Köztelek – 1893. 52-104. szám
1893-09-09 / 72. szám
330 nyal igen kétséges tehát, hogy a kiszámított eredmény mutatkozni fog. Kívánatos volna, hogy hizlalóink is hozzászóljanak e közérdekű kérdéshez saját tapasztalataik alapján. Nem kétlem ugyan, hogy az adott esetet ők se fogják és senki se fogja amúgy papiroson biztosan megfejthetni, mert ezt egyedül a végrehajtandó kísérlet eredménye teheti, de az eszmecsere azért bizonyára hasznos lesz kérdést tevőre is, másra is. A A Schmidt féle szabadalmazott kocsikerék. A gazdasági járművek kerekeire felhasznált anyag és munka, különösen a nagyobb gazdaságokban évenként jelentékeny kiadást okozván, nem mulaszthatjuk el a gazdaközönség figyelmét egy újabban szerkesztett olyan kocsikerékre felhívni, mely tartósság s ennek következtében olcsóság tekintetében is felülmúlja a közönségesen használatban levő járműkerekeket. Ezen kerék, melynek képét az 111. Landw. Zeitungból vett mellékelt 50. ábra mutatja, a tölgyfából készült hüllők kivételével, teljesen vasból van készítve. A kerék agya öntöttvasból készül és két részből van összetéve, melyek közöl a nagyobbik az agy hengeralakú puskaágyából és egy, ezen hengerhez hozzáöntött, nyúlványokkal ellátott, gyűrűs karimából áll, mely nyúlványok közé a küllők beilleszkednek. A másik, kisebb rész egy szintén gyűrűalakú fedőt képez, mely A küllők a talphoz csavarokkal vannak hozzáerősítve és pedig ugy, hogy a talpkoszoru belső felületén temperöntvényből készült szelencze alaku küllőtartók vannak elhelyezve, melyeknek egyik oldala egyelőre hiányzik. Midőn a beágyazott küllőket a talphoz akarjuk erősíteni, akkor azoknak végei a tartószelenczékbe be lesznek tolva a nyitott oldalon s erre ezt az idevaló kis zárólappal elzárják és a küllőt az ellenkező oldalhoz egy csavar segélyével hozzászoritják. Ha a fa beszárad, a csavart utána lehet szorítani és ha egy küllőt ki kell venni a kerékből, akkor csak ezen felső és az agynál levő alsó csavarokat kell kivenni, mire a küllő is kivehető, anélkül, hogy a kerék más részeit szétszedni kellene. Mint e rövid leírásból látható, a kerék szerkezete elég egyszerű és ami tartósságát illeti, bizonyára jóval nagyobb, mint a közönséges kerekeké. Eddig feltalálójánál, J. J. Schmidtnél lehet megszerezni Erfurtban. I. S. P. az agynak hengeres részére rá lesz húzva. A mellékelt ábrán ezen födőnek egy darabja ki van vágva, hogy jobban áttekinthető legyen az agy és küllők közti összeköttetés. A küllőket tehát az agynál részint a karima és nyúlványai, részint a gyűrűalakú födőlapok tartják rögzitve s ennek következtében a küllők teljes vastagsággal lesznek az agyba beágyazva, nem ugy mint a közönséges kerekeknél, hol a küllő agyfelek végére csapot kell metszeni s ezáltal a küllő szilárdságát csökkenti. Az agyban van bent a fehérfémből (czim, vörösréz és antimon öntvény) készült puska. Ennek az a nagy előnye van, hogy a tengely nem kopik olyan könnyen, mert a puha fehérfém nem támadja meg azt annyira, mint a vasból készült. De azért a fehér fémből készült puska kikopása már csak azért sem jöhet itt különös tekintetbe, mert az ily kikopott puskát igen egyszerű és olcsó módon lehet ismét jó karba hozni, amennyiben azt könnyen ki lehet ismét önteni, mihez az anyagot az elhasznált puskák szolgáltatják. Mihelyt a beöntött puska kihűlt, minden további nélkül helyére lehet azt illeszteni és használni. A dohány lisztharmat betegségéről. A dohánynak ezen betegségére a 70-es években lettek figyelmessé s ugy tapasztalták, hogy nedves, esős években vagy pedig állandóan nyirkos talajokon termelt dohánynövények levelein szokott gyakran fellépni. A betegség kezdete abban nyilvánul, hogy a levelek szinén fehér, pókhálószerü szövedék képződik, mely legelőször az alsóbb leveleken jelentkezik s ezek után a szár középső és legfelső levelein is észrevehető. Amint a mikroszkópi vizsgálatokból kiderült, a betegség okozója gomba. Thumen báró, a nemrégiben elhunyt kiváló mykológus 1878-ban tüzetesen foglalkozott ezen gombával és elnevezte Oidium Tabaci-nak. Legújabban Oroszországban Iwanovszky vizsgálta ezt a betegséget s arra az eredményre jutott, hogy bizonyos fészkes virágzatu növények levelein (főleg az Inula Helenium-éin és a Lappa tomentose-éin) az Erysiphe lamprocarpa nevű lisztharmatnak conidiumjait találta meg, melyek nagyon hasonlítottak a dohányon élő Oidium conidiumjaihoz; ezeket a conidiumokat rászórta fiatal dohánynövények leveleire, minek folytán nemsokára tényleg előállott az Oidium Tabaci. Ivanovszky tehát azt következteti ebből, hogy a dohány szóban forgó gombája az Erysiphe lanprocarpa nevű tömlős gombának egyik fejlődési szakasza, mely azonban tömlőket tartalmazó terméstestjeit a dohány levelein nem fejleszti ki. A kitelelésre szolgáló terméstesteket e gomba az említett Compositák levelein hozza létre s egyszersmind ezek utján történik a dohánylevelek kezdő inficiálása conidiumok által. A megtörtént infekczió után a dohánylevél epidermis-sejtjei, melyekbe a gombafonalmyceliumok szivókái (haustoriumai) behatolnak, elhalnak, ez által a levélen barna foltok keletkeznek s csakhamar megsárgul az egész levél. A kár, melyet ez a gomba okozni szokott, a légköri nedvesség foka és a nedves időjárás tartama szerint változik. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a betegség nagyobb mérvben jelentkezik akkor is, ha dohánynövények sűrűen vannak ültetve és ha a közvetlen környéken dúslombozatú fák vannak. A gomba pontosabb felismerésére vonatkozólag szolgáljon útmutatásul a következő : mikroszkóp alatt színtelen, harántfalak által osztott gombafonalakat láthatunk, melyek a levélnek epidermis-sejtjeibe rövid, hólyagos kinézésű szivókákat (haustorium) mélyesztenek. A mycelium tetejéről helyenként felemelkedő hyphafonalak, conidiumok válnak le; a lehullott conidiumok ellipsoid-alakúak, vacuolákban gazdag sejttartalmuk van. A leválás után csakhamar sok vizet veszítenek, miáltal hengeralakot öltenek, a vacuolák eltűnnek és a sejttartalom szemcséssé válik. Desztillált vízben a conidiumok mindkét alakja csírázásra képes, miközben egyik vagy pedig mindkét végekből mycelium-fonalak nőnek Fagyapot a mezőgazdaságban. Valamint a dús gabonatermő és kevés erdővel, illetve fával rendelkező vidékeken a lakosok nem fával vagy szénnel fűtenek — kivéve egyes úri házakat — hanem szalmával, mert ez van elég, Egy önkényt merül fel az a kérdés, hogy a fa dús és kevés szalmával rendelkező vidékeken, mikép lehet az alomszalmát valami fából nyert alommal pótolni. Az már rég ismeretes, hogy a fagyapotgyártásra vannak különféle gépek, azonban nálunk még a fagyapot gyártása igen kevés helyen találha. Ezért e helyen erről akarok röviden szólani. Az erdődús vidékeken sokhelyt a szántóföldek igen gyenge termőerejüek s a rajta termelt gabonaszalma nagy része mint takarmány feletetik, az állatok kevés vagy éppen semmi alommal sem láttatnak el, igy trágya is igen kevés állíttatik elő s a föld nem igen lesz javítva. Igaz az, hogy erdődús vidékeken divatba van az alomszedés, de kérdés most már az, hogy ez a mód helyes-e? Nézetem szerint nem, mert az erdőtalajnak a természettől rendelt trágyáját ezáltal elvonjuk s a talaj felszínét kopaszszá teszszük, ami ismét okozója annak, hogy a termőréteg az esővíz által lemosatik, mert a lomb alatt lévő talajon lassabban csörgedez a víz, mint ott, hol a víz egyszerre a földet éri, így tehát a lombszedés teljesen az erdő talajának kárára történik. Hogy pedig az ily helyeken a gazdasági állatok alá elég alom jöhessen, a következő eljárást vélném czélszerűnek, mert láttam több helyen, hogy az állatok több nap és éjjelen át alom nélkül feküdtek a deszkán vagy a földön s itt jutott eszembe a fagyapot alkalmazása. A fagyapot előállítására használtatnak a fagyapot-gépek (Holzwolle-Maschine), ilyet gyártanak Schwartz és G. Ridiger Bécsben, ezzel a fa apró gyalu-forgácsokra osztatik és ily állapotban almozásra jól használható. Ezen gép ára 150—200 frt. hajtására 2 lóerő szükséges, naponta mintegy 1000 kg. fagyapotot képes előállítani. Lássunk már most egy kis számítást az előállítási költségekre nézve. 1000 kg. fagyapot előállításához szükséges : 2 kocsi fa fuvarral együtt 2 frt 2 napszámos.— — — 1 » 2 ló 2 gépkopás s olajra — — 2 » Összesen 7 frt így tehát egy imázsa alomgyapot kerül 70 krba, a mi alomszegény vidéken soknak sem mondható, mert a lombalom is pénzbe kerül, a szalma pedig nem is kapható mindenütt. Ott, hol a hajtás vízi erőre lesz berendezve, az előállítási költség még kevesebbe kerül. Nagyon czélszerű lenne, ha a t. gazdaközönség kísérletet tenne — ott hol alkalom van — minő trágya és minő alom lesz a fagyapotból, azt hiszem nem fog kárba veszni munkája és kísérlete. Lenhard Antal, erdőmester. *) Ha Ivanovsky megfigyelései helyesek, úgy a dohányon két lisztharmadgomba fordulhat elő, egyik a jelen czikkben ismmertetett Erysiphe lanprocarpa Link., mely nagyon sok szántóöldi gyomon is, milyenek az aczat (sircium), a czikoria, a búzavirág, a gyermekláncz (Taraxacum) is é ősködik, a mely tehát csakis konidium stádiumát éli a dohányon, a másik pedig a dohányon már régebben észlelt Erysiphe commmunis Link., mely a dohányon konidiumokon kivül periteciumokat is produkál s mely a dohányon kivüil színtén még igen sok növényen élősködik mint pl. az igiczen (Ononis), a babon (Lathyrus), a szarkalábon, a lósóskán, a szirontákon (Ranunculus) stb. Rovatvezető, 50. ábra. A Schmidt-féle szab. kocsikerék. Köztelek, 1893. szeptember 13. ki. — A fejlődő conidiumokat a dohányföldeken a szél viszi szerteszét s alkalmas nedves időjáráskor tetemes károkat okozhat.* Dr. Schilberszky Károly.