Köztelek – 1893. 52-104. szám

1893-09-09 / 72. szám

jövedelmét fokozni a szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztésére is a termelvények értékesítése által nagy befolyást fog gyakorolni s hivatva lesz ezen eddig fel nem karolt agát a mezőgazdaság­nak fellendíteni. Hasznát veszik ezen vállalatnak a nagy és kis­gazdák egyaránt; nagy gazdák önállóan, kis­gazdák szövetkezés vagy társulás útján értékesít­hetik termelvényeiket. Ki hat ezen vállalat hasz­nosságra a nagy- és kisgazdára egyaránt, csak viszont gazdaközönségünkben is meg­legyen a hajlandóság, hogy ezen válalatot nagyobb mennyi­ségű jó minőségű anyag előállítása által támo­gassa. A vállalat sikeréhez reményt kötünk. Élén Kunkel Imre a központi tejcsarnok igazgatója áll szervező tehetségének s gyakorlati gazda voltának már többször adó tanújelét s reméljük, hogy gazdaközönségünkben is meg lesz az érzék, hogy a saját érdekében ezen vállalat sikerét együtt­működés által biztosítani fogja. A rablógazdálkodás legkárosabb módja. Ismeretes dolog, hogy Liebig állítása szerint a talajnak mindazt vissza kell adni, a­mit belőle a termésben kiviszünk és hogy az a gazda, a­ki ezt nem cselekszi, rablógazdálkodást űz. Mai napság azonban minden intelligens gazda tudja, hogy Liebignek ezen állítását nem szabad szó­szerint venni, hogy bizonyos esetekben a rabló­gazdálkodás nem csak megengedhető, hanem az egyedüli okszerű eljárás leend. Helyén­való lesz ez mindenütt ott, a­hol a talaj gazdasága a trágyázást fölöslegessé teszi, vagy­is a­hol a talaj magától is bőven terem. Helytelen, határozottan elítélendő azonban mindenütt ott, a­hol a talaj már vissza­pótlásra szorul és a gazdák a­helyett hogy trágyáznának, mindenféle módon a talaj kizsaro­lásából igyekeznek jövedelmet előállítani. Sajnos, hogy éppen hazánkban gyakorolják a rablógazdálkodás ezen legrosszabb, legkárosabb módját igen kiterjedt mértékben. Igen sok magyar gazda a mezőgazdaság újabb vívmányait csak annyiban méltatja figye­lemre a­mennyiben azok segélyével az eddiginél nagyobb mértékben zsarolhatja talaját. Annak előtte általánosan divott a három­nyomású gazdálkodás fekete ugarral. Ezen gaz­dálkodás mellett a talaj túlságosan igénybe nem vétetett, másrészt a termés se volt valami nagy. Megtudták azonban a gazdák, hogy azon orszá­gokban, hol belterjesebben gazdálkodnak, ugart nem tartanak és mert a szaklapok úgyis mindig a belterjesebb gazdálkodásra való átmeneteit hangoztatták, sok gazda ezt egyszerűen úgy ér­telmezte, hogy kiküszöbölte az ugart, különben pedig minden maradt a régiben, egyszerűen több területet vetett be gabonával, mint annak előtte. Arról tudni sem akart, hogy az ugart csak akkor czélszerű kiküszöbölni, ha az ugar nyújtotta elő­nyöket másképpen biztosítjuk, nevezetesen, ha többet trágyázunk, több igásállatot tartunk és kapás növényeket termelünk. Az ugar kiküszö­bölése nálunk igen sok gazdaságban nem a bel­terjesebb üzemre való átmenetet jelentette, hanem a káros rablógazdálkodás kifejlődését. Az eredmény pedig az, hogy ma bizonytalanabb, kisebb és gyomosabb a termés, mint az ugaras gazdálkodás idején volt a­minek persze az időjárás és nem a gazda az oka. Az idei tavaszszal sokszor volt alkalmam a szaklapokban olvashatni, hogy a szárazság folytán roppantul elszaporodtak a gyo­mok, mintha bizony a sok gyomnak az időjárás és nem a helytelen gazdálkodás volna az oka. Innen-onnan 10 éve lesz, hogy a műtrágyák alkalmazását kezdtük a magyar gazdaközönség­nek ajánlani. A sok czikknek, kísérletnek megvolt a foganatja, ma már igen számos helyen hasz­nálják a műtrágyát, a­minek csak örülni lehet, annak azonban már nem, hogy sok gazda a mű­trágyában is csak oly eszközt lát, a­melynek se­gélyével még az eddiginél is nagyobb területen termelhet búzát, hogy a jövőben nemcsak az ugarnak hagyandó területet vetheti be búzával, hanem búza után ismét búzát termelhet. Igen gyakran intézik részint a szaklapokhoz, részint a növénytermelési kísérleti állomáshoz azt a kér­dést, lehet e búza után búzát vetni, ha a má­sodik búza alá foszfortrágya alkalmaztatik ? Ez az eljárás határozottan elítélendő, mert ez nem csak káros rablógazdálkodás, hanem különben is helytelen eljárás. A búza után búzát vetve, gyo­mosítjuk a talajt, lévén a buza éppen úgy mint a többi kalászos gyomnevelő növény, a buza egyúttal talajrontó növény is és így a második buza rosz fizikai tulajdonságú, gyomos talajba kerül, a­mely­ben a foszfortrágya hatása teljes mértékben nem érvényesülhet és ha kiváló kedvező időjárásnál ez meg is történhetik, általa zsaroltatik a talaj nitrogénje, a­mit a foszfortrágyában nem adunk meg. Mindenütt másutt a mesterséges trágyafélék elterjedésével együtt járt az okszerűbb gazdálko­dásra való átmenetel. Másutt megértették, hogy a mesterséges trágyafélék akkor adnak legnagyobb és legbiztosabb jövedelmet, ha a talajt lehető jól elké­szítjük a vetés alá és ha egymástól igényeikben a talajra gyakorolt hatásban egymástól eltérő növényeket termelünk egymásután. Nálunk sokan a műtrágyát csak azért óhajtják alkalmazni, hogy vele a búzatermelést még az eddiginél is nagyobb arányokban űzhessék. Ez bizony nem egészséges állapot. Nem tartozom azok közé a­kik a magyar gazda boldogulását a gabonatermelés jelentékeny megszorításában keresik, a­kik egyre csak azt ajánlják, hogy gabona helyett inkább takarmányt és kereskedelmi növényeket termeljenek. A »Gabonafélék termelése» czímű munkámban rész­letesen kimutattam, hogy az alacsony árak da­czára a jövőben is a gabona lesz a legtöbb magyar gazda főterménye, azonban mindennek megvan a maga határa, a­melyen ha túlmegyünk, előbb vagy utóbb, de biztosan megadjuk az árát. Az ugar kiküszöbölésénél a műtrágyával forszírozott gabonatermelésnél még sokkal káro­sabbnak tartom azt a czukorrépa rablógazdasá­got, a­mely sajnos, különösen az Alföldön, egyre terjed. A czukorrépatermelés előnyeit a mezőgazda­ságra szükségtelen hosszasan fejtegetnem, min­denütt ott, a­hol a talaj alkalmas a répa ter­melésére, a gazda okszerűen termel, a gyáros tisztességes árt fizet, valósággal áldás ez a növény az illető gazdaságokra. Az okszerű termeléshez tartozik azonban, hogy a földeket kellő mennyiségű trágyával látjuk el és pedig nem csak ma- hanem istállótrágyával is, mert a czukorrépa nem csak sok könnyen felvehető tápanyagot, hanem egyúttal jó fizikai tulajdonságú talajt is kiván, erre pedig az istálló­trágya nélkülözhetetlen. Ezért mindenütt, ott a­hol a czukorrépatermelés egészséges alapokon nyugszik, nagyobb arányú állattenyésztés vagy tartással találkozunk, vagy hizlalnak, vagy tehe­nészetet tartanak fenn A czukorrépa termelés ezen czélt annyiban megkönnyíti, mert a törköly­ben kiáztatott répaszelet nagy mennyiségű takar­mányt szolgáltat, melynek feletetésével vissza­adjuk a talajnak a répában kivitt ásványi alkatrészeit és így a talajt, daczára, hogy nagyon igényes növényt termelünk, éppenséggel nem zsaroljuk. Nálunk azonban a czukorrépatermelésnek egészen más módja kezd lábra kapni. Egyes gyárosok tőlük nagyon mesze vidéken levő gazdaságokkal kötnek szerződést czukorrépatermelésre, a­mit csak­is a répaszállításra adott nagy vasúti ked­vezmény tesz lehetővé, a távolság azonban igen sok esetben oly nagy, hogy a répatörkölynek a visszaszállítása a gyárból már nem fizeti ki magát. A gazdák tehát nem csak a czukrot adják el a gyárnak, hanem a répa ásványi alkatrészeit is, melyet más módon se pótolnak, mert a hizla­láshoz stb. hiányzik a szükséges ter­més takarmány, melyet másutt a répatörköly szolgáltat. A talaj ez esetben tehát a legnagyobb mértékben zsarol­tatik, ezen gazdálkodás a lehető legkárosabb zsarológazdálkodás, mely nagyon rövid idő alatt keservesen megboszulja magát. A gyárosra ez nem baj, mert az talál mindig más és más gaz­daságot, a­melyek számára répát termelnek, de baj arra a gazdára, a­ki az ily helytelen eljá­rással földjét tönkre tette, mert sok időbe és még több költségbe kerül, míg a czukorrépával tönkre tett földet ismét jó karba hozhatja A legsajnosabb a dologban az, hogy ezen elítélendő rablógazdálkodás gyakorlását, maga a kereskedelemügyi miniszter teszi lehetővé, mert ha nem adna a répa szállítására oly nagy ked­vezményt, hogy az a gyártól még oly távolságra is termelhető, a­hova már a törköly visszaszállí­tása nem fizeti ki magát, ezen helytelen gazdál­kodás önmagától megszűnnék és a répatermelés a gyárhoz közelebb eső gazdaságokra szorítkoz­nék, a­minek következtében legfeljebb a répa ára lenne magasabb, de hisz ez mai napság úgyis oly alacsony, hogy csak némileg kedvezőtlen idő­járásnál nincs haszna a gazdának a termelésből. A takarmánykiviteli tilalmat elrendelte a kormány a hazai állattenyésztés érdekében, azon­ban nem csak az állat romlik le, ha rosszul táp­láljuk ; ugyan ez történik a talajjal is, csak hogy ezt nehezebb újból jó karba hozni és azért méltán megérdemelné, hogy szintén figyelembe vétessék és ne adassanak oly kedvezmények a­melyek látszólag a gazda érdekét mozdítják elő, valóság­ban pedig annak romlását okozzák. Cserháti Sándor, 402. f. Elméleti alapon kiszámított hizlaló takarmánytól mi várható a gyakorlatban. A dolog az én számításom szerint is úgy áll, a­mint kérdést tevő úr mondja: t. i. elméletileg lehetsé­gesnek mutatkozik azon haszonnak elérése , de a gyakorlatban mindenek előtt, egy kellemetlen «ha» ba ütközik a dolog, t. i. abba, hogy 2 kgr. átlagos napi súlyszaporulat még a tervbe vettnél lényegesen kedvezőbb összetételű és alkalmasabb keverékű takarmány nyújtása esetén is csak akkor várható «ha» minden egyéb körülmény (az állat életkora, emésztő és áthasonító képes­sége, tápláltsági foka, a számításba vett takar­mányoknak tulajdonított összetételi minőség, stb.) kedvezően közrejátszik. Aztán hogy és hol akar elérni a számítást tevő 40 krt kilónként! Ez a mai viszonyok között egy kissé vérmes számítás, következéskép ez egy második «ha»-t képez. A napi átlagos két kiló súlyszaporulat annál kevésbbé várható a felhozott esetben, mert kér­dést tevő úrnak azon aggálya, hogy a 3 ik idő­szakban a szalma és polyva aligha fog az ál­latok által kihasználtatni, teljesen jogosult. Hasonló táparányú eleségen csak ritka eset­ben, a kiváló bizodalmassággal biró állatok mu­tatnak fel 2 kiló gyarapodást naponta. Igy pl. az angol husmarhák mult évi championja, (L. «köz­telek» 1893. 5 sz.) csak 182 fontnyi átlagos gyarapodást mutatott, egy hizlalási kísérletnél pedig 7 rossz, lesoványodott magyar ökör 131— 142 napi hizlalásban 0 12 kiló, 19 hasonló morva ökör 0 69 kiló, 2 jobb szíriai ökör 102 kiló, 9 erős, jól táplált nyugati fiatal ökör pedig 61 napi hizlalásban 1­67 kiló gyarapodást. Nézetem szerint nem lehetetlen, de bizony­ 329 Köztelek, 1893. szeptember 13. Kérdések a gyakorlat köréből. 413. k. Melyik sorvetőgép ajánlatos kemény agyagtalajra ? A szomszédos birtokon ugyanis sorvetőgéppel kísérlet létetett, de a gép a hegye­ken igen egyenlőtlenül vetett. A Kühne-féle «Hungária Balance-Drill» sor­vetőgép pedig egy távolabbi, de szintén hegyes, rögös talajon, szin­tén nem bizonyult alkalmasnak, minthogy a mag­­szekrénynek az önműködő vízszintes lengése gyakran egyenlőtlen lengésbe ment át, úgy hogy minden igazítás daczára sok mag hullt ki. Továbbá czélszerű-e a sorvetőgépet lókapává eset­leg lógereklyévé átalakítani. Igen szépen kérnék továbbá felvilágosítást arról, hogy az említett minőségű talajon a sorvetőgéppel való vetés előtt melyik koronának alkalmazása ajánlatosabb, a mozgatható vagy nem mozgatható fogakkal biró koronáé ? Krassó-Szörény megyei.

Next