Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-26 / 8. szám
A kiadó - saját bevallása szerint - azért döntött az angol gyűjtemény átültetése mellett, mert attól várható a legtöbb új információ. Bár a Cambridge valóban a legpatinásabb angol vállalkozás, az enciklopédia kiadásának egyik kritikusa (Frideczky Frigyes) épp a Magyar Hírlap hasábjain (1993. január 2.) tette közé három hosszú hasábon a hiányjegyzékét. Ennek ellenére ez a vaskos kötet 35 ezer címszavával, naprakész információtömegével, táblázataival, színes fotóival használható kézikönyve lesz a gyors ismereteket kevés utánajárással, lapozgatással szerezni akarók tömegének. Hasonló vállalkozás az Akadémiai Kiadónál megjelenő háromkötetes Magyar Larousse. Az önmagát enciklopédikus szótárként meghatározó kiadványnak eddig még csak két kötete jelent meg. Az első kötetet ért bírálatok alapján a Larousse munkatársai változtattak a magyar címszavak arányán. A teljességet ezen a vállakozáson sem lehet számon kérni, egyrészt korlátozott terjedelme, másrészt enciklopédikus jellege miatt. A címszavak státusának színessége, a tárgy olvasmányos megközelítése egyenesen ellentéte az akadémiai lexikonoktól megszokott precíz, néha szárazon tudományoskodó fogalmazásmódnak. A Cambridge Enciklopédiához hasonlóan a Magyar Larousse is naprakész, a legutóbbi idők változásait, eredményeit követő frissességet ígér. A napjainkban megélénkült kézikönyvpiacon az olvasó és a vásárló nem győzi kapkodni a fejét, nyitogatni pénztárcáját. Egyre-másra jelennek meg a különféle korosztályi, szakmai ismerettárak. Áttekintésünkben mi is úgy jártunk, mint a lexikonok, enciklopédiák szerkesztői: nem szóltunk mindenről, amiről szerettünk volna. Tökéletes lexikont talán nem is lehet összeállítani. De törekedni kell rá. ■ KÖZTÁRSASÁG 1993/8 Akadémiai Lexikon - Encyclopedia Halogatica A múlt század közepén készített 12 kötetes magyar enciklopédia szerkesztője csődbe jutott, s hitelezői elől kénytelen volt Paraguayba menekülni, ahol aztán mint kávéültetvényes kereste meg a betevőt. Az eset példaértékű, hiszen az elmúlt száz-egynéhány évben a magyar lexikonkiadók majd’ mindegyike illúziókkal, irreális elképzelésekkel vágott neki a munkának - emiatt vállalkozásuknak általában gazdasági kudarc lett a vége. Ezt a „hagyományt” nem szabad feléleszteni, ezért csak alapos üzleti tervvel, jól átgondolt marketing-stratégiával lehet belekezdeni a kiadásba - állítja az Akadémiai Lexikon sorsát kezében tartó Zöld Ferenc, az Akadémiai Kiadó vezérigazgatója. A több évtizede vajúdó, a szakmában csak Encyclopedica Halegaticának becézett nagylexikon megjelentetésének ötlete már az ötvenes években felmerült, s 1954 és ’56 között el is kezdődött a címszógyűjtés. (Ezt aztán nem sokkal később megsemmisítették.) A magyar nagylexikon ügye a hetvenes évek elején kerül ismét „napirendre”, ám a a sok húzás-halasztás miatt ’82-re csak két kötetnyi anyag állt össze (ez később elveszett), majd vezetői válságok, leállások és nekibuzdulások sorozata akadályozta az érdemi munkát. 1988-89-ben újra kellett kezdeni az egészet, majd Kosáry Domokos akadémiai elnökké választásával a munka új lendületet kapott, s a korábban elsődleges politikai problémaként kezelt Akadémiai Lexikon ügye végre elsősorban szakmai kérdéssé vált. „Nyugodt szívvel ígérhetem, hogy 1993. november 10-én, szerdán 11 -kor kész lesz az A betűs címszavakat tartalmazó első kötet - mondja magabiztosan Zöld Ferenc. - Ezt követi majd jövőre még egy, majd évente két-két, összesen 16 kötet. Ha a vásárlóerő elbírja, a későbbiekben akár három kötetet is megjelentethetünk évente, így az ezredfordulóra akár be is fejezhetnénk az Akadémiai Lexikon kiadását. A kötetek a tervek szerint két változatban, körülbelül 3 ezer forintba kerülő, arab számozású, vászon kötésű normál, és ennek duplájába kerülő, római számozású, műbőr kötésű, luxus kiadásban kerülne majd a boltokba. Az utóbbi változat előfizetői névre szóló ex librisszel ellátva kapják meg az egyes köteteteket.” A vállalkozásra a kiadónak egyelőre semmiféle külső pénzforrás - alapítványi vagy állami támogatás - nem áll rendelkezésére. A gazdasági számítások az ötödik kötettől már nyereséget jósolnak. Erre nagyon nagy szükség lenne. Remélhetőleg van akkora kereslet a lexikon iránt, ami képes lesz eltartani ezt a vállalkozást. A szócikkeken egyébként már három éve dolgoznak, mintegy ezer szerző részvételével. Az első kötet szerkesztése már 95 százalékban lezárult, nemsokára meglesz a számítógépes rendszer is, ily módon a legmodernebb nyilvántartás válik lehetővé. Azt, hogy a magyar társadalomnak szüksége lenne egy korszerű magyar lexikonra, mi sem példázza jobban, mint az, hogy az Új Magyar Lexikonban még megtalálható (az R betűnél!) a „rothadó kapitalizmus” címszó. „Nagyon elszánt ember vagyok, s remélem, sikerül befejeznem, amit elkezdtem. Én nem akarok kávéültetvényes lenni” - mondja Zöld Ferenc. „...Arai magát a Conversations Lexikont illeti, ebből a március utolján megjelent negyedik jelentés szerint már két kötetnek kellett volna kiadatnia, mert ott az ígértetik, hogy április végén megyen nyomtatás alá, és annak utánra minden negyedévben egy kötet jelenik meg. Az előfizetők nimium patienter, mindeddig várakoztak, hogy őket Wigand valahára legalább egy kötettel méltóztatik kegyelmesen megajándékozni, s íme, még most néhány nap előtt hirdeti, hogy a nyomtatást elkezdte, s néhány ív kész. Öt hónap lefolyta után még csak néhány ív? Legyen Wigand annyi tisztelettel előfizetői iránt s vallja meg, nyolc esztendő múlva kész lesz-e ezen Lexikon? Mert ha így megyen, valóban nem tudom, mit higgyek. Okát sem tudom képzelni ezen késedelemnek. Harmincnégy írónál és ezer előfizetőnél (mint Döbrentei és most gróf Dessewffy vallották) lehet-e Magyarországon többet kívánni?” „A lexikon védői több ízben adták jeleit rágalmazó indulatjoknak, több ízben mutatták meg, hogy céljok nem az igaznak védelme, csupán arra törekednek, mint feketíthessék be azokat, kik ellenök felszólalni bátrak voltak. Szándékjokat azonban sehol annyira el nem árulták, mint midőn ők, kik torkig ülnek a neveletlenség, a mocskosság vétkében, engem merészelnek faragatlansággal vádolni. Hágható nagyobb pontra a szerénytelenség? Lehet-e rögzöttebb vakmerőséget képzelni is, mint midőn az kiált tolvajt, kinek zsebei tele vannak elorzott drágaságokkal?” (Bajza József: Észrevételek a Conversations-Lexikoni porhoz gr. Dessewffy József ellen, 1830) KULTÚRA 71