikkek, mire elhagyják a nyomdát a vaskos kötetek, újabb, közben elhunyt személyiségek adatait keresi bennük az olvasó. S ha a hírességekről nemcsak tényeket, hanem értékelést is közöl, még könnyebben fenyeget az avulás, a kopás veszélye. Az eredetileg kétkötetes Magyar Életrajzi Lexikont (1967-69) egy bő évtized múltán, 1981-ben egészítette ki a Kenyeres Ágnes vezette szerkesztőség. Sajnos, a kor árnyékát, amelyben készült, ők sem léphették át. Ezért kerülhettek bele még a pótkötetbe is olyan, politikai szempont-rothadó kapitalizmus , a kapitalizmus imperialista szakaszának V. I. Lenintől származó jelzője. A kapitalista gazdaságban a rothadás megmutatkozik abban, hogy a termelés fejlődési üteme lassúbbodik, egyre inkább kihasználatlanul maradnak a tudomány és a technika által feltárt lehetőségek, krónikussá válik a termelési apparátus kihasználatlansága, rendszeressé válik a munkanélküliség. (-»-még Mediáig, 3.,-»halódó kapitalizmus ) Idézet az Új Magyar Lexikonból: azok a hatvanas évek... ból biografizált személyek, akiket ma már senki sem keres az életrajzok között. Életrajzi lexikonra természetesen szükség van, de az ideális megoldás az lenne, ha a mindenkori Ki Kicsodák adattárából kiadói összefogás eredményeként az elhunyt személyek adatai azonnal átkerülhetnének a lezárt életpályák nyilvántartásába, s a lexikonszerkesztőség évente pótfüzetben tenné közzé, sajnálatos kötelességként, az új címszavak sorát, így nem kellene sokszor évekig várni az újabb pótkötetre. A szaklexikonok egy-egy szűkebb terület művelői részére készülnek. Nem pótolhatják a nagy, átfogó nemzeti adattárakat. Míg nálunk nincs ilyen összefoglalás, könyvkiadásunk hasonmás kiadványokkal és licenclexikonokkal pótolja a hiányt, így került sor még a nyolcvanas évek közepén a Révai Nagylexikon reprintelésére. Bár a választás helyességét több oldalról is megkérdőjelezték, a kötetek némi szünet után újra megjelennek és vásárlókra találnak. Némelyek nosztalgiától vezettetve azt kérdezték, miért nem az első magyar nagylexikon, a Pallas hasonmását adták ki újra. Mások hatalmi szóval állták útját - ideig-óráig - a technikai fogalmakkal felfrissített, klasszikus műveltségi anyagot hordozó lexikonkötetek kiadásának. A Maecenas Kiadó a Cambridge Enciklopédia honosításával akart segíteni a közhasznú magyar nyelvű ismerettár hiányán. A Magyar Hírlap olvasói tavaly április 2- ától ismerkedhettek meg a készülő kiadás tudásanyagával. Sajnos, hiába figyelmeztették a kiadót a megjelentetendő enciklopédia hiányosságaira és tévedéseire - az 1992 novemberében boltokba került Cambridge Enciklopédia javarészt változatlanul hagyta a rotációs papíron már egyszer kinyomtatott adattár hibáit. Fenyeget a kopás veszélye: időnként használják is őket KÖZTÁRSASÁG 1993/8